Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-19 / 91. szám

INDULÓ SZÜLETETT Játékterem A televízió mólt vasár­napi koncertjében is­mét felcsendültek a Rákóczi-induló jól ismert dallamai. Egy héttel koráb­ban a Fabula című ifjúsági műsorban Sinkó László elő­adásában hallhattuk a mű keletkezésének egy kis epi­zódját. Nemzedékeken keresztül sokan tették fel a kérdést: vajon mi indíthatott egy francia muzsikust arra, hogy megkomponálja zeneirodal­munk egyi k legszebb, legma- gyarabb alkotását. A válasz­ra egy negyven év előtti új­ságban akadtam rá. íme, a zenemű megszületésének tör­ténete ... Vad szélroham süvített át az úton, a lovak megtorpan­tak a szán elölt. A sápadt ar­cú utas fázósan húzta ösz- szébb a bundáját. Szomszéd­ja, egy fiatal Huszárkapitány halkan folnevelett. — Ez bizony igazi hóvihar, kedves mester, okosabb lett voLna Bécsből hajóval útnak indulnia, hisz a Duna még nem fagyott be. — A Dunához való viszo­nyom, kedves kapitány úr, nem szerencsés. Éppen az or­rom előtt indult el az utolsó : gőzös. Egyszer csak a kocsis két­ségbeesett kiáltása hallatszott: ( — Kapitány úr! Nem tud ez a francia egy szót sem magyarul? — Nem! — Hát akkor aszondom, baj van! — Baj? — Bitéveditünk a hófúvás­ban! Akkora a;hó, hogy nyo­ma sincs az országúinak! Nincs az istennek olyan cse­lédje, aki megtalálná! — Nem baj, menjünk to­vább, majd csak rátalálunk. II éhány pillanattal ké- W sőbb hatalmas zökkenés *' majd loccsanás hal­latszott. A kocsis veszett ká­romkodása próbálta túlhar­sogni a vihart. — Belegázoltunk a patak­ba! Most aztán se előre, se hátra! A francia utas ijedten ug­rott fel. — Kapitány úr, mi vízben vagyunk... Ilyen viszontagságos utazás után érkezett meg Pestre 1846 telén Hector Berlioz, a világ­hírű muzsikus, hogy megtart­sa hangversenyét. »Bizony, kedves barátom, mintha a Duna, ez a vén fo­lyó, nem látott volna' szíve­sen a tájékán. Nemcsak meg­nehezítene az utamat, hanem meg is akarta tiltani a belé­pést. Amikor a vízből és iszapból kimenekülhettünk, | megérkezésem után nyomban ! megfúródtem, felhörpintettem j két pohár tokajit, s aludtam [ 'húsz óra hosszat« — írta Berlioz Pestről egyik barátjá­nak. A zeneszerzőnek már a zse­bében volt a Rákóczi-induló kézirata, amelyet a Bécsből való elindulása előtti éjszaka írt. »Egy bécsi műkedvelő, aki Magyarország szokásait töviről hegyire ismerte, hóna alatt egy köteg régi melódiá­val, fölkeleseit és így szólt hozzám: — Ha tetszeni akar a magyaroknak, komponáljon egy darabot valamelyik nem­zeti melódiájukból. Íme, egy gyűjtemény, csak ki kell ra­gadni valamelyiket belőle.« Berlioz megfogadta a ta­nácsot, és a Rákóczá-témál választotta. Amíg azonban felcsendül­hettek az induló világhírűvé lett hangjai, a szerzőnek nemcsak a Dunával és az or­szágútiad kellett megbirkóz­nia. Azzal tisztában volt, hogy ha közönséget akar, a hang­versenyt a Nemzeti Színház­ban kell megtartania, s nem a német színházban. Gondot csupán az okozott, hogy a nemzetinek olyan kis zene­kara volt, mellyel a művet j 'nem tudta előadni. Végül is a j pesti Filharmóniai Társaság- \ tói kapott 12 hegedűst a Nem- j zeti Színház zenekarának ki­egészítéséhez. De még ekkor sem hárult el minden aka­dály. Somogyi Néplap »Alig terjedt el a honi ze- , nedarab híre — írta a , fantáziák máris nemzeti mód- ■ ra kezdtek forrongani. Lép- | ten-nyomon azt kérdezték, hogy merészeltem feldolgozni ezt a híres, majdnem szent : témát.« Petrichevúch-Horváth Lázár, ] a Honderű szerkesztője szinte magánkívül rohant hozzá: — Láttam az ön Rákóczi- ; indulójának partitúráját, ön | a zenedarabot pianóval vezeti, holott mi megszoktuk a for- í tisszimót. A zeneszerző megnyugtatta a szerkesztőt, hogy lesz olyan fortisszimó, amilyet még nem hallottak. Utólag bevallotta, hogy mégis félelem és szoron­gás fogta el, s már bánta, hogy ezzel a témával hoza­kodott elő. Elérkezett a nagy nap. Zsú­folt nézőtér előtt kezdődött a l hangverseny. Hogy a Rákóczi- induló milyen hatást váltott ki, azt hallgassuk meg magá­tól Berlioztól. | sában, nekieresztette oly soká visszatartott fortisszimóját, I minden izzó lélek elfojtott dühe hátamat meglborzongató hangokban tört ki. Megráz­kódtatta a termet, s az Or­chester vihárzása nem tudott megbirkózni azzal a lelkes vulkánnal, mely a magyar Lelkekböl tört ki. Szinte érez­tem, mint mered égnek a ha­jam! Attól a fatális taktustól kezdve el kellett búcsúznom ! művemtől. — Ekkora vihar — írta ké­sőbb visszaemlékezéseben — engem is felizgatott. A szín­pad mögött homlokomat tö­rölhettem, amikor egy szegé­nyes öltözetű férfi rontott hozzám. Megölelt, a szeme könnybe lábadt, és zokogva kiáltotta tört franciasággal: — Uram! Én csak szegény ördög, de magyar ... Bocsássa meg fölindulásom ... én meg­értettem az ön ágyúját, a nagy csata... a németek! Uram! Én önt a szivembe zártam!« — A téma egy trombitamo- tívum után piano jelenik meg. A közönség nyugodtan hall­gatott. Most egy hosszú cres- cendóban megszólaltak a té­ma töredéked, megszakítva a nagydob tompa, távoli áigyú- dörrenéshez hasonló ütéseitől. Ebben a pillanatban a terem­ben leírhatatlan moraj kez­dett forrongani, s abban a percben, mikor a felszabadult zenekar, mint valami kézitu­A Rákóczi-induló a ké­sőbbiekben Berlioz majd minden hang­versenyén szerepelt, s vala­mennyin átütő sikerrel. Évek múltán ezeket írta: »Művem bizonyosan azoknak az érzé­seknek köszönheti hatását, melyeket nemzeti tárgyuk a keblekben ébreszt, azok keb- I lén, akiket életre kell ve­zetnie.« Jutási Róbert A CÍm nem az óvodák já­tékra kijelölt szobáit és nem az árubemutatók gyermekörö­meit tartalmazó helyiséget ta­karja. Egy termet Kaposvá­ron. a Széchenyi téren, min­denféle csillogó, villogó csodá­val, amelyet flippernek nevez a közönség. Van kosárlabda, foci, kis emberkékkel, akik mint a verebek ülnek egy rú­don, motorverseny, és afrikai vadakra is lehet durrogtatni egy elmés szerkezet segítségé­vel. A látogatók tizenévesek. Ti­zennyolcnál idősebbek keve­sen térnek be ide, a többségük 16-on aluli. Délelőtt egy-két fiú lézeng, dolgozatírás esetén kilenc-tíz. Este sorbaálLnak egy játékért. Olcsó, kétforint- nyi pénzvesztés, ugyanennyit érő szórakozás. A bolhából elefánt lenne, ha most a giccses képek ízlés­romboló hatását fejtegetném. Halomnyi mindenféle rombol még sok helyütt legalább eny- nyire. Más veszélyforrások után kutattam: mit nyújt a játékon kívül — ne beszél­jünk most a játék színvonalá­ról.— az általános iskolás ko­rú közönségnek? Egy ilyen »adományról« már szóltam: dolgozat, lógás. Persze lógni lehet a délelőtti mozitfen és az utcán is. De ezek a kattogó gépek igen vonzóak, nagy súllyal esnek a latba egy »lógjak — ne lóg­jak« eldöntésénél. Az automaták megeszik a kétforintost. Ha a gyerek fél óráig akar játszani, akkor az elég sok két forint. Persze a profik sorban csinálják a sza­badjátékokat, nekik keveseb­be keiül. De »hivatásossá« válni nem olyan könnyű. Amíg minden golyóért le kell szurkolni az érmét, észre sem veszi a játékos, hogy milyen gyorsan ürül a tárcája. És a szenvedély az szenvedély. Szenvedély. Ital, dohányzás. Dohányozni tilos, nehéz szel­lőztetni, nagy lenne a kosz. A nebuló tehát két játék köz­ben kimegy néhány slukkra, persze megkínálja hetedikes barátját is. Eleinte jól elkö­högnek kettesben, később do­hányosok lesznek. Persze do­hányozni lehet játékterem nélkül is. De a játékterem ba­gó nélkül? »Ä, kérem, az olyan, mint a whisky kupicá­ból jég és szóda nélkül.« így oktatott ki egy nyolcadikos. Inni? A játékteremben nem árulnak még üdítőt sem. Kü­lönben is, aki ide spiccesen tér be, az csak mérgelődhet. A flipperhez reflexek kelle­nek. Nem szenvedély — nem mu­szájból költik itt a pénzt —, csak épp szükséges. A fel­ügyelők, akik a játékok épsé­gére, a rendre vigyáznak, meg is kérdezik, honnan a tízes vagy a húszas? Persze a ki­sebbektől, mert már volt olyan anyuka, aki bejött és kérte, ne engedjék itt játsza­ni a gyereket. Az apjától csen­te el a költeni valót. De ők is csak kérdezni tudnak, figyelni a vendéget. Manapság egy tí­zes vagy egy húszas nem rit­kaság egy iskolás gyereknél, így is van jól — amíg adják neki. Persze a gyerekek közül ha kettő lop, akkor már so­kat mondtam. Csak épp el- költhetné az uzsonnapénzt uzsonnára, a »csak úgy« pénzt bármi más okos dologra. Az asztali foci és a ; kosárlabda tetszett nekem. Okos játék. Csak hogy ezek­nek nem két forintért hanem ingyen és bérmentve kellene ott lenniük sok iskolában, mű­velődési házban. Különösebb nevelő hatásuk ugyan nincs, de a reflexeket ezek is fejlesz­tik, jobban mint a flipper. Tapasztalatgyűjtés közben otthagytam egy húszast, és kétszer jól elpáholtam egyik barátomat a kosárlabdán. De a flipperhez — tessék elhinni — nem nyúltam hozzá. L. P. Folytatják a nyomozást A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár 1975-ben hazai és külföldi megrendelők számára mintegy másfél milliárd fo­rint értekben állít elő gépeket. A Szovjetunió például 1000 csávázógépet rendelt. A gyár rövidesen megkezdi az NSZK rendelésre készült silóbetakarító gépek szállítását is. Képün­kön: Szerelik a szovjet exportra készülő MOBITOJt típusú csávázógépeket. Üj gépek a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárból ŐSZ FERENC R ! Ó Z S1 i. Egy szovjet rakéta repült el a Halászbástya felett. Ezalatt lent a Duma-parton becsapódott az akna, ponto­sabban abba a romhalmazba, mely egy hatalmas háztömb­ből maradt. A ház előtti vil­lamosvágányon fölrobbant egy lőszerrel megrakott szerel­vény. Ezalatt egy öregasszony el­indult, hogy följelentést tegyen ismeretlen tettesek ellen, akik az óvóhelyen ellopták három üveg áfonya befőttjét. Alig lé­pett azonban ki a kapun, le­verte a lábáról egy hatalmas repeszdarab. Szegény úgyis hiába ment volna: a rendőrség helyén is csak egy romhalmazt talál. Ezalatt a város pesti oldalát már fölszabadították a szovje­tek és néhány színész megtar­totta a béke első színházi elő­adását. ■De ezalatt Budán még dúlt a háború és Köpetzy Mihály nyilas ezredes nagy beszédet tartott a testvéreknek, a talaj- gyökérről, az élettérről, a Kár­pát—Duna Nagyhazáról. A testvérek csak annyit értettek a dumából, hogy győzünk, és erre addig ittak, amíg győzték. Ezalatt egy, az Orsolya-apa- cák gimnáziumában nevelke­dett úrileány ódaadta magát egy fiatal nyilas suhan cnak, mert nem akart úgy meghalni, hogy ne ismerje meg a szerel­mek Ezalatt — ugyanebben a házban — a viceházmester leánya, aki a békében egy Conti utcai ház bentlakó tag­ja volt, örök szüzességet foga­dott arra az esetre, ha élve megússza az ostromot. Ezalatt sok vallásos ember hangosan gyalázta az istent, aki ezt a sok szörnyűséget megengedi. Ezalatt ,sok ateista buzgón imádokozott istenhez, hogy ve­gye el a keserű poharai. Letartóztatták a boihói cserbenhagyás gyanúsítottját „Nem volt bátorságom, hogy önként feladjam magam” Több ezer gépjármű tü­zetes átvizsgálása, a rendkívül alapos szakér­tői vélemények és a la­kosság széles körű támogatá­sának eredményeként letartóz­tatták a huszonhét éves Viro­vecz János boihói gépkocsi- vezetőt. A Somogy megyei Rendőr-főkapitányság azzal gyanúsítja, hogy 1975. április 6-án este Bolhó közelében el­gázolta, majd segítségnyújtás nélkül a szerencsétlenség hely­színén hagyta az ötvenegy éves Mazaga Sándor boihói tsz-ta- got, aki nem sokkal a baleset után meghalt. Ez a szerencsétlenség az utóbbi esztendők egyik legne­hezebben földeríthető közleke­dési ügye volt. A szakértői megállapításokhoz idő kellett, s egymástól függetlenül több szálon is folyt a nyomozás. A | szemügyre vett gépjárművek I között így az első időszakban | épp úgy volt személygépkocsi, I mint teherautó ... 1 -A szálak Virovecz Jánoshoz Ezalatt a Budát egyre szo­rosabban körülzáró gyűrűben a németek reszketve várták a csodafegyvert, a fölmentó se­regeket, és dicső mundérjuk alatt már legtöbben civil ru­hát viseltek. Ezalatt Zimka pék a saját háza padlásgerendáinak tüzén megszakítás nélkül sütötte a lisztből, korpából, krumpliból és kukoricából gyúrt kenyeret, s pénz nélkül osztogatta, csu­pán egy-egy imát kért vevői­től. Tette ezt mindaddig, amíg a nyilasok el nem vitték az utolsó csepp lisztjét is. Ettől kezdve magának sem sütött többé. Ült a kialudt kemencéi előtt, és akkor döbbent rá, hogy milyen szörnyű a há­ború. Ezalatt a Prónay-különít- mény tagjai végigjárták a budai házakat, a 16 éves fiúkat is kihajtották a Széna térre, és tankcsapdát ásattak velük. Ezalatt két ismeretlen fiatal­ember tüzet nyitott a németek lövészárkaira, amelyek a budai Duna-parton húzódtak végig. Hat német fizetett életével — kettőjükért. Ezalatt sokan azt találgat­ták, hogy ha sikerül a néme­teknek kitartani, akkor az an­golok vonulnak be Pestre, ami ugyebár mégis más, elvégre kultúrnépek. Ezalatt nagy szerencse érte vezettek, aki bevallotta, hogy már várta a rendőröket. — A baleset óta nem volt sem éjjelem, sem nappalom, de senkinek sem árultam el, mi­ért vagyok annyira ideges. — Tudta, hogy keresik, az : újságban is olvashatta. — Igen. mindenki erről be- j szélt a környéken. Nem volt bátorságom,. hogy önként fel­adjam magam. Az járt az I eszembe, mit szólnak a falu- I ban, ha megtudják, én voltam. Mit szól a csaladom ... — Mivel kezdődött április 6-án este . . .? — A feleségemmel és ötéves | kislányommal együtt Bolhón I beültünk a kocsinkba — egy bordó Zsiguliba —, és elindul­tunk a faluban lakó nagybá- tvámékhoz. Útközben megáll- , tam a kocsmában, hogy ciga- | rettát vegyek. Azt elfelejtet - ! tem, helyette ittam egy üveg sört. A nagybátyárriéknál a ffe- , leségem és a lányom kiszállt, én meg elindultam a szőlő­a környékbelieket. Egy ke­nyérrel megrakott német lo­vaskocsiba belecsapott az ak­na. A kenyér és a német kocsis nyomtalanul eltűnt, de meg­maradt a két friss lótetem, amelynek félóra leforgása alatt egy csontját sem találták a helyszínen. Ezalatt egy nagy bajuszos nyilas keretlegény tíz embert kisért a Duna-partra. Lebújt a sétány kőpárkánya mögé, és onnan ordította: — Tudtok úszni, kutyák?! — majd sziszegve hozzátette: — Én most a fejetek fölé lövök, de essetek bele a vízbe! __ M uszáj lőnöm, mert az a dög Köpetzy figyel. Aki megússza a jeges vizet, ne feledje: Ká- lózi János tizedes vagyok. Szükségem lesz tanukra... — és fölugatott kezében a gép­pisztoly. Kilencen sebesülés nélkül dőltek a jeges vízbe. A tizedik — egy öreg, reszketős zsidó — sírva mondta: — Nem tudok úszni, vitéz úr! Kálózi egy sorozattal némi- totta el. Aztán felállt; elfelej­tette, hogy a pesti oldalon már szovjetek vannak. Egy mester- lövész golyója pontosan a fe­jébe fúródott. (Folytatjuk) hegyre, mert ott voltak a fér- ! fiák a családból. — Melyik szőlőhegyen? — Bolhó és Heresznye kö- izött. Mar éppen végeztek, jöt­tek le az útra. Én nem tudtam 1 ott megfordulni, meg aztán a ! cigarettát is elfelejtettem meg­venni, ezért elmentem a kocsi­val a heresznyei kocsmába. Visszafelé nyolcvan-kilencven kilométerrel hajthattam, az éles kanyar előtt levettem a sebességet hetvenre, aztán újra beletapostam a gázpedálba. — Mennyire gyorsult föl? — Körülbelül, mint a ka­nyar előtt. Akkor vettem észre, hogy valaki fekszik előttem az úton. Annyira megijedtem, hogy nem is fékeztem, áthaj­tottam 1 rajta. Koppanást nem hallottam, csak valami surra- nást. — Eszébe sem jutott, hogy meg kellene állnia? — Nem, ezt nem akartam, j Otthon kitöltöttem a munkám­hoz szükséges hivatalos papí­rokat, menetleveleket — a sellvei Dráva-menti Vízgazdál­kodási és Talajvédelmi Válla­lat gépkocsivezetője vagyok — azután este tíz óra után át­mentem a szomszédba meg­nézni a bokszmeccset. Az erősen ittas Mazaga Sán­dor az úttesten iparadt. Nem sokkal a gázolás után rátalál­tak, s mivel semmiféle sérülés sem látszott rajta, értesítették a családját, hogy vigyék haza. A rendkívül súlyos sérüléseket — a többi között medence­csonttörést és bokatörést — szenvedett férfi még beszélt, föltették egy kerékpárra és hazatolták. Egyre rosszabbul lett, mire kihívták a mentőket, ők azonban már csak a halált állapíthatták meg. Rendőrök, orvosszakértők, műszaki szakértők, nyomszak­értők, számos különlegesen fölszerelt laboratórium szak­emberei láttak munkához, val­latták a helyszínt, Mazaga Sándor ruháját. Virovecz Já­nos beismerő vallomása nem jelenti a munka végét, min­den apró részletre fényt derí­tenek, s egyetlen — a baleset­tel kapcsolatos kérdést — sem hagynak megválaszolatlanul. A Somogy megyei Rendőr­főkapitányság Virovecz Jánost előzetes letartóztatásba helyez­te. A nyomozás végén részle­tesen bászámolunk a szakértői megállapításokróL Pintér Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom