Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-25 / 301. szám
Párbeszéd és vallomás Apuci, te félreértetted — Ügy Járok ide az irodába, mint ahogy a családhoz megy 'laza az ember ... Huszonketten indultak. Hu- >zonketten szövetkeztek 1949 októberében. Tizenegyen érték meg a ne- j gyedszázados jubileumot. Az anyák, az apák elmen- j nek, de a család — mint a fa j ágai — szaporodik. Még né- j hány nap, és ez a család csak- I nem másfélezer tagot számlál. ! \z alapokat huszonketten rak- | ták le. És mint ahogy nem ál- [ modtak akkor arról, hogy az j át, amelyen elindultak, ide ve- j zet, éppúgy igen elvétve kerül j csak szóba, hogy az a két pár | ló, amely az első beruházást | jelentette, milyen örömet szerzett. Pedig, azt hiszen, többször kellene emlékeznünk. Töprengve, gondolkodva, őszinte emberi mérlegeléssel többször kellene hallgatnunk apánk, anyáink elő-előtörö múlt- 1 iézését. Vajon miért volt az, hogy amikor megérkezett az első két nár ló, órákra leállt minden munka. Mindenki ott tolongott a jószágok körül, nézeget- | te-máfegette, tekintettel, szó- ' val1 becézgette a megszerzett első közös vagyont. Mindegyiknek csak álmában— vagy ta- j Ián még ott sem — élt a vágy, I hogy »-egyszer lovam lesz«. És lám. most lett. A maroknyi csapat közös erejének legelső kézzel fogható bizonyítékaként Ma megérkezhet a legcsodálatosabb gép, s a legközvetlenebb kezelőin kívül nem jut eszébe senkinek: oda kéne menni, megnézni, örülni a gazdagodásnak. Meditálgattam, de nem ta’áltam rá különösebb magyarázatot. A huszonöt év történelméhez bizonyosan hozzátartozik ez is. Nem mosolyogtam az akkori lelkesedésen, inkább egy kicsit meghatódtam rajta. Meg tulajdonképpen — a szivem mélyén — sajnálom is, hogy ez a fajta közös ' •'tm megritkult, megfakult. Babócsay László aranydiplomás agrármérnök 76 éves. Sovány Károly juhász hatvanéves. Ketten a balatonőszödi Vörös Csillag alapító tagja közül. — Babócsay bácsi, maga hozott ide engem, igaz? | — Így volt. A piarista birtok intézője voltam. Alkalmazott juhász volt itt Karesi negyvenegyben. Ismertem a munkáját. Mondtam is neki... No, mi volt a feltétele az idekerülés- nek? — Az, Babócsay bácsi, hogy nősüljek meg. — Ügy is történt. Nem bántad meg, igaz? — Nem. Emlékszik, mikor megnősültem, maga adott pénzt kölcsön, hogy jószágot tudjak venni? Vettem egy kis növendéket, aztán lassacskán egy évig törlesztettem a kölcsönt. Kaptam egy juttatott házat, műemlék épület, abban lakom ma is. A négy gyerek kirepült, mindegyik önálló életet él... Haj, de nagyot fordult a világ huszonöt év alatt! — Azt el sem lehet mondani. Az átalakulást nem lehet szavakkal kifejezni. Ilyen jól soha nem éltek az emberek. — Akkor, eleinte nem gondoltuk volna. Igaz, Babócsay bácsi? Emlékszik, mennyit dolgoztunk? Tényleg látástól va- kulásig. — De ne felejtse, Karcsi, mindig is az első öt között volt a mi szövetkezetünk ... Két pár ló volt- az első közös vagyzyi, ma közel harmincmilliós vagyona van a nagy családnak. 180 holdon kezdtek, s január elsejétől tizenkét ezer holdas birtokuk lesz. Nyolc forint tizenöt fillért ért egy munkaegység akkor, ma száztizenöt forint az egy munkanapra jutó kereset. Leírni, megállapítani ezt milyen könnyű, milyen egyszerű! De ezek a számok történelmet hordoznak magukban. Emberi sorsok százainak formálódását, érzelmi-tudati átalakulást. Bognár Vendel és Bognár József. Apa és fia. Mindketten alapító tagok. Az egyik arról nevezetes, hogy a nagycsalád legidősebb alapító tagja, a má- j sik arról, hogy immár huszonegy éve vezetője a közösségnek. — Kilenc évig voltam az anyadisznók mellett. — Várjon csak, papa, hadd mondjam, hogy is történt az! Vettünk kocákat. Azt mondja az én apám: elfogadja őket. Te jóságos isten — mondom a Babócsay Laci bácsinak —, ne adjuk oda neki! Soha életében nem foglalkozott disznókkal, agyonveri őket. De Laci bácsi azt mondta: bízzuk csak rá. Az akkori iroda ablakából oda lehetett látni a telepre; néztük, figyeltük a papát... Soha nem volt semmi baj. — Nagyon jól kerestem abban az időben. Megvolt 700— 750 egységem évente, mellette a 4—5 prémium malac. Pedig milyen szegényen kezdtük! Aztán, mikor nyugdíjba mentem, dolgoztam tovább. Négy-öt éve, hogy már csak itthon teszek- veszek. De van itt is épp elég munka. — Mit szólt, mikor elnöknek választották a fiát? — Igen örültem néki — a tiszta kék szemet hirtelen könny fátyolozza. — Szegény cselédemberek voltunk és ilyen gyereket neveltünk, — Elmondja-e az elnök itthon a gondjait? — Ha nem is mondja, én akkor is tudom. Szegénynek van éppen elég gondja-baja. Van úgy, hogy egész héten nem jön haza ebédelni. A házban egy fedél alatt j négy generáció él. A szomszéd- | ságban ott áll a régi uradalmi magtái-. Körülötte megváltozott az élet. Az egyik legsajátosabb és az egész közösség életével elvá- j laszthatatlanul összefonódó j életút Babócsay Lászlóé. Negyvenegy évet dolgozott az őszöd i j emberek között, az őszödi em- ! berekért. Ruhát szerzett a cse- j lédeknek a háborús években,1 tejet, gabonát a nagy családosoknak — és ki győzné mind felsorolni! Az első Hangya, az 111 m — Emlékszel, fiam? — Akkor eleinte látástól va- kulásig dolgoztunk. első bolt megnyitásában, a bekötőút megépítésében benne j van a két keze munkája, s ő j volt a szövetkezet első belépő tagja. Őrzi a megyei pártbizott- ! ság egy levelét: » ... ön na- J gyón becsületesen viselkedett az elenforradalmi időszak alatt és után is ... arra kérjük, hogy szaktudásával és sok évtizedes gyakorlati tapasztalatával továbbra is segítse a mezőgazdaság felemelkedését...« Segíti azóta is. — Bognár Jóska barátom lehetővé tette, hogy dolgozzak. Teljesen egyedül élek, a gyerekek kiröpültek. A feleségem öt eve meghalt. Nekem itt van a csatádom. Úgy járok ide az irodába, mint ahogy a családhoz megy haza az ember. Sok kitüntetést, elismerést kaptam már. de nekem a legnagyobb, a legtöbb, amit az itteni emberektől. a családomtól kapok... Huszonketten indultak, tizenegyen érték meg a negyed- százados jubileumot. Még néhány nap, és ez a család csaknem másfélezer tagot számlál. De a fát ők ültették el, az alapot ők rakták le. Tisztelet nekik! Vörös Márta Hogyan telik a szabad szombat? — De jó lesz holnap! — ropogtatja a derekát a családapa a forgácsológép mellett. — Szabad szombat... Jó ötvenes, elegáns szomszédja a hét végén nem leli a helyét. Céltalanul sétál az egyik szobából ki, a másikba be, újságot vesz a kezébe, bekapcsolja a rádiót, de valahogy egyik sem tudja a figyelmét lekötni. Otthagyja a lakást, felül a városi buszra, s egészen a végállomásig utazik. Ott órákig gyalogol a gyárak s felszántott öldek között, és kapkodja a lejét, amikor az úton óriás teherautók zúgnak el mellette. — Nem így volt ez régen — dohog a nagyapa, s gyérülő emlékei közül előtolakszik egy napfényes, csípős szélű májusi vasárnap délután, sörrel, forró virslivel, és estig tartó vérbeli kuglipartival, öblös férfineveissel, vaskos élcekkel. Moso- vog könnyű izgalmú emlékein lőzve. A családapa morcos, mert yolc órakor már kiűzetett az gyból: zúg a porszívó, felesé- c rányitja az ablakot, be akar- :a vetni az ágyat és a boltba küldené. Csapkodja az ajtót a iirdőszo bábán, s csakazéftse orotválkozik meg. Az a félóra ' tálkodás, az hiányzott még :i ?ki. Délután, öt óra tájban, a te□ Somogyi Néplap levízdó előtt elnyomja a buzgóság a családot. Ul a tv- íotelban a családapa, kényelmesen kinyújtva a lábát, feje félrecsuklik. Felesége nagyokat bókol, s kezéből minduntalan kiesik a kötés. A nagyapa a kinti szürke eget bámulja, hunyorgó, öreg szemén nem látszik: ébren van-e vagy szunyókál. S amikor hazajön a gyerek — a kamaszfiú —, felriadnak. Nem értik, miért rossz a kedve mindannyiuknak? Szabad idő — szabad szombat. Az utóbbi néhány évben hihetetlen gyorsasággal nőtt az általunk szabadon megtervezhető és eltölthető idő. Az ipari üzemekben, intézményekben, hivatalokban immár a legtöbb helyen bevezették. Mind több embert, mind több családot érint. De vajon tudunk-e mit kezdeni az ugrásszerűen megnőtt szabad időnkkel? A kérdés nem harmadrangú, mert a szabadon felhasználható idő mennyiségének növekedése az igényesebb és kulturáltabb életmód megteremtésére szolgáló eszközök egyike. A több szabad idő azonban csak a minőségileg magasabb, szín vonalú életforma megteremtésének alapját jelenti, valójában csak akkor teljesedik ki, ha arra használjuk, amire való, s mindennapi életritmusunk részévé válik. Jelenleg — akárhogyan is szemléljük — a szabad idő el[ töltésének módja nagyon sok ! visszahúzó, a szabad szomba- I tok bevezetése előtti időből származó elemet tartalmaz. Az ember nem tud megszabadulni a hét egyéb napjainak kényszerítéseitől, s ezek nagy mértékben meghatározzák a hétvégék eltöltésének módját is. A szabad szombatok ebből a szempontból csak a megszokott családi feladatok átrendezését jelentik. Előbbre jön — péntek délutánra — a nagy ünnepi bevásárlás, és rendszerint szombat délelőttre marad a takarítás. Sok helyen a sza- I bad szombatot éppen ellenkező | értelemben fogják fel, s meg- í nyújtott műszakként értelme- j zik. Másodállások, »maszekolá- j sok«, kaláka s egyéb — a heti | munkához hasonló — tevé- j kenységgel telik a nap, noha ez nem általános. ! A különböző fölmérések és j időmérlegek tanúsága szerint a szabad idő eltöltésének szín- \ tere többnyire a lakás. Az a , lakás, amelynek berendezése, í fölszerelése elsősorban a mun- kás napok életritmusához iga- ; zodik. A benne lakók így csakhamar fölöslegesnek érzik a többlet szabad időt. Unatkoznak. Hiányzik valami nekik. De mi? A munka, illetve a tevékenység. A mai korban, amikor az emberek ideje sokszor percnyi — másodpercnyi pontossággal »be van táblázva«, az emberi szervezet alkotó részévé válik a rohanás, a folytonos nyüzsgés, az örök nyugtalanság. Az állandóan tettre kész figyelem, az intenzív munkatempó azonban jobban őrli, elhasználja az idegrendszert, elcsigázza az izmokat, mint korábban. A szabad időnek éppen ez a legfontosabb értelme: a megfáradt, a sok zajtól, gépzakatolástól testileg-lelkileg elcsigázott ember számára alkalom egyéniségének újjáformá- lására, vagyis amolyan szóciá- lis terápia. Jelenlegi szabadidő-tevékenységünk azonban inkább a régi beidegződéseknek felel meg. Általános tapasztalat, hogy az emberek jelenlegi igényeinek megfelelő szabadidő-eltöltési alkalmak és a társadalmilag — i az ember legalapvetőbb érdé- I ! keinek szemszögéből is — kí- I vánatos szabadidő-töltési módok nem esnek egybe. A szombatokon ugyanis éppen a mai ember megszokott életritmusa törik meg, azzal, hogy a szombati-vasárnapi órákból kiesik- | hiányzik az intenzív tevékeny- i ség. Az ember — a család — ! üresnek, unalmasnak érzi a szombat-vasárnapot, pedig a nagy vasárnapi »főzöcskézés« helyett utazhatna, hobbyjánat- j élhetne, kirándulhatna, barka- 1 rsoihatr.a. Szombaton zavartalanul lehet olvasni, magnózni, lemezeket válogatni; szenvedélyes lát tenisz-, pinn-pong- és tekecsatákat vívni. Gyakorlatilag minden jobb mint a tv- fotelban ülve a passzív, válogatás nélküli befogadásra berendezkedve. s a pukkadás'e jóllakva várni, hogy elmúljon a szabad szombat és az ünnep. Csupor Tibor ... ez nem nekünk szól... Kellemetlen időjárás — Időváltozás lesz kollégám, nekem hasogat a talapzatom ... Íj lakás — Ebben a szűk lakásban ez volt az egyetlen lehetőségünk. Gyógyszer helyett — Mi az? Elfogyott az altatószer? Magyarázat t iiuimiu c UUuiiHl-> d HUl r hl Magával mi történt? Móresre tanítottam egy huligánt.
