Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-01 / 51. szám

a tanácsi és a társadalmi szervek együttmű­ködését, az üzemek és intézmények szere­pét. Szakítani kell a társadalmi szervek, a he­lyi gazdasági és intézményi vezetők körében ma még gyakran tapasztalható, a közműve­lődést reszortfeladatnak tekintő szemlélettel és gyakorlattal. Elsősorban az üzemi élethez kapcsolódó közművelődés segítésében, a mű­velődési célokra biztosított anyagi eszközök rendeltetésszerű, hatékony felhasználásában legyenek figyelmesebbek. A megyei pártbizottságtól az alapszerveze­tekig mindenütt tervszerűbbé kell tenni a művelődési élet pártirányítását. Javítani kell a pártellenőrzést, hogy a közművelődési prog­ramok mielőbb megvalósuljanak. Mindenütt a helyes művelődéspolitikai szemlélet, gya­korlat váljon uralkodóvá. A tömegpolitikai munka még jobban já­ruljon hozzá a munkásosztály, a párt szövet­ségi politikájának következetes érvényesíté­séhez. A legfontosabb feladat a munkás— paraszt szövetség erősítése, továbbfejlesztése, figyelembe véve, hogy a termelési folyamat­ban egyre szorosabb együttműködés jön létre a munkások és a parasztok között. Fokozni kell az értelmiség közéleti tevékenységét, no vélni szerepét a gazdasági, társadalmi és kul­turális életben. Ezért következetesebben tá­maszkodjunk az értelmiségnek a párthoz, a szocializmushoz legközelebb álló csoportjaira, s céltudatosabban törekedjünk az eltérő vi­lágnézetet valló értelmiségieknek a marxiz­mus—leninizmushoz való közelítésére. A párt szövetségi politikájának végrehajtásá­val. a tömegek széles körű összefogásával szi­lárdítsuk a szocialista népi-nemzeti egysé­get. A szocialista nemzeti egység további megszilárdulásának egyik lényeges eszmei feltétele a szocialista hazafiság és internacio­nalizmus tartalmának, követelményeinek tu­datosítása. Társadalmi összefogásra, a pártszervezetek, a szakszervezetek, a KISZ és más társadal­mi szervezetek összehangoltabb munkájára, valamint az állami és a gazdasági vezetők to­vábbi intézkedéseire van szükség ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a női egyenjogúság elvé­nek érvényesüléséhez. Erőfeszítéseket kell tenni az egyenlő munkáért egyenlő bért el­vének következetes érvényesítésére; az anyák, a sokgyermekes családok, a gyermeknevelés támogatására, a nők politikai és szakmai mű­veltségének növelésére, munkakörülményeik javítására. A szocializmus hívei nagy többségben van­nak megyénkben. Segítsük elő, hogy jobban hallassák hangjukat, ők határozzák meg mindenütt a közvéleményt. El kell érni, hogy a szocialista erkölcsi normák erőteljesebben érvényesüljenek. A gazdaságpolitikai agitáció kapjon na­gyobb teret a politikai agitáció rendszeré­ben. A termelési agitáció és az életszínvo­nal-politikával összefüggő közvélemény-for­málás céltudatosabban segítse a párt gazda­ságpolitikájának helyes értelmezését. 1 ivábbra is nagy gondot kell fordítani a pár oapok szervezésére, a politikai vitakörök szá iának növelésére, színvonalának emelé­séri , az üzemi híradók és lapok politizáló jel­lege aek erősítésére, a szóbeli és szemléltető ágii ició hatékonyságának fokozására. S ervezettebbé és megalapozottabbá kell tern i a pártpropagandát. A káderképzés hall- gati nak 80—90 százalékát a káderfejlesztési terv ik alapján küldjék iskolába. A középká- deri tét ötévenként tanfolyamszerű tovább- kép ésben kell részesíteni. El kell érni, hogy (ovi >b növekedjék a tömegpolitikai oktatás elm leti megalapozottsága és politikai vita­tom n jellege. A: agitáció és a propaganda járuljon hoz­zá, ogy tovább erősödjék a szocialista köz­gon« ilkodás, javuljon az emberek munkához való szocialista viszonya, a társadalmi tulaj­don megbecsülése; fejlődjön a szocialista mun .averseny, a szocialista brigádmozgalom; cröS' djön a munkások és a tsz-tagok tulajdo­nosi szemlélete; fokozódjon a közügyek, a polit ka iránti érdeklődés, a közéleti tevé­ken > ég; javuljon az állampolgári kötelessé­gek eljesítése. Az agitáció és a propaganda segítse az ér- dekv szonyok összhangjának jobb érvényesü­lését erősítse dolgozóinkban azt a felisme­rést, hogy a Szovjetunióval és a többi szo- cialii a országgal való együttműködés nél- külö; letetlen a fejlett szocialista társadalom építé e szempontjából; erősitse a szocialista haza: ságot, járuljon hozzá a nacionalizmus és a tozmopolilizmus. a kispolgáriság és más téves nézetek, magatartásformák leküzdésé­hez. Föl tatni kell a közoktatás korszerűsítését, hatéi ínyságának fokozását a KB 1972. július 15-i íatározata és a megyei pártbizottság 1972. november 9-i feladatterve alapján. A legfo: tosabb feladat a tantestületek eszmei, politi ai, pedagógiai egységének javítása; a nevel s előtérbe állítása a tananyag lényé­génél még teljesebb birtokba adásával; az is­kolai demokratizmus továbbfejlesztése; az irány ás javítása, az igazgatók megbízásos rends erének a határozat szellemében való mogv lósítása; az iskolai ifjúsági szervezetek inunk jának segítése, javítása; a szülői ház­zal vi ló kapraolat javítása, a szülők pedagó­giai s igítése; a tervezett iskola- és kollégi­umép és maradéktalan megvalósítása. A I izművelödés legfontosabb feladatait a KB I 74. március 19—20-i határozata és a megy« pártbizottság 1974. június 19-i fel- adattf ve szabja meg. Ennek szellemében javíta i kell a tanácsi és a társadalmi szer­vek 1 izművelödési szemléletét; erősíteni a közmt vetődés társadalmi jellegét, szocialis­ta esz leiségét: javítani minden szinten a munka tervezését, irányítását és ellenőr­zését; isszehangolni a hagyományos közmű­velődé l munkát a tömegkommunikációs esz­közök {ulturális szolgáltatásával; nagyobb figyeln st fordítani a közművelődés káder­gondja iák megoldására. III. A megye gazdasági fejlődése Somogy gazdasága gondjaink ellenére a X. kongresszus célkitűzéseinek megfelelően fej­lődött. Valamennyi ágazatban a korszerű ter­melési eljárások és módszerek alkalmazásá­ra törekedtek. ’A termelőerők ágazati meg­oszlása és területi elhelyezkedése kedvezőbbé vált A megye gazdasági szerkezetét folya­matosan korszerűsítettük. A gazdasági fejlődés anyagi-pénzügyi esz­közei a tervezett szinten maradtak. A köz­ponti intézkedések hatására azonban ágaza­tonként jelentős eltérés tapasztalható. Míg az iparban és a közlekedésben a tervezett­hez viszonyítva lemaradás, addig az élelmi­szer-gazdaságban, a kereskedelemben és a tanácsi gazdálkodásban túlteljesítés van. A differenciált szabályozás segíti a társa­dalmi és a helyi érdek összhangjának kiala­kulását. A fejlesztéshez nyújtott központi tá­mogatás és a pályázati rendszer kiegészítet­te a vállalati pénzeszközöket. Javult a fej­lesztési eszközök felhasználása, a vállalatok és a szövetkezetek gazdálkodása. A tudomá­nyos-technikai haladás eredményeinek alkal­mazására és a termékszerkezet korszerűsíté­sére törekedtek. Az üzemekben javult a munkaerkölcs, szilárdult a fegyelem, nőtt a munka termelékenysége. A gazdasági fejlő­dés eredményeként a megye lakosságának életi és munkakörülményei javultak, eny­hültek a foglalkoztatás gondjai. Somogy gazdasági életében érvényesült a párt irányító, szervező és ellenőrző munkája A pártszervezetek többsége segítséget nyúj­tott a gazdasági vezetőknek a feladatok meghatározásához, és jól mozgósította a tö­megeket a végrehajtáshoz. Gyakoribbá vált a gazdasági vezetők beszámoltatása és ellen­őrzése. Az állami és a gazdasági vezetők többsége intézkedéseivel, munkájával jól szol­gálta a párt gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megvalósítását. Egy részük munkájából azon­ban hiányzik a döntési és kockázatvállalási készség. Ipar és építőipar A IV. ötéves terv célkitűzései: a megkez­dett fejlesztések és rekonstrukciók folytatá­sa, új ipari üzemek létrehozása, az intenzív fejlesztés kibontakoztatása, a foglalkoztatás és a területi arányok javítása. Az ipari termelés a tervezettnek megfele­lően nőtt; 1974-ben 35 százalékkal volt több, mint 1970-ben. Az ipar ágazati szerkezete kedvezően alakult. Az új ipari munkahelye­ken m goldottuk a korábban feszítő foglal- koztatá i gondokat. Az üzemek, ipartelepek hozzájá ultak a városok és a nagyközségek fejlődé! ihez. Kedvező változás következett be az jár térbeli elhelyezkedésében, és je­lentősei nőtt az ipar szakemberbázisa. Üzem e helyezték az Egyesült Izzó elekt- roncsőg; árát, a Budapesti Finommechánikai Vállala: kaposvári és a BVG tabi gyáregysé­gét. Fo ztatódott a Kaposvári Ruhagyár, a VBKM .aposvari, a DANUVIA nagyatádi és az ÉPG CP barcsi üzemének bővítése. Űj üzemcsí -nők épült a Mechanikai Művek marcali telepén. A IV. ötéves tervben indí­tott bér iházások közül megkezdte működé­sét a bi -esi panelparketta-üzem, a Videoton tabi gj ira és a Május 1. Ruhagyár ka- rádi üze ne. Az év végére várhatóan felépül a Fővár si Kézműipari Vállalat barcsi és a Május 1 Ruhagyár marcali üzeme. Megkez­dődött a Chemical Vállalat barcsi üzemének építése, .zámottevő fejlesztés és rekonstruk­ció van olyamatban a hús-, a tej-, a sütő-, a cukor- a gabona- és a faiparban is. A pár értekezlet határozatainak megfele­lően folj atódott az ipar területi aránytalan­ságainak felszámolása, tovább csökkent me- gyeszékh ly-centrikus jellege. A vidéken foglalkoz atottak aránya az 1970. évi 49-ről 51 száza ikra emelkedett. Kaposváron kívül Nagyatác Marcali, Barcs, Tab, Csurgó és Lengyelti ti ipara fejlődött számottevően. Az eredmén; skben nagy szerepe van a kormány 120 milli forintos iparfejlesztési támogatásá­nak. Az 1. ötéves tervben is szükség lesz a vidéki ip irtelepítés központi támogatására. Üj pre :ilok és termékcsoportok gyártása honosodo t meg a gépiparban. A vegyipar­ban és í fafeldolgozó iparban vannak kez­deti ered lények. A telepítések és a rekonst­rukciók atására fokozódik a könnyűipar szerepe. . .z élelmiszeripar termelésének ala­kulását i : elmúlt négy évben a visszatérő anyagellá ási és értékesítési nehézségek be­folyásolta :. Az ezekből adódó átmeneti gon­dokat jól oldották meg a vállalatok. Tovább a sincs összhang a mezőgazdasági termelés, a raktározás és a feldolgozás kö­zött. A f szültségek feloldására és a takar­mányénál is biztosítására jelentősen fejleszte­ni kell as élelmiszeripart és a takarmányrak­tározást. v fafeldolgozó kapacitás növelését szolgáló élkitűzések megvalósulnak. Ennek ellenére^ kitermelt fatömegnek csak 30 szá­zalékát c ilgozzák fel a megyében. Somogy fagazdasá ának továbbfejlesztésére olyan el­képzelés kialakítása szükséges, amely bizto­sítja a lombosfakészletnek a piaci igényeket kielégítő feldolgozását Meg kell valósítani a szektorok közötti szervezettebb együttműkö­dést Az erdőgazdaságra alapozva ki kell ala­kítani a fagazdálkodás termelésének, feldol­gozásának és értékesítésének összhangját. A vállalatok többségében nőtt a korszerű, gazdaságosan előállítható termékféleségek száma. A gazdaságtalan termelés csökkenté­sével azonban még nem mindenütt foglal­koztak eredményesen. Az ötven kijelölt nagyvállalat, illetve tröszt közül a megyében kilencnek van gyá­ra vagy telepe. Ezekben dolgozik az ipari létszám 32 százaléka, s ők adják az ipari ter­melés 48 százalékát. Ezeknek a gyáraknak és gyáregységeknek meghatározó szerepük van a megye iparában. Fejlesztésükre fokozott fi­gyelmet kell fordítani. Az ipari eszközellátottság javult, de a fej­lődés ellenére is alacsony a gépek és a be­rendezések aránya. Különösen kedvezőtlen a helyzet a kis- és a középüzemekben. Helyen­ként a meglevő modern eszközöket sem hasz­nálják ki megfelelően, a műszakszám ala­csony. Az ipari fejlődés ütemének fenntartá­sa az eszközellátottság szintjének és összeté­telének javítását, a beruházások — ezen be­lül a gépek és berendezések arányának — növelését teszi szükségessé. Az iparban dolgozó szakmunkások száma 1970 óta 1800-zal nőtt, aránya 38—40 száza­lék. A munkások szakképzettségi összetétele a javulás ellenére is kedvezőtlen. Különösen alacsony a női szakmunkások száma. A szak­munkásigényes iparágak aránya alacsony, ez hívja föl a figyelmet az arány változtatás szükségességére. Az ipar felső- és középfokú szakemberellátása a javulás ellenére sem ki­elégítő. 250—300 felső-, illetve 500—600 kö­zépfokú szakemberre lenne még szükség. Az érdekelt üzemeknek minden eszközt föl kell használniuk a szakemberek számának gya­rapítására. Egyes területeken (például Kaposváron és vonzáskörzetében) csökkent a munkaerő-tar­talék. Ezért a több műszakos, valamint a betanított munkásokat tömegesen foglalkoz­tató üzemekben létszámhiány is előfordult. Ugyanakkor egyes szakmákban túlképzés van (marós, szerszámlakatos stb.). Ezért megkü­lönböztetett figyelmet kell fordítani a szak­munkások foglalkoztatási lehetőségeinek bő­vítésére. Biztosítani kell a szakmunkásképzés és a vállalati szakmunkásigények összhang­ját. Fontos feladat a munkaerő-gazdálkodás javítása és a dolgozók megtartása. A megye iparában a termelékenység nö­vekedésének üteme 1971 óta gyorsult, és minden évben meghaladta az előirányzatot. A termelékenységet több üzemben kedve­zőtlenül befolyásolják az együttműködés ne­hézségei és az egyenetlen munkaellátás. A termelő ágazatok fejlesztése mellett az infrastruktúra egyes ágainak fejlődése elma rád az iparosítás követelményeitől. E feszült­ségek feloldása az ipari fogadóképesség nö­velésének fontos feltétele, ezért ezt a kö­vetkező tervidőszakok kiemelt feladatává kell tenni. Az iparfejlesztés további célja a megye gazdasági fejlődésének gyorsítása, az éssze­rű foglalkoztatás biztosítása. Fő eszközei: a központi és a megyei lehetőségek kihaszná­lása, a kiemelt iparágak fejlesztése, a tech­nikai és a technológiai színvonal emelése, az iparszerkezet fejlesztése. Következetesen ér­vényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a jelentősebb beruházásokat továbbra is az ipari vonzáskörzetek központjaiban kell vég­rehajtani. Kaposvár iparát kiemelten kell to­vábbfejleszteni. Csak a hosszú távú telepü­léshálózat-fejlesztési elképzeléssel összehan­golt, hatékony ipari termelést biztosító új üzemek létesítése kapjon támogatást. Folytat­ni kell, illetve meg kell gyorsítani az üze­mek felújítását. A hatékonyság fokozását a szakosodás és specializáció előnyeinek kihasználásával, tár­sulások létrehozásával is elő kell segíteni. Erőteljesebben kell gépesíteni a nehéz fizi­kai és a kedvezőtlen munkakörülmények kö­zött végzett munkát. Fokozni kell az anyag- mozgatás, a raktározás és a csomagolás, il­letve az ügyviteli munkák gépesítését. Az 1970. évi pártértekezlet a megye egye­temes fejlődése érdekében kiemelt feladat­ként szabta meg az építőipari termelőképes­ség fejlesztését. Az elmúlt időszakban az épí­tőipari és az építőanyag-ipari kapacitás fej­lesztésére központi, megyei és saját forrá­sokból egymilliárd-százmillió forintot fordí­tottak. Létrejött a DÉLVIÉP, üzemel a ka­posvári aszfaltüzem, új téglagyárak, központi telepek létesültek, és megkezdte működését a kaposvári poligonüzem. A megye mélyépítő ipara az igényeket ki tudja elégíteni. Nem mondható el ugyanez a magasépítésről. Itt a termelőképesség egyen­súlyát csak részben sikerült megteremteni Az érintett vállalatok és szektorok termelé­sének fejlődési üteme a feszített tervhez ké­pest nem kielégítő. A fejlesztés hatása a SÁÉV-nál csak lényeges késéssel várható. A TÖVÁL-ok egy része a vezetési és az anyagi háttér hiánya miatt megszűnt. A más megyé­ből behozott kapacitás segített, de nem ol­dotta meg gondjainkat. A beruházások gyorsabb ütemű megvalósí­tását a kapacitáshiány mellett az előkészítés rendszeres késése is gátolta. A párt- és az állami szerveknek ezért gyakran gyors in­tézkedésekkel kellett beavatkozniuk a beru­házási folyamatba. E kényszerű gyakorlat he­lyett a beruházás részvevői elé nagyobb kö­vetelményeket kell állítani, tevékenységüket szigorúbban és következetesen kell ellenőriz­ni. A következő években tovább kell növelni az állami és a tanácsi építőipar szerepét. Biztosítani kell, hogy a kisebb építőipari szervezetek feladatkörüknek megfelelően fej­lődjenek és tevékenykedjenek. Az ágazaton belüli együttműködést tovább kell fokozni, és meg kell akadályozni a párhuzamos fejlesz­tést. A korszerű technológiák és építési mó­dok kiterjesztése az ágazat fejlődésének el­engedhetetlen feltétele. Fontos feladat a szak- és szerelőipari termelőképesség bővítése. A fenti feladatok minden szinten megkö­vetelik a vezetési színvonal emelését, a szak­munkásképzés tervszerűségét, a felső- és kö­zépfokú végzettségű szakemberek számának növelését. Javítani kell a közvetlen terme­lést irányító művezetői állomány helyzetét, képzettségi színvonalát. Az előzetes fölmérések szerint az V. ötéves terv építési igényei mintegy 35—40 százalék­kal növekednek. Ezért az igényekkel össz­hangban növelni kell a megye építőipari ter­melőképességét. Ennek alapvető forrása a ha­tékonyság növelése, a jelenlegi kapacitás ki­használása, az ésszerű szervezés, a pályázati rendszer lehetőségeinek kihasználása. Emel­lett továbbra is szükség van külső építőipari szervezetek igénybevételére. Az eredményes munka érdekében hatékony együttműködést és munkamegosztást kell kialakítani az épí­tőipari szervezetek, a tervezők, a lebonyolí­tók és a beruházók között. Mezőgazdaság Az 1970-es pártértekezlet az ágazat foko­zottabb fejlesztését tűzte ki Acélul. A növény­termelésben az üzemen belüli szakosodás fo­kozását, az állattenyésztésben a szaktelepek építését, a szarvasmarha- és sertésállomány számbeli növelését, valamint mindkét ága­zatban a gépesítés színvonalának emelését határozta meg. Alapvető feladat volt a ve­zetési színvonal javítása is. •Jelenleg a megyében 11 állami gazdaság gazdálkodik. Munkájukat az intenzitásra tö­rekvés jellemzi, gazdálkodásuk színvonala azonban eltérő. Megteremtődött a feltétel ahhoz, hogy egyes gazdaságok rendszergaz­dákká váljanak (burgonya, szőlő, zöldség). Ezért nagy gondot kell fordítani arra, hogy az állami gazdaságok erősödjenek, és járul­janak hozzá az egész megye mezőgazdasá­gának fokozottabb fejlődéséhez. A termelőszövetkezeteknél számottevő egyesülési folyamat zajlott le, így jelenleg 84 tsz gazdálkodik. Az átlagos üzemnagyság 2574 ha-ról 3800 ha-ra növekedett. Ezáltal tovább erősödött a korszerű nagyüzemi me­zőgazdaság fejlesztésének lehetősége. A területi összevonás lehetővé tette a sza­kosított telepek és a géprendszerek alkalma­zását, megteremtette a lehetőségét az ága­zati és az üzemek közötti együttműködés ki- szélesítésének. Ezt példázzák a növényterme­lési rendszerek, a légi növényvédő társulá­sok, a kialakulóban levő agrokémiai közpon­tok, a rendszergazdák által szervezett állat- tenyésztési termelési rendszerek. A növény- termesztésben új fajták kerültek a terme­lésbe. Ezek nagyobb követelményeket tá­masztottak a tápanyag-utánpótlással, a nö­vényvédelemmel és a technológiai fegyelem­mel szemben is. Az állattenyésztésben elter­jedt a KA—HYB-sertés, intenzív szarvasmar­hafajták honosodtak meg. A termelésben szükség van a tudományos szakemberek köz­reműködésére. A mezőgazdasági nagyüzemek halmozott termelési értéke az iparszerű tevékenység eredményeként 1974-ben 6,4 milliárd forint volt; ez 25,3 százalékkal magasabb az 1966— 1970-es évek átlagánál. A növénytermesztés­ben számottevő az előrelépés. A termelési ér­ték a legfontosabb növények termésátlagá­nak növekedése következtében évenként je­lentősen emelkedett. A növénytermesztésből származó termelési érték 1974 végén az 1966 —1970-es évek átlagát 31,3 százalékkal ha­ladta meg. Az állattenyésztés termelése — a sertés- ágazat kivételével — a tervezettnél kedve­zőtlenebbül alakult. A szarvasmarha-állo­mány csak az utóbbi időben növekszik. A tervezett tehénállomány 93—96 százalékát ér­jük el 1975 végére. A szarvasmarha-tenyész­tés — a párt- és kormányintézkedések kö­vetkeztében — föllendült. Ezzel szemben a nagyüzemi tejtermelés az 1970. évi 2450 liter­ről 1973 végére 2200 literre esett vissza. Szembetűnő az állami gazdaságok lemaradá­sa a tejtermelésben. A tsz-ek melléküzemági tevékenysége megfelelően fejlődött, elősegítette a tagok folyamatos foglalkoztatását, az üzemek jöve­delmének emelését. A mezőgazdasági nagy­üzemek mellék- és kiegészítő tevékenységé­nek fejlesztésével az V. ötéves tervben is számolni kell. A kedvezőtlen adottságú szövetkezetek gazdálkodása javult. Csökkent a veszteséges szövetkezetek száma és a veszteség összege. 1970-ben a szövetkezetek 18 százaléka 31 millió forint, 1973-ban a szövetkezetek 4 százaléka 5 millió forint mérleghiánnyal zár­ta az évet. A kedvezőtlen körülmények kö­zött gazdálkodó szövetkezetek a szántóterü­let 51 százalékán dolgoznak, s itt él a ter­melőszövetkezeti tagság fele. Segítésük köz­érdek. A fejlesztéseket a kedvezőtlen körül­mények megszűntetése érdekében koncent­ráltan, a helyi adottságokat figyelembe véve, a szakosodást elősegítve kell megvalósítani. Ezért el kell készíteni a megye tájegységei­re vonatkozó összetett fejlesztési programo­kat és üzemenként az üzemfejlesztési ter­veket. A mezőgazdasági üzemek vezetési színvo­nala javult. A szövetkezetekben érvényesül a kollektív vezetés, fokozódott a személyes felelősség. Kedvezőtlen viszont, hőgy számot­tevő volt a szakemberek fluktuációja. A termelőszövetkezeteknél több fiatal szakember került vezetői beosztásba, többsé­gük rövid idő alatt bebizonyította rátermett­ségét. A mezőgazdasági nagyüzemekben 1970- ben 738 felsőfokú, 540 középfokú végzettségű szakember dolgozott. Jelenleg a felsőfokú végzettségűek száma 975. a középiskolát vég­zetteké pedig 1367. Továbbra is kevés a gé­pész, a közgazdász és a számviteli szakem­ber. Több üzemi ösztöndíjat kell alapítani, és nagyobb gondot fordítani a szakemberek le­telepítésére. A mezőgazdasági nagyüzemek­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom