Somogyi Néplap, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-02 / 28. szám

A mindennapok kétféle szemlélete A 3. számú fiúnevelő Intézet R ágógumit szopogatva ül Pirandello unatkozó milliomosa a karos­székében és szobájának falait bámulja. A »tapéta« egészen különleges: a föld térképe van. rárajzolva. Az unatkozó pénzeszsák találomra kiköpi a gumimasszát, s ahol az megtapad a falon, oda utazik víkendre. Fellini híres filmjének alak­jai az Édes életben valami vad, megfoghatatlan dühvei hajszolják mindazt, amit az élet érzéki örömökben nyújt­hat. Ötlet, fantázia már csak a különböző mondén szituá­ciók kiagyalásában működik, más gondolat számára nincs hely. Még ennél is tovább- fcnegy a tavalyi cannes-i film- fesztivál méltán híres filmje, a Nagy zabálás. Hősei nem ismernek más örömöt, csak a habzsolás, a túltöltekezés, a szó klasszikus értelmében vett zabálás fékevesztett, vad ké­jét. Három különböző példa, és mégis közös a forrás, amely­ből fakadnak. Mind egy sajá­tos magatartás — ha teszik: életszerplélet — ic.í, hogy társadalmukban képesek az emberek szükség­letét a legmagasabb szinten kielégíteni. »Fogyasztói társa­dalom« mondták — a tartós fogyasztási cikkekben, az in­gatlanokban, a gépkocsikban és az élelmiszerekben, megte­remtett bőségre hivatkozva s hivalkodva. De a farkas hiába igyekezett a nagymama ruhá­jába bújva becsapni az embe­reket, ez csak ideig-óráig si­kerülhetett. Egy-kettőre lelep­leződött. S így történt a széles körű fogyasztásra berendez­kedett »fogyasztói társada­lomban« is. A termelés és az elosztás megszervezésének kérdésében nem bújhattak ki a bőrükből s nem léphettek ki az önmaguk teremtette bűvös körből. »Manipulálták a fogyasztást« — mondják a publicisták, szociológusok. Mesterséges szükségleteket te­remtettek— és teljesen fölösle­ges költekezésre — fogyasz­tásra — bírtak rá milliókat. A már szinte közhelynek szá­mító évenkénti autócsere, a tárgyak erkölcsi elavulásának félelmetes felgyorsulása, a úgy j fogyasztási cikkek mesterséges mas I presztízsének kialakítása és más eszközökkel történő ! (amelyben a presztízst a tárgy művészi kifejezése, Nem aka­runk itt belemélyedni a neo- realista és az abszurdba hajló művészi megközelítés részle­teinek kifejtésébe, inkább ar­ra hívnánk föl a figyelmet, hogy maga a témának válasz­tott nyersanyag, a történetek magvául szolgáló valóság ön­magában véve is milyen ab­szurd. A saját kedvteléseinek megválasztásában flegma kö­zönyt mutató milliomos és beszűkült céljaival az emberi létezés szűk perifériájára szo­rult »felső tízezer« egyfajta életszemléletet, állandó viszo­nyát fejezi ki a világhoz. A képet némiképp tágítva: ők egy másik társadalomban ál­talánossá vált életfelfogás reprezentánsai. Milyen szemlélete ez a mindennapoknak? Az utazás, a szabad idő kellemes eltöltése és a külön­böző (érzéki vagy egyéb) örö­mök, részei az emberi szük­ségleteknek. Az embereknek azonban igen sokféle és vál­tozatos szükségletei, igényei vanak, s ezek nagyrészt a mindenkori civilizációs szint­től, a társadalom fejlettségé­től függenek. Az összkomfortos lakás — ami ma már általá­nosan elfogadott és természetes igény — valamikor a világot hódító, nagy hatalmú uralko­dóknak sem volt különöseb­ben fontos. A szükségletek változá­saira jó példa a cukor- fogyasztás alakulása is. Néhány évtizede — s a világ egyes részein ma is — a rosz- szul tápláltság okai között az első között említették a cu­korhiányt, s az édesség min­drágasága jelentette) nak a sorba. tartóz­M indezeket elfogadhat­nánk egyfajta, menet­közben lenyesegethető vadhajtásokként. De a nor­mális emberi szükségletekről elrugaszkodott fogyasztás, az emberi gondolkodásban is lé­nyeges nyomot hagyott. George Perec francia re­gényíró A dolgok című re>> nyében arról ír, hogy a kör­nyezet fogyasztásai, javai ho­gyan foglalják el és töltik ki fokozatosan egy fiatal házas­pár életének mind nagyobb részét. Nyugati tudósok mu­tatták ki, hogy a fogyasztás rendkívül nagy mértékben ke­rül az emberek gondolkodásá­nak középpontjába. A fiatalok és idősebbek társaságában az a legkedveltebb ember, a leg­jobb társaslény, aki a legin­kább tájékozott az egyes áru­házi katalógusok ajánlataiban és áraiban. Fokozatosan meg­változnak az életeszményék I is: az egykori tudósok, írók, | neves feltalálók, bátor felfe­dezők, forradalmárok helyett a szintén fogyasztásra szánt tömegkultúra bálványai — slágerénekesek, ökölvívóbaj­nokok stb. — válnak a tár­sadalom széles rétegei számá­ra eszménnyé, követendő pél­dává. A pénzzel közvetlenül megszerezhető örömök, dolgok általános céllá fejlődésének Végén találjuk a mindenféle szabad időt profanizáló mil­liomost és a féktelenül zabáló siserehadat. Egy általánosan uralkodó életcélt, életeszmény túlfejlett, de mégis tipikus példáit. Mi közöm mindehhez? — kérdezheti bárki. Hiszen :— Mesterházi Lajos szavaival élve — a mi társadalmunk fejlődése »más pályán fut«, s párhuzamosságról, a két teljesítmény, a kétféle étel- felfogás összemérhetőségéről beszélni nem mindig lehet. Pedig az előző életcélokkal, eszményekkel való kapcsola­tunk szinte rendszeres. Bizo­nyos jeleit látjuk a Nyugat­ról vásárolt, elsősorban kö­zönségsikerre szánt filmekben; de az utcán is, ahol ma már naponta találkozhatunk nyu­gati országokból érkezett üz­letemberrel, rokonnal, látoga­tóval, turistával. Találkozunk a boltokban importcikkekkel, a tv-híradóban, a könyvekben és a képes magazinokban a Rácsos ablakok, nyitott ajtók A szabálysértés, a bűnözés nincs életkorhoz kötve. A bün­tetés igen. Társadalmunk lé­nyegéből fakad a humanitás, a fiatalokkal való törődés, és azok, akik még nem felnőtt fejjel tesznek rosszat, nagyobb lehetőséget kapnak, hogy — a büntetés ényhébb módozatai révén — neveléssel térjenek jó útra. A fiatalokkal szembe­ni büntetésnek pedagógiai át­gondoltságon alapuló fokoza­tai vannak. A legsúlyosabban vétők ellen — bírósági eljá­rással — a fiatalkorúak bör­tönét alkalmazzák, vagy en­nek egy enyhébb formáját, a zárt javítónevelő intézetet. A két fokozatot még egy har­madik egészíti ki: az állandó iskolakerülőket, kisebb lopá­sok. szabálysértések elkövetőit utalják ide. Ilyen a Zalaeger­szeg külterületén álló 3. szá­mú Fiúnevelő Intézet. Nem zárt intézet, hanem zárt jelle­gű, s ezt a sajátosságát épp a vasrácsos ablak és a naponta megnyíló ajtó jellemzi talán a legjobban. Kertészet, vasipar, esztergapad Ezt az inétzetet meg nemrégiben látogattuk dr. Orbán másik világnak ezernyi ^jelé-j Istvánnak, a megyei gyermek­és ifjúságvédő intézet igazga­tójának a kíséretében, ö mint illetékes gyám rendszeresen meglátogatjá az ide utalt so­mogyi gyerekeket. Ide ugyanis nem bírósági eljárással, ha­nem az ifjúságvédelmi társa­dalmi bizottság döntése útján kerülnek a fiúk. Hasonló in­tézet működik Kalocsán, a lá­nyoknak pedig Esztergomban és Debrecenben. Több új épület alkotja az intézményt: 140 beutalt fiatal­ember él itt, tíztől tizennyolc éves korig, összesen 160 lakó­ra tervezték. A nevelők, taní­tók, tanárok, szakoktatók és más munkakörben itt dolgo­zók létszáma több mint het­ven. Mondhatnánk, minden két gyerekre jut egy felnőtt. A lényeg mégsem ez, hanem hogy minden bekerülőre jus­son egy közösség; egy érdek­lődés, tudásszint, életkor alap­ján összeválogatott tanulócso­port. vei, megnyilvánulásával. S mégis az a jó, ha találkozunk. Századunk utolsó harmadában a rendszeres utazás, világjá­rás és információáramlás tö­megjelenséggé vált, s az volna egészségtelen, ha mereven el­zárkóznánk határaink mögé. A “ m aligha volna jó el­felejteni, hogy mi va­lóban más pályán fu­tunk. Társadalmunkban a fo­gyasztás szüntelen emelése csak eszköz: az emberi élet mind teljesebbé válásának eszköze. Eszköze a több mű­velődésre, a személyiség »kar­bantartására« alkalmas sza­badidő-növelésnek, a szakmai és általános műveltség továb­bi emelésének és a világ mind mélyebb megismerésé­ben, a szüntelen tevékenység­ben kiteljesedő, valóban em- I béri életnek. Csupor Tibor A harmincéves Új Szó Halhattuk és olvashattuk a napokban: abból az alkalom­ból, hogy most 30 esztendeje,,/ 1945. február 2-án jelent meg a szovjet hadsereg magy'ar nyelvű lapjának, az Üj Szó­nak első száma, az Atheneum Nyomdában különlenyomat készült erről a magyar sajtó­kKA ao vní.ín Volt már olyan ittlevó is, aki naponta kijárt a gimná­ziumba. Persze ritka az ilyen gyerek. A többség három szak­ma közül választ: vagy a ker­tészkedést tanulja ki, vagy az épületszerelő géplakatos szak­mát, vagy a faesztergályossá- got. Az iskolaköteles korúakat az itt működő általános isko­lában taníFják. Igen sok az ide kerülő analfabéta gyerek. S ami különös: nő a számuk. El­gondolkodtató. hogy a jól szer­vezett jelenkori közoktatás rendszeréből mégis -kihullhat« a gyerek, az illetékes tanács oda nem figyelése, de még in­kább a szülői nemtörődömség miatt. Mert volt arra is pél­da, hogy fővárosi főkönyvelő tizenkét éves gyermeke teljes analfabétaként került ide. Fogadó csoportok Ha a beutalóra a pecsétet az illetékes állami hatóság üti is rá, az ide szóló beutalót szin­te kivétel nélkül a rossz .csa­ládi környezet, a szülők meg­romlott viszonya kezdi fogal­mazni. Az intézetet Elmont Ger­gely igazgatóhelyettes mutat­ta be: — Amikor ide kerülnek a gyerekek, úgynevezett "fogadó csoportba« osztjuk őket. ha­sonlók közé. Ebben a közös­ségben kell hozzászokniuk ah­hoz, h<jgy felelnek egymásért, mert gyakori a szökés pél­dául. Itt kell megismerniük az intézet törvényeit, rendjét itt mérjük fel azt, hogy mi iránt érdeklődnek, milyen a tudá­suk. Utána kerülnek csak más csoportba., — Jutalmazunk is, bünte­tünk is. A legfőbb jutalpm persze a szabadság vagy a ki­menő: De jutalom az is. hogy tagja lehet az ifjúsági klub­nak, amelyet a városi ifjúsá­gi művelődési központ és a honvédség patronál. Kimehet szervezett rendezvényekre, a színház előadásait megnézhe­ti. Minden csoportban van tévé, rádió. Saját fúvós- és tánczenekarunk van, többféle szakkört indítottunk. Azt hi­szem, ebből kitetszik: a célunk az, hogy szellemiekben és gya­korlati képességekben gyara­podva jussanak ki innen a fia-1 talok. De mint mondtam, van büntetés is. Kimenőmegvcvnás is, elzárás is. — És a szülők? — Levelezési kapcsolatban állunk a szülőkkel, s az ille­tékes gyámhatósággal. .. Küldhetnek levelet, csomagot. Természetesen sokan továbbra sem törődnek a gyerekekkel... ... Az a tapasztalatom, hogy a csoportok szeretik a nevelői­ket. Mert lehet bármilyen szi­gorú is, ha emberséges és őszinte a gyerekekhez, tűzbe mennének érte. Az a célunk, hogy a csoportok tagjai tény­leg érezzenek felelősséget egy­más iránt. A klikkesedést csí­rájában megszüntetjük. Az ország minden tájáról kerülnek ide fiúk. a legtöbb Miskolc környékéről, a Nyír­ségből. de somogyiak is van­nak szép számmal. Érzék a ?zep iránt Elmont Gergely nem szépí­ti az intézet életét. »Nehéz esetek« kerülnek ide, termé­szetes, hogy nem zökkenőmen­tes itt az élet. Mégis: éppen j a munka, a közös tevékenység az, amely a kivezető utat je­lenti. Ami pénzt keresnek a gyerekek, takarékba rakják. S I ami különösen megragadó: az itt kibontakozó érzék a szép iránt. A faesztergályosok mű­ves termékeit, a subaszakkör szép szőnyegei, a kézzel díszí­tett, festett csoporthálótermek mind azt bizonyítják: az ese­tek nagy részében az intézeti nevelőmunka eredményt hoz. Sok különös históriát, regé­nyes történetet, ifjúkori bal­lépést idézhetnénk föl. Ka­landos szökéseket és még ka­landosabb visszatéréseket. Nem célom, hogy történetek­kel színesítsem ezt az írást. Az sem, hogy az itteni cso­portokat valamiféle »idilli« külsőségekkel ruházom fel, hogy jó hírét költsem ennek az intézménynek. Emberséges, de szigorú, következetes neve- iömunka folyik itt. Az alap­tétel az: van visszaút a tisz­tességes életbe, ha ez — saj­nos — nem is mindig a csa­ládi házba való visszatérést jelenti. A szülők figyelmébe ajánl­va: jó lenne, ha minél több gyerek elkerülhetné, hogy ide beutalót kapjon. Tröszt Tibor K t A » ■) A 4 «•iWÄAKtXr VÖRftS n.lHsr.HtM r *> t.ntK n t ** H Z -v \ í. V A dig ic csemegének, a legfino- történetben oly értékes _lap­mabb ételnek számított az ember asztalán. Civilizációnk mai «zintjén azonban már ter­mészetes a rendszeres cukor- fogyasztás, sőt a mértéktelen nyalánkság nyilvánvaló hát­rányai is egyre ismertebbek. Más társadalmakban viszont a cukor, már nem számít kü­lönösebben kedvelt eleségnek, s éppen azért, mert tömeg- fogyasztási cikk lett belőle. Ott a valódi csemegének nem is elsősorban élvezeti értékén mérik, hanem azon, hogy mi­lyen ritka s következéskép­pen mennyire drága a harap­nivaló. Az embernek — éljen bár Somogy megyében, Bretagne- ban, Uruguayban vagy Cal­cuttában — fontos törekvése, hogy mindennapi életével szo­rosan összefüggő igényeit mind magasabb szinten elé­gítse ki és ezért az őt körül­vevő dolgokat szüntelenül ál- talákftsa-megváltoztassa. Ez a változás életünk egyik alap­eleme. S magától értetődik, hogy a kiharcolt változások­kal, a megvalósított célkitű­zésekkel együtt formálódnak az ember igényei is. A világban és a minden­napokban sorjázó változásokat szemügyre véve azonban úgy tűnik: nagyon is lényeges, hogy milyen módon elégülnek ki a szüntelenül változó em­beri igények. A polgári-libe­rális kapitalista országokban óvek óta nagy hangon hirdet­példányról. A szerkesztőség­nek otthont adó Lenin körúti palotában pedig márványtáb­la emlékeztet az újság meg­jelenésére. Az Üj Szónak már az »elő­története« is rendkívül izgal­mas. A 4. Ukrán Fronton Illés Béla és Kassai Géza szerkesztésében megjelent Magyar Újság és a 2. ukrán hadseregcsoport kiadásában, Ráth Károly és Bolgár Elek i szerkesztésében készült <és még Debrecenben egyesült) frontlapok voltak az elődök. A Magyar Újság első száma 1944. szeptember 26-án Lvov­ban hagyta el a nyomdagépet, majd mozgó frontnyomda ál­lította elő, hadifogolyból lett antifasiszta nyomdászok mun­kája nyomán, igazi »hadi kö­rülmények« között, a Kárpá­tok felé előnyomuló, majd áttörő seregek soraiban. Mi volt e lapok, az akkor még csak félig felszabadult Budapesten megjelent Üj Szó jelentősége? A frontokon elsősorban a még harcoló magyar csapatok katonáinak felvilágosítását szolgálta a szovjet hadsereg­lap. A hol felderítők és par­tizánok által a vonalakon át­juttatott, hol az úgynevezett »agitgránátokban« átlőtt (!) újság magyarázta az urai ál­tal háborúba kényszerített honvédeknek és tisztjeiknek, hogy rossz ügyet, idegen ügyet és vesztett ügyet szol­FrowwaKadisj m Vörös Hadsereg 120 kilométernyire Berlintől A SxavHt luavittó Iroda ttadlftleitltselböt vSä S.! •*' V'x ^ - . , ,\'J ****** .\ «w W.V.W.’ v>.y\*s •<-.vOiW . /». . •■■• ••.• vit.v . ‘ * /■(><)<>< <ww- ■*■■*.'+ XC^V . «:<w . 5 '> . tW*MWIW« Ww> it-M ■' xdvA << xAvíd:» Pályakezdő óvónők megbecsülése Somogybán hiány van kép- i arra, hogy itt különösképpen ■*' <*•»■*>>: • x s>XS. "»«{(»♦rt: +*<**yy <«*> f MsMi gálnak. Fordítsák hát szembe fegyvereiket a fasisztákkal, de legalább is hagyják abba az értelmetlen t és kilátástalan harcot... Egész kötelékek át­állása, hadifoglyok ezreinek tanúságtétele igazolja, hogy ez a tevékenység is hatásos volt és sok életet mentett meg. Később a már felszabadult országrészek lakosságának ez a lap mondhatta el elsőnek az igazságot a frontok hely­zetéről és — a két és fél év­tizedes hazugsághadjárat után — a Szovjetunióról, politiká­járól, életéről, tudományáról, kultúrájáról. Az Üj Szó szer­vezte meg s tartotta a kap­csolatot a hadifoglyok és hoz­zátartozóik között. Az Üj Szó segített fölidézni és erősíteni a magyar forradalmi hagyo­mányokat, a közvélemény elé tárni a náci Németország okozta károkat. Munkatársai — emigrációból jött, s a szov­jet hadseregben harcoló kom­munisták és antifasiszta harc­ra jelentkező volt hadifog­lyok — legfőbb feladatuknak az új, demokratikus Magyar- ország építésének segítését tartották. Ezért őrködtek a tasizmus maradványainak szétzúzásán, a fegyverszüneti egyezmény szellemének és rendelkezéseinek megtartásán. S hogy kevésbé »elvi« kér­dést is említsen e sorok írója (a lapnak már a Magyar Üj- ság korszaktól volt munka­társa), hadd emlékeztessen arra a sokirányú tevékenység­re, amely a nagyszerű főszer­kesztő, Illés Béla irányításá­val tudósaink, művészeink háború utáni életkörülmé­nyeinek javításáért oly ered­ményesen folyt. A feladatát 1948 tavaszáig teljesítő lapra bizonyára tisz­telettel emlékeznek a hasáb­jain oly szívesen látott neves újságírók, és az olvasók is, akiknek körében az Üj Szó gyorsan népszerűvé, közked­velt, tekintélyes orgánummá vált. Lcvai Béla zett óvónőkben. Nincs kivételes helyzetben a megyeszékhely, Kaposvár sem, ahol szintén i kénytelenek az óvódák képesí- " tés nélküli dolgozókat is alkal­mazni. Erre gondoltam, ami­kor egy nagyszerű kaposvári kezdeményezésről hallottam. Hat boldog, pályakezdő óvó­nő arca ragyogott felém a ka­posvári Petőfi utcai új óvoda szolgálati lakásában/ Nemrég kerültek ki a soproni óvónő­képzőből. Somogyi, falusi lá­nyok. Hazajöttek. A városi tanács döntött úgy, hogy az új óvoda kétszoba- összkomfortos lakását pálya­kezdők rendelkezésére bocsát­ják. A »csábítás« sikerrel járt: most hat lakója van a szépen berendezett otthonnak, amelyet nagyon kedvezményesen kap­tak a fiatalok. S így a Petőfi utcai új óvoda négy szakkép­zett óvónővel gazdagodott. A pályakezdők megbecsülése és a társadalmi munka fokozása így kapcsolódott Ö6sze egy helyfes döntés nyomán. Hogy milyen fontos »ütő­kártya« volt a szolgálati lakás a város kezében, arról maguk az óvónők beszéltek. Elmond­ták: ha nincs ez a lehetőségük, Kaposvárra semmi esetre nem jönnek és talán vissza, a me­gyébe sem. A Petőfi utcai óvoda egyben a megyei óvodai továbbképzés központja Í6. Nagy szükség volt csökkenthessék a képzetlen óvónők számát. Hogy nem kel­lett albérletbe költözniük — ami egyébként elég sokba ke­rülne —, valóban előnyt je­lent számukra. A jó értelem­ben vett érdek azonban a má­sik oldalon is jelentkezett. A befektetés, amibe a kétszoba- összkomfortos szolgálati lakás teljes berendezése került, azt hiszem, busásan megtérül a képzett óvónők munkája nyo­mán. Nemcsak a kényelemnek örülnek most ezek az óvónők, hanem a megbecsülésnek is, amely munkájukat övezi. S ezt ők azzal viszonozhatják, hogy még többet és még job­ban dolgoznak — a gyerekek­ért, a holnapért. A szolgálati lakást is láttam. Irigylésre méltó az a hat óvó­nő aki itt lakik. Mindent ké­szen kaptak. Bútort, tévét, konyhaberendezést, s minden­nek használatáért csekély dí­jat fizetnek. S azt is fontosnak tartják az itt lakók, hogy együtt a pálya­kezdők közösségi életformáját is megteremthetik. Hiszen a hivatás gyakorlásának a leg­elején tartanak. H. B. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom