Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-01 / 51. szám

A Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy megyei Bizottságának BESZÁMOLÓJA az 1970. évi pártértekezlet óta végzett munkáról és a további feladatokról A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa és az 1970. évi megyei pártérte­kezlet óta elért eredmények azt bizonyítják, hogy pártunk kongresszusa — híven a több mint másfél évtizede folytatott töretlen politikához — helyesen jelölte meg a szocializ­mus további építésének irányvonalát. Megyei pártbizottságunk a kongresszus határozatai­nak végrehajtására összpontosította erőfeszítéseit, mozgósította a somogyi kommunistá­kat, megyénk dolgozóit. Pártszerveink és -szervezeteink előtt a következő feladatok álltak: — Tovább erősíteni a párt élcsapatjellegét, cselekvési egységét, s az élet minden területén hatékonyabbá tenni vezető szerepének érvényesülését. — Erősíteni a pártdemokráciát; a munkahelyi és a közéleti demokratizmus fejlesz­tésével tovább szélesíteni a szocialista demokráciát. — A megnövekedett követelményeknek megfelelően gazdagítani a munkás—paraszt szövetség szocialista tartalmát. — Hatékonyabbá tenni a párt tömegpolitikai munkáját, erősíteni tömegkapcsolatát; fejleszteni a szocialista közgondolkodást. — Korszerűbbé és hatékonyabbá tenni a közoktatást és a közművelődést. •— A népgazdaság által biztosított anyagi lehetőségek és saját erőforrásaink célszerű felhasználásával folytatni a megye gazdasági fejlesztését, mindenekelőtt az ipa­rosítást, az ipar és a mezőgazdaság műszaki és technológiai fejlesztését; az épí­tőipari kapacitás gyorsabb növelését. — A népgazdaság teherbíró képességével, elért eredményeinkkel összhangban emel­ni a lakosság, elsősorban a nagyüzemi munkásság életszínvonalát. A beszámolási időszakban számottevő eredményeket értünk el a megye politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életének fejlesztésében. Ebben meghatározó szerepük volt a megye pártszerveinek, -szervezeteinek, a kommunisták munkájának. Elismerés, tisztelet és megbecsülés jár azoknak a munkásoknak, termelőszövetkezeti parasztoknak, értelmiségieknek, kommunistáknak és pártonkívülieknek, akik szorgalmas, lelkiismeretes munkájukkal hozzájárulták eredményeink el éréséhez. Négyéves munkánk értékelésének különös nyomatékot ad, hogy most készülünk ha­zánk felszabadulása 30. évfordulójának megünneplésére. Somogy kommunistái nevében jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy megyénk dolgozói következetesen haladtak a 30 évvel ezelőtt megkezdett úton. I. A párt- és tömegszervezeti munka Somogy pártszervei és -szervezetei az el­múlt négy évben, a X. kongresszus és az 1970. évi jegyei pártértekezlet határozatai­éij< nak végrehajtása közben eszmeileg, szerve­zetileg tovább szilárdultak. Somogy párttag- sága egységes, egyetért a párt politikai irány­vonalával. Meggyőző szóval és mindennapi tettekkel küzd a párt politikájának megva­lósításáért, a kommunista eszmék terjeszté­séért, a tömegkapcsolatok állandó erősí­téséért. A beszámolási időszakban fokozódott a párt befolyása, fejlődött tömegkapcsolata. A megyei pártbizottság a Központi Bizott­ság 1972. novemberi állásfoglalása alapján intézkedéseket dolgozott ki a szocialista épí­tőmunka meggyorsítására, a X. kongresszus határozatainak megvalósítására. A kommu­nisták egyetértéssel fogadták a központi és a megyei intézkedéseket. A párttagság egy­sége erősödött, fokozódott a politikai érdek­lődés és aktivitás, a helytállás a párt poli­tikájának végrehajtásában. A Központi Bi­zottság állásfoglalását követően a pártszer­vekben és az alapszervezetekben jobban ér­vényre jutnak a pártélet lenini normái, fej­lődött a pártdemokrácia. A testületi ülése­ken, a taggyűléseken nyíltabb, kritikusabb és önkritikusabb a légkör, bátrabb a fellépés minden olyan jelenség és nézet ellen, amely ellentétes a marxizmus—leninizmus eszméi­vel, a szocializmus gyakorlatával. Mind ál­talánosabb az a felismerés, hogy helyes ha­tározatokat, állásfoglalásokat csak a közös­ség bölcsessége szülhet, és a végrehajtásban fontos szerepe van a személyes felelősség­nek, a párttagok ’példamutatásának, fegyel- • mének. , A pártéletben, a demokratikus centraliz­mus értelmezésében és gyakorlásában nem- kívánatos jelenségekkel is találkozunk. Több testületi ülésen, taggyűlésen passzivitás ta­pasztalható, a bírálat sokszor személytelen és bátortalan, az önbírálat formális. Egyesek megsértődnek, ha bírálat éri őket. Még na­gyobb hiba, hogy esetenként a bírált jelen­ségek felszámolása érdekében elmarad az in­tézkedés. Nem kielégítő a — párttagok kö­rében is előforduló — kispolgári életmód, életszemlélet és magatartás elleni harc. Egyes párttagok a nyilvánosság előtt nem állnak ki kellő határozottsággal a párt politikája mel­lett, eltűrik maguk körül a fegyelmezetlen­séget, nem lépnek fel a párt politikájával összeegyeztethetetlen vélemény vagy maga­tartás ellen. Esetenként a döntés után sem szűnik meg a vita. Vannak, akik a határo­zatot önkényesen értelmezik, csak azt fogad­ják el belőle, ami számukra kedvező. Fontos kérdésekben nem nyilvánítanak véleményt az illetékes pártfórumokon, külön vélemé­nyüket illetéktelen helyen hangoztatják. Né­melyek a pártdemokrácia alatt csak jogokat értenek, kötelességeket nem. A pártszervek és -szervezetek többsége érti és egyre jobban megvalósítja a pártirányí­tást. Az értelmezésben és a gyakorlati alkal­mazásban azonban még előfordulnak hibák. Helyenként a pártirányításon a mindenbe való beleszólást, a mindenki helyett való in­tézkedést és döntést értik. De ennek a/, el­lenkezője sem ritka eset.' Nemegyszer a párt­szerv, a pártszervezet vezetői akkor sem avatkoznak be az ügyekbe, amikor azok po­litikai kérdéssé válnak. Ezért a pártirányítás fejlesztésére állandó figyelmet kell fordítani. A megyei pártbizottság irányító munkája A megyei pártbizottság a beszámolási idő­szakban a X. kongresszus, a központi párt­szervek határozatainak szellemében dolgo­zott, és betöltötte irányító, szervező, ellen­őrző, koordináló szerepét. A testületek tevé­kenysége fejlődött, tervszerűbbé és haté­konyabbá vált. Üléseiket a demokratikus lég­kör, az aktivitás, a fegyelmezettség és a fe­lelősségérzet jellemzi. Átmenetileg vezetési bizonytalanság és belső személyi kérdések nehezítették a munkát. A megyei pártbizott­ság a Központi Bizottság segítségével megol­dotta ezeket a gondokat, s ezzel lehetővé vált, hogy még jobban érvényt tudjunk sze­rezni a párt politikájának. A pártbizottság és a végrehajtó bizottság rendszeresen elemezte a megye legfontosabb politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális kérdéseit; vizsgálta a társadalmi osztályok és rétegek helyzetét, hangulatát. A szocialista építés közben felmerülő ellentmondások, fe­szültségek leküzdésére intézkedéseket tettek. Az állásfoglalások, döntések túlnyomó több­sége kiállta a gyakorlat próbáját, eredmé­nyesen segítette a kongresszus határozatai­nak végrehajtását. Fejlődött a vezető testületek munkamód­szere. Érvényesült az az elv, hogy az irányí­tás joga a testületeket illeti meg. A pártbi­zottság és a végrehajtó bizottság a korábbi­nál nagyobb gondot fordít a határozatok vég­rehajtásának ellenőrzésére, de ez a munka még nem kielégítő. A végrehajtó bizottság minden pártbizottsági ülésen beszámol a munkájáról, állásfoglalásairól, intézkedései­ről. Rendszeressé vált a járási, a városi párt- bizottságok, valamint az állami és a társa­dalmi szervek kommunista vezetőinek beszá­moltatása. A tervszerű és folyamatos ellen­őrzést szolgálták az első titkári és a titkári értekezletek. A megyei pártbizottság munká­jában az ellenőrzés nem érte el a kívánt színvonalat. A testületek elé kerülő előterjesztések többsége megfelelő színvonalú volt. Számos nagy jelentőségű téma megtárgyalását széles körű vizsgálat előzte meg, ezekben részt vet­tek pártbizottsági tagok is. A megyei fejlesz­tési tervek, elképzelések megvitatásába, az elméleti kérdések kidolgozásába bevontuk a járási és a városi pártbizottságokat. (Pl.: a szocialista közgondolkodás helyzete; a párt szociális összetételének alakulása; a káder- és személyzeti munka feladatai; az üzemi demokrácia helyzete és fejlesztése stb.) A - megyei pártbizottság mellett működő munkabizottságok egyre tervszerűbben dol­goznak. Vizsgálatokban vettek részt, segítet­tek a határozatok végrehajtásának ellenőrzé­sében. Több áitaluk készített jelentés önálló napirendként került a választott testületek elé. Ezt a helyes gyakorlatot tovább kell folytatni. Fejleszteni kell az irányító, ellenőrző mun­kát. Mindenekelőtt az ellenőrzés hatékonysá­gát szükséges fokozni. Határozottan meg kell követelni minden szervtől és vezetőtől a párthatározatok végrehajtását, a jogszabályok megtartását. Mindenekelőtt itt kell erősíteni a centralizmus érvényesülését. Javítanunk kell a tervezőmunkát, a koordinációt, gondo­san ügyelve arra, hogy ne legyenek átfedé­sek, s valóban a politikai döntést igénylő legfontosabb kérdések kerüljenek a párt me­gyei vezető testületéi elé. A megyei pártbizottság gondot fordított a pártapparátus tevékenységének, munkastílu­sának fejlesztésére. Az apparátus a határo­zatok szellemében végezte munkáját, megfe­lelt a követelményeknek. Érti és munkájá­ban jól érvényesíti a párt politikáját. Tevé­kenységét még következetesebben kell a ha­tározatok végrehajtásának szervezésére, segí­tésére és ellenőrzésére összpontosítania. Küz­deni kell a túlzott adminisztráció, a bürok­ratikus vonások ellen. Továbbra is nagy gon­dot kell fordítani az apparátus politikai kép­zésére, továbbképzésére. A pártbizottságok és a párt- szervezetek tevékenysége A társadalmi és a gazdasági életben végbe­ment változások kihatottak a járási, városi, községi, üzemi irányító pártszervek szerve­zeti felépítésére, munkamódszerére. Az el­múlt négy év a pártmunka korszerűsítésének, sok tekintetben az útkeresésnek, az új fel­adatokkal és módszerekkel való ismerkedés­nek az időszaka volt. A termelőszövetkezetek gazdálkodásában bekövetkezett változások, az egyesülés, az ön­állóság és a döntési jogkör szélesedése, az ipa­rosítás eredményeként a gazdasági szerkezet módosulása, az állami élet és a szocialista demokrácia továbbfejlesztése következtében változott a járási bizottságok tevékenysége is. A pártirányítás szervezetileg is átrendeződött. Nőtt a községi, üzemi pártbizottságok és pártvezetőségek szerepe. Rajtuk keresztül valósult meg a járásokban működő pártalap- szervezetek 84 százalékának közvetlen párt- irányítása. A pártszervezetek jellegében és arányaiban is változás állt be. A beszámolási időszakban Nagyatád vá­rossá nyilvánításával háromra növekedett a városi pártbizottságok száma. A városok sa­játosságai — várospolitikai, városfejlesztési feladatok, a közigazgatási, gazdasági, kultu­rális. szolgáltató szervek és intézmények sze­repével együtt járó tennivalók stb., valamint az a tény, hogy itt él az iparban foglalkoz­tatottak több mint kétharmada, a megye ér­telmiségének többsége — kifejeződnek a vá­rosi pártbizottságok irányító munkájában. A városi pártbizottságok a pártalapszervezetek 71 százalékát közvetlenül irányítják. A járási, városi pártbizottságok irányító, ellenőrző, segítő tevékenysége — különösen a Politikai Bizottság 1972. március 21-i és 1973. július 3-i határozata óta — tovább ja­vult. Következetesebbek a határozatok vég­rehajtásában és ellenőrzésében. Tervszerűbb és hatékonyabb az alapszervezeteket segítő helyszíni tevékenység, Irányító munkájuk differenciáltabbá vált. Növekedett önállósá­guk, fejlődött kezdeményezőkészségük. A tes­tületek a hatáskörüknek megfelelően hoztak döntéseket, a végrehajtó bizottságok eleget tettek a pártbizottságok előtti beszámolási kötelezettségüknek. A járási, városi pártbizottságok egységesí­tették apparátusaik szervezeti felépítését. A munkatársak a területfelelősi munka mellett ellátják reszortfeladataikat is. E munkamód­szer egyre célravezetőbb. Nagy gondot for­dítottak az irányításban fontos szerepet be­töltő apparátus- és titkári értekezletek, to­vábbképző tanfolyamok, reszortos továbbkép­zések rendszeres megtartására és tartalmi fejlesztésére. Figyelmet fordítottak arra, hogy a pártszerveket alkalmasabbá tegyék felada­taik ellátására, az alapszervezetek irányítá­sára. Tovább kell fejleszteni a járási, városi pártbizottságok irányító munkáját, erősíteni tevékenységük mozgalmi, politizáló jellegét. Munkájukat az operatív szervező, segítő, el­lenőrző tevékenység jellemezze. Célirányo­sabban és szervezettebben kell gondoskodni­uk a határozatok egységes értelmezéséről és véi'ehajtásáról. A városi pártbizottságok for­dítsanak megkülönböztetett figyelmet a vá­rospolitikai, városfejlesztési feladatok megol­dására, a városokban élő és dolgozó munká­sok helyzetének, életkörülményeinek javítá­sára, műveltségük, társadalmi aktivitásúk fo­kozására. Igényeljék és bontakoztassák ki az értelmiség aktivitását, tettrekészségét. A nagyközségi, községi, hivatali, intézmé­nyi pártbizottságok és pártvezetőségek dön­tő többségének munkája egyenletesen fejlő­dött az elmúlt években. Testületi üléseik rendszeresek. Többségük rendszeresen meg­tartotta a havi titkári értekezleteket, össze­hangolták a különböző rendezvényeket. Álta­lában jól látják erl irányító szerepüket. A pártvezetőségek munkáját helyenként még az útkeresés jellemzi, néhol még nem váltak területük tényleges politikai irányí­tóivá. E pártszervek nem tudják önállóan, a helyi sajátosságoknak megfelelően alkalmaz­ni a felsőbb szervek határozatait. Az alap­szervezetekkel való foglalkozásuk döntően szervezeti jellegű. Ezek a gondok összefügg­nek azzal, hogy még kevés a tapasztalatuk, nehézségeik vannak a kádermunkában, és a járási, városi pártbizottságok segítő munkája sem kielégítő. A pártalapszervezetek döntő többségében rend, fegyelem van, lépést tartanak a nö­vekvő követelményekkel. Irányító, ellenőrző, szervező, koordináló munkájukat fejlődés jel­lemzi. Rendszeresek a vezetőségi ülések, a taggyűlések, fejlődött a pártcsoportok mun­kája, tudatosabbá vált a párttagok ellátása pártmegbízatásokkal. A pártszervezetek kö­vetkezetesebben fellépnek a szervezeti sza­bályzatot sértő cselekedetekkel szemben. Fej­lődött politizáló, a környezetet befolyásoló, tömegszervező, mozgósító, nevelő tevékenysé­gük is. A változásban nagy szerepük volt a meghonosodott éves beszámoló taggyűlések­nek, valamint a Politikai Bizottság 1972. de­cember 20-i, az alapszervezetek munkájának továbbfejlesztésére hozott állásfoglalásának. Az általános fejlődés ellenére vannak még megyénkben gyengén működő alapszerveze­tek. Ez összefüggésben van Somogy telepü­léshálózatával, illetve a kis létszámú ipari egységekből adódó szervezeti szétaprózott­sággal, és a képzett káderek hiányával is. Van néhány olyan nagyobb létszámú alap- szervezet is, ahol a lehetőségek ellenére rendszertelenek a taggyűlések, a vezetőségi ülések, és általában alacsony színvonalú a munka. Ezeken a helyeken a kommunista gazdasági vagy állami vezetők sem igénylik a rendszeresebb és tartalmasabb pártéletet. A párt politikájának következetesebb meg­valósítása megköveteli, hogy minden irányí­tó pártszerv kiemelt feladatának tekintse az alapszervezeti munka javítását. A párttagság összetételének alakulása A megye 819 alapszervezetéhez 21 766 párt­tag tartozik. Soraiban minden dolgozó osz­tály és réteg képviselve van. A tagság erede­ti foglalkozását tekintve: 50 százaléka mun­kás, 22,4 százaléka paraszt. A jelenlegi fog­lalkozás szerint a fizikai dolgozók száma — a nyugdíjas fizikaiakkal együtt — több mint 10 700 (49,4 százalék). A fizikai dolgo­zók ilyen arányú részvétele kedvezően hat a megye egész politikai életére és kifejezi, hogy a kommunisták a termelőmunkából megfelelően kiveszik a részüket. A pártban a fizikai dolgozók legműveltebb, legtekinté­lyesebb rétegei vannak jelen, mintegy 60 szá­zalékuk szakmunkás. Az összetétel alakulásában kedvező, hogy emelkedett a nők létszáma és aránya (az 1970. évi 18,7 százalékról 21,5 százalékra). Nőtt a párttagság általános és politikai mű­veltsége. Kedvezőtlen viszont, hogy a fizikai dolgozók számaránya az 1970. évi 52,2 száza­lékról 49,4 százalékra esett vissza. E kedve­zőtlen folyamatot — mely 1962 óta tart — csak a Központi Bizottság 1972. novemberi határozata után sikerült megállítani. A szociális összetétel alakulása szorosan összefügg a tagfelvételi munkával. A X. kongresszust követő első két évben nemkí­vánatos mértékben felgyorsult a tagfelvétel üteme. A párttagság létszáma az előző négy év 4,4 százalékos növekedési ütemével szem­ben évi 6 százalékkal nőtt, és összetételében sem felelt meg a munkásjelleg erősítésével kapcsolatos célkitűzésnek. A kongresszus utáni két évben 2774 tagfelvétel volt, s a fel­vetteknek mindössze 51,2 százaléka volt fi­zikai dolgozó. A pártszervek és -szervezetek egy részében nem érvényesítették megfele­lően a szervezeti szabályzatban meghatáro­zott követelményeket. A Központi Bizottság 1972. novemberi ha­tározata után következetesebben érvényre jutottak az osztályszempontok. A tagfelvételi ütemre és a szociális összetétel javítására vo­natkozó központi előírások eredményeként az elmúlt két évben 1119 tagot vettek fel a me­gye pártszervezetei, s ezek 72,6 százaléka fi­zikai dolgozó. Tervszerűbb lett a tagfelvé­tel, nőtt a követelmény. Azok a fizikai és szellemi dolgozók lettek a párt tagjai, akik példamutató munkájukkal, közéleti tevé­kenységükkel bizonyították alkalmasságukat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom