Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-14 / 266. szám

EGYIPTOMI UTAZÁS A piramisok darcot vallott. Végül is meg­A utóbuszun k szorgai-J másán kerülgette a csacsi von- j tatta taligákat, de nem akar- j tunk kiiogyni a sikátorokból, a j leírhatatlanul színes bazárso- j rokból, a kézművesek utcács­káiból. Kairó országnyi nagy­ságú város, azt mondják, hét­millió embernek ad otthont. Egymáshoz közel lapuló há­zak mellett értünk ki a város­ból, és az ablakból végre meg­láttuk a három nagy piramist. Ám nem álltunk meg Gizeh- ben, egyelőre messzebb igye­keztünk; Memphiszbe, az egyiptomi birodalom első fő­városába. Időszámításunk előtt 3200 esztendővel Menész király mutatott erre a vidékre, 'itt akarta látni a fehér falakkal körülvett királyi palotát és Ptah istenség templomát. Az ősi várost nemcsak a leírások­ból ismerjük, szépségét még a megcsonkított kövekből, szob­rokból, épületmaradványokból sem nehéz magunk elé kép­zelni. A címben a piramisokát ígértem, nem időzhetek hát Mamphisznél, hanem gondolat­ban el kell vezetnem az olva­sót a város közelébe, ponto­sabban a Holtak Városába, Szakkarába. Piramist láttunk itt, de egészen másmilyent, mint a gizekiek. Értékét nem­csak a kora — több mint négy és fél ezer éves —, hanem az is jelenti, hogy ez — Dzsószer fáraó úgynevezett lépcsős pi­ramisa — volt a későbbiek atyja. Tulajdonképpen nem is igazi piramis ez a hatvan mé­ter magas, téglalap alaprajzú, óriás lépcsőkkel hat szintre ta­golt építmény. (Az »-igazi« négyzet alaprajzú, és sima ol­dalú.) Nem is annyira a pira­mis építtetője, Dzsószer maradt meg a világ emlékezetében, hanem a csodálatos tudású, po­lihisztor Imhotep építész, aki Dzsószer fő tanácsadója és kö­lattak három oszlopot, rajtuk faragott madarakkal. Ha meg­mozdították a madarakat, moz­dult az ajtó is... Megesküd­tek, hogy láttak olyan edényt, amelyikből állandóan csörgött a víz, szemügyre vettek verde­ső szárnyú, villogó szemű drá­gakő kakast, és még sok egye­bet, melynek fölidézésévcl már az ezeregyéjszaka meséinek birodalmába kanyarodnék. Kikerültük a távol nem tart­ható árusokat, az állataikra mutogató, kényelmes utazást ígérő tevéseket, és megcsodál­tuk a Kheopsz közvetlen szom­szédságában álló Khephren pi­ramist. A belsejébe vezető alagútban még az apróbb ter­metűnek is össize kell görnyed­nie, a magamfajta azonban, j akit kis híján kétméteres ter- I mettel áldott meg a sors, csak I négykézláb merészkedhetett a mélybe. Megvallom, csak a fél- útig jutottam el, a vészesén fogyó levegő meghátrálásra kényszerített. Így aztán nem láttam a már régen kifosztott Khephren sírkamrát, a gránit­szarkofágot. Annál hosszabb ideig gyönyörködtem a pira­mishoz tartozó, annak külön­álló völgytemplomának szom­szédságában magasodó Szfinx­ben. A kelet felé forduló, si­vatagot kémlelő titokzatos cso­dalény — a hossza 57 méter, a magassága 20, arcának széles­sége pedig 5 méter — Kheph­ren korában készült, és fölte­hetően magának a fáraónak az arcvonásait őrzi. A teste akár ; egy oroszláné, az arca egy fér­fié, a hajviselete pedig egy nőé. A tudományos magyará­zat szerint a heliopolisi nap­kultusz egyik alakját, a hori­zonton ülő oroszlánt és a nap­istent jelképező Atomot tester .a -. •. . Pálmaliget a sivatag szélép. siti meg.. öt tartják a gizehi piramisok félelmetes őréneto s valamikor mágikus erőt tulaj­donítottak neki. Nemcsak a fáraók őrzésében, hanem ab­ban is, hogy a hiedelem sze­rint a Szfinx megvédi a Nílus völgyét a Líbiai-sivatag ho­moktengerének támadásától. A Kheopsz és a Khephren piramistól valamivel távolabb mered a majdnem mindig fel­hőtlen égre a legkisebb, a Mü- kerinosz piramis. 66 méter a magassága, 108 méter az oldal­szélessége. Ezer évvel ezelőtt már megpróbálták lerombolni, nyolc hónapig tartott a kímé­letlen támadás a mesterien összerakott kőhalom ellen. Az egykori föl jegyzések szerint: ha á kifejtett követ nézték, azt hitték, a földdel tették egyen­lővé,\ha viszont a piramisra pillantottak, alig láttak pusz­títást rajta. Szerencsére fölad­ták a küzdelmet, így a mai napig is áll a valamikor vörös gránittal és finom mészkőla­pokkal borított mű. Építtetőié­ről, Mükerino6zról nemcsak azt jegyezték föl, hogy jó ural­kodó volt, honéin azt is, hogy egyszer jóslatot kapott; ké­szüljön föl rá, már csak hat esztendeig él. Az uralkodó tö­méntelenül sok mécsest készít­tetett, s meg akarta hazudtol­ni a jóslatot. Éjjal-nappal mu­latozott, le nem hunyta a sze­mét, s fennen hangoztatta, így nem hat, hanem tizenkét évig él. A tudósok megtalálták ba­zalt szarkofágját és a múmiá­ját is, ám szerencsétlenséget hozott rájuk. Angliába akar­ták szállítani, de a hajó a spanyol partok közelében el­süllyedt. Elköszöntem a pirami­soktól, s a Kairó felé vezető úton gyalogosan elindultam. Jó lett volna egyedül marad­ni az élménnyel, ha úgy tet­szik: a történelemmel, de ez az összesereglett gyerekek miatt nem volt lehetséges. Ha utólag végiggondolom, tulajdonkép­pen nem is baj. Mert Gizeh fölkavarja, elbizonytalanítja az embért. (Folytatjuk.) Pintér 'Dezső bokszot láttam filmen, fényképen a Kheopsz pira­mist, mégsem Volt fogalmam róla, hogy ekkora hatást tehet az emberre. Magasabb épület van nála a világon, de na­gyobb tömegű a mai napig fittes! Kétmillió-háromszáz­ezer kőből rakták össze, eg'y tömb két és fél—tizenöt ton­nát nyomott. Hitetlenül mére­gettem a világcsodát, hogy volt képes megépítésére az óbiroda­lom embere? Micsoda mérhe­tetlen összhangra volt szük­ség, hogy az örökké változó százezrek olyan munkát vé­gezzenek, amelynek eredménye így szembeszegül a kíméletlen idővel? Milyen számítások, eszközök álltak rendelkezésre, hogy valóság lett az uralkodó kívánságából? Kheopsz egész uralkodása alatt, körülbelül húsz esztendeig készült — előt­te tíz évig a hozzá vezető utat építették —, 146 méter magas lett, oldalainak alsó szélessége pedig 232,5 méter. Napóleon kiszámította, hogy a Kheopsz piramis köveiből egész Fran­ciaországot körül lehetett vol­na építeni egy három méter magas fallal. Kevés látszik a piramison abból, hogy mennyi mindent ki kellett állnia az évezredek során. A kincsre éhes sírrab­lók már az ókorban is meg­próbálkoztak a kifosztásával, de szerencsére ez teljes egé­szében. később sem sikerült. A leírások szerint több mint 1100 évvel ezelőtt al-Mamún kalifának feszítővasak, tűz és ecet segítségével sikerült a pi­ramisba behatolnia. A hiteles krónika nem rögzítetté, hogy a kalifa fejedelmi kincsekre lelt volna, de annál több cso­dálatos történet kapott szárny ra a betolakodók kalandjairól. Al-Mamún emberei állítólag egy boltozatos építményre ta­láltak, melyben három, már­ványból kifaragott ajtó állt, Hiába próbálták kinyitni azo­kat, minden próbálkozásuk ku A gizehi piramisok. Gerencsér Miklós Ácsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Sürgetett az idő, hiszen a rakott kéziratokat, haszonta- i naptárt újévre meg kellett lan papírnak gondolván azo- i volna jelentetni. , kát. Stancsicsnak szinte min­1 Stancsics már nem is szám- cten eddigi munkája kárba lálta, oly gyakran kaptatott veszett. Abból vette észre a föl Budára a cenzori hivatal- pusztulást, hogy a szatócsnál hoz messzi lakásától. A ké- vásárolt holmi csomagolópa- nyelmes hivatalnok uraknak Plrján a saját keze írását is- azonban nem volt sürgős. merte föl. Hagyták, hadd késsen csak Kutyaharapást szőrével, — el a naptár. Amikor már biz- munkával akarta feledtetni a tosak voltak abban, hogy le- pótolhatatlan veszteséget. Te­hetetlenség megjelentetni réz felépült, és ehhez az 1844 januárjára, kegyesen jó- örömhöz képest kibírhatónak váhagyták a szegedi cenzor vélte Mihály a veszteséget nemcsak De mert mégis bántotta a hanem dolog, nagy elhatározásra ju­pvün János reményei is szer- tott. Minden eddigi írásánál vé- ki­húzásait. Stancsics Ezzel Mihály, tefoszlottak. bátrabb, szókimondóbb Somogyi) Eééplap A huzavona idején Teréz leménnyel szándékozott , súlyos betegségbe esett, moz- rukkolni, dúlni is alig tudott. Segítő Elmondhatatlanul a be­nőikül nem lehetett meg kis- gyében volt már a császári ded leánykája sem ő maga zsarnokság, a cenzúra min­3i^ önCS‘CS l i f0gadOtt den alapvető szellemi jogot melléjük egy gondozo asz- 5 szonyt. Ez a meggondolatlan meggyalázo önkényé. Amint nőszemély se szó, se beszéd, áradt belőle a mondanivaló, sza- hangfogó nélkül megírta a !•* Sajtószabadságról nézetei f garasokért elhordta a l tócsnak a féltve őrzött, egy rabnak című hires mű­vét. Mi sem nyilvánvalóbb, mint hogy ilyen könyvet képtelen­ség volt megjelentetni az osztrák császár birodalmá­ban. Lipcsébe csempészte hát a művet — kinyomtatás vé­gett, de a nyomtatás színhe­lyéül Párizst tüntették föl. A szerző neve természeteden nem szerepelt a könyvön. Alig jutottak be az ország­ba az első példányok, óriási kalamajka támadt a hivata­los körökben. Erélyes ambí­cióval kutatták a tetteseket, kiváltképp a szerzőt. Hogy, hogy nem, a gyanú hamaro­san Stancsicsra terelődött. Szekrényessy Endre, Pest város rendőrkapitánya, elha­tározta megvallatását — kényszerítő eszközökkel. Mi­vel pedig mégsém lehetett egészen biztos a szerző kilé­tében, nem fogathatta el nyíltan, mert hátha kiderül vétlensége. Neves ember, zajt csapnak a nemzeti tábor egyébként is lármás hívei, ha igazságtalanul meghurcolják a magyar értelmiség egyik legjelesebbjét. A rendőrkapi­tány tehát egy nyájas dara­bont által invitálta baráti vendégségbe kiszemelt áldo­zatát. Stancsics azonban résen volt. A darabontéhoz hason­ló nyájassággal köszönetét mondott a számára megtisz­telő invitálásért, ugyanakkor halaszthatatlan családi teen­dőire hivatkozott. rülbelül kétezer évvel később a tudósok és az írnokok istene lett. Páratlanul merész alkotá­sa volt a későbbi uralkodók vágyának a példája. Jelbeszéd Vannak helyszínek, ame- [ lyek, ha csak puszta fényké­pekben tárulnak a néző elé, j már akkor is izgalmasak, ér- j dekesek. Ilyen például a kór­ház, a műtőre előkészítő kór- i terem, azután a műtő a fé­lelmetes, fénylő lámpakörei­vel, a műtőasztal a körülötte csillogó műszerekkel. A géz­maszkokba bújt orvosok kö­zött a lehető legkevesebb szó hangzik el, s jól érvényesül a ' jelbeszéd. Valószínű, hogy innen a címe a filmnek is, melyet a napokban vetítenek az ország bemutató filmszín­házaiban. Az emberek közötti kap­csolatok itt mások: véglete­sebbek, ünnepélyesebbek, el­ütnek a megszokott hétköz­napoktól. Mint ahogy ez a film tizennyolc éves főhősé­nek sorsában is jelentkezik: egy' fusizás közbeni véletlen baleset hozza felszínre rej­tőzködő baját, amely miatt egyik lábfejét amputálni kell. Mint gyógyászati eset is fé­lelmetes konfliktuslehetősé­get hordoz. A filmíró^ Má- riássy Judit, a kóresetből ki­indulva valóságos konfliktus­rendszert vázol: a fiú lakhe­lye — egy módos bányász­falu — "világának és a . kór­házi környezetnek az össze­ütközését, az ott kezdődő testi szerelem és egy, a kór­házban szövődő finomabb kapcsolat összeütközését, a kinti élet és a benti világ »hi- giénikusabb« összeütközését. S mindez a főhős lelkivilágá­ban épült frontokká, háttér­ként, mert a valóságos nagy kérdés a betegsége, s kama- szos vonzalma a szép, de ná­la jóval idősebb orvosnő iránt. Annyi kapcsolatot kell a játék másfél órás idejében felépíteni a rendezőnek — Luttor Mara —, hogy nincs elegendő lehetőség mindig az alapos kibontásra. De el kell mondani, hogy e jelzések, a színészi alakítások telitalála­tai révén, nagyon beszédesek. A szülők kétségbeesése pél­dául, vagy a betegek kis tár­sadalma, a különböző típu­sok felvonultatása a kórte­remben, az anyáskodó, de bu­tácska nővér megjelenése és így tovább. Jó epizódalakítá­sok építik érthetővé, színessé a nagyrészt egy színhelyei! játszódó filmet. Lehetetlen nem észrevenni, hogy a főhős jelleme mellett, betegsége mellett, társadalmi tünetekre is igyekszik ráirá­nyítani a figyelmet a játék alkotóközössége. A kórházi borítékolásra, a munkahelyi viszonyokra — például az in­duló képsorban —, vagy egy osztály szép vonzalmára a beteg osztálytársuk iránt, aki meghal. Nagyon rokon­szenves nekem, hogy a film alkotói merik vállalni az ér­zelmeket, a könnyeket és a nevetéseket, a karnaszos vá­gyakat, vagy az orvosnő ala­kításában az anyás okossá­got, szeretetet. Néhol észre­vehetők felszínes jegyek, de összességében igen meggyő­ző ennek a filmnek a való­ságábrázolása. Annyi »mű­vészfilm« fúrt már az élet »mélyrétegeibe«, s jelentek meg hősei a közöny ezer for­májú álarcában, természetel­lenes természetességet eről­tetve magukra, a természetes emberi érzelmeket intellek­tuális rezignációkra áthangol­va, hogy ez a mostani film őszinteségével — esetleges hiányai ellenére is — meg­kapó. Szépen vall, hittel és bí­rálattal a gyógyító hivatás­ról. Két orvostípust vonultat fel. Egy anyagias fiatalem­bert, aki látszatközvetlenke- dő, és egy orvosnőt, aki szil­veszter éjszakáján estélyi ru­hában rohan a kórházba, és gyógyít hite, tudása szerint. Tévedés ne essé, egyik sem véglet. Mindkettővel találkoz­hatunk mindennap. S milyen jó lenne, ha csak az utóbbit jellemezhetnénk. Az ő helyt­állásáról, példamutató lelki­ismeretességéről kellene csak vallani mindazoknak, akik­nek ez a dolguk, s nem kel­lene az előző típus néha vég­letes túlkapásainál. is meg­állni időnként. Tröszt Tibor Miniszteri rendelet a szarvasmarhatartásról A Magyar Közlöny 83. szá­mában megjelent a pénzügy- miniszter, valamint a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter együttes rendeleté ás két rendeletmódosítása. A szabályozások főként az állat­tartó gazdaságokat érintik, fejlesztésükhöz újabb lehető­ségeket biztosítanak. Tudta hát, hogy komoly, veszedelemmel játszik, ami-, kor a Rendőrség alapos gya­núja ellenére Pozsonyba, az, éppen zajló országgyűlés, színhelyére utazott. Titkos, módon elegendő példányt jut-, tatott el könyvéből a diéta, (az országgyűlés) városába, és, arról is gondoskodott, hogy a( követek kézhez kapják mun-| káját. , Műve óriási szenzációt kel-1 tett. írásáról beszélt minden-1 ki: lelkes viták zajlottak gon-1 dolatairól az országgyűlés1 tagjai körében, s azon túl, Pozsony politikai társaságai-1 ban is. A siker még az ő mindig l bizakodó elképzeléseinél isi nagyobb volt. A rendőrségi jobbnak látta, ha nem boly-l gatja az ügyet, mert feltéte-l lezése szerint ekkora akciót! csak igen befolyásos emberek! mernek megkockáztatni. I Valóban, Stancsics Mihály! merész cselekedete fölért egy< jól szervezett országos poli-! tikai megmozdulással. < Szaporodott a pesti külvá-! ros lakossága, rengetegen hú­zódtak a sanyarú pusztai! sors elől a jobb megélhetés! reményében az Orczy-kert! mögötti környékre. A jövevé-! nyék közé bűnözők is ke ve- ! redtek, s ezek kirabolták. Stancsics házát. Sürgősen la-J kast cserélt, mielőtt még na-J gyobb baj történne. ' (Folytatjuk-) I Szabályozták az olyan ál­lóeszközök átalakítását, ame­lyeket eredetileg nem szarvas- marhatartásra építettek, de a szakosított fejlesztés, vagy más üzemi indokok miatt a létesítményt a továbiakban ennek az állatfajnak a tartá­sára akarják felhasználni. Az ilyen irányú átalakításhoz a gazdaságok férőhelyenként 2000 forintos, egyes esetekben 1500 forintos állami támogatást vehetnek igénybe. A rendelet szabályozta, mi a teendő az üzemviteli támo­gatás igénylésénél abban az esetben, ha a tsz tehénállo­mánya a 200-at meghaladja, és az állomány egy részét hús­irányú tartásra szakosítják, másik részét pedig továbbra is kettős hasznosításban (tej— hús) tartják, vagy ha a tel­jes tehénállományt hús irány­ba kívánják hasznosítani. Azokban a kedvezőtlen adottságú gazdaságokban, ahol az állományt hús irányba sza­kosítják, az átállás miatt el­marad a fejősből származó tejárbevétel, s ez nehéz anya­gi helyzetet teremtene. A be­vételi kiesés ellensúlyozására a vágóállat- és tenyészállat­érték árbevétele után az ed­digiekhez képest megemelt, kétszeres összegű árkiegészí­tést vehetnek igénybe ezek a gazdaságok. Az eljárás szabá­lyait a rendelet részletesen meghatározza. A? új szabályozás szerint a szakosított szarvasmarhatar­táshoz abban az esetben is ad­ható fejlesztési hozzájárulás, ha a kedvezőtlen adottságú üzem hizlalás céljára létrejött társulásba tagként akar be­lépni. Ezzel egyrészt a ked­vezőtlen adottságú tsz-ek szak­mai fejlődését, a társulások­ban való részvételét tették le­hetővé, másrészt elősegítették a koncentrált hizlalótelepek kialakítását. »

Next

/
Oldalképek
Tartalom