Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-04 / 53. szám

A munkásmozgalom somosyi harcosai KÖNYV ALAKÚ PANTEON Eoy szög az üzemi négyszögből A somogyi kommunisták megyei pártértekezle­tének tiszteletére lá­tott napvilágot az MSZMP Somogy megyei Bizottságának kiadásában egy új könyv, azoknak a tanulmánykötetek­nek a soráha illeszkedve, me­lyek szűkebb hazánk haladó mozgalmaival, történelmi múltunkkal foglalkoznak. Somogy megye munkásmoz­galmának kiemelkedő harcosai — a cím pontos meghatáro­zása annak, amiben az olva­só — a tiszteletét ily módon lerovó utód — elmélyedhet. A mű pontosan illeszkedik a nemrégiben megjelent A mun­kásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogy megyében (1870—1918) című tanulmány- kötet tematikájához. Mintegy annak élőbb, személyesebb át­tétele. Sorsokban visszatükrö­ződő múlt idő. Erőt meríthe­tünk belőle; energiák, elhatá­rozások tiszta vizű kútjává le­het. Hasznos segítője lesz a megye múltjában búvárkodni szeretőknek, és a pártmunká­soknak. Jó szolgálatot tesz abban is, hogy a tapasztala­tokat kamatoztathassuk. Varga Péternek, a megyei pártbizottság első titkárának bevezető szavaival élve: »A szerzők szerény keretek kö­zött jelentős feladatra vállal­koztak, amikor a munkásmoz­galom kiemelkedő harcosai­nak állítottak emléket.« A könyv létrehozásában forrás­munkák tanulmányozásával, egyéni anyaggyűjtéssel, írással közreműködött: Andrássy An­tal, Fiola Pál, Kutasi Korné­lia, Lajos Géza, Mautner Jó­zsef, Paál László, Sípos Csaba és Suri Károly. A munka ter­mészeténél fogva nem lehet »rangsor« köztük. Andrássy Antalt szerkesztői, korszakokat átölelő, olvasót eligazító ta­nulmányáért emeljük ki még­is. Somogy megye munkás- mozgalmának rövid történeti áttekintését adja e két szám által meghatározott időre ér­vényesen: 1870—1945. Jól tagolt tanulmány ez. Nyomon követi az osztáljyá érés és a kelesztő hatású szer­vező munka folyamatát, több ponton érintkezve dr. Kanyar József: A szocialista mun­kásmozgalom kialakulása és fejlődése Somogybán — 1918-ig című, hős?" mun­kájával. A Kap Általá­nos Munkásegylet megalaku­lásától a századforduló táji eseményeken át az első világ­háború végéig követi a szerző a szervezkedő, eszmélő mun­kásság történelmét. Nem ön­álló történelem ez: függvény, következménye a történelem egészének. Alakjaira olykor a jellemeklektika a jellemző. Emberekről, nem absztrakció- sémákról V’-’ '-ót T jrténtciemaiaiatóvá 1918 —19-ben vált az egyre szélesebb folyammá duzzadó patak. Iránymeghatá- rozó erejű sodrásai voltak. Személyesítsük vissza hason­latunkat, neveket ' említve. Tóth Lajosét, Latinca Sándo­rét, Kovács Miksáét és a többiekét. A Nagyatádi Szabó Istvánt sápasztó tizenötezer minden egyese megérdemelné ezt. Somogybán a lelkesedés, s a tett sok más megyét meg­előzött. Andrássy tanulmánya rész­letesen tárgyalja az esemé­nyeket, és ezeket olyan — eddig ritkán, vagy egyáltalán nem publikált — részekkel gazdagítja, mint az élelmezé­si, gazdasági ellátás, a terme­lőszövetkezeti, a földosztási, a terméseredményekre vonat­kozó adatok. Fejezetet szentel a Tanács- köztársaság leverésétől a má­sodik világháború végéig ter­jedő, mártírsorssal, véráldo­zattal járó szakasznak. A he­lyi burzsoá törekvések elleni akciókat, az illegális kommu­nista szervezkedést — ezek főszereplőit — ismerhetjük meg a jeles tanulmány e ré­széből. Hiányérzetünk ritkán tá­mad. Legföljebb az ilyen, so­kat sejtető mondatok után: *.. .Kaposváron a helyi mes­terek megbízásából egy pro­vokátornak sikerült 1871. március elején az egyletet szétrobbantani. ..« Ilyenkor kíváncsiak lennénk a részle­tekre is, mert úgy véljük: aonfiikiusíioi'u_^. cselekedet­ről van szó. Több konkrétum jobban érzékeltetné a törté­nést. Az új somogyi pártkiad­vány nagyobb részét az élet­rajzok képezik: csaknem száz — Somoggyal kapcsolatban álló — harcos monográfiája. Milyen gazdag . m-lt! Kik voltak ők? Volt közöt­tük munkás, paraszt, író, or­vos, pap. Sok minden elvá­laszthatta volna őket a szár­mazáson kívül is. Egyben azonban megegyeztek: a ha­ladás, a munkásmozgalom mellett tettek hitet. Van, aki­ről terjedelmesebb anyagot sikerült gyűjteniük az élet­rajzíróknak. S olyan is, akiről születésének és mártírhalálá­nak tényén kívül csak em­lékezetmorzsák maradtak. Volt köztük az átlagéletkor egyharmadát sem élő, kinek életét golyó oltotta, kötél foj­totta, bikacsök törte ketté. Hányán vesztek fasiszta kon­centrációs táborokban, fronti munkaszázadokban! De volt olyan is, aki megérte a fel- szabadulást, munkája gyümöl­csét, és tovább alkotott mindnyájunk hasznára. Há­nyán és hányán álltak helyt minden történelmi változás­ban! Tisztelet az emléküknek! Nevüket, tetteiket márvány­táblákon, emlékműveken kí­vül most már e könyv is őrzi. E könyv, melyben fényképes dokumentumanyagot és válo­gató bibliográfiát is talál az érdeklődő a munkásmozga­lommal foglalkozó irodalom­ról. Alkalmas ez a mű arra, hogy elmélyítse olvasójában a hazaszeretetei, a patriotiz­must, sőt az internacionalista érzéseket. A múlt harcosai­nak példája kötelez. A1 jánlásként idézzük az előszó írójának, Varga | Péternek sorait: »...me- j gyénk valamennyi kommunis- J tájának, a szocialista brigá- dók tagjainak, úttörő- és KISZ-fiataljainak ajánl­juk, akik ezzel jelentős poli­tikai és történelmi ismerete­ket szerezhetnek.« U U Mu;u.i. __ b errel be­szélgettem a közelmúltban, _,argói gép­lakatossal, a Somogyi Er­dő- és Fafel­dolgozó Gaz­daság fűrész­üzemének egyik fiatal szakmunkásá­val: Gombár Ferenccel. Hu­szonhat éves, és nagyon sze­reti nemcsak a munkáját, ha­nem szívvel- lélekkel dol­gozik min­denütt, ahova társai bizal­mából, az üzem gazdasági és politikai ve­zetőinek meg­becsülése foly­tán került. 1972-ben a KISZ kb di­csérő oklevelét kapta, tavaly kétszeres megtiszteltetés ér­te, ugyanis elnyerte a kiváló dolgozó kitüntetést és birto­kosa lett a KISZ kb aranyko­szorús jelvényének. Vasárnap pedig a megyei pártértekezlet kongresszusi küldöttnek vá­lasztotta meg. — Itt születtem Csurgón, a szüleim is csurgóiak. Az édes­apám szintén az üzemben dolgozik: kazánfűtő. Neki kö­szönhetem, hogy megismer­tem a vasasszakmát, amelyet később olyannyira megszeret­tem, hogy az általános iskola elvégzése után ide jöttem ipa­ri tanulónak. Azután mint szakmunkás kötöttem szerző­dést az üzemmel. Tizenkét éve tagja vagyok a KISZ-nek, 1970-től a vezetőségnek, négy év óta a nagyközségi KISZ vb-nek; 1970-től a múlt hó­nap végéig ifjúgárdista szá­zadparancsnok voltam. Két éve vagyok KISZ-csúcstitkár: kilencven tag dolgozik az üzem alapszervezeteiben ... Szőke hajú, a munkáról szívesen beszélő fiatalember Gombor Ferenc. A munkához hozzá tartozik a kisebb és szűkebb közösség, a szocialis­ta brigád és az egész üzem; nem tud önmagáról úgy be­szélni, hogy ezek szóba ne jöjjenek. — Kétéves a Vasas szocia­lista brigád, melynek alapító tagja vagyok. így neveztük el a közösségünket, mert mind a tízen lakatosok vagyunk. Ta­valy nyertük el először a cí­met, most pedig a múlt évi munkánk alapján a zöldkoszo­rús jelvényt. Az üzem a kong­resszusi versenyben az ered­ményterv egymillió forintos túlteljesítését vállalta, ebből vette ki részét a mi brigá­dunk is. Többen tovább tanul­nak, én negyedéves vagyok a faipari szakközépiskolában. Kérdeztem, mi az, ami ehhez a munkához és munkahelyhez köti, mit szeret abban, amit nap mint nap végez. — Említettem, hogy a va­sasszakmát gyermekkorom­ban szerettem meg. Azóta szeretem, a munkahelyemmel együtt. A fiatalok nagyon ak­tívak. Az Alkotó ifjúság pá­lyázatra például harmincötén jelentkeztek, most dolgoznak a pályamunkákon: valameny­nyien fiatal műszakiak, szak­munkások. Az idősebbek ott segítenek, ahol tudnak, sok támogatást kapunk tőlük. A fiatalok megbecsülése az ifjúsági törvény megjelenése előtt is példás volt ezen a munkahelyen. Régóta ered­ményesen dolgozik az üzemi négyszög. Hétfőnként, még a műszaki értekezletet meg­előzően összeül a gazdasági vezető, az üzemi pártvezető­ség titkára, az szb vezetője és ő, a KISZ csúcstitkára: ja­vaslataik a mindennapok munkájában öltenek formát. Hogy most mi jelenti a leg­nagyobb feladatot? — Alapszervezeti vezetőség- választásokra készülünk a KISZ-ben. Az egyik üzem­részben új alapszervezet ala­kul, ez lesz az üzemben a negyedik alapszervezetünk. És természetesen a kong­resszus, amely élete nagy él­ményének ígérkezik. Hernesz Fcrene A belgrádiak vendégjátékai Károlyi Mihály emlékezete március 19-én halt meg a ma­gyar függet­lenség és de­mokrácia nagy harcosa, a ma­gyar történe­lem kiemelke­dő alakja, az első magyar népköztársaság elnöke, Káro­lyi Mihály. A nagybirto­kos érdekeket védelmező Or­szágos Ma­gyar Gazda­sági Egyesü­let elnökeként, majd a legna­gyobb magyar ellenzéki erő, a Független­ségi Párt elnö­keként eleinte híven képvi­selte a gazda, Károlyi-család 48-as függet­lenségi, de mégis konzervatív hagyományait. Az első világ­háború szörnyű tapasztalatai segítették hozzá népe, az em­beriség igazi érdekeinek fel­ismeréséhez. Harcos demokra­tává, bátor békepolitikussá vált. Élére állt az 1918-as ok­tóberi polgári demokratikus forradalomnak, s először mint a kormány, majd mint a köz­társaság elnöke fél éven át heroikus küzdelmet folytatott az ország talpra állításáért. Felosztotta a nincstelenek kö­zött saját birtokait, demokrati­kus reformot léptetett életbe, politikájában egyre határozot­tabban a szocialista erőkre támaszkodott. Történelmi ér­dem«, hogy elősegítette az A szomszéd Jugoszlávia színházi életéből kaptunk íze­lítőt két kaposvári színházi | estén. A belgrádi Nemzeti Színház együttese magyaror- I szági vendégjátékai során Bu- \ dapesten és Kaposváron ven- | dégszerepelt. A városunkbeli fellépés megtisztelő tehát, úgy véljük haszonnal is járt, a né- j zők számára ablakot nyitott egy külhoni játékszínre, a | szakmabelieknek pedig bi­idős államférfi, hanem dol­gozni akart Európa tartós bé­kéjéért. Diplomáciai küldetést vállalt, az ország párizsi kö- , , . , , , , vete lett. s csak akkor mondott i 20™y,al„ ta™lsag/?kat’ le tisztségéről, mikor a Rajk- per világossá tette számára, hogy a szocialista célokat el­torzító Rákosi vezetéssel nem vállalhat további közösséget. Második emigrációja keserűbb volt az elsőnél, végleg vissza- [ vonult a közszerepléstől. »A í szocializmusba vetett hitem í sok mindenért kárpótolt, amit | elvesztettem — írja emlékira- ' tainak végszavában. — A szo­cializmusban láttam és látom 1 ma is társadalmunk betegsé­geinek egyetlen gyógymód- j ját..., megrögzött szocialista maradtam.« Károlyi Mihály hamvait j 1962-ben hazaszállították, és j ünnepélyesen nyugalomra he- ! lyezték. Küzdelmes életútját, j kimagasló tetteit és emberi példáját megőrzi felszabadult j népünk emlékezete. tálatokat is hozott. Hasanagimca Ljubomir Szimovics a folklór kincsestárába nyúlt, egy olyan népi költésű remeket emelt színpadra, amelyhez például a mi Kőmíves Kelemennénk his­tóriája fogható. Nem véletlen, hogy a ballada-rajongó Puskin átültette oroszra, Goethe né­metre, s valószínűleg Goethe fordítása nyomán foglalkozott vele Kazinczy is. Ljubomir Szimovics darab­jának váza a költemény cse­lekménye nyomán épül. Hasz- szán aga nem tudja megbocsá­tani nejének, amiért nem kö­veti egyszer sem a katonai tá­borba. Elűzi házától asszonyát, bátyjának, a bégnek a házába. Sok kérő tüsténkedik a ház körül, a régi szerelemben ver­gődő, s a gyermeke után só­hajtozó Hasanaginica végül is egyik leánykori széptevőjének, a kádinak nyújtaná kezét, bátyja rábeszélésére. A bég közben megnyeri aján­dékokkal a rátarti agát, hogy az anya még egy­szer láthassa gyermekét. A találkozás végzetes: az anya, amint a bölcső fölé hajol, sze­me könny télén megüvegesedik, s ott éri a halál. A különös és meglepő befejezés azután kö­vetkezik csak: az egyik kato­na magából kikelve kiáltja, a kádi is rég halott már. Az okos bég tehát azt remélte, hogy a körmönfontan előkészített ta­lálkozáskor fölenged Hasszán aga fagyos gőgje... Ez való­ban így is volt, csakhogy ké­sőn borult feleségére — már halottat tartott karjában. Talán kitetszik a fentiekből, mennyi tragikus elemből és fordulatból állt össze a histó­ria a nép ajkán, amely szín­padi nyelvében sem lehet hűt­len a folklórhoz. Hogy miért gondoljuk ezt? A hanghordo­zásból, az előadói stílusból, mely a hagyományos színészi játékmódot a folklór sajátos rendezte. A törtéket rendkívül egyszerű: mindenki nősülne, mindenki férjhez menne, fél­reértések és félre nem értések után végül is minden halász és tengerész megleli a maga párját. Amiért rendkívül rokon­szenves a játék: nem »olaszo- sították« el, hanem a játékhoz a comedia dell’arte »nem­zetközi« eszköztárából me­rítettek. A halászok, a városi leányok és a Hivatal megteste­sítői félig voltaic csak azok, amire a szerep alapján először gondolnánk. A figurák alka­tának másik felét a clown-ha- gyományokból merítették, bo­hócmutatványoknak beillő vá­sári komédiázásra emlékeztet­ve. Néhány díszletelem meg­gátolta a kiteljesedést. A látszatra felszínes, har­sány világ mögött többnyire mély játékszíni kultúra áll, és főleg nagy mozgáskultúra. A belgrádiak vendégjátékában tehát igen fontos a színészi já­téktudás, a mimika és az arti­kulációk változatos skálája, a porondtól színpadra kölcsön­zött, vagy inkább színpadra emelt attrakciók sora. Enélkül az ügyes és látványos díszlet­megoldások is hivalkodó kül­sőségek lettek volna. Így azon­ban a hangulatos muzsika, a g arisztokrata l 1919-es Tanácsköztársaság vértelen győzelmét. Az ellenforradalom felülke- rekedése Károlyi Mihályt 27 esztendős emigrációba kény­szerítette. Igen korán, jóval a hivatalos meghirdetése előtt megértette az antifasiszta népfrontgondolat jelentőségét, és emigrációjában, széles körű nemzetközi kapcsolataival, számos országban igen sokat tett a hatékony összefogás megvalósításáért, öt tekintette vezérének a nyugat-európai és az amerikai antifasiszta ma­gyar emigráció a második vi­lágháború dején. A háború után, amikor vég­re hazatérhetett, az új Ma­gyarország kormánya és népe ünnepélyesen fogadta, tör­vénybe iktatta érdemeit. Nem az ünneplésért jött haza az Takáts Gyulát mutatja he a Kincskereső A Kincskereső című ifjúsá­gi irodalmi folyóirat márciusi száma Takáts Gyulát ismer­teti meg az olvasókkal. A lap riportere fölkereste a somogyi költőt, és arról faggatta, ho­gyan hat költészetére, regé­nyeire a táj, a Dunántúl, a berek. Az interjúban elmond­ja a költő, miként határozta meg gyermekkorát, majd I egész életét, világát, a termé­szettel való kapcsolatát a Ka­pos menti láp, a berek. A ter­mészetet, a dombokra kapasz­kodó szőlő gyermekkori emlé­ke lesz a témája újabb ifjú­sági regényének, immár a harmadiknak, amelyben — ahogy a költő mondja — egy vár alatti szőlővidék élete elevenedik meg. Az interjúban Takáts Gyula vall a gyermekekhez való kapcsolatáról, arról, hogy miért ír gyermekregényeket, ifjúsági irodalmat. A kérdés­re válaszul egy angol költőt idéz: »Mindnyájunk apja az a gyermek, aki voltunk...« A lapban három vers je­lent meg a somogyi költőtől: A színe kék, mégse tenger: Nem is elég és az Uzsonna című. I éneklő, mesélő, zenébe hajló j jól funkcionáló játéktér meg- ' előadásmódjával, sajátos gesz- ! tusaival gazdagítja. A vázat a i szerző és a rendező Zselko i Oreskovics a folklórt jelző i motívumokból és realisztikus I játékelemekből építi össze, j Talán a nyers fordítás miatt j érezzük: vontatott az előadás, j csak a tragikus forrpontoknál ' ragadja meg a nézőt. A min- í den szerepet kidolgozó játék­kultúra. a puritán színpadkép emlékezetes marad. Chioggiai csetepaté A 18. századi jeles vígjáték- és komédiaszerzők közül Gol­doni darabjai jutottak el talán legkevesebbszer Kaposvárra. A Kávéház néhány éve forró sikert hozott, a belgrádiak Chioggiai csetepaté című elő­adásában a taps és a tanulság körülbelül egyforma. A ferge­teges komédiát Paolo Magelli felelőképpen összeforrt. A nézők szívesen ünnepel­ték a társulatot, különösen a remekül alakító, minden moz­dulatának figyelmet követelő színészt, Fortunato halászmes­ter alakítóját, Milos Zsiticset. Játéka szinte tükre volt a színház szándékának. A tudá­sát összpontosító, s ezúttal fe­mekül feloldódó társulat kelle­mesen szórakoztat, s közben nem mond le a tartalomról, az újszerű megoldásokról, a ta­nulságokról egy pillanatra sem. Tröszt Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom