Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-04 / 29. szám
A kongresszusi irányelvek tükrében Természeti erőforrásaink — hazai lehetőségeink A gazdaságfejlesztésnek vannak olyan objektív adottságai, feltételei, amelyek meghatározó jellegűek, mert csak hosszú távon, vagy egyáltalán nem változtathatók meg. Ilyen feltétel a rendelkezésre álló munkaerő mennyisége, képzettsége, amely hosszú távon, néhány évtized alatt megfelelő népesedési, oktatási és képzési politikával módosítható. Hasonlóképpen meghatározó, de korántsem módosítható’ adottság mindaz a természeti erőforrás — termőfölt, erdő, ásványi vagyon —, amellyel egy-egy ország, gazdaság rendelkezik. A magyar gazdaság természeti erőforrásai egyrészt korlátozottak — a termőföldek, az erdők területe alig bővíthető —, másrészt szűkösek. Magyarország nemzeti vagyona — nem kis részben a folyamatos felhalmozás eredményeként — évről évre gyarapszik, 1961—1973 között például mintegy 70 százalékkal nőtt. Ám ugyanebben az időszakban a nemzeti vagyon másik fontos elemének, a természeti erőforrások — a termő és nem termő föld, az élőfaállomány és az újonnan feltárt ásványi kincs — vagyonértéke mindössze 12 százalékkal gyarapodott. Ezek a hazai természetigeológiai adottságok az iparszerkezetben is tükröződnek. Két-két és fél évtizeddel ezelőtt az ásványi kincseket kitermelő ágazat, a bányászat mintegy 26 százalékkal részesedett az ipar teljes termeléséből. S noha a bányászat termelése is jelentősen fejlődött, részesedése a hetvenes évek elején már 5 százalék alatt volt. Ennek továbbgyűrűző hatásai az alapanyag- iparok csökkenő arányában jelentkeznek. A bányászat, a kohászat, az építőanyag-ipar, a vegyipar, továbbá a villa- mosenergia-ipar együttes részesedése az ipari termelésben a korábbi 52—53 százalékról 33 százalékra esett vissza, s egyidejűleg nőtt a feldolgozó iparágak aránya. A növekvő igényekhez mérten az ásványi anyagok kitermelése nem tudott lépést tartani az ipar és a népgazdaság általános fejlődésével. A magyar gazdaság működésének nélkülözhetetlen feltétele az energiahordozók és az anyagok importja. A népgazdaság összes energia- hordozó- és nyersanyagszükségletének mintegy 50 százalékát fedezi a hazai termelés, további 50 százalékát importálni kell. Az energiahordozó- és nyersanyagellátás források szerinti összetétele: a hazai termelés aránya 50 százalék, a szocialista importé kb. 30 százalék, a világpiacon vásárolt energiahordozóké és nyersanyagoké — a mennyiséget és nem az árat tekintve — mintegy 20 százalék. A hazai nyersanyagbázis mindössze néhány • feldolgozó iparág ellátását biztosítja. Ezek sorába tartozik az alumíniumfeldolgozás és -fel- használás és az élelmiszerfeldolgozó ipar. Minden egyéb feldolgozó ipar — a gépipar, a textilipar, a papír- és nyomdaipar, a bőripar, a fa- feldolgozó ipar, s jelentős részben a vegyipar is — importált alapanyagokból, félkész termékekből állítja elő gyártmányait. Az ipar számos ágazata —■ pl. a vaskohászat, a pamutipar, a gumigyártás — egyetlen napig sem nélkülözheti az alapanyag-behozatalt, de más iparágakban is tucatjával adódnak olyan — a népgazdaság szempontjából alapvető jelentőségű — termékek és termékcsoportok, amelyekhez a nyers- és alapanyagokat teljes egészében, de legalább 50 százalékon felüli arányban külföldön vásároljuk meg. H a összevetjük a népgazdaság anyagfelhasználását a hazai termeléssel, az állapítható meg, hogy az ásványi eredetű termékek közül csak a bauxit áll kellő bőségben rendelkezésre, minden egyéb fontos és nálunk is kitermelt bányászati termékből — nemcsak kőolajból, vasércből, kokszból, hanem bizonyos fajta agyagból, különleges homokból, kaolinból is — importra vagyunk utalva. Tehát ami van — kivétel a bauxit —. az sem elegendő, emellett az ásványi termékek, kincsek hosszú sora — nyers azbeszt, nyers foszfát, pirít, kén, ötvöző fémek, nehéz színesfémek ércei — hiányzik szerfelett szűkös geológiai »kincstárunkból«. A népgazdaság másik anyagszolgáltató ágazata, a mező- és erdőgazdaság gyakorlatilag csak az élelmiszeriparnak nyújt megfelelő nyers- és alapanyag-ellátást, bár egyes terményekből, alapanyagokból annak se mindig. A könnyűipar agrár I eredetű házi nyersanyagbázisa — s ezúttal nem a dél- | szaki agrártermékekre gondolunk, hanem a nyersbőrre, a j gyapjúra, a papírfára, a fűrészárukra — csak részben és egyre csökkenő mértékben fedezi a szükségletet. Az elmúlt évtizedekben a geológusok intenzív kutatást- feltárást végeztek az országban, egyebek között új olaj- és földgázlelőhelyekkel gyarapították egyrészt a készleteket, másrészt a termelést. A széles körű kutatás-feltárás egyetlen negatívuma: most már aligha számíthatunk arra, hogy ez a munka váratlan és kezező meglepetéseket prodiínáljon, jelentősen gyarapítva a kitermelhető, hasznosítható ásvány- vagyont. Bár a tudomány és a technika fejlődése épp a közelmúlt évtizedekben a szerkezeti anyagok termelésének új lehetőségeit teremtette meg — műanyagok, műszálak, műbőrök, műfák stb. —, a mezőgazdaságban pedig növelte a hozamokat, irráelis lenne azt remélni, hogy a tudományos-technikai forradalom újabb és további vívmányai nagymértékben kedvezőbbé tehetik gazdaságunk objektív adottságát, lényegesen enyhíthetik a nyers- és alapanyagok hiányát. (Mellesleg a mesterséges szerkezeti anyagok is ánványi alapanyagokból, szénhidrogénekből készülnek, s a terméshozamok növelésének is anyagráfordítás, műtrágya, növényvédő szer a feltétele.) M inden arra vall, hogy a jelenlegi világgazdasági helyzettől függetlenül, még abban az esetben is, ha az energiahordozók, ásványi és agrár eredetű nyersanyagok, valamint az iparcikkek árarányai a jelenleginél kedvezőbbek lennének is, népgazdaságunknak, társadalmunknak alapvető érdeke, hogy ésszerűen gazdálkodjék — a termelésben és a felhasználásban — az anyaggal, legyen az hazai, avagy import eredetű. Időszerű, sőt szükséges ezt a lét- fontosságú leckét megtanulnunk, mert természeti erőforrásaink korlátozott, sőt szűkös volta következtében a következő években azzal kell számolnunk, hogy a gazdasági fejlődés során a hazai nyersanyagbázis a jelenleginél is kisebb mértékben fedezi majd a népgazdaság ellátását, szükségleteit. G. I. I Őszöd és Földvár között épül a vízvezeték Napi 2200 köbméter a Balatonból Fonyód 600 köbméteres tározót kap — Egy gombnyomással irányítják köMély morgá- sú markológépek .árkot ásnak Bala- tonföldvár előtt, a 70-es út mellett. Ügyes kezű munkások eternit csöveket illesztenek egymásba, s fektetnek az árokba. A csövekre azután föld kerül, s hamarosan csak a rajzokról lehet pontosan tudni, hogy hói húzódik a vízvezeték. A háromszáz milliméter átmérőjű csövek ugyanis azért kerülnek a földbe, hogy biztonságosabbá tegyék Balatonőszöd és Földvár zött az ivóvízellátást. A munka korántsem látványos, de annál fontosabb: e térségben, nyaranta többszörösére emelkedik a lélekszám, s az üdülök jó ellátása egyebek mellett azt is jelenti, hogy legyen mindig elég víz. Átgondolt terv alapján évek óta fejleszti a vízvezeték-hálózatot a déli part különböző településein a Dunántúli Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat. Igazgatójától, Rózsavölgyi Imrétől kaptam a tájékoztatást, hogy az idei nyárra Balatonőszödön üzembe állítanak egy napi 2200 köbméter víz tisztítására alkalmas berendezést. A parti települések egy részének lakói ugyanis Balaton-vizet isznak. Őszöd mellett mélyen a Balatonba fektették már azokat a szívócsöveket, melyek a vizet juttatják el a tisztítóberendezésekhez. Állandó minőségellenőrzés mellett innen jut az eternit csöveken keresztül a csapokhoz a balatoni ivóvíz. Azért, hogy Őszöd és Földvár között a települések mindenütt megfelelő mennyiséget kapjanak, most építik a 7 kilométer hosszú vezetékrendszert. Ez a kilencmillió forintos beruházás — a tervek szerint — május 15-re elkészül. A Dunántúli Vízügyi Építő Vállalat erre az időre az ötmillió forintos költséggel épüMarkoló készít helyet a csöveknek. Ez a beruházás úgy készül már, hogy csatlakozni tudjon majd a regionális vízműrendszerhez. Amíg a két partot átfogó rendszer elkészül, a Földvár környéki teiejoiilések ellátását javítja. Ezen a télen korszerűsítik, állandó üzemre építik ki a Balatonföldváron működő vízkiviteli rendszert is. A déli part ivóvízzel kapcsolatos másik beruházása a Fonyódon készülő 600 köbméteres tározó. Ez 2 millió forintba kerül. Ezen a településen még egy összekötő vezeték is készül a nyárra. A helyi vízművekkel párhuzamosan épül a regionális rendszer is. Az év végére a nyugat-balatoni rendszer déli ága egészen Balatonőszöd ig jut el. Azt jelenti ez, hogy jövőre Révfülöptől idáig egységes rendszer szolgáltatja az üdülőknek az ivóvizet, s mód nyílik arra, hogy mindig oda »küldjék« a legtöbbet, ahol legnagyobb a fogyasztás. Ehhez azonban megfelelő irányítórendszerre is szükség van. A diszpécserközpontot Fonyódon állítják majd fel: innen egyetlen gombnyomással »terelni« lehet a vizet Révfülöptől egészen őszödig. Amíg e terv megvalósul, három év telik el. Az idén négymillió forintot költenek arra, hogy — első lépésként — Fonyód környékén szabályozni tudják a víz útját. A néptelen Balaton-parton intenzív munka folyik azért, hogy mire megérkeznek a vendégek, pihenésüket a vízhiány sem zavarja. K. I. ,'M.U 'J . . Az eternitvezeték segítségével a nyáron már több víz jut a településekre. Világgazdasági ábécé Preferencia szerelését is elvégzi Nagyközségi küldöttértekezlet Eredményes négy év után »A Magyar Szocialista Munkáspárt politikája a helyi feladatok megvalósításában is eredményeket hozott, a változó, fejlődő társadalmi viszonyoknak megfelelően Fonyód nagyközség lakossága a párttagsággal szoros egységben azon munkálkodott, hogy fejlődésünk még dinamikusabb, eredményesebb legyen« — mottója is lehetne ez a megállapítás annak a küldöttgyűlésnek, melyre szombaton került sor az MSZMP Fonyód Nagyközségi Bizottságán. Szokola Károlyné dr. kül- döttértekezleti elnök megnyitó szavaival kezdődött a felelősségteljes tanácskozás, melynek első napirendi részeként Tóth József, a nagyközségi pártbizottság titkára tartott beszámolót. Elemezte az elmúlt négy év munkáját, melynek eredményei joggal töltik el örömmel Fonyód kommunistáit. Fejlődtek az ipari üzemek, a termelőszövetkezet, szélesedett a szocialista demokrácia, tovább javultak a községek- lakosságának élet- és munkakörülményei, szilárdabbá vált viszonyuk a szocialista társadalmi rendhez. A pártélet kérdéseiről szólva a nagyközségi bizottság titkára elmondta, hogy tevékenységükben nagy gondot fordítottak a tömegkapcsolatok javítására, s a tömegszervezetekben, -mozgalmakban a határozott pártirányitásra törekedtek. Az eredmények sorolása után a fogyatékosságokra is kitért az előadó. Néhány intézményben, vállalatnál a. tömegszervezeti vezetőség viszonylag későn fogott az intézkedések végrehajtásához. A fejlődés alapja a tervszerűség, a rendszeres szervezeti élet. Ugyanakkor erősödött Fonyód és társközségeinek alapszervezeteiben az eszmei, politikai egység, fejlődött a demokratikus centralizmus. Az esetenkénti gondokról konkrét példákat említve is szólt Tóth József. Az alapszervezeti életben a belterületen és az építőipari ktsz-ben vannak problémák. Felkészülési hiányosságot tapasztaltak a kesztyűs ktsz-ben. Figyelemreméltó eredmény viszont, hogy rendszeressé vált a személyre szóló pártmegbízatások adása. A párttagság zöme hosszú időre szóló, állandó jellegű megbízatással rendelkezik, s ezt becsülettel teljesíti. Az eltelt időszak alapszervezeti munkájának eredfnényét bizonyítja az is, hogy a kommunisták érzékenyen reagálnak a községpolitikai kérdésekre. Konkrétabb, a határozatok eredménye, sokat fejlődött a pártszerű bírálati szellem. Számszerű tények: a nagyközségi pártbizottsághoz jelenleg a Balaton Termelőszövetkezet párt vezetősége és tizennyolc alapszervezet tartozik, háromszázhatvannyolc párttaggal. Javult a munkások, nők, fiatalok aránya az alapszervezetekben. A beszámoló szerves részét alkotta az ifjúsági törvény, illetve a nőpolitikái határozat megszabta feladatok teljesítéséről, gondjairól szóló »helyzetjelentés« is. Tóth József részletesen elemezte a nagyközségi tanácsnak, a Hazafias Népfront helyi bázisainak, a | Vöröskereszt szervezeteinek, illetve az MHSZ-nek a munkáját is. A beszámoló a gazdaságpolitikai munka értékelését is tartalmazta, hangsúlyozva, hogy a gazdálkodás területén elért eredményekhez nagymértékben hozzájárult a pártvezetőség és a pártszervezetek tevékenysége is. Rendszeresen figyelemmel kísérték a gazdálkodást, ösztönözték, segftetPreferencia: latin eredetű szó, azt jelenti, hogy valamit iő tisztítómű berendezéseinek vagy valakit előnyben, kedvezményben részesítünk. A nemzetközi kereskedelempolitikában a preferencia olyan vám- vagy egyéb eljárást jelent, amelyik kedvezőbb annál, mint amit bármely kereskedelmi partner élvez. Ilyen preferenciális megállapodásnak ismerték el annak idején az 1931-ben létrehozott brit nemzetközösségi vámrendszert, mely a kölcsönösség alapján minden más kereskedelmi partnernél kedvezőbb vámtételeket biztosított a brit nemzetközösség tagjainak. A Világkereskedelmi Konferencia (UNCTAD) határozatai szerint egy sor fejlett ország kedvezőbb vámelbánást biztosít a fejlődő orszáték és ellenőrizték a végzett munkát. Társadalompolitikai és ideológiai kérdésekkel foglalkozott Tóth József beszámolója utolsó részében, kiemelve, hogy az egészséges közszellem és a munkahelyi légkör változása serkentőleg hatott az eddig passzív rétegekre is. Szokola Károlyné dr. a kongresszusi irányelveket megvitató párttaggyűlések tapasztalatait ismertette, majd Kocsis Lajos, Kovács Béla, Németh János, Posza Lajos, Kontra Mátyás, Péter István, Cseresznyés Jenő hozzászólásában ifjúságpolitikai, községfejlesztési, pártépítési kérdéseket elemzett. Jelen volt és felszólalt Király Ferenc, az MSZMP Marcali Járási Bizottságának első titkára is. Az önállóság nagyobb érvényesítésének jelentőségére, feladataira hívta fel a figyelmet. A járásban két nagyközség van, s kétségtelen, hogy a jövőben is döntő fontosságú lesz mindkét település fejlesztése. A küldöttértekezlet határozott a járási értekezleten részt vevők személyéről, megválasztotta a nagyközségi párt- bizottságot. A pártbizottság első ülésén döntöttek a végrehajtó bizottság tagjainak személyéről. A fonyódi nagyközségi pártbizottság titkára újra Tóth József lett. L. L. goknak. Hazánk is ad ilyen | stb. vámpreferenciákat minden olyan Európán kívüli fejlődő országnak, amelynek egy főre jutó nemzeti jövedelme nem egyenlő, vagy nem magasabb a mienknél, s amely nem sújtja a magyar árukat, szolgáltatásokat vagy személyeket hátrányos megkülönböztetéssel. A hazai gazdasági irodalom is használja a preferencia szót. Itt olyan — az állam által nyújtott — előnyben részesítésről van szó, amely gazdasági vagy társadalompolitikai szempontból egyes áruk termeléséhez, forgalmazásához, vagy bizonyos szolgáltatások nyújtásához szükséges. Például egyes alapvető élelmiszerek, kommunális szolgáltatások ára, városi közlekedés díja Nemzetközi vízminőség-szabályozási szimpózium kezdődött Budapesten A komplex vízminőség-sza- I megvalósuló magyar vízminőbályozási rendszerek nemzetközi tapasztalatairól, a korszerű szabályozás különböző modelljeinek megtervezéséről és alkalmazásáról kezdődött hétfőn ötnapos nemzetközi szimpózium a Gellért-szálló- ban. A tanácskozáson 14 ország szakértői, továbbá 7 nemzetközi szervezet képviselői vesznek részt. Illés György, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese és Tadeusz Murawsky, az Egészségügyi I Világszervezet képviselője, az I ENSZ közreműködésével 1 ség-szabályozási project-program menedzsere nyitotta meg a tanácskozást. Az ötnapos szakértői találkozón 15 külföldi és hazai szakember tart előadást a különböző európai és amerikai folyók vízgyűjtőjében végzett vízminőség-vizsgálatok legjobb módszereinek eredményeiről, s a vízminőség-szabályozás legcélszerűbb lehetőségéről. Somogyi Néplap 1 3 /
