Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-28 / 23. szám

\ MUNKÁSŐRGYŰLÉS siófokon Á párt bizalma jobb munkára kötelez Évente ismétlődik, mégis mindig ünnepélyes tartalom­mal telítődik á munkásőregy- ségek kiképzési évet záró, ér­tékelő, a feladatokat meghatá­rozó gyűlése. Így volt ez ä siófoki József Attila munkás- őregyságnek a Minisztertanács balatonőszödi üdülőjében ren­dezett egysággyűlésén is. A Himnusz hangjai után Virovecz József köszöntötte a siófoki járási-városi pártbi­zottság nevében a munkás­őröket, az elnökségben helyet foglaló vendégeket, köztük Varga Pétert, a megyei párt- bizottság első titkárát. Ott vol­tak a járás és a város párt- és állami vezetői, vállalatok, üze­mek, gazdaságok képviselői, s eljöttek a balatonőszödi Vörös Csillag Tsz küldöttei is. — Ezekben a napokban har­minc esztendeje, hogy járá­sunk területére léptek a fel­szabadító szovjet csapatiek. Most, amikor értékeljük a ki­képzési évet, beszélünk fel­adatainkról, arról is számot adhatunk, hogy a párt XI. kongresszusára, a felszabadu­lásunk 30. évfordulójára indí­tott' szocialista verseny egysé­günkben is kedvezően segítet­te feladataink megoldását. Erősödött egységünk erkölcsi- politikai állapota, javult a fe­gyelem. Eredményesen hajtot­tuk végre a kiképzési, szolgá­lati feladatokat — mondta beszámolójában Varjú Márton parancsnok. Beszélt arról is, hogy az or­szágos parancsnok felhívására a siófoki munkásörök szintén nagy lelkesedéssel vettek részt a felszabadulási emlékver­senyen, Kaposi László raja lett az első, így részt vehet majd a megyei döntőn. Zsák Ferenc megyei pa­rancsnok kitüntetéseket nyúj­tott át a munkásőröknek. Köz­tük Szimcsák Istvánnak, aki elnyerte szakaszával a kiváló címet, az egységen belüli ván­dorzászlót, a kiváló parancs­noki kitüntetést. Itt vette át ifjú Szimcsák István is a ki­váló munkásőr-jelvényt, s így ez a mostani ünnepség a Szimcsák családnak emlékeze­tes marad. Hatan vették át a 15, harmincán pedig a 10 évi szolgálat után járó érdemér­met. tízen pedig tartalékba vonulásuk alkalmából emlék­érmet kaptak. Megható jelenete volt az ünnepségnek, amikor a bala- tonszemesi Gárdonyi Géza út­törőcsapat küldöttei köszön­tötték a munkásőröket, s vi­rággal kedveskedtek nekik. Felszólalt az ünnepségen Varga Péter, a megyei párt- bizottság első titkára. Tolmá­csolta a pártbizottság üdvözle­tét, köszönetét a munkásőrök­nek. Beszélt az idei jelentős belpolitikai eseményekről, a pártunk XI. kongresszusára, felszabadulásunk 30. évfordu­lójára való készülődésről, a kongresszusi irányelvek fo­gadtatásának kedvező megyei tapasztalatairól, a feladatok­ról. Februárban kezdődnek a pártértekezletek (Folytatás az 1. oldalról.) — Helyzetünk reális és pontos felmérése a kongresz- szusl előkészítő munka legel­ső szakasza volt; a második taggyűlésen, pártcsoport-érte- kezleteken a kongresszusi irányelveket érdemben meg­vitatták. - A kongresszusi irányelvekről folytatott esz­mecserék, viták háromne­gyed millió párttag számára tették lehetővé, hogy közvet­lenül beleszóljanak a párt po­litikájának alakulásába. — A kongresszust előké­szítő munka fontos és felelős­ségteljes hivatása a párt kü­lönböző irányító szerveinek újjáválasztása az alapszerve­zetek vezetőségeitől egészen a megyei, budapesti pártbizott­ságig. Mint ismeretes: a párt- alapszervezetek második — januárban lebonyolított — taggyűlési sorozatának egyik fő témája volt a pártvezető­ségek újjáválasztása. A ta­pasztalatok szerint a taggyű­léseken gondos mérlegelés, a javasolt személyek szakmai munkájának, politikai ráter­mettségének, emberi magatar­tásának alapos vizsgálata után döntöttek arról, hogy a következő években kik vezes­sék az alapszervezeteket. Ilyen körültekintő mérlege­lés alapján országosan mint­egy 24 ezer alapszervezeti tit­kárt és több mint 70 ezer ve­zetőségi tagot választottak meg. Az új pártvezetőségek az alapszervezetek túlnyomó hányadában híven tükrözik a párttagság összetételét, meg­felelnek az adott vállalat, üzem, intézmény jellegének. A választásokon fontos tö­rekvésként nyilvánult meg, hogy a pártalapszervezetek vezetőiségeiben növekedjék a fizikai dolgozók és a nők aránya, s jelentős számú fia­tal is helyet kapjon az alap­szervezeti, illetve a csúcsve­zetőségekben. — A vezetőségválasztások 'ezajlása a kongresszusi elő­készületekben újabb, fontos dőszak kezdetét jelenti: a következő napokban, hetek­ben sor kerül az MSZMP fel­sőbb irányító szerveinek pártértekezletére. A járási és városi pártértekezletek zömét február közepén bonyolítják le. A fővárosban február 7 és 16 között zajlanak majd le a kerületi pártértekezletek, ösz- szesen 22 kerületi és három kerületi jogú pártértekezletet tartanak. A kommunisták megyei szintű tanácskozásait országszerte február 22 és március 9 között tartják meg. — A kongresszust előké­szítő tanácskozássorozat nem kizárólag a párttagság ügye: a pártonkívüliek számára sem közömbös, milyen mérlegről adhatnak számot a kommu­nisták, hogyan értékelik a pártmunka fejlődését, milyen új feladatok megoldására mozgósítanak céljaink mara­déktalan megvalósításáért. Pártunk mint a magyar tár­sadalom eszmei, politikai ve­zetője, feladatát a munkás- osztály, a nép érdekeinek hű szolgálatában látja. A közvé­lemény nagyon jól tudja, hogy a szocialista társadalom felépítése nem szűk pártér­dek, még csak nem is egyedül a munkásosztály érdeke, ha­nem az egész társadalom ér­deke, és csak az egész nép műveként valósulhat meg — mondotta végezetül dr. Pé­ter János. — A munkásőrség minden tekintetben megfelelt felada­tának. Esküjükhöz híven dol­goztak, s nemcsak szolgálati, hanem munkahelyi feladatai­kat is ennek szellemében lát­ták el, sokat kezdeményeztek, részt vettek pártunk politiká­jának megvalósításában. Ezzel kiérdemelték, hogy tekinté­lye, becsülete van a munkás­őrségnek. megyénk lakói tisz­telik őket. Ezt csak további felelősségteljes munkával le­het megtartani. A megyei pártbizottság továbbra is min­den segítséget megad a mun­kásőrségnek. Azt kérem, hogy a jövőben is legyenek min­denkor készek munkásőri fel­adataik ellátására. Ügy dol­gozzanak, hogy pártunk min­denkor számíthasson önökre, és népünk szeretete, tisztelete övezze továbbra is munkáju­kat. Részt vett az ünnepi gyűlé­sen J. G. Minyin őrnagy, a ha­zánkban ideiglenesen állomá­sozó szovjet csapatok képvise­lője is. Felszólalásában továb­bi sikereket kívánt a siófoki munkásőröknek, emlékeztet­ve, hogy ők is jelentős ünnep­re, a győzelem napjának 30. ‘évfordulójára készülnek. Var­jú Márton parancsnok mon­dott köszönetét a szovjet ven­dégeknek, s egy munkásőrt ábrázoló szobrot nyújtott át ajándékul. Behozták a csapatzász­lót, s az új munkásőrök. az egység idősebb harcosai letet­ték az esküt, amelyet Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára fogadott. A lesze- relők nevében Orbán Imre 15 évi szolgálat után átadta a fegyvert a helyükbe lépő fia­tal munkásőröknek. Balogh Mihály tett ígéretet, hogy a fegyvert becsülettel őrzik, lel­kiismeretesen teljesítik fel­adataikat. Fegyelmezett, megható volt a József Attila munkásőregy- ség ünnepi gyűlése. Befejezé­sül Tímár Imre karnagy ve­zetésével a siófoki Bányász női énekkar köszöntötte őket magyar, lengyel, kubai és orosz dalokból összeállított műsorával. Szalai László Termel az új kaposvári kenyérgyár Több függ a fejtől mint a kéztől OOm m A tésztához csak egyszer ér emberi kéz. Meleg zsemleillat fogadott az új kaposvári kenyérgyár­ban. Friss volt és ínycsiklan­dó. Ilyenről álmodhatott az egyszeri péklegény,, ilyen pu­ha bélűt, cserepes héjút akart sütni mesterremeknek a hosz- szú évek tanoncévei és ván­dorlása után. A fehérre zománcozott ke­mencesor végén sorra buk­kannak elő a kerek sütemé­nyek. Zsemlefolyam — ez ju­tott eszembe, amikor meglát­tam az elapadhatatlanul ér­kező i ropogós süteményeket. Hamar megtelnek a mű­anyag ládák, a kezelő fiatal­ember győzi cserélni a sza­lagsor végén. A sütemény áll­ványokra kerül, ahol regge­lig »pihen«, pontosabban: érik. Kérge cserepesedni kezd, s felpattogzik azoknak a legnagyobb örömére, akik­nek reggel az asztalára ke­rül. A januári éjszakába süppedt gyárban javában folyik a munka. Kenyér készül, kifli és zsemle. Éz a munka azon­ban itt merőben különbözik a megszokottól. Hiába is ke­resnénk az öblös dagasztó­csészéket, — legföljebb egy­két intenzív'dagasztót tajálunk félreállítva, tartaléknak. Hiá­nyoznak a forróságtól piros arcú, széles péklapáttal bir­kózó izmos legények és a Ösztönző árpolitikával (Tudósítónktól.) A csurgói áfész a múlt év­ben 213 vagon árut vett meg a kisgazdaságoktól, és ezért 24 millió forintot fizetett ki. E mennyiségből 42 vagon volt a zöldségáru, 115 vagon gyü­mölcs és 56 vagon az egyéb termék. Körzetükben a ter­meltetés, felvásárlás szem­pontjából legaktívabb község Csurgó és Iharosberény volt, ahonnan egyaránt 26 vagon áru került a raktáraikba, ezt követte az inkei felvásárlás 23 vagonnal. A csurgói áfész tpbb ezer termelővel állt kapcsolatban, és 1117 volt azoknak a száma, akik szerződéses alapon ter­meltek, illetve kisállatokat tenyésztettek a szövetkezet részére. A felvásárlás alapnál változatlanul a szakcsoportok adták. A 18 szakcsoport közül legtöbb a nyúltenyésztő és a méhész. A felvásárolt érték­nek felét a szakcsoportok ad­ták. Érthető, hogy a szövet­kezet sok kedvezményben, anyagi és erkölcsi támogatás­ban részesítette a tagokat. Változatlanul a szakcsopor­tokra építik ez évi terveiket. A szövetkezet 230 vagon árut szeretne megtermeltetni, fel­vásárolni, s ez 8 százalékkal magasabb az előző évinél. Különösen a zöldségtermelés­ben szeretnének előbbre lép­ni: 44 százalékkal. A megkö­Világgozdosógi ábécé Külkereskedelmi cserearány Két ország között a külke­reskedelemben gazdát cserélt áruk árainak viszonya egy­máshoz jelenti a külkereske­delmi cserearányt. A csere­arány vizsgálata azért fontos, mert ebből lehet megállapíta­ni, hogy egy adott időszakban a külkereskedelem' előnyös vagy hátrányos feltételek kö­zött megy-e végbe. A cserearányok alakulása mindenekelőtt a külkereske­delmi forgalomba kerülő áruk termelési költségei hatnak. A cserearányok nagy befolyást gyakorolnak a 1 piaci árak — spekulációs törekvésekkel is befolyásolt — alakulása és az, hogy egy adott ország export- és import-összetétele milyen. A világpiacon végbement áremelkedések például külö- bözőképpen érintették impor­tunkat és exportunkat. Azok­nak a cikkeknek az ára, me­lyeket a tőkés országokból importálunk, lényegesen na­gyobb mértékben — átlagosan 40 százalékkal — emelkedett, mint azoké, amelyeket expor­tálunk. Ezek ára csak 25 szá­zalékkal nőtt, A cserearányok tehát a mi szemszögünkből nézve romlottak. Ez érzékeny veszteséget okozott népgazda­ságunknak, mert a bekövet­kezett változások miatt egy­ségnyi magyar áruért keve­sebb külföldi árut kaphatunk cserébe. E számunkra hátrányos helyzetből kettős feladat tel­jesítésével Igyekszünk kijutni. Egyrészt növelni akarjuk azoknak a termékeknek az exportját, melyeket alacsony előállítási költség mellett a tött szerződések alapján több fóliás primőr zöldséget és uborkát várnak. Várhatóan tovább terjed a "hiúit évben nagyszerűen bevált támrend- szeres uborkatermelés. Természetesen a felvásár­lást nagyban befolyásolja majd az 1975. évi időjárás. A szakszerű irányítással nem lesz baj. A szövetkezet a szakcsoportok, a szövetkezet tagjainak — az üzletpolitikai Irányelvek szerint — válto­zatlanul biztosítja a kamat­mentes szerződéses előlegeket a termelés, a tenyésztés cél­jaira egyaránt. Ugyancsak kedvezményesen kapják a kisgazdaságok a vetőmagva­kat, a méhészek a cukröt, a nyulászok a tenyészanyagot. A zöldségtermelők részére központi palántanevelő tele­pekről hozatnak majd meg­felelő minőségű alapanyagot. Körzetükben fekete ribizlit szeretnének telepíteni 1975- ben. A nyúltenyésztésben a múlt évi eredmények szinten tartása a cél. Az üzletpolitikai elvekben megfogalmazták azt, hogy messzemenően a termelőket szolgálják. A szövetkezet legkedvezőbb áron értékesít- olyan árpoliükát alakít ki hetünk, másrészt mérsékelni kívánjuk azoknak a termékek­nek (pl. cukor, papír, vegy­ipari alapanyagok stb.) a be­hozatalát, amelyeknek világ­piaci ára már-már csillagá­szati magasságokba emelke­dett. A cserearány tartós já 1975-ben is, hogy érdemes le­gyen a zöldséget, a gyümöl­csöt és az egyéb árukat meg­termelni. A nyereséges mű­ködést a nagyobb mennyiség­gel szeretnék biztosítani. Eze­ket az üzletpolitikai elképze­léseket, terveket a rövidesen vulását csak a világgazdaság- i sorra kerülő részközgyűlé­ban végbemenő változásokkal hosszabb távon is számoló központi és vállalati gazdál­kodással, a tervszerűség és a rugalmasság növelésével ér­hetjük el. sek. illetve szakcsoporti gyű­lések elé tárják. A szövetke­zet ebben az évben tervbe vette a felyásárlóhelyiségek j korszerűsítését, ami ma már; elengedhetetlen. j boglyahátú Pajtás kemencék. Itt csak figyelő szemű, nyu­godt emberek járnak-kelnek a kemencék között, olykor igazítanak valamit, a kapcso­lókkal bajlódnak, s ellenőr­zik a sütés folyamatát. Már megindult a kenyérvo­nalon is a munka. Külön ér­kezik az élesztő, külön az adalékanyag és a liszt A fo­lyamatos intenzív dagasztóból vastag sugárban szökik ki a tészta. Szalag viszi tovább a kelesztőtérbe, melynek klímá­ja szükség szerint változtat­ható. A tészta útja a dagasz- lástól a sütésig pontosan nyo­mon követhető: a kezelőtáb­lán villanó piros és zöld fé­nyek mutatják, hogy a pon­tosan tervezett folyamat me­lyik része zajlik, s hol kell az embernek közbeavatkoznia. Az új kaposvári gyárban megszűnt minden, ami a ha­gyományos pékmesterséget jellemezte. Végképp tovatűnt az egykori pékségek hangu­lata, kemény, izzasztó mun­kája, berendezése, és arcpi- rító forrósága. Pékség helyett a szó .valódi értelmében vett sütőipar az, amit látunk'. A kenyérnek, a kiflinek, a zsemlének pontosan meghatá­rozott útja — technológiája — van. Tudni kell, hogy az egyes gombok benyomása, karok és fogantyúk meghúzá­sa milyen folyamatokat indít el, s hogyan módosítja a sü­tést vagy a kelesztést. S a termékek íze most már nem a pékmester keze munkája nyomán' változik, hanem attól függ, hogy mennyi ismeret, tapasztalat halmozódott föl a fejekben. Olyannyira, hogy egy idő­sebb pék meg is kérdezte': — Hogyan? A mi munkánkra már nincs is többé szükség? De igen. Nagyon is szükség van rájuk. Csak éppen a munkájuk lett — legalábbis fizikailag — jóval könnyebb, s ami legalább ilyen fontos, termékenyebb. A hagyomá­nyos kenyérgyárakban mű­szakonként egy ember átla­gosan 3600 süteményt tud el« készíteni. Itt viszont ennek az ötszörösét, 15—16 ezret. S az sem lényegtelen, hogy sokkal jobb, ízesebb, ropogósabb lesz a zsemle és a kifli. Adagolási idő, rekeszváltási idő, kézi léptetés, automati­kus adagolás, lisztadagolók féltöltése, hibanyugtázók, számlálóberendezés, művelet­idő perc — ezekből a »kot­tákból« komponálódik nap mint nap a kenyérgyár mun­kája. S ebben a rendezett, pontosan ütemezett kenyér­gyári harmóniában igen fon­tos szerepük van a percek­nek és a másodperceknek. Nemcsak azt kell tudni, hogy mennyi gőzre, hőre, lisztre és élesztőre van szükség, hanem azt is, hogy mikor kell meg­nyomni azt a gombot... A programozásnak ebben a szi­gorú rendjében nem ismerik a régi pékszokást. »Sietek meggyúrni a tésztát, hogy minél előbb leléphessek.« Ilyen az új gyárban nincs. A kenyérsütés menete másod­percedre van felosztva. S ezektől a másodpercektől is függ: milyen lesz a ke­nyér? Cs. T. Somogyi Néplap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom