Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-19 / 66. szám

I két nép barátságát a szovjet és a magyar dolgozók milliói és miliiéi vallják magukénak Leonyid Brezsnyev elvtárs beszéde a kongresszuson Kedves Kádár elvtárs! Tisztelt kongresszusi küldöt­tek! Kedves elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­ga, országunk kommunistái és valamennyi dolgozója ne­veiben szívből, testvéri módon üdvözlöm a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt XI. kongresszu­sának részvevőit, a magyar kommunisták hétszázötven- ezres seregét, az egész magyar népet. Teljes sikert kívánunk önöknek, elvtársainknak és barátainknak a kongresszusi munkához. Az utóbbi évek nagy vív­mányait és az önök által ki­tűzött új feladatok jelentősé­gét tekintetbe véve, ez a kong­resszus kétségtelenül kiemel­kedő helyet tölt majd be a párt és az ország történeté­ben. A magyar kommunisták XI. kongresszusának időpontja csaknem egybeesik országuk felszabadulásának és a hitleri fasizmus fölött aratott nagy győzelemnek a 30. évforduló­jával, ez különleges hangsúlyt ad a kongresszusnak, lehetővé teszi a szocialista Magyaror­szág mai sikereinek történel­mi távlatkor) való ór-tAkelését. A szovjet emberek jól meg­értik, hogy önök büszkék azok­ra a nagy forradalmi változá­sokra, amelyek végbementek itt, a Duna—Tisza táján. Is­merjük, hogy mennyi munkát ém bátorságot, észt és szívet ad­tak a magyar kommunisták országuk szocialista átalakítá­sába, s mennyi megpróbálta­táson mentek keresztül. Az elmúlt három évtizedben igazán kibontakoztak a ma­gyar nemzet alkotó erői. A di­namikusan fejlődő gazdaság, a dolgozók életszínvonalának szakadatlan emelkedése, a társadalmi és nemzeti elnyo­más valamennyi formájának felszámolása, minden állam­polgár igazi egyenjogúsága, a dolgozó emberek hatalmán alapuló társadalmi rendszer, a népnek ezen a szilárd alapon riért egysége határozza meg a mai Magyarország arculatát. Az önök pártjának az egész magyar nép harcának és mun­kájának méltó eredménye ez. A Magyar Szooialista Mun­káspárt marxista—leninista el­vi irányvonalával, azzal a ké­pességével, hogy érzékeny fül­lel meghallja a tömegek sza­vát, nyugodtan és magabizto­sam, a dolgozók érdekeinek megfelelően irányítja a legbo­nyolultabb társadalmi folya­matokat, nemcsak megszerezte a magyar nép szilárd bizalmát, hanem a szocialista világban, az egész kommunista mozga­lomban is nagy tekintélyt ví­vott ki magának. Tegnap meghallgattuk a Központi Bizottság beszámo­lóját, amelyet Kádár János elvtárs terjesztett elő. A beszá­moló nagyszerűen feltárta a szocializmus építésében elért nagy vívmányokat. De aho­gyan az a kommunistáknál szokás, józanul és őszintén be­szélt a meg nem oldott problé­mákról, világosan megjelölte a holnaphoz vezető utat. Önök most elfogadják a párt új programnyilatkozatát. Ez­zel lelkesítő célt tűznek ma­guk elé: a fejlett szocialista társadalom felépítését, amivel nagy lépést tesznek a kommu­nizmus felé. Előirányozzák olyan kulcsfontosságú felada­tok megoldását, mint az osz­tályok között meglévő lénye­ges különbségek megszünteté­se, a szocialista tulajdon két formájának egymáshoz való további közelítése, a munka termelékenységének nagyará­nyú növelése és ezen az ala­pon a nép életszínvonalának további jelentős emelese. Bonyolult és nagy feladatok ezek. De nem kétséges, hogy a kitűzött célok valóra válnak. A biztosíték erre: a dolgozók odaadása a szocializmus esz­méi iránt, azok az óriási ta­pasztalatok, melyeket a part-, állami, gazdasági, tudományos káderek halmoztak fel, és ami a legfőbb, a párt helyes poli­tikai irányvonala, a munkás­osztály akarata, a szocializmus sorsáért, az ország jövőjéért érzett felelősségtudata. Kedves elvtársak! A kongresszusi dokumentu­mokban sok nagyszerű és me­leg szó olvasható a szovjet— magyar együttműködés jelen­tőségéről, mind közös ügyünk, mind a szocialista Magyaror­szág nemzeti érdekeinek szem­pontjából. Ugyanerről beszélt Kádár János elvtárs is, a ma­gyar kommunisták kiváló ve­zetője, a meggyőződése« és elvhű internacionalista, akit jól ismernek és szeretnek or­szágunkban és a nemzetközi kommunista mozgalomban. Hálásak vagyunk önöknek, kedves elvtársak, országaink együttműködésének nagyra ér­tékeléséért, a pártunkhoz és népünkhöz intézett elismerő szavakért. Pártjaink óriási érdeme, hogy a magyar—szovjet ba­rátságot a szovjet és a magyar dolgozók milliói és milliói vall­ják magukénak. A Magyaror­szághoz, szomszédunkhoz és szövetségesünkhöz fűződő test­véri kapcsolatok számunkra, szovjet kommunisták számára elvi kérdés, meggyőződés és érzelem dolga. Biztosítani aka­rom önöket, elvtársak: pártunk és egész népünk nem kíméli erőfeszítéseit azért, hogy ba­rátságunk szüntelenül erősöd­jék és mélyüljön. Örömmel közlöm önökkel, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége elhatá­rozta: a Magyar Népköztársa­ság és a Szovjetunió népei kö­zötti barátság és együttműkö­dés megszilárdításában és fej­lesztésében szerzett nagy érde­meiért a Népek Barátsága ér­demrenddel tüntette ki a Ma­gyar-Szovjet Baráti Társasá­got. Szívemből üdvözlöm a társaság vezetőit és aktivistáit, mindazokat, akik segítik ba­rátságunk megszilárdításának nemes ügyét! Gazdasági kapcsolataink szé­les körűek és sokrétűek, é* már most nem kevés hasznot hoznak mindkét országnak, az elkövetkező években pedig a szovjet—magyar együttműkö­dés gyakorlatilag kiterjed majd a gazdaság minden ve­zető ágazatára. Ez természete­sen meggyorsítja az orszá­gaink előtt álló számos fel­adat megoldását. Már van tapasztalatunk sok nagysza­bású közös vállalkozás meg­valósításában. Amikor Kádár elvtárs a múlt évben Moszkvában járt, arról beszéltünk, hogy milyen nagy jelentőségű lesz a mű­anyaggyártáshoz szükséges nyersanyag közÖ6 termelésé­nek megszervezése, az úgyne­vezett olefinprogram megvaló­sítása. Most ez valósággá vált, mindkét irányba szakadatla­nul áramlik az értékes vegyi termék. A napokban újabb örvende­tes esemény történt: határidő előtt elkészült az új gázveze­ték első szakasza. Ezen érke­zik majd Magyarországra a Szovjetunióból az önök vegy­iparának és energiaiparának egyaránt fontos földgáz. A szovjet építők kollektívája kö­telezettséget vállalt rá, hogy az önök kongresszusának meg­nyitására befejezi ennek az objektumnak az építését. A vállalást teljesítették. Ügy gondolom, nem lenne rossz, ha hagyománnyá válna, hogy ilyen ni unkaajándékok kai ün­nepeljük a testvérpártok kon gressz usai t! A testvéri szocialista orszá­gokban sok pártkongresszuson vettem már részt. Én azt mon­danám: a szocializmust és a kommunizmust épitő kommu­nisták minden egyes újabb kongresszusa mind kivehetőb­be. világosabbá és érzékelhe­tőbbé teszi a gigászi építő- munka általános képét. Valamennyien magabiztosan közeledünk ama alapvető cé­lokhoz, melyekért a kommu­nisták az egész világon magas­ra emelik elveik zászlaját, amelyekért szocialista forra­dalmak zajlottak és zajlanak le, s amelyekért munkálkod­nak országaink népei. Ezek: az anyagi és szellemi jólét sza­vatolása, valamennyi állam­polgár számára méltó életfel­tételek biztosítása, a kultúra legmagasztosabb értékeinek köakinccsé tétele a nép leg­szélesebb tömegei számára. Az emberi személyiség valóban harmonikus fejlődéséhez szük­séges feltételek megteremtése. Valamennyi ország dolgozói­nak szemében eredményeink meggyőző példái a szocializ­mus előnyeinek. Mindannyiunk számára nagy szerencse az elvtársak, hogy ezen a járatlan és nem köny- nyú történelmi úton nem egye­dül, nem külön-külön hala­dunk. Beszámolójában Kádár eir- társ szólt róla, hogy a népi Magyarország sikerei és vív­mányai sok tekintetben a szo­cialista országok testvéri együttműködésének köszön­hetők. A barátság és a kölcsö­nös segítség népeink számára, együttesen és külön-külön, ténylegesen új történelmi erő­forrást tárt fei. Ma már a testvéri országok együttműködésének jól műkö­dő mechanizmusával tevé­kenykedünk a társadalmi élet minden területén. A Varsói Szerződés Szervezete immár két évtizede szilárd, megbíz­ható alapja az európai szocia­lista országok politikai és vé­delmi együttműködésének. Vi­tathatatlan tény: a szervezet óriási szerepet játszott a szo­cialista vívmányok megvédé­sében, és továbbra is közös békepolitikánk megbízható eszköze. Mindennapos gyakor­lattá váltak az együttműködés különböző formái a legkülön­bözőbb szinteken. És nagyon fontos az a körülmény, hogy élve mindezekkel a formákkal, megtanultuk, hogyan találjuk meg közösen a leghelyesebb megoldását azoknak az új és időnként rendkívül bonyolult feladatoknak, amelyeket az élet állít elénk. Világosan megmutatkozott ez a politikában. Valameny- nyien tudjuk, elvtársak, meny­nyire fontos, hogy minden új történelmi szakaszban helye­sen határozzuk meg a szocia­lista társadalom fejlődésének távlatait. Ebből a szempontból óriási jelentőségű a fejlett szocializmus irányvonalának kidolgozása a testvérpártok kollektív erőfeszítései, közös tapasztalatai alapján. E fej­lett szocializmus megvalósítása a szocialista országok többsé­gében folyik, oly módon, hogy tekintetbe veszik mindenegyes ország sajátosságait. Pártjaink egysége a szocia­lista és kommunista építés alapvető kérdéseiben lehetősé­get adott arra, hogy biztosan haladjunk előre a helyes mar­xista—leninista úton. Ez lehe­tővé tette, hogy kellően vissza­utasítsuk a marxizmus—leni- nizmus elferdítésére irányuló jobb- és «»baloldali-“ próbálko­zásokat; hogy úrrá legyünk az egyes országokban időnként kialakuló bonyolult politikai helyzeteken. Politikai egysé­günk a szocialista közösséget a társadalmi haladás maga­sabb fokára emelte. , Az utóbbi időben új felada­tok jelentkeztek pártjaink ideológiai tevékenységében. A fejlett szocializmus és a kom­munizmus építése megkövete­li, hogy fokozott figyelmet for­dítsunk a tudomány és a kul­túra fejlesztésére, a tömegek kommunista nevelésére, más­részt olyan feltételek közepet­te, amikor mindinkább meg­szilárdul a különböző társa­dalmi rendszerű országok bé­kés egymás mellett élése, kü­lönleges fontosságúvá válik az eszmék heroa; fokoznunk kell erőfeszítéseinket, hogy a vilá­gon elterjesszük au igazságot a szocializmusról, harcolnunk kell a szocialista ideológiával ellenséges nézetek ellen. Meg kell mondani, hogy az e tekintetben közösen végzett munkánk eredményei figye­lemre méltóak. Gyakori mos­tanában az időszerű elméleti problémák közös megvitatása. Sok tudományos munka jele­nik meg a különböző szocia­lista országbeli szerzők közös munkacsoportjainak alkotá­saként. Mind tevékenyebb a szocialista országok tudomá­nyos akadémiáinak együttmű­ködése a történelem, a filozó­fia, a gazdaság- és a jogtu­domány terén és a társada­lomtudományok más ágazatai­ban. Egyre szélesebbek, gaz­dagabbak és színesebbek a szocialista országok közötti kulturális kapcsolatok. Gya­korlattá vált a munka olyan formája is, mint a testvér­pártok központi bizottsági tit­kárainak tanácskozása nem­zetközi és ideológiai kérdé­sekről, a pártépités problé­máiról. Eredményesen fejlődik a testvéri országok együttműkö­dése a gazdaságban is. Több mint negyed évszázada össze­hangoltan munkálkodik a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. Közös munka ered­ményeként jött létre a szocia­lista gazdasági integráció nagy jelentőségű komplex programja, s mi ezt a progra­mot szilárdan es következete­sen valóra is váltjuk, ha nem is mindig olyan gyorsan, mint szeretnénk. Az integráció minden testvéri országban év­ről évre fontosabb szerepet játszik a népgazdasági fel­adatok megoldásában. Jórészt ennek köszönhető, hogy a KGST tagállamai a világ leg­dinamikusabb ipari övezetét alkotják, és a növekedés üte­mét tekintve megelőznek min­den más államcsoportot. Különösen világosan mutat­koznak meg sokoldalú együtt­működésünk gyümölcsei an­nak a mély gazdasági válság­nak a tükrében, amely ma a kapitalizmus világát sújtja. Egyfelől a gazdaságnak és a dolgozók anyagi jólétének rendszeres növekedése a szo­cialista országokban, másfelől pedig a termelés 30 év óta példátlan méretű csökkenése, munkanélküliség és infláció a kapitalista országokban — íme, ez ma a két rendszer névjegye. Magától értetődik, hogy a világpiaci helyzet bizonyos mértékben a mi gazdasági ügyeinkre is elkerülhetetlenül kihat, hiszen a szocialista or­szágok eléggé széles gazdasá­gi kapcsolatokat tartanak fenn a nem szocialista világ­gal. A szocializmus előnveire támaszkodva azonban nekünk megfelelő, szocialista módon közeledhetünk az e kapcsola­tokban jelentkező olyasfajta problémák megoldásához, mint az árak kérdése vagy a növekvő energia- és nyers- anvagiyény kielégítése, s el­érhetjük, hogy a testvéri or­szágok gazdasága maximáli­san védett legyen a kaoita- lista világban taoasztalható várnátok következményei­től. Az előrehaladás új problé­mákat vet föl. A soecializá- •lódás és az egvüttmüködés te­rületének kiszélesedése szük­ségessé teszi az integrációs fo­lyamat pontosabb irányítását, azt a képességet, hogv a ter­melést a növekvő külkeres­kedelmi kapcsolatok igényei­hez igazítsák: szükségessé te­szi. hogy sokoldalú alapon űj nversanyag-kitermelő és -fel­dől gozó komplexumok jöjje­nek létre. Pártjaink és államaink ve­zetése e kérdésekre megkü­lönböztetett figyelmet fordít, folyamatosan konzultálnak egymással a legmegfelelőbb megoldások felkutatására. A testvéri országok együtt­működése tehát, elvtársak, egyre szorosabbá és mélyebbé válik minden területen. Ez rendkívül fontos, mert a vi­lágban nem kevesen vannak, akik, mint mondani szokás, még álmukban is éberen le­sik. miként gyengíthetnék egységünket. De minden ilyen irányú próbálkozásuk kudarc­ra van ítélve. Közösségünk évről évre izmosodik. Nem is lehet ez másként, mert egy­ségünk alapját a leghumánu­sabb, legigazságosabb esz­mék képezik. Szövetségre lép­tünk egymással, mert célunk közös, — az, hogy az új élet építése nevében szavatoljuk népeinknek a nyugodt alkotó munkához szükséges vala­mennyi feltételt. Ismeretes, hogy a nagy cél nagy energiát szül. A magasz-, tos cél, a kommunizmus lét­rehozta, a szocialista inter­nacionalizmus hatalmas ener­giáját. Magabiztosan, együtt menetelünk a haladás útján. Országaink együtt mind na­gyobb mértékben járulnak hozzá a békéért, a biztonsá­gért, a világ népeinek szabad fejlődéséért vívott harc ügyé­hez. Az államközi kapcsolatok­ban — a társadalmi rendsze­rek különbözőségétől függet­lenül —, mind gyakrabban és tartósan jelentkeznek olyan tényezők, mint az erő alkalmazásáról való lemondás, a határok sérthetetlenségének elismerése, a vitás kérdések tárgyalóasztalnál történő ren­dezése, az időszerű nemzet­közi kérdésekről folytatott rendszeres konzultációk, az átfogó, hosszú távú gazdasági együttműködés, a tudományos és kulturális eredmények cse­réje. Egészében véve elégedetten állapíthatjuk meg, hogy a Szovjetuniónak és a testvéri szocialista országok többségé­nek a kapitalista világ vezető hatalmaival fennálló kapcso­latai már többé-kevésbé nor­mális mederben alakulnak, a békés egymás mellett élés és a békés, kölcsönösen előnyös együttműködés szellemében. Ebből a szempontból külön­leges jelentősége van annak, hogy sikeresen végződjön az olyan nagy kollektív akció, mint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet. A Varsói Szerződés tagállamai, akcióikat egyeztetve, minden erőfeszítést megtesznek ennek érdekében. Most elmondhat­juk, hogy a tanácskozás más részvevőinek a többsége is hajlik rá, hogy az értekezlet munkáját a közeli hónapok­ban befejezzék, méghozzá a legmagasabb szinten. Ez, ter­mészetesen, örvendetes válto­zás. Annál nagyobb felelős­séget vállalnak magukra azok, akik makacsul igyekeznek akadályokat gördíteni az össz­európai értekezlet mielőbbi befejezése elé. Meg vagyunk győződve ró­la, hogy az értekezlet ered­ményei szilárd, jó elvi alapot adnak majd — Vlagyimir II- jics Lenin szavaival élve — az európai népek békés egy­más mellett élésének fejlődé­séhez. Ez már önmagában óriási eredmény lesz a béke és az értelem ama eszményei­nek megvalósításában, ame­lyekről századokon át a leg­jobb elmék álmodtak. Erre a politikai alapra támaszkodva meg lehet majd oldani olyan, egyre nagyobb feladatokat, mint az európai államok kö­zötti békés együttműködés és a sokoldalú, kölcsönösen elő­nyös kapcsolatok épületének felépítése. Az ilyen építés konkrét formáit és irányait majd az élet sugallja. Feltételezhető például, hogy más kérdések mellett előtérbe kerül a ka­tonai enyhülés gyakorlati megvalósításának feladata. Ezzel nemcsak az államok fegyveres erői nagyságának és fegyverzetének korlátozá­sára, hanem fokozatos csök­kentésére is gondolok. Bár ez természetesen nem olyan kér­dés, amelyet egy csapasra meg lehet oldani. Mint isme­retes azonban, ma már tör­ténnek erőfeszítések ebben az (Folytatás a 4. oldalon) Somogyi Népíapl 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom