Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-28 / 23. szám

A Törekvés brigád ötlete volt

Mindenki figyeli a gépeket

Kevesebbet állnak — Jobban dolgoznak

Azonnal kijavítják a kis hibákat is. A fonónők most már szívesen jelzik, ha segítségre

van szükségük.

Az ötlet kitűnő- Sokan és sokféleképpen bizonyították a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában. Az előfonó tmk szocialista brigádja, a Törekvés dolgozta ki a védnökségi mozgalmat, melynek az a célja, hogy az előfonó és nyújtó géppark átfogó társadalmi ellenőrzés alatt álljon. S mindezt úgy valósítja meg, hogy mindenki adjon egy kis pluszt is!

Kovács János főszerelő vezeti a tizennégy évvel ezelőtt alakult aranyplakettes szocialista brigádot. Nagy szakmai tapasztalatuk arra serkenti őket, hogy mindig törjék valamin a fejüket. Először a X. kongresszus idején próbálkoztak, akkor azonban csak egy géptípust vettek számításba. Tavaly, amikor megbeszélték, hogy mit ajánlanak fel a XI. pártkongresszus, hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére, úgy döntöttek, hogy az egész gépparkot védnökség alá veszik, mégpedig úgy, hogy a fonónőtől a művezetőig, a műszakba beosztott lakatostól az osztály- és üzemvezetőig, a munkamódszerátadótól a brigádvezetőig mindenki fogjon össze.

A felajánlás óta sok hónap telt el, s a Törekvés brigád bizonyított. A tizenöt tagú közösség magyarázott, harcolt, agitált, mindent megtett, hogy megismerjék, elfogadják a módszerüket a Fonó I-ben és a Fonó II-ben is.

— Régen voltak olyan gép- .lépcsők, amelyeket nagyon elhanyagoltak. Mi azt szeretnénk, hogy ez ne forduljon elő. Itt minden gép mindenkié, s nem az A, a B, a C műszaké. A fonónő, ha valamit észrevesz, most rögtön szólhat, nem kell megvárnia a termelési tanácskozást. Én mindig azt mondom, hogy lehetnek viták, de mindig a gép kerüljön ki győztesen.

Nagyon szereti a gépeket. Tudja, hogy a termelés, a minőség attól függ, milyen gyorsan, milyen lelkiismeretesen javítják ki a hibákat. Sokszor egy napot, több napot lehet megtakarítani, ha a jelzett hiba nyomán azonnal leállítják a rossz gépet. A brigád tíz férfi szakembere s az öt géptisztító asszony között pontosan felosztották a gépek elemeit, szerkezeti részeit, így állandó »-megfigyelés« alatt vannak a fonal gyártásában olyan fontos szerepet betöltő géplépcsők.

Bodosi Tamás üzemvezető piros fedelű naplót tesz elém. Átlapozva i kiválasztok egy olyan bejegyzést, mely a gépeket nem ismerő olvasónak is közérthető, s jól érzékelteti a védnökség lényegét: »A 4—6. sz. előnyújtó gépen a kiadó hengerkuplung és re- cehengervég tönkrement. Rö- vid időn belül tartósabb gépállás következne. Az üzemrész osztályvezetőjével megbeszélve a gépet 2 órára leállítottuk, a rossz alkatrészeket kicseréltük terven felül- A munkát Horváth István, Bíró Ferenc végezte.«

— Ez egy óriási társadalmi

! ellenőrzés. Kiszűrődik a hi- i ba, s ez időben is, költség- I ben is kedvező — magyarázza a Fonó II. üzemvezetője.

> Széki Tibor főmechanikus- | sál lemegyünk a Fonó II-be.

! Ö is lelkesedik ezért a felajánlásért. Elmondja, hogy a gépek most újak. Az azonnali j javítás a 80—90 millió forint j értékű géppark állapotának megőrzését szolgálja.

Kaiser Béla osztályvezető | végigvezet a birodalmán. Kiss j Katalin fonónőtől megkérdezem, hogy mi a véleményük a védnökségről. Megerő- I siti, hogy nagy segítséget je- : lent a gép mellett állóknak ' is.

— Máshol is be lehetne vezetni ezt a mozgalmat? — kérdezem Kaiser Bélától.

— Szérintem mindenhol, ahol gépekkel dolgoznak. Persze, egy kicsit nagyobb nyilvánosság szükséges hozzá.

Bajer Nándor igazgató

| szintén nagyra becsüli a i kongresszus tiszteletére meg- | szervezett védnökséget.

— Ez a kezdeményezés a dolgozók révén bontakozott ki. ök látták meg a benne rejlő lehetőséget. Azzal, hogy

, azonnal kijavítják a hibát, a i termelést növelik. Természe- ; tesen így a hulladék is csökken, a minőség is javul.

I Eitler György főmérnök Kovács Jánosék húszéves szakmai múltját méltatva kiemelte, hogy a napi munkán túl is ellenőriznek.

— Ez a szocialista brigád úgy érzi, hogy törődni kell mindennel. Értik, hogy előbbre tudunk lépni, ha az elő-1 forduló hibákat kiküszöbölik. I

Persze, ezt a védnökséget nemcsak a vezetőknek kell elfogadniuk, hanem a műszakban dolgozó lakatosoknak is és mindenkinek. Valljuk meg, hogy nem minden ember fogadja még egyformán, mikor fölfedik a géphibákat. Hiszen nemegyszer oka a hanyagság, az ellenőrzés elmulasztása. Szóval, összhang nélkül nem megy a védnökség, az a fontos, hogy senki se kendőzze el a hibákat.

A főmérnök mindent szívesen elmagyaráz. Amikor viszont mérleget kérek a yéd- nökség eredményéről, tiltakozik, hogy ezt nem lehet azonnal számokban mérni, ennek a haszna majd hosszabb távon mutatható ki.

— A közös tenni akarás a fontos. Az, hogy összefognak a fonónők, a műszakbeli lakatosok, a tmk-brigád tagjai, s megjavítják gyorsan a gépet, s az előbb indulhat!

Egy fontos dologról nem szabad elfeledkeznem. A kommunisták elsőként karolták fel a védnökséget, minden segítséget megadtak, hogy elháruljanak az akadályok a kivitelezés útjából. S a szocialista brigádban dolgozó kommunisták szintén élen jártak, lelkesítettek.

;— Bárkinek szívesen állunk a rendelkezésére, aki bővebben kíváncsi a mozgalmunkra — mondja Kovács János brigádvezető.

Érdemes odafigyelni a védnökségre, hiszen a módszereket állandóan tökéletesítik, s egyre több dolgozót nyérnek meg támogatására.

Lajos Géza

Az utolsó járat

A város fényei ide látszanak. Az égbe nyúló __ piros fénypontokról az ismerős tudja, hogy az a donneri víztorony. Zselicszentpálra nem megy be az autóbusz. Aki a városba akar utazni, annak ki kell jönnie ide a szigetvári útra. Itt van a buszmegálló. Egyedül állok az út szélén, az utolsó autóbuszra várok, amely este a városba megy. Halk léptek törik meg a csendet. Korosabb férfi hangja köszönt rám:

— Jó estét!

— Jó estét! Ne haragudjon, de mennyi időnk van még a buszig?

A férfi elemlámpával világít az órájára.

— Még van öt perc.

— Hová ilyen későn? — érdeklődöm.

— A »Kefébe«. Ott dolgozom mint fűtő.

— Nyugdíjasként?

— Ugyan, ahhoz van még tíz évem. Rendes állásban.

— Mindig éjszaka?

— Dehogy, az egyik héten délelőtt, a másikon délután. Csak a harmadik héten vagyok éjszakás.

— Sokan járnak be így esténként?

— Van egy fiatalember, aki a húskombinátba megy. Ö mindig éjszakás. Meg az asz- szonyok, akik szintén váltott műszakba járnak. Nekem csak tízre kellene mennem, de hát ez az utolsó járat.

— Ilyenkor korábban vált?

— Mire beérek, negyed tíz.

Amíg átöltözöm, bizony tíz óra van.

Halk zaj. Valahonnan mesz- sziről fénycsík vág a sötétbe.

— A busz jön?

— Az lesz, mert magasan van a fénye.

A panorámabusz ereszkedik le a lankán. Az utastérben fel- hangzanak az ismerősöknek kijáró köszöntések: szia, szervusz, jó estét! Azután megindul a beszélgetés. A jól fizetfi kukoricáról, a vetésről...

Az autóbusz negyed tízRoe áll meg a pályaudvaron. Akik vele utaznak, ezt mondják: utolsó járat. Pedig nem az. Mindennap megteszi az útját. Munkásokat hoz a Zselicből.

N. J.

Szeptembertől a nyolcadik után

Egészségügyi szakiskola és szakközépiskola

1975 szeptemberétől jelen-1 tős változások lesznek az ’ egészségügyi dolgozók képzésében. Minden tanuló a VIII. osztály befejezése után két iskolatípusban tanulhat tovább, és szerezhet egészségügyi szakképesítést.

Az egyik az egészségügyi szakiskola, melyben a szak- képesítést — nappali képzéssel — három év alatt lehet megszerezni; a másik az egészségügyi szakközépiskola, amely ugyancsak nappali képzéssel négy év alatt ad egészségügyi szakképesítést és érettségit.

Mindkét iskolatípusban végzett tanulók általános ápolók és általános asszisztensek lesznek, s ezzel a képesítéssel valamennyi kórházban, klinikán általános ápolóként, illetve valamennyi szakrendelőben és gondozóintézetben általános asszisztensként helyezkedhetnek el.

Az új egészségügyi oktatási rendszer azok számára is lehetővé teszi az általános ápolói szakképzettség megszerzését és azt, hogy az egészség- ügyi munkakörben elhelyezkedjenek, akik az általános iskola befejezése után más területen dolgoztak, vagy nem az egészségügyi szakközépiskolában tanultak tovább. Ezek a fiatalok — ha egészségügyi szakképesítés nélkül állnak munkába 18 éves koruk betöltése után, de legkésőbb 35 éves korukig — meghatározott egészségügyi munkakörben, kétéves, munka melletti szaktanfolyam keretében szerezhetik meg a képesítést.

Cethal a hegyekben

Ismeretlen állat megkövesedett csontjaira bukkantak Észak-Kaukázus krasznodari területén. Az Urupszkij szov- hoz munkásai egy elektromos távvezeték lefektetése közben találtak rá az értékes leletre. A helyi tájmúzeum munkatársai azonnal megkezdték az ásatásokat. A négy és fél méter hosszú, őstengeri cethal maradványai a föld alatt, egyméteres mélységben húzódtak. Épségben megmaradt az állat gerincoszlopa, az állkapocs, a bordák és az uszony csontozata. A nem mindennapi lelet igen nagy érdeklődést váltott ki a tudósok körében.

Az ásatások eredménye mindjobban megerősíti a szakemberek feltételezését, mely szerint körülbelül tízmillió évvel ezelőtt Észak-Kaukázus területét a tender hullámai mosták, ez az őstenger a mai Fekete-, Azovi- és Kaszpi- tengereket egyesítette.

Riportok a Szovjetunióból

összesen 180 kis és nagy nép él a Szovjetunióban. Három és fél esztendő alatt számos szovjet köztársaságot, autonóm területet bejártam, sok népet megismertem, sok barátot szereztem.

Rokonaink Izsevszkben

— Ügy tudom a Georgij magyarul György, s ti mondjátok Gyurinak is. Udmurt vagyok, veletek rokon. Udmurt tulajdonképpen azt jelenti, hogy »út mellett, út közelében élő«.

így ismerkedtem meg kollégámmal, később jó barátommal, akitől nagyon sokat megtudtam a Szovjetunióban élő, velünk rokon finnugor népekről.

Gyuri mutatott egy táblázatott, amely a finnugor népek rokonsági kapcsolatait ábrázolja. Velünk, magyarokkal így fest a rokonsági fokozat: vogulok — akik manyszinak nevezik magukat —, osztjákok (chantik), zűrjének (komik), votjákok (udmurtok), cseremiszek (marik), mordvinok (érzék és moksák), észtek, lívek, vótok, izsórok, vepSzék, kar- jalaiak, finnek (szuomik), lappok (számik). A legtávolabbi rokonok a szamojéd (nye- nyec, enyec, nganaszán és szelkup) népek.

Rokon népeink többsége az Oroszországi Szovjet Szövetségi Köztársaságban lakik.

Barátom meghívott Izsevszk- be. Utazásunk éppen arra az időre esett, amikor Izsevszkben rendezték meg a Szovjetunió ökölvívó-bajnokságának küzdelmeit. A votjákok — udmurtok — nagyon büszkék voltak rá, hogy e rangos sportesemény színhelyének az Udmurt Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosát, Izsevszket jelölték ki.

Izsevszk szép város. A szovjethatalom létrejötte óta az Hdmurt Köztársaság lakói nagyot léptek előre. Barátom nagyapja 87 éves. Ö még jól emlékszik a múltra. Felnőtt fejjel, a szocialista forradalom győzelme után tanult meg írni, olvasni.

Az udmurtok nehéz évszázadokat vészeltek át. A tatár iga alól 1552-ben szabadultak fel, s akkor orosz fennhatóság alá kerültek. A cár úrbéreseket telepített a nyakukra, s

erőszakkal próbálta pravoszlávokká téríteni őket.

Megindult a gazdag föld kincseinek a kibányászása, kialakult a kezdődő gyáripar is. A munkakörülmények kegyetlenek voltak; ennek következtében az udmurtok nagy számban álltak a Pugacsov- felkelés mellé.

A cárizmus állandóan nemzeti ellentéteket szított az oroszok és az udmurtok között. Még ma is borzalommal beszélnek az 1892-es provokatív perekről. A Sztarij Multan-i perben vallási gyilkosságokkal vádoltak udmurtokat. A koholt vádak végül is visszafelé sültek el: az orosz haladó értelmiség az udmurtok mellé állt, s bebizonyította, hogy ártatlanul üldözik, vádolják őket. Az udmurtok sorsát nehezítette az is, hogy körükben egészen a XX. század elejéig erősen éltek a régi társadalmi formák és ezek akadályozták a fejlődést.

Nagycsaládi formában éltek az udmurtok. Ez nemzetiségi alapon állt. Közös, feloszthatatlan volt a földbirtok, de az irányítók, az »öregek tanácsa« magához ragadta a hatalmat

és kiszipolyozta a gazdasági kötöttségektől amúgy is sokat szenvedő szegényeket. A feudális-patriarchális és a cári elnyomás alól a Nagy Októberi Szocialista Forradalom szabadította föl az udmurtokat.

— Régen fogytunk, pusztultunk — mondta a nagypapa. — Ma egyre többen és többen vagyunk. Jól élünk. Mi volt nekem régen? Semmi. Jó volt, ha éhínség nélkül sikerült átvészelni egy-egy kemény telet. Nézd meg most az udmurtok otthonait! Ruhájuk, jégszekrényük, televíziójuk, mindenféle gépük, autójuk van, azám! És nem bántja őket senki. Kilenc unokám van, mind vitte valamire. Munkások, vezetők. S az öt dédunokámért sem kell aggódnom. Tanulnak..'.

Ha a régi cári rend tovább maradt volna, valószínű, hogy az udmurtok ma már csak nagyon kevesen lennének. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint viszont 704 ezren vannak. Több mint 83 százalékuk a votják anyanyelvet beszéli.

A szocialista forradalom és a lenini nemzetiségi politika nyomán bámulatos erők szabadultak föl. Az Udmurt Autonóm SZSZK az egyik iparilag legfejlettebb autonóm köztársasággá vált. A gyógyszerektől kezdve a gépekig

sok mindint gyártanak itt. Az IZS-motorokat például sokfelé ismerik és elismeréssel emlegetik. Az Udmurt Autonóm SZSZK területén az 1966—70. éven között a geológusok hatalmas földgáztartalékokat fedeztek föl, s több kitermelő központot hoztak létre. Rokonaink autonóm köztársasága az uráli gazdasági körzethez tartozik. Ez a körzet pedig — Nyugat-Szibériával együtt — az Orosz SZSZSZK második nehézipari bázisa.

A nagyszerű gazdasági haladással együtt járt a művelődésben fellendülés. Egy 1813- ból származó statisztikai adat szerint az udmurtoknak mindössze 3 százaléka tudott írni- olvasni. Ma írástudatlanság nincs. Udmurt nyelven 30 újságot adnak ki, s az autonóm köztársaságnak 3 színháza, 5 múzeuma és > több mint 700 könyvtára van. Orvosi, műszaki, mezőgazdasági és két pedagógiai főiskolájuk működik. Az udmurt nép művészetének ápolására az izsevszki Udmurt Tudományos Intézet hivatott. Ennek az intézetnek udmurt kutatói a cárizmus idején elhalásra ítélt udmurt nyelvvel, népköltészettel és kultúrával foglalkoznak.

(Folytatjuk.)

Tímár Ede