Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-04 / 53. szám

Megtakarítható milliók Nagy fába vágta a fejszé­jét a Dél-somogyi Termelő­szövetkezetek Területi Szö­vetsége és a Rinyamenti Víz­gazdálkodási és Tklajvédelmi Társulat, amikor elhatározta, hogy kiépíti a megye mező­gazdasági üzemei részére a szaktanácsadói hálózat. Ta­lajvizsgálatokat készítenek, és tervet a talajerő pótlására, a talajjavításra, sőt a takarmá­nyok beltartalmi értékének vizsgálatára is vállalkoztak. nem értik meg ennek jelen­tőségét, pedig csak a pontos talajvizsgálati eredmények is­meretében határozhatók meg a kiszórandó műtrágya meny- nyiségei, a táparányok. Csak ezek ismeretében lehet terv­szerűen végezni a talajerő ésszerű pótlását. Sok millió forintot lehetne megtakaríta­ni így, mert az »általában« végzet műtrgyázással sok ha­tóanyag veszendőbe megy. Szorosan kapcsolódik ehhez a kérdéshez a különböző ta­A társulat egy esztendeje költözött új otthonába, s itt már korszerűen fölszerelt la­boratórium áll rendelkezésre. Ennek a laboratóriumnak a megtekintésével kezdődött az a tanácskozás, amelyre a tsz- szövetség és a talajvédelmi társulat meghívta a megye gazaságainak vezetőit, szak­embereit. A laboratóriumban dr. Dro- vacsek Miklós csoportvezető kalauzolta a vendégeket, akik megismerték azokat a módsze­reket, amelyekkel a talajok tápanyagtartalmának megálla­pítása, a talajkémiai, illetve talajfizikai vizsgálatok ké- szülneíf** Ezután Hegedűs László, a társulat elnöke szólt a szak- tanácsadói hálózat munkájá­ról. Nálunk ez a fajta szol­gáltatás nagyon is új Jseletű, Somogybán különösen gyerek­cipőben jár. És ez nem a tár­sulat műszaki fölkészültségén múlik — hiszen a laboratóri­um minden ilyen irányú igényt tud kielégíteni —, ha­nem kizárólag a gazdaságo­kon. Sajnos, az a szomorú ta­pasztalat, hogy sok üzemben lajok vízgazdálkodásának vizsgálata is. A növény csak a vízben oldott tápanyagot képes fölvenni. A fizikai ta­lajjavítás esetében — az eddi­gi tapasztalatok szerint — a meszes láptalajjal szemben a mészkőport kell előnyben ré­szesíteni. A mész nemcsak a talaj szerkezetét javítja, ha­nem fontos tápanyaga a nö­vénynek is, azonkívül egy hektár földnek mészkőporral való javítása átlagosan J150 forintba kerül, míg meszes láptalajjal már 5832 forint a költség. A részevevők hozzászólásai alátámasztották az elhang­zottakat. Többen állást' fog­laltak a zöldtrágyázás mellett, mert ennek alkalmazásával kevesebb alapműtrágyára van szükség. Végezetül elmondhat­juk: ahhoz, hogy a laborató­rium eredményesen dolgozhas­son, valóban betölthesse ren­deltetését, mindenekelőtt a gazdaságoknak kell igényel­niük a tanácsadók munkáját. Hiszen mindez az ő érdekük­ben történik. D. T. Egy társaság számvetése A SZÁMVETÉS igényével készült tájékoztatót adott köz­re a Magyar Pedagógiai Társa­ság somogyi tagozata. A dátu­mokat böngészve, emlékeze­temben egy régi esemény ké­pe idéződött fel: az alakuló ülés. Igaz, ennek több éve már, de valahogy bevésődött az ot­tani lelkesedés. A vállalkozás: megyénk pedagógusai így is kapcsolódjanak az országos vérkeringésbe, s ebben a gya­korlati eredményeket és tudo­mányos kutatásokat egyaránt felszínre vető áramlásban ran­got szerezzenek. Szerényen, szorgalmasan dolgozott a társaság somogyi tagozata, mintha csak a tago­zat elnökének, Ázsóth Gyulá­nak a pedagógiai ars poeticá­ját igazolná. A »sokszektorú- ság« ugyanis átszövi már az is­kolarendszert is. A tudomá­nyos kutatások ápolására ugyanis éber szemmel ügyel­nek a járási hivatalok, a me­gyei tanácsok szakigazgatásá­ban dolgozók, a pedagógus­szakszervezet illetékesei és a továbbképzési kabinet munka­társai. De fórumot ad mind­ennek a Pedagógiai Társaság is. (A sok bába között azért nem vész el a gyermek...) Ennek a társaságnak éppen az a lényege, hogy nagyvonalúan áthúzza a közoktatási rendszer hierarchiáját. Itt egy asztalnál tárgyal, vitázik a tanító és a főiskolai tanár, a katedra gondjaiban csak közvetve érin­tett, szakigazgatásban dolgozó pedagógus és az egyetemi tan­székvezető. Azt hiszem, nagyon is örömteli, hogy ez a »vegyes« 1 együttes tűzi napirendre — az idei munkaprogram szerint — az iskolai demokratizmus kér­déseit. Minden szintről fölvet­hetek tapasztalatok, és tudo­mányos alapossággal, közéleti alapállásból összegezhetők. E tagozat ünnepelte és mél­tatta tudományos részletesség­gel az iskolák államosításának jelentőségét, és márciusban ők teszik mérlegre egy nagysza­bású emlékülésen a felszaba­dulás óta eltelt harminc év közoktatási eredményeit. Látogatnák iskolát; beszél­getnek, vitatkoznak országos fórumokon is, és megszívlel- j hető — megyehatáron kívüli — tapasztalatokat közkinccsé kívánják tenni Somogybán. A sokat emlegetett szentlőrinci iskolát is meglátogatta a tago­zat. MONDHATNÁNK úgy is: a munkájukkal, hivatásukkal szemben leginkább igényes pe­dagógusok közössége ez. Csak ötletképpen: milyen jó lenne, ha egyszer — mint kezdemé­nyezést — megvizsgálnák a nagyatádi Pedagógusok Fóru­mát, hogy az ottani jó ötlethez j érdemben csatlakozhassanak ; más, arra alkalmas települések [ is. A nemes kezdeményezés- | nek rangot adhatna az ilyen odafigyelés. És a szerényen, szorgalmasan dolgozó tagozat, amelynek tagjai között kitün­tetett kiváló pedagógusokat tudunk, és kutató pályázatok győzteseit, talán új tagokat is nyerhetne, a tisztelő-elismerő visszhangról nem is beszélve. T. T. Bíznak a nagyobb hozamokban... Hat dél-somogyi tsz vet kukoricát a KITE keretében 'HIÁNYZIK A BISZTRÓ Huszonötezer üdülő jó ellátását várják A héten tartotta zár­számadását az ország sok gazdaságát tömörítő KITE, a Kukorica- és Iparinövény­termelési Együttműködés. A rendezvényen részt' vett Ger­gő Sándor, a Dél-somogyi Termelőszövetkezetek Terü­leti Szövetségének munka­társa is. Arról érdeklődtünk tőle: hány gazdaság vesz részt az együttműködésben, milyen eredmények születtek a múlt évben, és mennyire érdekelt itt a dél-somogyi szövetség. — Az idén az ország mint­egy 280 mezőgazdasági nagy­üzeme — többnyire termelőszö­vetkezet tartozik az együtt­működők közé. Kukoricát, cu­korrépát, napraforgót, szóját termelnek ebben a keretben. A múlt évben például a ká­bái Vörös Csillag Tsz cukor­répából 777,2 mázsás átlagot ért el 530 hektáron, a hajdú- böszörményi Vörös Csillag Tsz napraforgóból 23,6 mázsás át­lagot 743 hektáron, a kisúj­szállási Tisza II. Tsz kuko­ricából — csaknem 600 hek­táron — 80,82 mázsás átlagot. Az együttműködésben részt vevő kukoricatermesztő gaz­daságok átlaga kukoricából 60,15 mázsa volt hektáron­ként. A kezdeményezés az együtt­működés létrehozására a nád­udvari Vörös Csillag Terme­lőszövetkezettől indult, s ma ez a tsz a gesztorgazdaság. Somogyból 17 tsz nyert föl­vételt a tagok sorába, 11 a közép-somogyi, 6 a dél-so­mogyi szövetség területéről. Az együttműködés kukorica­termesztő gazdaságai között legtöbb a somogyi, — A tavalyi összegezésben még nem szerepeltek me­gyénk termelőszövetkezetei, mivel az idén vetnek először ezen a termesztési rendszeren belül. A mi szövetségünk hat tagszövetkezete — a mikei, a nagyatádi, a kutast, a lábo- di, a berzencei és a babócsai — az idén 600—600 hektár I kukoricával vesz részt az együttműködésben. A kombáj- j nők már a múlt év őszén I, megérkeztek, a traktorokat ezekben a napokban megkap­ják a szövetkezetek: a mikei- : eknek és a nagyatádiaknak például most jöttek meg a John Deere traktorok. — Ennél a növénytermesz­tési együttműködési formánál a gépek a résztvevő gazdasá­gok tulajdonába kerülnek, s az ellenérték 30 százalékát kell saját erőként kifizetniük. Az alapgép az említett John Deere kombájn és traktor. A gépek árának további 70 szá- i zalékra középlejáratú hitelt i kapnak. Az utóbbi három évi átlaghoz viszonyított többlet- termést exportálniuk kell a szövetkezeteknek. Az együtt­működés kukoricatermesztói hektáronként 150 forintot fi­zetnek évente — a 600 hektár után tehát 90 ezer forintot — a gesztorgazdaságnak, cseré­be különféle szolgáltatásban részesülnek. Például a gesz­tor beszerzi számukra a gé­peket, a műtrágyát, a növény­védő szert, a vetőmagot; szer­viz- és javítószolgáltatást nyújt, megvizsgáltatja a ta­lajt és kukoricatermesztéssel kapcsolatos szaktanácsot ad; gondoskodik a gépekezelők, az ágazatvezetek és a növényvé­dők szakszerű képzéséről. Az idén az együttműködés újabb növényi kultúra, a gabona termesztésére is kiterjed... A magas eszközérték — drága gépek vesznek részt a termelésben — parancsoló- an követeli az eddiginél jó­Egy igazi forgalmas nyári napon ötszörösére, hatszorosá­ra nő Balatonboglár lakossá­ga. Olyankor zsúfolt mind az ezerszáz szoba, amelyet a sze­zonban kiadnak a kedvelt üdülőhelyre érkező vendégek­nek. Bármerre jár az ember, lát­szik, hogy szorgalmasan ké­szülnek a nyárra. Bogdán Fe­renc vb-titkár újságolta: a költségvetési üzemünk sokat tesz azért, hogy az idép még szebb legyen Boglár. — Mintegy ezer fát ültetünk el a Rezeda, a Gyöngyvirág, a Nefelejcs és a Liliom utcában. Elsősorban szivarfa, juhar, vörös levelű szilfa díszíti majd, s úgy tervezzük,, hogy még több utcát teszünk virá­gossá. A kertészek keze nyo­mán megszépül a Jurisics, a Dobó, a Szondi, a Kórház és az Árpád utca. A szakközépis­kolások és a szakmunkáskép­zősök Honti István szaktanár vezetésével mindenben segíte­nek majd a költségvetési üzemnek. — Mi épül a parton? — Felújítjuk a parti sétány útját. Ez azért fontos, mert a kempinghez és a hajóállomás­hoz erre szeretnénk vezetni a forgalmat. A négyszáz méter hosszú út a szezonra már ké­szen is lesz. A Siotour félmil­lió forintos költséggel felújít­ja a kempinget. — Javul-e a vízellátás? — Ez a fonyódi átemelő át­adásától függ. A Várdombon már kész a négyszáz köbmé­teres mellett az új kétezer köbméteres tartály, s az üzem­behelyezés után sokkal biz­tonságosabb lesz a vízellátás. val nagyobb termést, a hoza­mok számottevő emelkedését, mert csak így térülhetnek meg a költségek. A hat dél­somogyi termelőszövetkezet éppen ezt a célt tűzte maga elé, ezért lépett be, hiszen az­zal, amit az együttműködés nyújt, magasabb hozamokat lehet elérni, mint a múlt év­ben. A lábodi tsz-ben tavaly 32,6, a berzenceiben 30,9, a mikeiben 33,9, a babócsaiban 34,9, a nagyatádiban 24, a ku- tasiban 34,1 mázsás hektáron­kénti átlaggal fizetett a ku­korica. H. F. Éppen a nagy forgalom miatt még sok mindenre szük­ség van. Erről is beszélget­tünk a vb-titkárral. — Elkészült a Kertészeti Tervező Intézetben az új strand terve. A Tanácsi Ma­gas- és Mélyépítő Vállalat építi meg. A munkák még az idén megkezdődnek, a strand azonban csak jövőre lesz tel­jesen kész. A Dózsa György utca új közvilágítása, a Vö­rös Csillag B Üdülő korszerű­sítése ugyancsak jövőre feje­ződik be. ősze István, a községi párt- bizottság titkára elsősorban a gondokról beszélt: — A község központjában javultak a' vendégek fogadásá­nak lehetőségei, a két perem­részről — Császta és Szabad­ság üdülőtelepről — ez még nem mondható el. Ott gyak­ran tapasztalhatók zavarok az ellátásban, pedig egyre több a vendég. A nagyközség párt­értekezletén szó volt róla, hogy a peremrészen meg kell szüntetni a kereskedelem hiá­nyosságait. Egyszóval fejlesz­tésre volna szükség. — A Bogláron üdülők a köz­pontot is zsúfoltnak tartják. — Az az igazság, hogy a ke­reskedelmi ellátással nem tar­tott lépést a vendéglátóipar fejlesztése. Azt szeretnénk, ha mind több vendég étkezhetne olcsón a központban. Szerin­tünk nemcsak arra a ven­dégre kell gondolni, akinek kemény valuta van a tárcájá­ban! Nagy gondunk, hogy egyelőre olyan szerv nincs, aki a hazai vendégek olcsó és megnyugtató ellátásáról gon­doskodna. — Mi az, ami a legjobban hiányzik? — A reggeliztetés, az olcsó bisztrójellegü étkezés lehető­sége. Azt tapasztaljuk, hogy az állami vállalat és a szövet­kezet a meglevő állapotok fenntartására törekszenek, és nem segítik elő Bogláron s vendéglátás fejlesztését. S noha az előbb megelégedéssel említettem a kereskedelmet, azt azért hozzátenném, hogy a kiszolgálást korszerű gépesí­téssel meg lehetne gyorsítani. Gondunkat növeli, hogy a ter­melőszövetkezetek nem vesz­nek részt az ellátásban, így aztán nincs versenytársuk a, magánkifőzdéknek, cukrász­dáknak. A községi pártbizottság m pártértekezlet határozatának szellemében változtatni kíván a jelenlegi állapoton. Ezt Boglár fejlődése mindenkép­pen indokolja. Négy év alatt nyolcszázzal nőtt a lakosság száma és most már megköze­líti az ötezret. Elképzelhető, milyen gond a kánikulai na­pokban huszonöt—harminc- ezerre gyarapodó lakosság el­látása. A vendéglátás, a keres­kedelem fejlesztése csak úgy képzelhető el, ahogy a boglárt kommunisták javasolták. Lajos Géza Bornemissza Lajos indulás előtt. Hajnali háromkor kelnek, ötven perc múlva már a te­lephelyen vannak. Azután egymás után gördülnek ki a csuklós autóbuszokkal, hogy időben az üzemekbe szállít­hassák Kaposvár munkásait, a helyben lakókat meg a vona­tokkal érkezőket. — Soha nem késtek el; ha eső vagy hó szakadt, akkor is pontosak voltak. Nincs olyan helyzet, hogy rájuk, a tíztagú Lenin szocialista autó- buszvezető brigádra ne szá­míthatnánk — mondja róluk Kardos Gyula, a Volán ka­posvári autóbusz-pályaudva­rának vezetője. Ott voltam a vállalat kom­munistáinak összevont párt­taggyűlésén, ahol arról is na­gyon sok szó esett, hogy a szocialista brigádok milyen kiemelkedő eredeményekkel készülnek pártunk XI. kong­resszusár», felszabadulásunk 30. évfordulójára. Ezen a ta­nácskozáson hangzott el: — A Lenin brigád felaján­lásai között szerepelt a kultu­rált utazás feltételeinek bizto­sítása, az üres kilométerek számának csökkentése azáltal, hogy a kisebb hibákat egy­mást segítve kijavítják. 2000 liter üzemanyagot takarítanak meg, s ezt járműveik gondos karbantartásával és magas fokú vezetéstechnikával érik el. A brigád tavaly 24 506 li­ter — 50 ezer forint értékű — üzemanyagot takarított meg. A Lenin brigád vezetője Bornemissza Lajos. — Éppen negyedszázada, hogy hivatásos gépkocsivezető vagyok. Előbb Pécsen dolgoz­tam; 1958-tól vagyok Kapos­váron. Azóta a helyi közleke­désben szállítom az utasokat, mindig az 1-es és a 2-es vona­lán, a textilművekhez, illetve onnan vissza az állomásra. „Szép ez a hözös munka” E^i mást segítve dolgoznak Brigádom minden tagja szí- | vesen részt vett ebben a vál­lalásban. Ezt a 24 506 liter megtakarított üzemanyag is bizonyítja. A tanulásban szintén a bri­gádvezető mutat példát tár­sainak: közép- és felsőfokú vezetői vizsgát tett, szaktanfo­lyamot, oktatói tanfolyamot végzett. Másfél évtizede ok­tatja a gépjárművezetést ta­nulókat; sok száz embert ne­velt szabályos, fegyelmezett és udvarias közlekedésre. »Szép ez a közös munka« — ezt a bejegyzést olvastam a Lenin brigád naplójában. Bornemissza Lajos és a töb­biek — Kovács Péter, Eger- szegi Sándor, Ágoston Elemér, Blinov Péter — jó néhány di­csérő lapot érdemeltek ki, a közúti forgalomban való ud­varias részvételükkel. A kaposvári és a kaposfüre­di termelőszövetkezet köszönő levelet írt nekik, mert a bri­gád társadalmi munkában 200 órát dolgozott náluk az őszi betakarítás idején. 155 órát dolgoztak a város óvodájáért, s 100 órát brigád társuk, Eger- szegi Sándor házánál is, hogy az a tervezettnél előbb elké­szülhessen. Ott van a naplóban Ko­vács Péter fényképe; ő már egymillió kilométert vezetett baleset nélkül. A brigád többi tagja — egy kivételével — már túl van a félmillió kilo­méteres baleset nélküli veze­tésen, most az egymillió eléré­se a céljuk. A brigádvezetőnek és né­hány társának kiváló-jelvénye van — eddigi példás munká­jukért kapták. »Szép ez a közös munka«. Ha valamelyikük kocsiján olyan hiba akad, amelyet mű­helybe állás nélkül kijavíthat­nak, valamennyien segítenek, hogy az utasok a késés miatt ne bosszankodjanak. S ha mégis huzamosabb idő szüksé- j ges a javításhoz, készségesen : vállalnak pihenőidejükben is újabb fordulókat — társaik helyett. Tavaly például csak­nem 7000 kilométert tettek meg így. A naplóban egy újságból ki­vágott levelet láttam. Ezt az egyik kaposvári utas írta. Sza­kadt az eső, mindenki tolako­dott, s a buszvezető határozot­tan, mégis udvariasan kérte, hogy engedjék előre a kis­gyermekes anyákat, az idő- ! sebb embereket meg a bérlete- I seket. A várakozók rendben , följutottak a buszra — ezért mondott az utas köszönetét — Ezt kötelességünknek tartjuk — mondja a brigádve­zető. — És azt is, hogy foly­tassuk a kongresszusi, felsza­badulási versenyt és az idén legalább annyi üzemanyagot takarítunk rtutg, mint tavaly. Szalai László

Next

/
Oldalképek
Tartalom