Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-25 / 301. szám

Szocialista társadalom — szocialista ember

a szocializmus igazi nagysága abban mutatkozik meg, hogy a termelési viszonyok átalakításával együtt átalakítja az embert és az emberi kacsolatok egész rendszerét. A jórészt csak pótcselekvést és közösségpótlékot kínáló kapitalizmussal szemben megteremt; minden dolgozó ember számára a valóságos cselekvés lehetőségét és a reális, szerves közösségek világát. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, visszafordíthatatlanná váljon, egy ideig — 'Különösen kezdetben — az osztályösszeütközések és a forradalmi cselekedetek egész sora zajlik le. Olyan ütközetek, melyekben a hatalomra került munkásosztály megteremti minden osztályuralom, benne saját uralma megszüntetésének is a feltételeit, elhárítva az ember teljes felszabadulásának minden akadályát.

Marx a Tőkében a jövő társadalmáról szólva azt írja: »A szabadság birodalma valójában csupán ott kezdődik. ahol megszűnik a nyomor és a külső ' célszerűség diktálta munka ... a szabadság csak azt jelentheti, hogy a társadalma- sult ember, a társult termelők ésszerűen szabályozzák, közös ellenőrzésük alá vetik a természettel való anyagcseréjüket, ahelyett, hogy az mint vak hatalom uralkodna rajtuk ... « A szabadság birodalmához vezető szocializmus olyan társadalom tehát, amely megteremti á lehetőségét annak, hogy elkerüljék a fejlődésben mutatkozó vak ösztönösséget, a ■kizsákmányoló társadalmakat marcangoló osztályharcot és kibékíthetelen ellentéteket. Ez természetesen csupán lehetőség, amelyet csak a tudatos és szervezett emberi tevékenység tud valósággá változtatni.

A szocializmusban létrejönnek az emberek közti

egyenlőség feltételei. Az egyenlőség először abban az értelemben valósul meg, hogy egyenlő esélyeket termetének a társadalom minden tagja számára azoknak a helyzeteknek az elérésére, amelyek fokozatosan lehetővé teszik a teljes emberi élethez szükséges részesedést a társadalmi iavakban. Ebben az érteleim ben már a tőkés viszonyok felszámolása is nagy előrelépés íf társadalmi egyenlőség felé. A magántulajdonosi viszonyok alkották ugyanis az esélyek egyenlőtlenségének legfőbb alapját, hiszen ezek a viszonyok nagymértékben megszabták, hogy a különböző osztályokból származó emberek életlehetőségei egyenlőtlenek, valamint csökkentették az egyéni képességek és erőfeszítések szerepét az életben elért helyzet meghatározásában.

A szocializmusban létrejött lehetőségek között alakul át az ember, válik szocialista emberré. A társadalom tagjai szocialista alapokon szervezik meg az életüket, olyan energiát kapnak a megváltozott társadalmi környezettől, hogy annak segítségével további átalakításokat hajthatnak végre ezen a környezeten. Ebben a folyamatban a munkának, mindenekelőtt a termelőmunkának van a legnagyobb szerepe. Az ember a közösségekben végzett, szervezett munkában alakítja ki és alakítja át létének alapvető feltételeit, mindazokat a tárgyakat és viszonyokat, amelyek nélkül a társadalom élete, a szükségletek kielégítése elképzelhetetlen.

Az új társadalom emberének kifejlesztésében a legfontosabb feladat az, hogy minél tartalmasabb és sokoldalúbb személyiséggé váljék. Az előttünk álló legfőbb nevelési probléma, hogy legyőzzük a társadalom tagjainak önzését, mely a kapitalizmus terméke, s amelyhez hozzájárul az is. hogy a szocialista társadalom fejlődésében van egy szükség- szerű, hosszú átmeneti időszak. Ebben a legkülönbözőbb okokból továbbra is szembetűnő különbségek maradnak fenn az emberek helyzetében: nemcsak anyagi tekintetben, hanem olyan vonatkozásokban is. mint például a várös és a falu, a szellemi és a fi/ikai munka' közötti különbség, s mindez ideigTóráig táptalaja lehet a mások 'rovására váló érvénye- s.ülésnek.

A cél természetesen nem az,; hogy az embereket önmegta- gadókká tegyük; ellenkezőleg, a szocializmus arra’ törekszik, hogy minden embernek megszerezze a legteljesebb életörömet, és nem valamiféle el-, vont abszolút egyenlőséget akarunk példaképül állítani az emberek elé, hiszen ez ellentmond a realitásnak, a józan emberi észnek.

n szocialista társadalom sikeres fejlődése nagymértékben attól függ, hogy többségben vannak-é azok az állampolgárok, akik-' nek fejlett a jogtudata és jogérzéke, s akik természetesnek tartják, hogy a jogokkal együtt jár a kötelességek teljesítése. a közösségért vállalt felelősség is. Az ilyen állampolgárt azok a viszonyok alakítják ki, melyekben az emberek az államhatalmat'* már nem kényszerűen elviselendő erőnek tekintik, hanem saját eszközüknek. Olyan eszköznek, mely erejét, hatalmát, attól nyeri, hogy az állampolgárok cselekvő részvételükkel közvetlenül is támogatják. Ez a helyzet a szocializmus, intéz-, ményei és a tudatos, szocialista ember találkozásával alakul ki, és mindennapi cselekvésben termelődik újra egyre fejlettebb formában.

Pozsgai Imre

Gondolatok

egy olvasólevél kapcsán

Orvos a Cserben

dományok mindegyikéhez kell érteni, és nagyon

gyorsan dönteni. Nincs lehetőség arra. hogy az em- j bér rögtön I konzultáljon idősebb kollégával, vagy segítséget kérjen. A beteget kórházba szállítani innen, a perifériáról nehezebb is, mint a belvárosból.

— ötezer embert tartok j számon a körzetben. Az alatt ! a tizenöt év ! alatt, amelyet itt \

amiért ezt nem tettem meg, valaki úgy bevága az ajtót, hogy kitört az üveg. Azután

másnap visszajött elnézést kérni.

Vass doktor jól végzi a dolgát. Nemcsak a betegségekkel foglalkozik, nyitott könyv számára a környékbeliek élete is. Mert gyakran abba is be kell avatkozni: a család ügyeibe, a jobb családi életért.

— Sajnos itt még gyakran kísért a múlt, az az ósdi szemlélet. hogy az öreg haszontalan tagja a családnak, s úgy i£ kell vele bánni. Sokszor előfordul, hogy az idős embert a nyári konyhában, a sufniban, a padlásföljáróban, a létra alatt találom, gyakran egész nap egyedül, főtt étel nélkül. Sőt olyan is volt már, hogy azt a receptet, amelyet májusban írtam, még októberben is ott találtam kivál- tatlanul.

ízes alföldi kiejtéssel beszél a 'körorvos. A szatmári szülőföld emlékét és a Debretöltöttem, megszaporodott a | lakosság, főleg a beköltözések miatt. Amikor idejöttem, a |

— Mit tesz ilyenkor az orvos?

— Elküldöm az ápolónőt.

cáftben töltött egyetemi éveket Somogybán sem feledte. A kaposvári betegek megkérdezték tőle eleinte:. «Ugye, a doktor úr nem somogyi?«

— Nem akartam körzeti orvos lenni. Dédelgetett álmom az volt, hogy kórházban sebészként dolgozzam. .Meg is szereztem a kétéves gyakorlatot Pesten, s az akkori rendeletnek megfelelően ott kezdtem a pályámat, ahova helyeztek. jyzt mondták, enyém lesz Kaposváron a cseri, körzet. Azt sem tudtam, hol van.

Azóta tizenöt év eltelt, és dr. Vass Lajos már nem cserélné fel semmivel a körzeti orvosi táskát.

— Ebben a munkában éppen az a szép, ami nehéz. Nagy körzet az enyém. A cseri iskolától a Pálvarga dűlőig tart, itt állnak Kaposvár legszélső házai, ezen túl már a kaposszerdahelyi tábla. A körzetbe tartozik a cseri hegy, s a Fekete-tanya is. Télen, vagy a sáros őszi" időben csak gyalog lehet megközelíteni, hiába van kocsim, a közlekedést csu- oán a gumicsizma segíti. A körorvos munkáik nagv önállóságot követel. Az orvosi tucseri törzslakosság élt itt, a ! maguk kialakította körülmények között. Azután megkezdődött a beköltözés: jöttek a , környező községekből, a Dunántúl távoli részéről, sőt még Mátészalkáról is. Teljesen megváltozott a környék arculata. A falusiaknak alkalmazkodniuk kellett a városi körülményekhez. Ez nem mindig sikerült, emiatt gyakran volt összeütközésük egymással, a szomszédokkal, a »régi« cseriekkel, a másfajta renddel. Nehéz volt elfogadtatni velük például, hogy rendelési idő van, s lehetőleg akkor jöjjenek (természetesen nem a sürgős esetekről beszélek), vagy hogy szombat—vasárnap másutt tartanak ügyeletet, oda kell elmenni.

Nekem is kellett alkalmazkodnom. A cseriek korán kelő emberek. Hozzám gyakran munkába indulás előtt jönnek. A rendelés ezért nem reggel nyolckor, hanem hétkor kezdődik. A betegekkel egyébként soha nincs baj. Csak azokkal, akik betegnek képzelik magukat, s szeretnék, ha kiírnám őket, a táppénzért. Előfordult:

hogy váltsa ki a gyógyszert. Én meg fölkeresem a hozzátartozókat, akiknek sajnos egyetlen kérésük, hogy utaljam az öreget kórházba ... Figyelmeztetem őket, hogy az idő mindenki fölött eljár, és az ilyen légkörben felnőtt gyereküktől vajon mit kapnak majd öregkorukbari ?

Délelőtt tízig tart a rendelés. Fél tizenegykor megy el az. utolsó beteg. Azután jön egy kis öregember, aki kizárólag azért kereste meg az orvost, hogy megkérdezze: a tanácstól kapott pénzből neki miért csak háromszázat, az asszonynak meg miért ötöt hozott a postás? »Mondja doktor úr, miért van több pénzre szükségé egy asszonynak, mint az embernek?! .. .«

Vass doktor tanácstag is.

Valaki azt mondta a rendelőben várakozók közül: »Bízunk benne.« Ezzel a bizalommal könyebb hinni a gyógyulásban is.

Simon Márta

Sok évvel ezelőtt mi, újságírók is segítettünk a Somogyi Néplap terjesztésében úgy, hogy házról házra jártunk megyénk falvaiban, és magyaráztuk: mire jó ez az újság a mezőn dolgozó ember számára. Sok helyütt azonban nem kellett bemutatnunk a lapot, mert ismerték, a szomszédoktól kérték kölcsön elolvasásra, a tsz-irodán lapozgatták, csak éppen haza, a lakásra nem járatták. S hogy előfizetővé váltak, és ma jóval többen tartoznak a rendszeres olvasók táborába, mint annak idején, bizonyosan az újságnak is köszönhető. Az újságíró számára az akkori ismeretségek, beszélgetések olyan muníciót adtak, amelyhez a későbbiekben hozzányúlhatott: gazdagabb lett tapasztalatokban, életismeretben.

A régi ismerősök — úgy beszélgettünk velük, mint leendő előfizetővel vagy mint riportalannyal — bizalma később sem gyengült. Előfordul, hogy olykor csak az emlékezetben való hosszas keresgélés után bukkan rá az ember, ki az, akinek a majd egy évtizeddel ezelőtt készült fényképét leteszi az asztalra a fotóriporter. Kint találkoztunk a mezőn, a kombájn aratta táblán vágta a sarkokat kézikaszával a borostás arcú, redőzött homlokú szövetkezeti gazda. (Panaszolta, hogy nehezen bírja már a karja, a dereka a kaszát: »Ha már itt a kombájn, minek vágatják kézzel a sarkokat, nem tudom.« És ugyanő mesélte, huncut önkritikával, hogy az első kombájn megérkezésekor néhányadmagával kiállt a dűlőútra, kézikaszával, a kombájn elé: »Nem engedjük ide ezt a gépet, mert elhagyja a szemet. Majd mi megmutatjuk, hogyan kell tisztán aratni/«)

A minap Kutasról hozott levelet a posta, id. Kovács Kálmántól. A sokat látott, tapasztalt idős ember alapítója volt a termelőszövetkezetnek («■azon voltam, hogy kenyerünk legyen, én állítottam be a lófogatos vetőgépeket...«), negyvenöt éve dolgozik ebben a községben. Amiről ír, a községet érintő téma, s egyik cikkünk késztette arra. hogy ezzel kapcsolatos gondolatait papírra vesse és elküldje. A kiinduló pont ez: »A mi lapunkban, a Somogyi Néplapban az van írva, hogy a tsz termése nem lehet közpréda...« — és ehhez kötődnek a hosszú levél sorai.

Hogy az olvasó magáénak érzi lapunkat, hogy odafigyel írásainkra, szóljon az a megye bármelyik településéről — azt jelenti: érdekli mindaz, ami Somogybán történik. Véleménymondása, hozzászólása sokat segít nekünk, akik az újságot írjuk, és ha helyreigazítja botlásainkat, kiegészíti megállapításainkat, megköszönjük. Személyes tapasztalat az, ami itt következik: egy ugyancsak idős paraszt- ember az egyik írásommal kapcsolatban elmondta, hogy rosszul írtam le egy, a somogyi falvak némelyikében még föllelhető népszokást. Elmondta szépen sorjában, hogyan zajlik az igazában. S hozzátette, hogy sokat számít ennél a pontosság, mert ha most pontatlanul emlékezünk dolgokra, hogyan maradhat hiteles kép az utókornak?

Az idézett levél így fejeződik be: »A címzettnek és a Somogyi Néplap szerkesztőségének kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok.« A köszönethez hasonló jókívánságot tolmácsolunk.

Herncsz Ferenc

,Gyereknek gyerekéért**

Bizakodó intelem

,/Vem lesz szép karácsonyunk’

Madonna-arc. Szőkésbarna haj, szelíd kék szemek, törékeny test. Ez Baja Marika, csurgói húszéves. lány. S a gyerrpek sem hiányzik a karjáról; kétéves pici lánykája van. Az idén mégsem lesz szép karácsonya.

»Albérletben lakom a gyermekemmel. Élettársamtöl égy éve külön élek, mivel kislányom születése óta iszákos, durva lett. Leselkedik utánam, vádakat terjeszt rólam, s ezeknek a tanácson helyt adnak. Büntetést küldtek ki; négyszáz forintot kell befizetnem. Kevés a pénzem: albérlő vagyok, bútortörlesztésem is ván. . A meghurcolás amiatt történt, hogy elmentem szórakozni. ' A tapácstag — apámkorú ember — hívott oda az asztalához, aki csecsemőkorom óta ismer, vele voltam. Kényszeríteni akarnak, hogy megváljak a gyermekemtől? Vagy minden amiatt van, hogy sokgyerekes cigánycsaládból származom?«

Albérletében hiába kerestük, elköltözött. A családi házban sem találtuk először, a Dankó utcában. Tízen- tizenketten élnek most abban a két szobában, konyhában. Mosógép duruzsol, sült illata csalogat. Mégsem irigylésre- méltók a körülmények. Az édesanya panaszkodik:

— Tizenöt éves volt a lányom, amikor a fiú megszöktette. Gyékényesi gyerek, kőműves. Sokát szenvedett mellette a lányom, nagyon. Ütötte, rúgta, lecigányozta folyton. Pedig nem is látni rajtunk, ugye? Az igazságot kérjük magunkra is. Olyat, amilyet másókra határoznak ..,

Az igazság nyomában indultunk el tehát. Első ütünk a tanácstaghoz vezetett. Horváth János:

— Csakugyan leült az asztalomhoz a kislány akkor este a Lilla presszóban. Jóra- való gyereknek tartom. Ha szórakozni megy, a kislányát az anyjához adja be mindig, úgy tudom. És mondja: mikor szórakozzon szegény, ha nem fiatalon ?

— Okozott-e botrányt?

— Nem tudok róla. Egy idő után én bementem az étterembe a rokonommal.

A munkahelyen más a vélemény.

— Rossz munkás Baja Mária. Sok a művezető panasza rá. Túl hangos, sokat mulaszt. Csak az' apjára való tekintettel vesszük vissza újra meg újra. Az apja tizenöt éve dolgozik itt. A lánya meg ötöd- ízben jött vissza ...

A nagyközségi tanácson.

Zsirmon Józsefné főelőadó:

— Zaklatott idegrendszerű embernek ismertem meg Máriát. Rohama volt szinte, amikor bejött az irodába. Félt, hogy elveszik a gyerekét. Amikor lehiggadt pár hónap után, munkaviszonyt létesített. De a kereseténél jobban öltözik! A gyerekére nem ügyel úgy, mint ahogy azt az anyai érzések diktálnák. Előbb figyelmeztettük, aztán a lehetőségeken belüli kisebb összeggel büntettük.

És Zsirmon Józsefné nemvok nélkül mondta azt; a pana-j

szos »a kereseténél jobban öltözik«. 1974. október 4-én a nagyatádi rendőrfökapitány- ság átiratot intézett a gyámügyi főelőadóhoz. Fent nevezett személy autóstoppal Nagykanizsán, Siófokon és más helyeken csavargott; alkalmi férfiismerőseitől szállást, pénzt, ételt fogadott el. Van jelentés, hogy büntetett élőéletű társaságában látták, máskor meg a gimnázium parkjában találták három férfival. A rendőrség javaslatára vették gyermekét a veszélyeztetettek létszámába, fezekért kapott figyelmeztetést. December 2-án, a kérdéses estén pedig a rendőr vezette ki a presszóból. A körzeti megbízott azt is megállapította: Baja Mária a gyermekét felügyelet nélkül hagyta. Emiatt rótták ki a pénzbüntetést.

Üjra a Dankó utcában. A Madonna-arcú lány már otthon van, az orvostól érkezett. Dátumokat sorolok neki s helyszíneket. Lehajtja a fejét.

— Félresiklott az életem a fiatalkori botlás óta. Bár sohase mentem volna el a volt élettársammal! Nem találom a helyem, igaz. Kétszer kíséreltem meg öngyilkosságot. Az is igaz, hogy egyszer eszméletlenre ittam magam, úgy vittek be a mentők a kórházba. Sodródok ide-oda. Rossz társaságba is. A munkahelyemet sokszor hagytam ott. Hol azért, mert újra megpróbáltam az élettársammal, hol meg másutt akartam élni, ahol nem ismernek. De nem

sikerült. A kislányomat nem tudtam elhelyezni. Tőle pedig meg nem válók, inkább a vízbe ölöm magam vele együtt. . .

Tud pirulni. Még tud. Meggondolatlan, gyerekkori szökése mázsás teherként nyomja most is. Talán egész életé- ! ben. Ezen a környéken az emberek nagy része az életet -magánéletnek« fogja fel. Nem fedezi fel, hogy az életnek van más oldala is. Sok oldala. Az egyik például a munkahelyi élet. Hogy abba is lehet kapaszkodni, ha a »magánélet« kátyúba jut. Hogy a szórakozás sem csak a presszó, hanem a könyvtár, az irodalmi est is. Hány ember élhet így, mint Baja Mária, fél életet? Nem tudni.

Egy azonban bizonyos: még nincs elveszve Baja Mária számára az egész élet. A teljesség. Hisz sok tekintetben gyerek még. Fordítani a sorsán, nem is túl nehéz tán. Akarat kell hozzá. S mások segítsége. Egyszer majd akad valaki — egészen bizonyos —, aki nem alkalmi partnert lát benne. De ahhoz a valakihez méltóvá kell válnia neki is! És ezt magatartása változtatásával már most el kell kezdenie. Akkor talán a jövő karácsonykor már fényesebben ragyognak a csillagok a zöld fán. Mint a kislánya szeme, Mária!

Mert maga — ha csak »úgy lett« is — felelős érte. S azok, akik néha figyelmeztetik erre, szemmel tartva magát — nem ellenségei. Vigyázzon arra, hogy ne önmaga váljék önnön ellenségévé.

Jövőre kellemesebb ünnepeket kíván:

Leskó László