Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-22 / 18. szám
ÖRDÖGÖK Késsel, géppel Z enés darabot láthat a közönség a kaposvári színházban, jóllehet az ördögök színlapján nem Szerepel sem zeneszerző, sem karmester. A díszlet tervezője a komponista. Ugyanis az előadás egyik legfontosabb »kelléke«, az eső zenél. A csituló ! csepegés, majd a vigasztalanul i rákezdő zuhogás, a nappali sötétség, az ég tompa morajlásai nemcsak aláfestik, hanem | kiteljesítik, okosan lehangolva meghatározzák a színpad atmoszféráját ... Asher Tamás következetes rendezői fogása: a néző nyitott játékteret talál, s már szereplőt is lát a színen. Egy szó sem hangzik el, csak a cseppek kopognak, de máris megérkezünk Oroszországba, visszaérkezünk a játék idejébe, érzékeink hozzáidomulnak a fájdalmasan unalmas, szomorú kilátástalanságot idéző esőzenéhez. Pauer Gyula színpadteremtése — ez a kifejezés tükrözi talán azt a többletet, amennyivel szervesebb a munkája a szokványos díszlet- és jelmeztervező tevékenységnél — éppoly következetes, mint a rendező darabépítése. Egy leveleit hullató fa mellé, egy pislogó utcai lámpa alá, a vízparti kerítés sziluettje elé a figurák is sötéten érkeznek. Sötét arccal, sötét lélekkel. Egyhangú szürkében, jellegtelen kékben, riasztó feketében. A színtelenség teljes koloritjából bomlik ki a sápadt fehérség és a matt csillogás is — mind feketébe hajlón. Dosztojevszkij világa ez. Nyers és sejtelmes. Varvara Sztavroginát kivéve szinte valamennyi figura mögött félelmetes titok lappang, a várható kitárulkozás nyomasztó érzésével. Egyedül az ő asszonyi jósága a szikla, amelyről egy ideig visszaverődnek a szennyes hullámok, majd őt is elborítják. »Szívemből téptem ki ezt az alakot« — vall a főhősről, Nyikolaj Sztavroginról — Varvara fiáról — Dosztojevszkij. És valóban, édestestvére bűntetteiben és a bűn tudatában Raszkolnyikovnak. Az író saját sorsmozzanataiból költötte ezt az intelligens, de mégis patologikus, indulataitól kor- , mányzott figurát. Egy valóban, megtörtént politikai gyilkosság históriájába szövi alakját, egyben pontos képet adva arról, hogy a fecsegő, titkos társaságot játszó gyülekezetből miként lesz agresszív csoport a hatalomvágytól fertőzött, központi kiküldött szerepét játszó »Übermensch« taktikái nyomán. A fecsegők, a jobb Oroszországról álmodok, a tettre képtelenek találó tablója volt talán az egyik döntő motívuma annak, amiért Andrzej Wajda elkészítette az adaptációt. Mintha a Menyegző című filmnek révedve álmodó, melankolikus hősei léptek volna színre itt, a sokkal sötétebb tónusú dosztojevszkiji világban, ingadozó, de mégis nagy léptekkel tartva a teljes megsemmisülés felé. Közismert a Dosztojevszkij- művek meghatározó, századunk művészetét megtermékenyítő hatása. Figurái nem tiszta képletek, hanem lelkűket kitáró, önmagukkal viaskodó alkatok. A nagy belső monológok — ilyet a színpadon Nyikolaj Sztavrogin gyónásában látunk megjelenítve — jellegzetes, szerves részei regényeinek. Ezek a pszichikai tünetek tevődnek át politikai érdekek, eszmék körébe. A regényben és a regényből készült színpadi játékban mindenki az emberségért protestál, ki aljas szándékból, ki prófétikus elhivatottságból, a legteljesebb embertelenség közepette. Visconti az Elátkozottak eltökélt fasiszta SS tisztjében és a bűnös-beteges, neki kiszolgáltatott gyárosfiúban rajzolta újra Pjotr Ver- hovenszkij és Nyikolaj Sztavrogin kettősét. E darabban a hatalomszerzéssel való tragikomikus játékot látjuk, megrázó és szánalmas figurák részvételével. Patkánymódra elmenekül Pjotr Verhovensz- kij, cinikus nihilizmusának nem is volt más célja, mint a pusztítás, de más történelmi szituációban diktátor is lehet, egy beteges bábvezér rossz szelleme ... A darab valóságos alapjául szolgáló politikai gyilkosságban pontosan ez játszódott le, s az Internacio- nálé hágai kongresszusának készített jelentésben Mara: és Engels tisztázta e társaság szerepét: "■Bűnük az volt, hogy egy titkos társasághoz tartoztak, amely bitorolta a Nemzetközi Munkásszövetség nevét .. .«■ A társaságot éppen a »küldött« által szervezett gyilkosság kovácsolta egymásra- utaltá. »Az ideális az olyan előadás lenne, mely a könyv valódi történetét mutatná be ...« — mondja Wajda. Az evangéliumi mottó ugyanis az, hogy a disznónyájat az ördögök szánják meg, és a nyáj a tengerbe zuhan. D osztojevszkijt kétségtelenül jobban érdekelték az események hordozói, mint maga a politikai ügy. Az adaptációban s a kaposvári előadásban is a jellemek és az események, az alakok ábrázolásának az élménye és a história valamennyi tanulsága szerves összefüggésben jelenik meg. Ez Asher Tamás Dosztojevszkijt jól értelmező, következetes, a darab félelmetes ritmusát megteremtő, a regény alapszituációit pontos drámai helyzetekké építő rendezésének legfőbb erénye. Megrázó, sokáig kísértő színházi est élményét adja a nézőnek. A lélektan analízisébe, a gonoszság logikájába, az eszmék kinyilvánításába hangulatok, őszinte fájdalmak szövődnek. Az együttes játék kiváló karmestere volt a rendező, mindössze a darab befejezésekor elhangzó, láncra verve vonuló rabok egyikének narráció jellegű »összegezését« érezzük fölöslegesnek. Reviczky Gábor — Nyikolaj Sztavrogin —, Olsavszky Éva — Varvara Sztavrogina —, Verebes István — Pjotr Verhovenszkij »háromszöge« az előadás három pillére. A leikével, bűneivel, a világgal viaskodó gyermek, a jóságos és naiv módon rendet teremteni kívánó anya, meg a háttérből félelmetesen előrelépő intrjkus. Három kiváló alakítás. Reviczky kerüli a dühön- ! gős külsőségeket, betegségé- nek megnyilvánulásai meg- jhökkentőek, egész játékában a j belső vívódást hordozza. Szinte végig lázban ég, a lefojtott egzaltáltság és a torz tisztesKözművelődési feladattal Otthont kap a múzeumi baráti kör A hónap végén adják át a somogyi múzeumi baráti kör központját a La tinea Sándor u. 3. számú házban, ahol a 19-es mártír lakott és dolgozott. A baráti kör központján ban olvasótermet és tudományos klubot rendeztek be. Az olvasóteremben az általános muzeológia, a honismeret, közművelődés legfontosabb szaklapjait tanulmányozhatják a baráti kör tagjai. Számuk eléri a kétszázat. Az olvasóteremben, mely hétfő kivételével mindennap délután az érdeklődők rendelkezésére áll, a somogyi múzeumi és levéltári kiadvá- j nyok is megtalálhatók lesz- 1 nek. Vasárnap délelőtt ügyeletet tartanak az olvasóteremben. A baráti kör központjában tudományos klubot is alakítanak, ahol elsősorban előadásokat tartanak. Ebben az évben három előadássorozatot rendez a múzeum, a letűnt korok művészetéről, a magyar őstörténetről. Egy vallástörténeti előadássorozat szerepel még a programban. Havonta kétszer más régészeti, néprajzi, képzőművészeti előadásokat is tartanak. A január 31-i megnyitóval egybeesik dr. Kalicz Nándor előadása, melyben az újkőkor és a rézkor művészetét jellemzi. ségtudat heveny lélekingado- zásainak változatait éli végig a színen. Verebes a Tartuííe- jében is megismert elemi gonoszság eszközeiből építette félelmetesen hideggé, valóságossá a figurát. S Olsavszky Éva megint új arcot mutatott, a darabbeli legtisztábbat, legemberibbet rajzolta elénk. Az ő erkölcsi megsemmisülése, sárba esettsége, kiszolgáltatottsága talán megrendítőbb, mint a valóságos pusztulás. Az együttes játékot említettük fentebb a Dosztojevszkij- rúűben ugyanis a mellékalakok nem szokvány epizódfigurák. Itt mindenkinek — legyen a szerep nagyobb dialógusba épülő, vagy pár szavas — azt kell eljátszani, hogy honnan jött, mitől terhes a múltja, és miként hull a megsemmisülésbe. Pogány Judit és Andai Kati alakjai és alakításai — úgy vélem — ezt példázzák. Igen kiváló alakítások sorozatát láttuk, őszinte, teljes azonosulásokat pár szóban éppúgy, mint nagyobb monológban. S ahol nem rajzolódott ki a portré, csak ott vált a figura hangsúlytalan epizódszereplővé. Ha valaki a jellemteremtés folyamatát, a színészi alkat szerepre hangolódását kívánná figyelemmel kísérni, érdemes végignézni még egyszer, hogyan építi fel Breznyik Péter Kirillovot, Kun Vilmos Szte- pan Verhovenszkijt, Koltai Róbert Lebjadkin kapitányt, Molnár Piroska Dását, Vajda László Satovot, Kiss Jenő Ga- ganovot, Csákányi Eszter a diáklányt, és e sorban még egy igen figyelemreméltó alakítás Lukács Andor Sigaljov- jaT ermészetesen még több nevet is említhetnénk, kevés kivétellel az egész alkotó közösséget, amely ezzel az előadással Dosztojevszkij művéhez méltó módon példázta a regény és a színpadi változat sok szempontból azonos értékeit. Tröszt Tibor Varrni tanulnak az általános iskolás lányok. Ötödik osztályban a hímzéssel ismerkednek a tanulók, felsőbb osztályokban már a gépi varrást sajátítják cl. Képünkön: Kálmán Jó- zsefné ötödikes tanulói között. Közösség, közérzet, te Nem véletlen, hogy manapság oly gyakorta téma a munkahelyi közérzet. Hiszen a közérzet és a teljesítmény között összefüggés van; rég felismertük ezt. Természetes az az igyekezet, mely a jó üzemi légkör kialakítására irányul. Egymással és a vezetőkkel jól megférő embercsoportok produktuma hamarabb születik, s minőségileg is más, mint ott, ahol a széthúzás, a meg nem értés uralkodik. A munkahelyi közösségek általában heterogén összetételű csoportok. Így van ez már a legkisebb üzemi, gyári sejt — a brigád — esetében is. Mi tart össze egy-egy ilyen embercsoportot? Amikor Siegmünd Freud vizsgálta ezt a kérdést — természetesen nem »brigádügyben«! — arra a következtetésre jutott, hogy »a tömeget valaminő hatalom tartja össze. De vajon milyen hatalom számlájára írhatnánk ezt, ha nem Éroséra, aki a világon mindent összetart?« Szó se róla, ma megmosolyogjuk ezt az álláspontot! Mert valóban nevetséges lenne, ha bármely csoportra, közösségre próbálnánk is alkalmazni. Hiszen annyi és annyi szál fűz össze embereket! Érdekeltség, anyagi haszon, barátság, megbecsülés, ésszerűség, s a legfontosabbat még nem is említettük: eszme. Közös eszmeiség. Közösséggé a legkülönfélébb egyéni tulajdonsággal rendelkező emberek különféleképp érthetnek, összekovácsoló erő a közös tevékenység, a mindennapi munka. Van olyan tapasztalat, mely azt mutatja, hogy igazi, ösz- szetartó csoporttá akkor fejlődött a brigád, amikor az első sikert elérte. Mert a sikerélmény kohéziós erővé válik rendszerint. Máshol meg — csöppet sem furcsa — a riAz Ezüstpart brigád pártfogolt jai Az IBUSZ siófoki irodájában akadt dolgom. Egyszer csak két kisfiú nyit be, otthonosan leteszi kabátját, iskolatáskáját. Felkönyökölnek az ügyintéző puljára. A pult túloldalán Peresa Rózsa papírokat csoportosít. Föl se néz, úgy kérdezi: — Mi a lecke? — Semmi. — Semmi? Az hogy lehet? — Csak olvasás — árulja el Feri. — Neked — dünnyögi Laci. — Mert amíg te egy oldalt elolvasol, addig én ötöt. Feri nem hagyja megtorlás nélkül az árulást, könyökével oldalba löki testvérét. Az vissza, s megint vissza, míg Rózsa rájuk nem szól. — Szedjétek elő a füzeteket — órájára pillant —, azonnal végzek. Kérdő pillantásomra dr. Kynsburg Béláné válaszol. — A szocialista címért küzdő Ezüstpart brigád kézbe vette egy hatgyerekes család három gyermekének sorsát. A harmadik, Ági később jön ki az iskolából. Az ebédlőnkben felváltva foglalkozunk velük. Sőt, Peresa Rózsa egyáltalán nem jár ebédelni, ehelyett a kicsikkel foglalkozik. Édesanyjuk szépen rendben tartja őket, mindig tiszták, gondozottak. A hat gyerek mellett azonban arra már nem jut elég ideje, hogy a leckét számon kérje tőlük. Ezért Ferinek és Lacinak osztályt kellett ismételnie. — Hogyan kezdődött? — Az ablaküvegen keresztül gyakran láttuk őket az utcán nyargalászni. A város külső részén, az állami gazdaság közelében laknak, s oda busszal járnak. Amíg a buszra vártak, valami ürügygyei be-benyitottak hozzánk. Egyszer az egyik megkérdezte »Naptárgya van?« »És ha van?« — válaszoltam. »Akkor adjon!« Erre megkérdeztem: mi lenne, ha köszönéssel jönnél be, és máshogy kérnél? így, fokozatosan tanítottuk meg őket arra, hogy köszönjenek. Minket tegeznek, csak az iroda vezetőjének köszönnek csókolommal. Használják a kérem-et, kö- szönöm-öt, sőt már azt is elértük, hogy a zebrán közlekednek. Egyszer megbántottam az egyiket, mert távozóban a lelkére kötöttem, hogy aztán a zebrán ám! Feri sértődötten végigmért, hogy mit gondolok én, ha egyszer már megígérte ... Kiderült, hogy a kolléganőm is így búcsúzott el tőlük. — A tanév elején kezdtünk velük foglalkozni — veszi át a szót a brigád vezetője, Vörös Erzsébet. — Azelőtt az árokparton írták a leckéjüket. Nem csoda, ha csúnya volt, s a füzetborító is elszakadt. Az ellenőrző könyvecskéjükbe beírta a tanító néni: »Kérem újra átkötni a füzetet.« Akartunk adni pénzt, hogy menjenek az írószerboltba, de öntudatosan kijelentették, hogy kaptak már az édesanyjuktól. Meg is hozták a kék papírt. Másnapra gyönyörű volt minden füzet, minden könyv. No persze, egyelőre csak kívülről. De fokozatosan belül is szépült minden. Igaz, hogy egyszer megsértődtek, mert kiradíroztuk, s újra írattuk az egyik leckét. Akkor egy darabig ránk se nyitották az ajtót. Először Ági jött, utána a két fiú. »Van ám lecke!« — rikkantották. Mi úgy fogadtuk őket, mintha tegnap mentek volna el. Soha nem említettük az elmaradást. Azóta is jó barátok vagyunk. — Lali a példaképük, ö az egyik nagyobb testvér. Jó tanuló, s mert ötödikes, a mi védenceink is ötödikeseknek mondják magukat — kapcsolódik ismét a beszélgetésbe Kynsburgné. — Most hogy tanulnak a gyerekek? — Szaporodnak a piros pontok. Rá kellett jönnünk: melyiket mivel lehet megfogni. Például, ha Feri lusta, megkérdezzük, hogy mi szeretne lenni. A válasz: sofőr. Rápirítunk: hogy fogsz kitölteni egy fuvarlevelet, ha nem tanulsz meg írni? Vagy micsoda szégyen lesz, ha még a saját autód rendszámát sem tudod majd! — Már a fogukat is mossák! — dicsekszik a másik brigádtag. — Karácsonyra ajándékcsomagot kaptak és fogkeféket. Másnap hatalmas szatyor almát küldött a mama. Azt sem tudtuk, hogyan szabadkozzunk. Apjukról büszkén mesélnek. Szorgalmas, dolgos ember lehet. Hamarosan megismerjük, mert készülődünk hozzájuk meg az iskolába is. A gyerekek közé ülök. — Miért szerettek ide járni? Feri rendületlenül rágja a rágógumit, úgy dünnyögi: — Otthon csak játszani lehet, leckét írni, olvasni nem, mert a kisebb testvérünk mindig lököd. Gombos Jolán valízáciö siettette a közösséggé érést. A másik mü- szakDán dolgozó — őket váltó brigád — nagyobb teljesítményre sarkallta őket is arra; hogy megkeressék a lemaradás okát. A közös ter- vezgetések, az együtt átgondolkodott órák hozták közelebb őket egymáshoz. És a siker nem maradt el. A versengési. szellem élesztője lehet a barátságnak is. Befolyásoló tényező az: ki vagy kik köré csoportosulnak az emberek a brigádban. Abban a brigádban, ahol H. Géza a vezető — nincs jó szellem. Körülötte keringenek a Ids »bolygók«. G. bácsi, aki mások rovására elkövetett csínyeivel igyekszik a »kis- főnököt« vidítani. B. Zoltán, aki a »parancsnok« minden szavára buzgón helyesel. G. Ferenc kisebb szolgálatokkal igyekszik megnyerni a brigádvezetőt, míg V. László — ravaszul — gyenge lábon álló ellenvéleményével »játszik alá« főnökének. Kialakultak a szerepsémák. Ám ezekből világos: H. Géza nem lehet jó vezető. Valószínű, hogy akar- nok, zsarnoki hajlamú ember. Szinte biztos, hogy nem tűr »ellenvéleményt«, ehhez szoktak a többiek. Redl szerint a centrális személy típusai a következők: pátriárka, intézményes vezető, tirannus, szervező, »csábító«, hős stb. Egyszerűbben: vezetésre alkalmas vagy alkalmatlan ember. Ha alkalmatlan kerül a brigád élére, rendszerint előbb-utóbb' kialakul egy másik mag is. S megindul a gyürkőzés ... Zavartalanabb, felhőtlenebb ott a légkör, ahol az üzemi demokrácia érvényesül. Egyre több kis közösség tartja fontosnak, hogy elérje a szocialista címet, méltó legyen a megtiszteltetésre. Nem kétoldalú, de nyolc-tíz oldalú lehet az ilyen brigádokban a rokonszenvkapcso- lat. Ahány emberből áll a kis közösség. Ezekben az igazi társközösségekben a szerepsémák is emberibbek, rokonszenvesebbek. Nem a vezető — vagy más esetben a vezető ellenfelének — körüludvarlá- sa dominál. Az egyéni értékek virágzanak ki. Az olyan egyéni jó tulajdonságok, melyek a brigád javára lehetnek. S lesznek is, majdnem mindenütt. Tapasztalatátadás, tanulásban való segítségadás, kalákaépítkezés, közös művelődés; a legkülönbözőbb formákat ölthetik az egyéni érdekek közjóvá válásukkor. Közösség, közérzet, teljesítmény: követelmény jellegű kapcsolatban áll egymással. Gondolni egyikkel annyit jelent: a másiknál is előbbre lépni. L. L.
