Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-04 / 283. szám
Női divat Cipzáras dzseki Mindennapi „mérgeink”—orvos/ szemmel i Á stressz Meie; flanellből, koröbársony bői készült dzseki — modern, érdekes szabásvonallal és fehér tűzéssel. Az Iparművészeti Vállalat divatújdonsága. Tanácsok a téli túrázáshoz Lassan téliesre fordul majd az idő. Sokan szomorúan teszik el oldalzsákjaikat, turistafölszereléseiket. s búcsúznak a természettől. De miért? Hiszen a tél nem zárja le a kirándulások időszakát, sőt új tartalommal gazdagítja. A züzmarás erdők, havas hegyoldalak a természet új élményt nyújtó arculatát mutatják. A turista előtt kitárul a téli vadon. A frissen esett hó elárul- | ja az etető felé tartó őzcsapatot. meg azt is, merre futott a t'ázó nyuszi. .. Meg akarod ismerni a téli erdőt, berket? Adok néhány tanácsot, hogyan készülj föl a téli túrákra. Figyelemmel kell kísérni a hóviszonyokat és a hőmérsékletet. A mínusz 10 és mínusz 20 fokos, hidegben nem tudunk olyan távoslágokat megtenni. mint a melegebb évszakokban. Ezért lehetőleg 5—6 kilométeres portyákat tervezünk. Ha mégis hosszabb útra indulunk, okvetlen iktassunk be útitervünkbe melegedő pi- ■ henőket, turistaházakat, er- ; dészlakokat. Az öltözködésnél ne feledd, hogy annak kettős a feladata: hogy szigetelje a testet a kül- | ső levegőtől, ú® az, hogy lassítsa a test párolgását. Télen melegebben kell öltöznünk, de rétegesen, mert ha túl meleg a ruházatunk, és nem tudunk azon lazítani, akkor a nehéz terepen megizzadunk, pihenéskor pedig kihevült testünk gyorsan hűl le, és így könnyen megfázhatunk. Legalkalmasabbak a gyapjúpulóverek. (A műszálas ruhadarab ilyenkor nem praktikus, mert nem szívja föl a nedvességet, és a vizes hát jobban áthűl.) Lábbelink magas szárú bőrcipő, bakancs legyen. Talpa lehetőleg rovatott. Vastag, meleg harisnyát húzzunk, de arra vigyázzunk, hogy ne szorítsa cipő lábunkat, mert akkor könnyen megfagyhat. . Nagy hidegben ajánlatos kezünket és arcunkat megfelelő zsíros krémmel bekenni. Ezzel csökkentjük a fogyás lehetőségét. Túrákon kerüljük a szeszes italok fogyasztását (persze máskor sem ajánlatos és egészséges). Télen ez komoly balesetet idézhet elő: a csúszós terepen eleshetünk, összetörhetjük magunkat, vagy nem tudunk fölállni. Épp ezért ne induljunk egyedül túrára! Sz. T. Gerencsér Miklós Ácsteszértcl a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Máskülönben enyhítenek a súlyos börtönfeltételeken. Feloldják az eddigi teljes magányra kár- hoztatás alól. Először ritkábban, majd gyakrabban látogathatják családtagjai. Sőt azt is megengedik, hogy nála tar- tózkodhassék — természetesen a zár alatti cellában — Lajoska, a nagyobbik leányka. Teréz asszony ahányszor csak tud, eljön hozzá gyalogosan a messzi József-városból. Egy alkalommal súlyosan meghűl a hózáporban és nyolc hónapon át nyomja az ágyat. A rabság mellett az áldott jó asszony iránti aggodalom is' gyötörte Táncsicsot. Nagyobbik gyermeke, a 11 esztendős Lajoska vele együtt, szinte fogoly. A kisebbikről, az ötéves Eszterről a nemes érzésű barátok gondoskodtak- De végre megint a talpára állhatott Teréz, kézbe vehette elárvuLt családja gondjait. Gyógyulása mellé nem várt kedvező hír érkezett Bécsből. Iratot küldött az illetékes hatóságokhoz báró Vay Miklós kancellár, hogy a tizenöt évi börtönbüntetés tíz esztendőre szállítandó le. Nem sokkal később arra is engedélyt kapott a beteg elítélt, hogy két hetet a Sárosfürdőben töltsön. Jót tett neki a gyógyvíz, megviselt szervezetét felüdítette a kedvezmény. De amilyen gyorsan elrepült a két hét a Sárosfürdőben, olyan egyhangú lomhasággal vonszolódtak a börtönévek. Kevés és rossz a rabkoszt, ezért felköltözött Budára a család, hogy Teréz minél gyakrabban vihessen férjének friss hazai ételt. Lajoska is otthon al- hatott, napközben pedig édesapjánál időzhetett. Nagy segítségnek bizonyult a kis Lajoska. Azért engedélyezték mindennapos látogatását, mert így legalább kevesebb elfoglaltságot jelenteit a börtönőröknek a világtalan fogoly. Táncsics szorgalmas tanulásra fogta leánykáját, vak létére megtanította írni-olvas- ni. S mert vak volt, senki nem gondolta róla, hogy írással is foglalkozott. Pedig nem hagyott fel a szellemi tevéA Sao Paoló-i szállodatűz alkalmával egy 12 éves fiúcska az ölében mentette ki a lángokból csaknem 90 kilós nagymamáját. Jóval a szerencsés megmenekülés után neves fiziológusok rekonstruálni akarták a történteket. Kényszerítő körülmények híján azonban testes nagymamáját megmozdítani is alig bírta a gyermek. Az ehhez hasonló rendkívüli teljesítményeket a stresszállapottal magyarázzák a szakemberek. — Stressz alatt legtöbben valamiféle lelki feszültségét értenek. Pedig ennél jóval általánosabb tartalmat fejez ki: alkalmazkodást, amellyel az élő szervezet fenntartja belső egyensúlyát, visszaállítja a különböző környezeti hatások ellenében — mondja Komlósi Piroska, az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet pszichológusa. — Ilyenkor az idegrendszer fokozott termelésre késztet egyes hormonokat, s ezek hatására számos biológiai, kémiai, fiziológiai folyamat indul meg a szervezetben. A pillanat töredéke alatt meggyorsulhat a szív működése, többszörösére fokozódik az izomszövetek sejtjeinek égési folyamata, s meghatványozódik a figyelem is. Ezért mondjuk, hogy a stressz nem betegség, hanem állapot, a szervezet válasza a környezet ingereire. Akaratától és személyiségétől függően mindenki másként reagál az ilyen kritikus helyzetekre. Van, aki megmerevedik, percekig meg sem bír szólalni, elönti a verejték, és szervezete nehezen nyeri visz- sza egyensúlyát. Más viszont egyetlen sikollyal képes levezetni az ilyen feszültséget. Gyakori panasz, hogy a vidáman ébredő ember kellemes közérzetét, jó hangulatát ideges ingerültség vagy nyomasztó, fojtott feszültség váltja föl, amint reggel lépésről lépésre közeledik a munkahelyéhez. E változás nem más, mint a szervezet fokozott készenléti állapota, védekező reakciója. Az okok sokfélék lehetnek: lehet egy túl szigorú főnök, vagy az, hogy az illető többre vállalkozik, esetleg többet várnak el tőle, mint amire képes. Az emberek közötti viszony gyakran teremthet ilyen helyzeteket. A sorozatos és állandó stresszhatások túlzottan igénybe veszik a szervezetet. Ha a stresszállapotok hosszú időn át egészségtelen méreteket öltenek, meggyorsítják a szervezet elhasználódását. Az ilyen ember hamarabb öregszik. Fizikailag, lelkileg is csökken alkalmazkodó- és teherbíró képessége. Meg kell tehát tanulnunk idegeinkkel,’ időnkkel és erőnkkel okosan, ésszerűen gazdálkodni. Hozzátartozik ehhez adott esetben az is, hogy lemondunk mellékállásunkról, különmunkánkról. — Mindehhez nélkülözhetetlen a megfelelő önismeret a síressz- ártalom egyik leghatásosabb megelőző »gyógyszere«. Mert a stressz láthatatlan húrjainak túlfeszítése könnyen infarktushoz vezethet — mondja a pszichológus. M. P. A család kincse a gyermek © OTTHON ÉS CSALÁD Somogy meiPS 8y«b«i — az É országos helyzethez hasonlóan — az ötvenes évek végétől fokozatosan csökkent a népszaporulat. A hatvanas évek elején volt a legalacsonyabb. 1962-ben az élveszületések száma 4350; ennél az 1954- es 7792-es érték 79,1 százalékkal magasabb. A Politikai Bizottság 1973. február 13-i, majd a Minisztertanács 1040 1973. (X. 18.) sz. határozata igen jelentős intézkedéseket tartalmaz a helyzet további javítására. Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága 1973 decemberében tárgyalta megyénk népesedési helyzetét, és meghatározta feladatainkat. A Somogy megyei Tanács és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa 1974. május 3-án együttes ülésen tárgyalta meg ezt a témát. A tanácsülésen hozott határozatok célja, hogy a hetvenes évek közepétől számottevően javuljon megyénk népesedési helyzete. A határozat külön fejezetben foglalkozik az egészségügy terén végrehajtandó intézkedésekkel, ennek! végrehajtásában felelőssé tette az ágazatot irányitó megyei egészségügyi osztályt. A Minisztertanács népesedéspolitikai határozatának végrehajtásánál nem nélkülözhetjük a társadalom összefogását. Ezt a célt szolgálja a most kezdődő sorozat, amelyet A család kincse a gyermek címmel indítunk a Somogyi Néplap hasábjain. A Vöröskereszt Somogy megyei Szervezetének közreműködésével kiváló szakembereket, politikusokat, közgazdászokat, jogászokat, pedagógusokat, orvosokat szólaltatunk meg. Ök mondják el véleményüket, tapasztalataikat, s igyekeznek hasznosítható felvilágosítást adni a lap olvasóinak Somogy népesedési helyzetéről és feladatainkról. Remélem, hogy cikksorozatunk érdeklődést vált ki, és eléri célját. Kérem, figyeljék’ a lap szerdai és vasárnapi számait. Dr. Csáki László megyei főorvos Hogyan készül a töltött tikmony? Előttünk régi szakácskönyvek, az egyik ételrecepten ez áll: Töltött tikmony. — Hogy készül ez az étel? — kérdezem Balassa Istvánt, és ő máris olvassa az 1763- ból származó receptet: »A tyúk- vagy lúdtojásnak két végét kilyukasztja, s a tojást héjából kifújja, serpenyőben keményre megrántja. Kiveszi, petrezselyemlevéllel, mézzel, borssal jól megvagdalja, ' s ezzel a tojás héját megtölti. Rostélyon, szép szálkán megsüti.« Fölnéz. — Tudtak a régiek főzni, csak mi már sok mindent nem ismerünk. Én gyűjtöm ezeket az érdekes könyveket. Az előbbi receptet is ki akarom próbálni. Talán majd, ha indulok valamelyik szakácsversenyen. István ugyanis szakács. Bu- I dapesten a Rózsadomb étté- I rémben dolgozik. 26 éves, ' farmert és pulóvert visel, a j haja sem túl rövid. (Nem : ilyennek képzel az ember 1 kenységgel. Néha találkozni szokott a sétán a bankóhamisításért elítélt Szakács Lajossal. Mivel pedig a bankóhamisítók sem feltétlenül gaz-7 emberek velejéig, ez a Szakács Lajos inkább megkockáztatta a fejére zúdulható kemény fenyítést, de segített a van Táncsics Mihályon. Titokban leleményes sorvezető készüléket fabrikált neki az elcsent tűzifából. A leányka papírt, írószert csempészett be apjának, aki a sorvezető segítségével, tapogatózva rótta sorait. Kéziratait szintén a leányka csempészte ki. A gyermek szinte a börtönben serdült fel. Hirtelen nőtt, s betegeskedni kezdett. Még nem töltötte be tizenötödik évét, amikor leverte lábáról a tüdővész. Hiába reménykedtek állapota javulásában, végzete gyorsan közeledett. Az apának csaknem eszét vette a fájdalom. Negyedik gyermeke haldoklóit. Jókai értesült a készülő, tragédiáról, kezességet vállalt Neuwirth tábornok térparancsnoknál Táncsics Mihályért. aki naponta egy órát tölthetett haláltusában vergődő gyermeke ágyánál a zárbiztos jelenlétében. Amikor meghalt a gyermek, apját megbilincselten sem engedték el a temetésére, hiába könvörgött Jókai a térparancsnoknak. Szívet tépő fájdalmai után jó ideig tompa közönybe roskadt Táncsics. Felőle történhetett bármi. közönyösen hagyták a börtönben zajló események. Ha valami mégis felrázta tompaságából, az á cellája előtt zajló botozás volt. Egyúttal katonai áristomnak is használták a börtönt, s ha összegyűlt nyolc-tíz fenyítendő őrizetes, megérkeztek a Ferdinád laktanyából a botozó káplárok. Ezek aztán irgalmatlan munkát végeztek. Husángolásuk nyomán pokolbéli jajveszélkeléstől' visszhangoztak a vastag börtönfalak. Reggelenként voltak az ezer jajkiáltás órái, így szerencsére semmit nem látott, nem hallott a szökött katonák botozásából Eszterbe, Táncsicsék egyetlen megmaradt gyermeke. Mert most ő jár1^ édesapjához. Tizedik éve fele közeledett, eszes, ügyes, kedves kislány. Gyorsan megtanult folyékonyan olvasni, és ezzel az édesapjától kapott tudománnyal nélkülözhetetlen segítője lett a tanítónak. Táncsics folytatta az írást, egyebek közt látnoki pontossággal rajzolta meg javaslatképpen, álnéven a világvárossá leendő Budapest képét. Azóta minden elképzelése megvalósult, a nagykörút helyére álmodott csatorna kivételével. Munkáihoz sok olvasmányt kellett ismernie, és ebben vált nélkülözhetetlen segítőjévé a kis Eszterke. Táncsics azzal fokozta kedvét, hogy minden lap felolvasását egy krajcárral jutalmazta. Az oldalankénti egy krajcárra pedig az írói segélyegylet támogatásából tellett. Saját munkáiért nem kaphatott pénzt, hjszen csak a »Bor- dács Elek, a Gyalogárendás« című könyvének kegyelmezett meg a cenzúra, az összes többire változatlanul vonatkozott a betiltás. (Folytatjuk.) egy tekintélyes konyhafőnököt.) — Talán úgy kezdődött, hogy már gyerekkoromban is szerettem a konyhában lábat- lankodni. Nálunk a nagymama főzött, és én mindig kimentem hozzá; néztem, mit csinál. Persze más okból is sűrűn látogattam a konyhát: nagyon szerettem torkoskod- ni. — Mikor döntötte el, hogy szakács lesz? — Ügy érettségig , körül. Mondom: a konyha es a főzés mindig érdekelt; Azt képzeltem, hajószakács leszek, és majd egy igazi tengerjárón utazom Európa és Amerika között. Persze azt sem bántam volna, ha a hajó vitorlás, csak az út minél tovább tartson. Ebből persze semmi sem lett, tanulni viszont annál többet kellett. — Mit kell megtanulnia egy szakácsnak a főzésen kívül? — A szakácstudományhoz a tálalástól kezdve a legkülönlegesebb fűszerek ismeretéig sok minden tartozik. Az sem árt, ha az ember idegen nyelveket beszél. Én például külföldi szakácskönyveket is olvasok, és ha valami megtetszik belőlük, kipróbálom. — Nagy öröm lehet, ha a* újdonságnak látható a sikere. — Természetesen. Itt valóban láthatom, hogy kinek mi, hogyan ízlik, mert az étterem, és a konyha között nincsen fal, csak egy üvegpult. Egy kicsit olyan, mintha színpadon lennénk. A vendégek figyelnek minkét, és ha ízlik az étel, odaszólnak, hogy »jó volt!«. — Sokan úgy tartják, hogy a főzés nőknek való mesterség. — Pedig sok hires férfiszakács volt mindig. Ez természetes is, hiszen ahol sok embernek főznek, éttermekben, szállodákban, ott nemcsak ügyességre, de erőre is szükség van a konyhában. Befejezzük a beszélgetést, mert Balassa Istvánnak mindjárt kezdődik a munkaideje. Mire az ajtóhoz érek, már ott áll az üvegpult mögött, fehér szakácssapkában és kötényben. — Ugye, most már elhiszi,' hogy igazi szatócs vagyok? Mint a könyvekben. Csak ott kövérebbnek rajzolják a szakácsot. Én viszont nemcsak enni és főzni szeretek, hanem úszni és tornászni is. F. E. Legyen az idén is a vendégünk Tisztelettel meghívjuk olvasóinkat az idei SAJTÓBÁLRA, melyet december 7-én, szombaton este 8 órakor rendezünk a Kapos éttér mében és bárjában. A bál zártkörű, ezért kérjük, hogy a meghívóiért december 5-ig- fáradjanak be a szerkesztőség titkárságára (Latinca Sándor u. 2., I. em.). Belépődíj személyenként 25 forint. IÓ SZÓRAKOZÁST!
