Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-29 / 24. szám

Mindig csinosan, újszerűén 1 Szobanövényeink Alkalmi ruhák farsangra Teli gondozás A hosszú farsangi, báli sze­zonban sok ötletre van szük­ség ahhoz, hogy mindig csi­nosan és újszerűén legyünk öltözve. A »kis fekete ruha-“ talán azért a leginkább köz­kedvelt, mert sokféleképpen lehet újjávarázsolni. Termé­szetes az is, hogy sokan a színesebb öltözködést kedve­lik. Míg valaki egészen fiatal, addig minden szín, forma szinte korlátlanul viselhető. Ma a fekete színt például szí­vesebben hordják a 40 éven aluliak, mint a náluk időseb­bek. Ez a múltban épp fordít­va volt. De a divatban semmi nem tilos, csupán az, ami nem előnyös. Rajzainkon néhány választási lehetőséget kínálunk ünnepi ruhákból. 1- es modellünk sokfajta di­vatos anyagból készülhet. Al­kalmas rá a műszálas eta- min, a jersey vagy a lágyan hulló selyem, sőt a csipke is. A ruha derékban vágott, a szoknyája kicsit rakott és fer­débe szabott. A rövid ujjú, kifekvő gloknis sálgallérú ru­hát egyszínű selyemből vagy puha bőrből készült öv is dí­szíti. 2- es modellünk kétrészes­ként vagy egybe szabottan is megoldható. Aki változtatni szeretné a ruháját, az a bole- rórészt különállóan készíttes­se eV Ez a ruha lágy esésű selyemből vagy vékony szö­vetből készíthető. 3-as modellünk kétrészes, úgynevezett kazakos ruha. A felső rész a csípőig ér, derék­ban övét is hordhatunk. Az ujja pántba szabott és erősen puffos résszel csatlakozó há­romnegyedes. Mély kivágását gallér keretezi. A szoknya körben egyfelé menő hajtások­kal bővül. IC. V. A lakásban nevelt növény ékessége a lakásnak. Gondo­zása, ápolása megéri a fárad­ságot, mert szebb dísz mint a »szobanövény« alig képzelhető el. A tél a szobanövények gondozásának legtöbb szakér­telmet igénylő szakasza. A növények ugyanis ilyenkor kevés napfényt kapnak, és so­kat szenvednek a fűtés okoz­ta száraz melegtől, illetve a szellőztetéskor rájuk engedett hidegtől. A száraz meleget víz páro­logtatással jól tudjuk ellen­súlyozni. Ha időnk engedi, ajánlatos a növényeket napon­ként vízzel megpermetezni. Ezt a munkát legegyszerűbb kölnifújóval végezni. Megfigyelhejtük, ha laká­sunk levegője túl száraz, az minden esetben levéíhullást idéz elő és ez az állapot ked­vez a kártevők elszaporodásá­nak is. A pálmákon leggya­koribb kártevő száraz levegő­jű helyiségekben a »pajzste- tü«. Szívása helyén sárgás­barna foltok keletkeznek. A pajzstetvek a levelekről szap­panos vagy nikotinos oldattal könnyen lemoshatok, így meg­akadályozható a pajzstetvek további szaporodása is. (Vető­magkereskedésekben külön böző növényvédőszerek is be­szerezhetők.) Nagyon árt szobanövé­nyeinknek az erős hőingado­zás. Szellőztetéskor tanácsos a cserepes növényeket az ab­laktól eltenni, mert a hideg levegő rövid idő alatt fagyást okozhat. A megfagyott levélen barna foltok keletkeznek, ké­sőbb a levél színtelen lesz, majd összezsugorodik és le­hullik. Ez esetben ajánlatos a fagyott részeket visszavágni. (Folytatjuk.) A család kincse a gyermek Testvérkét szeretnék! Általános iskolásoknak Megjelent a Kincskereső Gazdag tartalommal, Banga Ferenc szellemes fllusztrációi- .val megjelent a Kincskereső februári száma. A 10—14 éve­sek irodalmi folyóiratában Nagy László négy versét ta­lálják a költészet kedvelői. A költővel Jankovics József folytatott beszélgetést a gyer­mekévekről. 1975-ben — felszabadulá­sunk 30. évfordulója tisztele­tére — minden számban kö­zöl a Kincskereső olyan nagy íróktól alkotásokat, akik 1945 előtt átélték és műveikben megörökítették népünk életét s akik 1945 után írásaikban ábrázolták Magyarország föl- emelkedését. Az új számban Darvas József műveiből ol­vashatunk részleteket: az Egy parasztcsalád történeté­ből és a Város az ingoványon I című regényből. Jókai születésének 150. év­fordulójáról több írás is meg­emlékezik. Fölhívjuk még a figyelmet Sánta Ferenc A csillagokig című művére, amely egy ele­ven eszű, mai falusi kislány portréja. Varga Domokos Dinnye és bolha című humo­ros csalimeséje is jó szórako­zást ígér. A legtöbb gyermek tü­relmetlenül várja egyen­I ' írmöffWF rangú kis tár- . sát. a testvér- kéjét. Már is­meretlenül is § szereti, és el­képzeli, hogyan fog vele ját­szani. Azt is gyakran látni, hogyan szalad a kisebbik a nagyobb testvérhez segítsé­gért, védelemért. És a nagy — sokszor az okok tudta nélkül is — védelmébe veszi. Irá­nyítja, türelmesen válaszol a kérdéseire, játszik vele... Egyszóval: nagyon szeretik egymást. Az is igaz, hogy a gyermek féltékeny, Azt akarja, hogy csak vele foglalkozzanak. Ha például az édesanya és a nagy­mama beszélgetnek, s nem fi­gyelnek rá, addig járkál, körü­löttük, addig szólítgatja őket, amíg nem foglalkoznak vele. Ez a féltékenység a születen­dő testvérrel szemben is fenn­áll. Tehát a gyermek környe­zetében levő felnőtteknek, a szülőknek kell nagyon okosan viselkedniük. Ügy kell a kis jövevényről beszélniük, mint akire az egész családnak szük­sége van. És tudatosítaniuk kell a gyermekkel: a testvér­ről való gondoskodás az ő fel­adata is. A testvér, mivel ki­csi, ápolásra és gondoskodásra szorul. Vonjuk be tehát a kis­testvér ellátásában! Bízzunk rá olyan feladatot, amelynek elvégzésével hasznosnak érzi magát! Például: készítse oda a tiszta pelenkát, tegye az asz­talra a hintőport, majd pedig a helyére. Segítsen megigazí­tani a takarót... És közben magyarázzunk neki: Látod milyen jólesik a testvérkéd­nek, hogy gondoskodsz róla? Azért pihen olyan nyugodtan, mert érzi, hogy mindannyian szeretjük... Ha a család valóban nyu­godt légkörben él, akkor a gyermek nagyon várja szüle­tendő testvérkéjét, megérke­zésekor pedig büszkeség és boldogság hatja át. Hiszen sok kis társának van már test­vére; és ő szinte már előre I tudja, milyen jó érzés az I együvé tartozás. Hadd álljon , itt példaként az elsős Laci, | aki nagyon örül kisöccse jöve- | telének. Az utcán sorban ha- | zatérő osztálytársait türelmet- j lenül otthagyva naponta fut- I va tette meg a hazáig vezető | utat. Társai utána kiáltottak: ! — Megmondunk a tanító né- | j ninek! — Mire ő: — Majd ha \ j nektek is születik kistestvére- í tek, akkor ti is szaladtok I ! haza, hogy minél előbb lát- j j hassátok!... — És a két test- j j vér egymást szeretve nő fel; ! nem érzik, hogy bármelyikü- j két valaha is mellőzték volna. Az így nevelt gyermekek [ segítik egymást a munkában, I a tanulásban és a bajban. ; Kevésbé alakul ki bennük az I önzés, erősebb lesz iskolában ! is a közösségi érzésük, foko- I zottabban érdeklődnek mások I problémája iránt. Természetesen nem sza- j bály, hogy a testvér nélküli | gyermek önzőbb, fékezhetet- lenebb, de náluk gyakrabban előfordulnak ezek a nem kí­vánt tulajdonságok, mint a több gyermekes családok kö­rében. Az egyedüli gyermeket könnyebb is kényeztetni, anyagilag is többet lehet neki juttatni, és a család az egy gyermek dacos kitöréseit is könnyebben elnézi. A több gyermeknek viszont jobban kell egymáshoz alkalmazkod­ni, s ez egy egész sor szép tulajdonságot is kifejleszt bennük. Felelősségérzetet a maguk tetteiért, de mások bol­dogulásáért is. Ha jól nevel­tük őket, osztoznak a család gondjaiban, megosztják a munkát, önzetlenül segítene® egymáson; alkalmazkodnak a testvéreik és szüleik szokásai­hoz. Ezeket a szép tulajdonsá­gokat tapasztalhatjuk náluk a közösségben is. Szeretik társaikat is és minden közös megmozdulásban szíwel-lé- lekkel részt vesznek, gyakran vállalják a vezető szerepet, és tisztelik a felnőtteket. Alapjában véve minden gyerek széretetre vágyik és szíve egész melegét adja a szeretet minden megnyilvánu­lásáért. S vágyik a testvérke után, ha sokszor nem is vall­ja be hangosan, mert esetleg attól tart, hogy őt az újabb jövevény miatt mellőzni fog­ják ... Nem tudom feledni as ötödikes Karcsi tekintetét, amikor meglátta az iskolai nagy karácsonyfát és körülöt­te a sok boldog gyereket, ön­kéntelepül is büszkén szaladt ki a száján: »Nekem magam-; nak lesz ekkora karácsony-; fám!« Ám nagy barna szeműé­ben ott ragyogott a vágy: sze­rette volna valakivel megosz­tani az örömet is. Valakivel — egy testvérkével. Dr. Cs. U-a« (Folytatjuk.) OTTHON Sikeres választást! A munka végigkíséri életén EZEKBEN A NAPOKBAN, hetekben a pályaválasztás gondjai foglalkoztatják az ál­talános iskolák utolsó osztá­lyát végző, mintegy 122 800 fia­talt. Nem kevésbé veszi igénybe a felelősségteljes dön­tés meghozatala szüleiket és tanáraikat sem. Sok esetben tanácstalanok maguk a pá­lyaválasztási szakemberek is, hiszen százszázalékos bizton­sággal nem könnyű egy 14 éves fiú vagy leány képessé­geit, tehetségét, készségét és alkalmasságát fölmérni, s ki- nek-kinek a legmegfelelőbb tanácsot adni. Csaknem más­fél százezer család próbál te­hát a továbbtanulási lehetősé­gek közt eligazodni, informá­ciókat várnak (elsősorban az iskoláktól). Már mindenütt ta­lálni a pályaválasztás segíté­sével megbízott, és a feladat­ra megfelelően fölkészített ta­nárt. Az ő tennivalójuk, hogy gyermek és szülő, népgazdasá­gi lehetőségek és a családi el­képzelések között összhangot teremtsenek. A szakmunkásképző isko­lákba, a szakmunkáspályára 61 300 nyolcadikos jelentkez­het, tehát a pályaválasztók­nak mintegy a fele. A lányok a szakmatanulás lehetőségei­nek 32 százalékát vehetik RIPORTOK A SZOVJETUNIÓBÓL A Győzelem Kolhozban Mordvin rokonaink önma­gukat erzeknek vagy moksák- nalc nevezik. A velük rokon népek közül ők vannak a leg­jobban szétszóródva. A Mord­vin Autonóm SZSZK-ban — amelynek fővárosa Szaranszk — csak mintegy 40 százalé­kuk él. Többségük a Volga vidékén, Kazany, Kujbisev, Uljanovszk környékén talál­ható, de egyes csoportjaik fel­lelhetők Kazahsztánban, sőt Szibériában is. Az 1969-es adatok szerint 1 millió 263 ezer mordvin van. A magyar és a finn után a mordvin a legnagyobb lélekszámú finn­ugor származású nép. Mordvinokkal Uljanovszk környékén, a cserdaklinszki járásban, a Győzelem Kol­hozban találkoztam. — Oroszok, csuvasok, tatá­rok, mordvinok élnek nálunk — mondotta Damir Iszmagilo- vics Sapirov, a járási pártbi­zottság első titkára. — Én ta­tár vagyok. Nem emlékszem rá, hogy nemzeti villongás lett vplna köztünk. Jól megférünk □ Somogyi Néplap I együtt. Sőt, most már kevere­dünk is; a fiatalok nem nézik, [ milyen nemzetiségű a párjuk. ! Mindegyik iskolánkban tanit- |ják a gyerekek anyanyelvét, a tatárt, a mordvint, a csuvaszt. Anyanyelvű újságaink, rádió­adásaink vannak. Persze, oro­szul is tanulnak a kicsinyek, már az első osztályban elkez­dik. Ez a közös nyelvünk. Régi dokumentumot muta­tott. A szocialista forradalom előtt ezen a vidéken a kisgaz­daságok 70 százaléka ló nélkül vegetált. Az emberek 97 szá­zaléka írástudatlan volt, és ha levelet akartak küldeni ka­tona fiuknak, azért nagy | pénzt kellett fizetni az írástu- I dóknak. Mindössze 3 iskolájuk ■volt. A trachomát pedig nép­betegségként tartották szá- j mon. 1 — Gigantikus lépést tettünk. Hogy csak néhány adatot so­roljak: mezőgazdasági terme­lésünk 97 százalékos arányban gépesítve van, és minden gaz­daságunk minden része villa­mosítva, 7 repülőgép látja el a növényvédelmi szolgálatot. Járásunk valamennyi családja újság, és folyóirat-előfizető, 42 klubunk, 28 könyvtárunk van és a járás kulturális éle­tével 98 szakképzett népműve­lő foglalkozik. Az idén mint­egy ötezren fizettek be sze­mélygépkocsira. Saripovics elvtárs fölaján­lotta, hogy a járás 16 kolho­za közül bármelyikbe szíve­sen elkísér bennünket. A Győ­zelem Kolhozra esett a válasz­tásunk, itt dolgozik a legtöbb mordvin. Régi szokás szerint kenyér­rel, sóval fogadtak bennünket. Alig 4 kilométernyire Ulja­novszk városától 8500 hektár­nyi földön gazdálkodnak. — Búza, árpa, rozs, borsó, kukorica és burgonya a fő terményünk — mondotta Ju- rij Ivanovics Fjesin, a kolhoz elnöke. — 56 traktorunk, 45 , tehergépkocsink, 29 kombáj- I nunk van. 1868 hízómarhát, j 660 tehenet, 2100 sertést, 17Ö0 1 juhot és 16 ezer baromfit tar­tunk. A sertéstartással például 57 ezer rubel nyereséget ér­tünk el a múlt évben. A tej­jel van a legtöbb bajunk, 100 literen mindössze 18 rubel a nyereség. Az utóbbi években egyébként 600—650 ezer ru­bel tiszta nyereségről adhat­tunk számot évzáró közgyűlé­seinken. . __. K étezer ember él a kolhoz­ban. Közülük az állandóan dolgozók száma 520, a nyugdí­jasoké pedig 300. Ez utóbbiak gyakran besegítenek a mun­kába, amikor szükség van rá­juk. A gabonatermesztést már teljesen gépesítették, a bur­gonyatermesztést félig. Kézi munkát leginkább már csak a cukorrépa igényel. Hogy élnek az emberek? 350 családnak betétkönyve van, a betétek átlagösszege 950 rubel. Gáz, rádiókészülék, | tv,' jégszekrény, motorkerék­pár minden háznál van. Sze- | mélygépkocsija ugyan egyelő­re csak 17 tagnak, de majd­nem 300-an várnak rá. Két klubjuk is működik. S nagy erővel építkeznek. Saját betonozott repülőte­rük — a növényvédelemhez és műtrágyázáshoz — már ké­szen van. Tejüzemet építenek, ahonnét műanyag csomagolás­ban kerül majd a tej a város­ba. Az idén helyezik üzembe a tojáscsomagolót, innét éven­ként 1 millió 700 ezer tojást akarnak az üzletekbe küldeni. Éttermüket és óvodájukat most bővítik. A kolhoztagok régi házait — hét éve kezd-, ték ezt a munkát — fokoza­tosan újakkal váltják föl. Az új lakóházakban már min­denütt központi fűtés van, S hogy szállító járműveik köny- nyebben mozogjanak, maguk építettek három kilométernyi aszfaltozott utat a városig. A Qoigozo tagon navi auag jövedelme 200—220 rubel, eh hez jön még a háztáji. A 0,31 hektárnyi háztáji földet ; nyugdíjasok is megkapják, ; háztáji megművelésében pe dig a kolhoz gépi erővel szállítással segít. Havi 25—3< rubel segélyt is kapnak a kol­hoztól. Még kenyérgabonát, a; állattartáshoz takarmányt é: havi 25—30 rubel segélyt i: adnak a nyugdíjasoknak. A kolhoz központjával szemben, az út túlsó oldalár fémipari üzem van. S a várói is közel. — A fiatalokat mindez nem csábítja? — Nem versenytársak ilyen szempontból az üzemek. Mi sok olyan pluszt adunk a fia­taloknak, amihez az üzemek­ben nem juthatnának. — Például? — Amikor egy-egy legény bevonul, 2,5 mázsa kenyérga­bonát és 50 rubel készpénzt kap. Leszerelésekor ugyancsak pénzt adunk,^ hogy ne üres zsebbel kezdje a civiléletet. Télen szaktanfolyamokat szer­vezünk a fiataloknak. Ha há­zasodnak, akkor is mellettük vagyunk. Színházba és mozi­ba pedig autóbuszokkal visz- szük be őket a városba. Szó­val a fémipari üzembe még tőlünk nem ment át senki, de onnan már jöttek hozzánk. Tímár Ede (Folytatjuk.) férőhelyet tartanak fenn. Eb­ben is kifejezésre jut a nők­ről való messzemenő gondos­kodás, hiszen egész későbbi boldogulásukra, párválasztá­sukra és családi életük har­móniájára is kihat, hogy a termelésben, munkában mi­lyfen rangos helyet foglalnak el. Az élelmiszer- és a kon­zervipar 1700, a kereskedelem 6500, a vendéglátóipar 3000, a ruházati ipar 2700, a textil­ipar 2500 szakmunkástanulót vár, az építőipari szakmák 7000 tanulóhelyet kínálnak, de 1500 hegesztő, 4500 gépsze­relő és szerszámkészítő, 3500 _ szerkezet- és karosszérialaka­tos tanuló fölvételét is bizto­sítják. A szakmunkáspályán egyre ! nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülést élvez, az egyre korszerűsödő üzemekben a munka mind könnyebb és mind több alkotási lehetőséget kínál. Az iskolákban már szinte mindenütt megtartották a pá­lyaválasztási szülői értekekle­teket. Sor került a nyolcadi- I kosok gyárlátogatásaira és az osztályfőnököknek, a pályavá­lasztásért felelős tanároknak a különböző lehetőségekről tartott tájékoztatóira is. A családok — de a nyolcadik osztályt végzők is — tudják, hogy a gimnáziumok kifeje­zetten a felsőfokú, főiskolai és az egyetemi továbbtanulásra I előkészítő iskolatípusok. A PÄLYAVÄLASZTÄS ! döntő lépés, és nemcsak az I érdekeltek számára van nagy jelentősége, hanem az ország életében is meghatározó lehet. A jövő században is dolgoz­nak még azok a szakmunkás­nak vagy technikusnak, mér­nöknek és orvosnak tanulók, akik ma beadják továbbtanu­lási jelentkezési lapjaikat. Az embert a munka végigkíséri egész életén. Választott hiva­tásához a leghűségesebb lesz, hiszen általa valósítja meg önmagát s bontakoztatja ki egész személyiségét. Jól dön­teni nem könnyű, mégis mind a 122 800 fiú és leány eseté­ben erre kell törekedni. K. É.

Next

/
Oldalképek
Tartalom