Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-24 / 300. szám

Somogyi Néplap FÓRUM A Magas- és Mélyépítő \ Vállalat dolgozói kérdezik: Várható-e, hogy a városi vezetők az ötéves terv téma- | javai a munkahelyeiken is fölkeresik a munkásokat? DEÁK FERENC: A kérdés a szocialista vezető maga­tartás egyik alapvető gond­ját veti föl. A vezetők és a dolgozók között sokféle kap­csolat alakulhat ki. Van en- .nek múltja, jelene és jövője is. A különböző beosztású városi vezetők eddig is ta­lálkoztak a dolgozókkal. A munkahelyi látogatások a ve­zetők és a munkások közötti személyes kapcsolatot, a munkáról való tájékozódást, a munkakörülmények és a dol­gozók véleményének mégis- j mérését szolgálják. Az ilyen találkozásokra nagyon nagy szükség van. Munkatársain­kat arra ösztönözzük, hogy javítsák ezeket a kapcsolato­kat, de mi is erre törek­szünk. Ennek megfelelően módot fogunk találni arra, hogy az V. ötéves terv rész­leteit kisebb csoportokban a munkahelyeken is megbeszél­jük a dolgozókkal. Káplár Tibqj, 8e()0 Siófok: A mezőgazdasági rovatnak j milyen tapasztalata van a mezőgazdasági dolgozókkal való beszélgetésekről? Tud­nak-e nyilatkozni az egész gazdaság helyzetéről? Kiérez- ni-e szavukból a tulajdonos büszkeségét és felelősségét? VÖRÖS MÁRTA: Érdekes, a szövetkezeti demokráciával összefüggő kérdés ez. Az új­ságírónak minden találkozás és beszélgetés maradandó él­ményt nyújt. Hosszú évek tapasztalataira alapozva mondhatom, hogy a falun élő emberek, a szövetkezetek tag­jai, nemcsak anyagilag, tu­dati szempontból, hanem ér­zelmileg is egyre szorosabban kötődnek szövetkezetükhöz. Ahogy a szövetkezetek gaz­dálkodásának színvonala emelkedett, úgy változott meg az emberek gondolko­dásmódja, és kapcsolata a szövetkezettel. Először a fe­lelősségérzetről szólnék, mert ez elválaszthatatlan a sike­rektől. Lényegesen más a helyzet, mint tíz évvel ez­előtt. Igen közeli példa erre az idei ősz, amikor a helyt­állásnak, a felelősségérzetnek számtalan nemes példájával találkoztunk munkatársaim­mal együtt. De említhetném azt is, hogy a közgyűlések mások ma, mint évekkel ez­előtt. Egyre ritkábban esik szó személyes dolgokról, sok­kal inkább a közügyekről be­szélnek az emberek. Hogy a szövetkezetek tag­jai tudnak-e nyilatkozni az egész gazdaságról? Erre azt mondhatom, hogy általában igen. Az emberek ma már jóval tájékozottabbak. Sok más mellett ez annak is kö- ) szönhető, hogy beváltak azok az üzemi híradók, amelyeket egy-egy szövetkezet jelentet ] meg. Az is fény, hogy a gaz- j .daságokról nem tudnak pon- l tos, számszerű adatokat, de ez nem is annyira szükséges. Az a fontos, hogy összefüggé­seiben ismerjék a gazdaságot. Én is találkoztam olyan tsz- taggal, aki ugyan elvégzi a . rá bízott munkát, de tovább nem érdekli a szövetkezet. Nem ez a jellemző. Dr. Balogh Ágnes, Kapos­vár, Dimitrov, utca 19.: A közelmúltban itt járt dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter. A Somogyi Nép­lapból olvastam, hogy számos ötletet és javaslatot vetett föl a járóbeteg-ellátás javítására. Melyek ezek? BÖHM JÓZSEF: Az egész­ségügyi miniszter látogatásá­val kapcsolatban a Somogyi Néplap nem írhatott többet, mint ami megjelent. Az elő- i készületekről azonban az il­letékesek és az egészségügy dolgozói már tudnak. Ezek [ még nem elfogadott rendele- ( tek. Az egészségügyi minisz­ter arról tájékoztatott ben­nünket, hogy a járóbeteg-el­látás feltételei javulni fog­nak, ennek mindenekelőtt azt a biztosítékát említette meg, hogy átszervezik az ágazati szakirányítást. Ez azt jelenti, hogy, megteremtik a kórházak és a rendelőintézetek egysé­gét a szakirányítás szem­pontjából. A hiányzó ellátat­lan, illetve helyettesítéssel vállalt szakorvosi órák gond­ja is megoldódik. Továbbá megszűnik néhány helyen az az állapot, melyet a járóbe­teggondozó intézetbe járók tapasztalnak, és amely né­hány tekintetben az etikát is sérti., Jelenleg bármilyen erő­feszítéseket tesznek is az egészségügy' állami Irányítói, képtelenek biztosítani, hogy egyes megüresedett orvosi körzeteket 1 folyamatosan be tudják tölteni. A körzeti or­vosi ellátás 8—10 százalékát helyettesítéssel kell megolda­ni. Ezen most egy adminiszt­ratív jellegű rendelet változ­tat. Az az orvos, aki Szak­képesítést akar szerezni, a szakvizsgája előtt legalább három hónapot köteles eltöl­teni egy orvosi körzetben. A másik téma: a kormány nagyon komoly mértékben javítani kívánja az üzem­orvosi ellátást. A székhely­községekben általában kultu­rált, normális színvonalú ren­delőintézetek vannak, a társ­községekben azonban ezek nem valósíthatók meg. Ezért a miniszter elvtárs azt aján­lotta a figyelmünkbe, hogy kísérletezzünk: vásároljunk autóbuszokat, hogy a betege­ket a székhelyközségek jól felszerelt, berendezett rende­lőibe szállíthassuk. Hozzákapcsolom e kérdés-- hez a kaposvári rendelőinté­zet gondjait. Magam is el­szomorító állapotokat tapasz­taltam ott, a betegek részé­ről alig-alig elviselhető álla­potokat. Ma már nem első­sorban" a rendelőintézet ve­zetői és az ott dolgozó szak­orvosok, az intézet ■ személy­zete ennek az oka. Egysze­rűen ez a rendelőintézet mé­reteinél, berendezésénél, fel- I szerelésénél fogva nem tudja kielégíteni az igényeket. Ezért j — amikor a miniszter elvtárs itt járt — arról tárgyaltunk, hogy a rendelőintézet mellet­ti, az udvarra néző területen három épületet lebontanánk, és annak a helyére építenénk egy pavilont annyi helyiség­gel, hogy ez az új épület és a mostani' kielégítse az igé­nyeket, és a jelenleginél sok­kal jobb ellátást biztosítson a betegek számára. Nincs más választás, nincs más út. Az sem segít, ha kihozzuk onnan a négy körzeti orvosi rende­lőt. Ez gondjainknak csak a töredékét oldja meg. SzerlnV- tünk 20—30 millió forintba kerül a pavilon megépítése, reméljük, hogy az ötödik öt­éves tervben ez megvalósul. A Magyar Nemzeti Bank dolgozói: Van-e lehetőség arra, hogy javuljon a távbeszélés az egyes vidéki vonalakon? (Pl. Marcali, Nagybajom stb.) BÖHM JÓZSEF: A kérdés nem egyértelmű. Nem tűnik ki, hogy a hang minőségére vagy a kapacitás elégtelensé­gére vonatkozik. A hang mi­nőségében fennálló hiányos­ságokat a még meglevő lég­kábelek, illetve a szükséges anódtelepek késedelmes szál­lítása okozza. A VBKM akku­mulátorgyára a telepigénye­ket általában késedelmesen elégíti ki, és emiatt gyakran j az elhasználódott telepeket j kell továbbra is használni. Ez 1 a hang minőségét rontja. A J fennálló hiányosságokat föld­kábelek építésével lehet ki­küszöbölni, ami az alacsony I beruházási lehetőségek miatt | csak lassan halad. A telepek­nél fennálló hiányosságból származó vételi zavarokon a i posta rövid időn belül — az | elbírálás alatt álló újítások hasznosításával — változtatni szándékozik. A kapacitáskihasználtságot a posta folyamatosan» ellen­őrzi. Azokon a területeken, ahol a csúcsidőn túli időpon­tokban is állandósul a zsú­foltság, kapacitásbővítéssel enyhítik a feszültséget. Az V. ötéves terv végrehajtását követően remélhetőleg meg­szűnnek az említett hiányos­ságok. (Pl. Marcali, Nagyatád és Barcs központi kezelői távhívó áramkörrel kapcso­lódnak az országos hálózat­ba.) A fogalmazás: alkotó tevékenység A tanítóképző intézet kutatócsoportja pályadijat kapott A Magyar Tudományos Aka­démia az idén is pályázatot írt ki a távlati tudományos kuta­tási terv országos és tárca­szintű kutatási eredményeinek jutalmazására. A 303 pálya­munkából 121-et részesítettek jutalomban: köztük a Kapos­vári Tanítóképző Intézet ku­tatócsoportjának a fogalmazás tanítás korszerűsítésében elért eredményét. A kutatócsoport tagja: Bellyei László, Bódi Andrásné igazgatóhelyettes, Szirmay Endre, valamint Bal­tán Judit, Richter Sándorné és Vörös Júlia gyakorló iskolai tanítók. Bellyei László, a kutató- csoport munkájának irányítója elmondta: a pályázat az okta­tás fejlesztését, korszerűsítését szolgálja, s lényeges, hogy sza­kít az eddigi fogalmazástaní­tás elméletével és gyakorlatá­val. Sikerült — és a gyakor­latban egyre több pedagógus hasznosítja már ezt az ered- 1 ményt — annak bizonyítása, hogy a fogalmazás alkotó te­vékenység, s nem automatizál­ható, nem sematizálható. Az 1973-as tantervmódosításnál is figyelembe vették a Kaposvári Tanítóképző Intézet kutatócso­portjának a megállapítását. Az új módszerrel történő fogal­mazástanítás a személyiségfor■ múlást is szolgálja. A merev tantárgyszemlélet megtörését is mag’äval hozták a kísérleti éredmények, ugya­nis alapelv az új fogalmazás­tanítási módszerben, hogy a fogalmazásórán kívül is segí­tenie kell a tanulókat a jártas­ság kiművelésében. Az új ok­tatáslélektani kísérletekkel si­került azt bizonyítani, hogy a fogalmazás nem készség, ha­nem jártasság. — Ezzel befejezettnek te­kinthető a kísérlet? — Nem, ugyanis a komplex anyanyelvi kutatás eredmé­nyeitől még többet várunk. — Ha tehát valójában egy I fontos részeredményről van | szó, de mindenképpen fontos állomásról, bevezethető-e má- j ris az iskolákban a fogalma- j zástanítás új módja? — Komoly szakirodalma van j a témának, ennek alapján sok | általános iskolában korszerűen is tanítják a fogalmazást. A tanterv azonban még nem ké­szült el. 1969-től folyik az alsó tago- | zatos fogalmazástanítási kísér­let a Kaposvári Tanítóképző Intézetben és a gyakorló isko­lában. Nem lehetett könnyű az ed­digi munka, de ahogy Bellyei László mondta, az eredmények a pedagógusok rendelkezésére állnak. Szükséges, hogy sza­kítsanak a régivel a pedagógu­sok, s mielőbb a korszerűbb j úton járjanak. U. B. I Buda felszabadult! Magyarországért harcoltunk vacal Arta Valaki megkérdezte egyszer ] az egyik nagy hadvezért: mi- , lyen is a háború? Komolyan felelt: »Ott bizony harcolnak, j sőt halottak is vannak«. Nem szállók vitába egy had- j vezérrel. Magasabb a posztja, | jobban látja a dolgokat. Csu- i pán olyan emberként szeret­ném kiegészíteni, aki jóval ala­csonyabb rangúként nem lát olyan messze, pontosabban szólva csak az ütegéig, legföl­jebb az ezredig lát el. Szóval a mi ütegünkben nemcsak harcoltak a katonák, hanem szerelmesek is lettek. Éppúgy szerelemre gyúltak, mint ré­gen, a háború előtt. Erről szeretnék ezúttal né­hány szót ejteni. Közülünk el­sőnek Vologya Anyiszimov lett szerelmes. Ez a csöndes, filo­zofáló fiú. Igaz a közmondás: lassú víz partot mos. Egy szép magyar kislány, Rózsika iránt lángoltak fel érzelmei. Rózsi­kéba .egyébként szerelmes volt az egész üteg, ez alól csak Koskin őrmester volt kivétel. | S a jelek szerint a lány is jó [ szívvel volt a semmivel ki nem j tűnő katona iránt, akinek öl­tözete mindig hagyott maga után .kívánnivalót. A magas, vékony fiún mindig ráncos | volt a köpeny. Az őrmester nem sokra tartotta Anyiszi- movot. És lám, ez történt. A legmeglepőbb mégis az volt, hogy Rózsika és Vologya vala­mi módon ragyogóan szót ér­tett egymással, pedig a fiú magyar tudása csak néhány J tucat szóra korlátozódott, a lány meg egyáltalán nem tu- I dott oroszul. Vologya később még leveleket is írt Rózsiké­nak. A többiek a közelben lévő tábori kórház ápolónőivel kö­töttek barátságot. így azután elképzelhetik, micsoda készü­lődés előzte meg 1945. március 8-át. Reggel, mintha csak ren­delték volna, ragyogóan sütött a nap. Nem messze voltunk az első vonaltól. Már este min­denki kikefélte zubbonyát, so­kan ajándékot is készítettek. Ünnepi látogatásra készültünk a kórházba, ahol 2—3 órát a lányok társaságában tölthet­tünk. Olyan híreket kaptunk, hogy ott is készülnek az ün­nepségre. Nagyszerű nap várt ránk. A parancsnokságtól enge­délyt kaptunk, hogy kis időre otthagyjuk a sorozatvetőket, így azután kiadtam a paran- *sOt, hogy álljon elő a zsák­mányolt kis autóbusz. A 12 személyes kocsiba aznap vagy húszán zsúfolódtunk be. Vik­tor, Bokov helyettesített az üteg élén, mi meg elindultunk. A tábori kórház jó tíz kilomé­terre volt. úgy számítottunk | tehát, hogy fél óra alatt oda érünk. De ... Amint ugyanis az autóbusz felért egy dombra, fasiszta tankokat pillantottunk meg. Senki sem számított rájuk. A hitlerista páncélosok jobbra tartottak, az ütegünk közelé­ben, lévő tüzérek irányába. Abban a pillanatban teljes gázzal visszafordultunk és öt perc múlva már a sorozatve­tőknél voltunk. Üjabb öt perc, és Katyusáink bevetésre ké­szen álltak. A légvédelmi tüzé­rek ellen nyomuló fasiszta páncélosok három eltalált tan­kot hátrahagyva egyenesen fe­lénk tartottak. 16, kétméteres rakéta zúdult rájuk hatalmas tűzcsóvát hagyva maguk után. majd újabb 16 indult útnak. A 32 rakétából négy telitalá­lattal darabokra tépett négy harckocsit. Néhány épen ma­radt tank visszafordult, de egy amely jóval előbbre hatolt a többinél, egyenesen rászaladt az egyik oldalt álló, betöltött Katyusára. A fasiszta harcko­csi vezetője menetből el akar­ta tiporni a sorozatvetőt. Ha­talmas robbanás rázkódtatta meg a levegőt, a detonáció da­rabokra tépte a tankot is, a sorozatvetőt is. Életét vesztette a Katyusa parancsnoka és a. két kezelő. A harc után elte­mettük őket. Igaz. inkább csak jelképesen vettünk búcsút bajtársainktól, akikből szinte semmi sem maradt. Nem volt kedvünk már láto­gatóba menni. A rövid pihenő a jelek szerint a végére járt, újabb harcokra kellett készül­nünk. Estefelé azonban a lá­nyok átjöttek hozzánk, s így mégis megünnepeltük március 8-át. (Folytatjuk.) Petőfi és a Beszélgetés Ä. Gerskoviccsal Egy nagy sikerű, forró han- I gulatú színházi előadás után, ! a színházklubban, a késő éj- ! szakai órákban sikerült el- ] csípnem Alekszandr Gersko- ■ vicsot, a neves színháztörté- i neszt és irodalomesztétát, aki Sütő András társaságában ; látogatott Kaposvárra, az Egy ' lócsiszár virágvasárnapja cí­mű darab előadására. — Másodszor vagyok Ka­posváron. Amikor tizenöt év- ; vei ezelőtt itt jártam, akkor 1 is csodálkoztam a kaposvári emberek színházszeretetén. Most bizonyítékot kaptam, hogy ez mennyin^ igaz. A mostani előadás komoly szín­művészi, a Sütő András-da- rab nagy írói teljesítmény. Meglepett a korszerű rende­zés, az előadás realista és mai felfogása, a színészek, az egész együttes szigorú, lé­nyegre törő játéka. Ami pedig a legfontosabb, a színház har; madik, elengedhetetlen ténye­zője, amely nélkül nincs szín­ház: a nézőközönség. Az ér­telmes és fogékony közönség. Az együttes, a színház érde­me, hogy sikerült törzsközön­séget kialakítani! Alekszand Gert*kovics, aki kitűnően beszél magyarul, már több könyvet írt Petőfi­ről. — Petőfi Sándor népszerű költő a Szovjetunióban, ezért természetesen a szovjet iro­dalomtudomány is fokozott figyelemmel foglalkozik vele. Magam is régóta kutatom a magyar irodalom és színház i rendkívül gazdag és színes történetét, így törvényszerűen eljutottam, Petőfihez,; aki mel­lett nem lehet közömbösen elmenni. Első népszerűsítő, olvasmányosan megírt köny­vem 1965-ben jelent meg róla Moszkvában. A következő már mélyebb, átfogóbb tanul­mányomat, mely Petőfiről, a költőről és a színházzal való kapcsolatáról szól, a Szovjet Tudományos Akadémia adta ki. Törekedtem, hogy újat mondjak Petőfiről. Arra ke­restem választ, hogy a refom- kprban milyen szerepet ját­szott a magyar színházi élet­ben. Mint később kiderült, megállapításaim összhangban voltak a magyar kutatók ered­ményeivel. Számomra nagyon I izgalmas volt, hogy egymás­tól függetlenül, egy időben, azonos eredményre jutottunk Fekfete Sándorral .abban, hogy Petőfi szerepét a magyar szín­játszás történetében, tisztázm kell, mert Petőfi nemcsak költő, hanem drámaíró, szí­nész, kritikus is egy személy­ben. Petőfi-kötet legutoljára 1973-ban jelent meg a Szov­jetunióban. Ebben verseit nem időrendben, hanem té­makörök szerint válogattuk. Alekszandr Gerskövics írá­sai. nemcsak orosz, hanem magyar nyelven is megjelen­nek. Mikor arról kérdeztem, j legközelebb hol és miről ír, egy közmondással válaszolt. — A jövőről' nem szeretek sokat beszélni. Van egy orosz mondás, amelynek a magyar megfelelője talán az, hogy ne igyunk előre a medve bőrére, mert ha az ember előbb mond ki valamit, mint' kellene, fé’.ó, hogy kívánsága nem teljesül. Utolsó írásom, melynek vissz­hangja is volt, az utolsó öt­ven év magyar irodalmával, színjátszásával foglalkozik, és a Voszproszi Literatura külön­i számában jelent meg. Végül megkérdeztem Alek­szandr Gerskovicsot, milyen benyomásokat szerzett mos­tani látogatása során a ma­gyar színjátszásról? — Azon kevés alapján, amit láttam, nem akarok általáno­sítani, de úgy érzem, hogy a mai színművészet központja, zörrve, java áttelepedett vidék­re. Ez" érdekes jelenség, és nemcsak Magyarországra jel­lemző. A színház a változás korszakát éli, színészhez, tar­talmilag, formailag. Örülök annak, hogy láttam Somogy megyében egy színházat, amelyre bátran lehet mon­dani, hogy élő színház, nem poros múzeum, vagy csupán álkísérleteket folytató látsZat- színház. Szldera Szpirosz Somogyi Néplap! 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom