Somogyi Néplap, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-16 / 88. szám
A korszerű fű piáik ozásért Prémiumfeltétel Lentié miből... Erősítésre szorul a tejtermékek forgalma termőképessége Napjainkban sok szó esik a korszerű táplálkozásról. Arról, hogy túl sok zsíros ételt eszünk, s a választék növekedéséhez képest nem emelkedik eléggé a tej és a tejtermék forgalma. Igaz, a legtöbb vizsgálat, mely az állami és a szövetkezeti kiskereskedelem élelmiszerüzleteiben az utóbbi hónapokban lezajlott, majd mindenütt azzal a megállapítással végződött: nincs elég hűtőpult, hűtőszekrény, s ez is akadálya a megfelelő választék biztosításának, a forgalom növelésének. Ezért is örvendetes a csurgói fogyasztási szövetkezet kezdeményezése. A múlt évbén az áfész vezetői 350 000 forintot költöttek arra, hogy a nagyközség területén levő boltjaikat megfelelő hűtőkapacitással lássák el. Hűtőszekrényeket, -vitrineket vásároltak, egyúttal gondoskodtak arról is, hogy üzleteikben a nap minden órájában elegendő tej és tejtermék legyen. tott fel, pavilont, hogy a tanulókat tejjel, kakaóval, kávéval rendszeresen ellássák. Sorolhatnánk más példákat is, amelyek jelzik: az állami kereskedelem és a fogyasztási szövetkezetek vezetői szívügyüknek tekintik a korszerű táplálkozás elterjesztését, s ezen belül is a tej és a tejtermékek forgalmának növelését. Ismét a csurgói példára hivatkozunk. Az áfész vezetői az élelmiszerboltok dolgozóinak munkáját annak alapján értékelik, premizálják, hogyan emelkedett a tej és a tejtermékek forgalma. Most, amikor a szövetkezet tavalyi eredményét vizsgálták, azt tapasztalták, hogy ez az ösztönzés helyesnek bizonyult. Egy év alatt 27 százalékkal emelkedett a fogyasztás, ami nem csupán a nagyobb hűtőkapacitásnak és a választék növelésének köszönhető. Eredménye annak is, hogy az üzletek vezetői, dolgozói fontos feladatuknak tekintik a tej, kakaó, vaj, sajt stb. ajánláHasonló kezdeményezést másutt is tapasztalni. Kaposváron, a toponári városrész általános iskolájában ugyancsak a fogyasztási szövetkezet állíj sát a vásárlóknak, s egyúttal azt is: e termékekből soha ne : legyen hiány az üzleteikben! Sz. L. A közelmúltban a kezembe került egy összegezés arról, milyen nagy munkát végeztek az országban a talajjavító vállalatok — igen jelentős állami támogatással, hiszen az üzemeknek sokáig ez a munka szinte egy fillérjükbe sem került. Csaknem 971 ezer hektár savanyú, 214 600 hektár szikes és több mint 71 ezer hektár homoktalajt javítottak meg az elmúlt negyedszázad alatt, ebből Sbmogyban jóval meghaladta a 113 ezer hektárt a javított terület. Szakemberek mintegy 8,8 millió métermázsa búzával teszik egyenértékűvé azt az eredményt, melyet az elmúlt 25 év talaj- | javításával a mezőgazdasági üzemek az országban elértek. Államunk sok pénzt áldoz arra, hogy a talaj termőké- j pessége megmaradjon vagy | fokozódjon. Amikor szép ered- j menyekről adhat számot a j mezőgazdaság, nem szabad j megfeledkeznünk arról, hogy abban ennek a befektetésnek, a talajjavításra fordított tá- í mosatásnak is lényeges szerepe van. A növényi kultú- j rák tápanyagot vesznek föl a I tenvészidő alatt, utána gon- ! doskodni kell ezek visszapót- j fásáról. A szerves és műtrágyák kijuttatása a termőföldekre ezt a célt szolgálják. £ itt merül föl a kérdés: a Biztonságos ellátás szolid árakon a Minisztertanácsnak a zöldségAz 1974. évi áruforgalmat értékelte, és az idei felkészülésről tárgyalt kedden a zöldség-gyümölcs kereskedelmi egyesülés igazgató tanácsa. A Kertészeti Egyetemén tartott tanácsülésen részt vett Molnár Károly belkereskedelmi miniszterhelyettes és Patai János, a SZÖVOSZ elnökhelyettese is. Az igazgató tanács megállapította, hogy az egyesülés szervezete 1974-ben végrehajtotta Dinnyelermesztés lólia alatt (Tudósítónktól.) A fóliasátorban 22—24 fok meleg van Pintér Sándoroknál, Kutason. A fűrészporos kályhával fűtött fólia alatt, a nedvesen tartott talajon díszük a virágzó paradicsom. Az uborkán már látható a kis termés. Egy másik, szintén fűtött sátor alatt a fejlődő szamócán már gyümölcs termelés fejlesztéséről és az árak alakításáról szóló határozatát. A múlt esztendőben 4,2 százalékkal több árut hozott forgalomba a lakosság részére, ugyanakkor az általa forgalomba hozott cikkek fogyasztói árai 0,5 százalékkal csökkentek az 1973. évi árakhoz képest. Megfelelően alakultak a télre tárolt készletek is, aminek eredményeképp az idei fogyasztói árak még az 1974. év megfelelő időszakában alkalmazott árak alatt vannak. Az 1975. évi felkészülésről megállapították, hogy különösen burgonyára jól haladnak a szerződéskötések. Az egyesülés szervezete az idei termékekből eddig csaknem 25 ezer vagon burgonyára, megközelítőleg 70 ezer vagon gyümölcsre és kb. 42 ezer vagon zöldségfélére kötött szerződést a termelő gazdaságokkal. Ez egyébként azt jelenti, hogy zöldségféléből és gyümölcsből a tervezetthez képest ez idő szerint némi lemaradás tapasztalható, de ezt várhatóan a tavasz hátralevő részében még pótolni tudják. Valószínű azonban, hogy a kifejezetten munkaigényes zöldségféléknél nem lesz akkora termelési elfutás, mint amilyen kívánatos volna. Ennek ellenére a lakosság ellátását biztosítani tudják, szükség esetén akár az export rovására is, emellett — szükség szerint — egyes termékeket baráti országokból importálnak majd. A már szerződött mennyiségek összességükben 1974-hez képest körülbelül öt százalékkal, az idei kívánatosnál pedig mintegy 3—4 százalékkal alacsonyabbak. Az igazgató tanács tárgyalt a Minisztertanács határozatával biztosított kockázati alap idei felhasználásának módjáról is, ugyancsak abból kiindulva, hogy miként lehet a lakosságot a továbbiakban is szolid árakon jól ellátni. nagyarányú állami segítség mellett vajon a mezőgazda- sági üzemek is mindent meg- tesznek-e területeik termőképességének fokozásáért? A Közép-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének elnöksége ebben a hónapban készíti el a tagszövetkezetek múlt évi gazdálkodásáról szóló értékelést. Ebben a vaskos anyagban igazán minden megtalálható, amiből képet kaphatunk a közös gazdaságok egyéves munkájáról, a sikerekről és a fogyatékosságokról egyaránt. Ebben olvastam ezt a két mondatot is: »A szerves trágyázás a somogyi homokhát kivételével igen csökkent. A növény védőszer-felhasználós növekedett.« Ezeknél a szűkszavú mondatoknál sokkal inkább beszédesek az adatok. íme: a szövetség területén az egy hektár szántóra átlagosan jutó műtrágya-felhasználás, hatóanyagban számolva, 1978- ban 205 kiló, tavaly 223 kiló volt. Ennél jobb a tabi dombvidék és a Kapos völgyének átlaga, rosszabb viszont a somogyi homokháté és különösen a Zselicségé (ez utóbbié 172 kiló). A szerves trágyázott terület a Kapos völgyében a szántónak 6, a somogyi homokháton 9,9, a Zselic- ségben 5,6, a tabi dombvidéken pedig 5,5 százalékát tette ki tavaly (a szövetségi átlag 6.5 százalék, s a megyei sem sokkal jobb ennél, mindössze 7.5 százalék). A szerves trágyázott terület valamennyi részen csökkent az 1973. évihez képest! A számok elgondolkodtatóak. És figyelmeztetnek is! Ismeretes, hogy a műtrágyáknál egyes fajták importja és hazai előállítása nem megy zökkenőmentesen. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy eltékozoljuk azt a tartalékot, amely rendelkezésre áll. A közép-somogyi szövetség területén az egy hektár szántóra jutó műtrágya-felhasználás (hatóanyagban) tavaly a bázishoz viszonyítva 8,8 százalékkal emelkedett, a szerves trágyázott terület ugyanakkor 17,7 százalékkal csökkent. Ez utóbbi még nem is a legrosszabb arány a megyében — erre lehet következtetni a 72,8 százalékos megyei átlagból... A szerves anyag visszapótlása a talajba olyan feladat, melynek elvégzése vezethet csak az egyéb talajjavítási tevékenység sikeréhez, következésképpen az állami támogatásnak csak ott érik be igazán a gyümölcse, ahol az üzemek önerőből is segítenek. H. F. babszemnél nagyobb a zöld A határidő: május 10. termés, mely hamarosan pirosodni kezd, s primőr áruként piacra kerül. Pintér Sándorék a múlt évben. — kísérletként — fólia alatt néhány tő sárga-, illetve cukordinnyét is neveltek. A kísérlet jól sikerült, s ez a dinnye 4—5 héttel előbb adott igen jó ízű termést, mint az, amelyet hagyományosan, szabadföldön termelnek. A sikeres kísérleten felbuzdulva, az idén nagyobb területen termelnek a fűtött fólia alatt cukor-, sárga- és görögdinnyét. Már a termőhelyen vannak a szépen fejlődő palánták. Pintér Sándor elmondta, hogy nagy gondot kell fordítani az ilyen dinnyetermesztésre: gondoskodni a kellő tápanyagról, az egyenletes hőmérsékletről és páratartalomról. A magas páratartalom kedvez a különféle gombabetegségnek, ezért naponta figyelik a növényt, s ha valamilyen betegség jelentkezne, a zsenge levélzetet azonnal permetezik. Ha a továbbiakban is biztosítják az optimális termelési feltételeket, akkor — az előzetes várakozásnak megfelelően — már július elején szedhetik a fólia alatt termett dinnyét Időnként türelmetlen hangok kérdezik, s különösen a környéken lakók sóhajtanak sokszor: mi lesz már a Bajcsy - Zsilinszky utcával? Vigh Sándortól, a Dél-dunántúli "Vízügyi és Közműépítő Vállalat főmérnökétől kértünk választ. — A munkát — a 300 milliméter átmérőjű vízvezetékcső fektetését — még a múlt év októberében kezdtük el. Csak szakaszosan dolgozhattunk, mert az utcában két olyan intézmény — a posta és a kórház — van, amelyeket hosz- szabb időre elzárni a forgalom elől nem lehet. Először az Április 4. utca és a posta közötti szakasz, ezt követően pedig a Virág utca és a kórház közötti szakasz készült el, még a múlt évben. Ezután a DÉLVIÉP dolgozói egyhónapos téli szünetet tartottak. Jelenleg a posta és a kórház közötti szakaszon dolgoznak. A munkát már nagyon sürgőssé tette, hogy a korábbi vezeték — különösen csúcs- időszakban — nem bírta kapacitással a fogyasztást, így gyakran volt vízhiány a Baj- csy-Zsilinszky utcában. Mint a főmérnök elmondta, a cső fektetését még e hónap végén befejezik. Azután már a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalattól függ, hogy mikor végeznek az úttest burkolásával. A határidő: május 10. A 300 milüméteves vízvezetékcső lefektetése — a házi bekötésekkel együtt — ötmillió forintba kerül „Zsenivállás“ K issé gúnyolódó a cím, mégsem tudok szabadulni tőle Nem zsenikről lesz szó, »csak« tehetséges, értékes emberekről, akik hibáik mellett munkakörülményeik kuszasága, a vezetés gyengeségei miatt sem tudják kifejteni képességüket. Azt mondták róluk: "Ádáz ellenségek, gyűlölik egymást«. Barátok voltak. Mai témám mégsem az ö viszonyuk elemzése. Egyetlen Intézmény — a falak között persze »belső ügynek« minősített — feszültségeiről akarok beszélni. Nem tenném, ha nem lennének általánosítható tanulságai, ha az évek óta húzódó »megoldatlanság« már-már nem követelne *»véráldozatot«. Ott tartunk ugyanis, hogy >>operációt« sejtetnek odabent. Régi újságcikkek között lapozgatok. 1967 áprilisa volt, amikor nagy örömmel írhattam beszámolóm elé ezt a címet: A falakon kívül. A tanítóképző kórushangversenyéről számoltam be; lelkesedtem, mert hallgatói végre kiléphettek az intézet falai közül. Megmutatták, hogy itt élnek a városban, hogy szellemi pezsgés kezdeményezői lehetnek, hogy az elzárkózásnak egyszer és mindenkorra rége. Csaknem évtizedes sikersorozat követte a "kiszabadulást*'. Megyei és országos hírnév, rádiófelvételek. Kodály-est és Vikár-ünnepség, Bárdo.s-emiékhangverseny és nemzeti ünnepeink rendezvényeinek sikere — nem sorolom, mennyi esemény dokumentumait őrzik az intézet nagy albumai. A kórusvezető Sasvári Attila volt. s a vezetőség támogatta elképzeléseit. Tízévi munka után most csalódottan, keserít szájízzel, »félreállítottan« lapozgatja az albumokat. Bemondott mindenről, azokról a feladatokról is, amelyek nincsenek összefüggésben jogos sérelmeivel. Némi túlzással azt mondhatnám: ő a »zseniváltás« áldozata. Mégsem az ő védelmében írok. Nem tudom ugyanis elkerülni, hogy az intézeti vezetésre hivatkozzak, amely nemcsak a munkamegosztás ésszerű kialakítására, hanem az alkotó légkör megteremtésére, az emberi gyengék »gyógyítására*< is hivatott. S hogv némikéoo a vezetésben is váltás volt azóta? Ez nem csökkenti a felelősséget. Két gyerek indult együtt az életúton. Az egyik segesdi, a másik törökkoppányi. Somogyiak. Tanítók akartak lenni, muzsikussá, a zene pedagógusaivá nőttek. Együtt muzsikáltak a tanítóképzőben, s egy ember volt az osztályfőnökük is: Gadányi György, aki most a közvetlen felettesük az intézetben. Nem egyszerre, de mindketten a Zeneakadémiára kerültek. Sasvári Attila 19S5-ben, Heisz Károly 1968-ban lett az intézet tanára. Barátok voltak, megértették egymást. Együtt dolgozhattak volna, de útjaik különváltak. A »művészallürök«, a szakmában jól Ismert féltékenység, az alkotómunkában törvényszerű vetélkedés ellenére sem tudom fölmenteni vezetőiket. Az egység kialakítása helyett ugyanis hol itt, hol ott öntöttek olajat a tűzre. Érthetetlen magatartás. Talán túlzás volna azt mondani, hogy valamiféle »sztárkultuszt« teremtett az előd, s ugyanezt tette az utód is. De hogy határozatlan volt a vezetés akkor is, most is — mindenekelőtt az ének-zenei szakcsoportot értem alatta —, ebben bizonyos vagyok. Tudunk-e bánni az értékekkel? Túljutunk-e végre azon a látványos állásponton, hogy a jó szakembereket, a tehetségeket megszerezni dicsőség, s azután már nincs dolgunk velük? Vezetéselméletet vagy gyakorlatot takar a »zseniváltás« témaköre? Azt hiszem, mindenképpen érdemes figyelni rá. Mert ahogy rosszul, az előrelátás hiányában követett egy utat a korábbi vezetés, most ugyanazt ismétli az új, csakhogy a másik oldalra pazarolta hitét, bizalmát, támogatását — igaz- siot-lanul. és egyoldalúan ítélkezve. M i történt hát? Sasvári Attilának 1965-ben pályázati feltétele volt. hogy kórust kell vezetnie. A KISZ Központi Művészegyüttesétől jött haza örömmel, nagy becsvággyal, tenni akarással. És kitűnő eredményeket ért el. Segítették ebben a zenei szakcsoport tagjai is; örültek sikereinek, hiszen az nemcsak az övé volt, hanem az intézeté is. Három év múlva hazatért Heisz Károly, a másik volt növendék. Tanított, de csak az intézeten kívül jutott kórusvezetéshez. Sasvári Attila ragaszkodott munkával szerzett jogához, a kórushoz. Heisz Károly viszont teret követelt. Mindkét törekvés értékelhető. Egyikük sem elégedett meg azzal, hogy órákat ad az intézetben. Több képesség és energia volt bennük. Csak a vezetők nem akarták észrevenni. Vétett a régi igazgató és vétett az új is. A régi Sasvárihoz ragaszkodott, az új Heiszhez — és ki veszített? A város, a közösség, az intézmény. Csalódott lett vagy törtetővé vált a két valamikori jó barát. Kinek jó ez? A két muzsikusról ma így nyilatkozik az igazgató: "Jó szakemberek. Kitűnően oktatják az éneket, eredményesen tevékenykednekTehát nincs különbség. S ha volna, azt másképp kellene rendezni. Korábban felszabadultan dolgozott Sasvári, és az intézetben nem jutott több szerephez Heisz. Ma ugyanez a helyzet, csakhogy megfordult a kocka. Értelmetlen »zseniváltás« ez. Egy országos rendelkezésre létrehozták a zenei speciálkollégiumot. Természetes, hogy Heisz Károly vezeti. Csakhogy. Kiválogatták a legjobb énekeseket, akik rendre elmaradtak a nagy kórus próbáiról. Azután kipattant az ötlet: kamarakórus kell. Jó törekvés, szükség van rá. Ki a vezetője? Heisz Károly, természetesen. Es Sasvári Attila imitt-amott "megbukik* nagy kórusával, hiszen a legjobb énekeseket vették el tőle. Még kísérletezett, még volt ereje a próbálkozáshoz. Hiába. Nem volt más érv, egy újság-kritika alapján mondták ki: baj van a kórussal. Sasvári választ kért: kap jó énekeseket vagy sem? Egy év is kevés volt a döntéshez. S a megalázó, »leépítő« folyamat végén Sasvári lemondott a kó- rusvezetésről. Most azt. mondják: Heisz a tehetségesebb. Ha Sasvárinak mondanák: egyenes beszéd lenne, ha nem is megalapozott. Az egységre törekvés helyett azonban különböző ‘ — egyoldalú ítéleteken nyugvó — intézkedések mélyítették az ellentéteket. Pedig dolgozhattak volna együtt a kamara- és a nagy kórusban, a speciálkollégiumban is. Ennek mindenképpen hasznát látták volna a növendékek. Lezajlott a »zseniváltás«. Korábban Sasvári Attila »uralta a helyzetet«, és Heisz Károlynak nem volt szerepe. Ma Heisz Károly egyedül dolgozik a speciálkollégiumban (holott a testnevelésben például meg tudták ezt osztani a három tanár között); övé a Cantus Pannonícus kamarakórus (javarészt az intézet növendékeiből), ő vezeti a nagy kórust és — falakon kívül — a Pedagógus Férfikart is. (Hogy a Kóta nevű szervezetről ne is beszéljek.) És Sasvári Attila csupán "óraadó tanár« (mint valamikor Heisz Károly volt). Fölös energiái vannak, de ezt csak másodállásban, a Zeneakadémia pécsi tagozatán élheti ki. Munkaköre, lehetőségei helytelen ítéletek, vezetői balgaságok miatt zsugorodtak össze Kaposváron. Sokszor gyötrődést és megaláztatást, intrikát is kell vállalni azért, mert szülőföldjén marad az ember. De úgy érzem: idehaza tenni több, mint bárhol másutt. Ne engedjük hát el a tehetségeket, ne elégedjünk meg azzal, hogy megszereztük őket. a mikor a tanítóképző intézet vezetőivel beszéltem, csupán a párttitkár véleménye nyugtatott meg. Az új pártvezetőség most vizsgálja a »zseniváltás« körülményeit, és hiszem: igazságosan dönt. A párttitkár valósághűen jellemezte a két embert, ismeri erényeiket, hibáikat. És ő volt az egyetlen, aki nem tartotta vétlennek az intézet vezetőségét a »zseniváltás« részben intrikus, részben »tudományoskodással« álcázott körülményeinek kialakulásában. Így hát bízhatunk. Megtartani nehezebb, megfutamítani könnyebb a tehetséges embereket. Nem vitatható, hogy mi a közösség érdeke. Jávori Béla
