Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-01 / 51. szám

Nagy számban vettünk fel szocialista bri­gádtagokat, kiváló szakmunkásokat, a tömeg- szervezetekben kiemelkedő munkát végzőket. Kedvező, hogy az elmúlt négy évben fel­vett párttagoknak 31,7 százaléka nő. Az új párttagok 45,5 százaléka a 18—26 éves kor­osztályból került ki. Javult — különösen az utóbbi két évben — a KISZ nevelő és ajánló tevékenysége. A megye párttagsága összetételében alkal­mas a feladatok megoldására. A párt szám­szerű növekedését, a tagfelvételi munkát to­vábbra is a párt élcsapat- és osztályjellege erősítésének kell alárendelni. A párttaggá nevelő munka tervszerűségének és tudatos­ságának növelésével biztosítani kell min­denütt. hogy olyanokat vegyünk fel, akik po­litikailag erősítik a pártot. A párt egészséges fejlődése, szervezeti erősítése szükségessé te­szi, hogy létszámát területenként és rétegen­ként differenciáltan növeljük. Ez azt jelenti, hogy a párt utánpótlását továbbra is elsősor­ban a fizikai dolgozók — mindenekelőtt az üzemi munkások — köréből kell biztosítani, megkülönböztetett figyelmet fordítva a mun­kásfiatalokra és a munkásnőkre. A szellemi dolgozók közül elsősorban a termelésben ki­emelkedően dolgozó, a társadalmi és közéleti munkában aktív értelmiségiek legjobbjait kell a pártba felvenni. A káder­és a személyzeti munka tapasztalatai A beszámolási időszakban a káder- és a személyzeti munka a X. kongresszus határo­zatának szellemében eredményes volt. A megye pártszerveinek és -szervezeteinek fő törekvése arra irányult, hogy minden vezető poszton a munkásosztály hatalmát erősítő, a párt vezető szerepének érvényesítésére képes vezetők dolgozzanak. A kádermunka céltu­datosabb lett, hatására javult a vezetői állo­mány alkalmassága. A vezetők általában eredményesen dolgoztak, feladataikat jól ol­dották meg. Lépést tartottak a növekvő kö­vetelményekkel: magatartásukkal is erősítet­ték a párt és a tömegek közötti kapcsolatot, a párt politikája iránti bizalmat. Megfelelően alakult a káderállomány össze­tétele. A vezetők jelentős része eredeti fog­lalkozását tekintve munkás és paraszt. Nőtt azoknak a száma, akik már a szocialista rendszer főiskoláin, egyetemein szereztek felsőfokú képzettséget, és így kerültek ve­zető állásba. A vezetők között megfelelő számban vannak pártonkívüliek. A párt-, az állami és a tömegszervezeti testületekben kis­mértékben nőtt a fizikai dolgozók, a nők és a fiatalok száma. Főleg szemléletbeli okok miatt nem követ­kezett be érdemleges változás a nők első számú vezetői funkcióba állításában még azokon a területeken sem. ahol a dolgozók többsége nő. Ehhez a családi gondok, a szak­mai és politikai képzettség hiánya is hozzá­járult. Nemegyszer maguk a nők sem vállal­tak vezetői beosztást. Az elmúlt két évben nagyobb gondot fordítottunk a tehetséges, ve­zetői munkára alkalmas fizikai dolgozók és fiatalok funkcióba állítására. A vezetők kiválasztásában, a nevelő mun­kában egyre következetesebben érvényesül a politikai megbízhatóság és elkötelezettség, a szakmai hozzáértés, valamint a vezetői ráter­mettség egységes követelménye. A káderek többsége megfelelt és megfelelően dolgozik, eleget tud tenni a Központi Bizottság 1973. november 28-i határozatában megfogalmazott követelményeknek. Kisebb részükre azonban — különösen hosszabb távon — nem szá­míthatunk, ezért gondoskodni kell képessé­geiknek megfelelő munkakörbe helyezésük­ről. Helyenként még mindig tapasztalható a szakmai képzettség egyoldalú hangsúlyozása. Más vezetők nem fordítanak kellő energiát szakmai műveltségük, tudásuk folyamatos fejlesztésére, vezetőkészségük fokozására. Megelégszenek a középszerűséggel, rutinból irányítanak, kényelmesek. Elsősorban náluk hiányzik a kezdeményezés, a szervezői, koc­kázatvállalási készség, a döntési bátorság Ha lehet, akkor a felelősséget másra hárítják. A tettek helyett panaszkodnak, kívülről, mások­tól várják az intézkedést. E káros jelenségek több okra vezethetők vissza. Az okok között az egyén, illetve a környezet felelősségén kívül szerepet játszot­tak a kádermunka hibái is. Egyes helyeken még nem jutottak túl a káderpolitikái irány­elvek értelmezésén, pedig ennek már lejárt az ideje, tettekre van szükség. Bizonyos szer­vek és vezetők — főleg gazdasági, állami te­rületen — gyakran saját felfogásuk szerint értelmezték a káderpolitikát, vagy csak a ne­kik tetsző elvek érvényesülését segítették elő. A pártszerveknél is előfordult, hogy a gaz­dasági vezetők munkáját csak a gazdálkodás eredményessége alapján bírálták el, és nem vizsgálták a vezetői magatartást, a munka­helyi légkört, a vezetők és a dolgozók közötti viszonyt. A hibák másik oka, hogy sem a párt-, sem az állami szerveknél nem volt elég hatékony a káderpolitikái elvek végre­hajtásának ellenőrzése. Minden vezetővel meg kell értetni, hogy elsősorban politikai vezető, s a maga terü­letén felelős a párt, a kormány politikájának megvalósításáért. Meg kell követelni minden vezetőtől, hogy szerezze meg a beosztásához szükséges — a határozatokban és rendeletek­ben előírt — politikai képzettséget, illetve állandóan képezze magát. A megüresedett vezetői posztok esetenkénti lassú betöltése az utánpótlás-nevelés, a ká­dergazdálkodás gyengeségeiből, valamint a tervszerű, előrelátó, kellően átgondolt káder­cserék hiányából fakadt. A káder- és a sze­mélyzeti munka egyik leggyengébb pontja az Utánpótlás nevelese és képzése. Ez nagy je­lentőségű kérdés, mert a vezetők Htefll a kö­zeli években viszonylag sokan érik el a nyug­díjkorhatárt, másrészt a követelmények nö­velése is fokozza az utánpótlási igényt. A vezetők utánpótlását — összhangban a Központi Bizottság káderpolitikai határozatá­val — mindenütt szervezettebbé és tudato- sabbá kell tenni. Minden szerv és vezető munkáját aszerint kell megítélni, hogy meny­nyire biztosítja az utánpótlást, hogyan fog­lalkozik az utódok nevelésével, képzésével. Az utánpótlás legfontosabb forrása az egye­temet és főiskolát végzettek köre. Különös figyelmet kell fordítani a munkás- és pa­rasztszármazású fiatalokra. Az eddiginél cél­tudatosabban kell törekedni a munkában és a közéletben kitűnt, szervező- és vezetökész- séggel rendelkező munkások, szövetkezeti pa­rasztok vezetővé nevelésére és vezetői tiszt­ségbe állítására. Formalizmustól mentesen kell növelni a nők bevonását a vezetésbe. Az ajánlásoknál, a kinevezéseknél — azo­nos feltételek esetén — előnyben kell része­síteni a női kádereket. Bátrabban kell ve­zetői feladatokkal megbízni az arra alkal­mas fiatalokat. Fontos feladat, hogy szervezetten bonyo­lítsuk le a kádercseréket és a káderátcsopor­tosításokat. Fokozni kell a vezetők áldozat- készségre nevelését, hogy — a káderszükség­letnek megfelelően — azokat a politikai funkciókat is vállalják, amelyeik több mun­kával, nagyobb felelősséggel járnak. A hatásköri rendszer továbbfejlesztése, a döntési jogkörök decentralizálása, az alap­szervezetek véleményezési jogkörének gya­korlása elősegítette a kádermunka demokra­tizmusának fejlődését. Kedvezően befolyásol­ta ezt a folyamatot a szakszervezetek szá­mára biztosított véleményezési jog is. A de­mokratikus vonások erősödésével együtt nö­vekedett az egyszemélyi felelősség. A káde­rek minősítése rendszeresebbé és tárgyila- gosabbá vált. A hibákat is mind gyakrabban érzékeltetik. A demokratizmusnak, mint a szubjektiviz­mus elleni harc legfőbb módszerének erősí­tése a kádermunkában is fontos feladat. El­sősorban a párttestületek és az alapszervezeti vezetőségek szerepét kell növelni. Törődjenek a hatáskörükbe tartozó vezetők nevelésével és képzésével. E fórumok elé személyi kér­désekben is gyakrabban kerüljenek alternatív javaslatok. A munkatársak, a beosztottak vé­leményét is figyelembe kell venni. Magasabb beosztások esetében is kötelező az illetékes alapszervezeti vezetőség véleményének meg­ismerése. Következetesen be kell tartani, il­letve tartatni a szakszervezeti és a KISZ- szervek véleményezési jogkörét. Tömegszervezetek és -mozgalmak A tömegszervezetek és -mozgalmak a be­számolási időszakban eredményesen dolgoz­tak. Növekvő aktivitással közvetítették a párt politikáját a tömegekhez. Mozgósították tagjaikat a szocialista építőmunka feladatai­ra, segítették a szocialista közgondolkodás fejlesztését. Arra törekedtek, hogy a szerve­zetekhez és a mozgalmakhoz tartozók érde­keit jól képviseljék. Segítették a pártot a szocialista építés ellentmondásainak feltárá­sában és megoldásában, de még több kez­deményezésre van. szükség. Kívánatos, hogy kellő gyorsasággal juttassák el a különböző rétegek véleményét, javaslatát az illetékes pártszervekhez és -szervezetekhez. A párt elvi, politikai irányítása minden szinten érvényesül. A pártszervek és -szer­vezetek segítik a tömegszervezetek és -moz­galmak öntevékenységének kibontakoztatását, tiszteletben tartják szervezeti önállóságukat, és rendszeresen beszámoltatják az ott dol­gozó kommunistákat. Helyenként azonban nem vonják be a tömegszervezetekben, moz­galmakban dolgozó kommunistákat a helyi feladatok kimunkálásába. Nem jelölik meg a tennivalókat, és beszámoltatásuk sem rendszeres. A Központi Bizottság ifjúságpolitikai ha­tározata és a X. kongresszus állásfoglalása nyomán az ifjúsággal való törődés politikai, gazdasági és társadalmi életünkben is na­gyobb hangsúlyt kapott. Négy évvel a hatá­rozat megjelenése után arról adhatunk szá­mot a megyei pártértekezletnék, hogy — különösen 1973 óta — nagy lendületet vett a határozat végrehajtása. A megye pártszervei és -szervezetei nagy gondot fordítottak az ifjúság nevelésére, a párt ifjúságpolitikai határozatának végrehaj­tására. Sokat tettek azért, hogy az ifjúság nevelése társadalmi üggyé váljon. Ez kedve­ző feltételeket teremtett a KISZ munkájához is. Megyénk fiataljainak az a legfőbb felada­tuk, hogy szocialista emberré váljanak. Ezért mindenekelőtt a politikai propaganda- és ne­velő munkát kell erősíteni úgy, hogy ifjúsá­gunkat határozottabb politikai állásfoglalás­ra, harcosságra, a marxista—leninista világ­nézet vállalására és terjesztésére készítsük föl. Határozottabb fellépésre van szükség az ifjúság egyes rétegeiben még megtalálható politikai közömbösség, perspektívátlanság, kispolgári illúzió és a nyugati fellazítás hatá­saival szemben. A tömegszervezetek és -mozgalmak ifjúság- politikai tevékenységében fejlődés tapasztal­ható. Elsősorban a szakszervezetek végeznek tervszerű és körültekintő munkát. Lassúbb fejlődés tapasztalható a Hazafias Népfront ifjúságpolitikai munkájában. A tanácsok — elsősorban a megyei tanács — a korábbinál nagyobb figyelmet fordítottak az iskolai és a kollégiumi helyzet javítására, az ösztöndíj- rendszer kiszélesítésére, az egyetemi előké­szítő tanfolyamok megszervezésére és álta­lában a fizikai dolgozók tehetséges gyere­keinek megsegítésére. Nem tapasztalható azonban kellő előrehaladás abban, hogy a művelődési házak az ifjúság politikai neve­lésének és kulturált szórakozásának központ­jaivá váljanak. A fiatalokkal való törődés javult az ipari és a mezőgazdasági üzemekben is. Nő a fiatal szakemberek és szakmunkások száma, több közös gazdaságban ösztöndíjat biztosítanak tanulásukhoz. Jogos igény viszont, hogy az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek vállaljanak nagyobb politikai felelősséget, adjanak nagyobb támogatást is a falusi fiata­lok élet- és munkakörülményeinek, kulturá­lis életének további javításához. Javult a KISZ megyei szerveinek és -szer­vezeteinek tevékenysége. Egyre jobban telje­sítik az ifjúság nevelésében rájuk háruló fel­adatokat. eredményesen dolgoznak a párt po­litikájának elfogadtatásáért, megvalósításáért. A politizáló, világnézetet is formáló tevé­kenység egyre jobban jellemzi a mintegy 22 000 somogyi fiatalt egyesítő KlSZ-szerve- zetek többségének munkáját. Tevékenységük hatására erősödött az internacionalizmus, a szocialista hazafiság, az ifjúság tettrekész- sége. politikai elkötelezettsége, helytállása. Mindez a KISZ kommunista jellegének erő­södését is mutatja, bár a fejlődés nem ki­elégítő. Az ifjúsági szövetség eszmei-politikai befolyása még nem terjed ki az egész ifjú­ságra. Erősíteni kell a KISZ-tagok politikai, világnézeti elkötelezettségét, fejleszteni és szilárdítani a KISZ-közösségek és a KISZ- tagok aktivitását és fegyelmét. Tudatos fel­készítő, nevelő munkával érjék el, hogy mind több fiatalt — mindenekelőtt munkásfiatalt — ajánljanak a pártba. A KISZ megyei bizottságának alapvető kö­telessége, hogy erőteljesen fokozza szerve­zettségét, érdekvédelmi, szervező és nevelő tevékenységét a munkásifjúság között. Töre­kedjen arra, hogy minél több fiatal válassza élethivatásául a mezőgazdasági munkát, s kérje felvételét a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekbe. A tanintézetekben támasszanak magasabb követelményeket a KISZ-tagokkal szemben, javítsák a politikai nevelést. A KISZ-szervek és -szervezetek fordítsanak megkülönböztetett figyelmet az úttörőszövet­ség politikai, mozgalmi jellegének fejleszté­sére. A pártszervek és -szervezetek tekintsék fontos feladatuknak a KISZ-szel való foglal­kozást. Irányító, ellenőrző és segítő munká­jukkal biztosítsák, hogy a KISZ mind ered­ményesebben oldja meg az ifjúság nevelésé­ben rá háruló feladatait. Fejlődött a 97 000 tagot tömörítő szakszer­vezetek munkája. A megye viszonylag fiatal ipari üzemeiben elősegítették a munkásön­tudat, a munkásosztályra jellemző fegyelem megszilárdulását. Fejlődött a szakszerveze­tek érdekképviseleti és érdekvédelmi tevé­kenysége, és a szakszervezeti jogok érvénye­sülése mind a munkahelyen, mind a terü­leten. Véleményt nyilvánítottak a dolgozók érdekeit érintő kérdésekről, szorgalmazták és helyes javaslatokkal segítették az életszín­vonal emelését, a munkások élet- és munka- körülményeinek javítását. Közreműködésük­kel jól hajtották végre a munkásbéremelésre vonatkozó párt- és kormányintézkedést. Részt veitek a dolgozók munkaviszonyával össze­függő kérdések szabályozásában, megállapo­dást kötöttek az illetékes állami vezetőkkel, illetve szervekkel. Véleményük kifejezésre jutott a kollektív szerződésekben, melyek mindjobban megfelelnek a követelmények­nek. Eredményesen valósítottak meg a fo­gyasztói érdekvédelemből, az árpolitikai el­lenőrzésből rájuk háruló feladatokat. A tapasztalatok azt is bizonyítják, hogy az érdekvédelmi munkájukban sok még a bi­zonytalanság, nem valósul meg maradékta­lanul a kettős érdekvédelem. Néha szemlé­letbeli problémák akadályozzák a jogok gya­korlását. Előfordul, hogy egyes helyeken a vétójog alkalmazását úgy fogják fel, mint ami rombolja a fegyelmet és a vezetői te­kintélyt. A szakszervezetek tudatosabban irányítot­ták a dolgozók kezdeményezéseit, a szocialis­ta brigád- és munkaverseny-mozgalmat. Fej­lődött kulturális tevékenységük, egyre töb­bet foglalkoznak a dolgozók politikai, szak­mai és általános műveltségének növelésével. Erősödik a szakszervezetek nevelő és szer­vező tevékenysége. A Hazafias Népfront-mozgalom, mint a párt szövetségi politikájának egyik megva­lósítója, a X. kongresszus határozatának szel­lemében eredményesen tevékenykedett. A 370 népfrontbizottságban mintegy tízezer aktivista dolgozik, 71,2 százalékuk párton kí­vüli. Tevékenységükkel és állásfoglalásaikkal segítették feladataink megoldását, a szocia­lista nemzeti egység erősítését. Testületi ülé­seik, rendezvényeik nyílt társadalmi fórum­ként hozzájárultak a szocialista demokrácia fejlődéséhez. Különösen jó murikát végeztek a képviselő- és tanácstagi választások során és a falugyűlések szervezésében. Eredménye­sen munkálkodtak a szocialista közgondolko­dás erősítésén, a szocialista haza szeretőié­nek elmélyítésén, a népek közötti barátság, az internacionalista érzés erősítésén, az egész­séges lokálpatriotizmus fejlesztésén. A népfrontbizottságok egy részének mun­kájára azonban a kampányszerűség, a for­malizmus jellemző. A mozgalom nem fejlő­dött kielégítően a városokban, nem volt meg­felelő törekvés a munkások nagyobb arányú bevonására. Figyelmüket elsősorban a taná­csokkal és a különböző társadalmi szerveze­tekkel kapcsolatos együttműködés javítását szolgáló megállapodások előkészítésére fordí­tották, és kevesebb energiájuk maradt a vég­rehajtásra. A népfrontbizottságok fordítsanak nagyobb figyelmet társadalmi bázisuk további széle­sítésére, elsősorban a munkások, a bejáró dolgozók, a nők, a fiatalok, valamint a mű­szaki és az agrárértelmiségiek körében. Nö­velni kell a munka hatékonyságát a váro­sokban és a társközségekben. A mozgalom fórumain fokozni kell az őszinte vélemény­nyilvánflátt, a kritikai szenemet BíűaMJBn a helyi politikával való foglalkozás, fordít­sanak nagy figyelmet a falugyűlések szerve­zésére, a tanácstagok munkájának segítésére és a tanácsok tomegkapcsolatának erősíté­sére. Állami munka, az állami szervek pártirányítása A X. kongresszus központi feladatként ha­tározta meg az államélet, a szocialista de­mokrácia fejlesztését. A szervezeti változá­sok, az állami munkára vonatkozó új jogsza­bályok megteremtették a társadalmi és a gaz­dasági fejlődéshez igazodó, hatékonyabb munka feltételeit. Társadalompolitikai szem­pontból különösen jelentős az új tanácstör­vény, az ifjúsági, a szövetkezeti és a csa­ládjogi törvény, valamint a jogalkalmazásra vonatkozó párt- és állami határozatok. Me­gyénk állami szerveinek tevékenysége szer­vezettebb, eredményesebb lett. Az állami szervek pártirányításában érvé­nyesülnek az alapelvek. A megyei pártbi­zottság megfelelően irányítja és ellenőrzi őket. Fejlődött a megyei szervekben működő pártszervek belső irányító, ellenőrző munkája is. Szervezeti változás, hogy a megyei tanács pártbizottságát közvetlenül a megyei pártbi­zottság irányítja. A megyei tanács appará­tusának pártirányítása szempontjából foko­zott követelmény a párthatározatok, az álla­mi intézkedések végrehajtásának segítése és hatékonyabb ellenőrzése. Az állami szervek­ben dolgozó kommunisták helytállása meg­felelő, bár a fogyatékosságokkal szemben nem mindig lépnek fel következetesen. A helyi tanácsok pártirányításában nagy a színvonalbeli különbség. A pártszervek és -szervezetek politikai irányító, ellenőrző és segítő munkáját tovább kell javítani, hogy a tanácsok jobban megfeleljenek társadalom- politikai feladataiknak. Fejlődött a tanácsok és szerveik tevékeny­sége. Munkájukban folyamatosan megvaló­sulnak a tanácstörvény követelményei, de az ütemet tekintve lassú a fejlődés. A két párt- értekezlet közötti időben a gazdasági össze­vonást követve jelentős fejlődést értünk el a tanácsi igazgatás területi beosztásának kor­szerűsítésében. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának határozata alapján városi rangot kapott Nagyatád, és megszűnt a fonyódi já­rás. A községi közös tanácsok létrehozásával 84-re csökkent a községi tanácsok száma. A tanácsok egyre több figyelmet fordíta­nak a társadalompolitikai kérdésekre. To­vábbra is az a feladat, hogy az állami szer­vek gyprsan reagáljanak a párt társadalom- politikai, gazdasági határozataira, rendelke­zésekkel segítsék azok következetes végre­hajtását. A testületek élnek megnövekedett hatáskörükkel, javult a tömegkapcsolatuk, nőtt a tanácsi munkában résztvevő állam­polgárok száma. Bevált a falugyűlés intéz­ménye, mely fokozatosan a tanácsi munka társadalmi ellenőrzésének, a lakosság aktív közreműködésének fórumává fejlődik. A választási rendszer továbbfejlesztése ré­vén közvetlenül érvényesül a megyei tanács­tagok felelőssége, területi munkájuk hatéko­nyabb lett. Fokozódott a megyei és a helyi tanácsok tagjainak közéleti aktivitása, nagy többségük önzetlenül dolgozik lakóhelye fej- lésztéséért, eredményesen képviseli a válasz­tók érdekeit. A tanácsi munka demokratikus vonásainak fejlődése ellenére sok még a formális elem. A testületek elhatározó és ellenőrző szerepe nem mindig érvényesül. A bizottságok mun­kája sokszor felszínes, javaslataiknak, véle­ményüknek nincs kellő hatása. A községek egy részében és Kaposváron — a javulás el­lenére — még nem megfelelő a tanács és a lakosság kapcsolata. A párt káderpolitikai elveinek érvényesí­tése, a fokozottabb erkölcsi és anyagi meg­becsülés következtében javult a tanácsi appa­rátus összetétele, csökkent a fluktuáció. A dolgozók többsége alkalmas a megnövekedett feladatok ellátására. A vezetők általában kezdeményezően, alkotó módon dolgoznak a település fejlesztéséért és szépítéséért. Vál­tozatlanul hiányos az egyes tanácsi szervek­ben dolgozók politikai és szakmai képzett­sége. Az állami szervek tevékenységében javult az állampolgárok ügyeinek intézése, bár még van bürokratikus vonás, merev vagy liberá­lis döntés, az állampolgárokkal szemben meg nem engedhető hangnem és magatartás. Né­mely területen a közDonti »túlszabályozás« és az új feladatkörök bevezetésekor a feltételek hiánya nehezíti a hatósági munkát. Pártunk jogpolitikai elveit, az állami és gazdasági élet fejlődését szolgáló jogszabályo­kat jogalkalmazó szerveink jól érvényesítik. Érvényesül a szocialista törvényesség a me­gyében. A közrend, a közbiztonság szilárd, az állampolgárok személyi és vagyoni vé­delme biztosított. Somogy állampolgárainak döntő többsége tiszteli és betartja törvényein­ket, elvárja a törvényes rendet és a jogbiz­tonságot. A bűncselekmények száma 1973-ig emelke­dett, jóllehet a bűnüldöző szervek erőfeszí­téseket tettek visszaszorításukra. Magas a vagyon elleni bűncselekmények száma, és nem csökkentek számottevően az erőszakos, a garázda és a fiatalkorúak áltál elkövetett cselekmények sem. Az emberek egy szűkebb körében erősö­dött a törekvés az anyagi javak munka nél­küli és a jogszabályok kijátszásával történő megszerzésére. Ez különösen a Balaton-part környékén jellemző. Több gazdasági szerv­nél olyan jogsértő cselekményeket tapasztal­tunk, melyek az egyéni és a csoportérdek előtérbe helyezését mutatják. Az ilyen gaz­dasági manipulációk kárt okoznak, egyes ese­tekben közvetlenül is sértik a közérdeket. Például a vásárlók megkárosításához vezet­nek, s politikai kárf; is okoznak. Nagyobb

Next

/
Oldalképek
Tartalom