Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-09 / 58. szám
— Arrlikőr a píosi kórháziról1 *f*.u Bilim; mar « Balatonnál, voltak a szovjet csapatok, á—vasváron a betegségem miatt leszereltek, civil ruhában mentem haza, Törökkoppányba. Tél volt, negyvennégy karácsonyára készültünk. Itt ért a fölszabadulás, a zsúpos, kémény te len házikóban; itt találkoztam először szovjet katonával. Egy húszliteres olajoskannát töltöttem meg neki koppányi borral: két vágó új telepítésű nohám volt, a háromakós hordóból töltöttem meg a kannát a pincében. Annyi sok pénzt rakott elénk az asztalra, hogy elfogadni is alig mertük ... Katai Feri bácsi most Somogydöröcskén lakik. Emlékei között különösen frissen él az a tél, szinte napra szóló pontossággal idézi a történteket. Ha mégis. vitás egy-egy dátum, a felesége segít a tisztázásban. (Schäfer Jakab tsz-elnök mondta: »Kátaiék azok közül valók, akiknek a felszabadulás különösen sokat adott...). Feri bácsi 1909-ben született Török - koppányban, tizenhárom éves korában már szolgagyerek volt Miklósiban, majd a szülőfaluiában. Életéről így mesélt: — Meztéláb indultunk az életnek az asz- szonnyal együtt. Csak dolgozni lehetett, de aztán nem volt mindegy, -mennyit és hogyan . .. Negyvenben, amikor a gyerekek már nagyobbacskák voltak, örökséghez jutottunk, ebből lovakat vettünk. Feles bérbe dolgoztunk ezután ... A feleség: — Az uram a háborúba ment, mink ittma- radtifink: a két kisgyerek meg én. Háromkor keltem éjjel, kenyeret sütni . . . Feri bácsi: — Negyvenöt októberében a földosztáskor nyolc holdat kaptunk, hatot ketten az asszonnyal, egyet-egyet a két gyerek után. A földhöz azután jutottunk, hogy áttelepültünk Törökkoppányból Somogydöröcs- kére. Abban az 'évben léptem be a pártba. Azért, mert láttam, hogy a kommunisták azt akarják, amit én, és mert azon voltak, hogy szót kapjon a magamfajta agrárproletárból lett földhöz juttatott... Árva! József. ötvenkilencben tagja lett a megalakult termelőszövetkezetnek, takaros házukban volt kezdetben a szövetkezeti iroda. (Feri bácsi: »Ha nem jön a demokrácia, most is pajtában aludnék, kepésarató lennék ...«) Fogattal dolgozott, állattenyésztési brigádvezető is volt egy ideig. Akkor éppen jószágot etetett, amikor eltörött a karja. Harmadik éve kapja. a rokkantsági nyugdijat, de dolgozott ezen a télen is: szedte az asszonyokkal a kintmaradt kukoricát. ("Tudod, asszony, a jó munkához szeretet, szív, meg odaadás kell ...«) A gyerekek elkerültek hazulról, a nagyobbik unoka már huszonnégy éves. — A szövetkezet nekünk mindig adott any- nyit, amennyire a munkákkal rászolgáltunk. Most is jönnek, kérdezik, kell-e búza vagy tűzifa. Ez a törődés rendjénvaló. De akkor adjunk mi is a közösnek! Akinek futja az erejéből, attól ezt elvárhatja a szövetkezet. Én csak azt mondám: becsülje meg mindenki azt, amit a demokrácia adott. így gondolkodtam mindig ... Kátai Feri bácsi kitüntetést kapott, amikor egyénileg gazdálkodott és akkor is, amikor szövetkezeti gazdaként dolgozott... Amikor hazajött, mondta, a szovjet csapatok már a Balatonnál voltak. S egyre több község szabadult fel a Balaton somogyi oldalán, azon a területen, amely most a siófoki járáshoz- tartoziK Hatalmasra nőtt ez a járás az utóbbi években: gyarapodott előbb a tabi járással, majd legutóbb a volt íonyódi járás egy részével. Balatonszabadi, Andocs, Gamás, Ba- latonboglár... Egy-egy útvonalon ezek a "végállomások« mutatják a járás határát, ha a központból, Siófokról kiindulunk. Balaton-part, Tab környéki dombvidék; üdülőterületek és boraikról híres, szőlőtermelő gazdaságok; egyre növekvő idegenforgalom, fejlődő ipar, megnagyobbodó és szakosodó mezőgazdasági nagyüzemek — ez a siófoki járás. A Kátai Ferencek felszabadulása, az új élet harminc évvel ezelőtti rügyfakadása óta a változás itt is — mint a megye más részein — könnyen érzékelhető. Sőt a járás Balaton-parti részét í-es is ti 3-as típusnál is alapító reft... Wn kocsmában külön asztalnál ültek azok, akik bennmaradtak a szövetkezetben, és külön azok, akik kiléptek. Mit mondjak? Viták, érvelések váltották egymást. Én akkor azt mondtam: négy éve másról sem beszéltem, mint a szocializmus fölényéről a kapitalizmussal szemben, a szövetkezeti gazdálkodás bizonyított előnyéről a kisparaszti gazdálkodással szemben; ehhez tartom magam. Családon belül is voltak viták, hiszen az apósom is a kilépők között volt... Huszonnegyedik éve elnök. Tizenkét évig Ráksiban töltötte be ezt a tisztet. Közben két évig "kettős elnök« volt: Somogy szilban is ö volt a szövetkezet elnöke, és most már tizenkettedik éve a balatonszabadi November 7. Tsz elnöke. — Hogy mit fejlődött, miben változott a falu az évek hosszú során? Ha végignéz egy utcán, a házakon, a kerítéseken, láthatja a változást. A felszabadulás előtt csak keveseknek futotta arra, hogy saját házat építsenek. Ma a kicsit is valamirevaló ember öt évi keresetéből meg az államtól kapott kölcsönnel fölépítkezhet, és még választhat is, hogy milyen modern legyen a ház. Régen a kispo- rasztnak egy emberöltő kellett ahhoz, hogy tető kerüljön a feje fölé, azt mondhassa: ez a sajátom! Jó épnek kellett annak lenni a paraszti családban, hogy a bevételekből fussa egy új, fogatos ekére. Vetőgéphez már több évi eredményes gazdálkodás kellett... Ma tízmilliókban mérik egy-egy termelőszövetkezet saját vagyonát: a gépeket, épületeket, állatokat. Ami számomra a legörvendetesebba szövetkezetekben végbement szellemi fejlődés. Szakmunkások, egyetemet vagy főiskolát végzettek állnak munkába mind többen, s ez az erő meghatározó ma már a mezőgazdasági nagyüzemekben. Napjainkban a brigádgyule- seken olyan hozzászólásokat hallani, hogy el- ámulna az, aki nem kísérte végig a mezőgazdaságot ezen a fejlődési úton. Talpraesett, okos vélemények, az egész közösség hasznára váló javaslatok hangzanak el a fiataloktól. Az önös érdek helyébe a közösségi erdeje lepett ... tekintve az is mérhető: hogyan élt az új társadalmi rend adta lehetőségekkel a más országrészen lakó állampolgár: villák sokasága, vállalati, SZOT- és társasüdülők mind nagyobb száma szolgálja a pihenést. 1973 végén 26 858 lakásból 5900 nyaralót számláltak ebben a járásban: ez utóbbi mintegy kétezerrel több az 1970. évinél. A járás keresőképes lakosságának csaknem a fele a mezőgazdaságban dolgozik, jól lehet ez a szám már mintegy másfélezerrel kevesebb volt tavaly, mint 1970-ben. Tizennyolc termelőszövetkezet és két állami gazdaság ösz- szesen több mint 52 ezer hektáron gazdálkodik. Hogy a foglalkoztatottak számának csök- kennésével egyidőben a termelési érték mindinkább növekszik, ennek oka a korszerű, fejlett gazdálkodási formákban-keresendő: nagy teljesítményű gépek, komplett gépsorok, zárt növénytermesztési rendszerek, állattenyésztő szaktelepek segítik elő a jobb eredményeket. Korszerűség a mezőgazdálkodásban... A járásban több jó példát, köztük országosan is elismerteket találni erre. Mindenekelőtt az üzemi kezdeményezés az, ami ezekben követésre méltó. Árvái József, a karádi tsz elnöke így beszélt a sertéstelep építéséről: — 1970-ben kezdtük építeni a telepet, saját brigáddal. Eddig 45 millió forintba van a létesítmény, s további 900 ezer forint értékben kerül sor a hátralevő munkákra: a hizlalda etetőrendszerének kialakítására és a vágóhíd fölépítésére. Ha mindez elkészül, akkor évente 7000 hízósertést értékesíthetünk a telepről. Tavaly már 2800 hízó került ki innen. Azelőtt, amíg külön-külön gazdálkodott a karádi és az andocsi tsz, a két gazdaság együttvéve 1800— 1900 hízót adott el évente ... Árvái József azon kevesek közé tartozik, nemcsak a siófoki járásban, hanem a megyében is, akik meglehetősen fiatalon kerültek a tsz-elnöki funkcióba. 1961 óta dolgozik a szövetkezetben: háztáji ügyintézőként kezdte. A szövetkezet alapszervezetének, később a községi csúcsvezetőségnek lett a titkára, s ezt követően előbb a karádi, majd az egyesült karádi—andocsi termelőszövetkezet elnöke. Harminchét éves, mögötte''van az egyéves pártiskola, az elnökképző. Arra a kérdésre, hogy milyen szerepet játszik ma a termelőszövetkezet a község társadalmi és gazdasági életében, így válaszolt: tj**.'♦iff*? *jr%'35T>>>*• daként, majd tsz-tagként. Az embereket nemcsak névről ismerem ... Azt tapasztaltam az utóbbi időben, hogy tagjaink büszkék a szövetkezetükre, és ez nagyon jó jel. Valter Imre, a balatonszabadi—ádándi egyesült November 7. Termelőszövetkezet hatvankét éves elnöke már huszonnegyedik éve tsz- elnök! Ha valakiről, róla igazán elmondható, hogy életének legszebb éveit adta a termelőszövetkezeti mozgalomnak, méghozzzá abban az időszakban, amikor az első lépésekkel járó gondok szinte mindennaposak voltak. Világjárta ember ő — ezt is mondhatnánk, hiszen az Amerikai Egyesült Államok Pensilvania államában, Steltonban látta meg a napvilágot. Szülei 1906-ban vándoroltak ki, s 1914-ben jöttek haza, Ráksiba. Imre A karádi tsz sertéstelepének egy részlete. Valter Imre tsz-elnök — aki nyolc évig volt országgyűlési képviselő és munkásságáért Kossuth-díjat kapott, tapasztalataival a járási párt-vb munkáját segíti — ilyennek látja a megtett utat. Mint mindenütt az országban, így a siófoki járásban is az állami gazdaságok voltak azok, amelyek a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek sorát megnyitották. A Daránypusztai Állami Gazdaság illóolajtermelésévei és az illóolajos növények feldolgozásával vált ismertté. A Balatonboglári Állami Gazdaság a korszerű szőlészkedéssel, borászatával vált híressé nemcsak hazánkban, hanem az országhatáron túl is. Amikor a bogiári gazdaság megalakult — 1950-ben —, rendeltetése az volt, hogy szaporítóanyagot, főként gyökeres szőlőoltványt adjon az ország szőlőterületeinek rekonstrukciójához. Ez a feladat, tekintve a háború okozta pusztításokat, öt évvel a fel- szabadulás után nagy jelentőségű volt, s hogy később a hazai igényeken túl mind többet termelt a gazdaság exportra, ez már a fejlődés egyenes következménye. Néhány adat 1971-ből: az értékesített gyümölcsnek 69, a palackozott bornak 67 százaléka exportra került. Ez idő szerint a 3700 hektárnyi összterületből legtöbb a szőlő és a gyümölcsös: az előbbi 1147, az utóbbi 1141 hektár. Ami a szőlőt illeti: 96 hektáros anyatelepük, 90 hektáros szőlőiskolájuk van s a szőlőterületből a csemegeszőlő aránya 47 százalék. Bemutatók, tapasztalatcserék gyakori színhelye a Balatonboglári Állami Gazdaság, s ilyenkor nemcsak a szőlő- és gyümölcstermő területet nézik ipeg a látogatók, hanem a szőlőfeldolgozót és a palackozót is. Vegyszeres növényvédelmi munkáikat helikopter, a szőlő betakarítását szőlőkombájn segíti: együtt van minden a gazdaságban, ami a korszerű mezőgazdasági nagyüzem egyenletes fejlődéséhez, terméseredményeinek fokozásához szükséges. A borpalackozásban például ilyen előrelépés volt tíz év alatt: 1963-ban 344 ezer palackot, 1973-ban már 17 325 000 palackot töltöttek meg a gazdaságban, ebből 1 300 000 palack a szőlőlé volt. A gazdaságban a halmozott termelési érték 1956-ban 20,3, 1973-ban 343,2 millió forint volt. — A termelőszövetkezetnek mint munkahelynek különösen az utóbbi két-három évben nőtt a tekintélye. Válogathatunk azok között, akik kérik, vegyük fel őket a tagok sorába. Tavaly például több mint húsz kérelmezőt el kellett utasítanunk, mert nem rendelkeztek olyan szakmai képzettséggel, amilyet gazdaságunk igényel, a különböző termelőterületek követelménye támaszt az ott dolgozóval szemben. 1972-ben 136 tagot töröltünk a szövetkezeti gazdák sorából, mert nem lehetett rájuk számítani a közös munkában. Természetesen nem idős, beteg emberekről van szó, hanem fegyelmezetlenkedökröl, olyanokról, akik nem érezték magukénak a közöst... 1972-től vagyok tsz-elnök. Itt születtem Karódon, a szüleim is itt dolgoztak egyéni gazbácsi akkor egyéves volt. Édesapjának úgyszólván az első útja itthon a háborúba vitt, ahonnan nem tért vissza ... — A második világháború után kileflc holdon gazdálkodtam — mesélte. — Ötvennégyben alakult Ráksiban az első szövetkezet, egy úgynevezett első típusú tsz, aztán ötvenkettőben a hármas típusú, az Űj Élet. Ennek én lettem az elnöke. Gyarapodás, aztán visszahúzódás, kilépés ... néhány családdal maradtam a szövetkezetben, ötvenhatig körülbelül 800 holdra nőtt a területünk, aztán az ellenforradalom után 300-ra fogyatkozott. Huszonegy családdal maradtam akkor a tsz-ben; csupa olyan ember tartott ki a közös mellett, aki az A zamárdi vasútállomás 1510-ben.
