Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-23 / 70. szám

*... a (alak összedőlve...« férfilakosságot 30-án este hat órára a községközpontokba rendelték. A németek rombol­nak. Az épületek, a hidak alá vannak ákázva, a tepiplomto- ronyban dinamit, a malomban is. Nagypéntek éjjel. Március 30. A németek mozgolódnak. Horváthék pincéjét; Bodvicán ideges katona zörgeti. Lovat keres, fenyegetőzik. Berzencéig kell kocsis. Tehát mennek. El­metek! Gyors .egymásutánban óriási robbanás. Ledől a temp­lomtorony, a gyárkémény, a malom. Délen lovasság jön át a Rinyán. A vasúton húszas, harmincas csoportokban érkez­nek a fölszabadító katonák.« A felszabadult Nagyatád első fejezeteként történelmét a há­ború okozta súlyos károk föl­számolásával írják. 1945. március 30-án szaba­dult föl a nagyközség. A So- mogyvármegye című napilap egy nappal ezután adja hírül: »Március 30-án Tolbuchin marsall csapatai a bolgár had­sereggel együtt áttörték a né­metek erősen kiépített védő­vonalát s a Balatontól délre 30 kilométert nyomultak előre. Harccal elfoglalták Nagybajo- mot, Böhönyét, Marcalit és Nagyatádot.« Nagyatádot úgy emlegetik ebből az időből, mint az egyik legtöbb kárt elszenvedett tele­pülést. Dr. Freller Andornak, a járási Nemzeti Bizottság szervezésével megbízott nagy­atádi ügyvédnek a jelentését egy megsárgult fénykép mellé illesztem. »■Talán egyetlen ház sincs, amelynek tetőzete legalább több helyen ne lett volna be­szakadva; legtöbbről a cserép teljesen hiányzik, a falak ösz- szedőlve, a házak oldalai kitör­ve. Nagyatádon nincs egy ab­lak, de talán egy ép ablakráma sem. Alig van szoba, mely az eső ellen védene, és nincs la­kás, mely tökéletesen ne lenne kifosztva.« A béke első napjait így örö­kítette meg az emlékezet: »A lakosság kétségbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy a föl­det megmunkálja. A földek azonban tele vannak aknákkal és amióta a munka megkezdő­dött, nem volt nap, hogy egy- két-három ember munka köz­ben fel ne robbant volna. Ma ismét két derék munkáslány alatt robbant föl az akna a konzervgyár területén. Soron kívüli segítséget kérünk!« (A járási Nemzeti Bizottság leve­léből.) — Részt vett a földosztó bi­zottságban is? — Agitáltunk, az emberek» nek meg kellett magyaráznunk, hogy a földet nem veszik visz- sza. — Főbb ipari létesítménye­ink: a Danuvia 4. számú gyár­egysége, a már korábban is működő, de jelentősen bővített és korszerűsített konzervgyár. A harminc év alkotásai között tartjuk számon középblokküze- münket, amely a lakásépítési program megvalósulását segíti; auztán a kenyérgyár, a vízmű, az AKÖV-telep, a gázfogadó, a gabonafölvásárló, a Rinya menti Vízgazdálkodási Társu­lat, a halgazdaság, a Komfort Ipari Szövetkezet, a kesztyű­gyár nagyatádi üzemegysége, az óra- és ékszergyár üzem­egysége, a trafóállomás illik a sorba. Klárimul; eve imiiiiiiuiusi* ima ju/sn, — Hányán voltak a kommu­nisták? — Még húszán sem, de ezt nem tudhatták a kisgazdapár­tiak, hogy szavunk ne veszítsen súlyából. 1947-ben, az első választás alkalmával a szavazatok húsz százalékát kapta a kommunis­ta párt, két év múlva hat-hét- száz ember vallotta már magát kommunistának. — Nagyatádot »kis vörös Csepelnek« nevezték, tudja-e? Éjjel, ha nem tudok aludni, az emlékeimet rendezem. — A mai városról mi a vé­leménye? — Ilyen szépet álmodni sem mertünk. Az utóbbi négy év lerdületét azokhoz az évekhez tudom csak hasonlítani, ame­lyek az újjáépítéshez kapcso­lódnak. A mai fiatalok sem mások, mint elődeik. Tetteikről hallot­tunk a megyei pártértekezleten Tamás Viktor városi KISZ-tit- kártól. A vb-titkár fölsorolásából csupán egy gyárat hagytunk ki, hogy az üzem történetébe is belelapozhassunk. — A nagyatádi varró- és kézimunkacérna-gyárat 1911- ben alapította Reich Adolf és fia. A gyár eredeti neve: Gomb- és Paszománygyár. 1913-ban a MEZ-cég vásárolta A város legfiatalabb lakói. Fiatalos magabiztosság tük­röződik a legújabb somogyi vá­ros, Nagyatád arcán. És most — emlékezés közben — mégis ráh «flott könnycsepptől csil­log. Braun Istvánná Weisz Ilo­nával a város új központjában, az üzletnegyed egyik boltjában ismerkedtem meg. 1944 áprilisában hurcolták el az ő családját is. Az auschwit­zi haláltábomak, a halomra gyilkoltak arcának kitörölhe­tetlen emlékével él harminc éve, — egyedül. Lelke mélyén őrzi a sebet. Blúzának ujját feltűri, és olvasni kezdi a kar­jára égetett számokat... A németek végóráját meg­örökítette naplójában Ruttner Andor. »Kiürítés. Talán nyolcszáz, ezer ember távozott elsejéig. Állítólag harmadikára kapunk kocsit Taranyból. Szob, Bolhás,' Tarany tele menekültekkel. A A régi Nagyatád — Athaad, Naghathad, ahogy a különböző iratokban előfordul a neve — központja a park környéke. Itt dolgozik a ruházati boltban Ilics József üzletvezető. Har­minc éve kommunista, a nagy­atádi pártalapítók közül való. Április 4-én, hazánk fölsza­badulásának harmincadik év­fordulóján ünnepli párttagsá­gának három évtizedes jubi­leumát. Zóka Imre, Turopoli Géza, Vlacsics János oldalán vált fiatalon kommunistává. Tanítói a Tanácsköztársaság direktóriumi tagjai voltak. Zóka Imrét bízták meg a párt szervezé­sével. 1945 áp­rilis derekán íelt jelentésé­ből: »Első dol­gunk volt a cözigazgatás megindítása. A pártot ma állí­tottuk össze. A mező tele ak­nákkal, nem tudok dátumot ír­ni, nincs naptárunk.« Ilics József: — Április első napjaiban ér­keztem haza. Az első dolgunk az volt, hogy a menekülteket visszahívjuk. — Nagyatádon, a fiatalok vá­rosában a párt ifjúságpoliti­kai gyakorlatának szellemében egyre több — elsősorban ifjú­kommunista — fiatal kerül a munkahelyek, intézmények ve­zető szerveibe, testületéibe, s ami a leggyakoribb, középve­zetői posztra. A pártszerveze­tek megbízásából mind több párttag végez értékes munkát a KISZ-ben. Az ipari létesítmények zöme Nagyatádon is a felszabadulás óta született. Kovács János vb-titkár: meg a gyártelepet s a termé­keit selyem- és kézimunkacér- na-gyártással bővítette ... Az államosításra 1949. december 28-án került sor. A konzervgyár elődje egy lekvárfőző műhely volt, ame­lyet 1939-ben Matán István, ötvöskónyi lakos alapított. A negyedik ötéves terv végére — 1971-hez képest — 1600 vagon­nal több konzervet készítenek. Termékeik nemcsak itthon, hanem külföldön is, elsősorban a Szovjetunióban ismertek. — A gyár feladatainak meg­valósításában nagy szerepet töltenek be a szocialista bri­gádok. Ötvenkilenc ezeknek a száma — ismertette Csomós Árpádné.-— A közművelődési felada­tok ellátására függetlenített előadót foglalkoztat a gyár. Célunk a munkásművelődés következetes irányítása, a dol­gozók tudatának formálása a művelődés eszközeivel. Az 1400—1500 dolgozót foglalkoztató konzervgyárban évente mintegy 5300 vagon ter­mék hagyja el a modern gép­sorokat. Kiváló vállalat. A társadalmi fejlődésről egy számadat: négy év alatt meg­kétszereződött a párttagság száma a Danuvia 4. számú gyáregységében. Az űj párt­tagok már itt nevelődtek, itt lettek kommunisták. A szocialista építés új feje­zete nyílott meg, amikor 1971- ben az Elnöki Tanács döntése alapján várossá nyilvánították Nagyatádot. Nagyatád Belső-Somogy köz­pontja. Városi rangot végérvé­nyesen a szocializmusban kap­hatott. Mátyás király vásárjog- adománya ehhez annak idején még kevés volt. A tartós fej­lődés zálogá: — Legifjabb vá­rosunk a bizonyítéka annak, hogy csak a tervszerű építő­munka, a széles körű társadal­mi összefogás biztosíthatja a településhálózat fejlesztését, a lakosság életkörülményeinek, gazdasági, kulturális és egész­ségügyi ellátásának a javítását — így fogalmazott a várost köszöntő megyei pártbizottság és megyei tanács. Nagyatád érdemes volt a városi rangra. Ezt azzal becsü­lik meg, hogy széles körű tár­sadalmi összefogással serken­tik a fejlődést. Elsőként szer­veztek építőtábort diákok szá­mára — a lakásépítés segíté­sére. A Bajcsy-Zsilinszky ut­cában 67, a Kiszely utcában 94, a Kilián utcában 36, a Kossuth—Aradi-tömbben 317, a Tallián utcában -33 lakás épült. szemünk láttára. Kórházat is terveztünk, csupán szerényeb­bet, mint amelynek a falai már állnak, s megnyitása en­nek az évnek kiemelkedő ese­ménye lesz. — Ha most lenne tanácsel­nök, mit javasolna? — Szép a város belterülete, de még elhanyagoltak a kül­területek. Ezeket fejleszteném, a Mező utca és az Ady Endre utca sártengerét szüntetném meg. Az itt lakók megérdem­lik. — Mi a moátani öröme? — A jó talajelőkészítés, a buja vetés, a szép növények, az emberek jó kedvű munká­ja. Régi dűlőnevek — Zagrada, Brozina — az egykori lakosság égy részének horvát eredetére utalnak, mások magyar elne­vezést viselnek: Rinya-rét, Nagyrétek, Kisrétek. Az 1945 előtti birtokmegoszlás adatai­ból következtethetünk az egy­kori parasztság nyomorúságos életére: a község 12 044 kát. holdat kitevő területéből 7243 kát. holdon gazdálkodott a nagybirok. Egy-egy paraszt­család 3,67 holdon kereste meg a kenyerét. Ma már az iparosodás, ,a korszerűbb gazdálkodási forma érezteti hatását a mezőgazda­ságban is. A IV. ötéves terv idején modern terményszárító és terménytároló, illetve gép­műhely épült, a Rinya menti Vízgazdálkodási Társulat la­borépületet kapott. A tsz-pa- rasztság jövedelme évről évre emelkedik. A takarékbetétek­ben gyűjtött pénz is ezt mu­tatja: míg 1970-ben 4333-an váltottak takarékbetétkönyvet, 1974-ben 5869-en. A nagyatá­diak gazdagodása kifejezhető azzal is, hogy négy év alatt 130-ról 580-ra emelkedett a személygépkocsi-tulajdonosok száma. Futószalagon készül a nagyatádi konzerv. A sokat átélt nagyatádiak közül való Pál József, a ter­melőszövetkezet üzemegység­vezetője, párttitkára, volt nagyközségi tanácselnök. Al­kalmi munkásból lett Nagy­atád egyik vezetője 1954-ben. 1957-ig állt ezen a poszton. — Mit tett Pál József ta­nácselnök Nagyatád fejleszté­séért? — Az első feladat az volt, hogy az elhanyagolt utcákat rendbe tegyük. Nagy vonalak­ban már abban az időben el­készült Nagyatád rendezési ter­ve, amely most valósul meg, A városi pártértekezlet föl­mérte a megtett utat. Az élet- színvonal további emelkedését hangsúlyozták, azt, hogy a te­lepülés munkásváros-jellegére való tekintettel — a nők ma­gas arányú foglalkoztatottsá­gát, a fiatalok számát és a népesség növekedését figye­lembe véve — fokozni kell a kereskedelmi és szolgáltató- hálózatot, a gyermekintézmé­nyek fejlesztését. A lakosság kommunális, kul­turális és szociális ellátásának a fejlesztéséhez, a természet- és környezetvédelem kiteljese­déséhez még nincsenek kihasz­nálva a helyi erőforrások. Az MSZMP nagyatádi városi bi­zottságának várospolitikai munkabizottsága épp ezért for­dult fölhívással a lakossághoz. »Tíz óra társadalmi munka Nagyatádért!« — adták ki a jelszót, hogy létrehozzák a vá­ros üdülő-pihenő területét. A szép terv végrehajtása több éves feladatot jelent, de nagy­részt társadalmi munkában el lehet végezni. A nagyatádiak a felszabadu­lás 30. évfordulóján talán az eddigieknél is jobb munkával ünnepelnek s írják a történe­lem lapjaira megváltozott éle­tük eseményeit. A hétköznapok eredményeit, az ünnepek örö­mét. írta: Korányi Barna Fénvkép: Gyeri.vás László Dr. Kasza György városi fő­orvos az egészségügyi hálózat fejlődéséről beszédes számokat tud. 1945-ben egy községi or­vos és egy OTI-orvos dolgo­zott Nagyatádon. 1969-től négy körzeti orvos látja el a bete­geket. 1974-ben megszervezték az összevont hétvégi ügyeletet. Üzemorvosi hálózat működik a cérnagyárban, a konzerv­gyárban, a KOMFORT ipari szövetkezetnél. A szakorvosi rendelő 1960-ban nyílott meg. Nagyatád régi nevezetessége a tisztasági gyógyfürdő, amely­ben 1970-től reumatológus szakorvos irányítja a korsze­rűen fölszerelt fizikoterápiás részleget. 1950-től Nagyatád­nak van mentőállomása is, amelyet 1973-ban korszerűsí­tettek. Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom