Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-22 / 45. szám

Bíró József nyilatkozata külkereskedelmünk helyzetéről és feladatairól A NÉP TULAIDONÁBAN A reakció igazi arca (Folytatás az 1. oldalról) ján jelentős túlteljesítésre is van kilátás. Tovább erősöd­nek a kapcsolatok perspekti­vikus elemei. A szocialista országokkal lebonyolított for­galomnak több mint egyötö­dét teszik ki az olyan áruszál­lítások, amelyek szerződéses együttműködés, szakosítás •vagy kooperáció eredményei. A megállapodások biztosít­ják legfontosabb importszük­ségleteinket. Jelentősen nő a gépek behozatala, ami nem­csak strukturális szempontból fontos, hanem nagyberuházá­saink gépimoprt igényeinek kielégítése miatt is. Bővül a fogyasztási cikkek behozatala. A lakosság ellátása szempont­jából jelentős, hogy a kiske­reskedelmi forgalom 18 szá­zalékos import arányát to­vább növeljük. -27 százalékkal több fogyasztási cikk behoza­talával számolunk, többek kö­zött 100 ezer darab széntüze­lésű kályhát és 80 millió fo­rintért bútort, 180 millió fo­rintért villamos közfogyasztá­si cikket, gépkocsikat hozunk be. Külön kiemelem iparunk nyersanyagellátását, amely adottságaink mellett bizton­ságosan csak a szocialista or­szágokkal, elsősorban a Szov­jetunióval való együttműkö­dés keretében oldható meg. A világpiacon nagymér­tékben emelkedtek a nyers­és alapanyagárak. Hallhat­nánk-e valamit arról, hogy milyen hatással van ez a szocialista országok egymás közötti kereskedelmére? Ismeretes, hogy az elmúlt években a tőkés világpiacon jelentős' mértékű és tartósnak mutatkozó áremelkedés tör­tént Az energiahordozók, a könnyű- és nehézipari nyers­anyagok nagy részének, vala­mint egyes mezőgazadsági termékeknek árszintje jelen­tősen megváltozott és új ár­arányok alakultak ki. Ezt a körülményt figyelembe kell venni a KGST-országok kö­zötti áruforgalom áraiban is. Érdekünk fűződik ahhoz, hogy kereskedelmünk reális árakon folyjék. Így tudjuk biztosítani az egymás közötti kereske­delemben a kölcsönösen elő­nyös kedvező feltételeket és a helyes orientációt a termelők és felhasználók számára. Azt, hogy a szocialista országok egymás közötti kereskedelmi forgalma dinamikusan növe­kedjék tovább. Az árak reá­lisabb megállapítása orszá­gunkban is ösztönöz az ener­giahordozók és nyersanyagok fokozottabb feltárására, az energia- és anyagtakarékos­ságra, a termelési szerkezet adottságainak jobban megfele­lő gyorsabb átalakítására. A KGST-országok között több mint másfél évtizede olyan megállapodás van ér­vényben, amely szerint az egymással folytatott kereske­delemben az árak bázisa a világpiaci ár. A világpiaci árakat azonban mindig meg kell tisztítani a konjunkturá­lis spekulatív tényezőktől, amelyek a tőkés világpiaci árak alakulásában jelentős szerepet játszanak. A KGST végrehajtó bizottságának leg­utóbbi ülésén megállapodtunk abban, hogy a jövőben éven­ként hozzáigazítjuk árainkat a világpiacon az előző öt év­ben kialakult átlagárakhoz. A Szovjetunióban most be­fejeződött kétoldalú tárgyalá­sainkon a megállapodások so­rán rögzítettük azt is, hogy 1975-ben a világpiacon vég­bemenő folyamatok hatására, a kölcsönös érdekek figyelem- bevételével — mind az ex­portban, mind az importban — egyes cikkeknél árkorrek­ciókat hajtunk végre. Kölcsö­nösen figyelembe vettük az indokolt árváltozásokat. Emelkedik a magyar import­ban az energiahordozók és nyersanyagok árszintje. Az, új nyers- és alapanyagárak lé­nyegesen kedvezőbbek a tőkés világpiac árainál. Például az új nyersolajár kevesebb, mint fele a tőkés országokból való beszerzés költségeinek. Ha­sonló a helyzet más alapvető nyersanyagok esetében. Ez a tőkés országokból való beszer­zéshez képest nemcsak az előző, hanem a mostani ára­kon is tetemes megtakarítást jelent. Széles körben emel­kedik a magyar exportban döntő szerepet játszó készter­mékek árszintje is. Munkánkat javítva, kapcso­latainkat a szocialista orszá­gokkal, mindenekelőtt a Szov­jetunióval tovább erősítve, a jövőben is biztosítani fogjuk népgazdaságunk tervszerű fejlődését, népünk életszínvo­nalának rendszeres emelését. Legnagyobb kereskedelmi partnerünk a Szovjetunió. Miben fejeződik ez ki? Magát a tényt a három év­tized igén sok adata, kapcso­lataink jellege és sokrétűsége bizonyítja. A kérdésre most elsősorban az 1975. évi keres­kedelmi szerződésünk néhány jellemző mennyiségi mutató­jának ismeretében kívánok válaszolni. A szerződés alap­ján ez évi forgalmunk meg fogja haladni a két és fél milliárd rubelt. Ezzel több mint egymilliárd rubellel túl­teljesítjük az 1971—75. évek­re előirányzott külkereskedel­mi forgalmat. A magyar behozatal ebljen az évben is rendkívül válto­zatos és gazdag. A Barátság­vezetéken 6 millió tonna kő­olaj érkezik és az idén meg­indul a 600 millió köbméter földgáz szállítása is. Üzemeink 750 ezer tonna kohókokszra és 300 ezer ton­na kőszénre, továbbá 400 ezer tonna gáz- és fűtőolajra szá­míthatnak. 4,2 milliárd kilo­wattóra elektromos áramot veszünk ebben az esztendő­ben. A Szovjetunió szállításai fe­dezik a magyar vasérc-szük­ségletnek több mint 90 száza­lékát, továbbá 250 ezer tonna nyersvasat és 44 ezer tonna különböző ferroötvözetet im­portálunk az idén. Több mint félmillió tonna hengereltáru is érkezik a Szovjetunióból, to­vábbá más, feldolgozásra al­kalmas kohászati termékek, iónozott és horganyzott leme­zek. Mezőgazdaságunk számára 1350 darab kombájnt, 5220 darab traktort — ebből 200 darab K 700-as nagy telje­sítményű traktort — továbbá 238 ezer tonna kálisót, 250 ezer tonna foszfátot és 35 ezer i tonna nitrogénműtrágyát ho­zunk be. Félmillió tonna ce­mentet, valamint kétmillió négyzetméter táblaüveget és 1,1 millió köbméter ipari fát és 885 ezer köbméter fenyő­fűrészárut vásárolunk ebben az esztendőben. Gazdag a magyar szállítá­sok listája is. Ez évi kivite­lünknek mintegy fele gép és berendezés. 14 millió pár ci­pő, 37 millió méter szövet el­adását tervezzük. Húsz száza­lékkal emelkedik majd a kö­töttáru exportja. Számotte­vően bővül az élelmiszeripar kivitele. Exportunknak közei 7 százaléka a gyógyszeripa­runk termékeiből áll. Néhány vállalat gépipari termelésének nagyobb részét a Szovjetunióba exportálja, így például az Ikarus ösz- termelésének 53, a Magyar Hajó- és Darugyár 57, a Ganz-MÁVAG termelésének 14 százalékát exportálja a Szovjetunióba. A Szovjetunióval kötött 1975. évi megállapodásban je­lentős súllyal szerepelnek a termelési együttműködés, vagy kooperáció alapján történő kölcsönös áruszállítások. Is­meretesek a korábban kötött egyezmények, különösen a timföld—alumínium egyez­mény, az autóbusz és a Zsi­guli kooperáció, a számítás- technikai gyártásmegosztásí együttműködés, a Barátság II. kőolajvezeték. Ami azonban az idei megál­lapodást illeti, ez az esztendő e téren is kiemelkedik. Át­adásra kerül a közösen épülő Testvériség gázvezeték, ame­lyen májustól megkezdődnek a földgázszállítások a Szovjet­unióból. A megvalósulás stá­diumába lépett az olefinprog­ram. Ennek lényege, hogy Leninváros térségében meg­épült gazdaságos, nagy kapa­citású olefinműben etilént | és propilént állítunk elő. E ter­mékek egy részét, az etilént csővezetéken, a propilént va­súton kiszállítjuk a Szovjet­unióba és műanyagokat, pet­rolkémiai termékeket, polieti­lént, polistlrolt, akrilnitrilt kapunk cserébe. Az együtt­működés előnyei számunkra abban vannak, hogy az etilén és propilén további feldolgo­zásához szükséges beruházá­sokat megtakarítjuk, és hogy hosszú távra. 10—15 évre biztosítjuk a temiékek kölcsö­nös elhelyezését. Energiaellátásunk szem­pontjából döntő jelentőségű az Orenburg! gázvezeték meg­építésében való együttműkö­désünk. Ezek teszik majd le­hetővé, hogy egyre növekvő mennyiségben, hosszú távra biztosítsuk a földgáz és villa­mos energia behozatalát. A Szovjetunióval kötött ez évi megállapodás iparunk, mezőgazdaságunk fejlődése és a belső éllátás szempontjából elsődleges jelentőségű. Milyen feladatok állnak a külkereskedelem előtt 1975­ben? Feladatainkat a Központi Bizottság múlt év decenjber 5-i határozata, az 1975. évi terv külkereskedelmi elő­irányzatai szabják meg. A nemzetközi gazdasági együtt­működést a népgazdaság szükségleteivel összhangban úgy kell fejlesztenünk, hogy maximálisan biztosítsuk és kihasználjuk a külkereske­delmi lehetőségeinket. Az a feladatunk, hogy a népgaz­dasági tervet következetesen végrehajtsuk. Biztosítani kell a Szovjet­unióval, a szocialista orszá­gokkal erre az évre előirány­zott külkereskedelmi tervünk teljesítését és ezzel egyidejű­leg jelentősen emelni kell a tőkés exportot. Ezt a termé­kek versenyképességének ja­vításával, jobb é6 szervezet­tebb piaci munkával kell megalapozni. Ügyelni kell ar­ra is, hogy a külkereskedel­mi tevékenységünk a belföldi kereslettel összhangban tör­ténjék. 1975-ben növelni Ítéli a fel­dolgozóipari termékek ex­portját célzó kapacitásokat, elsősorban a gyorsan befe­jezhető vállalati beruházások útján. A külkereskedelmi vál­lalatok feladata, hogy kezde­ményezzék és támogassák az ilyen jellegű fejlesztéseket. Biztosítani kell a fejlesztés politikai összhangját a kül­gazdasági követelményekkel. Indokolt a gazdaságossági számítások továbbfejlesztése, annak érdekében, hogy a vi­lágpiaci feltételek alapján megítélhető legyen, a beruhá­zások gazdaságossága. Foglalkozni kell olyan na­gyobb fejlesztési koncepciók­kal, amelyek megvalósítása termelési együttműködéssel lehetséges. A gazdaságos és külkereskedelmet segítő fej­lesztések megvalósítását, kez­deményezését szorgalmazni kívánjuk és változatlanul fon­tos feladatként kezeljük a külkereskedelmi tevékeny­ségben a piackutató és piac- Eeltáró munkát. A minisztérium irányelve alapján a vállalatok vezetői­nek ki kell dolgozniuk a táv­lati intézkedési terveiket a hatékonyság javítására, a tar­talékok feltárására, az éssze­rű takarékosság fokozott ér­vényesítésére, az ellenőrzés javítására, a munkamódszerek racionalizálására. Végül hangsúlyozni kívá­nom. hogy a külkereskedelmi feladatokat — munkánk ál­landó javítása mellett — csak úgy tudjuk megoldani, ha belső erőforrásainkat — külö­nösen a termelés területén — a célkitűzéseknek megfelelően összpontosítjuk és kihasznál­juk. Ehhez hozzásegít ben­nünket a szocialista országok­kal való sokoldalú kereske­delmi és gazdasági együttmű­ködés, az internacionalista se­gítség, amely a szocialista or­szágok együttműködésében megvalósul. Ez meghatározó tényező külkereskedelmi ter­veink teljesítésében, s ezt messze meghaladóan azért Is, mert csakis ez biztosítja az összes céljaink elérését, a szo­cialista társadalom sikeres építését hazánkban. A kisgazdapárt Nagy Fe­renc vezette jobboldalá­nak Igazi arca mindin­kább leplezetlen formában mutatkozott meg. Nagy Fe­renc a hároméves terv kérdé­sében hirtelen GYOSZ- (Gyár­iparosok Országos Szervezete — a szerk.) -vezetőket hív meg tanácsadóként a kisgazdapárt­ba. Fellner Alfréd iparbáró pedig így nyilatkozik: »A ban­kok államosítása a hároméves terv egyik alappillérét ingatná meg«. A harcot a végletekig kiéle­zi, hogy a szociáldemokrata jobbszárny is kiáll a bankok államosítása ellen. Saját párt­vezetőségén belül azt az indo­kot hangoztatja, hogy »kom­munista kezdeményezéshez nem csatlakozhatunk, mert az pártunk presztízsét veszélyez­teti«. A valóságban persze a szociáldemokrata jobboldal el­sősorban és mindenekelőtt a magyar nagytőkét védelmezi, mert benne látja a hátvédet ahhoz, hogy a Magyar Kom­munista Párt által követett népi demokratikus irány he­lyett a polgári demokrácia irá­nyába terelje a magyar fejlő­dést. A szociáldemokrata balol­dal másként vélekedik: »A szociáldemokrata párt elsősor­ban és mindenekfelett szocia­lizmust akar, és sohasem té­veszti szem elől, hogy a szo­cializmus útja az államosítá­son keresztül vezet« — olvas­hatjuk a Népszava 1947. má­jus 11-1 számában. Ezért voll az, hogy a MKP 1945 utáni első í kongresszusán nyomban hatá- I rozottan és félreértést kizáró módon állást foglal az egész hitelügy államosítása mellett A pártvezetőség és a tervbi­zottság elérkezettnek látja áz időt, hogy az elvileg hangoz­tatott követelést most már kö­zelebbről megvizsgálja. Ehhez az szükséges — és mihelyt a hároméves terv előkészítői munkái befejeződnek, ez meg is történik —, hogy a kérdést annak jogi, technikai, nem­zetközi és egyéb hatásai tekin­tetében behatóan megvizsgál­ja ... K edvező visszhangra ta­lál az MKP követelése a dolgozók tömegei kö­zött. Május 21-én a Nemzeti Parasztpárt vezetősége Is ál­lást foglal a nagybankok álla­mosítása mellett. Eközben a szociáldemokrata jobboldal helyzetét egyre tarthatatla­nabbá teszi, hogy Csepel és Diósgyőr vasasai. Pécs bányá­szai és általában a munkás­ság pártkülönbségekre való tekintet nélkül, tömegtünteté­seken felsorakozik az MKP követelése mögé. Az állásfoglalást nem lehet tovább halogatni. Levelek, üzemi határozatok' tömege sürgeti a kormányt. Diósgyőr dolgozói Nagy Ferenc minisz­terelnöknek írják meg, hogy »elkeseredésünk és türelmünk végső határán vagyunk«. A címzett már nem kapta kézhez a munkásság követelé­sét — megszökött! Ezzel a reakció fej nélkül maradt so­rai megbomlottak. Nagy Fe­renc, mint ismeretes, nemcsak az államosítás elől, hanem el­sősorban az összeesküvésben betöltött szerepének leleplező­dése miatt szökött külföldre. 1947. június 16-án pártközi értekezlet határozta el a ban­kok államosítását, és minisz­teri biztosokat küldött a nagy­bankok élére. A Magyar Komi munista Párt és a nép megint megnyert egy csatát. Persze, más dolog meg­egyezni, más dolog a meg­egyezést végrehajtani, amikor még egyes pártokban a reak dónak nagy szava van. A? 1947-es országgyűlési válasz­tások után Ismét jobboldalt puccskísérletekkel kellett szembeszállni. Az MKP ezút­tal is az építés programjával vívta meg az ütközetet. Szep­tember 6-án, a választásokat követő héten, a Hősök terén hatalmas tömeggyűlésen is­mertette kormányprogramját Az első pont így hangzott »Haladéktalanul be kell )ejez­ni, mégpedig október 31-ig, a Magyar Nemzeti Bank és a nagy magánbankok államosí­tását.,♦ Ismeretes, hogy az építő programra megmozdult töme­gek ereje, elsöpörte a jobbol­dal akcióit. Október 24-én a miniszter­tanács elfogadta a bankok ál­lamosításáról szóló törvényja­vaslatokat, amelyeket novem­ber 21-én, ugyanaznap, ami­kor az Országos Nemzeti Bi­zottság a Pfeiffer-párt felosz­latását javasolta, az ország- gyűlés is egyhangúan megsza­vazott. E zzel a legfontosabb pénzintézmények s ve­lük több mint száz fon­tos iparvállalat mintegy 30 000 munkással, az állam irányítása alá került. Ez a kiemelkedő jelentőségű esemény, kapcsolatban a vele egyidőben lejátszódó politikai változásokkal, adta meg az alapot arra, hogy 1947 decem­ber 19-én az MKP Politikai Akadémiáján elhangozhassák: »Magyarország népi demokrá­cia Kőszegi Frigyes (Következik: Ez aztán az ünnep!) 350 ezer forint megtakarítás Ütemterv készül a marcali áfész-nél (Tudósítónktól.) A marcali áfész-néi azt akarják, hogy a szövetkezet | 650 dolgozójának mindegyike részt vállaljon a takarékossá­gi célok megvalósításából. Ezért a legkisebb egységekre, üzletekre is meghatározzák a feladatokat.. A javaslatokat a szövetkezet termelési tanács­kozása elé tárják, s azt vár­i ják, hogy a dolgozók a megál­lapított takarékossági céloknál többet érjenek el. Ilyen célokat szolgál pél- I dául a fűtőanyagokkal •— olaj­jal. szénnel —, az árammal, a papírral — csomagolóanyag gal, nyomtatványokkal — való ésszerűbb gazdálkodás. A szövetkezet évente 2.7 millió forintot fizet ki ilyen költsé­Kutatók a tölgyerdőben Különös kutatóállomást ren-1 deztek be maguknak egy 27 méter magas tölgyóriás koro­náján a leningrádi egyetem munkatársai. A tölgyfa a bel- gorodl terület égy 300 éves erdejének a közepén áll, ahonnan jól áttekinthető a környező terület. Az erdei ku­tatóállomás dolgozói — töb­bek között — az egyes tölgy- fajták elhelyezkedését, növe­kedésük jellegzetességeit és annak az évszakoktól függő mértékét vizsgálják. Megha­tározzák az erdei növényzet egészséges fejlődéséhez szük­séges talajösszetételt és a megfelelő tápanyag-mennyi­séget. A fakoronán levő meg figyelőhelyről a tölgyerdő fe­lett uralkodó hőmérsékleti- és légnyomásviszonyokht mérik, különböző napszakokban, vál­tozó időjárási körülmények között. Köztudomású, hogy a Szov­jetunió földjén hatalmas er­dőségek találhatóit. Annak ér­dekében, hogy a jelentős mér­tékű fakitermelés mellett se csökkenjen a zöld növényta­karóval borított terület, sok oldalúan előrelátó erdőgazdái (kodásra van szükség. Nemcsak a Szovjetunió lakossága, ha­nem az egész földkerekség né­peinek jqvőjc érdekében. j gekre, a készülő terv ennek 5—10 százalékos megtakarítá­sát Irányozza elő. Tervek készülnek az élő­munkával való takarékosság­ra is. Eddig a szövetkezet a forgalomnövekedés 60 száza­lékát a munka termelékenysé­gének javításával érte el. 1975-ben 70—80 százalékát szeretnék innen biztosítani. A szövetkezet 650 dolgozó­jából naponta hatvanan-het- venen hiányoznak a különbö­ző üzletekből betegség és sza­badság miatt. Mozgalmat in­dítanak elsősorban a többsze­mélyes üzletekben, szocialista brigádoknál arra. hogy a ki­esett dolgozók munkáját a munka termelékenységével pó­tolják. Egy másik területe lehet a takarékosságnak az üzletek­ben a készletek forgási idejé­nek gyorsítása. Ezt nem kész­letcsökkentéssel, hanem az utánpótlás jobb megszervezé­sével. a megrendeléseknek a nagykereskedelmi vállalatok­hoz való gyors eljuttatásával kell elérni. Ez csökkentheti a bankkamatokat, az eszközle­kötést. 1 A szövetkezet üzleteiben sok hulladék papír, kartondo­boz halmozódik fel. amelyet eddig rendszerint megsemmi­sítettek A sorra kerülő ter­melési tanácskozáson javasol­ják: ezt a papírt gyűjtsék ősz sze, és adják át a MÉH-nek A kapott ellenértéket a brigá­dok. boltok dolgozói közösségi célokra fordíthatják: 15 ezer forint is összejöhet e hulladé­kok árából. A gondosan összeállított la karékossági terv a szövetkezet célját úgy határozza meg, hogy oz 1975. évre tervezett nyereségtöbbletnek — amely 700 000 forint — a felét ezek­nek a takarékossági intézke­déseknek a teljesítésével ér­heti el a marcali áfész. Somogyi Néplap! 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom