Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-28 / 23. szám
HÉTFŐI TÖPRENGÉS A lap ügyeletes riportereként azon tűnődöm ezen a reggelen, miről is fogunk beszélni a héten. Mi lesz a téma? No, nem mintha szándékomban állna a cikkbe titkon becsempészett éles jelzőkkel és bombaként ható félmondatokkal eltéríteni bárkit is menetrendszerű pontossággal közlekedő heti beszédtémáitól, és leszállítani valamely általam fontosnak vélt téma »repterére«. Erről szó sincs, csupán töprengek... Az bizonyos, hogy továbbra is téma marad az idő. A szép kora tavaszi fellegjárás, a böjti szeleknek beillő fuvalmak január végén. Higgyük el: ajándék ez a jó idő. Igaz, hogy az ajándék ló foga ugyancsak harap- dál bennünket — az influenza, de hát majd csak kiheverjük. Mostanában számolnak az emberek. A szobahőmérő adatait ösz- szevetik a gázórák fogyasztási skálájával, és megállapítják, hogy most lehet valamit megtakarítani. És talán előbb elkezdhető a tavaszi vásárlás . ,. Azért persze nem kell túlságosan sietni, mert még jöhet a tél. Jobb tehát egyszerűen: takarékoskodni. Látják, témáink mennyire összefüggnek egymással. Pénztárcánk lehetőségeiből kiindulva máris az egyik népszerű beszédtémánál vagyunk, a takarékosságnál. Ez valóban téma. Egyéni is, közösségi is. Benne van a levegőben. Nem tudom, megfigyelték-e : a takarékosságra buzdító tévéreklámok milyen ügyesen alkalmazkodnak ehhez a takarékossági klímához. A képernyőn megjelenik a Fösvény, aki ellopott pénzét kéri számon a közönségtől — Rajz János feledhetetlen nagyjelenete —, ám a súgó beleszól: ha a pénzét takarékba tette volna ... Nem rossz ötlet, bár ízléstelen. Mert ez aztán megindíthatja a világirodalom reklám-átnövéseit. Teszem azt, a haldokló Hamletnek odasúgják: Most kössön életbiztosítást, gondoljon a szegény őrült Opheliára ... Persze az ilyen túlkaoásos reklámok nem befolyásolják a meglevő takarékoskodó kedvet. Mert meglevő és egyre inkább elterjedő. A múlt héten a lap is több kezdeményezésről adott számot: Korábban a Hétben láttuk az induló Vedd észre, Tedd szóvá címmel, S olvastuk, hogy Sorhogyban is elindult egy vállalatnál, a fenti mintára. Azt persze nem mondták el az itthoniak, hogy az ötlet kölcsönvett, ez nem is baj, jó ha az ötletadáshoz szükséges energiát is a megvalósításra fordítják majd. Már ez is a takarékosság. Számolnak az emberek. Egyénileg is, közösségben is. A közelmúltban sokszor írtunk arról, hogy némelyik hiányosság felszámolása nem lehet kampányfeladat. Nos, a takarékosságra felhívás nyomán jó kezdeményezéseknek vagyunk tanúi, és nem is kívánunk tamáskodni ezek lelkes megvalósításában. Csak azt szeretnénk elmondani, hogy ezt a feladatot egy-egy kezdeményezés véghezvitele után nem lehet a kipipált dolgok listájára vezetni. A takarékoskodásnak benne kell maradnia a levegőben, ha úgy tetszik szemléletté kell érnie, állandó szemponttá válnia. És azt sem szabad elfelejteni, hogy van, amivel nem kellene takarékoskodni. Például az autóbuszok menetidejével, mert a Volán helyi járatainak utazó alanya lévén tanúja voltam már annak is: nemhogy később jött a busz, hanem néhány perccel előbb ment el. Vagy kár ' takarékoskodni a köztisztaságra fordítandó energiával. S az udvariassággal. N em tudom, látták-e szombat délután azt az okosan figyelemfelhívó szovjet kisfilmet a tévében az infarktusról. Milyen módon visznek közelebb bennünket ehhez a népbetegséghez a mindennapi bosszúságok: a házirend be nem tartása a több emeletes lakóházakban, a hivatali udvariatlanságok és így tovább. Nem kell bizonygatnom: heti témáink összefüggnek egymással, csak egyszer nem külön-külön kell végiggondolni ezeket, hanem egyben. Talán arra is rájövünk, hogy valójában több közünk van . egymáshoz, mint néha hisszük. x. T. A gépipari technológiai intézetben A Gépipari Technológiai Intézet egyik fontos tevékenysége a különféle műanyagok elterjesztése a gépiparban. A főosztályon készülnek a többi között a szélsőséges időjárási viszonyok között is jól dolgozó parabolaantennák mintadarabjai. NEVELÉSRŐL Iskolára előkészítés az óvóiban A második tétel nehezebb volt A VIZSGA sose mentes a] pen alakuló közösség tagjai- j kérdéseket,—- igaz, a második szorongástól, a pulzust gyorsí- í ként — megvárta az utolsó j tételeket nem is lehetett más- De e jelenségek j felelőt is. Megkérdeztem tő- j ként A b) kérdések ugyanis - kísérője, luk: mennyire elegedettek on- i „ mintegy ellenpontja az izgal- j magukkal? A válaszok lényege i elteroen az eddi0i gyakorlattól makat levezető élcelődés, az j ez volt: erre nem sok okunk | — nem anyagrészek, témák van, de azért az első akadátó drukktól, elmaradhatatlan önirónikus heccelődés, a diá .:kos évődés. Hogy miken? A hiányos tudáson, a »rövidzár- ' tunk. Ez önbizalmat ad a kö. j visszaadását követelték meg, lyon szerencsésen-túljutot- | hanem a tanultak alapján kölaton«, a peches tételhúzáson vagy éppen a szerencsés választáson. Nincs ez másként a felnőttek vizsgáin sem. A marxista esti egyetem fonyódi tagozatának első évfolyamán vizsgázók körében például hogyne váltott volna ki ártatlan irigység szülte megjegyzéseket, hogy a »doki« egyik tétele éppen Darwin elméletével volt kapcsolatos, amelyet — ugye — egy orvosnak már hivatalból is illik ismernie. Persze, a szerencse mégiscsak legföljebb afféle befolyásoló, de ' semmiképpen sem meghatározó tényező a filozófiavizsgán, ahol többek között az ok-okozati összefüggésekről is szó esik. Igazi szerepe — ezt minden vizsgázó készséggel elismerte — a rendszeres tanulásnak van. És itt nem is a ráfordított idő a döntő, hanem az elsajátítás módja. Hiszen a tanultakról számot kell adni — no meg felhasználni az életben —, ehhez pedig jó néhány szakkifejezés pontos alkalmazására van szükség. A marxista esti egyetem általános tagozatának első évfolyamán ez okozza a legtöbb gondot: már az első hetekben temérdek új és túlságosan el- vontnak, megemészthetetlen- nek tűnő fogalom riaszt el néhány tanulót e tudományággal való megismerkedéstől. A FONYÖDI tagozat első osztálya átvészelte ezt a kritikus időszakot: a 25 fős csoport valamennyi tagja eljutott a vizsgáig. Nem volt baj a fegyelemmel, rendszeresen jártak az előadásokra, foglalkozásokra, és csupán egy hallgató maradt távol a vizsgáról, ő is betegsége miatt. A többiek ott topogtak a gyülekezésre kijelölt teremben, ahol robbant a felszabadult nevetés, harsant az ováció, amikor egy-egy társuk jelentette: sikerült. Igaz, ezt rendszerint fölösleges is volt mondani, hiszen az arcok mindent elárultak. A társaság jó része — szövetkező félévhez, amelynek anyaga — kérdezte valaki — ugye gyakorlatiasabb lesz? Ami azt illeti — ismerve a kérdéseket és végighallgatva több feleletet — egyáltalán nem lehet elméletieskedéssel vagy holmi bifláztatásra törekvéssel vádolni Németh Ernőt, a csoport vezetőjét. A fogalmak, a törvényszerűségek tartalmának pontos megkövetelése mellett minden igyekezetével a mégoly elvontnak látszó ideológiai kérdéseknek is a mindennapi — elsősorban politikai — életben való érvényesülésére és felhasználására próbálta irányítani a figyelmet. Ahogy a hallgatók elmondták, ez vonult végig az előadásokon is — elsősorban a példák jó megválasztásával — és az osztályfoglalkozások vitáin is anélkül, hogy a “-szűk prakticizmus« hibájába estek volna. Így azután a vizsgán is hasonlóan közelítették meg a vetkeztetésekre késztettek, bizonyítási, cáfolási eljárásokat igényeltek, egyes fogalmaknak a politikai gyakorlatban való érvényesülését kutatták. Ezekre a kérdésekre bemagolt vagy egy helyen megtalálható anyagrész felmondásával nem lehetett választ adni, és csak azok tudtak igazán megbirkózni velük, akik rendszeresen és mindig egységes szemléletre törekedve tanulták a filozófiát. E tudományág szépsége is őket legyintette meg egyelőre. SOKAN MONDTÁK: nehéz volt ezekre az újszerű kérdésekre válaszolni, erős gondolkodásra kényszerítették őket, de alkalmasak arra, hogy figyelmeztessenek: az ideológia tanulása nem önmagáért való. Azt ígérték a hallgatók — mezőgazdászok, üzemvezetők, pedagógusok —, hogy a következő félévben még inkább ez lesz tanulásuk irányítója. P. L. Az iskolára előkészítés nem elkülönült feladat az óvoda nevelő munkájában, hanem szerves része annak. Az óvodás gyerek nagy »álma« az iskola. Ha beszélnek róla, vagy utalnak rá, felcsillannak a gyermekszemek. Minden gyerek iskolába szeretne járni már. Főleg, ha az iskolát nem valami mumusként emlegetjük előtte, hanem úgy, hogy ott majd sok mindent megtanulhat, bebizonyíthatja, mire is képes. Várják és készülnek rá. Az óvoda három évig készít fel az iskolára, és ezt a munkáját tudatosan, célszerűen végzi. Amikor a hároméves gyerek bekerül a kiscsoportba, rengeteg új szolgással és szabállyal ismerkedik meg. Ezek a szokások, szabályok bővülnek, készülnek és minőségileg változnak. Három esztendő alatt sok-sok ismerettel gazdagodnak a gyerekek. Az óvodai évek alatt tudatosan építünk a kiscsoportos önkénytelen figyelmére, és irányítjuk a nagycsoportos szándékos figyelmét. Az iskola előkészítés mégis a nagycsoportban a leghatékonyabb, egyaránt jelen van a nevelésben és az oktatásban. Különös gonddal ügyelünk rá a közösségi nevelés terén. Arra törekszünk, hogy a közösségben érezze jól magát minden gyermek, és soksok pozitív élménnyel kapcsolódjon a csoportjához. Végezzen a közösségért munkát, érezze: ha nincs jelen — hiányzik a társainak. Történt, hogy az egyik kisfiú kórházba került, és ezt a hírt a szomszéd Tündiké hozta meg. i A matematikafoglalkozások Karcsi ötlete volt, hogy látó- I a legkedveltebb tevékenysé- gassuk meg. Megmagyaráz- ! gek a nagycsoportban. A lotam, hogy ez miért lehetetlen — így levelet írtunk kis betegnek. A levelet diktálták, és a végén min-, denki oda rajzolta a maga naposjelét. A kisfiú hamarosan válaszolt, rajzolt egy képet, és a naposjelét rajzolta a kép sarkába. A csoport a levelet, illetve a képet kitette . a faliújságba. Ezek a gyerekek gondolnak egymásra, számon tartják egymást. Ha valaki megsérül vagy bajba kerül. — mindenki igyekszik segíteni. 1. önfeledten szórakozó gyerekké változtatta a sebesség. Ha azonban nehézkesen haladó úthengert pillantott meg, rögtön lefékezett. Kihajolt a villámgyorsan lecsavart ablakon, és odakiáltott az úthenger vezetőjének: »Vigyázz, Józsi, radaroznak a rendőrök!« _ Nehéz vidéken írónak z. lenni. Így azután senki sem tisztelte annak a bácsikéi. Magasba nyúlni akaró amatőrnek tartották, s az is volt valóban. Ö azonban szeretett a »nagy öreg« pózában tetszelegni. Maga köré gyűjtötte a fiatalokat, ahogy ezt az igazi »mesterekről« olvasta valahol. De egyre többször bóbiskolt el a társaságukban. Mikor felriadt, valamelyik »ifjú titán« éppen ezt mondta: — Csak úgy, »per muksóként« emlegette Hemingway-t, Steinbecket... Az öreg »mester« úgy érezte, hogy neki illik kimondani a döntő szót a képzelt vitában. Mondta is; (fohászkodások. Igaz, hogy a 3—6 éves gyerek fő tevékenysége* a játék, ezért ezt ki is használjuk, és az oktatás szolgálatába állítjuk. Játékosan olyan foglalkozásokat állítunk össze, ahol egy időben gondolkodtatjuk, cselekedtetjük, különböző feladatok megoldására késztetjük a gyerekeket. Figyelembe vesszük a csoport különböző fejlettségi szintjén — így differenciált feladatokat is kapnak a gyerekek. Mindehki azt a feladatot oldja meg, amelyikre képes. de ha többet tud. nehezebb feladattal is megpróbálkozhat. Az iskolára való előkészítésben nagy jelentősége van »az anyanyelvi nevelésnek«. Arra törekszünk, hogy a gyermekeink tisztán, érthetően beszéljenek, világosan, röviden fejezzék ki gondolataikat. Elképzeléseiket egyszerűen közöljék a felnőttekkel, és egymással. Ennek érdekében — elsősorban — igyekszünk személyes, jó példával elöl járni. Hiszen a szülő után a pedagógustól tanul ikus gondolkodást, az aktív a j gondolkodó-cselekvő készsé- ők • güket fejleszti. Itt megismer- J kednek a halmazokkal, a sík j és térmértani formákkal. Hatéves korban biztosan mozinak a számok kisebb világában, megismerik a tő- és sorszámneveket 10-ig, legtöbbször tovább is. Az iskoláktól kapott visszajelzésekből kitűnik, hogy akik óvodába jártak, általában szeretik a számtant. Az emlékezet, a megfigye- 1 lőkészség fejlesztése szintén j nagy szerepet kap az iskolára való előkészítésben. Már most kapnak a gyerekek ap- róbb-nagyobb házi feladatokat. Például: gyűjtsenek otthon az évszakokkal kapcsolatos képeket, vagy gyűjtsenek terméseket, és hozzák el az óvodába, csíráztassanak otthon búzát, babot, és figyeljék meg fejlődését. Kis érzelmi ráhatással hihetetlen erőfeszítésekre képesek. A csíráztatás feladatánál azt mondtam, hogy akinél előbb leikéi a bab vagy a búza, oda fogok menni legközelebb családlátogatásra. A csoport 70 százaléka megoldotta a feladatot, nem felejtette el, és pár nap múlva már öten kérték, hogy hozzájuk mehetünk, mert kikelt a bab. Az iskolára előkészítés minél eredményesebbé tételében a szülőknek is segíteniük kell. Az óvodában történteket figyelemmel kísérni és a tanult szokásokat, például a késfeel- villával való evést, otthon is gyakoroltatni. Engedjük a gyermeket egyedül öltözni, tisztálkodni stb. A szellemieken túl nagy gondot fordítunk a testi nelegtöbbet a gyerek, őt utánoz- j velésre is. Igyekszünk kielé— Per Muksó. Fiatal koromban olvastam egy könyvét. gégészen jó író volt... 4. 3 12 fi tagadás, Z-vel nem őszünk egymás tenyeréből. Sőt. Egy tálból sem cseresznyézünk. Lehetőleg kerüljük egymás társaságát. Van ilyen. Persze, néha elkerülhetetlen a találkozás. Ilyenkor téblábolunk egymás körül, idegen közvetítésével szólunk egymáshoz, jobban mondva célozgatunk. Honnan ez az ellenszenv, ki tudja? Aztán adódik egy pillanat, amikor nem áll mellettünk senki. Mi sem ácsoroghatunk egymás mellett szótlanul. Még azt hinnék, haragszunk egymásra... Ö szólal meg először csöndesen: — Levegő vagy a számomra. Én szintúgy, halkan: — üt jó ózondús, ugye? za leggyakrabban. A sok mese, vers és elbeszélés mindmind az anyanyelvi nevelés szolgálatában áll. A nagycsoportban eljutottunk addig, hogy a gyerekek szívesen hallgatják a folytatásos mesét. Még inkább igénylik az elbeszéléseket és az igaz történeteket. Számtalanszor fordulnak hozzánk a következő kéréssel: meséld el, amikor i te óvodás voltál... vagy: j ves szülőknek, hogy az isko- volt. Hát nem én tanítottam, j meseld el, amikor a te Jutkád j iába készülő gyermekeikkel Szórakozott tanárismerősöm meséli: — Tragédia az, ami velem történt. Hidd el, nagyon megrendített, amikor rádöbbentem, hogy nem szeretnek. Hogy rossz pedagógus vagyok. Mentem egy fa alatt, amikor mellém pottyant valami. Egy alma. No, igen, ez természetes, hisz akkora, ősz gíteni a 6 éves gyermek rendkívül nagy mozgásigényét, és olyan feladatokat adunk, amelyik elősegíti a helyes testtartás kialakulását. Kirándulásokat szervezünk számukra, részben a mozgásigény kielégítésére, másrészt a természet, a környezet megismerésére. Ajánlhatnánk a kedhogy: »az alma ősszel megérik, és lehull a fáról?« De én! Hát akkor? Valami nem stimmelt. Fölnéztem. Ez egy gesztenyefa volt. Mióta terem alma a gesztenyefán? Előbb micsurini kísérletre gyanakodtam, de aztán rájöttem, hogy nem szeretnek a tanítványaim. __ ■> — Ez egy csutkáig rágott alma volt. I» U kicsi volt... Ezzel a lehető séggel a szülők is élhetnek. Kitalálhatnak apró történeteket és kérhetik rá a gyermekeiket is. Szívesen beszél a gyermek bármiről, ami érdekli, vagy közel áll hozzá. Az iskolában úgyis fog majd olyan feladatot kapni, hogy beszéljen egy képről, amelyen meg kell látnia az ok és okozati összefüggést. Készítsük fel rá előre, játékos formában. Kívánjuk meg tőle, hogy kérdéseinkre ne csak igerthel i vagy nemmel válaszoljon! I sétáljanak a leendő iskola felé, és érzelmileg úgy hangolják a gyermekeiket, hogy ha elérkezik a szeptemben, mindenki szívesen lépje át az iskola küszöbét. Ezen túlmenően egy-egy dicséret mellé kapjon a kicsi egy füzetet, ceruzát, és együtt vásároljál? meg az iskolatáskát. Báli Györgyné Somogyi Néplap
