Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-04 / 283. szám

Istvándi egyetértés Beszámoló taggyűlést tartott hétfőn este az MSZMP istvándi községi alapszerveze­te a művelődési otthonban. A megjelenteket Kosa István alapszervezeti vezetőségi tag köszöntötte, majd Sülé József titkórhelyettes értékelte az eltelt négy év munkáját. Beszámolójában leszögezte, hogy a községben ez időszak alatt komoly erőfeszítéssel dolgoztak a X. pártkongresz- szus határozatainak megvaló­sításán. Fejlődött az alapszer­vezet politikailag, eszmeileg, s a párttagság döntő része aktívan kivette részét a fel­adatok megoldásából. Sülé József részletesen ismertette a gazdasági eredményeket. Elmondta, hogy a termelőszö­vetkezetben megerősödtek a szocialista termelési viszo­nyok. Az alapszervezet veze­tősége a gazdasági vezetőkkel egyetértésben dolgozta ki a terveket. Az adatok közül csak egyet idézünk: 1970-ben 16 575 forint jövedelme volt a közösből egy tsz-tagnak, az idén 24 000 forint várható. Ez azt jelenti, hogy havi kétezer forint a jövedelmük átlagban az istvándi szövetkezetieknek. A párttagság létszámának alakulásáról, a pártmegbízatá­sok teljesítéséről, a fegyelem helyzetéről is beszámolt a tit- kárhelyettes. Néhány évvel ezelőtt még 37 tagja volt az alapszervezetnek, jelenleg vi­szont csak 30. A csökkenés oka: elköltözés, halálozás, törlés. Az új tagok nevelésé­ben nem léptek előre, ismer­te el önkritikusan. A tagok hetven százaléka fizikai dol­gozó. Nő mindössze kettő van. A feladat tehát adott. • A pártmegbízatások szerve­zése, figyelemmel kísérése különösen ebben az évben volt megfelelő. A vezetőségi beszámoló név szerint is em­lítette a kiemelkedően jó munkát végzőket. Bodó Gyu- la tevékenysége a Hazafias Népfront helyi csoportjában, valamint szocialista brigádve­zetői beosztásában példamu­tató. (A tsz-ben a főállatte­nyésztői teendőket is ellátja évek óta.) Denhoffer János pártbizalmi a munkásőrség­nek is tagja. A mezőgazdasági csúcsidőszakokban a tsz-ve- zetőség mindig számíthat rá. Siszler István a KlSZ-szerve- zetet patronálja' kiválóan. A beszámoló részletesen elemezte a művelődéspolitikai és ideológiai viszonyokat is. A művelődési otthon létreho­zásával megteremtődtek i a szocialista kultúra magasabb szintű terjesztésének feltéte­lei, A szövetkezet nemcsak az építésben, hanem a fenntar­tásban is segít. Otthonra ta­lált minden társadalmi szerv az új létesítményben. Az ist­vándi pártvezetőség tisztában van azzal, hogy a könyvtár, a mozi, a rendezvények és is­meretterjesztő előadások csak az első lépést jelentik. Az anyagi jólét növekedésével ugyanis még nem tart lépést a szocialista tudat fejlődése. A politikai oktatásokon harmincán vettek részt rend­szeresen; a színvonalat kell magasabbra emelni. A fel­nőttoktatás fejlesztésében is lesznek tennivalói az alap­szervezetnek. Egy fölmérés szerint a községben a negy­ven éven aluliak közül negy­venötén nem végezték még el a nyolc általánost. (Ezek nagyobb része a cigánylakos­DECEMBER 1-ÉN Dombó­vár, a három megye határán fekvő város, zászlódíszbe öl­tözött a kettős ünnepség tisz­teletére; harminc éve szaba-1 dúlt fel, s ezen a napon adott otthont a dél-dunántúli fiata­lok I. találkozójának. A Hotel Dombóvár előtt egymás után fordultak be az autóbuszok az érkező vendé­gekkel. A Napsugár áruház bejáratánál zenekar játszott. Fiatalok tűntek fel, kabátjuk hajtókáján kis feliratokkal, ők voltak a házigazdák, az idegenvezetők. A vendégek közül sokan először jártak itt, elkelt a térkép, melyet a há­zigazdák a színes programo­kat ígérő füzetecskék mellé osztogattak. A vendég alig nézett körül a városban, alig ismerkedett meg az előző este felavatott felszabadulási emlékművel, máris azon törhette a fejét, hogy milyen rendezvényre induljon. Kilenc órakor nyílt a város felszabadulását, fejlő­dését bemutató kiállítás, el­ságot jelenti.) A szervezési munka a párttagokra is fel­adatokat ró. Istvándiban január elsején meghatározó jelentőségű vál­tozások kezdődnek. Közigaz­gatásilag Darányhoz tartozik majd a község. A körzetesí­téstől eredményeket vár az alapszervezet. A termelőszö­vetkezet egyesül a barcsival, ez a további előrelépés zálo­ga lehet. A beszámoló a feladatokat is meghatározta. Ezek az eddigi eredményekből, vaja- mint a hibák javítási szándé­kából származtathatók. Nagyon sok párttag szólt hozzá az elhangzottakhoz, va­lamennyien pozitívnak érté­kelték a beszámolót. Bodó Gyula, dr. Kozma Ákosné. Siszler István, Kirizs István. találkozója hangzott • a sportversenyek kezdetét jelző sípszó. A kis­pályás fociküzdelmek színhe­lyét nem volt nehéz megta­lálni: a szurkolók hangja messze hangzott a Gőgös Ig­nác Gimnáziumból. A város­beliek is szívesen útbaigazí­tották a vendéget: — Keres­se a Kodály-emléktáblás nagy épületet! — mondták. Megyénket az MMG Kapos­vári Gyárának összeszokott csapata képviselte. Boda Zsuzsanna és Dulicz Lajos, a Láng Gépgyár dom­bóvári üzemének dolgozói mondták: — A városi KISZ vb-n szü­letett a határozat, hogy a mi gyárunk patronálja ittlétük alatt a somogyiakat. Felada­tunk, hogy a somogyi sporto­lókat segítsük, kísérjük. Egy kicsit öröm nekünk is, ha a somogyiak nyernek. — Tegnap majdnem há­romezer fiatal vonult fel fák­lyákkal az emlékmű felavatá­sához. Szép volt... Peperő Sándor, Barta Zsig­mond, Somogyi József, Den­hoffer János felelősséggel be­szélt a jövő feladatairól. Kö­zülük Siszler István és Somo­gyi József véleményéből idé­zünk. Az előbbi hozzászóló kiemelte, hogy a fiatalok a KISZ-szervezetben megtanul­ták az egyenes beszédet, nőtt a cselekvőkészségük és a lét­számuk. Somogyi József a nőtagok létszámának emelésé­re vonatkozóan arra utaltj hogy először is a párttagok •>háza táján« szükséges körül­nézni, s önkritikusan vizsgál­ni ; miért nem léptek be a fel esések. Az MSZMP Barcsi Járási Bizottságának üdvözletét dr. Seres László tolmácsolta. Hangsúlyozta, hogy a jövőben az alapszervezetnek az elő­terjesztések széles körű is­mertetésével javítani kell az aktivitást, Felhívta a figyel­met a körzetesítésből adódó pártfeladatokra. mutattak be életükből. A so­mogyi klubosok Luther Mária közreműködésével méltán vívtak ki elismerést jelentő tapsot: az általuk bemutatott játékokba bevonták a vendég­látókat és a baranyaiakat is. Dombóvár Kapos együttesétől »hazai« táncokat láthattunk, s ezekre megtanították a töb­bi részvevőt is. Este nagygyűlésen mutat­koztak be újból a somogyiak. A Táncsics gimnázium iro­dalmi színpada mellett fellé­pett saját szerzeményű pol- beat számaival a Szűcs há­zaspár is. Az est fénypontját — ez a dombóváriak vélemé­nye — a Kaposvári Mezőgaz­dasági Szakközépiskola Zselic táncegyüttese jelentette. Nagy tapssal kísért műsorukat Ko- tsis Ottó tanította be. Fiatalok találkoztak Dom­bóváron. Ismerősök, ismeret­lenek, s barátokká váltak. Már rég besötétedett, amikor a buszok hazafelé indultak. — A folytatás? — Szeretnénk rendszeressé tenni ezt a találkozást. Ha más megyék nem vállalják, V. I.. Dombóvári levél l A dél-dunántúli fiatalok Ma ünnepélyes alapkőletétel Az első kapavágás Az építőiparban is tért hó­dít a műanyag. A korszerű termékek készítésében jelen­tős helyet foglal majd el az a gyár, melynek alapkövét ma ünnepélyesen helyezik el Bar­cson. Jelkép is van abban, hogy e nagy beruházás kez­dési időpontja egybeesik a Dráva-parti település felsza­badulásának harmincadik év­fordulójával. A negyedik ötéves terv so­mogyi iparfejlesztési célkitűzé­seinek megvalósításában je­lentős szerepet kapott Barcs. Az ország legkorszerűbb pa­nelparkettagyára már meg­kezdte itt a próbaüzemet. Épül a Fővárosi Kézműipari Vállalat itteni gyára. A Che­mical Építő-vegyianyagokat Gyártó Vállalat építési mű­anyagokat feldolgozó gyára pe­dig most lép a megvalósulás útjára. A közel félmilliárdos beruházást — iparfejlesztési alapjából — 23 millió forint­tal támogatja a Somogy me­gyei Tanács. Az építkezéshez 30 millió forinttal járul hoz­zá a Könnyűszerkezetes Prog­ramiroda. A nagyközségi ta­nács azzal támogatja a beru­házás megvalósítását, hogy magára vállalta a közművek és az új gyárig vezető utak építési költségét. A gyár irá­nyítását végző szakemberek­nek pedig 23 lakással segít letelepülési gondjaik megol­dásában. A Chemical alapításának éppen századik évfordulóján lát hozzá a nagy beruházás megvalósításához. Eddig a bu­dapesti központon kívül Deb­recenben és Nyíregyházán működött gyáregysége. A bar­csi üzem munkába állása után a jelenlegi termelési érték csaknem a duplájára emelke­dik, s eléri majd az évi 700 millió forintot. Ebből 335 mil­lióval részesedik a barcsi gyár. A tízhektáros területen felépülő üzem háromszáz munkással oldja meg felada­tát. Az új gyár új szakmákat is meghonosít Barcson: vegy­ipari szakmunkásokat eddig nem képeztek Somogybán, a megye iparának erre nem volt szüksége. A barcsi ipari szak­munkásképzőben megkezdték már az első fiatal szakembe­rek képzését. Mire az új gyár — a tervek szerint 1977 au­gusztusában — megkezdi a termelést, ott lesznek a szak­emberek is. A Chemical barcsi gyárá­nak terméklistáján jelentős hányaddal szerepelnek majd a műanyagból készült épület- szerkezetek. Gyártanak épület­felújításhoz és a házgyári homlokzatok díszítéséhez nél­külözhetetlen festékeket. Mű­anyagból olyan simítóanyagok készülnek ijt, amelyek jelen­tősen meggyorsítják a szak­ipari munkákat. A gyár ter­mékeinek másik csoportját azok a bitumenanyagok teszik •ki, melyeket az útépítésnél éppúgy fel tudnak használni, mint a magas- és mélyépítés­ben vagy a mezőgazdaságban. A mai első kapavágástól di­namikus, jól szervezett mun­kára van szükség ahhoz, hogy az eredeti terveknek megfe­lelően 1977 augusztusában meginduljanak a gépek Barcs új nagyüzemében, a Chemical itteni gyárában. A programfüzet a Puskin moziba csalt. A Balázs Béla Filmstúdió filmjeiből állítot­ták össze a műsort. Olyan filmeket vetítettek, melyek a fiatalságot érdeklik: a külföl­diekkel való házasságról, az első önálló lépésekről, a pél­damutató eredményekről, Schirilla György emlékezetes távfutásáról szóló film per­gett. Délután a szálló különter­me telt meg. A három megye I különböző klubjai ízelítőt I akkor mi újból megrendez­zük, minden év december el­sején, a város felszabadulá­sának évfordulóján — mond­ta egy lány a vendéglátók közül. A BEMUTATKOZÁSRA már nem maradt idő. Majd legközelebb, ha újból össze­jövünk: a második találkozón. Talán éppen Kaposváron .,. Nagy Jenő Az Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyár egyik keresett ter­méke a családi házak fűtésére szolgáló gázkazán. A korsze­rű, automatizált, hűtőszekrény méretű berendezés egy 60— 70 négyzetméteres lakóépület, teljes hőszükségletét biztosítja. Gázkazánok lakóházakba Munkamegosztás A közelmúltban fölhívtam egyi.í járásunk művelődésügyi osztályvezetőjét. Azt kérdeztem: o kukoricának hány százalékát takarították be eddig? Udvariasan, de kissé megütközve válaszolt: »Rossz helyre kapcsolták, kérem... átszólok az illetélceseknek, tessék várni." A másik járásunk­ban már »cselesebb« kérdéssel zaklattam a mezőgazdasági osztályvezetőt: szíveskedjék megmondani, önöknél hány tsz járul hozzá a művelődési házak fenntartásához? Meglepődve válaszolt: »Kérem a türelmét, rögtön átküldők valakit a mű­velődésügyi osztályra. Tetszik tudni, ők azért jobban tud­hatják ...« S jóllehet mindkettőjük magatartása meggyőzött arról, hogy az »ügyfélfogadás« színvonala sokai javult az utóbbi időben, azt még s kiolvastam a szavaikból: »Nem az én dolgom, miért éppen tőlem kérdik?« Igazuk van, végtére is munkamegosztás érvényesül. De ml is az a munkamegosz­tás? Idézem: »Az emberi tevékenységek különböző foglalko­zási ágakká, szakmákká való szétválása, elkülönülése«. Nél­küle elképzelhetetlen az élet. De elvérható-e, hogy minden­ben szigorú munkamegosztás érvényesüljön? Mi lenne akkor a jog, a törvény, a rendelet, a határozat sorsa? Lehet-e azt mondani például, hogy a törvény — mondjuk a közös tulaj­don védelme — csak egyik vagy másik társadalmi osztály, csoport számára kötelező? Képtelenség. Mint ahogy a párt követelményrendszerében is elképzelhetetlen, hogy egy-egy határozat végrehajtásának felelőssegében megkülönböztessék a párttagokat aszerint, hogy ki hol dolgozik, mi a szakmája és milyen a társadalomban elfoglalt helye. Végtére is arról szeretnék beszélni, hogy jó néhány társadalompolitikai fel­adatot nem lehetne megvah'sítar.i, ha mindenki ragaszkodna a kialakult munkamegosztás »előírásaihoz«. Vágjunk a közepébe. Bizonyára jól ismerik a párt köz­művelődési határozatát. Hiába kerestem, nem találtam ben­ne utalást arra, hogy a kommunistáknak melyik csoportja felelős a határozat végrehajtásáért Mint ahogy a dokumen­tumok ismeretében arról sem tudhatok, hogy az ifjúságpoli­tikai határozat csak a KISZ-ben vagy csak a tanácsokban dolgozó párttagok számára kötelező. De úgy tudom: a szigo­rúan termelési jellegű párthatározatok sem záriák ki például a művelődési életben tevékenykedő kommunisták felelőssé­gét. Mindezt persze egyszerűbben is kifejezhetnénk: a szer­vezeti szabályzat minden kommunista számára kötelezővé teszi a határozatok végrehajtását. Vagyis ebben sincs és nem is lehet munkamegosztás. Mégis többször tapasztaljuk, hogy sokan és gyakran megfeledkeznek erről, sőt, ha nem vigyá­zunk, lassan az effajta »feledékenység« társadalmi gyakor­latával is számolhatunk. Tudom, a munkamegosztást mindenütt, a termelő ágaza­tokban is félreérthetik. Hadd mondjak először erre egy pél­dát. A tervezőmérnök tudja, hogy mondjuk egy ruházati üz­let megalkotásánál milyen munkásvédelmi előírásokat kell betartania. Nem tartja be. Az építési hatóság ismeri a köve­telményeket. »Nem veszi észre« a.hiányokat, engedélyt ad. Az építő tudja, hogy baj lesz. de őt fedezi a terv, tehát nem szól. S amikor már áruval zsúfolt az üz.let, amikor jönne a vá­sárló közönség, akkor helyette a munkavédelmi felügyelő jön, és nem ad engedélyt a nyitásra. Joggal. De hát ő is megnézhetné a tervet, az építési hatóság és az építő is szóvá tehetné a hibát. Miért tegye? Ilyen a »munkamegosztás«. S hogy ez egy csomó kárral jár? Majd elviseljük. De ezzel a példával ne »kötözködjünk« tovább. Ügy tudom, gyökeres változás várható. Nemrégiben meglepett egy dokumentum, melyet a me­gyei tanács székhazában a társadalmi bizottság vitatott meg körültekintően, felelősséggel. A közművelődés helyzete és fejlesztésének feladatai című előterjesztés második részében a jövő évi és a távlati feladatokat határozták meg — két em­ber nyakába varrva minden felelősségei. Egyikük huszon­két, másikuk hat terjedelmes pontba sűrítve kap »ukázt« arra, hogy mit kell elérnie a megyében. A két ember a mű­velődési irányítás kulcsfontosságú pozícióit tölti be. Mégis azt kell mondanom — és nem az ő védelmükben —, hogy képtelenségeket várunk tőlük. Igaz, ez is egyfajta »munka- megosztás«, de így? Hiszen egy sor olyan követelményért kell felelősséget vállalniuk, amelyhez nincs hatáskörűit, ha úgy tetszik: nincs hatalmuk. D e hát a jogászok azt mondják: csak Ők lehetnek a fe­lelősek, a szakágazat irányítói. Miért elképzelhetetlen az, hogy a termelés egyik vagy másik irányítója is felelősséget erezzen és vállaljon a művelődési tervek .végre­hajtásáért? Miféle íratlan »munkamegosztás« ez? És milyen, egyoldalú felfogása a határozatok végrehajtásának? Példákat mondok.' Ha már a művelődésügynél tartunk: hány év óta és hányszor írtuk le, mondtuk el joggal a leg­különbözőbb fórumokon: »Nem megfelelő a népművelők er­kölcsi és anyagi megbecsülése.« Kiknek kellene most már tenniük valamit azért, hogy megfelelő legyen? »Lassú a mű­velődési intézmények közös fenntartásba vétele?« Kik tehet­nek ezért elsősorban? A művelődés irányítói? »A mezőgaz­dasági és ipari üzemek, a vállalatok vezetőinek nagyobb ré­szével nem sikerült megértetni a termelés és a kultúra egy­másra utaltságát, a kapcsolat és az együttműködés szüksé­gességét". Kik tudnák ezt jobban, gyorsabban elérni? A mű­velődés vagy a termelés irányitói? Elképzelhető az is, hogy együtt? Miféle »munkamegosztás« az, mely a közművelődési határozat megvalósítása felelőseinek körét ennyire leszűkíti? Azt hiszem, valamit nem jól csinálunk. A gazdasági élet irá­nyítóit, a vállalatok vezetőit megint csak «ráolvasással« próbáljuk közel hozni művelődéspolitikai feladatainkhoz, ho­lott ma már igazán nyilvánvaló: a dolgozók műveltségi szint­jének további gyarapítása nélkül aligha fejleszthetők terme­lési eredményeink. Igaz, közben kedvezően változik a közgondolkodás. A megértéssel egyre kevesebb a lpaJünk. A cselekvés kevés; a példamutatás várat sok helyen magára; a tettek maradnak el a szavaktól, nem a megértéssel van baj. É.s most kérdez­zünk tovább! Ki tud hatni jobban a termelő vállalatokra, a gazdaságok vezetőire? A termelési vagy a művelődési szak- irányítás? Kinek van több eszköze ahhoz, hogy elérjen vala­mit? Ki tud ösztönözni erkölcsileg és anyagilag egy — csak a termelés bűvkörében élő — vezetőt? Az-e. aki elszámol­tatja napi munkájáról, vagy az, aki megkérheti, «légy szíves, barátom«. Nem erőszakos eszközökre gondolok, ne higgyék. De el tudom képzelni, hogy csak az kaphat kormánvkitün- tetést. aki termelési és művelődési feladatait is jól látja el. Hogy a jutalomosztásnál egyszer majd figyelembe veszik azt is. hogy a gyár dolgozói közül hány munkás tanul, olvas, szórakozik kulturáltan, hogyan alakult a szakképzett mun­kások száma: hány ösztöndíjasa van a gazdaságnak, és hall­hattak-e már TIT-előadót a gyár munkásai. Elképzelhetőnek tartom, hogy a kommunisták közössége arról is megkérdezi az igazgatót: mit tett az emberek művelődéséért; s ha úgy tetszik, »behajtja« korábbi ígéreteit. A művelődés irányítói nem térhetnek ki a termelés gond­jai elől. Sokat tesznek — ha nem is eleget — az isko­láztatásért, a munkásművelödcsért, a képzés és a to­vábbképzés megszervezéséért. Nem ők. hanem a társadalom kapná cserébe, ha a gazdasági élet, a termelés irányítói va­lamicskét »visszaadnának« ebből az erőfeszítésből. Ez volna az igaza munkamegosztás. Ésszerű, célravezető és emberséges. Jávori Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom