Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-09 / 58. szám
Ki tud többet a Szovjetunióból, a Szovjetunióról? Váratlan vendég;: Grigorij Csnliraj A nagyatádiak az elsők AM kérdez: Kubinyi Ferenc, a rádió főszerkesztője. Aki válaszol: Tizenöt csapat, azaz hatvan somogyi középiskolás diák. Ki nyert tegnap? Mindenki, aki részt vett a versenyen. Mielőtt azonban az események közepébe vágnánk, had mondjuk el az előzményeket. Tegnap rendezték meg Kaposváron, a Fegyveres Erők Klubja színháztermében a Ki tud többet a Szovjetunióból, a Szovjetunióról? című vetélkedő sorozat megyei döntőjét. Még az utolsó percekben is minden versenyző a jegyzeteit lapozta, tanult. Egészen addig, amíg Kubinyi Ferenc meg nem szólalt: — Ha lehet, akkor minden jegyzetet, teremben található URH rádió adó-vevő készüléket pakoljunk el... Pillanatok alatt újabb zajongás támadt. Mindenki szatyrokkal, füzetekkel a kezében igyekezett a »puskákat" biztos helyre juttatni. Hát igen, érdemes volt szólni. Aztán röpködtek a kérdések: Melyik köztársaságnak a fővárosa Frunze? A Szovjetunió című lapnak melyik számában jelent meg erről cikk? Az írásban adott válaszok, valahogy nem »remekeltek". Voltak, akik a Kirgiz Köztársaság fővárosát Üzbégiába helyezték, vagy éppen Belorussziába. Történt még sok »félrehallás", így lett a drámaíró Osztrovsz- kíjból zeneszerző, vagy az Anyegin írója. A vetélkedő gyerekeket úgy látszik feszélyezhette a papír, mert szóban már sokkal jobb válaszokat hallhattunk. .. Alig hangzott el az első kérdés, amikor szélesre tárult a nagy fehér ajtó. Mindenki oda figyelt. Pillanatnyi csend. A játékvezető szólalt meg elsőként: —r Bemutatom kedves vendégünket, a Lenin-díjas szovjet filmrendezőt: Grigorij Csuhrajt. ö rendezte többek között a Ballada a katonáról című filmet. Mindenkinek felcsillant a szeme a nem várt meglepetéstől. Grigo- rij Csuhraj itt, Kaposváron? Igen. Valóban ő. Helyet keresett magának a zsűriben, leült és figyelt. A pillanatnyi csendet követő meglepetés megilletődötté tette a versenyzőket. Jó pár kérdést kellett nulla ponttal értékelni, míg feloldódott a hangulat. Mindenki megpróbált a lehető legjobban összpontosítani, kimerítőbb válaszokat adni. Egyre több hetes szám került a táblára, a legnagyobb pontszámot ez jelentette. A szünet kezdetére már biztosan jutott a további versengésbe: a kaposvári Táncsics gimnázium, a Munkácsy gimnázium, és az 503. sz. Szakmunkásképző Intézet és a nagyatádi Ady Endre Gimnázium, négytagú csoportja. A végső összecsapás előtt, a szünetben beszélgettem a szakmunkásképzősök csapat- kapitányával, Szabó Gyulával: — Hogy készült fel a csapat a versenyre? a Szovjetunió című lapokát. Mindenki lázasan készült. A decemberi számot közösen néztük át. Ez volt a legerősebb »pontunk«. — És bejött? — Igen. Az olimpiával kapcsolatos kérdés. Arról a decemberi lapban olvastunk. Gedelics Éva, a Munkácsy gimnázium harmadikos tanulója arról mesélt, örülnek annak, hogy a legjobb négy között vannak, de mégjobban. hogy a Táncsicsosok is tovább jutottak. A régi »párharc« nem áll már. Még egy izgalmas félóra, s a nagyatádi diákok örömmel sikítanak fel: nyertünk! Az Ady Endre Gimnázium Rotter Magdolna. Szombat- falvi Emese. Kárpáti Csaba és Horváth János öss'zeállítá- sú csapata első lett, de nem csak ők nyertek, hisz beszélhettek Csuhrajjal, munkájáról, filmjeiről, a filmművészetről, arról, hogyan kezdte pályafutását a Lenin-díjas rendező. (A beszélgetésről részletesen beszámolunk.) A nagyatádi Rotter Magdolnától hallottuk a verseny után. — Nem várt nőnapi ajándék | volt ez az érdé- j kés nap! Nagy Jenő I Együtt a fegyvertársakkal Nemegyszer tették föl nekem a kérdést, miért nyomultak előre olyan nagy igyekezettel a bolgár IQ. gyalogos hadosztály harcosai, Imiért harcoltak olyan önfeláldozóan a háború második felében. Ez annak volt köszönhető, hogy a személyi állomány főleg kommunistákból állt, de a többiek is jó katonák voltak, a Hazafias Népfront hű emberei. Minden politikai tiszt nagy propaganda- munkát végzett a katonai alakulatoknál, sőt még az egyes katonáknál is.. Másodsorban szeretném kiemelni a katonákról való kitűnő gondoskodás hatalmas szerepét is. A helyőrségekben, ahol az alakulatokat összeállították, már a helyi bizottságok gondoskodtak arról, hogy a katonákat ellássák minden szükségessel. Így a mi hadosztályunk , minden katonájának volt, irhabekecse, s mind »fehér galamb»-okhoz hasonlítottak. A Dráva menti harcok első napjaiban tanfolyamon vettem részt, melyet a politikai tisztek részére rendeztek. Visszatérésemkor a törzskarba parancs érkezett, hogy a hadosztály sürgősen helyezkedjen el Siklós körzetében. Tudtuk, hogy előttünk hosszú és fáradságos menetelés áll. De a katonák lelkesedéssel, jókedvvel indultak el, hála a párt, valamint a katonai bizottságok, kultúrfelelősök és aktivisták hathatós munkájának. A hadosztály ezredei a 133. szovjet hadtest alakulataival együtt harcba bocsátkoztak az ellenséges hídfőállások megsemmisítésére. A szovjet harcosokkal és parancsnokokkal találkozót szerveztünk, ahol elmondták nekünk tapasztalataikat. Mindez a mi katonáinkban is fölkeltette a vágyat: úgy harcolni, olyan lelkesedéssel és önfeláldozással, mint ők. Drávapalkonyánál, Dráva- csehinél és Szeden-tahyánál katonáink hősiesen harcoltak. Ahogy előrenyomultunk, minden házat megrohamoztak. Megtisztították az ellenségtől mindegyik padlást, és pincét. Nem felejtem el soha azt az értékelést, amelyet Artjusenko tábornok adott az- ezredeink működéséről Szeden-tanya rohamánál. Emlékezetembe vésődtek a katyusák első sortü- zei. A lövedékek találatait a hitlerista hadállásokból felcsapó tűzoszlopok visszfénye jelezte. Alkalmam volt közelről figyelemmel kísérni a szovjet katonák és a mi harcosaink hadműveleteit. Maga a falu, Drávaszabolcs, hol a miénk, hol az ellenségé volt. Amikor végleg elfoglaltuk, harcosaink melegen összeölelkeztek a szovjet bajtársakkal. A 16. hadosztály katonái harci gyakorlatra tettek szert, s most már semmi sem tudta visszatartani őket az előrenyomulástól. A tizenhat éves Borisz Fil- csevet a lőszerhordozókhoz osztották be. Kívánsága azonban az volt. hogy az első sorokban harcoljon a rohamutászokkal. Megengedtem neki. Fölfegyverkezett és elindult. Amikor újra visszajött hozzánk, foglyokat vezetett. Ezután önkénteseket kerestem »nyelv« fogásra. Elsőnek Todor Murdzsev ugrott fel. Kérte, hogy egyedül mehessen. Rendesen két-két embert szoktunk küldeni fogolyszerzésre. Murdzsev magához vett egy géppisztolyt, kötelet, kendőt, s elment az 59. gyalogos ezred jobbszárnyához. Kikúszott a lövészárokból, s ügyesen, zajtalanul megközelített egy ellenséges géppuskaállást. Itt három hitleristát vett észre. Elfogni őket lehetetlennek látszott. Ezért lelőtte őket, kiugHazánkról szóljatok szép szavak! Rangos megyei döntő Öt cmatőr irodalmi színpad jutott be a Hazánkról szóljatok, szép szavak! megyei döntőjébe, amelyet tegnap a Megyei Művelődési Központban rendeztek Kaposváron. A szép szavak évről évre megújuló versenye — amely tavaly népi hagyományokról szólt, az idén a hazánk fölszabadulásának harmincadik évfordulóját köszönti. öt együttes, más-más oldalról közelítette meg a szabadság gondolatát. Eltérő volt a témaválasztás, más-más képességű együttesek mutatkoztak be. A műsorok összehasonlítására azonban szükség volt, és bebizonyosodott; a legjobb, leginkább kidolgozható, ha egy jelenségre, témára összpontosítanak, ha áz irodalmi színpadok nem igyekez-- nek túl sokat markolni. “Ennek az elvnek a megvalósulását legjobban az országosan is kiemelt Fonómunkás Kis- színpad munkájában láttuk. Az együttes kialakított egy utat, amelyen következetesen halad, ez pedig szűkebb hazája történelmének színpadra állítása, dokumentum igénynyel. Az összeállítás azonban soha nem a statisztikai adatoktól lesz dokumentum, hanem attól, hogy emberek sorsán keresztül mutatja be a valóságot. A somogyi földosztást dolgozták föl a levéltárban végzett kutatás eredményeként és dr. Kanyar József nagy-nagy szakmai segítségével. Földosztás. Nem új ,, téma, sokan foglalkoztak már vele. Mit tud elmondani még erről egy amatőr együttes? Kiderült, nagyon sokat. A Fonómunkás megmutatta a cseppben a tengert, a paraszt föld utáni vágyában ott volt a több évszázados félelem a régi birtokostól. Megmutatta a rémhirterjesztő zavargásait, a régi rend ellenállását. És kapcsolódtak a mához. A szinte álló színpadképbe bevonultak tegnapi zsellérek unokái: a népművelő, a könyvtáros, a hivatalban dolgozó, akinek még ma is, a szülein keresztül köze van a földhöz. A rendező nagyon kevés eszközt használj, valószínű, hogy a műsor további csiszolása után még a meglevőkből is hagy el. Hasonlóan egységes, tiszta rendezői elveket valósítottak meg a Nagyberki Fórum Irodalmi Színpad tagjai. Váci Mihály közéleti verseiből állították össze a műsort. Abból a javító szándékú, közéleti lírából válogattak, amely a költő egész hitvallását jellemezte. Az együttes ugyanazzal az őszinte hittel adta vissza a mondanivalót, ahogy a költő azt megírta. A néző úgy érezte, ezek a fiatalok saját életükben ugyanúgy hiszik, amit mondanak. Színpadtechnikában nincs olyan képzettségük, mint például a Fonómunkás Kisszínpad, tiszta, igényes, őszinte előadásuk azonban egy sorba tartozik vele. Több eszközt használt, kavargóbb színpadképet alakított ki a Táncsics Gimnázium Diákszínpada. Igazi »tizenéves« József Attila műsor volt az övék. Húsz-huszonöt percben összefogni egy költői életművet nagyon nehéz. Nekik sikerült úgy válogatni, hogy a kamaszlelkek által legjobban befogadott és legjobban tolmácsolható versekből gyí jöttek. Jók voltak a montázsaik, a zene, amit alkalmaztak, és még valami, a zsűri véleménye, amit nagyon szívesen adunk tovább. Bár egy költő tragikus sorsát ábrázolták, fiatalosak voltak, üdék, mi több, jól öltözöttek. Sok irodalmi színpad vezetője ugyanis abba a hibába esik, hogy a fiataloknak, ha valóban fiatalosak akarnak lenni, toprongyosan kell öltözni a színpadon. A legtöbb vitát a balaton- boglári Kertészeti Szakközép- iskola műsora váltotta ki. Somogyi passió , 1919-ben címmel a marcali Simon pap tragédiáját állították színpadra. Jó színpadi érzékkel, szép képhatással, gyönyörű zenével, tiszta énekkel. Hatása azonban nem volt egyértelmű. A valóságos történés a börtönben keveredett egy vízióval, egy passiójátékkal. Nem tudták egyértelmű gondolatisággal kifejezni a mondanivalót. Ha egységesebbé teszik a műsort, ha kevesebb külső eszközt használnak, és több valódi belső emberi megnyilvánulásuk van, jotb a produkció. Mozdulatlanság jellemezte a nagyatádi irodalmi színpadot, az összeválogatott versek sem engedtek túl nagy lehetőséget az együttesnek — ezért úgy gondoljuk, hogy ennél a mostani szereplésnél több rejlik a fiatalokban. Minden lehetőségük megvan ezt bebizonyítani. A tegnapi megyei döntőn még nem született eredmény, mert az országos szakemberekből álló zsűri a többi dunántúli megye döntője után választja ki azt a hat legjobbat. amelyik a területi döntőre jut. A somogyiak bekerüléséről később tájékoztatjuk olvasóinkat. Simon Márta Elet a fuvolában Zenetanárok tovább képzése Kaposváron lia ng verseny e Kétnapos továbbképzésen,. Kaposváron találkoztak a ze- j neiskolák fuvolatanárai. Évente kétszer tartanak ilyen rendezvényeket az ország különböző zeneiskoláiban azért, hogy a fuvolatanítás legkorszerűbb módszereit átadhassák egymásnak. Nem véletlen, hogy most Kaposvárra esett a választás: köztudottan az egyik legeredményesebben működő vidéki zeneiskola, ahol színvonalas fuvolista- képzés folyik. Csupor László ez irányú munkássága: példa. Kovács Lóránttal, a Zenerott a kis térségre a német géppuskához, s azt gyorsan az ellenség ellen fordította. A németek megértették, hogy fegyverük idegen kézbe került, s az állást rögtön aknákkal árasztották el. Harcosaink segítettek Murdzsevnek, hogy visszahúzódjon. Megjelent hadizsákmányával — egy köny- nyű géppuskával és három géppisztollyal — a vezérkarnál. Hőstettéért magas kitüntetést kapott. Másnap este Todor Murdzsev ismét elment »nyelv«-ért. Hozzáférkőzött egy lövöldöző hitleristához. Bátor emberünk észrevette, hogy a német időről időre elszunnyad. Kilesett egy ilyen pillanatot, rávetette magát, s kendőjével betapasztotta a száját. Ezután 200 méteren maga után vonszolta, s éjfél után elhozta a vezérkarba. Harmadik este Murdzsev még egy foglyot hozott. Akkor elmondtam neki a közmondást: »Addig jár a korsó a kútra . . .« Nem szólt semmit, nem ellenkezett, csak annyit mondott: »Ha megengedi, akikor az összes hitleristát, aki ön előtt van, elhozom ide egyenként.« A következő alkalomkor Murdzsev nem tért vissza. Ott maradt örökre a halhatatlanok sorában. Dlmitcr Valkánov ezredes művészeti Főiskola tanárával pénteken, Drahos Béla és Jandó Jenő szonátaestje előtt beszélgettünk a továbbképzésről. — Azt hiszem, mint nagyon sok mindent, így a fuvolatanítást is már a gyermekkorban kell kezdeni. A fölszabadulás előtt nem volt ilyen kiépített, jól szervezett hálózata a zeneoktatásnak, mint jelenleg. De a megelégedettség is »bűn« lenne, ezért tartjuk fontosnak zeneiskolai tanáraink folyamatos, rendszeres továbbképzését, melyre ezúttal Kaposváron került sor pénteken, szombaton. Kaposvár ■ feladata az, hogy továbbra is azon az úton járjon a fuvolatanításban, melyet Csupor László kezdett meg és folytat szép eredményekkel. — Véleménye szerint mi a »titka« a kaposvári zeneiskolában folytatott színvonalas fuvolatanításnak ? — A módszerekről, azt hiszem, most nem kell szólnom. Egyébként ezeket megbeszéltük a továbbképzésen. Inkább azt emelném ki, hogy Csupor László az élete értelmét látja a fuvolatanításban. Ennek az elkötelezettségnek súlya van. és az eredmények ide vezethetők vissza azon felül, amiről még nem beszéltem, s ez a szaktudása, a nagyon jó pedagógiai érzéke. Merényi György, a kaposvári Liszt Ferenc zeneiskola igazgatója, á továbbképzés házigazdája elmondta: szinte minden megyéből voltak érdeklődők, akik eljöttek, hogy megismerkedjenek a városban folyó, többnyire hírből már ismert fuvolatanítással. A kaposvári zeneiskola egy szép hangversennyel ajándékozta meg a vendégeket, a kaposvári zenebarátokat pénteken este. Tulajdonképpen úgy is fölfoghattuk ezt a hangversenyt, mint a továbbképzés zenei illusztrációját, de önálló gyöngyszemként is értékelhetjük. Egy kicsit úgy néztem a — Uralios Béla hangverseny dobogón Drahos Bélára, mint a mesebeli legkisebb fiúra, aki teljesíti feladatát. Emlékszem rá, amikor még valóban gyermekmuzsikus volt, azóta először Győrben, majd a fővárosban folytatta, illetve folytatja tanulmányait. A Zeneművészeti Főiskola másodéves hallgatója, Kovács Lóránt tanítványa. — Hány éve is, hogy a fuvolát a kezedbe vetted? — Hovatovább tíz éve lesz. De nemcsak ez köt szoros szálakkal Kaposvárhoz, hanem az is, amit itt tanultam. A »köszönöm«-ből kettőnk beszélgetése közben nem fogyott ki, szerény most is, mint amilyennek korábban megismertem. — A kétnapos zeneiskolai továbbképzés élő példája is lettél, játékodra mindenki nagyon kíváncsi. — A fuvolairodalom keresztmetszetét szólaltatom meg. Bach, Händel, Schubert, Pulenc ... — Mi a véleményed a korhű zenei tolmácsolásról? — Ez mindig vita témája. A barokk muzsikusok nem ilyen ^fuvolán, és nem zongorán, hanem csemballón játszottak. Vonzó feladat — erre gondoltunk a próbákon Jandó Jenővel —, hogy ezekkel a mai hangszerekkel olyan hangzásra törekedjünk, amely érzékeltetni képes a kor »hangját«. A műsor szünetében arra kértem választ, nem izgult-e egy kicsit jobban az átlagosnál az itteni, ismerős közönség előtt? — Dehogynem. Nagy erőpróba. Árgusán figyelnek, fejlődtem-e, hogy megy most... Bizonyítanom kell... . Játékának méltatásaképpen aligha mondhatnék értékesebbet-annál, amit előadása legelején a műsorlapra rögzítettem: élet a fuvolában... Horányi Barna «ma
