Somogyi Néplap, 1975. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-16 / 13. szám

„Repül a nehéz kő... yy Ha nézem: igazi, régi vágá­sú úr. Ha hallgatom: koldus. Ügye jóval bonyolultabb az átlagosnál; nehéz megtisztíta­ni az ág-bogtól. Levelében és a személyes beszélgetéskor olyan sok embert vádolt, hogy folytatásos riportsorozat­ra is telnék, akár egy hónapig is. Az, ami panaszát igazolja — tény. Egzisztenciája volt, most a szociális otthon lakója, feleségével együtt. A Mérnök nevezzük, így panaszosun- ' kát a végzett­sége alapján Húsz éve kezdődön... — a feleségével, az anyósával és a sógornőjével lakott együtt a belváros egyik régi, »beval­lása« szerint ötszobás házá­ban. Amikor az anyósa meg­halt — ők még az utcai há­rom szobában éltek — kény­telenek voltak összehúzódni, mert a házat államosították, lakókat költöztetve oda. Az udvari rész két szobájában és egy konyhájában, két család élt. Mentek az évek, a Mérnök sógornője meghalt, a Mérnök felesége — nyugdíjas ügyinté­ző és pénztáros — megbetege­dett. Odavették magukhoz az asszony volt vállalatának ta­karítónőjét, hogy »megápolja« őket. A Mérnök így mondja: ezért ráíratták a kétszobás udvari részt. A Mérnök felesége többszö­rös műtéten esett át, pokoli kínokat átélve. Hónapokat töltött különböző kórházak­ban. Közben ’néha leveleztek az özveggyel. Ne titkoljuk el: a levelek hangneme, bizony meglepő! Cselédi—gazdai vi­szonyt tükröz, nem az egyen­rangúhoz íródtak. A Mérnök szerint: mialatt a felesége a kórházi ágyat nyomta, az özvegyet az egyik udvari lakó — vezetői beosz­tású, nevezzük hát Elnöknek — rávette: hagyja el meg­ápoltjait, a másik szobát is en­gedje át, s követeljen a Mér­nöktől végkielégítést addigi munkájáért. Bírósági tárgyalások. Járási, megyei. A járási elutasította az özvegy követelését, a me- í gyei 16 000 forintot talált mél- j tányosnak számára, s leszö­gezte: »... a megfelelő kielé­gítésig tulajdonjogokkal ren- j delkezett.« Tehát jogában állt kiadni a szobát. A legfelsőbb I fórum elnöke sem talált ki­vetnivalót az ítéleten. Az El­nök négytagú családja a tár­gyalások idején már bent la­kott a másik szobában is, át­alakításokat végeztek a városi mérnöki hivatal tiltása ellené­re is. Nincs okunk kétségbevonni a tizenkét évvel ezelőtti bíró­sági döntés helyességét, hisz az ügy nem egy fórumot járt meg. A következményekkel azonban — a Mérnök szerint — nem számolt az ítélet. A Mérnök és felesége ugyanis, mint írtuk: jelenleg szociális otthonban él. »Megápolót« — ! így mondja a Mérnök — csak egy szoba biztosítása ellené­ben kaptak volna. »Otthon szerettünk volna élni, s itt most úgy érezzük: mások elől vesszük el a helyet.« Vádolja az Elnököt, akinek »jó fizetése van«, villája, ko­csija. »Kiszorította« őt a la­kásból, élősködik rajta, hol­mijukat a padlásra rakatja. Súlyos vád. A húsz éve veze­tői beosztásban lévő Elnök er­kölcsi felfogását, s ennek gya­korlatát kérdőjelezi meg. Az Elnök visszautasítja a vádakat. Túl hosszú ideje tart ez a huza­vona. Ö igyekezett betartani a szocialista együttélés szabá­lyait. Sőt, az anyja — igaz, nem rendszeresen — ebédet is vitt, segített a beteg Mérnök- nének. Kisebb összezördülések azonban előfordultak, egyszer­egyszer talán az ő hibájából. Az Elnök annak idején álla­mi’ lakásba költözött ide, a Mérnök csak később kapta vissza a házat. »Ez a »sze­gény« ember nemcsak ezt az ötöt, hanem jóval több szobát birtokolt újra. A többit gyor­san eladta, nehogy megint visszavegyék tőle. Ki se me­rem mondani, hány helyiség volt az övék! Két szobát, konyhát az Özvegyre íratott. Ennek a hátterében is az volt: csak vissza ne vegyék a ható­ságok! Az Özvegy egy pilla­natig sem lakott a tulajdoná­ba került szobák egyikében sem« — így az Elnök. S le­szögezi: minden furfang nél­kül vette bérbe az özvegytől a másik szobát is. Annál is in­kább, mert előttük már más­nak is kiadta az özvegy. A nehezményezett átalakítás pe­dig higiénés volt: fürdőszobát szereltek föl. Az Elnök a fejét rázza: nem miatta kellett szociális otthon­ba menniük a Mérnökéknek. S nem amiatt, hogy nem talál­tak plusz szoba híján eltartót. Az özvegy is a viszony meg­romlása miatt távozott el. S a további »megápolók« is az összeférhetetlenség miatt hagyták el az »állást«. Szíves-örömest elköltözött volna már innen — mondja az Elnök —, bár sok pénzt »beleölt« már a lakásba. De a Mérnök semmiféle cseréről nem akar hallani. A társas- | ház-építkezés, melybe bele akartak vágni, a terep alkal: matlansága miatt nem talált kivitelezőre. Villája az apja halála után, az anyja segítsé­gével lett. Kétszobás, nem »csodapalota«, ahogy a Mér­nök hiszi. x Annak elle­nére, hogy a Mérnök az ő anyagi hely­zetének »tu­Egy szerződés Trombita harsog, dob pereg... Az úttörők százai neveztek be a tavaly novemberben meghirdetett Trombita har­sog, dob pereg ... országos honvédelmi vetélkedőre. Aaok a csapatok, amelyek szakkö­rökön együttműködnek vala­melyik fegyveres testülettel, felkutatták a felszabadulás eseményeit idéző dokumentu­mokat, lefényképezték lakó­területük jelentős létesítmé­nyeit, riportokat írtak a mun­kásőrökről, a határőrökről, a néphadsereg katonáiról. Az Üttörők Országos Szövetségé­hez beküldött pályaműveket ezekben a napokban értékeli a zsűri. Eddig az első tájegy­ségbeli csapatok közül a nagykőrösi, a kiskőrösi, a jász­berényi, a második tájegység­ből a leninvárosi, a hajdúbö­szörményi, a nyíregyházi út­törőket javasolták a vetélke­dőre. Elsőként ők mutatják be lakóterületük három évti­zedes fejlődését, a fegyveres testületek tagjait — azokat, akikA ők büszkék — és saját tevékenységüket. Az öt tájegység döntőit a rádió is közvetíti február 2- től egymás után következő vasárnapokon. A nyertes fo­tóriporter pajtások jutalma: a fegyveres testületek díszelő­adása, majd táborozás. dóra«, nem hajlandó bele­menni a Mérnök jövedelmé­nek firtatásába válaszképpen, így mondja. Beszéljen helyet­te egy szerződés. A Mérnök ugyanis otthonba vonulásuk után kiadta az általa lakott részt a Fiatalasszonynak, aki­nek gyereke van. Ezerszáz(!) forintért, a ház homlokzati ré­szének rendbetételéért stb. Vagyis: amíg másoktól köve­teli az emberséget, ő maga nem gyakorolja. »Tanult« az özveggyél megkötött, magá­ra nézve »rossz« szerződés­ből ... És lehetne folytatni estétől reggelig, reggeltől estig. A Mérnök az igazságát keresi, az Elnöknek elege van az ügyből. Bármennyire igyekeztünk a lényegre összpontosítani: szö­vevényes még az is. Az ügy­ben van egy helyben hagyott bírói ítélet, azt tartjuk tiszte­letben. Leskó László A reptiles századat V erseo jfutás az első világháborúig’ Blériot csatomarepülése meggyőzte a kétkedőket ar- | ról, hogy a repülés ügye üz- i leti és hadi szempontból egy- | aránt nagyobb jelentőségű an­nál, semhogy csupán egyes emberek kísérletezgessenek vele, amíg a zsebük ftírja. Egyszersmind az is bizonyos­sá vált, hogy a pilótakiképzést a korábbi »szatócs« módsze­rekről át kell vinni a pilóta­iskolákba, hiszen sok tudás kell ahhoz, hogy egy ember nekivághasson a lég birodal­mának. Az újságok még az első vi- j lágháború előtt nagybetűs tu­dósításokat közöltek egy-egy repülőbalesetről. Nem is cso­da, hiszen 1912. július 1-ig a világon 155 férfi és 3 nő vesz­tette életét repülőszerencsét­lenség következtében. A kép­zés javítására volt szükség a balesetek csökkentése végett is. És lett pénz is... Az államok, magánszemé­lyek és társadalmi szerveze­Somogyi Néplap tek vállalták magukra a me- t cénás szerepét. A császári Né­metországban például felhí­vást tettek közzé ez időben. Az eredmény nem maradt el, rövid idő alatt több mint hét­millió márka gyűlt össze a »Nemzeti Repülési Adomány«- ra. Franciaországban ugyan­erre a célra ennek ötszörösét költötték. Így nem véletlen, . hogy a négy akkori (1912-es) j legfontosabb rekordot franciák I tartották, francia gépeken: j Moulinaris 1200 kilométei’es I távrepülése Moräne típusú gépen; magassági rekord: Garros, Blériot monoplánon ; 5610 méter; időtartam repülés: Fourny, Farman típusú gépen j 13 óra 17 perc; végül a gyor- I sasági rekord: Vedrines, Nieu- port géppel: 174 km.óra. A repülés fejlődése már olyan rohamos volt ebben az [időben, hogy. előfordult: a re­korder leszállt, nagy üdvri­valgás fogadta. A nemzetiszí­nű szalaggal ékesített honatya kezet rázott vele, majd egy fehér ruhás ifjú hölgy pirulva átadta a győztesnek járó díjat, egy hatalmas bilikomot. Ek­kor rohant be egy hírnök a színre, s valakinek súgott va- I lamit. Az elnökség vitatkozni kezdett, majd kikapták az üveges szemű bajnok kezéből a díjat, és testületileg rohan­tak — megannyi frakkos pingvin — a marhalegelő má­sik sarkába, ahová leszállt az a hős, aki éppen akkor repül­te túl a néhány perce még re­kordnak tartott teljesítményt. Rossz nyelvek szerint egy-egy nagyobb repülőparádén több frakkos urat vittek el a men­tők, mert futás közben kime­rült, mint megsérült repülőt. Azért a repülés még mindig gyerekcipőben járt. Gyakran rendeztek ebben az időben közös versenyeket, amelyeken autók és repülőgépek mérték össze képességeiket, s e verse­nyeket csaknem mindig az autók nyerték! Műszaki újítások egész sora 1911-ben 500 embernek volt pilótaigazolványa a világon. De már ebben az időben több szakaszos távolsági repülést hajtottak végre, hogy a piló­ták navigációs tudása gyara­podjék. Az első körrepülő ver­Ülést tartott a KŐT A megyei szervezete Tovább fejlődött a kórusmozgalom Elsősorban az 1974. évi számvetés volt a témája a KÖTA Somogy megyei Szer­vezete tegnapi ülésének. A mérleg azt tükrözte, hogy megyénkben tovább fejlődött a kórusélet. Kanyar József elnöki meg­nyitója után Heisz Károly, a KÓTA megyei szervezetének titkára országos adatok birto­kában mutatta be, hasonlí­totta más megyék eredmé­nyéhez a somogyi kórusélet utóbbi, az eddigieknél is eredményesebb időszakát. Hazánkban a múlt évben 257 ezer kórustagot tartottak nyilván. Szembetűnően, aránytalanul magas a felnőt­tekhez képest az iskolai kó­rusokban éneklő fiatalok szá­ma. Kétszázezer fiatal énekel iskolai kórusban, s ötvenhét ezer a felnőtt tagok száma. Somogybán szerencsésebb arány alakult ki. Százhuszon- két kórusunkban négyezer­TÉLI GÉPJAVÍTÁS Mintegy huszonnégy erőgépen és hatvan munkagépen kezd­ték meg a nagyjavításokat a csokonyavisontai Rákóczi Ter­melőszövetkezet gépműhelyében. kétszázötvennégyen énekel­nek; a hetvenkilenc iskolai énekkar mellett negyvenhá­rom felnőtt kórus működik. A kórúsmozgalom erősödé­se mellett figyelemre méltó eredmények születtek a minő­sítő hangversenyeken is. Míg 1963-ban hat somogyi kórus minősült, tavaly tízre emel­kedett a számuk. A KÓTA megyei titkára fölvetette az ülésen, hogy a szervezet alaposabban foglal­kozzon a fövőben a munkás- és ifjúmunlcáskórusok létre­hozásával. A munkásénekkari bizottság kapta feladatul, hogy szorgalmazza a munkás­kórusok megalakítását, első­sorban Barcson, Nagyatádon, Marcaliban, Tabon. 1974-ben szép sikerű hang­versenyeket tartottak a me­gyében, és túl a megyehatá­ron az élen járó somogyi kó­rusok. Eredményes kezdemé­nyezés volt, hogy a kaposvári zeneiskola növendékhangver­senyeire meghívtak egy-egy kórust, illetve néhány vidéki együttes részt vett a bemuta­tószínpad rendezvényein. Az idei program is igényes­nek ígérkezik. A kórusok szép feladatokat kapnak, a közön­ségnek pedig kellemes él­ményt ígérnek ezek a rendez­vények. Februárban négy so­mogyi, együttes szerepel a rá­dió kóruspódiumának a fel­vételén: a Siófoki Dalkör, a ladi Tinódi-énekkar, a So­mogy megyei Pedagógus Fér­fikar, a tanítóképző női kara. Márciusban a legfiatalabb dalosok léphetnek mikrofon elé: a Ftámán Kató Általános Iskola kórusa, a nagyatádiak, a berzenceiek és a ladiak. Üj vonása a felszabadulási művészeti szemlének, hogy meghívták a minősített kóru­sokat is. Májusban tartják a siófoki dalosünnepet, megkez­dődik a paraszténekkarok el­ső országos minősítésének megyei bemutatósorozata. A téli programból: Bárdos-estet rendez a KÓTA november­ben, hangversennyel ünnepli 50. születésnapját december­ben a kaposvári Vikár Kórus. H. B. Növényvédelmi tájékoztató A gyümölcsfák téli tisztogatása Az enyhe, napsütéses na­pokban végezzük gyümölcs­fáink mechanikai növényvé­delmi munkáit. Első teendő, hogy a korhadt, beteg ága­kat, koronarészeket, a száraz csúcsvesszőket az egészséges részig visszavágjuk. Így eltá­volíthatjuk a pajzstetűvel ré­tegesen fertőzött és a liszthar- I matos hajtásvégeket, a kaj- ! szi-, szilva-, őszibarack- és mandulafák, a cseresznye- és meggyfák moníliás vesszőit is. j Minden esetben távolítsuk el a fák gyökérsarjait, a faty- tyúvesszőket (vigyázzunk j azonban, hogy a szükségesnél > senyek néhány száz kilométe- , rés távja ezer kilométerekre nőtt. Széles körben elterjedt a i szárnyvég felhajtása helyett a I csűrőkormány, a Wrighték j bevezette »kacsa« elrendezést [ felváltotta a gép farkán elhe­lyezett vízszintes vezérsík. mely a mai gépekre is jellem­ző. A pilóta is már egyre j l több kényelmet kapott a ter- j vezőktől. Arcuk elé üveglap került, a gyakran fekvő hely­zetet felváltotta a mai érte­lemben vett ülve vezetés. A motor (mind gyakrabban ke­rült a‘ gép orrára, és a toló : légcsavart felváltotta a húzó I légcsavar. Az apróbb-nagyobb techni- i kai újításoknak, nagyobb tel- 1 jesítményű motoroknak meg j I is jött a hasznuk. 1913-ban 1 j Roland Garros valamivel j több mint hét óra alatt átre- 1 pülte a Földközi-tengert, Franciaországból Észak-Afri- kába jutott. Ez időben a porosz hadse­regben a lovasságtól vezé­nyeltek ót a repülőosztagokba tiszteket. Más hadseregekben | előírták, hogy 20 foknál job­ban megdönteni a gépet nem szabad. Ezzel szemben a piló­ták az egyik vakmerő műre­pülő bravúrt a másik után hajtották végre. 1913. szep­tember 1-én Adalphe Pégoud először repült háton, s augusztusban elsőnek ugrott le repülőgépből ejtőernyővel. Ugyanebben az időben P. Ny. Nyeszterov orosz pilóta bemu­tatta a bukfencet (loopingot). 1 Néhány nappal később Pé­goud orsóban repült. Fegyverkezés, fegyverkezés A háború előtti esztendők \ már a nagy fegyverkezés je­gyében zajlottak. A németek rövid idő alatt behozták le­maradásukat a franciákkal és az angolokkal szemben. 1914- re már a legfontosabb négy kategória rekordjából hármat a németek tartottak. R. Böhm 1914. július 10—11-én 24 óra 10 perces időtartam-repülési rekordot állított fel. Július 14-én Heinrich Oelerich 8150 méter magasra emelkedett egy DFK kétfedelűvel. Viktor Stoeffer valamivel korábban 24 óra alatt 2079 kilométeres távolságot repült be. A látványos versenyek sora kiegészült az úgynevezett Gor­don—Bennett gyorsasági ver- I senyékkel. Egy ilyen Gordon— j Bennett versenyen (1913-ban) ; állították fel Reimsben az utolsó háború előtti sebességi rekordot, ahol Prevost 200 km órával nyert. Befejeződött tehát a világ­méretű »edzés«. Az imperialis­ta kormányok csak a kedvező pillanatra vártak, hogy kirob­banthassák az első világhábo­rút. A jelt néhány pisztolylö­vés adta meg Szarajevóban. Kő Tamás (Folytatjuk) j ne okozzunk nagyobb sebzést). Ezután a fákon támadt kü­lönféle sebeket, fagyfoltokat, daganatokat kezeljük: a beteg részt az egészségesig vissza­vágjuk, majd 5 százalékos rézgálicoldattal fertőtlenít­jük, végül vékonyan beken­jük oltóviasszal vagy fém- mentes olajfestékkel (tapasz­talat szerint legjobban meg­felel a sárga szín). Csak éles, a célnak mindenben megfele­lő, jó metszőollót, kacort, fű­részt használjunk! A fölösleges részek eltávolí­tása után láthatunk a törzs és az ágak tisztogatásához. Ha a fiatal fák törzse repedezett, rücskös, akkor gyökérkefével úgy távolítsuk el a repedezett kérget, hogy a fa háncsszöve­te ne sérüljön meg! Különö­sen ügyeljünk erre a csonthé­jas gyümölcsűeknél, mert ezek könnyen mézgásodnak. Az idős fák felpattogzó kéreg­részeit, melyek alatt különbö­ző kártevők találnak jó búvó­helyet, fakaparó vassal távo­lítsuk el, utána drótkefével súroljuk le alaposan a tör­zset és a vastag ágakat. Ka­parjuk le a pajzstetveket, mo­hákat, zuzmókat és a külön­féle farontó gombák termő­testét (kalapját). Az idős fák odvait takarít­suk ki, rézgálicoldattal fer­tőtlenítsük, utána gipsszel vagy betonnal tömjük be az odút. Száradás, megkötés .után híg cementet simítsunk végig a külső felületen, így fáink nem korhadnak tovább, koro­nájuk nem törik le a vihar­ban. Fontos, hogy minden le­metszett ágat, fakaparékot gyűjtsünk össze, és ezt a gyü­mölcsmúmiákkal, eltávolított hernyófészekkel együtt a helyszínen égessük el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom