Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-22 / 45. szám
Háromkalászos búza A természet nem képes egyetlen kalászban egyesíteni a fehér és a fekete kenyér tulajdonságait. Az ukrán nö- vénymagnemesítő és genetikai kutatóintézet munkatárs sai mégis létrehoztak egy ilyen fajtát: a »háromkalá- szos«-t. Az új növény ugyanis egyesíti magában a három fajta: vagyis a »lágy«, a »kemény« búza és a rozs örökletes tulajdonságait. Terméshozama — mint megállapították — kiváló; ezek a kalászosok hektáronként 75 mázsa g'abonát adnak. Ugyanakkor mintegy 500 mázsa zöldtakarmány nyerhető. A »szintetikus« kultúra kalásza és magjai nagy méretűek. Sok fehérjét és nélkülözhetetlen aminosavat tartalmaznak. A »háromkalászos« jól tűri a hideget, nagy az ellenállóképessége és nem dől meg. Az őszi vetésű, magas terméshozamú ukrán növény számos ország tudósának érdeklődését is fölkeltette. 1974 őszén nagy területet vetettek be vele. Most azt vizsgálják, hogyan viselkedik a különböző talaj- és klímaviszonyok között. LOMBIKNÖVENYEK AZ IGÉNY FÖLKELTÉSE Az MTA Szegedi Biológiai Központjának Növényélettani és Genetikai Intézetében több munkacsoport kísérletezik izolált növényi sejtekkel és szövetekkel. A munkacsoportnak már sikerült ún. mutáns sejtekből bizonyos anyoggal szemben ellenálló dohánynövényeket felnevelni. A klímakamrában ellenőrzik a lombikokban növekvő dohánynövényeket. Hangszalagán a család Uf tantárgy az általános iskolában Mit tudnak a nagycsoportos óvodások a családról? Nagyon sokat. A minap belehallgattam abba a magnófelvételbe, melyet az egyik kaposvári óvodában készítettek. A csicsergő gyermekhangot csodálni valón nem szürkítette, koptatta meg az, amiről vallottak. — Anyuka, apuka nem ér rá... Milyeíi élményeik lesznek a családfőn Azt hiszem, senki előtt nem lehet közömbös. Bizakodóan kopogtattunk be a kaposvári II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolába, ahol januárban és februárban kísérleti jelleggel tanították a »jövő tantárgyát«, a családi életre nevelést. Az irányelvek kimondják: »A családi életre nevelés és az ennek keretébe illeszkedő szexuális nevelés feladata, hogy a szocialista világnézet és erkölcs alapján a harmonikus családi életre, a házastársi és szülői feladatokra, a gyermekek tudatos, fele lös és örömteli nevelésére ké-s szítse elő a leendő felnőtteket,f és mindezek érdekében felelősf szexuális életre neveljen.« f Az általános iskola 5. és 8. ' osztályában négy, a 6. és 7. osztályban pedig hat órát fordítottak ezeknek a témáknak a megbeszélésére a kísérleti iskolában. A tapasztalatokért jöttünk a II. Rákóczi Ferenc általános iskolába. Kapitány Jánosné, az egyik 8. osztály osztályfőnöke, munkaközösségvezető foglalta ösz- sze a pedagógusok véleményét. f — A szülőik tájékoztatása előzte meg a témák osztályonkénti földolgozását. Többségük bizalommal érdeklődött a tananyag iránt, de voltak, akik nem helyeselték, hogy ily es-« miről beszéljünk a gyermekek előtt. A megtartott órák után senkiben nincs kétség, mindenki elégedett, illetve látja, hogy értékes ismeretekkel1 gazdagodtak tanulóink. A tapasztalatok közül külön is' említésre méltó, hogy nemcsak a gyerekek tanultak, hanem közvetve a felnőttek is. Kapitány Jánosné iskolai! dolgozatokat tesz elém. A csa-A Iádról kellett írni: arról, ho- i gyan képzelik el jövőjüket a gyerekek. A sablonok óhatatlanul belekerültek ezekbe a személyes vallomásokba, de olykor megcsillannak azok a sorok is,- melyek biztatóak: a szocialista családeszmény kialakulása egybeesik a felnőtSomogyi Néplap té válás startjával, a serdülőkorral. A beszélgetésen részt vett dr. Ittzes Balázs, az iskola orvosa is. Részt vett azon a tanfolyamon, melyet Pécsett szerveztek a tantárgy oktatói számára. — Hogyan látja a megvalósulást? — Sokan azt hitték, hogy szexuális felvilágosítást viszünk be az iskolába. Ettől megrettentek. Nem szexuális felvilágosításnak szánták ezt a tantárgyat, melyet akkor kezdünk el tanítani a gyerekeknek, amikor erre a legnagyobb szükség van, a serdülőkorban. Leegyszerűsítve: megtanítjuk őket arra, hogyan kell »serdülni«. S ha nemcsak a közvetlen, a praktikus hasznáról kell beszélnem, szívesen mondom ki azt is, hogy amikor ezek a tanulók szülők lesznek, tapasztalni fogjuk, nemcsak tanultak, hanem a tanultak szerint élnek is... Ahogy kezdtük: nemcsak az óvónőktől, a pedagógusoktól, örvösektől függ, milyen lesz felnőtt korára a gyerek, hanem a szülők is felelősek ezért. Az általános és középiskolában kísérleti jelleggel bevezetett új tantárgy ugyan sok terhet levesz a szülőkről, de a család szerepe nem csökken, inkább nő. Az élő példa mégiscsak az otthon. Az iskola és az otthon szoros együttműködésére van tehát szükség. Ennek az alapját azonban már az óvodáskorú gyermek életében le kell rakni. Horányi Barna Szakkörben, színházban, hangversenyen a szakmunkás tanulók A diákvetélkedökön, kulturális versenyeken külön kategóriában indulnak a gimnazisták és szakközépiskolások, külön az ipari tanulók. A szakmunkásképző intézetben lényegesen kevesebb órában foglalkoznak irodalommal, művészettel, humán tárgyakkal, mint például a gimnazisták. Mire van lehetősége az intézetnek a heti két iskolai napon? Megtanítani a nagyon sűrített tananyagot — különös súlyt fektetni a szakmai tárgyakat kiegészítő elméletre, adni valamit az általános műveltségből. Az iskolai órákon (amikor egy magyaróra van egy héten) többet adni lehetetlen. Különösen az olyan iskolában, mint az 503-as, ahol »két műszakban«, tehát délelőtt, délután tanítanak. Mit tehetnek ezenkívül a tanulók műveltségének emeléséért? Arató Árpád Igazgatóhelyettes: — 1200 tanulónk van, érdekes módon pontosan három csoportra lehet őket osztani lakóhelyük szerint. Egyhar- mad kaposvári, egyharmad bejáró, s ugyanannyi kollégista vagy albérletben lakó. Miért fontos ez az elhatárolás? Mert meghatározza, hogy kivel mikor lehet az iskolán kívül foglalkozni. A bejárók eleve kiesnek, mert megy a buszuk, a vonatuk. A kollégisták és a kaposváriak azok, alak a délutáni szakköröket látogatják, egy-egy színházi előadást megnéznek, sőt van már — kis létszámú ugyan — hangversenylátogató gárdánk is. A műveltség iránti igény fölkeltése tehát az iskolai oktatás része, de megvalósítani a tanórákon kívül lehet. Hogyan? Az igazgatóhelyettes elmondta, hogy népművelő tanár fogta össze az iskolai szakköröket és irányította a képzést. Most egyelőre távol van, ezért munkáját mások vették át. Az intézetben sok jól működő szakkör van. A néptánc- csoport majdnem tízéves múltra tekint vissza. A BM táncegyüttes »kisöccseként« működik, együtt tartják a próbákat, együtt alakul a gárda, amely a nagy együttes utánpótlását is jelenti. Énekkar is van az iskolában, az | ápolónőképzővel szerepel együtt, mert az intézetben sokkal több a fiú, mint a lány, így vegyes kórust nem tudtak önállóan alkotni. Tavaly fesztiváldíjasok lettek Karcagon. Dolgoznak a honismereti szakkör tagjai — most éppen az iskola történetét gyűjtik, rendszerezik. Előtte Kapdsho- mokon végeztek gyűjtőmunkát, amellyel már el is készültek. Van fotó- és barkács- szakkör, az irodalmi színpad a Helikonra készül. Működik az intézetben külön közművelődési szakkör, melynek tagjai, ha sikeresen befejezik tanulmányaikat, a szakmunkásbizonyítvány mellé oklevelet is kapnak. Ez feljogosítja őket arra, hogy tiszteletdíjas népművelőként dolgozzanak. Ennek érdekében az idén különböző közművelődési intézményekkel ismerkednek, megnézték a színházi próbát. Jövőre a népművelői munka »fortélyainak« megismerésével folytatják. Az Intézetnek iskolai újságja van, most készülnek az iskolarádió programjának ösz- szeállítására. Működik ifjúsági klub. Mindez szép. A művelődés lehetőségének sok oldalát villantja föl. Hát ha még azzal is bővítjük a kört, hogy az iskolának hétszáz színházbérlet-tulajdonos tanulója van. Most azonban nézzük a művelődés »árnyoldalát«. Ezekbe a szakkörökbe húsz-huszonöt tanuló jár, körülbelül ennyi tagja van a tánccsoportnak és az énekkarnak (amely még természetesen kiegészül a lányokkal). A klubfoglalkozásokra is általában ugyanazok járnak. Az előadások, a kötött programok hallgatását bizony ngyon gyakran »szervezniük« kell az osztályfőnököknek, ha nem akarják, hogy az előadó kis létszámú közönségnek beszéljen. A hétszáz színházbérlet igazi értékét is az adná, ha valamennyi tulajdonos megnézné az előadásokat. Műveletlenebbek a szakmunkástanulók? Dehogyis, Megvan bennük az igény a szépre ugyanúgy, mint más fiatalban? Igen. Azonban nehezebb körülmények között jutnak el addig, mint a közép- iskolások. A munkahelyeken — tisztelet a kivételnek — nem fordítanak külön gondot az ő művelődésükre. Az iskola meg lehetőségénél fogva nem tudja azt adni, amit szeretne. Arató Árpád így fogalmazott: — Először az érdeklődést kell fölkelteni a gyerekekben. Ha valamit egyszer »elkapnak«, ha valami egyszer tetszett, akkor utána is érdekli őket. A Szendrey-Karper, Ágay Karola hangverseny nagyon tetszett, legközelebb is elmennek. A színhez főrendezőjét szívesen hallgatták a klubban. Csakhogy az ezerkét- száz tanulóval differenciáltan kellene foglalkozni. És tulajdonképpen minden csoport, minden kis közösség mellé kellene egy felnőtt, aki formálja érdeklődésüket, ízlésüket. Simon Márta Olajtűzoltási gyakorlat a szegedi olajmezőn A szegedi szénhidrogén medence 1-es számú olajkútjá- nak közelében tegnap nagyszabású és látványos kitörés- védelmi és olajtűzoltási gyakorlatot rendeztek, hogy az ország legnagyobb ilyen jellegű védelmi apparátusát kipróbálják. Ez a jól szervezett modern személyi és gépi apparátus olyan jelentős, hogy szükség esetén a KGST tagországoknak is hatékony segítséget képes nyújtani. Az olajmezőn épült tűzoltólaktanya diszpécser központjából az egész medence áttekinthető, a tűzjelző műszereit ugyanis bekapcsolták a szán négyzetkilométernyi területet behálózó 4telemetriai, vagyia távméréses rendszerbe. Kitörés, vagy olajtűz esetén így azonnal mozgósítható a sugárhajtóműves, úgynevezett tur- boreaktív fúvóberendezéseket —, víz és porágyukat —; gépkocsifecskendőket kezelő tűzoltóság, valamint a speciális kitörésvédelmi brigád. Ilyen mozgósításra került sor most, amidőn legalább 30 méter magasra csapott fel a fekete füstfelhőbe burkolt lángoszlop. Pintér fstván fflWm ELLENÁLLÁS TÖRTÉNETÉBŐL A MÓKÁN A borsodi iparvidék — a főváros után — a háború alatt kibontakozott antifasiszta harc egyik legjelentősebb területe volt. Miskolc, Diósgyőr, Özd nem csupán ipari, hanem hadiipari üzemek centruma. Az iparvidék jól szervezett, forradalmi tradíciókkal vértezett munkásgárdával rendelkezett. Ez a körülmény már a háború közepén erőteljesen éreztette hatását. 1942 végén, 1943 elején a hadiüzemek között elsőként innen érkeztek bérmozgalmakról hírek. 1943 májusában bérkövetelő munkástüntetésre, majd szeptemberben különbékét sürgető nagy megmozdulásra került sor. A belügyi szerveknek állandóan fokozódó gondot okozott e terület dolgozóinak növekvő háborúellenes megnyilvánulása. A nagy hadiüzemekben dolgozó szociáldemokrata és kommunista munkások közösen szervezték az ellenállást. A Diósgyőri Vasgyárban dolgozó kommunista Berbai Ferenc, Fekete Mihály, Urban- csok Mihály, a baloldali szociáldemokrata titkár Rónai Sándor, a szakszervezeti vezető Oszip István állt a mindjobban terebélyesedő antifasiszta ellenállás élén. A munkásság politikai hangulata is mind kedvezőbb feltételeket teremtett a háborúellenes küzdelem számára. 1944 nyarán a helyi kommunista csoport munkája, amely eddig a kommunista párt központi irányítását jórészt nélkülözte, a fővárosból is támogatást kapott. így az 1944. szeptember 21-én megszervezett újabb béketüntetés mögött már a szervezett irányítás is kimutatható. A munkásság megmozdulása ösztönző volt a helyi nem munkás lakosságra, sőt a munkaszolgálatos századokra is. Ilyen előzmények után alakult meg 1944 őszén a Magyarországi Kommunisták Antináci Komitéja — népszerű nyelven a MÓKÁN. A szervezet a fegyveres harc megszervezésére vállalkozott. A nyilas hatalomátvétel után a MÓKÁN felhívással fordult Miskolc és Diósgyőr lakosságához: »Katonák, munkások, polgárok! Csak közös összefogással, erőink közös harcba vetésével vehetjük fel a harcot a nácizmus ellen! A MOKAN-komité az öntudatos magyar katonák, munkások, parasztok és polgárok szabadságharcos szervezete, fölvette a küzdelmet a gyűlölt megszállók és népünkete halálba kergető nyilasok, a fasiszta gyilkosok és bérenceik, a hazai háborús bűnösök ellen. Minden becsületes magyar férfi és nő csatlakozzon a MOKAN-komitéhez, hogy szervezetten vehessük fel a harcot a fasiszta gyilkosok és bérenceik, a hazai háborús bűnösök ellen, és megakadályozzuk városunk kifosztását. Nincs idő a tétovázásra« — olvashatjuk az iparvidékszerte terjesztett és a szervezet illegális nyomdájában készült röpiratban. Ebben az időben a MO- KAN-nak már több mint 100 tagja ■ volt, befolyása pedig a legtöbb miskolci és diósgyőri gyárrészlegben érvényesült. A munkások akciója nyomán erősödött a tiltakozás Szálasi uralma ellen. Amikor pedig a kormány elrendelte a gyárak leszerelését és velük együtt a munkások elszállítását, a MÓKÁN vezetősége ez ellen is föllépett. Kapcsolatot teremtett a gyárak műszaki vezetőivel, katonai parancsnokaival, és közösen megakadályozták, illetve késleltették, a gyárak leszerelését, a lakosság áttelepítését. A Diósgyőri Vasgyár dolgozói családtagjaikkal együtt a Lyukó-völgyben és a környéki erdőkben kerestek menedéket. Az iparvidéken a lakosságnak az ellenállása olyan méreteket öltött, hogy a német hadseregcsoport vezetője megfelelő karhatalmat követelt az erdőkbe vonult munkások eltávolítására. Jellemző, hogy a háború után Hans Frissner náci tábornok memoárjában a borsodi iparvidék húszezer munkásának felkeléséről ír, amely — szerinte — a nácik amúgy is súlyos katonai helyzetét e térségben katasztrofálissá tette. 1944 novemberében a MÓKÁN fegyveres csoportjai a vasgyárban, Miskolcon és a környező vidéken rendszeres akciókat hajtottak végre. Megtámadták a német és magyar katonai őrségeket, zavarták az összeköttetést. Akciójuk eredményessége különösen megnőtt akkor, amikor Szabó Lajos ‘ nemzetőrökből álló százada is csatlakozott a MOKAN-hoz. November közepén a térségben a németek helyzete egyre tarthatatlanabbá vált, és komolyan számoltak azzal a veszéllyel, hogy a szovjet csapatok támadásával egyidejűleg a borsodi partizánok hátba támadják őket. Ezért november 17-én a német véderő falragaszokon jelentette be, hogy a »közös hadviselés érdekében« túszokat szednek, és azokat kivégzik, ha a lakosság továbbra is akadályozza a város védelmét, és az »ellenséget« segíti. A németek szorongatott helyzetükben nem merték fenyegetéseiket beváltani, s ez a körülmény is növelte a MÓKÁN befolyását. November végén a MÓKÁN a szovjet hadsereg támadásának segítésére elhatározta, hogy feltérképezi a német és a magyar tüzérségi állásokat, s az azokról készített térképet átjuttatja a szovjet csapatokhoz. Túl katonai jelentőségén, a MÓKÁN vezetői úgy vélték, ezzel megvédhetik a város épületeit a sok kárt okozó, de elkerülhetetlen ágyútűztől. Berla Anna budapesti ifjúmunkáslány vállalkozott a veszélyes út megtételére, a térkép eljuttatására a szovjet csapatokhoz. A németek rémülten látták, hogy a szovjet tüzérek egymás után lőtték ki ágyúikat. A szovjet felszabadító hadművelet során a MÓKÁN egyes csoportjai fegyveresen vettek részt a városért folyó harcban. A MÓKÁN és az általa be- / folyásolt lakosság jelentős szerepet játszott abban, hogy a németek makacs védekezése ellenére a Vörös Hadsereg nagyobb veszteség nélkjil vonulhatott be a városba — olvasható a Miskolc felszabadulása utáni TASZSZ-jelen- tésben. (Folytatjuk.)
