Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-22 / 69. szám

orvostanhallgatók hivatástu­datra való nevelésével már az egyetemeken sokkal többet kellene foglalkozni. CZIDOR ANDRÁS, á MÁV záhonyi állomásának átrakókörzeti főnöke részlete­sen ismertette a záhonyi vasú­ti körzet gyors ütemű fejlődé­sének tényeit, azok politikai és gazdasági jelentőségét. Míg az 1948. évi áruszállítási tel­jesítményük a 200 ezer tonnát sem érte el, addig 1974-ben már több. mint 10 millió ton­na árut raktak át és szállítot­tak el. Ez a maigyar vasút tel­jes áruszállítási tevékenységé­nek 12 százalékát teszi ki. A záhonyi átrakó körzetben jelenleg 6200 -asutas dolgozik, közte 4700 fizikai munkás. A megyei párt-végrehajtóbizott­ság 1971-ben megvizsgálta a záhonyi munkásság politikai, gazdasági, szociális helyzetét, valamint kereskedelmi ellá­tottságát, és határozatot ho­zott, amelynek végrehajtása jelentősen elősegítette a mun­kakörülmények és az ellátás javulását. Emellett a jó poli­tikai légkör kialakítását elő­segítette a Központi Bizott­ság 1972 novemberi határoza­tának végrehajtása, a 44 órás munkahét bevezetése és a munkások bérének emelése is. Meleg szavakkal méltatta azt a bensőséges barátságot, kölcsönösen seeítő kapcsola­(Folytatás a 3. oldalról.) tot. amely az évek során a magyar és a szovjet vasutasok között kialakult, és mind­inkább erősödik. — A segít­ségnyújtásnak számtalan for­mája van — mondotta. — Szovjet barátainktól szerez­tünk tapasztalatokat a gurító- dombos rendező pályaudvarok technológiájának kialakításá­hoz, a szalag rendszerű vasúti kocsijavításhoz, tőlük kaptunk átrakó körzetünk részére szov­jet nyomtávú Diesel-mozdo- nyokat. Mi is több esetben^se- gítettünk szovjet testvéreink­nek a nálunk bevált munka- módszerek tapasztalatainak át­adásával, a terményátrakás megkönnyítésére mechanikus lapátokkal és még sok más módon. Ügy érezzük, hogy kapcsolatunk jól jelképezi a magyar és a szovjet emberek őszinte, elvtársi, testvéri ba­ráttá JÁVORSZKY JÓZSEF, a Ganz-MÁVAG hegesztője el­mondta: a munkások nagy többségében megvan a szán­dék a vezetésben való részvé­telre, a dolgozók igényt tarta­nak arra, hogy folyamatosan tájékoztassák őket a vállalat és a szűkebb munkahely hely­zetéről, feltárják a leglénye­gesebb összefüggéseket, s hogy felszólalásaikra, javaslataikra a vezetők érdemben reagálja­nak. Mégis azt kell monda­nom, hogy az üzemi demokrá­cia jelenlegi fejlettségi szín­vonala jelentősen elmaradt a társadalom általános fejlettsé­gi seint jótól. A vezetők és a dolgozók köz­vetlen tanácskozásai — pél­dául a termelési tanácskozá­sok — jó alkalmat nyújtanak a végzett munka értékelésére, a közös feladatok megbeszélé­sére. Ám a dolgozók joggal kifogásolják, hogy ezeken a tanácskozásokon nem mindig arról van szó, ami őket legin­kább foglalkoztatja; a vezetők gyakorta csak a munkáskollek­tíva kötelességeit hangoztatják és kérik számon, a magukul viszont megkerülik. Szűkebb munkahelyéről szólva elmondotta: — Nálunk is nagy gondot okoz az alapműveltséget jelen­tő általános iskolai végzettség hiányává munkások számotte­vő hányadánál. Ebbe nem szabad belenyugodni. A válla­lati pártbizottság határozata nyomán, a vezérigazgató né­hány hete olyan rendeletet adott ki, amely különféle ked­vezményekkel megkönnyíti, hogy mind többen elvégezzék a nyolc általános iskolát, majd utána szakmunkássá válhassa­nak. Szünet után Kállai Gyulá­nak, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa elnökének elnökletével folytatta munkáját a tanács­kozás: a korábban megválasz­tott szerkesztő bizottságok el­nökei terjesztették a kongresz- szus elé jelentésüket. A munkabizottságok jelentése Kétszázezer párttag fejtette ki véleményét a dokumentumokról Győri Imré, as MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, a szerkesztő bi­zottság elnö­ke lépett a mikrofonhoz: — Tisztelt kongresszus! Engedjék meg, hogy je­lentést tegyek a kongresszu­si határozat- tervezet és a szervezeti sza­bályzat végle­gesítésére ki­küldött szer­kesztő bizott­ság munkájá­ról. A bizottság abban látta feladatát, hogy hasznosítsa a kongresszuson elhangzott, a kongresszusnak eljuttatott, írásban benyújtott, valamint a pártértekezleteken tett javas­latokat. Munkánkat megkönnyítette, hogy a felszólalásokban, illet­ve a benyújtott észrevételek­ben sem a tervezet szövegé­vel, sem annak szellemével lényeges ponton szemben álló vélemény nem volt. Ez azzal is magyarázható, hogy a Köz­ponti Bizottság a dokumentu­mok véglegesítése során mesz- szemenően figyelembe vette és érvényesítette a párttaggyűlé­sek, pártbizottsági ülések és pártértekezletek észrevételeit. A kongresszusi irányelvterve­zethez a kongresszust megelő­ző vitákban több mint kétezer, a szervezeti szabályzat terve­zetéhez közel ugyanennyi ja­vaslat érkezett. Ezekből a Központi Bizottság és a Poli­tikai Bizottság több százat hasznosított. Pártunkban már hagyomány - nyá vált, hogy nagy fontossá­gú döntések, határozatok meg­hozatala előtt kikérjük a párt­tagság véleményét.- Most is támaszkodhattunk erre, és — örömmel mondhatjuk — volt mire támaszkodni. A pártcso- port-értekezleteken kívül a taggyűléseken csaknem két­százezer párttag fejtette ki vé­leményét a dokumentumokról, pártunk politikájáról. A határozattervezet véglege­sítéséhez nagy segítséget adott a kongresszusi beszámoló szö­vege is. Igazolódott a Közpon­ti Bizottságnak az az elképze­lése, hogy az irányelvek vitá­ja alapján már a kongresszus előtt határozattervezetet ad­hattunk a küldött elvtársak kezébe. Az előadó ezután kitért, a szerkesztő bizottságban folyt viták alkotó jellegére, majd így folytatta: — Néhány hozzászóló a ha­tározattervezet mondanivaló­jával teljes egyetértésben, egyes kérdések részletezőbb kifejtését igényelte. Így egye­bek mellett javasolták, hogy a kongresszus fogalmazza meg: az egészségügy és szociálpoli­tika fejlesztési koncepcióját; a tudományos területek és a mű­vészeti területek állami irá­nyításának rendszerével kap­csolatos állásfoglalását. A szerkesztő bizottság mindeze­ket kivétel nélkül fontosnak tartja. Ügy véti, a határozat- tervezet tartalmazza a párt ez­zel kapcsolatos fő mondani­valóját. Ennél többre a kong­resszus jelenleg felelősen nem vállalkozhat. Azt javasolja a bizottság: a kongresszus ajánl­ja az új Központi Bizottság­nak és testületeknek, az álla­mi területeken dolgozó kom­munistáknak, hogy a követke­ző években kiemelten foglal­kozzanak az említett témák­kal. □ Somogyi- Néplap Az előadó a továbbiakban megemlített néhány olyan részkérdést, mely a bizottság szerint nem igényel kongresz- szusd' állásfoglalást. — Figyelembe véve a kül­dött elvtársak idevágó észre­vételeit és a nemzetközi hely­zetnek a határozattervezet el­készítése óta bekövetkezett fejleményeit, a szerkesztő bi­zottság kiegészítette a határo­zattervezet Chilére vonatkozó pontját. Ebben hangsúlyosab­ban követeli a fasiszta terror elítélését, a hosszabb ideje embertelen körülmények kö­zött fogságban tartott chilei hazafiak, a Chilei Kommunis­ta Párt főtitkárának, harcos­társunknak, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségének, Corvalán elv­társnak a szabadon bocsátását. A kongresszust megelőző na­pokban fegyveres ellenforra­dalmi puccskísérletre került sor a még nem egében egy esztendeje demokratikus útra lépett Portugáliában. Portugál testvérpártunk, a portugál ha­ladó erők megvédték vívmá­nyaikat, de változatlanul ne­héz harcok előtt állnak. A ha­tározattervezet ezzel foglalkozó pontjában kifejezzük felhábo­rodásunkat az ellenforradalom eme és hasonló kísérletével szemben, biztosítjuk szolidari­tásunkról a portugál kommu­nistákat és Portugália haladó erőit. Befejezésül Győri Imre a következőket mondotta: — A szerkesztő bizottság úgy látja, hogy a benyúj­tott és érvényesített javaslatok a beterjesztett okmányok ja­vára váltak. A szerkesztő bi­zottság a beérkezett megjegy­zések zömét jól tudta haszno­sítani. A határozati javaslattal kap­csolatban .is elmondhatjuk: pártunk Központi Bizottságá­nak erőfeszítései nyomán, a kongresszus előtti hónapok eszmecseréjének és a kong­resszus munkájának eredmé­nyeképpen sikerült olyan poli­tikai okmányt alkotni, amely marxista—leninista: támasz­kodik szocializmust építő mun­kánk eddigi tapasztalataira; merít a testvéri szocialista or­szágok társadalomformáló gaz­dag tárházából; s a szocializ­mus építésének általános érvé­nyű törvényszerűségeit magyar viszonyok között érvényesítve reálisan határozza meg a kö­vetkező 4—5 év feladatait, pár­tunk, egész népünk cselekvési programját. Megköszönöm a tisztelt kongresszusnak a megválasztá­sunkkal tanúsított bizalmat, és kérem, hogy a szerkesztő bi­zottság munkájáról szóló je­lentésünket fogadja eL A programnyilatkozatban megfogalmazott feladatok reálisak Ezt követően Övári Miklós, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, az MSZMP prog­ramnyilatko­zata szerkesz­tő bizottságá­nak elnöke terjesztette elő a bizottság je­lentését. — Tisztelt kongresszus! Központi Bi­zottságunk egy évvel ezelőtt határozta el, hogy elkészíti és a párt XI. kongresszusa elé terjeszti a párt új prog­ramnyilatkoza­tát. A tervezet elkészült, és most itt fek­szik a kongresszus asz­talán. A vita egyértelműen azt bizonyítja, hogy az előkészítő mt^nka megfelelő volt, a kongresszus tud dönteni eb­ben a fontos kérdésben is. A kongresszus által megvá­lasztott szerkesztő bizottság elvégezte munkáját. Figyel­mesen meghallgattuk a fel­szólalásokat, és örömmel álla­píthattuk meg, hogy a kül­dött elvtársak teljes mérték­ben egyetértenek a tervezet­tel. Biztos vagyok abban, hogy ez az egyetértés nem for­mális, hiszen az előttünk fek­vő tervezet alapos, színvona­las vitákban született meg. A vitára felkért valaménnyí párt- és társadalmi szerv gondosan tanulmányozta a tervezetet és az ügyhöz mél­tó felelősséggel tette meg ja­vaslatait, észrevételeit. Itt, a kongresszus fórumán is sze­retném megköszönni lelkiis­meretes munkájukat. Az elő­zetes vitában több mint ezer észrevétel és javaslat hang­zott el, amelyek többségét a jelenlegi szöveg már figye­lembe veszi. Ezek az észre­vételek jelentős mértékben javították és gazdagították a tervezetet, s így a kongresz- szus elé már olyan javaslat kerülhetett, amely híven feje­zi ki pártunk politikáját, s amennyire ez ma lehetséges, pontosan fogalmazza meg a fejlett szocialista társadalom építésének legfontosabb fel­adatait. Bár a felszólaló elvtársak valamennyien egyetértettek a tervezettel, a szerkesztő bi­zottság még egyszer gondo­san megvizsgálta a beterjesz­tett szöveget, és néhány olyan — főleg stiláris jellegű — változtatást hajtott véjre, amely a politikai mondani­valót még részleteiben sem módosítja. Ezért úgy gondo­lom, a tisztelt kongresszus egyetért azzal, hogy ezeket a módosításokat most nem is­mertetem. Engedjék meg, hogy néhány rövid megjegyzést fűzzek a programnyilatkozattal fog­lalkozó vitához. Szalóki Józsefné elvtársnő arról beszélt, hogy a mai fia­talok számára már az 1948. évi programnyilatkozat is történelem, s hozzátette, hogy a mai fiatal nemzedék szá­mára a most elfogadásra ke­rülő programnyilatkozat ad történelmi jelentőségű fel­adatokat. Mi, kommunisták általában nem szívesen hasz­nálunk nagy szavakat, több­re becsüljük az egyszerű, hét­köznapi tetteket. Most azon­ban azt hiszem, igaza van Szalókiné elvtársnőnek. A fejlett szocialista társadalom megteremtése hazánkban a mai élő nemzedékek nagy történelmi feladata. Olyan emberformáló és embert pró­báló feladat ez, amelynek megoldása közben kiderül, ki az. aki méltó a kommunista névre, ki az. aki nemcsak sza­vakkal. hanem tettekkel is képes építeri 'az országot, szolgálni a népet. S joggal beszélhetünk tör­ténelmi jelentőségű féladatról, de hozzá szeretném tenni, hegy a programnyilatkozat elfogadásával nem nvitunk úi korszakot a szocializmus építésének történetében. Az úi programnyilatkozat elfoga­dását éppen az teszi lehetővé, hogy a szocializmus alapjai­nak lerakása és megszilárdí­tása után már megkezdtük ezt a munkát, már rajta va­gyunk a új úton, látjuk a célt, s fő vonásaiban azt is tudjuk, hogyan érhetjük azt el. Ezután az előadó arról be­szélt, hogy a fejlett szocialis­ta társadalom nemcsak az utókornak, hanem már a mi nemzedékünknek is épül. Majd így folytatta: A felszólaló elvtársak be­széltek arról is, hogy a prog­ramnyilatkozatban megfogal­mazott feladatok reálisak. Én is biztos vagyok abban, hogy ez így van. Mi teszi reálissá, elérhetővé céljainkat? Nem­csak gazdasági lehetőségeink pontos felmérése — bár két­ségtelen, hogy erre is szük­ség van. Céljainkat minde­nekelőtt az teszi reálissá, hogy kongresszusunkon táv­lati céljainkat illetően is megmutatkozott pártunk egy­sége. Ezt az egységet ápolni, fejleszteni, naponta újrate­remteni állandó kötelessé­günk. Ez a legfontosabb felté­tele annak, hogy meg tudjuk győzni programunk helyessé­géről egész népünket. Ez a mi programunk végrehajtásá­nak aranynál is értékesebb fedezete. A fejlett szocialista társa­dalom építése ma az MSZMP programja. Holnap, a közeli jövőben, minden bizonnyal egész népünk programja lesz. A fejlett szocialista társada­lom építése azonban nemcsak magyar ügy, a fejlett szocia­lista társadalom nemcsak Magyarországon épül. Joggal hangsúlyozta Brezsnyev elv- társ kongresszusunkon a test­vérpártok kollektív erőfeszí­téseinek, közös tapasztalatai­nak jelentőségét. Az előadó a programnyilat­kozat elkészítésének külső körülményeiről beszélt, majd beszédét így fejezte be: — Természetesen progra­mot akkor is készítenénk, ha az utóbbi években nem mé­lyült volna el a kapitalizmus általános válsága. A mai helyzetben azonban program- nyilatkozatunknak fontos szerepe lehet a kapitalizmus és a szocializmus között fo­lyó ideológiai harcban is. Programnyilatkozatunk egyi­ke azoknak a válaszoknak, amelyeket a szocialista világ ad korunk nagy kérdéseire. További válaszunk az lesz, hogy nemcsak megtervezzük, hanem el is végezzük a fej­lett szocialista társadalom felépítésének hatalmas mun­káját. E gondolatok jegyében ké­rem a tisztelt kongresszust, hogy a szerkesztő bizottság jelentését vegye tudomásul, és a bizottság nevében is ja­vaslom, hogy a Központi Bi­zottság által beterjesztett programnyilatkozatot fogadja el. Kállai Gyula a kongresz- szus küldötteinek nevében megköszönte a két szerkesztő bizottság elnökének és tag­jainak munkáját; ezzel a Központi Bizottság és a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság be­számolói fölötti együttes vita véget ért. Az elnök bejelen­tette, hogy Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke nem kíván élni a vá­laszadás jogával, majd fel­kérte Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkárát, a vitazáró megtartására. Kádár János hosszan tartó,' nagy tapssal fogadott vitazá­rója után az elnöklő Kállai Gyula bejelentette, hogy a határozathozatal következik. Határozathozatal Először a Központi Bizott­ság beszámolója fölött szava­zott a kongresszus. Az elnök megállapította: a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa a Központi Bi­zottság beszámolóját és Ká­dár elvtárs vitazáróját egy­hangúlag elfogadta. Ezután az MSZMP programnyilatko­zatáról határozott a kong­resszus: az MSZMP beter­jesztett programnyilatkozatát a módosításokkal — amelye­ket Óvári Miklós terjesztett elő — egyhangúlag elfogadta. Ezt követően a szervezeti szabályzat módosításáról sza­vaztak a küldöttek, s azt egy­hangúlag elfogadták. Ezután a határozati javas­latról szavaztatott az elnöklő Kállai Gyula: a kongresszus a határozati javaslatot — a Győri Imre által beterjesztett módosításokkal — egyhangú­lag elfogadta. Végül ugyan­csak egyhangúlag fogadta el a kongresszus a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését. Ezzel a kongresszus befe­jezte pénteki ülését, ma reg­gel 9 órakor zárt üléssel foly­tatja munkáját. (MTI) Edward Gierek és Erich Honecker elutazott Budapestről Pénteken elutazott hazánk­ból Edward Gierek, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, aki részt vett pár­tunk XI. kongresszusán. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelentek: Biszku Béla és Gáspár Sán­dor, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, Katona Imre, az MSZMP KB tagja, a Budapesti. Pártbizottság első titkára, dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályá­nak vezetője, Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács el­nöke. dr. Szűrös Mátyás, az MSZMP KB külügyi osztályá­nak helyettes vezetője. Németi József, hazánk varsói nagy­követe. továbbá a lengyel párt/külcíöttség tagjai, köztü'K Stefan J edrychowski, a köz­ponti bizottság tagja, a Len­gyel Népköztársaság buda­pesti nagykövete. A lengyel pártdelegáció ve­zetését Józef Pinkowski. a LEMP Központi Bizottságá­nak titkára vette át. *** 1 Pénteken elutazott hazánk­! ból Erich Honecker, a Nem« j Szocialista Egységpárt Köz ponti Bizottságának első titka ra, aki részt vett az MSZM: XI. kongresszusán. Búcsúztatására a Ferihegi repülőtéren megjelentek: Bist ku Béla, az MSZMP Politik; Bizottságának tagja, a - Köz ponti Bizottság titkára, Katón Imre, az MSZMP KB tagja, Budapesti Pártbizottság els titkára, dr. Berecz János, a MSZMP KB külügyi osztálya nak vezetője, Szépvölgyi Zol tán, a fővárosi tanács elnöki dr. Szűrös Mátyás, a KB kül ügyi osztályának helyettes ve zetője, Gyenes András, hazán berlini nagykövete, valamir az NSZEP küldöttségének tag jai, és Georg Folk, az ND1 budapesti nagykövetség tana c§osa. Az NSZEP kongresszusi kül döttségének vezetését Her mann Axen, a politikai bízott ság tagja, a központi bízott ság titkára vette át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom