Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-13 / 37. szám
A ház a Vérmezőre néz • A gyakorlat az érveket igazolta A kapuban állok, a négyemeletes, keskeny ház kapujában. A ház a Vérmezőre tekint, eredeti egyhangúságában. helyreállítva. A kaputól jobbra és balra kerek ablakok, a földszinti lakások konyhái rejtőznek mögötte. A jobbra eső lakásban éltem 1944. december 24-ig, amikor egy kósza légiakna kivitte az ablakokat, s a ház leköltözött az óvóhelyre. Otti állok, ahol Budapest felszabadulása napján — harminc éve — jóakaratú, ám igencsak elgyöngült emberek föltámogattak a napvilágra. Mögöttem hozták másfél éves fiamat, aki vaksin hunyorgott az erős napsütésben, könnyei árkokat vájtak a zsenge bőrére tapadó piszokban. Olyan volt, mint egy kiásott vakon- dokkölyök. Mindnyájan szédelegtünk az éhségtől, a szomjúságtól, a gyöngeségtől és a levegőtől. A csöndtől, amely ráereszkedett a budai tájra, mint egy üvegharang. Attól tartottam, hogy valahol eldördül egy lövés, a lövedéktől szétpattan az üvegharang, és kezdődik minden elölről. A szomszéd pincéből kibújt a kárpitosmester, s elővett a zsebéből egy tépett újságot. — Pesten már újság is van, szerkesztő úr. Tessék olvasni... | .jesebb a pusztulás, de Pesten már mozog az élet.. Ez a hír- | adás, hogy »odaát már mozog | valami«, egyszeriben elsöpörte ! a bénultságot. A cselekvés | vágya úgy lobbant fel, mint' ( a préritűz. Ablakokat voptak j be rejtelmes eredetű plakátokkal, egy csikótűzhely többet ért, mint manapság egy balatoni telek, villával. Fűte- nivaló volt elég, a kibelezett házak ontották az éghető roncsokat. Aki furnérablakán kidugott egy szaporán füstölgő kályhacsövet, annak már otthona volt. Az Attila utcában egy pék befűtötte a kemencét és elrejtett lisztjéből kenyeret sütött. A leleményes kárpitos még mindig tudott friss lóhúst szerezni, a csontbőrre fogyott kósza állatokat vágták, megmentve őket az éhhaláltól, s ázok is megmentettek egynéhány emberéletet. Elbicegtem a Mikó utca sarkáig, ahol széles és mély tankcsapdát vájtak. A gödörben német hullák hevertek, egy házmester vezetésével betemetésükön fáradozott, akiben még volt maradék erő. Enyhült az időjárás, egyre fullasztóbb lett a levegő, sietni kellett az eltakarítással. A Krisztina sarkán fölfedezték, hogy a vízhálózat ge- . Jobb kezembe igazította az rincvezetéMben tetemes újságot, a bal kezem tehetetlenül csüngött az oldalamon. Hat aknaszilánk fúrta át az izomrostokat, egy a jobb térdem fölött szakított tenyérnyi sebet. A kárpitos rozoga ládát hengerített oda, és leültetett, mert jártányi erőmet fölemésztette a pincéből felvezető út. Mit olvastam a pesti oldalról, ki tudja... Milyen úton érkezett Budára az első magyar demokratikus. napilap, már nem tudom. Cs'ákhamar le is tettem az újságot, a nyolchetes pinceéletben elgyöngült szem nem tudott megbirkózni a feladattal. Inkább az ismerős-ismeretlen képet néztem, amelyet január utolsó napján láttam legutóbb, amikor vízért indultam a Márvány . utcába, mert a fiam tüdőgyulladást kapott, s már a fürdőkádakba fagyott, mészporos jeget is föléltük. Ott ért az aknatalálat, két háznyira az ásott kúttól. Felszabadultunk — gondoltam —, számunkra megszűnt a háború. Akit az örvény szélén fölvet a víz, s az első levegőt szívja tüdőre, csak azt érzi, hogy él. Mire gondolhattam volna a háború sötét és forró örvényeiből felmerülve, mint az élet csodálatos ízére. Szemközt még füstölgött a Déli vasút romhalmaza, s a szél ráhajtotta a füstfelhőt a Vérmezőre, mint egy jótékony temetésrendező, aki a túlélőket meg akarja kímélni a halál szörnyű látványától. Volt mit eltakarni, összetört autók és parasztszekerek, kiégett [ harckocsik és vitorlázó repü- í lőgépek, emberi tetemek és j lódögök közt elcsigázott élők j matattak vontatott, fáradt | mozdulatokkal, mint egy las- ! sított filmen. Élelmiszert kerestek, inert a németek az utolsó éjszakákon narancsvörös és fehér ejtőernyőket dobtak le a Vérmező katlanába. De a fehér ejtőernyőket, amelyek tartályában élelmiszer volt, az éhes SS-ek ösz- szegyűjtötték. A narancsszínű ejtőernyőkön lőszer érkezett. Az első órák, az első napok egybefolytak. Tudtuk, hogy a hidakat felrobbantották, s a pesti oldal, ahol már újságot írtak és nyomtattak, ahol már a villany is felpislogott sze- encsésebb körzetekben, aho- /á krumplivonat érkezett — csillagászati messzeségbe tárolódott. Aki föl tudott kapaszkodni a foghíjas gránit- épcsőn a Várba, arról be- izélt, hogy odafenn még telmennyiségű víz maradt. Kézi szivattyúval húzták' fel a kissé már áporödott folyadékot, s kannákban mérték a sort állóknak. Az iszonyatos gond — hogyan éljünk tovább, ha mór túléltük — csak lassan oszladozott. Még az óvóhelyen laktunk, de már ki lehetett tárni a járdára nyíló vasablakot. Éjszaka bejött a levegő, amelynek már nem volt ekrazitszaga. A Vérmező roncsaiból kordákat eszkábáltak ügyes emberek, és megkezdődött a szállítás. Ezek a keservesen nyikorgó, ember vontatta talyigák szállították el a holtakat, s hoztak valamit az élőknek. Március első napjaiban lovas szekérrel értünk jött egy Pest környéki rokon. Mindnyájan, s minden maradék holmink fölfért a kicsiny szekérre. Itt, a kapuban búcsúztunk azoktól, akikkel együtt töltöttük a nehéz napokat. Azóta mindenki elbúcsúzott a háztól, mely a Vérmezőre néz, egyetlen ismerős nevet sem olvastam a kapu alatt. Elindulok hát, átvágva a szépen gondozott Vérmező téli pagonyán, a Déli vasút pazar tömege felé, hogy Kiszálljak a metróra, és tíz perc múlva megérkezzem a város sűrűjébe. Baróti Géza A főváros valamennyi Duna-hídját lerombolták a fasiszták. Romokban hevert a Szabadság-híd (az akkori Ferenc József- híd). S a Szabadság-híd lett az első újjáépített híd a Dunán, amelyet 1946 augusztusában adtak át a forgalomnak. Az összefogás eredményét ünnepelték Ünnepelni sokféleképpen lehet. Az ember az öröm kifejezésére alkalmat, formát keres, de minderre csak azután kerülhet sor, ha már erre az egészre megvan — az ok! Nos, a karádi Aranykalász Termelőszövetkezetben az ünneplésre ott volt alkalomként a keddi zárszámadó közgyűlés, az ok pedig az a mérleg, mely alapját adta a beszámolónak. Ugyanitt nem is olyan régen ugyancsak fontos esemény zajlott le. Ennek felidézésére lássuk a Somogyi Néplap egy csaknem másfél évvel ezelőtti számának egyik írását. így kezdődött: »Karúd, 1973. október 27,, délelőtt 10 óra — ez a szombati nap emlékezetes marad a karádi meg az ando- csi szövetkezeti gazdák életében. Több mint 460 tsz-tag gyűlt össze a karádi gépműhely hatalmas szerelőcsarnokában a két községből, elfogadta az alapszabályt és megválasztotta az egyesült termelőszövetkezet vezetőségét. A jelentősen megnagyobbodott közös gazdaságnak most már több mint 1100 tagja, a közösben és a háztájiban együttvéve több mint 6000 hektár földje van... A részvevők jóváhagyták az egyesült tsz alapszabályát, az Aranykalász nevet használja a gazdaság 1974. január 1-től...« És végül Balassa Bélának, a Siófoki Járási Pártbizottság első titkárának akkor elhangzott szavaiból: "Ami eddig eltérő volt a két község, a két szövetkezet között, annak most azonossá kell válnia; a karádiak érezzék magukénak az andocsiak örömét és gondját — és fordítva is így kell lennie. Használják ki a lehetőségeket, és kutassák föl az előbbre jutás még rejtett — de meglevő — tartalékait. Ehhez és az új út minden helyes törekvéséhez bizton támaszkodhatnak a párt- és állami szervek segít- i dák. Az egy munkanapra jutó ségére ...« ______________________________ m indenki tekintse végig a termelőszövetkezetben eltöltött időt. a megtett utat. és ki-ki mérlegelje a közös és a saját tevékenységét is, mert az értékelés csak így lehet teljes. Valamennyien kíváncsian vártuk a mai zárszámadó közgyűlést . . Nem volt könnyű az indulás, azonban ahogy az idő múlott, úgy oldódtak fel az elején tapasztalt feszültségek. Az év közben tartott termelési tanácskozásokon — ezeken a dolgozó tagság túlnyomó többsége részt vett — kölcsönösen tájékoztattuk egymást a munkák helyzetéről, a feladatokról és a problémákról, s mindjobban kialakult a termeléshez szükséges jó légkör. Tervtárgyaló közgyűlésünkön az 1974. évi célokról -azt mondtuk. hogy ennek az évnek döntő jelentősége van szövetkezetünk életében. Lehetőségeink adottak a fejlődéshez, s ezekkel az egyesülés első esztendejében úgy kell gazdálkodnunk, hogy biztosítékot teremtsünk a következő évek zavartalan fejlődéséhez is ... Érdekes — és sokatmondó! — számokkal találkozhatott a részvevő ezerí ä közgyűlésen. Ilyen adat például az is, amelyik a szövetkezeti bruttó 'jövedelem 42,6 százalékos emelkedéséről beszél az előző évihez képest, s hogy ugyanakkor a munkanap-felhasználás 13,4 százalékkal csökkent. Az, hogy az egy munkanapra jutó termelési érték 43 százalékkal nőtt, az előbbi adatokkal együtt a munka hatékonyságának fokozódását ' tanúsítja. 1973-ban például a két tsz- ben együttvéve 209, tavaly az egyesült gazdaságban 429 vagon kukorica termett; az akkori vágóállatJtermelés 2911, a mostani 4620 mázsa volt. Év közben összesen 14,8 milliót kaptak, kiegészítő részesedés ként 1,6 milliót kapnak a gaz részesedés a tervezett 102 forint helyett 117 forint... Vélemények a múlt évről: Komáromi József az elismerése mellé kérést is tett, mégpedig azt, hogy vizsgálják felül a műhelybeliek munkabérét. Tanyi János, a Siófoki Járási Hivatal osztályvezetője arról szólt, hogy egy évvel ezelőtt mindenki drukkolt: vajon milyen lesz az egyesülést követő első zárszámadás? Az egyesülés mellett szóló agitatív szavak beigazolódtak. Az andocsi Hornung Károlyné, Szűcs Fe- rencné és Karsai Józsefné a baromfikeltetőben dolgozott, amíg az működött. Most ketten az erdőre járnak, Karsainé pedig a ruhagyárba. — Április végéig leszünk a gyárban — mondta —, így télen is keresünk, ha nem is sokat... Kezdetben tartottunk tőle. hogy a karádiaknál talán kedvezőtlenebbül bánnak velünk, ando- csiakkal, de* aztán semmi ilyesmit nem tapasztaltunk. Ugyancsak andocsi a traktoros, Péczeli Ferenc, és a kom- bájnos, Moós Miklós. Moós Miklós 42 ezer forintot keresett tavaly, hatezerrel többet, mint 1973-ban. — Igaz, még december 29-én is kombájnol- tam kukoricát...— mondta. Váczi Gyula karádi, hegesztő a műhelyben. A három férfi a beszámolót követő »műsorra« mutatott: a beszélgető, vidám emberekre. — Együtt a két falu, amint látja. Ilyen az összhang a mun. kában, a műszakban is. A traktoros a hegesztőre van utalva, a karádi az andocsira, az andocsi a karádira. Csak akkor jó a zárszámadás, ha így összetartunk egész évben ... A múlt év sikere a tanúság e szavaknak az igazára. Hernesz Ferenc Azóta másfél év telt el, s ezen a héten, kedden mérlegre tették ugyanebben a szerelőcsarnokban — de jóval több. mintegy félezer részvevő jelenlétében — az 1974. év gazdálkodásának az eredményeit. Hosszú, fehér asztalsorok mellett ültek a gazdák, karádiak és andocsiak, férfiak és nők, fiatalok és idősek vegyesen. A lakó- és munkahelytől függetlenül most egyetlen, nagy család ünneplő tagjainak érezték magukat valamennyien. A beszámoló hallgatása annak az induláskori közgyűlésnek a reményeit idézhette, ki-ki visszagondolhatott arra. hogy bizakodott Új Iv-adó Hab-hegyen és Szentesen A postás vezetők tanácskozása az idei feladatokról A postai és a távközlési szolgáltatások hatékonyságának, minőségi színvonalának további javítása, növelése áll a posta idei fejlesztésének középpontjában — hangsúlyozta Horn Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, a posta vezérigazgatója, szerdán a postások szakszervezetében kezdődött országos tanácskozáson. A vezérigazgató beszámolt arról, hogy az idén 25—30 új postahivatalt helyeznek üzembe, és folytatják a kezelés és lágyvagy kételkedett-e akkortájt az egyesülést követő előreju- | ügyvitel gépesítését. A tasban. A borítékok, az évközi kifizetések, a most közölt adatok azonban még a szüntelenül kétkedőket is meggyőzhették Árvái József elnök: — Azt javaslom, hogy gondolatban mányosi telefonközpont múlt évről áthúzódó tízezer állomásos bővítését várhatóan márciusban befejezik, s a tervek szerint az év végére elkészül a belváros új telefonközpontja. A nemzetközi távbeszélőszolgálatban bevezetik Budapest és több európai főváros között a kimenő távhívást. Üzembe helyezik a budapesti új tv-adót, Szentesen és Kab- hegyen is újat állítanak munkába, s a jobb vételi lehetőségek megteremtésére nyolc átjátszó adót építenek. Az első vidéki meghívás Egy kép nagyon megragadt barátságosan és örömmel váöennem. Szépen és szeretettel meg is írtam, azután az egészet kihúztam. Nem fért be akkor a tudósításba. Most egy diplomáciai esemény idézte föl bennem a jelenetet. Néhány héttel ezelőtt mongol vendégek jártak a megyeszék- j helyen, s meglátogatták a húskombinátot is. Az U alakban felállított asztalokat azok a munkások ülték körül, akik iolgoztak a Darhanban felavatott testvérüzemben. Először minden a protokoll szerint történt: üdvözlés, válasz. A nagykövetség munkatársa mongolra fordította mindazt, ifni elhangzott. Segített a tolmácsolásban a gyár egyik szakembere is, ő oroszul tájékoztatta a kereskedelmi tanácsost. Hirtelen az egész légkör feloldódott, az egyik gépész megfogta a székét, s egészen közel vitte az »elnökségi« asztalhoz, szembeült a nagykövetség ideiglenes ügyvivőjével, Kérdéseket tett föl — oroszul. Jadamyn Sirendev laszolt. — Jóska — súgták 9 társai —, azt kérdezd meg,’ teljesítették-e a tervet a darhaniak. Jóska, azaz Keczeli József olykor-olykor hátrafordult, s röviden summázta a beszélge- I tés tartalmát. Azt is, hogy most még nem tudja a nagy- követség az adatokat, de hamarosan rendelkezésükre áll. s akkor majd tájékoztatják őket. A prograrrl mindig szigorú: amikorra mindenki belemelegedett a beszélgetésbe, félbe kellett szakítani. Rövid búcsú, azután a nagykövetség munkatársai elindultak városnézésre. Azt azonban megígérték, hogy az új nagykövet, aki hamarosan elfoglalja hivatalát, rövidesen ellátogat a városba, a gyárba is. S itt kapcsolódik a két esemény. Bambajrin Dügerszü- ren, a Mongol Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete hétfőn átadta megbízólevelét Losonczi Pálnak az Elnöki Tanács elnökének. Elődje, P. Sagdarszü- ren sokat járt megyénkben, városunkban, s nem mulasztotta el személyesen üdvözölni az itteni jó ismerőseit, amikor hazautazott. A fejlődő kaposvári—dar- hani kapcsolatok szükségessé teszik az egyre gyakoribb személyes találkozásokat. Az új nagykövet, Bambajrin Dü- gerszüren most bizonyára az ügyekkel ismerkedik. Jadamyn Sirendev eddigi ideiglenes ügyvivő egy vidéki meghívást is átad: a kaposváriakét. Égész biztos, hogy majd eleget tesz önnek, amint ideje engedi. Sokáig dolgozott ugyanis az élelmiszeriparban, s érdekli, mint élnek, dolgoznak Darhan testvérvárosában, a darhani húskombinát testvérüzemében. S ha eljön, a Mongóliában járt munkásaink személyesen kaphatnak választ a kérdésükre: teljesitette-e tervét a kinti húskombinát. L. G. Világgazdasági ábécé Világpiaci árszínvonal, infláció Az ár az áru értekének pénzbeli kifejezése. A világpiaci ár azt az árat jelenti, mely a világpiacon gazdát cserélő áruk értékét fejezi ki. Nem minden áru kerül ki a világpiacra, pl. kenyeret senki sem vesz vagy ad el a világpiacon, de a világpiacon gazdát cserélő áruk ára —»■ különböző mértékben — hat szinte minden egyéb áru előállítási költségére, tehát árára is. így pl. a gá"bona vagy a mezőgazdaságban felhasznált kémiai szerek világpiaci ára hat a kenyér árára legtöbb országban. Az infláció látható megjelenési formája az árak nagymértékű és viszonylag hirtelen megemelkedése. Nem minden áremelkedés jelent inflációt. A válságos periódusok áresései után következő áremelkedés vagy a termelési feltételek rosszabbodása következtében előállott áremelkedés nem jelent inflációt. Inflációra mutat azonban minden olyan áremelkedés, mely azért következett be; mert több pénz került forgalomba, mint amennyit a termelt áruk cseréje, értékesítése megkívánt. Ez esetben pénzromlás, a pénz értékének csökkenése következik be. Az az ország, melynek pénze az említett ok miatt romlik, könnyebben exportál, mert a külföldi vevő. aki tőle vásárol, kevesebbet fizet, mint a korábbi időszakban, hiszen az exportőr ország elértéktelenedett pénzében számítva az eladott termék árát, viszonylág kisebb összeget kell az áruért saját pénzében kifizetnie. Az ilyenfajta pénzromlás — amelynek terhét az adott ország dolgozói viselik — rontja a versenytársak esélyeit, ezért vele szemben más országok vagy saját pénzük leértékelésével, vagy import- korlátozásokkal, végső soron tehát mesterségesen előidézett inflációval védekeznek. Ilyen esetben az infláció exportjáról, illetve importjáról is beszélhetünk. Somogyi Niphpl 3
