Somogyi Néplap, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-25 / 301. szám

Karácsonyi könyvespolc Balaton-monográfia Éppen az idén van húsz éve annak, hogy meghalt a Bala­ton tudósa a sokféle ismeretet ötvöző és sokféle tudomány­ban járatos Lukács Károly. A tóval kapcsolatos cikkeit akko­riban olvashatták a Somogyi Néplap és a Magyar Nemzet hasábjain is. Ö adott közre — még a felszabadulás előtt — egy Balaton-monográfiát, nép­szerűsítő célzatfal. Ezt megelő­zően, a század elején, harminc­két kötetes szaktudományos mű elemezte sokoldalúan a Bala­tont. , Nagy idő telt el azóta, nép­szerűbb lett a Balaton és gya­rapodott a tudomány is. Ezért üdvözöljük nagy örömmel a karácsonyi könyvespolcra tett új Balaton-monográfiát, ame­lyet dr. Tóth Kálmán szerkesz­tett és a Panoráma adott ki. Negyvenhat szerző, tudós szak­ember írta a szép kiállítású vaskos kötetet — igényes vál­lalkozásé tudományos munkát. Összefoglalják a Balaton-vidék földtudományát, a tó élővilágát, j elemzik a tó környékének gaz­dasági adottságait. Külön feje­zet foglalkozik a Balatonnak az emberi szervezetre tett ha­tásával, átfogó ismertetőt ol­vashatunk a környék műszaki létesítményeiről. Rendkívül időszerűnek érezzük, hogy fe­jezetet szenteltek a tájvédel­mi kérdéseknek is. Történések és alkotások cím alatt foglalják össze azokat a tanulmányokat, amelyek a ré­gészeti, történelmi, építészeti, népművészeti és más kulturális területeken- folyó kutatásokat összegeznek. Képet kapunk az üdülés és idegenforgalom helyzetéről, három tanulmány pedig a Ba- laton'-vidék fejlesztésének kér­déseit taglalja. Végezetül meg­ismerkedhetünk a Balatonra vonatkozó különleges rendsza­bályokkal is. A Balatonhoz igen sok szál fűz bennünket. Igazi gazdag­ságának ismertetéséhez hozzá­tartozik mindaz, amit a tudo­mányos kutatóknak is »elárul«. Ügy véljük, a monográfia a tu­dományos érdeklődés mellett jóval nagyobb körben lesz nép­szerű, s osztozik a sikerben a többi Panoráma-könyvvel. T. T. Az Őrség panasza Moldova György új köteté-1 világról, a Vas megyei őrség­ben, Az Őrség panaszában saj- ről ,melynek 'központjában, nálatosan háttérbe szorulnak a »Öriszentpéteren, fent a Baksa- dokumentum fotók, az alkotó : szeren« fél évet töltött Moldo- neve egyenesen a homályba va- A táj népének múltját és .. , .. ..' jelenét faggatta az író. vesz, pedig — s ezt magatol az ...-Az Őrség Vas megye delnyu- írótól tudom az ötletet ezek gáti részén fekszik, a megye- a képek adták az őrség felfe- székhelytől, Szombathelytől dezéséhez. S a felfedezést itt! száz, a járási székhelytől, szó szerint kell érteni. Moldo- , öt küométer távoiságra . .. va riporteri — írói módszere Földrajzi határait, a hozzá tar­áz, hogy nemcsak fölmutat va­lamit — lám itt van 1 — hanem beléhatol az élő és élettelen vi­lágba is. Az őrség panasza tulajdon­képpen írói riportsorozat egy alig vagy félig ismerős hazai Égtájak 1974. Nyolcadik alkalommal je­lent meg a külföldi elbeszé­lők műveiből szerkesztett an- tológia. Minden évben kará­csony tájt lát napvilágot, öt világrész kisepikájából kap ízelítőt az olvasó az Európa Könyvkiadó »tálalásában«. Magyarországon ismert és kevésbé ismert prózaírók szerepelnek az idén is az antológiában. Az ismertebbek közül elég Dino Buzattira, Gabriel Garda Marquezre, Peter Handkére, Alberto Mo- raviára hivatkozni. Értékíté­letül pedig elöljáróban any- nyit: évek hosszú sora óta nem változott a színvonal. Ez pozitívum és negatívum egy­szerre. Az elsőhöz viszonyítva ugyanis nemcsak az oldal­számot tekintve fogyatkozott meg a többi. Abban volt a legtöbb emlékezetes írás. Ha viszont a többi hetet viszo­nyítom egymáshoz: a jó kö­zepes minőséget eléri vala­mennyi antológia. Tehát relá­ció kérdése az ítéletalkotás a jelen esetben is. Írókra való hivatkozásunk tulajdonképpen rangsor is egy kicsit. Dino Buzatti, a nemrég elhunyt olasz író — most jelent meg az Európa Zsebkönyvek között novella­gyűjteménye — a Tatárpuszta című regényével talált utat a magyar olvasókhoz első íz­ben. Az Égtájak antológiában közölt novellája szellemes Bocaccio-utánzat. A másik »nagy név« Alberto Moravia. Kommunikáció című írásá­ban — érdekes feldolgozás­ban láthattuk a minap a te­levízióban — figyelmeztet: az üres locsogás még csak nem is pótcselekvés. Ragály, amelytől óvakodni kell! Gab­riel Garcia Marquez novellá­ja méltó az író híréhek, rang­jához: lírai próza, amit ír. Peter Handke stílusát furcsa színműveiből már megszok­hatta a magyar olvasó; most az antológiában egy meghök­kentő, kurta kis írását kapja, amely inkább ötletével, mint megformálásával fogja meg. Néhány »jóízű«, mosolyog- tató novella is helyet kapott a kötetben. Ezek közül talán Dávid Pownall angol író, Hump Macbride és az ön­gyilkosság című írása és Óta Pavel csehszlovák szerző A emlékezetét című borzongató elbeszélése. Ez a külföldön oly népszerű irányzat — a kötetben szereplő Buzatti is sok ilyent írt —■ magyar írók által nem művelt műfaj egyelőre. Valahogy nem is illik bele a folyóirataink adta keretbe. Pedig vannak érté­kei. A meghökkenteni-szán- dékozáson túl főképp az, hogy erősen támaszkodnak a szer­zők a pszichológia tudomá­nyára, mint alakjellemzési forrásra. Megrázó írás is akad az an­tológiában. Adolf Muschg svájci író szociografikus elbe­szélése és Mykolas Sluckis litván novellista Koccanásos baleset című munkája feltét­lenül az. A gyűjteményt Karig Sára szerkesztette. U Lu tozó falvakat illetően a leírá sok eltérnek egymástól. Az 1548-as tizedösszeírás tizenhat falút sorol ide, mint a német­újvári vár tartozékát: »ezeket a falvakat őrségnek hívják, és csak egy őrnagy fennhatósága alá tartoznak«. Moldova új kötete két este után könyvespolcomra került. Két esté el lehet' olvasni. A könyv egy 220-250 négyzetkilo­méternyi Magyarország fölfe­dezése. Az Őrség sem elveszett hely, nem is olyannak mutatja be Moldova. Inkább az átalakítha­tó világról tudósít. Magáról az átalakulásról is beszél. Például: hogyan kerül le egy értelmisé­gi az Őrségbe. Az egyik állat­orvost egy évre küldték oda, megszerette a környéket, és utána ott is máradt, most már a tizenkilencedik évet tölti ott. A kötet címe alapján lehet, hogy a panaszokból kellett vol­na idéznem, de ez felületes­ségre vallana, mert Őrség, — ahogy Moldova mondja — a határszéli tájegység ma már nem a régi pererhterület. H. B. Ének Igor hadáról Az orosz nép hősi eposza a XII. században keletkezett. A kéziratos nyelvemlék, amely Igor herceg hősi harcát és vesz­tes csatáját zengi — a polove- cek ellen —, felbecsülhetetlen érték. Szerzője feltehetően Igor kíséretéhez tartozott, ez derül ki a szemléletmódjából. Emel­lett művelt és képzett férfiú volt, aki ismerte korának tör­ténelmét, járatos volt a bizán­ci irodalomban, tudta a króni­kaírás módját. Az Igor-ének eredeti" kézirata Moszkva nagy égésekor, 1812-ben pusztult el, másolata azonban fennmaradt. Szerzője óorosz nyelven írta, ebből alakult ki az orosz, az ukrán és a belorusz nyelv. A három népnek tehát közös a nyelvemléke. Amikor a hőskölteményről be­szélünk, nem választhatjuk el azt azoktól a VIII, században készült mitikus, később hősies történetektől, amelyeket éne­kelve, húros hangszer kíséreté­vel adtak elő. Az Igor-ének a népi költészetből merít legtöb­bet, talán ez is az oka, hogy később évszázadokon át meg­őrizte az orosz nép. A mű a nép 1 történetében missziót vállalt: az összefogás ösztönzője volt. A szerző ezzel a szándékkal is írta. Énekelhetett volna Igor győztes csatájáról is — több volt a győztes, mint a vesztes legdrágább egész Európában című elbeszélése emelkedik ki. Mindkettő az­zal, hogy jellegzetes elégté­telt szolgáltat hősének. Tulajdonképpen a Poe-i Irányvonalat követi Gerard Prévot Aki clvesztclle az Közép- j —-, de éppen arra akarta föl­hívni a figyelmet, hogy hova vezet a széthúzás és hogy erőt csak összefogással lehet kifej­teni. Képes Géza fordította a mű­vet, hét éven keresztül. Már 1949-ben kész volt az első vál­A kötet egyik ikon illusztrá­ciója. tozat, de ezt — mivel úgy érez­te, hogy nem sikerült vissza­adnia pontosan az eredetit — megsemmisítette. így ír egy helyen az énekről: »Amikor ez a művet olvassuk, olyasféle érzés kerít hatalmába bennün­ket, mintha tokaji aszút kor­tyolgatnánk; van az Igor-ének szerzőjének módszerében vala­mi az aszúkészítők módszeré­ből; ugyanúgy gyűjti bele a századok töppedt szőlőfürtjeit az egykorú események forró mustjába. Az eredmény arany­színű, nehéz ital, valóságos ol­vadt nap, az ősi költészet má~ morító zamatéval.« Páratlanul szép Képes Géza fordítása. Szép kiállítású maga a most megjelent kötet is. Nem is választhatott volna a (Heli­kon Kiadó jobb illusztrációt az orosz ikonoknál cs a kolosto­rok képénél. S. M. EGY ÓRA Pogány Judittal Koltai Róberttel Két »gyűrűt« visel a Koltai- pár: Pogány Judit és Koltai Róbert. Az egyik a kezü­kön csillog — magam elé kép­zelem őket, de majd megfigye­lem, hogy való­ban viselik-e, a másik: a szín­ház, amely ősz- szeköti a két ember életét. Elterveztem a beszélgetést. Kerülni fogom a színházat, a szerepeket, ezekről majd csak a legszük­ségesebbeket, s többet a csa­ládról. A színház semmiképp sem kerülhető el. Próbájuk után ott találkoztunk. Délután két óra. A napsütöt­te színházparkban sétáltunk előbb. Közben riportkép ké­szült. Koltai Róbert: — Leüljünk? — Ugyan — így Pogány Ju­dit —, sose szoktunk a pádon csücsülni. Egyébként nem mondtuk még? Két hónapja lakást kap­tunk a Honvéd utcában. — Mennyit vártak rá? — Ígéretet kisfiúnk, Gábor Születése előtt kaptunk. Gábor július 2-án töltötte be máso­dik évét. — Gondolom, nagy az öröm. Az első, valóban családias ka­rácsony elé néznek ... Gábor­ra ki vigyáz ilyenkor? És egy­általán; ennyi elfoglaltság mellett jut-e idő a gyerekre? — Édesanyám és Eta, a ke- resztmama vigyáz Gáborra. Egy ember talán nem is győz­né... Pogány Judit még nem ebé­delt, Koltai Róbert háromkor újra próbál. A »Bambuszban«, a Badacsony étteremben foly­tatjuk a beszélgetést. Judit ke­zén valóban megcsillan a kari­kagyűrű, Koltai Róbert nem viseli. ' — Ritkán játszom boldog férj szerepet... A három test­őr előtt tettem a zsebembe ... Pogány Judit: — A Hamupi­pőkét egyszer véletlenül kari­kagyűrűvel játszottam. Pálfy Alice vette észre, szólt is a szü­netben ... Kettejük közül Juditnak volt nehezebb az eddig megtett út. Állhatatosan küzdött. — Mindenben ilyen állhata­tos? — Judit makacs. Amit egy­szer elhatároz, annak sikerül­nie kell. — 1965-ben szerződtem a színházhoz, s 1969-ben »tört meg a jég«. A Várj, míg sötét lesz-tői kezdődött a fölfelé íve­lés. 1970 karácsonyára kerül­tem színészi státuszba. — A házasság története? — 1968-ban ismerkedtünk meg. Másodjára sikerült a fel­vételi, akkor kerültem a főis­kolára, majd színészdiplomá­val a zsebemben Kaposvárra szerződtem, ahhoz a színház­hoz, ahol már Zsámbéki Gábor dolgozott. Vele együtt jártam a főiskolára. Molnár Piroska, Kiss István is onnan ismerős. Az első évad az ismerkedés je­gyében telt el: a színházzal, a várossal, Judittal... ÍComolyra akkor fordult a kapcsolat, amikor én átszer­ződtem Pécsre. Két-három na­ponta buszoztunk egymáshoz. Nem is ülök újabban- buszra Pécs felé, inkább a vonatot vá­lasztom. 1971 augusztus 7-én házasodtunk össze. — Azt mondta: másodjára sikerült a felvételi. Időközben mit csinált? — Beiratkoztam a vendég­látóipari és kereskedelmi főis­kolára . .. ^ — A színész, úgy gondolom, eleve játékos ember. Ki a já­tékosabb? — Én könnyelműbb vagyok. Ez a tulajdonság a játékosság­nak nem éppen a jobbik olda­la — válaszolta Koltai Róbert. — Nekem több a gondom — így Pogány Judit. — És felelőtlenebb... — fűzi az előbbihez Koltai. — A gyerekkel ki játszik többet? — Én — mondta a több gon­dot is magára vállaló anya. — Anyás. De engem is na­gyon szeret. . . — Gábor pedig erőszakos: »Anya nem megy a színházba! Apa nem megy próbára!« kel ki magából. Minden napja sí­rással itatódik át. A kabátun­kat ráncigálja ilyenkor. — A színész pedig »haza­megy« p színházba. Igaz? — Valóban, otthonunk is a : színház. — Van-e közös szórakozásuk, hobbyjuk? — Nincs — szól közbe daco­san Pogány Judit. — Koltait csak az újság és a futball ér­dekli ... Nem lehet elvinni moziba... — Éjjelente az Emke előtt megvettem a reggeli lapokat, hogy másoknál előbb megtud­jam, miről írnak. — A kicsi Gábor kedvenc időtöltése? — Napi négy-öt órán át me­sét hallgat. Elfogódottság nél­kül: és szereti a színházat. A kollégákat, Vajda Lászlót — Drunyó bácsit, Hunyadkürtyt ! — Hunya bácsit... — Vannak-e színészpéldaké­peik? Koltai: — Pécsi Sándort : nagyra tartottam... De azt hi­szem, egyedül egy színész sem »csilloghat« __ P ogány: — Dayka Margit, Kiss Manyi, Törőcsik .., j‘ Itt elbúcsúztunk. Gábor ott­hon ilyenkor alszik, Pogány Judit az - elintéznivalókat »pi­pálja« ki szorgalmasan, Kol­tai Róbert próbára indult. Horányi Barna Gyönyörűség A kapucsengőn megnyomom a legalsó gombot, Cseh Antal neve mellett. Baktatok a leg­felső emeletre. A lépcsőházban már két kandi gyermekfej ha­jol át a korláton: lesik ki jön hozzájuk. Mire kifújom magam a negyediken, csinos, vékony nő — a mama — áll a fiúk mö­gött, s tessékel befelé. A nagy szobában apuka ját­szik a sarokheverön a virgonc- kodó legkisebbel, Petikével, aki pont szilveszterkor lesz egy­éves. — ö a mi szemünk fénye. Tizenhárom évi albérlet után ő hozta meg nekünk az első igazi otthont — édesgeti ma­gához a mama, de a papa azon­nal visszaköveteli: — Engedd hozzám, hiszen az éjjel már utazom! Az asszony ölbe tett kézzel magyarázza: — Négy éve élünk így, hogy csak hetente — kéthetente lát­juk a férjemet. A 21. számú Volán gépkocsivezetője, négy éve Budapesten működik a központjuk. De mint ahogy a rosszlakásbeli nyomorgásnak, ennek is vége! Január 1-től Kaposváron dolgozik majd .. . Akkor lesz igazi az életünk! Repeső örömmel mutatja meg a másik két szobát, a konyhát, a fürdőszobát. Vi­dámak önmagukban is, de Má­riának a három gyermek mel­lett arra is futja szépszereteté- böl, szorgalmából, hogy min­den a kezenyomát viselje. Nem telik szőnyegre? Saját kezűleg készített ö olyat, hogy a leg­drágábbak ízlésességével vetek­szik. Nem telik fali szőnyegre ? Mária keze munkáját kiállítás­ra vihetnék. Nem telik az ott­hont barátságosabbá varázsló térítőre? Mária leheletfínomsá- gú kézimunkája lepipálja a pénzért kaphatókat. — Pétiké, huncutkodj egyet! — mondja Mária, s pillanatok alatt a sokgyermekes anyukák egyedüli ügyességével saját ké­szítésű kezeslábasba bújtatja picinyét, aki at hétéves Csabá­hoz totyog. — Miatta — int fejével Csa­ba felé — kellett elhagynom a textilt. Több mint négy évig dolgoztam ott, de sajnos, a gyermek megsínylette a három műszakot. Ha délelőttös vol­tam, hajnali fél ötkor vittem a bölcsődébe, ha délutános, akkor éjjel fél tizenegykor vittem ha­za. Ha pedig éjszakás műsza­kot csináltam, rohantam vele haza, hogy az akkor elsős La­cikát rendesen iskolába indít­hassam ... Én bírtam volna, csak a gyerek betegedett meg . .. Azóta is orvostól or­voshoz járok vele. Hogy meg­gyógyuljon, inkább elmentem takarítónőnek' a siketnéma-in- tézethez. Nagyon emberségesek velem, szeretem ezt a munka­helyemet is, de a gyár .. . Beszélgetésünk alatt félszem­mel ellesem, milyen habzsoló örömmel játszik három fiával Cseh Antal. Látszik rajta: az együttlét minden drága pilla­nata gyönyörűség a számára. — Megszokták már az új ott­hont? — A jót könnyű megszokni. Gondolhatja: egy 1,80-szor 3 méteres szobáért 401) forintot fizettünk havonta, meg a vizes fal... De nem is sorolom! Örü­lök inkább. Hajdani szomszéd, majd ba­rátnő érkezik. Szó nélküli el­tűnésükön csodálkozom. Kér­dem Máriái: köszönés nélkül elmentek? 4 — A, tudja, ók még olyan lakásban laknak, amilyen a mi­énk is volt. Ismerem én a »la­vórkorszakot«. Nálunk bármi­kor megfürödhetnek ... Jaj, de kifut a tej! — s törékeny alak­ja eltűnik a konyhában. Én meg nézelődöm. Jól ér­zem itt magam. Nézem a falon a gyerekek képeit. A nagyob­bik srác büszkélkedik: — Tetszik tudni, mi kitalál­tunk valami nagyon ügyeset. • Ez a ház panelból van — ma­gyaráz borzasztó komolysággal — és itt a falakba nem lehet szöget verni. Pedig a virágtar­tót, képeket szerettük volna a helyükre akasztani. De egy szög belövése tizenhárom öt- venbe kerül. Ez nekünk sok. Így jöttünk rá, hogy pici fala­pocskát a falra ragasztunk, s abba már könnyű beütni a szö­get ... Jó, mi? Később Mária után megyek a konyhába, ahol fürgén tesz- vesz, és nem fogy ki a lelken- dezésböl. — Már megvan a karácsony­fánk! Ilyen nagy még sosem volt. Kigondoltuk a helyét is. Itt már lehet szép nagyot állí­tani, elfér ... Ez lesz a legszebb karácsonyunk! Gombos Jolán Somogyi Néplapí 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom