Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-22 / 18. szám

rf )e l er i n tavaszra — őszre Tavasszal és ősszel nemcsak divatos, hanem praktikus is a palcrin. ,A család kincse a gyermek' Az otthon A gyermek — mint írtuk — mindenek­előtt bizton­________ ságra vágyik, a rra, hogy a já»» ijjph körülötte élő emberek nyu­galma biztonságot nyújtson neki. A derűs, nyugodt kör­nyezetben jól érzi magát. Sze­ret együtt önülni a családdal. Fél évig is. készül és várja a karácsonyt, hogy azután újabb fél évig készülhessen a nyár örömeire, a nyaralásra. Akkor érzi jól magát, ha a körülötte élők — szülei, nagy­szülei, testvérei — is tudnak örülni, ha ők is örömmel vár­ják az elkövetkezendő sétát, az ünnepnapot. Derűs otthon­ban boldogan meséli el saját kis életének apró örömeit, de gondjait is. Sokszor előfordul azonban, hogy a körülötte élő embere­ket élénken figyelő, a szülők szávait, hangulatát érzéke­nyen fogadó gyermek min­dennek éppen az ellenkezőjét tapasztalja. A szülők este, amikor összetalálkoznak, pa­naszkodnak a világra; esetleg veszekednek, hangoskodnak. Ez pedig rendkívül nyomasz­tóan hat a gyermekre, félel­met, szorongást okoz. Ilyen légkörben élni nagy terhet jelent a gyermekeknek. Per­sze gondok mindenütt van­nak; nem mosolyoghatunk, nem örülhetünk állandóan ... Nem erről van szó, csak ar­ról, hogy a hétköznapi gon­dok ne feledtessék el velünk az örülni tudást, a gondok ellenére is tudjunk vidáman gyermekünk felé fordulni és vele együtt örülni egy szép rajznak, egy jól sikerült ho­mokvárnak stb. Különösen fontos, hogy arról tájékoz­tassuk őt, ami közvetlenül rá tartozik, ami vele fog tör­ténni. Könnyebb elviselnie még az elválást, még a fáj­dalmas orvosi beavatkozást (fogtömést, mandulakivételt stb.) is, ha felkészült rá, ha érti-tudja, hogy miért kerül sor arra. Beszélgessünk tehát gyer­mekeinkkel, mert ezzel sok későbbi gondot megelőzhe­tünk ! Minden gyermeknek szüksége van rá — különösen 3—6 éves korban —, amikor állandó segítségre szorul, hogy a látott-hallott dolgokat, az átélt eseményeket megért­se, feldolgozza. Ezek a be­szélgetések akkor hasznosak igazán, ha a gyerek büntetle­nül és következmények nél­kül elmondhat szüleinek min­dent, ami éppen eszébe jut. Vonjuk be tehát gyermekün­ket is a család munkájába! Hagyjuk őt segíteni. Igaz, a gyermek buzgalma csak las­sítja a munkát, és egy-egy melege tárgy — tányér, pohár — el­törik, de mindez megéri, mert gyermekünk »megszokja«, hogy segíteni kell. Ahhoz, hogy a kisgyermek otthonosan érezze magát, fontos, hogy külön egy saját I kis kuckója, tanulóhelye is ! legyen, ahol nem kell állan- ! dóan tekintettel lennie másra, ahol minden őhozzá igazo­dik. Olyan hely legyen _ ez, ahol elrakhatja a felnőttek szemében értéktelen »kin­cseit«, ahol később zavartala­nul tanulhat, olvashat, eset­leg barkácsolhat. A szülők élete is zavartalanabb így. Ha azt akarjuk, hogy gyer­mekünk ne legyen magányos közöttünk, hogy igazi helye legyen a családban, akkor ne kezeljük játékszerként. Ne róla beszélgessünk előtte, ha­nem vele beszélgessünk. Ne rajta nevessünk, hanem vele együtt. És vele együtt játsz- szunk is, ügyelve arra, hogy a játék neki is mindig örö­möt jelentsen! Mindig az idő­sebb barát és sohasem az »ítélkező bíró« szerepét tölt­sük be mellette! Ne nevessük ki érte, ha gyerekes, csacsi dolgokat mesél, ha oktalan félelmét bevallja. Ne kíván­juk tőle, hogy már kis korá­ban olyan legyen, mint ami­lyenné nevelni akarjuk. Sallai Lajosné (Folytatjuk.) 1 c OTTHí )N ÉS fi y t yj 1 CSALÁ D Receptek HABTORTA 6 tojásfehérjét habbá ve­rünk, hozzáadunk 60 dkg por­cukrot, 1/2 citrom levét, és gőz fölött sűrű habbá verjük. Zsírozott, lisztezett tepsibe kis torta alakú formákra rak­juk, tetejét meghintjük dara­bos dióval. Nagyon lassú tűz­nél csak szárítsuk, hogy szép fehér maradjon. Tetejét tej­színhabbal díszítsük. MÁLNÁS PISKÓTA (Mirelit gyümölcsből is ké­szíthető.) 2 doboz babapiskó­tát vásárolunk, meglocsoljuk annyi tejjel, hogy megpuhul­jon, de ne ázzon el. Hosszúkás tálra rakjuk a piskótákat, te­szünk rá egy sor málnát, majd újra piskótát és málnát. A te­tejére cukros tejszínhabot te­szünk, néhány szem málnával díszítjük. Hidegen tálaljuk. Mindennapi „mérgeink” — orvosi szemmel Az öngyógyítás Bath különleges múzeuma Egy kis divattörténelem Néhány éve az egyik buda­pesti klinikán hetekig ápoltak egy diáklányt, aki minden áron fogyni akart, s annyi fo­gyasztó tablettát, Gracidint szedett, hogy csak gondos or­vosi kezelés tudta egészségét visszaadni. Esete csak egy a szednek. E »kúrát« sokszor hónapokon, éveken át folytat­ják, pedig ez a tablettákban levő Amidazophen és Phena­cetin tartós hatása jelentősen károsítja a szervezetet, rontja a vérkép összetételét és vese­károsodást is okozhat. Ezért számtalan példa közül, amely bizonyítja, hogy az öngyógyí­tás — az ellenőrzés nélkül fo­gyasztott gyógyszer — az em­ber ellen fordulhat. A gyógyí­tásnak ez a módja csak ak­kor nem veszélyes, ha jól is­mert, természetes gyógyhatá­sú anyagokkal, például Sal- vus gyógyvízzel, kamillateával próbáljuk kezelni magunkat. Az óvatosság azonban ilyen­kor sem árt. A természetes gyógyszerek között is vannak rendkívül erős hatásúak, mint például a gyűszűvirág, amely­nek hatóanyaga az egyik leg­jobb szívgyógyszer. Nagyobb mennyiségben ez is rendkívül káros. Az »öngyógyítók« legnépe­sebb táborát, a fájdalomcsilla­pítók megrögzött szedői al­kotják. Ma már igen sokan vannak, az úgynevezett »ka- rilisták«, akik naponta öt-hat Karilt vagy Antineuralgicát figyelmeztetnek arra a szak­emberek, hogy ezeket a gyógy­szereket valóban csak indo­koltan, komoly fájdalom ese­tén — lehetőleg minél ritkáb­ban — szedjük. Legalább ennyire elterjedt a nyugtátokkal való visszaélés is. Szedésük elsősorban azok­nak káros, akik balesetveszé­lyes munkahelyen, gépekkel dolgoznak, vagy autót vezet­nek, illetve akiknek munkája fokozott figyelem-összponto­sítást kíván. Ezek a gyógysze­rek ugyan önmagukban nem ártalmasak a szervezetre, ám hatásukat a legtöbben kávé­zással ellensúlyozzák, s a két szer ellentétes hatása — az egyéni tűrőképességtől füg­gően — alaposan felborítja a szervezet természetes élettani egyensúlyát. Az sem közöm­bös, hogy huzamosabb ideig tartó, rendszeres szedésük so­rán a szervezet megszokja ezeket a gyógyszereket épp­úgy, mint az altatókat is. A vitaminok túlzott mérté­kű fogyasztása — bár nem ár­talmas — szintén divat, s szintén rossz divat, mert a beszedett vitaminokból a szer­vezet csak bizonyos mennyi­séget képes hasznosítani, a többi kárbavész, eltávozik a szervezetbőL Másrészt, mert például a túlzott mértékben fogyasztott D-vitamin veszé­lyes lehet; Sajnos, hovatovább min­dennapi mérgeink közé kell sorolnunk a gyógyítás nagy­szerű segítőit, az antibiotiku­mokat is. Forgalmuk ugyanis a gyógyszerek közt a leggyor­sabban, már jogos aggodal­mat ébresztő mértékben emel­kedik. Közismerten nagy ha­tásúak, sok életet mentettek meg, de éppen erős hatásuk miatt a szervezetet is megtá­madhatják. A különböző peni­cillin készítmények, a Chlo- rocid és a Tetrán például sú­lyos vérképzőrendszeri elvál­tozásokat okozhatnak. Legyünk tudatában annak, hogy az efféle öngyógyítás nem más, mint önmérgezés! Miskolczi Péter A repülés századai Az űrrepülés korszaka Űrrepülés nem létezhetett volna repülés nélkül. Ponto­sabban: a technika — és ben­ne a repülés — fejlettségének csak egy bizonyos színvonalán teremtődhettek meg az űrre­pülés reális feltételei. Az űrrepülést közvetlenül a rakétatechnika, a számítógép­technika, a kibernetika, a kü­lönleges anyagok kidolgozása, a híradástechnika stb. roha­mos fejlődése tette lehetővé. Itt nincs mód ennek az önálló témának a kifejtésére, ezért csak utalunk a rakétatechni­ka fejlődésének néhány állo­mására, hogy világossá vál­jék: mi tette lehetővé az em­ber utazását a világűrbe, a holdra, és utazásának ígéretét még messzebbre. A rakéták működésére első ízben kínai források utalnak a XIII. századból. Későbbi arab leírások is mint fegy­verről tesznek említést róla (lándzsákra kötözött lőporos rakétákról volt szó). Hosszú évszázadokon keresztül újra meg újra felbukkant a mai ra­kéták őse, mígnem a tudósok foglalkozni kezdtek a rakéta­hajtás elméletével. A korszerű rakétaelmélet alapjait az orosz Ciolkovszkij dolgozta ki. A mai értelem­ben vett rakétát — mint fegy­vert — a németek vetették be a második világháborúban a hírhedt V—1 és V—2 formájá­ban. A háború befejeztével a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok külön-külön utakon folytatta nagy intenzitással a rakétaépítést. A cél a világűr meghódítása, illetve új, nagy hatású fegyverek előállítása volt. Ennek a nagy verseny­nek ma is tanúi vagyunk. 1957. október 4-én a Szov­jetunió nyitotta meg a kaput a világűr felé azzal, hogy fel­lőtte az első mesterséges hol­dat, majd november 3-án a másodikat, melynek a világ­űrbe juttatott hasznos töme­ge több mint fél tonna volt. Ennek a kapunyitásnak égy sor technikai-technológiai elő; feltétele volt. A többi között, ki kellett dolgozni azt az üzemanyagot, mellyel a több lépcsős rakéta, több mint 11 km/másodperc sebességgel képes kiszökni a föld vonzó­erejéből. Van egy dátum, amelyre em­lékezni fognak, amíg csak em­ber él a földön: 1961. április 12. Az első ember, a szovjet Jurij Gagarin a Vosztok—1 jelzésű űrhajóval először re­pült a világűrbe. Esztendők teltek el azóta, és szinte minden hónap hozott az űrhajózással kapcsolatos eseményeket. De vessünk egy pillantást arra is: mennyi erőre és energiára van szük­ség egyetlen kozmikus rakéta felbocsátásához. Az 1962. augusztus 11-én végrehajtott Vosztok—3 űrhajót vesszük alapul, amelyben A. G. Nyiko- lajev űrhajós akkor 94 óra 09 perc 59 másodperc időtartam­űrrepülési világrekordot haj­tott yégre. A Vosztok—3 űrhajó, hat hajtóművével, összesen húsz­millió lóerő teljesítménnyel Hogy milyen volt a módi tíz—húsz évvel ezelőtt, azt még nagyjából őrzi emlékeze­tünk. A 30—40 év előtti di­vatról anyáink, nagyanyáink ruhatára mesél. De hogy 100— 200 éve mit hordtak a nők, azt már csak kosztümös filmek, regények, festmények sejtetik. Az angliai Bath városkában — a római fürdők, vízvezeté­kek és virágfűzéres utcák vá­rosában — világhírű gyűjte­mény Doris Langley Moore asszony kosztümmúzeuma. 400 év divatját tárja elénk. A 18. századi elegáns épü­letben — amely eredetileg amolyan városi . kaszinónak épült — óriási termekben, élő­képekben elevenedik meg az elmúlt századok divatja. De nem csak a ruhák, a cipők, a fejre valók régiek. Hol beren­dezett szobarészlet, hol utcai jelenet részesei a hajdani vi­seletét hordó bábuk. Hímzett ingek, kézelők, elegáns, köpe­nyes, parókás úr — alig 300 éves divat szerint. Cipője he­gyes, masnis, zoknija na­rancsszínű. Királyok, király­nők, udvaroncok toalettje. Múlt századi fürdőszoba — káddal, vízmelegítő dézsával, szemérmesen elforduló, háló­A századelő divatja. sapkás leánnyal. Uszályos szoknyák, csipkés blúzok, kis, kerek kalapok: a hölgyek a múlt század végi utcán a fia­emelkedett el a földről. A hasznos súly 4722 kilogramm volt. 1965-ben Leonov űrhajós végrehajtotta az első űrsétát, azaz megfelelő védőöltözetben — szkafanderban — elhagyta a keringő űrhajó fedélzetét, és lebegett a világűrben. 1970. november 17-én, a Szovjetunió automatikus holdlaboratóriu­mot szállított a Holdra, a Lu- nohodot. Az amerikaiak az Apollo- program keretében leszálltak a Holdon. Az Apollo—14 uta­sai mintegy fél mázsa holdkő­zetet és holdpórt szállítottak le a földre 1971 februárjában. 1972. december 7-én startolt az amerikai Apollo—17, há- | rom űrhajóssal, akik közül Cérnán és Schmitt űrhajós — I holdjárművön — több tucat kilóméternyi távolságot baran- \ golt be a Hold felszínén. Kő- | ; zeteket gyűjtöttek, geológiai j robbantásokat hajtottak végre, | és tv-közvetítést is adtak te­vékenységükről. Szomorú, hogy a világűr ku­tatásának is vannak hősi ha- lottai. Ez is egyik oka annak, hogy a Szovjetunió mindad­dig automatikus űrkutatási eszközökkel folytatja a kísér­leteket, amíg a szerencsétlen­ségek és üzemzavarok lehető­ségét a minimumra sikerül csökkenteni. Ezért is bocsátották fel 1973 januárjában a Luna—21 szov­jet automatikus űrállomást, fedélzetén a Lunohod—2 ön­járó holdkocsival, amely számtalan hasznos információt gyűjtött és adott Holdunkról. Nemrég egyezett meg a két űrnagyhatalom — az Egyesült Államok és a Szovjetunió — abban, hogy koordinálják erő­feszítéseiket a világűr meghó­dításáért folytatott küzdelem­ben. Ennek az egyezménynek a nyomán már közös gyakor­lati és elméleti foglalkozáso­kat is tartottak a két ország űrhajósai. Ezek a foglalkozá­sok készítik elő azt a nagysza­bású közös űrrepülést és űr­hajó-összekapcsolást, amelyet 1975-ben valósítanak meg. Természetesen folyik a tudó­sok, konstruktőrök és más szakemberek együttműködése is. Ez a ma. És a holnap? í Szinte beláthatallanok a lehe- | tőségek. A tudósok újfajta ra- 1 kétahajtóműveken, új konst­rukciókon dolgoznak, s bizo­nyára hamarosan megjelenik az ember a Marson és más bolygókon is. A Föld már ré­gen megtalálta bolygótársait a naprendszerben, s előbb-utóbb j fel is keresi őket. Kő Tamás I (Folytatjuk.) i kér után sietnek. Alkalmi es­télyi ruhák — a századfordu­lóról. Akár ma is viselhet­nénk a csipkeujjas, földig érő selyem ruhát- Strandjelenet: térdig érő, nyakig gombolt fürdődresszek; a pocakos úr is igen illedelmes, hosszú szá­rú, mellét takaró fürdőruhát visel. A gyűjtemény tulajdonosa sok pénzzel és türelemmel szedte össze a Shakespeare korától napjainkig divatos öl­tözékeket. Divattörténeti in­tézete világhírű, ahol nem­csak a ruha, kabát, hanem va­lamennyi kellék a bábukon az adott kort idézi. A frizurát, a kalapot, az ékszert, a kesz­tyűt, a táskát, a gombokat, a cipőt, a harisnyát nagy gond­dal és hozzáértéssel gyűjtöt­ték össze. Egész terem idézi a Viktória-kor divatját. Kü­lön vitrin mutatja be a fűzők vagy a harisnyák változásait. Aztán a cipők divatja. Magas sarkú, keskeny orrú, bokáig érő, fűzős lábbelik, meg ke­csesek, pántosak, vastag sar­knak, színesek, fehérek, bar­nák. És ruhából is mennyi! Per­sze, női viselet a legtöbb. Rö­vid, hosszú, uszályos, keskeny derekú, kacéran dekoltált, ál- lig gombolt, szőrmés, tollas, csipkés, hímzett, raffolt, sima vagy loknis, krimolin szok­nyás, oroszos, törökös, nőies, férfias ... A vitrinekben ülnek, állnak, sétapálcára támaszkodnak, családi sétára indulnak, er­nyő alá bújnak a bábuk. Minden év divatja szerint legalább egy baba. Az 1881-es évszámmal jelölt hölgy pél­dául hosszú uszályos, csipké­vel szegett ruhát visel, mas­nis madzsettával, hímzett gal­lérral. Az 1882-es modell pici álló galléros kabátkája a szo­ros fűzőt követve erősen sváj- folt. Az uszály eltűnt, illetve hátul magasra íogottan, raf- foltan jelenik meg. 1910 után rövidül a szoknya. 16-ban már féllábszárig ér. A gazdagon 1 húzott szoknya az eltűnt kri- nolint idézi. Az 1921-es mo­dell egyenesvonalú kosztümje derékra kötött övvel, szőrme gallérral, kézelővel — a di­vatvonalak gyors változásáról beszél. És az utolsó évtizedek hol komikusnak, hol nagyon di­vatosnak ható ruhái. Aztán már nem is csodálkozunk, hogy az angliai utcákon — ahol nemrég a minit kitalál­ták — már nem is látni mást, csak földig érő szoknyás fia­tal lányokat. K. M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom