Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-22 / 69. szám
Somogyi dolgozók a kongresszusról A Tanácsköztársaságra emlékeztek Somogybán Számítanak ránk — ez jó érzés Koszorúzás Latmca Sándor szobránál — Ügy érezzük, hogy egyenesen nekünk beszélnek — így summázta a televízió kongresszusi közvetítését Mónos lstvánné Ádándról. Négytagú család a Mónosé- ké; köztiszteletnek örvendenek a községben, Mónos István, a családfő, asztalosmester. Felesége a »-ház irányítója«, a kis közösség központja, összetartója. Két fiuk van. Pista — tizenhét éves — a siófoki gimnáziumba jár. Nemsokára Péter is jövőt választ magának: beiratkozott a Székesfehérvári Híd- és Üt- épitő Szakközépiskolába. A harmónia teljes a család nég'r tagja között. — Mintha végszóra érkezett volna a kérdése —mondja Mónos lstvánné. — Hiszen éppen az elhangzottakról beszélgettünk. így van ez minden adás után. A két nagyfiam valóságos vitát rendez. Van mit megtárgyalnia a családnak. — Mit? — örülünk annak, hogy olyan szókimondó mindenki a kongresszuson. S úgy beszél, hogy azt mindenki érti. Világosan, szóvirágok nélkül. — Az újságok bővebb tudósításait is olvassák? — Igen. Különösen megragadott annak a felszólalónak a rokonszenves állásfoglalása, aki az -egyszerű« szó használatáról beszélt. Való igaz: ez a kifejezés szinte megbélyeg- zi a munkásembert. Egy gyárigazgatóra, mérnökre sohasem mondják azt: -egyszerű«. Egyszerű ember nincs! Minden ember bonyolult, összetett érzésű. De hadd mondjam el, ha már kérdezett: na- gyon-nagyon örültünk a beszámolónak. Ügy érezzük: számítanak ránk — ez jó érzés. A férjem kisiparos. Székeket készít siófoki, komáromi ktsz-eknek, valamint a kárpitosmestereknek. A kongresszuson elhangzottakból különösen nagy örömünkre szolgál az a rész, melyben arról esett szó, hogy a munkánkra szükség van. — Ezt is megbeszélték a családban? — Ezt is. Mindent. De nehogy azt higgye, csak a családban Téma a XI. pártkongresszus Ádándon. Ismerősök, ha találkoznak, alig egy-két bevezető mondat után már erről beszélnek. — Ellenvélemény? — A fiaim szerint van némi biztató javulás irodalmunkban a munkásélet ábrázolásában. Ök meg a férjem többet olvasnak, mint én. L. L. A polányi iskolában Talán többen hallották csütörtökön a rádióriportot arról, miként dolgoznak a hírközlők — sajtó, rádió, tévé munkásai — a kongresszuson. A pártkongresszus közvetítése izgalmas, nagyszerű feladatuk a tömegkommunikációs szerveiknek. Friss anyagokkal reggel a sajtó, napközi információkkal a rádió,- s este a televízió a bizonyíték és a biztosíték, hogy a legmagasabb pártfórum munkáját a széles nyilvánosság elé tárja. S ettől eleven, azonnali, friss az olvasók, hallgatók, nézők: a társadalom visszhangja. S, hogy ez mit jelent, azt kisközségben lehet igazából lemérni, olyan kis faluban, mint Polány. Az alsó tagozatos iskola vezetőjével beszélgettem a kongresszus visszhangjáról. — Boltban, utcán összetalálkozom a helybeliekkel, s nem túlzás az, hogy ez a legfőbb téma ... Ott ülnek a tévé előtt esténként az emberek, s másnap beszélnek róla. Hogy miért ezzel kezdem? Azért, mert ilyen mértékben ezt eddig még nem tapasztaltam. 1948 óta élek itt Polánybam, és tudom, hogy mi foglalkoztatta és miképpen az embereket. Most Az orosz nyelv a barátság közvetítője Orosz nyelvet tanító pedagó- [ gus kartársaimmal beszélget- j tem nemrég. S miről eshet szó, ; ha nevelők találkoznak? Gye- j rekekről, eredményekről, gondokról. Emlékszem, az ötvenes évek tucatnyi problémájára, az indulásra. Kevesen voltunk orosz szakosok, kísérleti tankönyvekkel, kutatva mindig jobb módszerek után, küszködve néha meg nem értéssel, szülői házban, iskolában. S ahogy szocialista építésünk látható, valóságos eredményekben megfogalmazódott, ahogy gazdagodott hazánk, úgy jöttek az eredményesebb nyelvoktatás évei. Ma életszerűbb a nyelvtanítás. Megvannak hozzá a feltételeink. Megyénkben a szaktanárok száma öt év alatt 10 százalékkal nőtt, ma megközelíti a 86 százalékot, s jobb, mint az országos átlag. Húsz nyelvi laboratórium segíti a tanítástanulás folyamatát. Minden iskolánk, ahol orosz nyelvoktatás folyik, rendelkezik lemezjátszóval, magnetofonnal, filmek és képek sokaságával. S ami még nagyobb öröm, egyre több szülő érzi sajátjának mindazokat az erőfeszítéseket, amelyeket az eredményesebb nyelvoktatásért teszünk. Nagy változás történt az elmúlt években a tanítási órákon. Ezek a foglalkozások több ségükben ma már orosz nyelven folynak. Előtérbe került a párbeszéd rendszere, hogy minden tanuló lehetőség szerint minél többet beszéljen. Csökkent a bukások száma, s ez jelzi, hogy többet és alaposabban foglalkozunk a gyenge képességű tanulókkal, hogy munkánk értékesebb, személyekre szabottabb lett. Vannak gondjaink is. A nyelvoktatás az általános osztályokban heti 3 órában folyik. Kevés, csak a legszükségesebbek elsajátítására elegendő idő ez. Megyénkben egy tanulócsoportban általában 30 gyerek tanul. Ez sok. Ám az is igaz, hogy tanulóinknak többet, és nagyobb önfegyelemmel, kitartóbb munkával kellene a nyelvet tanulniuk ahhoz, hogy az eredmények jobbak legyenek. A 30. évfordulóra készülünk. Az úttörőszövetség orosz nyelvi járási és megyei szaktárgyi versenyeket rendezett. Ez évben 30 százalékkal több tanulónk küldött levelet a Szovjetunióba. Iskoláinkban ma már gyakorlat, hogy április 4., május 1. megünneplését színesebbé teszik az orosz nyelven elhangzó versek, dalok, megemlékezések. Ez évben iskoláink 60 százalékában indult orosz társalgás, szakkör a tanári munka segítésére, kiegészítésére. Több iskolában hamarosan kiállítás nyílik azokból az ajándékokból, amelyeket a gyerekek szovjet pajtásoktól kaptak. Terveink között szerepelnek találkozók szovjet gyerekekkel, hazánkban élő szovjet emberekkel, vetélkedők szervezése a Szovjetunióról, hazánk és a Szovjetunió kapcsolatáról — sok dallal, verssel, sportprog- I rammal. S mi legyen a 30. évforduló 1 mottója? — Eredményesebb | nevelő-oktató munka — mondta egyik fiatal kollégám. Ehhez pedig nem nagy szavak, hanem a nyelvoktatás sikerében bízó. lelkes pedagógusok, odafigyelő szülők és tudást, akaró gyerekek közös erőfesz!-; tése kell. Félix Ferencné, vez. szakfelügyelő a nyugodt érdeklődés, a bizalommal teli odafigyelés a jellemző. Nem sokkal több a családok száma száznál, s ha jól tudom, 107 televízió van. Ezt nézik a legtöbben, a képben, hangban jövő friss híradásnak a legnagyobb a vonzereje. Én magam inkább a sajtót olvasom, az ember a leírtakon hosszabban gondolkodhat — mondta Halmos János. — S mi az, amin hosszan töprengenek, amire várakoznak az emberek? — Szorgalmas, dolgos emberek élnek itt. Természetes, hogy mindenkit elsősorban a jövő izgat, a holnap. A biztonságos, kiegyensúlyozott holnap. Főképpen a gazdasági kérdések, árpolitikai vonatkozások foglalkoztatják az embereket. S jó érzéssel hallgatják mindazt, ami a megalapozott, stabil gazdálkodás megteremtésével kapcsolatos. A jövőhöz, az egyes ember gondjaihoz tartozik az öregség is — a nyugdíjak kérdése. Erről^ már az irányelveket tárgyaló párttaggyűlésen is szóltunk. Pártvezetőségi tag is vagyok. A kongresszuson ugyancsak kitűnik: központilag gondoskodnak az öregekről, s egyre jobban. De már a taggyűlésen is szóvá tettem, és most is elmondom: ennek ki kell egészülnie a helyi segítségadással. Az állami juttatások mellett tehát a termelőszövetkezetnek is jobban kell gondoskodnia idős tagjairól. T. T. Fellobogózva várta az ünneplőket tegnap Kaposvár. A Tanácsköztársaság kikiáltásának 56. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepség volt a Latinca-szobor előtt. A városi tanács fúvószenekarának pattogó indulóira gyülekezett a tömeg. Tíz órakor kezdődött meg az ünnepség. A Himnusz elhangzása után Túri Éva, a tanítóképző első évfolyamos hallgatója elmondta Gábor Andor Évfordulóra című versét. Ezután Bogó László, a megyei pártbizottság titkára lépett a mikrofonhoz: — Ünnepelni, emlékezni, kegyeletet leróni jöttünk La- tinca Sándor emlékművéhez. Ünnepelni azt a nagyszerű tettet, hogy a magyar proletariátus egyesítve erejét, 56 évvel ezelőtt képes volt átvenni a politikai hatalmat és kikiáltani az első magyar proletárdiktatúrát, a dicsőséges Tanácsköztársaságot. Emlékeztetett rá, hogy a magyar munkásosztály elsőként követte a nagy október példáját. A kommunisták jártak az élen, erejüket, vérüket nem kímélve vezették a népet. 1919. március 21-e új rend kezdetét jelentette, ahol a dolgozó emberért történtek az intézkedések és rendelkezések. Somogy népe az új rendért, a munkásfiatalomért küzdők első soraiban harcolt. Büszkék lehetünk arra, hogy Somogy kezdeményező szerepet játszott a Tanácsköztársaság előtt és alatt. Tizenegy nappal a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt, a munkásság követeléseinek eredményeként háromtagú direktórium állt a megye élére. Somogy ban is nagyszerű eredmények születtek. Ezek közül kiemelkedik, hogv az első termelőszövetkezeteket — Répáspusztán — megyénkben szervezték, s erről a legna- gvobb elismerés hangján írt Móricz Zsiemond. Nagyszerű tervek születtek az új világ építése közben, ezek azonban, sajnos, csak több évtized múltán valósulhattak meg, ennek föltételét hazánk fel- szabadulása teremtette meg. — A Szovjetunió nemcsak a fasiszta Németország katonáit űzte ki az országból, ha- j nem megfosztotta hatalmuk- j tói a Tanácsköztársaságot vér- 1 be fojtó fehérterroristákat, az uralkodó osztályt. Népünk lehetőséget kapott arra, hogy ami 1919-ben terv volt, az most valósággá váljon. Büszkén mondhatjuk, hogy élni tudtunk a lehetőséggel. Gyors ütemű fejlődés jellemző Somogyra és Kaposvárra egyaránt. Az egykor elmaradott megyének ma fejlődő ipara és nagyüzemi mezőgazdasága van. Pártunk és szocialista allamur.k politikájának középpontjában a dolgozó ember szolgálata, életének szebbé, jobbá, tartalmasabbá tétele áll. Somogy és Kaposvár dolgozói erejüket nem kímélve, példamutatóan vettek és vesznek részt megyénk, városunk fejlesztésében. Nagyszerű eredmények születtek az MSZMP XI. kongresz- szusa és hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére kibontakozott munkaversenyben. Bogó László ezután a XI. kongresszusról beszélt. • — Megyénk lakosságával együtt vallom, hogy a XI. kongresszus határozatának végrehajtásával elő fogjuk segíteni forradalmi hagyományaink megvalósulását, megyénk felvirágoztatását. Megemlékezése végén eredményes munkát kívánt a KISZ-nek, amely 18 • évvel ezelőtt alakult meg. A munkásgyászinduló hangjaira megkezdődött a koszorúzás. Az MSZMP nevében Bosó László megyei titkár, Prjevara Pál városi titkár koszorúzott, a tanács nevében Sugár Imre megyei általános elnökhelyettes, Somogyi József, a megyei tanács pártbizottságának titkára, Rostás Károly városi tanácselnök. Koszorút helyeztek el a szobor talapzatánál az SZMT. a Hazafias Népfront. a KISZ, a honvédség, a gö'lei iskola, a színház képviselői. Az ünnepség az Internacionáléval fejeződött be. Kaposváron még nyolc helyen volt ünnepség. Á megyében megkoszorúztak minden 1919-es emlékműdet. A nagybajomi erdőkben Munkásőrök felszabadulási emlékversenye Nagybajom, szovjet hősi emlékmű. Itt találkoztak tegnap reggel a megye munkásőregységeinek legjobb rajai, melyek a hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára indított emlékverseny eddig megtartott két fordulója alapján a legjobbaknak bizonyultak. Szabó András munkásőr emlékezett meg a 30 évvel ezelőtti harcokról, a ] szovjet katonák hazánk felsza- ! badításáért vívott küzdelmeiről. Beszélt pártunk XI. kong- ! resszusáról. április 4-ről, arról, hogy e két jelentős eseményt köszöntik munkásőreink emlékversenyükkel. Ezután Barid Gyula, a (munkásőrség országos parancsnokának helyettese és Zsák Ferenc megyei parancsnok elhelyezte az emlékműnél a munkásőrök koszorúját. Kellemetlen, hideg szélben sorakoztak fel később a Nagybajom környéki erdőkben a munkásőrök, hogy eldöntsék: melyik egység raja készült fel legjobban a megyei döntőre, s lesz ott április 4-én Budapesten, a díszszemlén. Zsók Ferenc megyei parancsnok kö- szöntötte a versenyzőket, beszélt arról, hogy már az eddigi két forduló eredményei is bizonyították: munkásőreink lelkiismereti kötelességüknek tekintik az emlékversenyen való sikeres szereplést. Erről győződhettek meg a j megyei döntőn részt vevő vendégek: a megyei és járási ! pártbizottság, a KISZ, a különböző vállalatok, a nagyba- j jomi tanács és a Lenin Tsz képviselői, s a J. G. Minyin I őrnagy vezette szovjet katonák i 1S' j ösztönözte munkásőreinket, hoey 30 esztendővel ezelőtt e ] területen szovjet katonák ezrei küzdöttek igen nehéz körülmények között hazánk felszabadításáért. Kismárton Mária, a barcsi Gábor Andor egység munkásőre — egyetlen nő a versenyzők között — éppen olyan lelkesen hajtotta vére a feladatokat, mint férfi társai. A csaknem hatkilométeres terepen futni, kézigránátot dobni, az erős szélben célba lőni — mindez alaposan igénybe vette a versenyzőket. Ám az eredmények jelezték: kellően felkészültek, senkit nem ért váratlanul sem a nehéz terep, sem a kellemetlen időjárás. A győztes a siófoki József Attila -műnké sőregység raja lett, Kaposi László vezetésével. A jutalmakat Zsók Ferenc megyei parancsnok nyújtotta át. Köszöntötte a megye munkásőreit, a döntőn résztvevőket és a győztes rajtvjjarta Gyula, az országos parancsnok helyettese is, s végül meghívta őket: »Április 4-én jöjjenek a fővárosba, ahol találkoznak majd az ország többi megyéinek győztes munkasőrrajai- val> $z. L.
