Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-04 / 29. szám

Társadalmi eHenSrök tapasztalataiból Sok a visszaélés, a szabálytalanság Vezet a Balaton-part — Magas bírságok és figyelmeztetések ezért 5000 forintra bírságol­ták. A Pannónia vendéglátó vállalat siófoki Matróz étter­mében Szép Imre felszolgáló — szerinte tévedésből — 20 forinttal számolt többet a vendégnek. Ez a tévedés 3500 forintjába került, ennyi bír­ságot kellett fizetnie. S lehetne még sorolni a Balaton partján, de a megye más területein is azokat, aki­ket jelentős bírsággal figyel­meztettek a körültekintőbb munkára. A siófoki 542-es számú élelmiszerboltból Kő­vári Gyulát. akit téves szá­molásért 2000 forint bírságra köteleztek. vagy Szabados István kaposvári vegyeskeres­kedőt. aki minőségrontásért, árdrágításért fizetett 3500 fo­rint bírságot. Akiknél először tapasztal­tak hibát — s főként fiata­loknál — elegendőnek tar­tották a vállalati figyelmez­tetést, fegyelmit. A vendéglátó vállalat 77, a megyei élelmiszer-kiskereske­delmi vállalat pedig 40 eset­ben intézkedett a társadalmi ellenőrzés javaslata alapján. Javult az ellátás A sok hiba mellett örven­detes a társadalmi ellenőrök­nek az a megállapítása, hogy javult, több területen jobb lett az ellátás. Ez vonatkozik az idegenforgalomban jelen­tős szerepet játszó területek­re is. A tej és a tejtermékek értékesítésénél különösen kedvező tapasztalatokat sze­reztek. Szerintük még javíta­ni kellene az iskolatej-akció szervezésén. A vidéki üzle­tekben nem elegendő a hűtő- kapacitás. A kenyérrel kap­csolatos panaszok a kis köz­ségekben lakóknál elsősorban a ritka szállítás és a nem megfelelő minőség miatt adódnak. A kisebb települése­ken levő üzletek nagy« része elhanyagolt, korszerűtlen. Vizsgálták a társadalmi el­lenőrök azt is, hogy a vidéki üzletek mennyire tartják be az alkoholizmus visszaszorítá­sát segítő rendeletet, amely meghatározza a boltok ital­készletének arányát. Ez az élelmiszerboltokban az egész árukészletnek legföljebb 8— 12 százaléka lehet. A tabi áfész 37-es számú vegyesbolt­jában ez az arány elérte a 40 százalékot! Még következetesebben Társadalmi ellenőreink fel­adata az idén sem lesz keve­sebb. A XI. pártkongresszus irányelveiben ezt olvashatni: »A közérdek érvényesítése megkívánja az állami társa­dalmi ellenőrzés jelenlegi rendszerének fejlesztését.« Az SZMT közgazdasági bi­zottságának vezetője, Müller Lajos elmondta, hogy ebben az évben is tovább folytat­ják a tavaly jól bevált, közös ellenőrzéseket, s ezekbe mind több fizikai munkást vonnak be. Szükséges az is, hogy a vállalatok, szövetkezetek je­lentős részt vállaljanak ebből a feladatból, javítsák a belső ellenőrzést, s megbízható megfelelő embereket alkal­mazzanak. Egy friss, intő példa. A tár­sadalmi ellenőrök a napok­ban jártak a kaposvári áfész 1-es számú, Kanizsai utcai boltjában. Az eladó 4,70 fo­rinttal számolt többet, szinte minden tételnél tévedett, s arra hivatkozott, hogy nincs megfelelő szakmai gyákorlata. A szakszervezeti társadalmi ellenőrök jelentős feladatot vállalnak magukra önzetlenül, a fogyasztók, dolgozó társaik érdekeinek védelmében. Megérdemelnék, hogy a vál­lalati szakszervezeti bizottsá­gok az eddigieknél jobban be­csüljék, ismerjék el munká­jukat. A társadalmi ellenőrök a tanácskozáson elmondták, hogy munkájuk közben gya­korta találkoznak olyanokkal, akik az évek során ismétlő­dően követnek el visszaélést, szabálytalanságot. Kifizetik a bírságot, s aztán marad­nak a helyükön. Következete­sen kellene élni nemcsak a bírságolás, a felelősségre vo­nás jogával, hanem a pályá­ról való eltanácsolással, illet­ve a működési engedély meg­vonásával is! Sz3lai Lász|ó Megmentik a szürke marhát Háromszáznyolcvan szak- szervezeti, társadalmi ellenőr tevékenykedik megyénkben. Tavaly — mint a korábbi években is — legfontosabb feladatuknak tekintették a fogyasztói érdekek védelmét. Azt, amit a X. pártkongresz- szus számukra is meghatáro­zott, hogy »akadályozzák meg a harácsolást, a jogtalan ha­szonszerzést«. Az SZMT közgazdasági bi­zottsága a napokban hívta össze tanácskozásra a társa­dalmi ellenőröket, az ÁKF, a Minőségvizsgáló Intézet szak­embereit, a kereskedelmi, vendéglátó vállalatok képvi­selőit. A tavalyi tapasztala­tokról és az idei feladatokról tárgyaltak. Jobb az együttműködés — A fogyasztói érdekek védelmét szolgáló párthatáro­zatok végrehajtásáért a múlt évben eredményesen dolgoz­tak társadalmi ellenőreink. 1970-ben 1340 ellenőrzést tar­tottunk, tavaly már 2548-at. Arra törekedtünk, hogy ja­vítsuk együttműködésünket az állami kereskedelmi fel­ügyelőséggel, a minőségvizs­gáló intézettel, valamint a kereskedelmi és vendéglátó vállalatok ellenőreivel. Az el­lenőrzéseknek több mint a felét velük közösen végeztük. Ezzel elértük, hogy a vizs­gálatok alaposabbak, megbíz­hatóbbak voltak, mint ko­rábban. Ellenőrzésünk kiter­jedt a megye egész kereske­delmi, vendéglátó hálózatára. A számolás, mérés mellett vizsgáltuk az árváltozások végrehajtását, a megyei ta­nács javaslatára a peremke­rületek, a falvak, valamint Siófok, Barcs, Marcali lakói­nak ellátását, az idegenfor­galmi területeken működő állami, szövetkezeti üzletek, a magán-kiskereskedők, kifőz­dék tevékenységét. A legtöbb visszaélést, szabálytalanságot a Balaton-parton tapasztal­tuk — tájékoztatott Müller Lajos, az SZMT közgazdasági bizottságának a vezetője. Húszforintos „tévedés“ Minőségrontás, kávé-, bor- hamisítás, árdrágítás, helyte­len számolás — ez jellemző az idegenforgalmi területe­ken levő vendéglők, presszók egy részére. Erre utal az is, hogy az itt tartott ellenőr­zések során 52 százalékban tapasztaltak valamilyen sza­bálytalanságot, visszaélést. Az előző esztendőben ez »csupán« 49 százalék volt. Balatonbogláron például Kónya Jánosné kiskereskedő 66 forinttal számolt többet, Átfogó tenyésztőmunka kezdődött — az állattenyészté­si felügyelőségek bevonásával — a kiveszőben levő magyar szürke marha megmentéséért. Az ősi fajta, amelynek elődeit a honfoglaló magyarok hozták magukkal, már csak mutató­ban található a hortobágyi és a kiskunsági nemzeti parkban. Jelenleg 900 tehenet tartanak nyilván, ezeket is a leromlás, elkorcsosodás veszélyezteti. Most Jugoszláviából érkezett tenyészbikákat hozattak Bu- gacra, illetve Hortobágyra. Ugyanakkor a bugaci magyar szürke növendékbikákat Jugo­szláviába exportálják. Minden kapható Az Újságírói zsargon ez­úttal szó szerint igaz volt: a téma valóban az utcán he­vert. Az utat szegélyező zöld sáv mindenütt kirakott, hasz­nált holmiktól tarkállott. Óreg érmelegítő, kopott; szí- nehagyott pufajka, félretapo­sott sarkú cipő, gyűrött téli­kabát foszladozó szőrmegal­lérral, rozsdás vasszerszámok, függönyök, ingek, könyvek, nyakkendők kavalkádja, ku­sza tarkasága adja meg min­den hónap első vasárnapján a Marx Károly utca képének alaphangulatát Kaposváron. Száz meg száz ember nyüzsög ezeken az alkalmi vásárokon, ahol minden elképzelhető árucikk gazdát cserélhet, minden elképzelhető áron. Itt bárki kiélheti a lelke mélyén szunnyadó kereskedői hajlamokat, mindössze hat fo­rint helypénzt kell leszurkol­nia, s a fogasról néhány el­nyűtt göncöt leakasztania, vagy előkotorni a padlások, kamrák mélyéből az évtizede ottfelejtett holmikat. Kik járnak ide? Azok, akik eladni akarnak, és azok, akik vásárolni. Akiknek megéri a tízforintos ing, a harminca­sért megvásárolt nadrág, s a százasért bármelyik pillanat­ban felölthető télikabát. Olyan dömpingje van itt a használt ruhának, ócska ci­pőnek, csizmának, hogy aki nem sajnálja válogatásra az időt, az meglepően jó . dara­bokkal gazdagíthatja a ruha­tárát, jóllehet nem az itt vá­sárolt holmikkal fogja diktál­ni a kaposvári divatot. Pedig diktálhatná. Más — például a pécsi vagy a szek­szárdi ócskapiacokon — gyak­ran marakodnak a fiatal lá­nyok egy-egy eredeti népi szabású blúzért, gyönyörűen hímzett bekecsért, olcsó, min­tás vászonért. A kaposvári havivásárt hónapról hónapra végigfürkésző, gondos látoga­tó azonban itt ilyesmit alig talál. Már harmadszor látja a jóféle bőrből varrt, K. u. K.-s időkből való katonai oldal­táskát, senki nem veszi a művészien megmunkált, bronz nyélbe foglalt szalormasütő- készséget, s a rövid, derékig érő bundácskát, amelynek hímzései egykor a göllei asz- szonyok vállaira simultak. Nem, vagy csak alig fogy­nak a könyvek: persze, ezek cseppet sem régiségek, több­nyire az olcsó könyvtár fosz­lott fedelű példányai, ame­lyeket közben vászonkötés­ben is kiadtak, vagy a vég­zett orvosnövendék gyerek volt tankönyvei. Ami pedig tényleges ritkaság — például a nagy francia forradalom és a császárság korának öt­kötetes magyar kiadása —, azt lehetetlenül drágán, há­romszáz forintért kínálják. — Ne menjen el, aranyos­kám — szól utánam egy pi­rospozsgás, idősebb néni. — Lehet alkudni... Az ám! Lehet alkudni. De hogyan? Az embert ismeret­len röstellkedés fogja el, amint meglegyinti a régi vásároknak ez a számára már ismeretlen hangulata, »ötszáz! Kétszáz! Négyszázöt­ven ! Háromszáz! Négyszáz, de alább egy petákkal set ^a, csapjon bele! Itt a kezem, nem...« Milyen szokatlan ma mindez a fülnek, az ész­nek. A sok használt cikk kö­zött sétálgató, szemlélgető ember megszokta már, hogy nem alkuszik. Ha soknak ta­lál .valamit, odébb sétál. S lám, még a fővárosból le­ruccant kiskereskedőnek is »elfogy a cérnája«, amikor az egyik néni már harmadszor túrja fel készletét, s a végén megnyugtatásul közli: »Majd visszajövök!« Ez az odavetett szó végképp felbőszítette az árust: »Ide aztán ne! — for- tyant föl. — Ha idejön, én megszököm.« »De miért?« — nyílt kerekre a néni szemé a csodálkozástól, de választ nem kapott, csak egy dühös legyintésre lelt. Ki érti ezt? Meghalt volna az igazi alkuszszellem? Meg. S ami olykor-olykor (minden hónap első vasárnapján) itt tapasz­talható, áz már csak gyenge visszfénye, porlófélben levő utóélete annak. Van azonban olyan ke­reskedő, akinek a portékái a reneszánszukat élik. Ö a bólyi kékfestő. A hatvanas évek végén a bólyi mester még re- zignáltan nyilatkozott a kék­festő szakma kilátásairól ér­deklődő újságírónak: »Amíg öregasszony lesz, a kékfestő kelmékre is szükség lesz.« De maga is tudta, hogy ez in­kább tetszetős magyarázat, mint magabiztos derűlátás. A hetvenes években azonban újra divatba jött ez a szép szövetanyag. A vasárnapi vá­sáron már a sátor közelébe sem lehetett menni — a sok középkorú és fiatalasszony miatt Hiába, változnak az idők. Cs. T. Mélytengeri robot RIPORTOK A SZOVIETUNI ÓBÓL Vendégszerető Grúzia — Ha barátomnak tartasz, Grúziát, Tbiliszit, el ne kerüld! — kötötte lelkemre Miha Klvividze költő, Katona Jó­zsef Bánk bánjának grúz nyelvre fordítója. Így mondta ezt Kandelaki és Kavkaszidze kollégám is'. A fagyos téli moszkvai estéken mindhár­man sokat meséltek nekem a napfényes Grúziáról. Es egy forró nyári napon megérkeztem Tbiliszibe. Ettől a pillanattól kezdve aztán már semmire sem volt gon­dom. A grúzok mindjárt szem­betűnő jellemvonása a jó' kedv, a vidámság. A későb­biekben lépten-nyomon ta­pasztaltam, hogy vendégsze­retetük végtelen. Adát — ez a grúz szó írat­lan törvényt jelent. Az ősi, év­századok folyamán kialakult vendégfogadási szokásokat — »adatokat« — ma is megtart­ják. A vendégért mindent megtesznek, ám elvárják főle, hogy tiszteletben tartsa szo­kásaikat. Vendégfogadói ha­Somogyi Néplap gyományaik között az egyik legfontosabb, hogy a gazdát visszautasítani, ha az valami­vel kínál, sértés. Pohárköszön­tőnél a poharat fenékig kell üríteni ... A gazda mindenkor maga választja ki a vendégek­nek a legjobb falatokat. Di­csérni valami tárgyat nem j ajánlatos, mert a gazda azt abban a pillanatban a ven- | dégnek ajándékozza. A grúz konyha kedvünkre : való. Fűszeres, és szeretik a , piros paprikát. A csahohbili hasonlít a csirkepaprikáshoz A harcso bárányból főzött le­ves, hagymával, fokhagymá­val, paprikával, paradicsom­mal ízesítve. Különlegesség a szavici, a sokféle fűszerrel ke­vert diómártás, amelyet hideg számyassülttel tálalnak. A frissen sült túrós-sajtos tész­tát, a harcsapurit pedig ugyanúgy meg kell kóstolni, mint nálunk a rétest. Előitaí rendszerint a csacsa, vagyis a törkölypálinka. A fűszeres ételekre aztán csúsznak a ki­tűnő, tüzes, zamator grúz bo­rok — a cinandali meg a hvancskara. Tbiliszi — amely a Kúra fo­lyó partján húzódik, közel 25 kilométernyi hosszan — 1500 éve lakott hely. Az óvárosban sok nagyszerű műemlék ma­radt fenn. Az épületek több­sége azonban az utóbbi száz esztendő folyamán épült. A legújabb épületek ,pedig hal­latlanul merészek, különlege­sek. Helyenként korszerűbbek is, mint Leningrádban vagy Moszkvában az új negyedek­ben. — Gyerünk, megnézzük a grúz tengert! — mondta vi­dáman egyik délután Kande­laki barátom. — Valamire való tavuk sem volt itt a kö- , zelben, hát csináltunk ma- j gunknak a fejünk fölé egy mi- j ni tengert. Közvetlenül a város fölötti hegyekben elzárták egy folyó útját és vízzel árasztottak el egy hatalmas völgyet. Ám | ennek a völgynek a legmé- j lyebben fekvő része is följebb j van, mint a város legmaga- ! sabb pontja. A mintegy 12 ki­lométernyi hosszú és helyen­ként 2—3 kilométer széles »mini tenger« még tovább duzzad, de körülötte máris nagyon szép üdülőövezet ala­kult ki. Nagyon tetszett, hogy több olcsó penziót létesítettek, főleg a kis pénzű fiatalok számára. Ami alaposan meg­lepett: a »mini tengeren« élénk hajóforgalom is van. Kandelaki barátom — aki a művészettörténetek kandidá­tusa, s a tbiliszi városi párt- bizottság tudományos osztá­lyának a vezetőihelyettese — a jelen tényeit sorolta: — Ma Szovjet-Grúzia min­den ezer lakosára 58 egyetemi vagy főiskolai végzettségű szakember jut. Ez pedig azt jelenti, hogy hatszor-hétszer több, amennyi Franciaország­ban és Angliában az ezer la­kosra eső diplomások aránya. Nem szerénytelenség: a Szov­jetunió viszonylatában is elő­kelő helyen állunk. Adatokat, tényeket sorolt. Íme, mutatóban néhány: A köztársaságok Tudományos Akadémiája ugyan csak 1941- ben alakult meg, de már nagy tekintélyt vívott ki magának. A grúz matematikusok, fizio- lógusok, nyelvészek, geológu­sok, történészek és a műszaki tudományok művelői közül számosán világhírnévre tettek szert. Niko Muszhelisvili is­mert matematikus, az akadé­mia elnöke, Alekszandr Dzsa- nelidze és Georgij Dzocenidze világhírű geológus, vagy pél­dáid Ivane Beritasvili, a Fi­ziológiai Kutatóintézet tudósa három akadémiának — a | szovjet és a grúz tudományos akadémiának meg a Szovjet Orvostudományi Akadémiá­nak — is rendes tagja. Sok tudósuk kapott magas kitünte­téseket: G. Melikisvili törté­nész és N. Antevala orvos- professzor például Lenin-dí- jas. — Tudományos életünk gyors ütemben fejlődő ágai közé tartozik az elektronika, az automatika, a telemechani­ka és a kibernetika; városunk közelében atomreaktor műkö­dik — mondotta Kandelaki. Még sokáig beszélt a grúz tudományos élet helyzetéről, sikereiről, terveiről, aztán a Dinamó labdarúgó-mérkőzé­sére indultunk. Mert mint minden grúz, Kandelaki bará­tom is született, vérbeli szur­koló. Bár mostanában koránt­sem megy olyan jól a Dina­mónak, mint régebben, de azért a stadion minden mér­kőzésen megtelik. Sőt, kicsi­nek is bizonyult, így most újat építenek. Hurcilava, Gogija, Gucajev, Dzodzuasvili meg a többiek azon a napon nem villogtak, csak döntetlenre fu­totta az erejük a kijevi test­vércsapattal szemben. — Se­baj — vigasztalták magukat a mérkőzésen még dühös szur­kolók —, majd a következő meccsen jobban megy. Otthon éreztem magam. (Folytatjuk.) Tímár Ede j Tenger alatti távirányítású kutatójárművet készítettek nyugatnémet szakemberek, amely 200 méter mélységbe ereszkedhet alá. Oldalsó és magassági kormánya van, akárcsak egy repülőgépnek, burkolata üvegrosttal erősített műanyag. A »Pinguin« a víz­felszínen úszó járművel moz­gatható (vontatható), vagy sa­ját motorjával változtathatja helyét, távirányítással. A mélytengeri robot méréseket végezhet, amelyek adatait a törzs középső részében elhe­lyezett elektronikus berende­zések rögzítik és továbbítják. A mintegy 2000 kg súlyú »Pinguin«-t jól lehet majd al­kalmazni a tengerfenék feltér­képezésére, minták vételére, a tengerfenék rengéseinek meg­figyelésére, a tenger alatti ká­belek ellenőrzésére, a mélyví­zi szennyezések mértékének és helyének megállapítására stb. Már dolgoznak a kutatók a mélytengeri robot olyan változatának az elkészítésén, amely 6000 méteres tenger­mélységbe is lemerülhet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom