Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-24 / 300. szám
Tervszerűen, rugalmasan TÖRVÉNYSÉRTÉS I Mgy‘ év vége felé és új j esztendő közeledtével : gyakran mondogatjuk egymásnak — amúgy tréfá- j san —. hogy «ez rendkívüli' év volt«, vagy »rendkívüli évünk lesz«., Nos, ezúttal tré-j fa nélkül állíthatjuk: a ma- i gyár népgazdaság számára j 1074 valóban rendkívüli, az »állúgostól« eltérő esztendő | volt. és új helyzet előtt állunk j a jövőt illetően is. Félreértés ne essék: fejlő- I tíétünk üteme az idén is viszonylag gyors volt. hiszen a* 1 ue.11z.eti jövedelem növekedé- ; se előreláthatóan lényegesén j meghaladja a tervben elő- irár.w. Itat. Az ipar bruttó termelése az év I—III. negyedévében 9, az exportértékesítés 7,3, a belföldi érté- j kesítés 9,2 százalékkal emel-: kedett. A lakosság pénzbevé- I tele . csaknem 11 százalékkal j növekedett. A mezőgazdaságban nehéz- , séget okozó idójáTásir tényezőket nem számítva ezt az esztendőt a világgazdaságiban, s mindenekelőtt a tőkés gazdaságban kibontakozó és felerősödő válságjelenségek: a pénzügyi válság, a gyffrs inflációs folyamat, a termelés csökkenése, továbbá a nyers- J anyag és energia, valamint a J késztermék árarányaiban bekövetkezett* nagyarányú váltó- \ zások, s a mindennek következtében bekövetkező külke- j reskedelmi cserearányválto- j zások teszik rendkívülivé. A! világpiacon nagyszabású érték- és árarányváltozások történtek, melyek — a tőkés országok importkorlátozó intézkedéseivel együtt — érzékenyen érintették az ország külgazdasági egyensúlyát. Ha csak ideiglenes, átmeneti tényezőkről, vagy rendkívüli kilengésekről lenne szó, a kérdés nem érdemelne nagyobb figyelmet, de itt az értékviszonyok , tartósnak ígérkező átrendeződésével kell számolnunk.' Ilyen nemzetközi gazdasági környezetben a magyar vállalatoknak Js át kell értékelniük eddigi. Stratégiájukat, fejlesztési és üzlétpoUiikájukat,. Ez a kritikáéi,elemzés most egybeesik az új középtávú tervidőszakra történő felkészüléssel és az új középtávú tervek kidolgozásával. Már elöljáróban föl kell hívili a figyelmet, hogy senkit sem akarunk elhamarkodott döntősekre ösztönözni, s még kevésbé arra, hogy, esetleg a tőkés világgazdaság pillanatnyi helyzete alapján vonjanak le .következtetéseket. Arra azonban még kevésbé biztatnánk bárkit - is, hogy várakozó álláspontba helyezkedjék, mondjuk, amíg »megnyugodnak; a kedélyek«, s enyhülnek‘ a feszültségek, A tétien várakozási, a megfontolt kockáztatástól való tartózkodás most a legnagyobb ;Kockázat vállalásával lenné azonos. A növekvő bizonytalanság kivédésének a .vállalati gyakorlatban alkalmazott módszere a rugalmasság fokozása. Ennek egyik módszereként az eddiginél nagyobb mértékben szükséges tfeltárni, megismerni és kiaknázni a vállalat fejlesztésére ható stabil vagy viszonylag stabil elemeket. Ilyeneket mindenekelőtt a középtávú népgazdasági terv előirányzatai és a központi fejlesztési", programok tartalmaznak; de ilyen viszonylag stabil elem a belföldi piac, továbbá a szocialista országokkal kötött hosz- szú lejáratú megállapodások, szakosítási .egyezmények, s a töltés vállalatokkal kötött, érvényben levő kooperációs szerződések. E zeket a lehetőségeket indokolt most maximálisan kihasználni, mert ezáltal a vállalati gazdálkodás megalapozottsága szilárdabbá válhat. Különös figyelmet kell fordítani a KGST-országokkal folytatott gazdasági-műszaki és kereskedelmi együttműködésben rejlő lehetőségek kihasználására. A KGST-piac stabilitását sem szabad- azonban mozdulatlannak értelmezni. Erre a piacra ugynis egyre jellemzőbb a dinamizmus: a kereslet és a kínálat szerkezetének változása, az egymást helyettesítő termékek kínálatának bővülése és a minőségi igények növekedése. Ez a cél - már közvetlenül kapcsolódik a gyártmányszerkezet átalakításához, olyan fejlesztési politika folytatásához, mely a fokozódó minőségi követelményeket, a technikai újdonságot, az anyag- és energiafelhasználás csők- j kentését tartja szem előtt. Az | elmúlt években a kiviteli lehetőségeink kedvezőek voltak és ezért elsősorban az. importárakra voltunk figyelemmel. Ez a némileg egyoldalú nézőpont módosításra szorul, mert a tőkés világpiacon a verseny kiéleződött; és csak a kiváló minőségű és újszerű termékekkel és szolgáltatásokkal lehet ebben a versenyben helytállni. ' Számolva azzal, hogy a vállalatok részére a jövőben nem áll rendelkezésre nagyobb fejlesztési forrás. a tervezési munkát célszerű ösz- szekapcsolni a vállalati tartalékok módszeres és folyamatos feltárásával. A tartalékok időről időre újra termelődnek, illetve új tartalékok keletkeznek. Ezért különösen í érdemes nagy gondot fordíta- | ni arra, hogy a középtávú terv időszakát áttekintve megkíséreljük fölmérni: mikor, milyen jellegű és nagyságú tartalékkal számolhatunk. A tervezés során különösen a személyi jövedelmek növelésénél és a fejlesztési előirányzatoknál csak a biztonságosan számításba jöhető erőforrásokkal célszerű számolni. A tervben tehát nem tanácsos mindent erőforrást maximálisan leterhelni. A hajlékony terv készítése többnyire a variánsokban és választási lehetőségekben való gondolkodást is feltételezi. Törekedni kell tehát arra, hogy a terv bizonyos vonatkozásaiban olyan célokat tűzzünk ki, amelyek több (jövőbeli) feltételnek is megfelelhetnek. A hajlékonyabb, rugalmasabb terv '■ azonban nem jelenti azt, hogy lemondhatunk a hosszabb távú vállalatfejlesztési koncepció kidolgozásáról, vagy az elmélyült tervezési munkáról. Éppen ellenkezőleg: igazában csak az a vállalat képes a rugalmas alkalmazkodásra, amely egyben kezdeményez is. Ez pedig megalapozott, tervszerű felkészülést követel. V. Gy. „Szemfüles" lakásfoglalók »Nem találok szavakat. Hát itt nincs törvény^ Mindenki azt , csinál, amit akar?« Súlyosan j vádló, elkeseredett sorok a szerkesztőségi postából. Egy j nyugdíjas asszony kifakadása. j A levél Siófokról érkezett, feladója Újvári Magdolna, Szé- 1 chenyi u. 33. alatti lakos. Négy j év óta rotnös szükséglakásban i lakik. »Kis nyugdíjamból 3000 forintot költöttem rá; mégis, minden órában várható, hogy rám szakad a tető. Olyan rossz állapotban van, hogy már az 1KV sem mer hozzányúlni.« A i városi tanács tudott a dologról, sürgősen intézkedett. Üj- vári Magdolna szabályos kiutalóval a kezében (1669—4/ 1974. sz., ügyintéző Budavári Ilona) boldogan sietett az IKV kirendeltségére, hogy a Fő ut- I ca 216. alatt megüresedett,; egyszobás, komfort nélküli tanácsi lakásra megkösse a bérleti szerződést. Meglepetése le- ! írhatatlan volt. Már laknak ott,"Tie sem tud nézni. Előzmények. A Siófoki Városi Tanács igazgatási osztályve- j zetője, dr. Gerencsér György készséggel tájékoztatott a szá- j mára is megdöbbentő esetről. Méreg Sándor és felesége a Fő j utca 35. szám alatt lakott. Jogos igényük révén fölvették! őket a lakásikiutalási névjegy- j zékre. Eredetileg nekik szánták a szóban forgó, megürese- i dett lakást. Dr. Gerencsér be- I idézte Méreg Sándort a tanácsra. Tájékoztatta arról, hogy 6000 forint használatba- j vételi díj fejében megkaphat- j ják a Fő utca 216. alatti lakást. Mivel nyugdíjasok, az összegnek a felét elengedi a tanács, és lehetővé teszi, hogy a háromezer forintot 100 toiin íos részletekben fizessék be. Az igénylők azonban hivatalosan nyilatkoztak: ezt sem tudják vállalni. Ezért az osztályvezető — a törvény szellemében — lakásigényüket elutasította, és törölte őket a névjegyzékből. Méreg a döntést megfellebbezte. Ezt követően zajlott le a példátlan törvénysértés. Méregék — mintha mi sem történt volna — beállítottak az IKV I kirendeltségére, és kérték a j lakás kulcsát. Végvári József- j né munkaköri kötelezettségét j megszegve, kiutalás és bérleti j szerződés nélkül átadta a kulcsot, állítólag azért, hogy meg" j nézhessék a lakásí. Méregék j' azonban — úgy látszik nem ; gurultak méregbe a tanácsi j döntés miatt ;— szépen, komótosan beköltöztek a lakásba. A Kulcsot senki sem kérte tőlük, j A tanács illetékesei semmit ■ sem tudtak a jogcím nélküli beköltözésről. . így történt, hogy a tudomá- : síik szerint üres lakást kiutal- 1 ták Újvári Magdolnának, aki j boldogan rohant az IKV kirendeltségére bérleti szerződést kötni. Az IKV ekkor közölté a tanáccsal, hogy a lakás már j foglalt. Olvastuk a levelet, melyben aiz igazgatási osztályvezető ké- : ri az IKV igazgatóját: a törvény megszegése, a .munkaköri kötelezettség vétkes elmulasztása miatt sürgősen indítson vizsgálatot és fegyelmi eljárást Végvári Józscfné ellen. Az IKV-kirendelteég dolgozója magatartásával megsértette a j lakásügyi hatóság rendelkezési jogát. Tudnia kellett volna, j hogy kiutalás és bérleti szerződés nélkül nem adhatja át a kulcsot, legföljebb kérésre! megmutathatja a lakást. Kötelezettségének megszegésével súlyos bonyodalmakat idézett elő. Ez áll a levélben. Az igazgatási osztály nem szándékozik Visszaállítani az eredeti állapotot, azaz nem+mozdítja el a törvénysértő módon, jogtalanul beköltözőket. Türelmet kért Újvári Magdolnától, s ígérte: lépcsőzetes cserével meg fogja oldani az ő lakásgondját is. Emberséges álláspont — a törvénysértőkkel szemben. Nem hisszük, hogy ez a legelőrelátóbb megoldás. Hiszen ez példa arra: hogyan lehet kiutalás nélkül lakáshoz jutni! Jót tesz ez a tanács — az IKV által amúgy is megnyirbált — tekintélyének? Nem elég, hogy az IKV-alkalmazott tettével szinte hatósági jogkörben tet- szelgett? És nem elég tudni, hogy Újvári Magdolna azóta is rettegve, felöltözve és ülve alszik éjszaka, mert minden pillanatban várja, hogy rászakad a ház? Türelmetlenül várjuk az IKV igazgatójának döntését, s az értesítést arról, hogy Újvári Magdolna az állandó életveszélyből emberi körülmények közé került. J. B. ,,Hücs ki, disznó... 5? Szombat reggeltől állandóan úton vannak a mentők, a köd és a síkosság — s természetesen a figyelmetlenség — miatt igen sok szerencsétlenség történt a megyében. Számos gépjárművezető nem vette komolyan a veszélyt, nagy sebességgel hajtott, s ráadásul hirtelen lépett a fékre és a gázra. A szerencsétlenül járt autósok arra nivatkoznak: nem értik az egészet, hiszen alig mentek ötvennel. Sehogy sem akarják tudomásul venni, hogy bizonyos esetben ez a máskor alacsonynak látszó sebesség is túl kockázatos. Igen sok baj forrása volt, hogy a gép- járművezetők egy megfelelőnek látszó útszakaszon nekibátorodtak, és nem vették észre, hogy pár száz méter után újra megnőtt a veszély. Juta és Várda között nagy sebességgel hajtott a jeges utón Zaporozsec személyautójával a huszonhét éves Gresó József budapesti kőműves, átcsúszott a menetirány szerinti bal oldalra, és nekivágódott a vele szemben szabályosan közlekedő Skodának, melyet a huszonkét éves Schaffer Henrik hácsi szerelő vezetett. Schaffer Henrik súlyosan, húszéves felesége és másik utasa, a huszonhárom éves Bera Sándorné lengyel^ tóti betanított munkás köny- nyebben megsérült. Gresó József és felesége szintén megsérült. Az anyagi kár meghaladja a 25 ezer forintot. A Zaporozsec vezetője ellen büntetőeljárást indítottak. Ugyancsak Juta és Várda között Wartburg személygépkocsijával megcsúszott, az árokba borult és megsérült a harmincöt éves Kovács Gyula A hétvége baleseti krónikája endkívül sok a szerencsétlenség a köd miatt Tömeges összeütközések — Aki teheti, ne induljon útnak A mentők kérése o Somogyi Néplap j pusztakovácsi MÁV-alkalma- zott. . j Kiskorpád és Nagybajom között Zaporozsecével a sűrű ködben egy motorkerékpárt előzött a harminckét éves Bakos Sándor nemesdédi főraktáros. Későn vette észre, hogy vele szemben, a közvetlen közelben egy teherautó halad, ezért a fékre lépett. Kocsija megcsúszott, s először a motornak, majd a teherkocsinak vágódott. Bakos Sándor a feleségével, együtt megsérült. Az anyagi kár 22 ezer forint. Kaposváron, a Damjanich utca és a Lenin utca kereszteződésében, az ötvennégy éves Bor Antal kazánfűtő segédmotorkerékpárjával nem adta meg az elsőbbséget egy Zsigulinak és összeütköztek. Bor Antal súlyos- sorozat- borda-törést szenvedett. Ugyancsak a megyeszékhelyen, a textilművekkel szemben, egy autóbusz mögül körültekintés nélkül lépett az úttestre a hétéves, hetesi Fazekas Gábor, és egy Trabant elgázolta. A kisfiú megsérült. Uv -síi külterületén Sko- dá hirtelen fékezett a hu t éves Szigeti Gyula ketó u biztosítási ügynök, és nekivágódott a vele szemben szabályosan közlekedő Volks-' wagennek, melynek utasa, az ötvenéves, balatonkeresztúri , Sas Józsefné megsérült. Az | anyagi kár 15 ezer forint. Balatonszárszó közelében a síkos úton megcsúszott és az árokba borult Zsigulijával a tizenkilenc éves Szabó József balatonboglári gépkocsi- vezető. A harminckilenc éves Kiss Ferenc kőröshegyi villanyszerelő Trabantjával megállt, hogy segítséget nyújtson. Ekkor ért oda a huszonhat éves dr. Puskás Ilona siófoki kórházi orvos vezette Zsiguli, amely szintén megcsúszott, és a Trabant elejének ütközött. Röviddel ezután érkezett a helyszínre Trabantjával g huszonnyolc éves Kelemen Lászlóné siófoki bölcsődevezető. A kocsi megcsúszott, Kiss Ferenc Trabantjának vágódott és összetörte a hátulját. Szerencsére senki sem sérült meg, de az anyagi kár meghaladja az ötvenezer forintot. Szántódon figyelmetlenül vezette Mercedes személyautóját a harmincéves Ernesto Maranesi rovatói gépkocsivezető, olasz állampolgár, és nekirohant egy Zsigulinak, amely megrongálódott. A fölsoroltaknál sokkal több közúti szerencsétlenség történt Somogybán, mi a je- lentős9$beket választottuk ki. Akinek nincs nagyon sürgős dolga, kérjük, ne induljon el autóval, motorral, amíg ekkora a köd és a síkosság. Az elmúlt két nap alatt évtizedes gyakorlattal rendelkező hivatásos gépjárművezetők is pórul jártak, a kezdők semmiképp se merészkedjenek az utakra. Tegnap fölhívott bennün- | két dr. Szöllősy József, a j mentők kaposvári állomásve- I zető főorvosa. Elmondta, j hogy a Juta és Várda között | történt Zaporozsec—Skoda j összeütközés után értesítést j kaptak, és két kocsival rög- | tön a szerencsétlenség helyé- j re indultak. Közben egy autóbusz a sérülteket — egy ki- I vételével — a kaposvári 1 buszállomásra szállította, és j nem jelzett a mellette, elrohanó mentőautóknak. A főorvos ismét fölhívta rá a figyelmet, hogy ilyenkor a legnagyobb jóindulat is tragédiába torkollhat. A sérülteket nem szabad - elvinni a helyszínről, vagy ha nagyon indokolt esetben mégis megteszik, valamiképp értesítsék erről a mentőket. Tavasz óta a mentőkocsik a ködlámpájukat is fölgyújtják, ha a többi megkülönböztető jelzést — a kék lámpát, a szirénázást, a piros zászlót — is alkalmazzák. A ködlámpa tehát nemcsak most — amikor minden kocsinak kizárólag ködlámpával kell közlekednie — fog égni, hanem később is. A mentők kérik az autósokat, motorosokat, ne jelezzék, hogy ég a fehér kocsi ködlámpája, mert nem feledékenységről, hanem figyelemfölhivásról van szó. P. D. Az áldozat este még nem sejtett semmit. Legföljebb az bosszantotta, hogy nem kapott enni. Másnap szürkületben aztán elégedetten vette tudomásul, hogy reggelizni hívják. Jaj, de alig lépett ki a kapun, négyen fogták le — izmos férfiak —, és villant & hosszú kés. A hangulat azonban a me- rény színhelyélj, a gamási Happ József udvarában korántsem szomorkás. Jó, méregerős pájinka adja a meleget bennük. Kívül meg a perzselő. Höhő, de fura masina ez! Néhány évvel ezelőtt még féltek tőle az emberek: vajh milyen lesz az íze az ilyen perzselés után a pecsenyének? Hát finom lett! Pirul a disznó, mint a menyasszony az esküvőjén. Csulorás Feri bá, a helybeli hentes vezényli a csatát." Kaparókések munkában. Aztán — nyissz! — felvágják a száz- nyolcvan kilós disznó pocakját. »Lassan, finoman, szépen — tanácsolja a hentes. — Ahogy a csiga csúszik a réten.« Rázeng a vaskos néDi versezet: »Farka alatt dugója, / A te orrod bedugója.« Megófkezik ,a segítség: a háziasszony húga, és ő is dicséri a »megboldogult« erényeit. »Hathetes korában került ide. Táp nevelte. Jó állat volt,"'szegény. A kedvenc csemegéje a I kukoricadara.« Vidám sirató •j ez. Legföljebb odabent, a másik coca hallgatja búsan. Két* ! száz kilós ökelme, rá csak ! januárban' kerül sor. j ’Majd ha a gyerekek itthon lesznek.« Aztán kiderül: a két egyetemista fiú is »sfegit« a most leölt állatnál. Hogyan? »Segítenek elpusztítani. Hadd fogyjon!« ) Micha József és Tánczos István, a »segédmerénylők« faggatják Csutorás hentest: j hány hízó sír még a télen a I keze alatt. »Harminc éve vá- ! gom őket. Minden télen száz- i hatvanét—százhetvenet.« Félre bú! Már hangzik is az úiabb anekdota az esperesről, akinek a faluból kóstolót küldtek. »De jó szokás!« — mondta a 1 gazdaasszonyának. Aztán, mikor a parókián öltek, a gazdaasszony elkezdte porciózni a húst. Az esperes csak nézte: »Minek osztja föl?« »Vissza köll szógálni az ideküldött kóstolót.« »Rossz szokás« — sopánkodott az esperes. Odabent már sercegve sül a hús, rotyog a gulyás is. Az édestészta már előző nap megkészült. Előkerülnek az öblösebb poharak: »Az elhunyt egészségére!« L. L. \
