Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-13 / 37. szám

/ A rehabilitáció nemcsak humanitás! — Az állatot meg kell gyó- | gvítani, az embert rehabili­tálni kell. — Az idézett mon­dat dr. Egyed Béla kandidé- i tustól származik. így foglalta össze — ha egyáltalán össze- í foglalható ilyen röviden — a budapesti baleseti sérült utó­kezelő rehabilitációs osztály munkájának lényegét. A balesetet szenvedett em- j bért nem elég meggyógyítani ; (vagyis a fájdalmat megszün­tetni. a sérült részt a lehető j legjobb állapotba visszahozni) i —, a legfontosabb, hogy a sé- ! rült ember visszataláljon a | társadalomba. Ez pedig talán I minden orvosi műveletnél 1 nehezebb és több hozzáértést — no meg humanitást — ki- ■ vén. Három fázis Természetesen minden az orvosi -értelembén vett gyó­gyításnál kezdődik. A rehabi­litáció első fázisában (orvosi fázis) a sérült egyén gyógyí­tásában el kell jutni odáig, hogy dolgozni és' közlekedni tudjon. A sérült ugyanis csak akkor érzi magát újra teljes értékű embernek, amikor már valamilyen munka elvégzésé­re képes, és az utcán is tud mozogni, részt vehet a köz­lekedésben. Ezt követi a második — a szakmai — fázis. — Az utókezelő osztályon nyolc munkahelyes munka­terápia-műhelyben csak »ki­kóstoljuk«, hogy ki milyen szakmára lesz alkalmas — is­merteti a munkaterápia lé­nyegét Egyed doktor. — A sé­rült, valamelyik végtagját el­vesztett embernek új szakmát javasolunk. A további már az osztály falain túl történik: a Fővárosi Kézműipari Vállalat­nak vannak tanműhelyei, ahol 12 szakma valamelyikét tanulhatják meg. A lényeg az, hogy ugyanúgy megtanulják, mint aki sérülés nélkül, még gyerekkorábban sajátította el a szakma fogásait. Természetesen nem a szak­munkástanulókkal együtt ké­pezik ki a rehabilitálandó embereket, számukra külön tanműhelyt nyitott a vállalat. Kezdetben 7,60 forintos óra­bért fizetnek, később ezt tel­jesítménybérezés váltja fel. A tapasztalatok szerint az új szakmát tanuló emberek igye­keznek minél többet és job­bat termelni, önmaguk sem veszik észre, ez hogy adja vissza önbizalmukat. Ugyancsak a második fá­zisba tartozik a közlekedés újratanulása. Az osztálynak van egy helyiségé, amelyben különböző útburkolattipusok váltják egymást, a sima asz­falttól a síkos keramit koc­káig, s egy sarokban fél vil­lamos áll. Ennek lépcsőin gyakorolhatják, hogy műláb­bal vagy műkéz segítségével hogyan lehet megoldani az egészséges nagyvárosi ember számára is mindennapos gon­dot jelentő közlekedést. — Még a metrón, pontosab­ban a mozgólépcsőn való uta­zást is meg kell tanulniuk — mondja Egyed doktor. — Minden pénteken délelőtt 10- től 11 óráig miénk a Keleti­pályaudvar melletti metróállo­más egyik mozgólépcsője, ott gyakorolják a tulajdonképpen veszélytelen, de sokak számá­ra csak nehezen elsajátítható utazást. Egyre több mozgássérült kap Trabant-Hycomat gépko­csit. Ez úgy alakítható át, hogy akár csak kézzel, akár csak lábbal, illetve a jobb vagy a bal végtagokkal lehet vezetni. Ezután következik a har­madik — a társadalmi — fá­zis. A rehabilitáció csak ak­kor lehet teljes, ha a vissza­Növényvédeimi tájékoztató térő ember hátrány nélkül térhet vissza otthonába és munkahelyére. Egyre kevesebb a vita az üzemekkel és . a felügyeleti szervekkel, amelyek — tiszte­let a kivételnek — eleinte ne­hezen értették meg a rehabi­litáció jelentőségét. Ma már jobb a helyzet, s noha a ko­rábbi fizetés 80 százalékát a rehabilitáltnak meg kell kap­nia, s ehhez 200 millió forin­tos központi alapból igényel­hetnek pótlást az üzemek — alig kerül sor arra, hogy eh­hez az összeghez hozzányúl­janak. IRMA, Mexikóváros A nagybetűs szó a Nemzet­közi Orvosi Rehabilitációs Társaság angol nevének rö­vidítése. Ez a társaság a múlt év október végén tar­totta közgyűlését Mexikóvá­rosban, amelyen Magyaror­szág részéről dr. Egyed Béla vett részt, alelnöki minőség­ben. Éppen az IRMA-tanácsko­zás bizonyítja, hogy — túl a kötelező humanitáson — a rehabilitáció kifizetődő tevé­kenység. Mint dr. Egyed Bé­la elmondta, a gazdasági szekcióban arról volt szó, hogy (bármilyen pénzben ki­fejezve) milliárdok vannak a rehabilitációs tevékenység­ben. — Magyarországon — is­merteti a .megközelítő síámí­tásokat — ez körülbelül any- nyit jelent, hogy ha egy 40 éves sérült a rokkantsági nyugdíjazás helyett 60 éves koráig a továbbdolgozást vál­lalja — az államnak két és fél millió forintot hoz. Ebből a nagyobb rész az általa 20 év alatt — nyugdíjba vonulá­sáig — megtermelt érték, s csak a kisebb rész a megta­karított rokkantsági nyugdíj. (Az átlagosan egy személyre Engedélyezett új rovarölő szerek Rovlinka 3 D rovarölő po­rozószer: a vegyszer nagy­üzemben és házikertben egy­aránt felhasználható. Burgo­nyabogár ellen 20 kg/ha, lu­cerna és vöröshere lomb- és magkártevöi ellen 20—25 kg ha; őszi és tavaszi kalá­szosokban a gabonafutrinka lárvája ellen 25 kg/ha meny- nyiségben kiporozva használ­ható. A vegyszer kijuttatása­kor fokozottan ügyelni kell a hasznos élő szervezetekre, ugyanis méhekre és halakra veszélyes. A halakra való ve­szélyessége miatt élő vizek melletti 200 méteres parti1 sávon belül csak a KÖJÁL és a vízügyi igazgatóság kü­lön engedélyével használható fel. Burgonyabogár ellen a tömeges lárvakelés időszaká­ban, lucernában és vörösheré-. ben a kaszálás, illetve a szé-t nabetakarítás után, őszi ésf tavaszi kalászosokban ősszel t vagy kora tavasszal — a ga­bonafutrinka-lárva kártéte­lének jelentkezésekor — kell használni. A vegyszer »mér­sékelten« mérgező, a kezelés .után 7 nap múlva szabad dolgozni a kezelt területen, az elelmezéá-egészségügyi vára­kozási idő pedig 21 nap. . Fel- használása alkalmával foko­zottan ügyelni kell az óvó rendszabályok megtartására. A Mesurol 50 WP csávázó- szer kísérleti forgalomba ho­zatalát és felhasználását en­gedélyezték. A vegyszer di- metil-karbamát tartalmú vadriasztó csávázószer. Kizá­rólag nagyüzemben használ­ható, a kukoricavetéseknél a fácánkár elhárítására, a ku­koricavetőmag csávázásával. 1 kg kell belőle egy mázsa vetőmaghoz. »Közepesen« mérgező, halakra és méhekre veszélyes. Munkaegészségügyi várakozási idő 6 nap, az élel­mezés-egészségügyi várakozá­si idő szabályszerű felhasz­nálás esetén nincs korlátoz­va. A vegyszerrel kezelt mag kizárólag vetés céljára hasz­nálható; olyan festékanyagot tartalmaz, mely a kezelt tér-' "lényen maradandó, jól meg-jt különböztethető nyomot hagy. A vadkárosításnak kitett táb­lák teljes vetőmagmennyisé­gét csávázni kell. Az 1 kg/q dózist tapadásfokozó szer hoz­záadásával kell a vetőmaghoz keverni (pl. 1 1 tej/q vető­mag). A vetőmagot először a tejjel kell keverni, majd a Mesurol szert egyenletesen a kukoricára juttatni. A vető­magkezelés történhet csávázó­hordóban vagy forgódobos csávázógéppel. A csávázott mag kezelés után azonnal vethető, ajánlatos a vetés i után néhány szemet a talajon is elszórni. A munkaegész­ségügyi óvó rendszabályok betartására a felhasználás alkalmával fokozottan ügyel­ni kell. számított két és fél milliós érték; 400 rehabilitáltnál már egymilliárd forintot tesz ki.) Mindehhez még sokat le­hetne hozzáfűzni. Közvetett rehabilitációról (amikor arra taszik képessé a sérültet, hogy legalább önmagát ellássa, s ezzel a segítő személy munka­erejét szabadítja fel), gyógyí­tó tornáról és más eljárások­ról, drága, de ingyen kapott protézisekről, lelkes és hozzá­értő gyógyító, rehabilitáló munkáról. De talán mindezek helyett is sokat mond egyet­len adat: évente kb. 15 ezer beteg kerül utókezelésre, s minden tízből hétnél teljes le­het a rehabilitáció. V. E. Pintér István mmm Feemm íluhauas TÖKTÉHETÉBÖL A Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága A nyilas hatalomátvétel fltán elszabadult a pokol Ma­gyarországon. A terror, a gyilkolás lett a nyilas »rend­csinálás« és a német követe­lések teljesítésének legfőbb eszköze. Szálasi másfél millió magyar katonát ígért Hitler­nek. A kormány megállapo­dást írt alá a németekkel a gyári berendezések, az állatál­lomány, a vasúti gördülő­anyag, a Nemzeti Bank arany- készletének és minden elmoz­dítható értéknek Németország­ba szállításáról. Megállapodás történt a gyárak, az el nem mozdítható értékek »bénításá­rá«, azaz legalább — mint ők fogalmazták — fél vagy egy évre teljesen használhatatlan­ná tételére. A nyilasok a poli­tikai foglyok átadását, illetve Németországba szállítását no­vemberben megkezdték. A fő­városban még' megmaradt zsi­dó lakosságot gettóba tömörí­tették, és megkezdték módsze­res kiirtását. Megindult első­sorban a hadműveleti terüle­tekről a lakosság kényszerki­ürítése. A nyilasok és a nácik célja — fogalmazta meg a kommunista párt — az, hogy »Magyarország a náci totális hadviselés időnyerésének tak­tikai észközévé« váljon. A hetük s Az este. még messze van, de j néhány lakás- ; ban már ég a lámpa. Köd ta­karja a háza­kat. A szobá­ban a nagy asztal mellett három kis­lány. Füzetek, könyvek fölé hajolnak, a szá­mok birodai- | mát kutatják, i A kályhában pattog a tűz. j Egyelőre még itt, a kellemes melegben ne­velődnek a Sár­ga pelyhes kis- csibék. Ha meg­erősödtek, és melegebbre fordul kint az | idő, mehetnek j az udvarra, a baromfiólba. A nagymama az ablak mellé telepedett. Ne­ki már nem A könyvtár minden kötetét elolvasta már Benkö néni. elég az a fény, amely eljut a | szoba közepéig. Pápaszem nélkül még így sem boldogul. ! Benkö Györgyné leteszi a könyvet — Grimm meséket ol- , vásott. A komiósdi könyvtár legrégebbi látogatói közé tar- i tozik. Hetvenévesen még min- dig »falja a betűket« csakúgy, j mint hetvenöt éves férje, Benkö György. — Csak most már baj van — mondja Benkő néni. — Ne­künk itt nincs könyvtárunk, ugye? — és a férjére néz, aki helyeslőén bólint. — Minden könyvet elolvastunk már, ami a polcokon volt. Jó párat két­szer, sőt háromszor is. És ha I az ember többször elolvas va­lamit, már nem olyan érdekes. Ha először nagyon tetszett, ak­kor szívesen elolvasom má­sodszor is, de harmadszor már inkább csak unalomból. Így aztán, ha nincs mit olvasni, a kisunoka .meséskönyvét is előveszem, azt forgatom. Arról kérdezem, . milyen könyveket szeret leginkább, kik a kedvenc írói. Egy ki-' csit gondolkodik, azután már­is sorolja: — Jókai, Mikszáth, Veres Péter. Mindent elolvasok, ha a kezembe kerül, szóljon sze­relemről, vagy ha krimi, az sem baj. Sőt a detektívregé- nyeket különösen szeretem, persze, ha igazán izgalmas. Azok az emberek, akik két világháborút is átéltek, álta­lában nem szeretik a háborús könyveket. Vagy azért, mert túl igazak, és nagyon emlékez­teti őket saját életük szomo­rú eseményeire, vagy talán azért, mert nem találják őket elég igaznak. Ez alól Benkő néni kivétel. — Én kedvelem a háborús könyveket is. Sok hasonló él­ményben volt nekem is ré­szem, és jó, hogy mindez már csak a könyvekben és az idő­sebb emberekben él. Ez is tör­ténelem, és a történelmi té­májú könyveket különösen kedvelem. No persze minél ré­gebbi időből való, annál jobb. — Mikor kedvelte meg a könyveket ? — Már nem emlékszem. Fi­atal koromban is sokat olvas­tam. — Most, hogy a könyvtár­ban már nem találnak olvas­nivalót, honnan szerzi be a könyveket, Benkő néni? — A lányom hozza őket Barcsról. A legfiatalabb fi­am is ott dolgozik, ő is gyak­ran vásárol. Aztán ha én is esetleg arra járok, soha nem jövök haza üres kézzel. A fér­jemnek is kell az olvasnivaló, egymás kezéből meg mégsem vehetjük ki. Benkő néniék nehéz hely­zetben vannak: ugyanazok a •kedvenc íróik, így nehéz meg­egyezni, ki olvassa először va­lamelyik könyvet. Bár van egy műfaj, amelyet elsősorban Benkő bácsi kedvel: — Az útleírások. Talán azért szeretem az ilyen köny­veket, mert magam is sokfe­lé jártam, sok mindent lát­tam Ahova azonban nem ju­tottam el, azt a vidéket így próbálom megismerni. — Amikor a szövetkezetben dolgoztak, jutott-e idő az ol­vasásra? — Esténként. Télen jobban ráértünk napközben is, a gaz­daságban ilyenkor kevesebb munka akadt, de nyáron bi­zony csak este, no meg vasár­naponként. Akármilyen nehéz munka volt napközben, alig vártuk, hogy este legyen, és kezünkbe vehessük a könyve­ket. Az volt az igazi pihenés. Az évek elszálltak Benkő bácsiék feje fölött. Körülöt­tük minden megváltozott, ahogy ők maguk is napról napra változnak. Unokák, dédunokák születtek, nőnek fel. Egyvalami azonban vál­tozatlan: a könyvek szeretete. Az új megismerése, a tudás­vágy ugyanúgy ott él bennük, ahogy fél évszázaddal koráb­ban. Dán Tibor Elkészült az üzemanyag-felhasználási terv Bedegkéren Nap mint nap egyre tö£b! gazdaságban zajlanak le a zárszámadó közgyűlések. Most j már a tervkészítés ideje kó- | vetkezik. A mezőgazdasági üzemekben az idén nemcsak a gazdálkodással kapcsolatos terveket kell elkészíteni, ha­nem az energiafelhasználás módját, a takarékosság szem­pontjait is papírra kell fek­tetni. A határidő február 15-e. A napokban a beteg­kéri Egyetértés Termelőszö- \ vetkezetben jártunk ahol { már jó ideje elkészültek ezek j a tervek. Vajon ők hogyan takarékoskodnak az üzem- I anyaggal, hogyan szervezik meg ésszerűbben, hatékonyab­ban munkájukat? A gépek leállásának, indítá­sának időpontját a gépudvar­ban a nappali ék éjjeliőrök­nek kötelességük ellenőrizni és följegyezni. Az üresjáratok csökkentése érdekében szüle­tett az a döntés, hogy gépét a traktoros csak a kijelölt helyen hagyhatja éjszakára, onnan indul vele reggel mun­kába. Ugyancsak az - előbbi szempontot tartotta szem előtt a tsz vezetősége, amikor úgy határozott, hogy ha a munka­hely két kilométernél távo­labb van a traktoros lakóhe­lyétől, külön járművel szál­lítják az embereket, nem pe­dig- ki-ki a traktorával teszi meg ezt az utat. A tankolt üzemanyagról is pontos nyil­vántartást kell vezetni. Ezek tehát a főbb szem­pontok, melyeket már (a múlt év decemberében meg­tartott vezetőségi ülésen meg­tárgyaltak. Most csupán az maradt hátra, hogy pénzben is kifejezzék: mennyit takarít­hatnak meg így, és mennyi üzemanyagot használnak föl ebben az esztendőben. Ebben a helyzetben a de­mokratikus és náciellenes erők számára nem maradt más vá­lasztás, mint a fegyveres el­lenállás. »A döntő szó a fegy­vereké« olvashatjuk a kom­munisták felhívásában. A má­sodszori német beavatkozás után — a németellenes erők újjászervezése ismét nagy erő­feszítéseket követelt. A ko­rábban létrejött és már jól funkcionáló kapcsolatok szét­zilálódtak. Újabb százak és százak kerültek a nyilasok ke­zei közé, akik pedig elkerülték a letartóztatást, azoknak me­nekülniük kellett. A jól konspiráló és illegális szervezetek hálózatát ezekben a vészterhes napokban is szer­vező kommunista párt volt az az erő, amely megtalálta a kapcsolatokat a volt partne­rekhez, és kiadta az általános, nemzeti ellenállás megszerve­zésének jelszavát. Október végén, november elején azt javasolta, hogy a fegyveres harcban részt venni akarók összefogására alakuljon egy központi szervezet. A Magyar Front, továbbá különböző, fő­ként polgári illegális szerve­zetek, mint például a Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsé­ge, a Márciusi Magyarország, a Szovjetunió Barátainak Ma­gyarországi Egyesülete, továb­bá horthysta csoportok képvi­selőivel folytatott tárgyalások eredményeként november ele­jén létrejött a Magyar Nem­zeti Felkelés Felszabadító Bi­zottsága. A bizottság elnöke Bajcsy-Zsilinszky Endre lett, a kommunistákat Kállai Gyula képviselte, de néhány megbe­szélésen részt vett Rajk Lász­ló is. Később csatlakozott a szervezethez a Magyar Ifjúság Szabadságfrontja is, mely a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség közreműködésével jött lét­re, és a legkülönbözőbb párt­állású és világnézetű, de a ná­ciellenes harcot vállaló ifjúsá­gi csoportokat fogta össze. A bizottság a magyar nem­zethez intézett kiáltványában bejelentette, hogy a nemzeti felkelés és szabadságharc szer­vezésére alakult akcióbizott­ság célja: mind döntőbb részt vállalni Magyarország felsza­badításában, teljes összhang­ban a szövetségesek, minde­nekelőtt pedig a diadalmas szovjet hadsereg céljaival. A szövetség alapvető feladataként rögzítették: »A szabad, függet­len, demokratikus Magyaror­szág megteremtése. Alapvető szociális változások előkészíté­se. Szoros együttműködés az összes környező államokkal, a legszorosabb együttműködés a Szovjetunióval.« A bizottság megalakulása után néhány nappal Kiss Já­nos altábornagy vezetésével azokból a főtisztekből, akik megértették az idők szavát és cselekedni akartak, létrejött a katonai Vezérkar. Kiss Jánosék a fegyveres felkelés katonai megszervezésén, a Vörös Had­sereggel való összeköttetés megteremtésén, a csatlakozott katonai egységek feladatának kijelölésén fáradoztak. Nagy •Jenő ezredes elgondolásai nyo­mán kidolgozták Budapest fel­szabadításának tervét. Ez há­rom fő feladatot foglalt magá­ban: A német haderő vissza­vonulásának útjában felrob­bantani a közlekedési vonala­kat. Megakadályozni a német hadvezetőség elrendelt felrob­bantásait, különös tekintettel a főváros hídjaira, közműveire és gyáraira. A főváros felsza­badítására meginduló szovjet támadást pedig a felfegyver­zett munkásság és a beszerve­zett katonai alakulatok köz­reműködésével fegyveres fel­keléssel támogatni. A nagyszerű terv realizálá­sára azonban nem került sor. Árulás folytán a vezérkart, a bizottság tagjait, köztük Baj­csy-Zsilinszky Endrét és Kiss Jánost és még sok száz haza­fit letartóztattak. (Folytatjuk.) '4

Next

/
Oldalképek
Tartalom