Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-10 / 263. szám
Madarász Emil emlékére E vers kereken 50 esztendeje született, poétája egy akkor húszesztendós fiatalember, Madarász Emil, akire most tisztelettel emlékezünk születése 90. évfordulóján. Madarász Emil Szeged környékén született, s az ott tanult népdalok, népballadák egyszerűsége és tisztasága mindvégig meghatározója volt költészetének. Verseinek formáját tudatosan fejlesztette, s egyre kitartóbban tanult. Ugyanígy járta ki a politika iskoláját is. Amikor a tanítóképzőt elvégezte, az úri Magyarországon nem kapott munkát — se falusi, se városi, semmiféle iskolában. Egy budapesti magániskola alkalmazottja lett Budapesten, s ott találkozott a munkásosztállyal, ott ismerte meg a munkások nyomorát. Az első világháború kitörésekor behívták katonának, evekig jártai a frontot, súlyosan megsebesült, majd hátországi szolgálatra osztották be. Itt érté a forradalom. Tagja lett a katonatanácsnak, s a Tanácsköztársaság j idején ismét a frontokat járta, de már nem mint »kény- szerbaka«, hanem mint a forradalom lelkes katonája. Amikor a Tanácsköztársasá- i got vérbe fojtották, mint sokan mások, ő is Bécsbe emigrált, s mint másokat, internálták őt is. Ott, az inter- nálótáborban -írta egyik leghíresebb versét, a Csepelt. Mint tudjuk, a Magyar Tanácsköztársaság megalakulása után Lenin szikratávírón üzent a csepeli munkásoknak és Csepelen át a proletár forradalomnak. Ezt /íz üzenetet idézte a költő abban a történelmi helyzetben, amikor Csepel hallgatott, mert hallgatásra kényszerült. De tudta a költő, hogy ha majd eljön a történelmi pillanat, Csepel ismét szól, Csepel kiáltani fog! 1922-ben Madarász Emil Moszkvába emigrált, s a magyar irodalom értékeinek igyekezett egyre több hívet toborozni. Közben írt is; akkoriban készült szinte látnoki an gyönyörű verse, a Szovjet hajók. A vers arról szól, hogy vörös lobogók díszei alatt egy csapat hajó fölúszik a Dunán, ott húznak el Üj- pest. Budapest, Csepel alatt. Bevált a látomás; ilyen szovjet hajók hoztak szovjet földről búzát és gépeket a magyar gyárak újjáépítésére. Ugyancsak akkoriban írta talán legjelentősebb művét, a Tanácsköztársaság dicsőséges harcainak, harcosainak emléket állító, Csihajda című verset. Hosszú-hosszú emigráns évek után, Madarász Emil 1946-ban tért haza, s Budapesten több mint másfél éven at a Szovjet Hadsereg magyar nyelvű lapjának munkatársa volt. majd visszatért a Népszavához, ahol első versei — közöttük az általunk is idézett költemény — megjelentek. Én még ismertem őt. Nagyon öreg volt már. de 1957 után fiatal költőkkel vállvetve igyekezett az ellen- forradalom által letaglózott magyar irodalom zsibbadt ereiben megindítani a vérkeringést. Élete, költészete a proletariátusé. \ S. L. Madarász Emil Találkozás Öt óra; ködös őszi reggel; Az utca hangtalan során Munkából jön egy gyári munkás Munkába megy egy gyári lány. . A falak mellett lépegetnek Mindkettő alszik még talán — fejet lehajtva jön a férfi Fejet lehajtva megy a lány. S ha valahol majd összeérnek, Megnézik egymást, azután Szó nélkül megy tovább a férfi, Szó nélkül megy tovább a lány ... Busók. Kurucz D. István festménye. (A kaposvári Vaszary Terem kiállításának anyagából.) Út az irodalomhoz A legnépszerűbb műfaj: a memoár Nemzetközi olvasáskutatási konferencia Budapesten Az Állami Gorkij Könyvtár Beszélgetés hazánk legnagyobb idegen nyelvű gyűjteményéről Magyarország legnagyobb idegen nyelvű irodalmi gyűjteménye az Állami Gorkij Könyvtár. Értékes könyv, kotta- és mikrofilm-hangtárai mellett, a könyvtár jelentős nemzetközi kapcsolatai segítik az irodalmat és művészeteket kedvelő olvasók igényeinek kielégítését. Sándor László 1966 óta igazgatója a Gorkij Könyvtárnak. Tőle kértem tájékoztatót a könyvtár állományáról és arról a sokoldalú tevékenységről, mellyel aktívan is részt vállalnak kulturális életünk fejlődésében. — Néhány jellemző adatot kérünk a könyvtárról. — Könyvtárunk fiatal — , még húszéves sincs —, adatai I is szerények; 160 ezer kötet l könyv, 26 ezer kotta, 6 ezer hanglemez, térképek, mikrofilmek — összesen 180 ezer j könyvtári egység ma a Gor- j kij Könyvtár tulajdona. Ala- I pításakor elsődleges feladatá- i nak az orosz nyelvű irodalom j népszerűsítését tartották. Az 1960-as évektől ez a feladat bővült: könyvtárunk általános, j idegen nyelvű könyvtárrá fejlődött. hasonlóan a híres | moszkvai össz-szövetségi Álla- ' mi Idegennyelvű Irodalom I Könyvtárához, amely több milliós idegennyelvű könyvál- \ lományával egyedül áll Euróbán. MÁTYÁS FERENC Vadludak í Fönn szállnak a vadludak, I irányt a vezér mutat, V-betűt írnak az égre, ! dért jeleznek, s viszi Délre, Hortobágyról Gemencére az őszi szél szárnyukat. Csőrük csirreg, gágogat, elhagyják a lápokat; fútsünk be a kemencébe, nagy az erdő szerencsére, lobbantsunk a merev égre piros nyelvű lángokat! Csak te hallgatsz itt magad, nem szedheted sátradat; öreg varnyú, szíved égve lobban, fekete pernyéje rakódik az őszi éjre, s betakarja hült nyarad. Elszálltak a vadludak, utánuk lemegy a nap, árnyék marad csak az égen, az este is feketében — s egy kunhalom tetejében a vén puli rámugat. I — Tizenhat nyelven gyűjtjük a könyveket, de lehetőségeink szerint minden nyelven vásárolunk. Ma már 50 nyelven találhatók nálunk irodalmi és művészeti alkotások. Humán könyvtár vagyunk, ez természetesen meghatározza gyűjtésünk módszereit. Elsősorban szépirodalmi alkotásokkal, művészeti szakirodalommal, filozófiai, nyelvtudományi könyvekkel gyarapítjuk állományunkat. Jelentős népzenei gyűjtemény is tartozik könyvtárunk tulajdonába. Hangtárunkban 180 híres embernek — például Leninnek, Gorkijnak, Solohovnak — a hangját őrizzük. — Milyen szolgáltatásaik vannak'.’ — Legjelentősebb a kölcsönzés, amellyel közvetett módon az egész ország lakosságának rendelkezésére állunk. 250 vidéki könyvtárral állunk kapcsolatban ; számukra félévenként megküldjük állományunk gyarapodásáról a jegyzéket, s ilymódon pontosan tudják tájékoztatni az olvasókat arról, mit kérhetnek tőlünk. A könyvtárközi kölcsönzés útján, postán megrendelhetik a szükséges könyvet vagy kottát- Ha olyan igény érkezik, amelyet Magyarország egyetlen könyvtárából sem tudunk teljesíteni, kapcsolataink lehetővé teszik, hogy a világ bármelyik könyvtárából másolatot kérjünk. — Hogyan történik a hangzése? — Nem kölcsönzünk sem fővárosi, sem vidéki lakos részére hanglemezt és mikrofilmet. Ezeket a hangstúdiónkban bárki meghallgathatja, illetve a mikrofilmről másolatot készíttethet laboratóriumunkban. Hasonlóképpen csak helyben olvashatók a folyóiratok, amelyek 500 különböző nyelven érkeznek könyvtárunkba. Tájékoztató szolgálat működik külön a könyvtárban és külön a kottatárban; minden érdeklődőnek eligazítást, segítséget nyújtunk munkájához. Szeretném megjegyezni, milyen örvendetes fejlődés tanúi a könyvek: az ország különböző részeiből hozzánk érkező kérőlapok azt mutatják, hogy az Állami Gorkij Könyvtár olvasóit tekintve, lassan megszűnik a különbség a főváros és a vidék között. — Másik jelentős szolgáltatásunk az audiostudiónkban folyó nyelvgyakorlás lehetősége. Kezdők és haladók 21 nyelven folytathatják önállóan a nyelvtanulást. Magnetofon- és fülhallgatók segítségével nyelvgyakorlatokat, illetve szépirodalmat hallgathatnak a kívánt nyelven. — Milyen új feladatokkal bővült tevékenységi körük? — Elsőként említeném a nemzetiségi báziskönyvtárak patronálását. Kormányunk nagy figyelmet fordít a hazánkban élő nemzetiségek nyelvkultúrájának megőrzésére, s ehhez próbáltunk a magunk eszközeivel segítséget nyújtani. A hazánkban élő nemzetiségek számára úgynevezett báziskönyvtárakat létesítettünk; kéthavonta ajánló jegyzéket küldünk ki: ezekben pontosan megtalálhatják a külföldön megjelent könyvek, folyóiratok címét, szerzőjét. •. A nemzetek egymáshoz közelelemezek, mikrofilmek kölcsön^ t(jése nem valósítható meg kulturális ismeretek nélkül. Szeretnénk hinni, hogy Ady és József Attila hőn áhított gondolatának megvalósulásához — »rendezzük végre közös dolgainkat« — szerény eszközökkel ugyan, de könyvtárunk is hozzájárulhat. L. I. Mi a könyv szerepe a különböző társadalmi rétegekhez tartozó emberek életében? Hogyan formálja a könyv a gondolkodásunkat, magatartásunkat, ismereteinket? Milyen indítékok alapján választjuk, ki olvasmányainkat? ízlésünket, tájékozódásunk irányát mennyire befolyásolja az életmód, az életforma és az iskolázottság? — ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatják az olvasáskutatás fiatal tudományágának művelőit. Ez a világszerte fellendülő új tudományág hazánkban már szép eredményeket mutat föl. Ennek elismeréseként — ez év októberében — Budapesten rendezték meg az európai szocialista országok olvasás- kutatási konferenciájátA gondos szervezésre vallott. hogy a részt vevők kutatási tjmájuk referátumát előre elküldték, így a vitaalap eleve rendelkezésre állt. Emrek ellenére megmutatkozott, hogy milyen nehéz egy új tudományágban az együttes indulás; eltérő a terminológia (ugyanazok a szakkifejezések más-más jelentést hordoznak), különbözőek a kísérleti módszerek, s így a kapott eredmények is nehezen hasonlíthatók össze. Éppen ez tette szükségessé a találkozót. Leginkább a magyar és lengyel kutatók munkája volt egybevethető, s ezáltal termékenyítő, ám e találkozó nélkül eddigi munkájuk hasonló volta sem derült volna ki. A megbeszélések középpontjába az ismeretterjesztő irodalom, illetve a széppróza befogadásának kérdése került. Érdekes módon az elsőnél sokkal könnyebbnek látszott a módszerek és eredmények összevetése, mint a másodiknál. Az ismeretterjesztő művek sorában — a népszerűség szempontjából — általában az első helyen állnak a történelmi művek (és ezek közül is az önéletírások, naplók, életrajzok), a másodikon az úgynevezett »tanácsadó könyvek« (vonatkozzanak akár az életvitelre, a nevelésre vágj» a hobby-tevékenysé- gek bármelyikére), és csak végül következnek , a műveltség egyéb ágazataiban informáló munkák. A történelem s kivált a memoárirodalom iránti érdeklődést magyarázza, hogy sokan az eseményességet, a »mesét« keresik a történelmi munkákban is, az önéletleírá- sok kedvelői pedig azok az olvasók, akik* »igaz mesét«, megtörtént tényeket akarnak olvasni »kitalált fikciók« helyett. A memoár különben is közel áll a szépirodalomhoz, olykor bele is tartozik (ha például írói önéletírásról van szó), de többnyire hidat jelent a tudomány és szépirodalom között. Az az olvasói réteg, amely ezeket a műveket kedveli, a szépirodalomból is előnyben részesíti a történelmi regényt. A referátumokból, vitákból az is kiderült: Kelet-Európa népeinek hasonló sorsa nemcsak rokonjellegű történelmi műveket hozott létre, hanem egyező érdeklődésű olvasókat i látszó esemény szem- nél egy hihetetlennek parkosított Puskin tér- í és fültanúja voltam. Egy fia- | talember a hömpölygő tömegben udvariasan utat kérve igyekezett előre. Előtte középkorú férfi ballagott, hóna alatt vastag könyvcsomó. Egy könyv a sok közül kicsúszott, lepottyant a földre. A fiatalember észrevette, lehajolt, és átnyújtotta a könyvet. — Parancsoljon — mondta a középkorúnak. — Elhagyott egy könyvet. — Ó, köszönöm! — hálálkodott a középkorú. A parkban valamennyi pad foglalt volt• Öregemberek, öregasszonyok ültek mindenütt. Csupán az egyik pádon beszélgetett két atlétainges fiú. Elsétálva a tömött padok előtt, szomorúan tapasztaltam: üres hely sehol. És ekkor csoda történt! A két atléVlagyimir Poljakov iMat palátok tainges, ültéből fölemelkedve, kórusban így szólt: — Parancsoljon, foglaljon helyet! A pádhoz odajött egy aktatáskás férfi, és azt kérdezte: — Nem mondanák meg, merre található a Malaja Bronnaja utca? — Ö, kérem — ugrott föl az egyik —, menjen csak egyenesen előre. Jobbra talál egy kis átjárót, s majd a Nyikitin kapunál, ott a sarkon, ahol a Drámai Színház reklámtáblája villog, ott találja a Malaja Bronnajat. — Ngyon szépen köszönöm — hálálkodott a~z aktatáskát. — Szóra sem érdemes — legyintett a fiú, és udvariasan elköszönt. Mindezek láttán valami ismeretlen, eddig soha nem tapasztalt melegség önti el. No lám! Szidják a mai fiatalokat és íme, itt a bizonyíték! No, csak szóljon valaki ellenük! Ahogy így berzenkedek és ámuldozok magamban, odalép hozzám egy ifjú hölgy, megragadja a galléromat, és így szól: — Na, pu colás innen, apuskám! Mit bámészkodik itt? Maga nincs benne a forgatókönyvben ... Nem látja, hogy itt filmfelvétel folyik? Baratc Rozália fordítása is. Az élmények egyezéséből a befogadás hasonlósága is következik. Az ismeretterjesztő és a szépirodalom kapcsolódása a történelmi művek kedvelésének fokán szembeötlő, és az olvasóvá fejlődés első fontos lépcsője. A modern szépirodalom befogadása viszont már megkülönböztető tényező és sok nyitott kérdést hoz; kik, miért, hogyan jutnák el hozzá? És mennyire értik meg? Hiszen — nemcsak tematikájában, hanem formailag is — modern mű szövegében nem, mondja ki teljes gondolati közlendőjét, inkább csak képzettársításaival terel a megértés felé- (A magyar, a szovjet, a lengyel és a bolgár kutatócsoport elhatározta, hogy egy Sánta-, egy Örkény- és egy Móricz-no- vella összehasonlító tetszés- és értésvizsgálatát elkészíti saját olvasóinak mintavételében.) A modem irodalom befogadásában nagy az iskolázottság szerepe, ám mégsem mindig döntő. A szovjet küldött például arra az érdekes részmegfigyelésre emlékeztetett, hogy az egyetemet végzetteknél a szépirodalom iránti érdeklődés csökken. (Szabad idejükből valószínűleg túl sokat leköt a szakmájuk irodalmával való lépés tartás.) Mindenképp biztos azonban, hogy ismeretszerzés és esztétikai élmény nehezen határolható el, s hogy az olvasók többsége — a prózai műveknél — együtt keresi a kettőt, kivéve azt az olvasói csoportot, amely a könyveket pótkielégülés, a napi élet egyhangúságából való menekvés végett veszi kézbe. Ez utóbbiak a kalandregények, krimik kedvelői, akik ha igazi irodalomhoz jutnak, abban is csak az eseményeket követik, s nem a gondolatot. Itt érkeztünk el a »ki hogyan ,olvas?« kérdéséhez. Éz talán még izgalmasabb és talányosabb mint az, hogy ki »mit s miért« olvas. Mivel az olvasási kultúra valamennyi képviselt országban fejlődik (a lakosság tekintélyes része könyvtárlátogató), fölmerült a könyvtár- fejlesztés útjainak kérdése is, mégpedig egységes elvként hirdetve: »teljesítőképes«, nagy könyvtárakra van szükség, amelyek gazdag könyves folyóiratállománnyal vonzzák a látogatókat, kellemes környezetükkel helybenolva- sásra csábítják őket, s kisebb települések klubjaiba pedig sűrűn cserélt letéteket juttatnak el. Bármilyen fontos szerepet játszik a művelődésben az egyén életmódja, életformája és befogadási képessége, a könyvtár — mint elérhető és igénybevehető lehetőség — mindezekre hat. Szóba jött a napi sajtó, a tömegtájékoztatás, s itt elsősorban a tévé szerepe. Elhangzottak pro és kontra értékelések. A legtárgyilagosabb Katsányi Sándor megállapítása volt, aki 1200 szakmunkással készített interjúra alapítva bizonyította, hogy a »történelmi fogalmak ismerete, tisztánlátása, a meghatározási készség nem fejlődik tovább a , tele-kommunikáció hatása alatt«. •.. »viszont ez a készség rendkívül szoros összefüggést mutat az olvasással.« A tv szerepe tehát igen nagy az informálásban, a tények megismertetésében. Rendszerezni, földolgozni, az ismereteket helyükre tenni, vagyis valóban művelődni azonban csak a könyvek segítségével lehet. B, £ Bencze József Anyám Fagyos sörényű reggel, kerge szelek a fákon, jaj, az én legszebb tulipánom le ne taroljátok- Meddő csillagoktól zúzmara érik, éveidért, anyám, vadlúdgyászos szél sír. Hozok bundás kendőt, derekadra szép szoknyapántot, fagyos sörényű szelek, jaj, le ne taroljátok!
