Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-29 / 24. szám
ESZMECSERE A JÖVŐRŐL Valóra A válnak gazdaságpolitikai céljaink megye vezetőivel tanácskozott dr. Uiniény Imre miniszter Elmondhatjuk ma már, hogy hagyományos ez a tanácskozás; hasznossága, eredményessége vitathatatlan. A gyakorlat, az élet bizonyította ezt. A megye élelmiszer- és fagazdaságának párt- és állami vezetői minden évben megbeszélésre ülnek össze a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetőivel. A munkaértekezleten értékelik a megye mezőgazdaságának, élelmiszeriparának helyzetét, fejlődését, elemzik a tapasztalatokat, sorra veszik a következő idők legfőbb feladatait, és megállapodnak abban, hogy milyen feltételeket, körülményeket kell biztosítani azok valóra váltása érdekében. Erre, a megye gazdasági életében kiemelkedő jelentőségű eszmecserére tegnap délelőtt került sor a megyei tanácson. A megbeszélésen részt vettek dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, a minisztérium vezető dolgozói, Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára, Böhm József, a megj^ei tanács elnöke, valamint Somogy élelmiszer-gazdaságá- gának több párt- és állami vezetője. Tóth Lajosnak, a megyei tanács elnökhelyettesének tájékoztatója adott alapot a tárgyaláshoz. A megye élelmiszer-gazda-' sága dinamikusan fejlődött, sorra valósultak meg és megvalósulóban vannak a népgazdasági érdekeknek megfelelő gazdaságpolitikai céljaink. A múlt év jól ismert nehézségei ellenére eredményes évet zárt Somogy mezőgazdasága. Ahogy tegnap elhangzott: az erőteljesebb fejlődés főként annak köszönhető, hogy az érvényben levő ösztönzők, szabályozók a korábbiaknál jobban megfeleltek a megye általános gazdasági helyzetének. Kibontakozóban van a szarvasmarha-program, s ahogy dr. Dimény Imre hangisúlyozta, a végrehajtáshoz kapott támogatással céltudatosan, jól élt a megye. A hasznosítási irányt illetően teljes összhang van a minisztérium és a megye elképzelései között. Mindenképpen hasznos és jelentős, hogy ezzel a programmal a főiskola egyetért, messzemenően segíti és támogatja. Nagyot lépett előre Somogy a növénytermesztési rendszerek bevezetésében. Világgazdasági ábécé Importhányad A magyar népgazdaság egyik jellemzője, hogy fejlődésében nagy szerepe van az importnak, tehát az anyagok, félkész termékek, termelő berendezések, fogyasztási cikkek külföldről történő behozatalának. Ennek általános mutatója az, hogy a bruttó nemzeti jövedelem minden egyszázaléknyi gyarapítása az import csaknem kétszázalékos növelésével jár együtt. Az importhányad annak a számszerű, százalékban megadott kimutatása,' hogy egy bizonyos gazdasági tevékenységhez, egy-egy ágazat vagy vállalat termeléséhez, egy-egy termék előállításához milyen arányban szükséges igénybe’ venni importból származó anyagot, félkész terméket stb. Az alábbi számok adnak erre példát. Az 1970-es években a szocialista exportra kerülő termékeknél 23 százalék, a nem szocialista exportnál 22 százalék, a beruházásokra felhasznált áruknál 25 százalék volt az importhányad. Megállapítható, hogy az importhányad az utóbbi 20 évben folyamatosan nőtt. s ennek növekedésé vei a jövőben is számolnunk kell, mert fejleszteni kívánt ágazataink importigényesek (vegyipar, könnyűipar), életszínvonalpolitikánk megvalósítása, és a nemzetközi munkamegosztás fejlődése mind több importtal jár, az exportgyártmányaink- kal szemben támasztott minőségi, technikai és / választékbeli Igények is a behozatal növelését teszik szükségessé. Ügy foglaltak állást a megyei és a minisztériumi vezetők, hogy o fokozatos továbbfejlődés mellett a legfőbb feladat a meglevő rendszerek teljessé tétele, a néhol még föllelhető munkaszervezési hibák, szakmai fogyatékosságok megszüntetése. Természetesen témát jelentett a tanácskozáson az a megyei sajátosság, hogy az országos átlagnál jóval magasabb a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek aránya. A tavalyi 109-ről az egyesülésekkel január elsejére 84-re csökkent a termelőszövetkezetek száma, s közülük 46 tartozik a kedvezőtlen kategóriába. A közös terület hatvan százalékán ők gazdálkodnak. Ahogy megállapították: a negyedik ötéves tervben alkalmazott támogatási rendszer általában kedvezően hatott fejlődésükre. Az árkiegészíté- ses támogatás segítette az üzemi adottságoknak megfelelő termelési szerkezet kialakítását. árutermelésre ösztönzött, a jövedelemkiegészítés pedig nagymértékben hozzájárult a gazdaságok közötti differenciáltság csökkentéséhez. Egyetértettek az országos és a megyei vezetők abban, hogy hátrányai is vannak ennek a támogatási formának, mert bizonyos vonatkozásban fékezi a racionális földhasználat kialakítását. Igen nagy jelentősége van annak, hogy a múlt évben a tartósan veszteséges szövetkezetek gondjainak végleges megszüntetésére hatékony központi támogatást kapott a megye, gond viszont, hogy két szövetkezetnél ennek ellenére ismét veszteség jelentkezik. Megállapodás született, hogy ezzel a két szövetkezettel megkülönböztetetten kell foglalkozni, mindent el kell követni annak érdekében, hogy egyszer s mindenkorra szűnjön meg a tartósan veszteséges kategória. Az eszmecserén a megye élelmiszer- és fagazdaságát érintő valamennyi kérdésről szót váltottak a vezetők, tételesen és üzemenként foglalkoztak a fejlesztési, a rekonT strukciós lehetőségekkel. Külön hangsúlyt kapott a tanácskozáson — s erre Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára is nyomatékosan felhívta a figyelmet —, hogy mindenképpen többet szükséges tenni a termények biztonságos tárolása érdekében. Nemcsak gazdaságilag, de politikailag is rendkívül fontos feladat ez. A megye vezetői kérték, hogy e vonatkozásban is nyújtson segítséget a minisztérium a gondok megszüntetésére. Állást foglaltak abban is, hogy még az év első felében egy újabb tanácskozáson megvitatják a megye fagazdaságának helyzetét, döntenek Somogy igen jelentős íavagyona okszerűbb fel- használásának módjáról. Hosszan lehetne sorolni még a fontos témákat, amelyekről szót váltottak az országos és a megyei vezetők, illetve azokat a feladatokat, amelyeknek elvégzésében megállapodtak. Ahogy zárszavában Böhm József, a megyei tanács elnöke mondta: szem előtt tartva a hatékonyság, az okszerűen takarékos gazdálkodás követelményeit, Somogy élelmiszer-gazdaságának fejlődése előtt nyitva áll az út, biztató jövő áll előttünk. A minisztérium és a megye jó kapcsolata, a közvetlen eszmecsere, az eredmények és a gondok őszinte megvitatása mindenképpen segítséget nyújt a nagy feladatok sikeres végrehajtásához. V. M. Kenyérgyárat avattak Kaposváron (Folytatás az 1. oldalról) januárját, amikor öt vállalat összevonásával megalakították a Somogy megyei Sütőipari Vállalatot. A kis üzemekben elavult fölszereléssel folyt a munka, a kevés pénz miatt a bővítések sem hozhattak eredményt. Nyilvánvaló volt: az ellátás javítása csak egy minden igényt kielégítő, magas műszaki színvonalú kenyérgyártól várható. A gyár föl- i építéséért dolgozó vállalatok helyt álltak, összefogásuknak köszönhető a példás gyorsaság. A kaposváriaknak és a megyeszékhely környékén lakoknak remélhetően nem lesz okuk a panaszra, ám nem feledkeznek meg azokról a somogyiakról sem, akik egyelőre ' nem részesülhetnek az új gyár »áldásából«. Elsősorban a Csurgó, Gyékényes és Barcs vidékiek számíthatnak néhány év múlva finomabb kenyérre és péksüteményre, de korszerűsítés a megye más részein is lesz. Tóth Lajos beszéde után dr. Dimény Imre közvetlen szavakkal üdvözölte a gyár építésében, berendezésiben jeleskedő munkásokat, vezetőket, majd Kiváló dolgozó kitüntetést adott át Talpai János igazgatónak, Perjési Ferenc főmérnöknek, Horváth János főkönyvelőnek, Csatos János vonalfelügyelőnek és Otolecz Árpádnak, a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat építésvezetőjének. A sütőipari vállalat igazgatója Kassai Mária laboratóriumvezetőt, Borbély József tmk-ve- zetőt és Mayer József vonalfelügyelőt megjutalmazta. Ezután dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a nemzetiszínű szalag átvágásával fölavatta az új kaposvári kenyérgyárat. A vendégek részletesen megismerkedtek a ■ fölszereléssel, ismertetőt hallgattak meg a technológiáról, a kenyér és péksütemény minőségéről. Bízunk benne, hogy az utóbbiakról még sok szépet hallunk a lakosságtól is. Pintér Dezső Céljaink közösek A termelők és termeltetők együttműködése (Tudósítónktól.) Az ötéves terv eltelt négy éve alatt 36 százalékkal emelkedett a Nagyatádi Konzervgyár termelése. A termelés évi 5200 vagont tesz ki — hallottuk a közelmúltban egy üzemi beszámolóban. Az értékesítés a termeléssel arányosan nőtt, termékeik 77 százalékát exportálták. Az eredmények forrása a nyersanyag egyenletes biztosítása. Ehhez kedvező feltételeiket teremtett a kormány 1971. decemberi határozata a zöldségtermesztés fejlesztéséről. A megyei intézkedési tervből a vállalatra hárult feladatok megvalósításáról kérdeztük Vojkovics Gyulát, a termeltetési osztály vezetőjét.. — Jó munkakapcsolatot sikerült kialakítani a mezőgazdasági nagyüzemekkel: a gyár vezetőit az a cél vezette, hogy elősegítsék szakosodásukat. A zöldségtermesztésre szakosodott mezőgazdasági bázisüzemekkel ötéves szerződést kötöttünk. Ennek alapján jelentős kedvezményekhez jutottak a gépek vásárlásánál. Ezekből a mezőgazdasági üzemekből származik a feldolgozott zöldségfélék kétharmada. A nagyüzemi zöldségtermesztés elterjesztése és hatékonyságának növelése érdekében bemutatókat szerveztünk, hogy az új fajtákat, a növényvédő szereket és a betakarító gépeket megismerjék a gazdaságok vezetői, szakemberei. Körzeti felügyelőink pedig állandó szaktanácsadással segítették munkájukat. Sikeresek voltak közös kísérleteik is a szántóföldi anyagmozgatás gépesítésére. A tsz-ekben a csökkenő munkaerő kedvezőtlenül hatott a munkaigényes zöldségfélék termesztésére. Elsősorban az uborka nagyon munkaigényes betakarítását végzik kézzel. Ezért a tsz-eken kívül az áfész-ekkel teremtettünk kapcsolatot, melyek a háztáji gazdaságokra támaszkodva kötöttek szerződéseket uborkatermesztésre. Így sikerült az üzem szükségletének a kétharmadát biztosítani 1975-re. A múlt évben sikeres kísérletet végezténk a támrendszerú uborkatermesztéssel és bebizonyítottuk, hogy azonos területről több mint kétszeres mennyiség is betakarítható. A kistermelők részére is több bemutatót szerveztünk — és szervezünk a jövőben is — ennek a termelési módnak a megisrijiertetésére — mondta az osztályvezető. II választás felelissége K it választ az ember? Azt, aki tetszésének, érdekének a legjobban megfelel; akiről tapasztalatai alapján tudja vagy feltételezi, hogy méltóképpen képviseli a közösséget. Feddhetetlenség és tiszta erkölcs? Egyenes jellem? Áldozatkészség, politikai felkészültség és elkötelezettség? Harcos szellem és kiegyensúlyozott magánélet? Mindez szóba kerül a mérlegelésnél. S hogy miért beszélek róla? Az elmúlt napokban megyeszerte titkos választással döntöttek Somogy kommunistái. A számok talán meghökkentőek az olvasó számára, de elmondom, hiszen erőt fejeznek ki. A kongresszusi előkészületek fontos állomásaként 819 alapszervezetben 21 764 kommunista összesen 819 párttitkárt és 3706 vezetőségi tagot választott meg, hogy öt évig vállukra rakja a vezetés örömét, gondját, gyötrelmét és felelősségét. A választás bizalom, amely önzetlen szolgálatot feltételez. A testületi ülések hivatottak arra, hogy elmélyülten értékeljék e nagy jelentőségű eseményt. Ezért mai jegyzetemben csak egy alapszervezet taggyűléséről számolok be, ahol — meggyőződésem szerint — a véleménynyilvánítás bátorságától a szenvedélyes elkötelezettségig, a politika részletes elemzésétől a választás felelősségéig föllelhető volt minden, amit harminc évvel a ^felszabadulás után joggal vár el a pártvezetés a kommunista közösségektől. Nem titkolom: a balatoni hajósok mindig közel álltak hozzám. Mondjam, hogy azért, mert »virtigli« munkások gyülekezete az övék? Vagy azt írjam, hogy már megtanultak élni a demokráciával? Azt, hogy szinte kiemelkedően becsülik o munkát és egymást, hogy nem »örök panaszko- dók«, hanem a maguk és a mások teremtette fejlődés elismerő!? Ezeknek számtalan tanújelét adták. A taggyűlés ünnepélyes volt, mint mindenütt. Egyik felszólaló mindjárt az elején megjegyezte: “Gondoljatok csak arra, hogy választottunk négy évvel ezelőtt!« S ebben benne volt a visszapillantás, a fejlődés gyönyörűsége. Siófok egyik legnagyobb alapszervezetéről van szó, melynek nyolcvanhét tagja van, s ahol négy év alatt tizenkilenc fiatalt vettek föl a pártba. A titkár, Vidák János kissé feszengve ült az elnökségben. Mit mondjak róla? Azt, hogy tizenhat éves kora óta dolgozik a hajózásnál? Hogy munkásként érettségizett? Hogy azóta hajóstiszti iskolát végzett, vizsgázott kapitány? Azt, hogy csak »vendégségbe« jött haza a választásra, mert egyéves pártiskolán van Kaposváron? Vagy azt, hogy éppen ezen a napon volt harminckilenc éves, és nem mindegy, hogy az embert milyen benyomások érik a születésnapján? Feszengett, mint mindenki, akinek lejárt a mandátuma. Nem kenyerük az önértékelés. A kongresszusi irányelvek vitájából csak morzsákat adhatok közre. így kezdte Szabó János: “Amikor először ültünk össze, hogy véleményt cseréljünk az irányelvekről, nagy volt a hallgatás. Akkor azt mondta az igazgató elvtárs: szeretne a fejünkbe látni. Hát amit akkor szeretett volna látni, azt most elmondom. Nem volt könnyű olvasmány, le kellett fordítani a mi nyelvünkre, a mi üzemünkre. Én csak annyit mondanék — képletesen szólva —, hogy aki tudja, mi az a melasz, az sokat tett ezért a rendszerért. (Én meg annyit, hogy náluk a fiatalok is tudják!) Megtesszük mi a magunkét ezután is. De hát nem szeretjük mondani, inkább csinuljuk. Ha ezután is összefogunk, segítjük egymást, akkor nem lesz baj, az biztos.* Kilencen szólaltak löl, köztük pártesaportbizalmiak tolmácsolták a legapróbb közösségek egyetértését.' »Az emberről van szó az irányelvek minden sorában, nekünk lesz jó, ha végrehajtjuk- — idézhetek egyetlen mondatot, hogy kifejezzem vele csaknem minden felszólalás lényegét. Hogy az igazgató;’ä'vezetők együtt élnek a hajósokkal? Hogy a munka- padoknál beszélik- meg a feladatokat? Hogy ha — elvetve — nincs vélemény, akkor «■kierpltetík«, elvárják tőlük? üzemi demokrácia ez a javából. Mert aztán meg is valósul az, amit a műhely dolgozói vagy a hajósok javasolnak. a zt mondta Józsa László: -Friss vért kell táplálni abba a rendszerbe is, ami él és működik. Számítsunk a fiatalokra, ők hozzak a friss vért.« Ez akkor is figyelemre méltó, ha észrevételével nyílt kapukat döngetett a felszólaló. Es természetesen volt szó a takarékosságról: “Ha például a szolnoki pályaudvar beruházási költségeiből egy százalékot megtakarítanának, abból egy 250 személyes balatoni hajót lehetne építeni. Nem mintha a mi vizeinken nem volna lehetőség az ésszerűbb gazdálkodásra.« Beszéltek a munkaszervezésről, a még fegyelmezettebb munkáról, de nem úgy általában, hanem úgy, ahogy azt az üzemigazgatóságnál kell megvalósítani. Értik és elfogadták az irányelvek minden gondolatát. A vita lezárult, és utána rögtön meglepetés ért. Lehet, hogy nem új, amit észrevettem, de hogy nem általános, abban bizonyos vagyok. Pincehelyi Károly hajóskapitány, a taggyűlés elnöke vette át a szót, és kimondta a megszokott, mindenütt elhangzó mondatot: -A vezetőség mandátuma lejárt.« Csakhogy nem elégedett meg ennyivel. -Egyszerű kijelentő mondat ez; a vezetőség tagjait azonban nem szabad egyetlen mondattal útra bocsátani. Négy év kemény küzdelme van mögöttük, a szocializmus építésének négy éve — itt az üzemben. S a vezetésben, a politikai nevelés sok nagy u* apró feladatában becsülettel, felelősséggel és sikerrel helytállt a vezetőség. Köszönjük meg őszinte elismeréssel a munkájukat, cs kívánjuk, hogy lelkesedésük sohase halványuljon el« Rokonszenves epizód volt. Valaki megérezte, »fölfedezte«, hogy a társadalmi tevékenység leghatásosabb elismerése a jó szó. A megbecsülés újabb tettekre ösztönöz. Hanem a taggyűlés gondja mérhetetlen. A jelölő bizottság elnöke elmondta: körbejárták a Balatont, összegyűjtötték á véleményeket. A kommunisták nem kevesebb, mint harminc embert tartottak alkalmasnak arra, hogy vezetőségi tagg a válasszá/;. Harminc közül ki lehet a legjobb kilenc? Még meg is toldották a jelölő bizottság javaslatát! És értékellek, jellemeztek. »Pálfi Gyula? O jó lesz, mindig számíthatunk ra.« -Feuer István? Igaz, még nem tudott bizonyítani, de a képességt megvan hozzá, sokat várunk tőle.« -Paura Laci tiszti iskoi végez, kevés politikai munka van mögötte, de jó képesség«, fiatal. Kell az utánpótlás.« •>Javaslom Pályi Gyulát, egyszer már tagja volt a párt vezetőségnek. Iga,z, Közben törés volt az életeben, de rendbe jött. Próbálkozzunk meg vele ...« Ali ez, ha nem a bizalom áradása, a választás felelőssége? S amikor újabb név került elő: -Én ellene szavazok, meg Is mondom, hogy miért. Elvégre minden alkalmas ember nem lehet a pártvezetőség tagja. Kádertartalekra is szü,:«.y va.;. Itt van például Mogyorósi elvtárs! Nincs nekem kifogásom a személye ellen, dehogy van. Csakhogy köztiszteletben álló, népszerű emberekre szükség lesz a szakszervezeti vezetőségen is. Nem árt, ha gondolunk rá.« V égül is tíz személyt, a legjobbakat vették föl a szavazólapra. Közülük hat nem szerepelt a régi vezetőségben. Izgalom, szünet, választás, hosszú várakozás és aztán — ahogy az egyik idősebb hajós a folyosón megjegyezte: -Nem is lehetett volna jobb eredményt elképzelni«. Felelősséggel, megfontoltan választott a közösség. Nem éppen születésnapi ajándék, de az előző háromévi párttitkárság elismerése, hogy fölengedhetett Vidák János feszengése, hiszen újra öt választották titkárnak. S talán Szabó Sanyi KISZ-titkár legnagyobb öröme — de a többiek is tudták, miért döntöttek így —, hogy három harminc éven aluli fiatal is bekerült a vezetőségbe. Kit választ az ember? Azt, aki méltóképpen képviseli a közösséget. A hajósok felelősséggel választottak. Jávori Béla