Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-02 / 52. szám

Felszólalások a megyei pártértekezleten A szocializmus az egész nép javára épül Losonczi Pál felszólalása Tisztelt pártértekeidet! Kedves elvtársak! Mielőtt rátérnék hozzászó­lásom lényegére, szeretnék hangot adni személyes érzé­semnek: nagyon örülök, hogy most is részt vehetek szülőföldem, a Somogy me­gyei kommunisták e fontos tanácskozásán. Élve megtisz­telő megbízatásommal, át­adom a pártértekezlet rész­vevőinek, a megye egész párttagságának Központi Bizottságunk, valamint Ká­dár elvtárs személyes üdvöz­letét és jókívánságát. Elvtársak! Könnyű helyzetben va­gyok, amikor a hozzászólás jogával élhetek. Egyrészt azért, mert egyetértek a me­gyei pártbizottság beszámo­lójával, amit elfogadásra is ajánlok. Másrészt azért, mert a Központi Bizottság által párttagságunk elé vitára elő­terjesztett dokumentumok­kal általában egyetért a párttagság. A kritikai meg­jegyzések, észrevételek, ja­vaslatok ugyancsak .egybe­esnek a dokumentumok megállapításaival. A Köz­ponti Bizottság helyzetelem­zése, a feladatok meghatáro­zása összetalálkozott a párt- szervezetek és a pártszervek felfogásával. A XI. kong­resszust megelőző és előké­szítő vitának, egész mun­kánknak ez a legnyomatéko­sabb tapasztalata és legszá­mottevőbb eredménye. Ugyanerről tanúskodik a mi tanácskozásunk is. Fölmerül a kérdés: mivel magyarázható a pártegység­nek ez a szembeszökő meg­nyilatkozása? Miért van az, hogy múltról, jelenről, a jö­vőről azonos módon érez, azonos szellemben ítél, azo­nos nyelven beszél az alap­szervezettől egészen a Köz­ponti Bizottságig minden kommunista? Honnan, mitől van ez az egység, amikor a kongresszus elé kerülő do­kumentum-tervezetek — az irányelvek, a szervezeti sza­bályzat módosítását célzó javaslatok és a programnyi­latkozat — a kérdések és a problémák özönét érinti, elemzi, fogja át? Űjabb meg újabb kérdése­ket tehetnék fel. De min­den kérdésre ugyanazt vá­laszolhatnám : párttagságunk — és egész közvéleményünk — megnyugvással, helyeslő egyetértéssel, cselekvő támo­gatással vette tudomásul, hogy a kérdéseire adott vá­laszok összhangban vannak társadalmunk szocialista építésének követelményével, kifejezik a munkásosztály és az egész nép érdekeit. Emlékezzünk csak, hány­szor lehetünk tanúi, hogy fejlődésünk egy-egy kritikus vagy annak vélt időszaká­ban, amikor bizonytalanság, kétkedés ütötte föl a fejét a szűkebb vagy szélesebb köz­véleményben, mint varázs­ütésre, úgy tért vissza a megnyugvás, a bizakodás, ha a Központi Bizottság — s nem egyszer Kádár elvtárs — csak annyit jelentett ki, hogy pártunk politikája vál­tozatlan, hogy tovább hala­dunk az eddig járt és ki­próbált úton! Párttagságunk ebből a szűkszavú politikai szóhasz­nálatból nagyon világosan érti a mélyebb tartalmat, azt, hogy pártunk politikája a marxizmus—leninizmus el­vein nyugszik, mentes min­denféle kitérőktől, cikcak­koktól. A társadalom tagjai a politika változatlanságán azt érti, hogy a munkás— paraszt szövetség, a széles nemzeti egység és összefogás útját járjuk, melyen a szo­cializmus általános érdekei­nek elsődlegességével páro­sulnak más részérdekek is. Másként szólva: a szocializ­mus az egész nép javára, az egész nép összefogásával épül. Ebben áll politikánk változatlansága. törellense- ge, folyanusLossaga. Politikánknak ezek az is­mérvei nemcsak, hogy jól összeférnek, hanem egyene­sen feltételezik a rugalmas­ságot, a helyzet szülte és szabta alkalmazkodást, az alkotó cselekvést. Amikor az MSZMP megfogalmazta és meghirdette politikáját, a torzításoktól, elhajlásoktól és ingadozásoktól mentes for­radalmi, marxista—leninista politikát, akkor egészen más viszonyok között éltünk és dolgoztunk. Az azóta végbe­ment változásokra jól rávi­lágít, ha összehasonlításként felidézzük akár államépíté­sünk, akár gazdaságirányítá­sunk, akár mezőgazdasá­gunk, kulturális helyzetünk, életszínvonalpolítikánk vagy a nemzetközi viszonyok ak­kori helyzetét. Az elmaradott egyéni gaz­daságon alapuló kisparaszti mezőgazdaság helyén szocia­lista nagyüzemi viszonyokat teremtettünk. Valóságos for­radalom zajlott le ezen a te­rületen. Mezőgazdasági nagy­üzemeink manapság már alig hasonlíthatók az átszer­vezéskori, az átszervezés utáni közös gazdaságokhoz. Szembeszökő átalakuláson, változáson ment át gazda­ságirányítási rendszerünk. A szinte kizárólag tervuta­sításos, adminisztratív elő­írásokon nyugvó irányítási módszer széles körűen ki­bővült a közvetett befolyá­solás, az anyagi érdekeltsé­get megmozgató rendszerrel. Mindinkább megtaláljuk a módját annak, hogy a kü­lönböző érdekek — társadal­mi, csoport- és egyéni érde­kek — összhangba kerülje­nek úgy, hogy közben nem gyengül, hanem erősödik a központi akarat, a tervsze­rűség. a tervfegyelem. Kiter­jedt és elmélyült a gazda­ságirányításban, az állam- igazgatásban a demokrácia. A dolgozók hatékonyabban vesznek részt — közvetlen és közvetett módon — a gazdaság és az állam ügyei­nek intézésében, irányításá­ban. Mindezeket csupán azért villantottam fel, hogy érzé­keltessem, amit egyébként mindnyájan jól tudunk: po­litikánk fö irányvonalának változatlansága korántsem jelent egy helyben topogást, mozdulatlanságot. Bizonyító erejű érvként nem kell ok­vetlenül túlmennünk a me­gye határán. A pártbizott­ságnak a pártértekezlet elé terjesztett beszámolója, en­nek tényei, következtelései önmagukban i* meggyőzően bizonyítanak. Somogy megye — össz­hangban az országos terü­letfejlesztési célkitűzésekkel — kilépett a sokat emlege­tett hátramaradottságából. A megye arculatának átraj- zolódása társadalmi, gazda­sági, szociális és kulturális tény. Számottevő az iparo­sodás, bár alapvetően nem változott meg a megye ha­gyományos jellege. A meg­gyorsult iparosodás azonban annyi munkaalkalmat te­remtett, hogy ma már nem kell eljárni a megyéből azoknak, akik munkát ke­resnek. Jelentősen megváltoztak, átalakultak a munkaviszo­nyok, a munkakörülmények. Korszerűsödik a mezőgazda­ság. Az élet minden terüle­tén mérhető a változás. A mai Somogy már csak hal­vány nyomokban őrzi a régi világ bizonyos maradvá­nyait. Új viszonyok, új em­berek, új életmód alakult ki itt is. Ez az egyik legna­gyobb vívmányunk! Az országos erőfeszítések­nél, céltudatos törekvések­nél nem kisebb rész jutott és jut ebből az itt dolgozó kommunistáknak, közéleti embereknek és természete­sen az élet fenntartásához szükséges javak termelői­nek: a somogyi munkások­nak, a termelőszövetkezeti parasztoknak és a nép javán munkálkodó értelmiségiek­nek. Kedves elvtársak! Nem szeretnék az elfo­gultság és az egyoldalúság hibájába esni. Nincs szük­ségünk rózsaszín szemüveg­re, ha valóságunkat vizsgál­juk. Eredményeink önmagu­kért szólnak. Hibáink, hiá­nyosságaink pedig éppen azt sürgetik, hogy minden területen és egységesen való­sítsuk meg az általában he­lyes politikát. Hibáink, mu­lasztásaink eredményeink fényében vetnek nagyobb árnyékot. A párttagság, a pártszer­vek kritikai hangja, kritikus sürgetése — néhol türelmet­lensége — általában azt igényli, azt kéri, azt köve­teli, hogy az életv a társada­lom, a gazdaság, a tudat, az emberi viszonyok minden területén érvényesüljön he­lyes és bevált politikánk. Azokkal a kritikai meg­jegyzésekkel, észrevételek­kel, javaslatokkal és indít­ványokkal, amelyek ebben a szellemben fogantak, okvet­lenül egyet lehet és egyet is kell érteni. Ügy ítélem meg, hogy a pártbizottság milyen felfogásban értékelte a tag­ság észrevételeit, javaslatait. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy nem minden a szán­dékon múlik. A természet meg a társadalom is ellent­mondásos. Bizonyos ellent­mondások a valóságnak ter­mészetes és elidegeníthetet­len együttjárói. Feloldásuk csak az objektív tényezők megváltoztatásának, a fejlő­désnek az útján mehet vég­be. Egyebek közt azoknak a különbségeknek a további felszámolására gondolok, melyek ma még a munkás- osztály és a parasztság, a falu és a város között ta­pasztalhatók. Ha ez csak az elhatározáson múlna, bizony, már rég túl lennénk rajtal De nem azon múlik. A kü­lönbségek felszámolásának üteme és eredménye, szocia­lista társadalmunk nagy vív­mánya. A szövetkezeti pa­rasztság mind szorgalma­sabb munkájával bizonyítja ezt. Az utóbbi tíz évben tu­lajdonképpen évszázados le­maradást hoztunk be a pa­rasztság jövedelmi viszo­nyaiban. Munkafeltételei és életkörülményei egyre köze­lebb kerülnek a városéhoz. A fiatalok helyzetén lát­szik ez a legszembetűnőb­ben. A két nagy társadalmi osztály ifjú nemzedékének életvitelében, kulturális igé­nyeiben, viselkedésében — és öltözködésében — nem nagyon fedezhet fel különb­séget még a kritikus szem­lélő sem. Elvtársak! Nem könnyű eligazodni a fejlődés diktálta követelmé­nyek rengetegében, biztos kézzel kiválasztani a soron levő feladatokat, megszabni a kellő ütemet, dönteni a kö­vetendő módszerekről. Abban mindannyian egyetértünk, hogy gyorsítani kellene a fej­lődést, hogy hozzuk összhang­ba anyagi lehetőségeinket és erkölcsi elvárásainkat; hogy hatékonyabban építsük a szocializmust. Könnyen egyetértésre lehet jutni abban, hogy ne változ­tassunk pártunk fö politikai irányvonalán. De ha a sürge­tések, a kritikák, a feladatok kijelölésének és meghatáro­zásának egyesek által elkép­zelt javaslatait vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy nem mindig teremtődik összhang a fő irány változatlanságá­nak alapvető követelménye és a módosítások szükséges­sége között. Egyesek a poli­tika változatlanságát össze­tévesztik a mozdulatlan­sággal, a megmerevedéssel, mások viszont arra hajla­nak, hogy irreális célokat kergessenek. A párt politikája egyértel­mű és világos. Erősíteni kell fejlődésünk pozitív vonásait; irányzatait, következeteseb­ben és határozottabban kell érvényesíteni a helyes politi­kát. Életelvünkké, vérünkké kell válnia a jó munkaszer­vezésnek, a szigorú fegyelem­nek, a takarékos gazdálko­dásnak. Elvi alapokon állva harcolni kell a lazaság, a fegyelmezetlenség, a szocia­lizmus eszméjétől idegen ki­növések ellen. Elvi alapokon kell kiállni a bevált módsze­rek, a bevált gyakorlat mel­lett. Joggal elvárhatjuk, hogy a végrehajtás összhang­ba kerüljön jó politikánk követelményeivel. A tőkés piacon jelentkező válsógsorozatok láttán néhol elhangzottak olyan javasla­tok, hogy meg kellene vizs­gálni, újjá kellene értékelni külgazdasági kapcsolatain­kat. A fejlett tőkés orszá­gokban észlelhető válságje­lenségek bennünket érő ked­vezőtlen hatását látva, egye­sek úgy gondolják, okosabb dolog lenne kizárólag a test­véri szocialista országokra építeni kapcsolatainkat. Ha fenn akarjuk tartani fejlő­désünk jelenlegi ütemét, a mi adottságaink nem engedik meg, hogy gazdasági kapcso­latainkat a mostanihoz ké~ pest szűkítsük. Felszólalá­som nem teszi lehetővé, hogy bővebben kitérjek a kölcsö­nös előnyökön nyugvó gaz­dasági kapcsolatok szüksé­gességére a tőkés és a fej­lődő országokkal, ezért kö­zülük csak az alábbiakat em­lítem meg. A nemzetközi viszonyok számunkra kedvező alakulá­sában nem kis szerepet ját­szottak és játszanak a sok­oldalú gazdasági kötelékek, melyek növelték befolyá­sunkat a világban. A békés egymás mellett élés nem lég­üres térben valósul meg, nem üres jelszavakból áll. A bé­kés egymás mellett élés, a nemzetközi enyhülés eddig is már pénzben ki nem fejez­hető eredményt hozott az emberiség számára. IVJegszi- lárdítása rendkívül fontos a számunkra. Tehát látni kell azt, hogy gazdasági, műsza­ki, tudományos és kulturális kapcsolatok nélkül nincs és nem lehet szó békés egymás mellett élésről. Ezt tudomá­sul véve kell építenünk kap­csolatainkat a nem szocialis­ta, a tőkés világgal. Ez mit sem változtat eddi­gi gyakorlatunkon, hogy in­ternacionalista elveinkhez híven továbbra is elsősorban a szocialista országokkal építjük, fejlesztjük, szélesít­jük sokirányú kapcsolatain­kat. együttműködésünket, amely a fejlődés garanciája volt és lesz a jövőben is. Po­litikánknak ez is változatlan sarktétele. Ennek az együtt­működésnek köszönhetjük, hogy egyre jobban a szocia­lizmus erői határozzák meg a világ fejlődésének irányát; hogy nélkülünk és ellenünk nemigen történhetnek dolgok a világban! Befejezésül fejlődésünk távlatairól szeretnék pár szót ejteni. Programnyilatkoza­tunk világosan kimondja: »Az elkövetkező tizenöt-húsz évben az a feladat áll előt­tünk, hogy tovább halad­junk a szocializmus építésé nek útján, fejlett szocialista társadalmat teremtsünk ha­zánkban, s így közelebb jus­sunk történelmi célunkhoz, a kommunizmushoz.« Az általános célkitűzéssel, a megjelölt feladatokkal egyetértés tapasztalható. A programnyilatkozat utal arra is. hogy az össznépi ál­lam megteremtése irányába haladunk, ami feltételezi és magában foglalja a ma még meglévő osztálykülönbségek jelentős elmosódását. Az össznépi állam felé való ha­ladás feltételezi a tulajdon- viszonyok állandó fejlődését, változását, átalakulását is. Szeretném megnyugtatni azokat, akik a tulajdonviszo­nyok feljődésétől a szövet­kezeti önállóságot féltik, hogy nem a szövetkezetek ál­lamosításáról vagy megszün­tetéséről van szó! Sokkal in­kább arról, hogy a ma két­féle szocialista tulajdonfor­ma — az állami és a szövet­kezeti — erőteljesen közelít egymáshoz. A kettő közelíté­se, majd azonos szintre hozá­sa eredményezi az össznépi tulajdont. Nyilvánvaló, hogy mindkét tulajdonformának azokat az elemeit, azokat a vonásait kell fejleszteni, amelyek az össztársadalmi irányba mu­tatnak. A társadalmi és a tu­lajdonviszonyok a szocializ­musban is szakadatlanul fej­lődnek. tökéletesednek. A szocialista állami tulajdon is fejlődik. Nem ezt bizonyítja-e kézzelfoghatóan az üzemi de­mokrácia szélesedése, elmé­lyülése, a gazdaságirányítási rendszer fejlesztése? Természetes, hogy a ter­melőerők fejlődésével együtt jár a szövetkezeti tulajdon­viszonyok tök "'etesedése. Nem vagyunk-e szembeszökő változások tanúi, ha csak a fejlődésnek azt a szakaszát nézzük, amióta megszületett a szövetkezeti mozgalom? Parasztságunk tudatából csaknem teljesen kiszorult az -enyém«, és előretört a -miénk« fogalma. Az évek folyamán a klasszikus »ön­állóság« nem egy ismérvéről mondtak le önként a terme­lőszövetkezetek, mert rájöt­tek, hogy ennek hasznát lát­ják. A párt a jövőben is a fej­lődés objektív feltételeinek megteremtésével segíti az előrehaladást, és nem admi­nisztratív eszközökkel. De hibát követnénk el. ha a po­litika változatlanságát össze­tévesztve a viszonyok válto­zatlanságával, lemondanánk a szocialista rendszerben lévő előnyök kihasználásá­ról. Tisztelt pártértekezlet! Kedves elvtársak! 4 Hozzászólásom végéhez ér­tem. Szocialista életünk egy emberöltőnyi korszaka van mögöttünk. Történelmi fel­adatok sokaságát végeztük el. A kongresszus határoza­tait végrehajtva határozott léptekkel jutottunk előre az általunk kijelölt úton. Ami a jövőt illeti: közelebbi fel­adatainkat megfogalmazza a XI. kongresszus elé kerülő irányelvek, távlati célkitűzé­seinket felöleli pártunk programnyilatkozata. A mi kötelességünk, min­den kommunista kötelessége, hogy méltó módon, erejét nem kímélve vegye ki részét az előkészületekből, majd a feladatok végrehajtásából, abból a megtisztelő cs törté­nelmi kötelességünltböl, hogy népünket a fejlett szocialista társadalom felé vezessük. A Somogy megyei kommu­nisták tanácskozása e nemes és nagyszerű célkitűzésen munkálkodik. Azt hiszem, hogy mindnyájunk meggyő­ződését fejezem ki, amikor kijelentem: megyénk kom­munistái tiszta szívvel, oda­adással állnak pártunk Köz­ponti Bizottsága mögött, egy emberként támogatják pár­tunk immár csaknem két év­tizede töretlenül folytatott és a gyakorlatban bevált mar­xista—leninista politikáját. Meggyőződésem, hogy pár­tunk XI. kongresszusa élvezi Somogy megye kommunis­táinak támogatását. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom