Somogyi Néplap, 1975. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-15 / 63. szám
HÁR^IUS IDUSAI Küldött lesz a kongresszuson T avaszi nemzeti ünnepeink sorát nyitja meg március 15-e. Történelmi véletlen, hogy a 48-as forradalom és szabadságharc, a Tanácsköztársaság, és felszabadulásunk évfordulói a naptárban ilyen közel kerültek egymáshoz. Véletlen, hogy a ' kikelet, a természet, a megújulás heteiben ünnepeljük korszakos jelentőségű tavaszainkat — a szót immár átvitt értelemben használva. A történelmi dátumok ugyanis minden korban attól jelentősek, hogy üzenetük van az emlékt- zőkhöz. Március 15-e éppen ezért ma is több az események felidézésénél. Több az általános műveltséghez tartozó nevek és időpontok fölemlítésénél. Kérdést ad, amelyre válaszolnunk kell: a cselekvő hazafiság, a társadalmi haladás, a forradalmi eszmékhez való hűség vállalása lehet méltó válaszunk. Jó, hogy ezekre az összefüggésekre immár rendszeresen felhívja a figyelmet a KISZ. Tavaly is, az idén is a forradalmi ifjúsági napok egyik programjaként a hazafiságról és az internacionalizmusról rendez fórumokat. S jó, hogy ezek a fórumok a KISZ-en kívüliekhez és az idősebbekhez is szólni kívánnak. Nem válik ettől a szabadság- harc évfordulója ifjúsági, netán diákünneppé. Csupán at* nak lehetünk tanúi, hogy a fiatalok keresik az ő hitvaiiá: sukat is kifejező ünneplés módját. Tavaly Xsaszegen több tízezer ifjú és idősebb gyűlt össze a Pest megyei KI3Z- esek meghívására. Énekelt, szavalt, jelszavakkal teleírt táblákat emelt magasba. Kivitte az emlékezést a dicsőséges ütközet helyszínére, feloldotta az ünnep kötelezőnek vélt merevségét. A jelenlévők megértették a szándékot, és megértették az üzenetet is. Vizsgálták: mi közünk a múlt század szabadságharcosaihoz, mi közünk az elmúlt idők forradalmaihoz, milyen jogon nevezhetjük magunkat 1848, a Tanácsköztársaság, az antifasiszta harc eszmei örököseinek. Mit jelent folytatónak lenni? A folytatás mindenekelőtt cselekvést kíván. Szocialista társadalmunk építését, a hétköznapok nem mindig látványos, nem mindig könnyű feladatainak megoldását. Ez idő szerint például a felszabadulási és kongresszusi munkaversenyben, szakmai vetélkedőkben, pályázatokban, társadalmi munkaakciókban. Szürkébb ez a feladat, mint az elődöké, mint a márciusi if- jaké volt? Közhely válasz kívánkozik a kérdésre: napjainkban a független hazában, a dolgozó nép társadalmában mi más lehet a mai ifjak és idősebbek dolga, ha nem az építés, ha nem az, hogy képességeink legjavát nyújtsuk. A történelmi fordulók naptári közelsége egyebek között arra is figyelmeztet, hogy a kor változásai a forradalmi célok változásával is jártak. A közös vonást meglelhetjük bennük, és ezt a közösséget mai legjava törekvéseinkben is megtaláljuk. A kor leghaladóbb gondolatért képviselték; a kor legsúlyosabb társadalmi ellentmondásai késztették cselekvésre a szabadságharc, a Tanácsköztársaság, az antifasiszta harc részeseit. A mi vállalt örökségünk sem lehet más, mint a haladás szolgálata, hazánk gyarapítása, helytállás a szocialista' országok közösségének tagjaként a világ mai problémáinak megoldásában. Hiszen a magyar történelem kiemelkedő tettei sohasem voltak csak magyar ügyért vaK-k. . A szabadsagharc Európa forradalmainak egyike, amelyért nemcsak magyarok harcoltak, mely a haladó világ rokonszenvét vívta ki. A Tanácsköztársaság ugyancsak része a proletár forradalmaknak, példája a Nagy Október volt, s felszabadulásunk a fasizmus leverésével, Európa békéjének megszületésével egyidős. A nemzeti ünnep tehát a kegyelet mellett a cselekvés, a tisztánlátás, a végiggondolás feladatát rója ránk. I M. D. Gyógyítva, politizálva Fegyverrel szolgálják hazánkat, népünket (Folytatás az 1. oldalról.) sózó szovjet csapatok képviselői. v A Himnusz elhangzása után Koltai Róbert, a Csiky Gergely Színház művésze elmondta József Attila Munkások című versét. Ezután Sasvári Ferenc főtiszt köszöntötte az ünnepi állománygyűlés résztvevőit, a vendégeket, majd felolvasták az elöljáró magasabb egység parancsnokának a jubileum kapcsán kiadott parancsát. Ünnepi beszédében az eltelt a negyedszázadról emlékezett meg Évin Sándor ezredes. Beszélt a kezdeti gondokról, a fejlődés 25 évéről és arról a segítségről, amelyet a Szovjetunió és a szovjet hadsereg nyújtott néphadseregünknek. Külön elismeréssel szólt azokról a tisztekről és tiszthelyettesekről. polgári alkalmazottakról, akik negyedszázadon át lelkiismeretes munkájukkal elősegítették ezt a fejlődést. Ilyen volt többek közt Zámbó Jánosné kinevezett polgári alkalmazott, aki 25 évi munkája elismerésül a nők napján vette át a Haza Szolgálatáéit Érdemérem arany fokozata kitüntetést, vagy Horkai Sándor, aki 25 éve még tiszthelyettesként, ma pedig főtisztként teljesít szolgálatot. Néphadseregünk — ezt hangsúlyozta többek közt Évin Sándor ezredes — a szocialista tábor szilárd védelmét, a békés építőmunka zavartalan-' ságát mindenkor biztosítani j tudta. Ott voltak katonáink az | NDK-ban rendezett »Fegyver - ! barátság« és a csehszlovákiai i »Pajzs ’72« hadgyakorlaton. És más alkalmakkor is bizo- | j nyitották felkészültségüket, tu- ! I dúsukat, például amikor az | ! elemi csapások ellen kellett i küzdeni. Néphadseregünk katonái — együtt dolgozó népünkkel — a | kiképzési eredmények fokozásával készültek pártunk XI. I kongresszusára, felszabadulá- j sunk 30. évfordulójára. Az el- 1 telt 25 évről, illetve a jövőről, , a feladatokról szólva így be szélt Évin Sándor ezredes: — Magasabb egységünk be csülettel teljesítette azokat a j \ feladatokat és kötelezettsége- j | kef, amelyeket részünkre elöl- j jjáróink megszabtak. A jövő-j | ben is mindent elkövetünk, j : hogy a feladatainkat megold- I juk. Számunkra a legszebb, a i legnagyszerűbb feladat ha- | zánk, népünk, a szocializmus ) ügyének őszinte, becsületes fegyveres szolgálata. Néphadseregünk vezetői, a honvédelmi miniszter nevében a jubiláló magasabb egységet Kálazi József vezérőrnagy, miniszterhelyettes köszöntötte. — Megyénk kommunistáinak pártértekezlete megállapította, hogy a fegyveres testületek erkölcsi-politikai állapota tovább szilárdult. Köszönöm azt a segítséget, amelyet a múlt év őszén a nehéz helyzetben levő mezőgazdaságnak nyújtottak katonáink — mondta felszólalásában Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára. — Kérem, hogy neveljék a hadseregbe bevonuló fiatalokat emberségesen, s ápolják tovább, erősítsék népünk és hadseregünk kapcsolatát; legyenek mindenkor készek gazdagodó hazánk s népünk békéjének védelmére. A fegyveres testületek, a rendőrség és a munkásőrség üdvözletét dr. Sólyom Gábor ezredes, megyei rendőrfőkapitány, a megyei párt-vb tagja adta át, a szovjet katonák üdvözletét pedig — Lenin-mell- szobrot átnyújtva — V. D. Fir- szov ezredes. A jubileumi állománygyűlős az Internacionálé hangjaival ért véget. Sz. L. küldöttekéi"^ beszelgelicni a megyei párt- || értekezleten, nem mindegyikük ismert. A pedagógusnő az osztályról szólt, a nevelői és a közéleti munka kapcsolatáról, s amikor kiderült, hogy orvos vagyok, meglepődött. A köztudat azt tartja, hogy a gyógyító munka szigorúan szakmai tevékenység, távol esik a politizálástól. Pedig az emberért gyógyítunk és az emberért politizálunk. Hozhatnék példát a munkásmozgalomból, hogy az orvosok miképpen voltak gyógyító harcostársak a párt soraiban, a legnehezebb időkben is. — Így vall az orvosi hivatás és a kommunista elkötelezettség összefüggéséről dr. Szabados Rezső főorvos, a kaposvári egészségügyi párt- szervezetek pártvezetőségének titkára. Küldött lesz a kongresszuson. — A részvétel izgalommal, várakozással tölt el. Mégis, nem azon van a hangsúly, hogy én mehetek, hanem hogy képviselhetem az egészségügyben dolgozó kaposvári kommunistákat. Nevükben és képviseletükben veszek részt tehát a kongresszuson. Ez a lényeg. , — Szeretem a kaposvári kórházat. Itt kezdtem a pályát. Itt kapcsolódtam be az ifjúsági mozgalomba is, itt lettem párttagjelölt 1962-ban, majd párttag 1963-ban. 1970- ben választottak meg a pártvezetőség titkárává. Több mint tíz évre tekintünk vissza A beszélgetésben a pártmunka jellegébe, folyamatára terelődik a szó. Gondokra, eredményekre. A hatvanas évek elején még kevés volt az orvos párttag. Azóta nemcsak a tagság száma nőtt, hanem javult az arány is. Elsősorban a fiatal orvosok érdeklődnek a pártmunka iránt, s ebben nagy része van a kórházi KlSZ-szervezet jó munkájának. A párt vonzza azokat, akik méltók arra, hogy soraiba álljanak. A titkár szerint különösen a X. kongresszus után fejlődött sokat az egészségügyi pártszervezetek tevékenysége. A pártvezetőség titkárának az intézmény egész életét látnia kell, hogy pontosan meghatározható legyen az is, milyen hatással vasnak a párt- alapszervezetek a környezetükre. Igen jó tájékoztatást adott a iegutóobi szakszervezeti választás; egyrészt a kórház dolgozóinak az aktivitását tükrözte, másrészt azt is felszínre hozta, melyek a legfőbb gondok, s miként ítélik meg azokat a párttagok és a pártonkívüliek. Mint orvost és pártmunkást is bizalommal tölti el a téma, amikor az orvosképzésről beszélünk. A megyei kórház a Pécsi Orvostudományi Egyetem ok.atókórháza. Az előkészítés, a felkészülés magvas pártf-eladatot is jelentett. Bekapcsolódást egy korszerű, a mai igényekhez alkalmazkodó oktatási rendszerbe, az oktatógárdától pedig friss szakmai tudást és etikai példamutatást kívánt. Az utóbbiról is beszélgettünk a párttitkár főorvossal : — A pártszervezet érzékeli a jó és rossz tapasztalatokat is. Örvendetes fejlődés tapasztalható például az orvosok és a nővérek munkakapcsolatában, egyre inkább a kollegialitás a1 jellemző. Az általános etikai, fegyelmi helyzettel azonban több a gondunk. Ezt a témát hamarosan napirendre is tűzi a pártvezetőség. A kommunista orvosok szóvá teszik a hiányosságokat, a legfontosabb azonban a jó példa. Aki a gyógyító munka mellett a pártmunka feladatait is vállalja, annak elsősorban példát kell mutatnia. Csak így van súlya, foganatja a szónak. Tröszt Tibor A feladatok az egymásra utaltságból adódnak Méhészek és növényvédők tanácskozása Kaposváron Mezőgazdasági nagyüzemeinkben megyeszerte nő a vegyszerek jelentősége a növény- védelemben, ugyanakkor növekszik a méztermelés is. A méhek szerepe azon túl, hogy mézhez juttatják a méhészeket, közismert abban is, hogy részt vesznek a növények megporzúsában, ezáltal számottevő hasznot hoznak a mezőgazdaságnak. A párhuzamosság akkor szűnik meg, amikor a két partner — a méhész és a mezőgazdasági nagyüzem — valamelyike megfeledkezik az egymásra utaltságról, s önös érdekeikből fakadóan szembekerülnek egymással. Hogyan dolgozhat együtt eredményesen a mé- ■ hész és a növényvédő? —■ er- ! ről rendezett csütörtökön ta- j nácskozást Kaposváron, a me- i gyei könyvtár előadótermében A magyar személyhajózás hajóparkja megérett a rekonstrukcióra. Ez volt az összegezése annak a tanácskozásnak, amelyet tegnap tartottak Siófokon a Közlekedéstudományi Egyesület hajózási szakosztályának rendezésében. Nemcsak a vízi járművek tisztes kora, hanem a‘ hajózással szembeni igények dinamikus fejlődése és a MAHART által nyújtott szolgáltatások közötti egyre mélyülő szakadék is indokolja a rekonstrukciót. A vízi járművek igénybevétele gyökeresen átalakult az elmúlt évtizedek során. A helyközi közlekedésben a hajózás szerepe jelentéktelenre zsugorodott a vasúti és közúti közlekedés párhuzamos fejlődésével. Mégis egyre nagyobb tömegeket szállítottak a folyami, de különösen a balatoni hajók az utóbbi tíz évben. A séta- és kirár.ciulóhaicik utasai — az üdülők, turisták — üdülési programjuk színes tartozékának tekintik a hosszabb-rö- videbb balatoni haiókázást. Jellemző, hogy 1347 óia csaknem megtízszereződött a száA balatoni hajózás jelene és jövője műk. A megnövekedett utas- forgalom miatt a MAHART 1968-ban a Dunáról átirányított hajókkal húsz százalékkal bővítette a balatoni személy- szállítási kapacitást. A hajózás tehát az idegen- forgalmi szolgáltatások és programok szerves részévé vált. További fejlesztése szorosan az idegenforgalom alakulásával együtt képzelhető el. A hajópark korszerűsítése, kapacitásának bővítése viszont egyre szorítóbb volt. A balatoni Vízügyi Igazgatóság vízi járművei — ismert dolog — elavultak: átlagkoruk 33 év. A legfiatalabb típusok is már 12 esztendősek, a Kelén és a Helga pedig 84 éve szeli a Balaton hullámait. A hajózási üzembiztonsági szabályok értelmében a vasteslű hajók elavulása általában 25 év. Ezen túl karbantartásuk és üzemeltetésük költségessé, nehézkessé válik. •Egyedül a kompok' korszerűsödtek számottevően. Ma már Szántód és Tihany között három nagy teljesítményű motoros komp járja a Balatont, évente csaknem másfél millió utast és félmillió gépjárművet szállítva a túlsó partra. Hamarosan várható egy újabb komp. 1980-ig 17, 1985-ig pedig újabb 3 hajó kiselejtezésére lesz szükség. A jelenlegi. állapotok szerint tehát kivonnák a forgalomból az utasszállító járművek 69 százalékát. Ezek pótlására a MAHART mintegy 400 millió forintért tud vásárolni új hajókat, azonban aligha látszik valószínűnek, hogy ezt az összeget megkapja. Mit lehet tenni? Ezt kutatták, ezt vitatták a tanácskozás részvevői is. Az bizonyos, hogy az idegenforgalom növekedésével a Balatonhoz érkező üdülővendégek a hajózástól is évről évre többet várnak. Dr. Kopár István, a MAHART gazdasági igazgatója egyebek között elmondta, hogy a kedvezőtlen, gazdaságtalan körülmények hatását megváltozott kereskedelmi politikával részben ellensúlyozni lehet. A balatoni üzemigazgatóságnál például úgy szerkesztik a menetrendet, hogy a legnagyobb befogadóképességű hajókat rövid távra indítják, így a meglevő kapacitást jobban kihasznál h at i ák. Igyekeznek megnyújtani különböző ötletekkel a szezont. Sok jó kezdeményezést láttak az NDK-ban erre vonatkozóan. Mind több különjáratot szerveznek, tovább fejlesztik a teherszállítást és bevezetik a kikötőhasználati díjat. A kÜ'ÖnbÖZŐ mellékpro- ,fiiok gazdaságos hatása már eddig is megmutatkozott. Kopár István végül leszögezte, hogy a rekonstrukció nemcsak műszaki és hitelprobléma, hanem gazdálkodási kérdés is. Cs. T. a Somogy megyei Tanács me- 1 zőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a MAE megyei szervezetének nöVénvvédeími szakosztálya, a MÉSZÖV és a növényvédő állomás. Dr. Fülöp Mihály, a növényvédő állomás igazgatója a rendezvény megnyitásakor egyebek között elmondta: évek óta rendszeresen megtartják a méhészek és a növényvédő szakemberek tavaszi tanácskozását abból a célból, hogy az évi munka során mind kevesebb legyen a viták, végső esetben perek száma. Dr. Nechay Olwér. a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium növényvédelmi főosztályának helyettes vezetője ezután a méhészet és a korszerű növényvédelem kapcsolatáról tartott előadást a megye minden részéből összegyűlt méhészeknek és a meglehetősen kevés növényvédő szakembernek. (Témájánál fogva az egész tanácskozás nagyobb érdeklődést érdemelt volna mezőgazdasági nagyüzemeink részéről: megyénk termelőszövetkezeteiből és állami gazdaságaiból már csak azért is több képviselőre lett volna szükség, mert az előadásokban és később a vitában gyakran szóba került: mit kell tenniük a mezőgazdasági nagyüzemeknek a méh- állomány megvédéséért.) Az előadó külföldi és hazai rendelkezések idézésével hangsúlyozta, hogy mindenütt igyekeznek a vegyszeres nő- I vény védelmet, a vegyi anya- j gok felhasználását úgy szabályozni. hogy a méhpusztulás J lehetőleg minél kisebb legyen. Nálunk ötkilométeres védőkörzet óvja a méhészeteket, ám ez a körzet nagynak látszik, annál tökéletesebben lehet megszervezni a méhállo-- mány védelmét. (A méhek kirepülése még igen vonzó vi- rágállömánynál is, általában ennél kisebb körre terjed.) Fontos, hogy a szerekkel előírásszerűén bánjanak a tárolás és a felhasználás so-1 rán. Sok olyan vegyszer van, mely méhkímélő, de csak akkor, ha felhasználáskor nem kombinálják más,, méhekre veszélyes szerekkel. Az engedélyezett. körülbelül 140 szernek mintegy a fele a méhekre veszélyes (különösen a Lindán- és foszforsavészter-tar- talmúak). A szereken kívül pusztítja a méheket például az a munkaművelet is, amikor a virágzó lucernaállományt géppel kaszálják. Dr. Marton Aladár igazságügyi méhszakértő arról beszélt, melyek a joggyakorlás tapasztalatai a méhek védelmében. Felhívta a figyelmet arra, hogy a munka során egymás segítése legyen a méhészek és a növényvédők célja. Érdekes és követésre méltó példát említett erre. A Bo- lyi Állami Gazdaság megkért néhány nagyobb méhészetet, hogy települjön az üzem repcetáblája közelébe, s így segítse elő a virágzó növények beporzását. Ugyanakkor azt is közölték, hogy az utolsó fázisban, amikori a repce még virágzik és esetleg megjelenik a rovarkártevő, méhekre veszélyes szerrel permetezik a növényt. A harmadik héten erre sor is került, azonban előtte gyorsfutárral értesítette a gazdaság a méhészeket arcról, hogy át kell települniük. Az áttelepülésben a gazdaság rakodókkal és szállító jármüvekkel segített, s egy kivételével mindannyian' idejében elhagyhatták a területet. A tanácskozás sok tapasztalatot adott, számos probléma megvitatására nyújtott alkalmat, s minthogy idejekorán kerítettek sort erre a megbeszélésre, valószínű, hogy segít a vegyszeres növényvédelem okozta — sajnos évről évre ismétlődő — méhpusztulás mérséklésében. H. F. m
