Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-07 / 5. szám

Á kongresszusi előkészületek és az ifjúkommunisták Koszorúzás ünnepség Kaposváron a pártszervezet megalakulásának évfordulóján A z MSZMP X. kongresz- szusa óta jelentősen megnőtt a fiatalok aránya a pártban. Jelenleg mintegy 87 ezer harminc éven aluli tagja van a párt­nak, és közülük kereken 56 ezer egyben KISZ-tag is. Túl­zás nélkül hozzátehetjük, hogy számarányuknál is je­lentősebb politikai erőt kép­viselnek, mert az életkoruk­kal együtt járó agilitással és az előző generációknál maga­sabb fokú általános, szakmai és politikai műveltséggel ren­delkeznek. Nagy hányaduk tagja a párt- vagy a KTSZ- vezetőségnek, jelentős részük propagandista, de sokat talá­lunk közülük a különböző állami, társadalmi szervek, tömegszervezetek aktivistái között. Most, amikor a XI. kongresszusra készülünk, jo­gos a kérdés: mit és meny­nyit - tesznek a fiatal pártta­gok az előkészítő. munka si­keréért, mit vár tőlük a párt ebben a munkában. Mindenekelőtt azt, hogy fo­kozott politikai aktivitással, cselekvőén vegyék ki részü­ket a közös munkából. A fia­tal kommunisták többségének ez lesz az első kongresszusa. Nagyszerű lehetőség ez arra, hogy az előkészítés során alapszervezetük tagsága előtt ismételten igazolják a. bizal­mat, amelyet felvételükkor az alapszervezet irántuk ta­núsított. Járjanak élen az önkéntes munkavállalásban, időben és maradéktalanul te­gyenek eleget megbízatásaik­nak, segítsenek a vezetőség­nek, a pártcsoportnak mind a tartalmi, mind pedig a szer­vezési feladatok ellátásában. A most folyó taggyűlések és az ezt megelőző időszak tapasztalatai aztf igazolják, hogy ezzel az aktivitással a fiatalok nem adósak. A kong-- resszusi munkaversenyben részt . vevő munkabrigádok­ban, szocialista brigádokban elsősorban ők a mozgató ru­gók, a. hangulatot, munkaked­vet meghatározó tényezők. Az őszi mezőgazdasági beta­karításban felmérhetetlen se­gítséget nyújtottak az ifjú­munkás-kollektívák, a diák­ás katonafiatalok. A lelkesítő, szervező munkában szinte mindenütt érezni lehetett a fiatal kommunisták cselekvő jelenlétét. A beszámoló párttaggyúlé- -.cken sokan jelentkeztek szó­lásra, és bátran, nagy fele- lős'égérzett?l beszéltek saját, vagy az általuk vezetett ifjú kollektívák tevékenységéről, tették szóvá á meglevő hibá­kat, és vállaltak részt a to­vábbi teendőkből. Számos tet­tük igazolja, hogy hasznos, tevékeny részvevői a pártpo­litika végrehajtásának, felvé­telükkel valóban erősödött a párt. Egyre több pártszervezet is­meri fel, hogy nemcsak a sta­tisztika miatt szükséges a fia­talítás, de a növekvő felada­tok, a dinamikusabb munka is ezt követeli. Ez a tény _ a fiatalok iránti bizalom újalöb jele, egyben fokozott felelős­séget jelent az ifjúkommunis­ták számára. A pártszervezetekben foko­zott politikai aktivitást vár­nak tőlük, különösen akkor, ha választott tisztségviselők lesznek. Elvárják tőlük, hogy gondosan tanulmányozzák a kongresszusi irányelveket, és aktívan vegyenek részt annak vitájában. Segítsék a jelölő bizottságok felelősségteljes munkáját. Ne legyen közöm­bös egyetlen fiatal párttag számára sem, hogy kik veze­tik a pártszervezeteket a kö­vetkező években. Az utóbbi években erőtelje­sen fejlődött a pártszerveze­tek ifjúságpolitikai munkája, és ennek gyakorlatában orosz­lánrész jut a fiatal kommu­nistáknak. Az eddigieknél na­gyobb arányban vállalkozza- I nak arra, hogy egyrészt a | párton belül, másrészt a : KISZ-ben az ifjúságpolitika | első számú munkásai legye- I nek. Azért kell ezt szóvá ten­ni, mert amíg a KISZ-ben az utóbbi másfél év alatt több mint duplájára nőtt a párt­tagok száma, addig a KISZ- vezetőségek tagjai között lé­nyegesen csökkent a számuk. Á KISZ 1.974—75. évi ak­cióprogramja, a felsza­badulási beszámoló a XI. pártkongresszus politikai előkészítésének szerves része. A több mint félszázezer KISZ- és párttag elsősorban azt kérje — és lehetőleg kap­ja — pártmegbízatásul, hogy a ffárt ifjúsági szervezetében tudásának, képességének • és érdeklődésének megfelelő munkát végezzen. V. I. Harminc évvel ezelőtt ala­kult meg az MKP Somogy megyei Szervezete Kaposvá­ron. A városi pártbizottság koszorúzási ünnepséget rende­zett vasárnap délelőtt tíz óra­kor ebből az alkalomból. Az Ady Endre utca 7. szá­mú ház előtt — ennek udva­rában alakították meg annak idején a pártszervezetet — ve­teránok, párttitkárok, a város lakói gyülekeztek. A városi A megye kulturális eredményei, géniéi (Folytatás az 1. oldalról.) feladatairól. Ha lehet így mondani, légyen benne a le­vegőben ez a kérdés. Megvi­tatása ne jelentse azt, hogy a szükséges módon »kitárgyal­ták« a dolgot, hanem, hogy tettek következzenek. Rendkí­vül fontos tehát a közoktatási és közművelődési intéz+ié- nyek szervezett együttműkö­dése is ennek érdekében. Központi feladat rövid tá­von is a munkásmúvelődés fejlesztése. Erről igen sok szó esik, nem egyszer már frázi­sok is pufognak. Olyan valós eredményekről azonban, mint amelyekről igazi gazdaként a kaposvári textilmúvek igazga­tója beszámolt a tanácsülé­sen, még keveset lehet halla­ni. Megjegyzem: jó lenne, ha egyes megyei fórumokon nem­csak a textilmúvek szerepel­hetne állandó jó példaként, hanem hasonló összetett üze­mi közművelődésről számol­hatna be teszem azt: az elektroncsőgyár, a ruhagyár vagy más kaposvári üzem igazgatója. A rövid távú feladatok el­sősorban azt szorgalmazzák, hogy minél szélesebb lehető­séget biztosítsanak a munká­soknak a művelődéshez, mert r.em jó az — többen is meg­fogalmazták a tanácsülésen —, ha a szervezők minden­áron néhány formát akarnak a szocialista brigádokra kény­szeríteni. ahelyett, -hogy biz­tosítanák a választás lehető­ségét. Az ifjúság tevékeny része­se a közművelődésnek, s hogy még inkább az legyen, hala­déktalanul szükséges a me­gyei szakigazgatási irányítás és a megfelelő KlSZ-szervek együttműködése. örvendetes, hogy a rövid távú feladatok­ban, az olvasómozgalom fel­lendítésének ügyében a könyvtári propaganda javítá­sa mellett olvashatjuk a me­gye könyvesbolthálózatának igényesebb kiépítését is. Az amatőr művészeti moz­galom ügyében a" jelentés is és a hozzászólók is a folyho­nosságot hangsúlyozták, mert a visszás helyzet sajnos még mindig él, mintha az együtte- ek a művészeti szemlékért .olgoznának s nem a szemlék ennének az együttesekért. Természetesen nincs mó­dunk a rövid távú feladatok teljes ismertetésére sem. Egy bizonyos: amikor ai állami irányítás vezetői egyik oldal­ról a szemléletváltozás fon­tosságát hangoztatják, azt a »másik« oldalon a népműve­lői lelkesedésnek, az értelmi­ség tettrekészségének azonnal kamatoztatnia kell. A követ­kező ötéves tervidőszakban a Kulturális Minisztéri; «i fel­mérő megállapítása alapján nem nyílik lehetőség arra, hogy új művelődési létesítmé­nyek épüljenek Somogybán. Ez persze nem túlságosan szívderítő, hiszen Barcson igen rossz körülmények kö­zött működik a járási könyv­tár, rosszak a marcali műve­lődési ház adottságai. Viszont az ötvenes évek végén, a hat­vanas évek elején, közepén épült jó néhány művelődési ház kihasználatlan! Az itteni tanácsoknak is hamarosan szembe kell nézniük a köz- művelődési tennivalókkal: a megyei szakigazgatási irányí­tás hathatósan szorgalmazza ezt a közeljövőben. T. T. fúvószenekar eljátszotta a Himnuszt, majd Nagy Mik­lós tolmácsolta Aragon Költő a pártjához című versét. Ez­után Prjevara Pál, a városi pártbizottság titkára mondott ünnepi megemlékezést. — Harminc évvel ezelőtt alakult meg e házban, a So- mogyvármegye című napilap szerkesztőségi szobájában az MKP Somogy megyei Szerve­zete. 1945. január 5-én tizen­négy elvtárs jö£t itt össze, azok, akik dol­gozó népünk sorsát, me­gyénk fölemel­kedését szívü­kön viselték, hogy segítsék Somogybán is az MKP által kidolgozott és a Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Front által ma­gáévá tett program meg­valósítását; hogy mozgó­sítsanak me­gyénkben min­den haladó és demokratikus erőt. az egész népet a reak­ció szétzúzásá­ra, az üi.iáépí­tésre és a független, de­mokratikus Magyarország megteremtésére. A városi pártbizottság tit­kára ezután arról beszélt, mi­lyen nehéz körülmények kö­zött kezdtek munkához. A megye területének nagy ré­szén még hónapokig harcok dúltak, a háborús pusztítások szinte teljesen megbénították a gazdasági életet, a közleke­dést. A kommunisták és a baloldali szociáldemokraták a felszabadulás első óráitól részt kértek a munkából. A párt megalakítása új szakaszt je­lentett. — A kommunistáknak So­mogy megyében is egyik leg­nagyobb erőpróbájuk a föld­reform gyors végrehajtása volt. Történelmi érdeme a pártnak és a pártban akkor tevékenykedő kommunisták­nak, hogy megyénkben, a nagybirtok egyik hazai felleg­várában igazságot szolgálta­tott az ezer éve nincstelen parasztságnak. Prjevara Pál beszéde vé­gén elmondta, hogy a párt- ■ alakítók forradalmi helytállá­sát. a közösségért végzett ön­zetlen munkájukat a'kommu­nisták mai nemzedéke is pél­dának tekinti. Prjevara Pál és dr. Orma- sy Viktor, a városi tanács általános elnökhelyettese megkoszorúzta az emléktáb­lát. Az ünnepség az Interna- cionáléval fejeződött be. Tüske bennem — hát el­mondom. A magány az em­ber ellensége. Magyarorszá­gon 1974-ben nyolcszáztízeaer özvegy és háromszázezernél több elvált ember élt; ezt mondja a statisztika. Hogy ezek közül hányán élnek egyedül, illetve hány érzi ma­gát egyedül — erre nincs ada­tunk. De egy másik számsor J talán adhat támpontot. Több ezer embert kérdező fölmérés szerint a »meginterjúvolt« öregek tizenöt százaléka egy hónapja, húsz százaléka több hónapja, hét százaléka egy éve, kilenc százaléka több mint egy éve nem látta vala'- melyik gyerekét. Elgondolkod­tató számok. S magányos nem­csak idős ember lehet... A magány annyi arcú, ahány magányos ember van. A súlya mázsányi; csak ebben egyezik az egyik emberé a másikéval. Tüske bennem — hát elmon­dom, hogy élnek közöttünk el­hagyatottak. Mint az a fiatal- asszony, aki MÁV-iskolába hozita a gyerekét az ország másik végéből, összezárt ben­nünket a sors Pesttől Kapos­várig. Szép, szöszke fiókája ott ugrándozott köztünk a fülké­ben. Az asszony elmondta ma­gányának történetét. Nem sza­kítottam félbe, még akkor sem, ha néha közhelyszerű volt is »meséjének« egy-egy fordulata. Korán ment férj­hez. Náluk a tizennyolc éves lány, aki nem tanul tovább, már »vénlány«. Hát ő nem akart az lenni! Volt egy fiú, aki kérte, ö hozzáment. Szé­pen indult a házasságuk. Leg­följebb az mérgezte, hogy a fiú — az »illemen« túl — fél­tékeny volt rá. Az ifjú asz- szonyt — MÁV-kalauz — nemegyszer elkísérte szolgála­MAGANY ti útjára. Hosszú utakra, oly­kor a fél országot beutazták. Ha az asszonyka munkája közben kedves volt az utassal, néhány barátságos szóért a férj már jelenetet rendezett, így azután egyre kapkodóbb, idegesebb lett a kalauznő. Már azon sem csodálkozott, hogy munkatársai kezdtek hú­zódozni tőle. Csak bántotta nagyon. Azután egyszerre minden megváltozott. Várandós lett a szöszke gyerekkel, aki mos! itt ugrándozik a fülkében. A férj abbahagyta a gyanúsítgatást. De — kezdett elmaradozni. Nem adta magyarázatát, az asszonyka csak bizonyos je­lekből ítélt: férjének van va­lakije. S egyszer elmaradt végképp. Ö, aki nemrégiben még pofonokat ígért a felesé­gének és az utasnak is, ha a jegykezelésen kívül szót vál­tottak! Válás. Egyedüllét. Ezek vol­tak a következő »állomások«. S ez az utóbbi egyre marasz­talja. »Elviselem én az egye­düllétet — mondta az asz- szon.y. — De most még rosz- szabb lesz, hogy a gyereket ilyen messzire kellett adnom. Állandóan utazom, nem volt kire hagynom. Sokszor vagyok úgy, hogy csak nézek, de nem látok. Megáll a kezemben a tennivaló. Nem fáj a fejem, csak valahogy olyan nagy a zsibongás ott belül . . .« Több éve él magányosan. Nem ter­mészetes állapot ez számára, tudja ő is. Mégis: »Egyszer már megégettem a kezem, s ennél az emléknél inkább a magányom...« Tüske bennem — hát el­mondom, hogy Ismerek egye­dül élő férfit is. Nem is egyet. Az, akiről itt szó lesz, vala­hogy mindig is »szerencsétle­nebb« volt a társainál. Talán nem is ez a helyes kifejezés egyéniségére. »Anyátlanabb« volt a többinél, ott a közép- iskolás kollégiumban. Csak akkor lett hangosabb, ha va-. laki — legtöbbször az anyja — megérkezett hozzá látoga­tóba a hét végén a távoli fa­lucskából. Együtt üldögéltek egy sarokban, félrehúzódva a többiektől. Vagy — ha jó Idő volt — a várost' járták, kira­katot nézdagélve. Tanárként láttam újra őt. Az anyja már meghalt, s ő teljesen magára maradt Hiába ismerkedett, hiába próbálták a tantestület tagjai »összeboronálni« az egyik — szintén magányos — kolléganővel. Nem házasodott, összelappadt, mint a labda, amely kipukkad. Egy időben öngúny leplével takarózott: »Csak vigyázzatok! A súlyos bűncselekmények kilencven százalékát — olvastam — agg­legények követik el Ameriká­ban.« Valaki kimondta rá az ítéletet, persze csak a háta mögött: »Az anyját keresi minden lányban!« Azóta, ha szóba kerül az új kolléganő előtt, csak ezt mondják az ér­deklődők felőle. A testületben jó pedagógusnak tartják. Én nem hiszem, hogy tud bánni a gyerekekkel. Beszűkülnek, egyre keve­sebb örömteli dolgot fedeznek föl a magányosok. A kisebb veszteségek, vereségek óriási akn,ak tűnnek szemükben. Ba­ráti körük gyérül. Kezdenek ellenségesen viszonyulni min­denhez, mindenkihez. Ahhoz is, aki jó szándékkal közeled­ne hozzájuk. Emlékeik köd­várába húzódnak vissza. Az adminisztrátornő, aki külön­munkákkal halmozza el ma­gát, hogy ne kelljen gondol­kodnia. A magányos nagy­anya, aki egykori cselédségé­nek színhelyén pergeti éveit, miközben gyerekei és unokái távoli városokban laknak. A gépkocsivezető, aki nemcsak az utakon van egyedül. A fa­lusi pedagógusnő, aki nem ta­lál párt magának. Olyat, aki­vel könyvekről, művészetek­ről, filozófiai kérdésekről be­szélgethetne. Az öregek az egyre szapo­rodó — intézményesített ir­galom létrehozta — helyeken, az öregek napközi otthonai­ban szabadulhatnak magá­nyosságuktól. S van, alti enél- kül is megtalálja az utat. Nem tüske bennem H. Ká­roly sorsa, aki megözvegyül­tén él egy parányi faluban. Mérnök fia városlakó. Károly bácsinak egyedül régi élete nem téma. De téma neki min­den egyéb! A »tisztába tett« környező világ, a levágott fülű olasz milliomoscsemete, a téesz »dzsongyere« kombájn­ja, a francia postások sztrájk­ja, a KISZ-klub elárvulása. Minden. Pedig »egyedül« van. De ajtót, ablakot nyit az in­formációknak. Rendszerezi, ok-oksági összefüggések szá­lásra fűzi ezeket Megtalálta a »bölcsek kövét«. Könyvei van­nak. Ezek segítettek megtalál­ná önmagát. | — Aratósztrájk előtt nyom­[ ta a kezembe az első nyomta- j tott füzetet egy magvető. Esy agitátor. Bizony én azóta apostolnak tisztelem . . . öreg fejjel lett szakmun­kás. Most friss nyugdíjas. A legnagyobbat a pénzért nem vásárolhatót szerezte, s szerzi meg nap mint nap. »Súgói«; Móricz Zsigmond, Veres Pé­ter, Németh László, Sánta Fe­renc. »Családja« eg.v egész falu. William Ley amerikai tudo­mányos író szerint: »Nem tud- iuk megengedni, nem enged­hetjük meg többé magunk­nak, hogy magányosak le­gyünk. A társadalomban a munkát sok embernek együt­tesen kell végeznie, következ­tetésképpen minden egyén sorsszerűén kénytelen egy cso­port tagja lenni és mi-t mon­dani az én helyett.« Hideg­ridegen hangzik. A társadalmi kapcsola­tok. a munkakapcsolat sem pótolhatja a családi harmó­niát, csupán segítője lehet a kibontakozásnak. A társ meg­találásában tehát segítőink az említett kapcsolatok, s vala­mennyi szórakozási, művelő­dési lehetőség. Társaságvonzó tényező, ha valakinek vélemé­nye van egy filmről, könyv­ről. Keresni kell . . . Leskó László Somogy/ Néplap I 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom