Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-10 / 263. szám
A leilei párt-vb tükrében A politikai műveltségért Nem az általános elvek ismételgetése, az • általában összefoglaló, kevés konkrétumot tartalmazó tárgyalás volt a cél, hanem a helyi viszonyok gondos elemzése, a kritikus értékelés és önértékelés a közművelődési párthatározatnak megfelelően. Így jellemezte a fonyódi járásban megtartott párttaggyűléseket — amelyeken a közművelődós volt a fő napirendi pont — Tóth József, a járási pártbizottság titkára. » A balatonlellei községi párt- bizottság végrehajtó bizottsága példás alapossággal, igen korszerű témacsoportosítással elemezte a közművelődós helyzetét és a fejlesztés feladatait. A párt-vb elé került előterjesztés — még a népművelés »szakmódszertani« szempontjait is figyelembe véve — szinte önálló tanulmány a község' művelődéséről. Balatonlellén igen sokat fejlődött a közművelődés, elsősorban a tartalmi munka. Helyes arányok alakultak ki az ismeretterjesztésben, a kulturált szórakoztatásiban — korábba:^ ugyanis szinte csak egyoldalúan a klubra és az ifjúsági parkra korlátozódott a szervezés. Nagjt része van , ebben Miklós József népművelőnek, a művelődési ház igazgatójának. A balatonlellei kommunisták elégedettek az eredményekkel de — miként ezt a nagyközségi párt-vb ülése is tükrözte — nem restelltek szólni a hiányosságokról és a tennivalókról. Úgy elemezték a község közművelődését, hogy annak középpontjában a művelődési ház tevékenysége állt, de hangsúlyozták az egyéb területek szerepét is. Elsősorban az ipari üzemekre, gazdasági egységekre gondoltak. Nehéz, mondhatni többfrontos feladat áll a leilei pártbizottság és pártalapszervezetek előtt. Egy szóban így lehet kifejezni : szemléletformálás. S ezt a feladatot igen világosan határozták meg az alapvető kérdésekben. Itt van például a művelődési ház közös fenntartásba vétele. Horváth Árpád tanácselnökkel, a párt-vb tagjával beszélgettem erről az erőfeszítésről. Elmondta, hogy többször fölvetették már a közös fenntartás szükségességét, de mindeddig közömbösen fogadták. Ök viszont — ha lehet így mondani — »nem adják fel« a harcot, és nemcsak az anyagiakra korlátozva kívánják folytatni. Nagyon tetszik* az a határozat, amely a szabad idő hasznos eltöltését célozza. Olyan kérdés ez, amelynek fontosságáról különböző szinten és fórumon rendkívül sok szó esik, de a mindennapi valóságban kevésszer érhető tetten a szabad idő hasznos, célszerű felhasználása.. A végrehajtó, bizottságnak az az állásfoglalása, hogy a helyi, munkahelyi vezetők elsősorban személyes példájukkal adjanak ehhez indítékot, ötletet a dolgozóknak. Azt hiszem, világosan kitetszik ebből, hogy a közművelődéibe való részvétel minden vezető számára politikai felelősség is. S erre a felelősségtudatra apellálnak akelőadásoknak, összejövetelek nek. S ez Leltért, a Bala Levelet írt a Lonlka-hegy- ről egy idős, házaspár. Lengyel Ferenc és felesége. Elpanaszolták, hogy idős korukra szinte magatehetetlenek; egyedül élnek. Szeretnék szép szőlőjüket, gyümölcsösüket értékesíteni. Levelükben utalnak arra, hogy az övékkel szomszédos a kórház munka- terápiás gyümölcsöse, tehát célszerű volna a két területet egybevonni. Beszéltünk a kórház gazdasági igazgatójával, Danes Sándorral, aki közölte: semmilyen lehetőségük nincs ilyen jellegű vásárlásra. A Kaposvári Városi Tanács szociálpolitikai . főelőadójával, Kasza Józsefnével fölkerestük Lengyeléket. Szólítgatásaink- ra Lengyel néni jött ki a házból. örült, mikor mondtuk, hogy segíteni jöttünk. Bevezetett a lakásba. Nyolcvanhét éves lérje a bevetett ágyon felöltözve feküdt. Kasza Józsefné érdeklődött az idős házaspártól, hogy miből és hogyan élnek. Kiderült, hogy 1200 forint nyugdíjat kapnak. — Most kellene a pénz, mert ki tudja, med- lig élünk — mondja Lengyel néni. Kasza Józsefnével arra a megállapításra jutottunk, hogy sokkal inkább gondviselőre lenne szükségük, mint a terület azonnali eladására. A 73 éves idős asszonynak megerőltető a bevásárlás is. Mindketten próbáltuk meglelni a nyomot a rokonokhoz, a jóbarátokhoz. — Az emberek gonoszok — hallottuk. — Próbáljanak segíteni rajtunk! Magyaráztuk, hogy mi lenne a segítség; szóba hoztuk a varosba költözés lehetőségét is. Első pillanatban jónak találták. — Kertes házat vennénk, orvos és bolt közelében. , Később: — Itt szeretnénk élni továbbra is, mert itt jó a levegő. Nem tudtunk velük zöld ágra vergődni. A segítő szán- lék kevés. Elmondták, hogy ■ városi tanács adóügyi csoportja is készségesen segített nekik. — Megírták helyettem az adócsökkentési kérvényt. Az a fiatalember megígérte, hogy fipvít. Ki is töltötte a nyom’ nyt... De hogyan tegyenek valamit az érdekükben az illetékes szervek, ha ők, ezt nem akarják? A szociálpolitikai főelőadó állásfoglalása érthető: — Nem szorulnak szociális segélyre, hiszen sokan boldogok lennének, ha hozzájuk hasonló anyagiakkal rendelkeznének. Kasza Józsefné fölkereste a tanács igazgatási osztályának gyámügyi előadóját, hogy kísérjék figyelemmel ők is az idős házaspár sorsát. G. J. kor is, amikor a felnőttoktatás fejlesztését tűzték ki célul. Az általános iskola nevelőtestületének lelkes munkájával szép eredmények születtek eddig is, melyet a lemorzsolódás elenyésző aránya is bizonyít. Célul tűzték ki: az általános- iskolát nem végzett felnőtteket rábírják arra, hogy saját érdekükben folytassák az egykor félbehagyott tanulást. Balatonlelle egész megyére, sőt nem egyszer országos körre ható rendezvények színhelye — nyáron. Itt van például a szövetkezeti néptáncegyüttesek találkozója, itt a Kapoli- tárlat. A Déryné Színháznak valóságos »bemutató színháza« a művelődési ház. Az ismerétterjesztés, főleg a zenei, igen sokat fejlődött, eredményes a klubélet is. A községi párt-vb szerint ezen a »nyomvonalon« haladva, az eredményeket megőrizve azonban tágítani kell a kört, az ismeretterjesztésben nagyobb teret kell kapnia a világnézeti tematikájú, politikai vélejnényt formáló *lek- t&iparti községben, ahol nyáron rendkívül nagy a vendégjárás, ahol az emberek nemcsak szobákat adnak ki, hanem természetesen szót is váltanak külföldiekkel, igen fontos. Korántsem azért, hogy az itteni emberek — főleg fiatalok — elzárkózzanak bizonyos vélemények vagy tévhitek elől, hanem azért, hogy értelmes, meggyőződésen alapuló kritikus párbeszédet folytathassanak. S mindebben igen nagy szerepe van az olvasómozgalomnak is, amely — eredmé- hyei ellenére — még nem eléggé vonzza a község fizikai dolgozóit. Sokat segít majd ebben a — sajnos többszörösen csúszó határidővel épülő — folyóiratolvasóval felszerelt könyvtár. Persze önmagában ez sem old meg mindent. Hatékony propaganda kell a politikai ismeretterjesztő művek mellett, s ez is égetően fontos közművelődési feladat. A fentiek talán érzékeltetik azokat a »frontokat«, amelyeken a lellei kommunistáknak elsősorban személyes példával, türelmes kitartással — nem is mindig látványosan, hanem mindennapi aprómunkával — küzdeni kell. A párt-vb ennek a vállalásáról tett meggyőző tanúságot. Tröszt Tibor Hímzések Marcaliból Egy éve nyitotta meg kézimunkaüzemét a marcali áfész. A vezetőtől, Kovács Mihályné- tól érdeklődtünk az üzem munkájáról. Elmondta, hogy az idén kilenc és fél hónap alatt több mint egymillió forintnyi értéket termeltek, illetve értékesítettek; szocialista brigádot alakítottak, bedolgozókat foglalkoztatnak. 70 nyugdíjas, csökkent munkaképességű, illetve egyedülálló személy és olyan háziasszony talál náluk kereseti lehetőséget, aki az otthonához van kötve. Havonta a végzett teljesítménytől függően 500—1600 forinthoz jutnak így a bedolgozók. Az üzemben kötöttáruként elsősorban gyermeksapkákat készítenek. Ezeket Veszprém és Zala megyébe, a Balaton menti üzletekbe meg Kaposvárra, Dombóvárra és Tabra szállítják. Másik fontos munkájuk a népi hímzés. Az előnyomott anyagokra matyó, kalocsai, sárközi,' buZsáki és karádi hímzést készítenek. Különösen Lenner Lajosné és Pintér Lajosné munkáját tartják kiválónak; Pintérné a matyó hímzések mestere. Az üzem szocialista brigádjának vállalásai figyelemre méltóak. Miután a sablonok sokba kerülnek, az asszonyok vállalták például, hogy sab- lonszűrással elkészítik a mintákat — ezzel évenként 4—5 ezer forintot is megtakarítanak. Nemrég bekapcsolódtak a könyvek árusításába, és' részt vettek a szocialista brigádok vetélkedőjén. Társadalmi munkát is) végeznek a 700 éves Marcaliért. Tsz és művelődési ház Szorosabb kapcsolatot! EGY TERMELŐSZÖVETKEZETBEN a dolgozók átlagéletkora mennyi, kevés-e vagy sók a szövetkezetben a fiatal — ez nagymértékben függ a vezetőktől. Több tényező együttes jelenléte kell ahhoz, hogy a tizen. és huszonévesek ne költözzenek be a városokba és ne csak az ipari üzemekben helyezkedjenek el. Melyek ezek a tényezők? Elsősorban a »munkahelyi összkomfort«, vagyis a megfelelő munkakörülmények. Ámde a gazdaságnak nemcsak munkaidő alatt kell a fiatalok jó közérzetéről gondoskodni, hanem hozzá kell járulnia ahhoz is, hogy szabad idejükben. találUTAZNÁK A FELHŐK »Sohasem gondoltam volna, hogy éppen én fekszem majd szanatóriumban hónapokig. Hiszen ha egy szabad délutánunk volt, már utaztunk ki a városból, minél messzebbre. Olyan állomásokat választottunk, amelyek nevét még egyikőnk sem hallotta. Emlékszem, Kaposdadán nem is volt jegyiroda. Mentünk fel a zöld bársonyt idéző domboldalon. Szíptuk a jó levegőt ... És éppen az én tüdőmön találtak rendellenességet a szűrésen! Sokszor visszaálmodom magam azokba a hétvégekbe. A felelőtlen szabadság érzetébe. Ági szalámis zsemlyét készít, én virágot szedek neki. Azt hittem, boldogok vagyunk. Akkor talán azok is voltunk. Ö is velem. Mit tudom én!? Ki tudja ezt már ezek után? Sejthettem, hogy egyszer boldogtalanságomban emelek kezet magamra!?« (Paul Valéry: »Az öngyilkos számára minden más ember csak távollétet jelent.«) »Ez a hitvány tüdő hagyott cserben. Szanatórium, fehér- köppenyesek, csend, állóvíz- élet. A könyvek csak egy ideig tudtak lefoglalni. A táj csak rövid ideig tudott gyönyörködtetni. Engem, aki annyira szerettem a természetet! Akkor jöttem rá: csalc Ágival együtt szeretem. Eleinte hetente odautazott hozzám. Aztán kéthetente, végül havonta. De a levelek jöttekmentek. Mindig megindokolta, mi miatt nem tudott jönni személyesen. Nőtt bennem a nyugtalanság. Úgy éreztem: húzódik egyre feljebb, a torkom felé. Mielőtt fojtogatni kezdett volna, a fehérköppe- nyesek közül a legtekintélyesebb rámmosolygott, és azt mondta, hogy meggyógyultam. Az igazi betegségem pedig — de ezt akkor még sem én, sem ő nem tudhatta — csak akkor kezdődött!« (A pszichológusok szerint az öngyilkos tettével »bosszút áll« környezetén.) »Hosszú volt az út hazáig. Bejelentés nélkül érkeztem. Ne várjon semmi látványos jelenetre! Csendben zajlott le a legnagyobb tragédia, ami engem éltemben ért. Nem kaptam rajt a feleségemet. Nem rendeztem botrányt. Hiszen mi történt? A feleségem csak egy »albérlőt« fogadott fel. Nálam két évvel fiatalabb, »jobb karban« lévőbb fiút. Félreérthetetlen volt a szituáció, mindent értettem az első pillanatban. S ha nem értettem volna is, Ági igyekezett rögtön megértetni velem. Jártam az utcákat szél- ütötten. Ittam minden helyen, ahol inni lehetett. Mindig a régi emlékek tolultak fel bennem. Amikor a domboldalon fekve a felhőket néztük. »Nézd, utaznak a felhők!« Bosszút akartam rajtuk állni a tettemmel? Nem tudom. Ezt így gyerekesnek érzem. De volt valami bennem, talán halvány remény. Hogy nem pusztulok el, ha kezei emelek magamra-. Túlélem, és akkor visszaszerzem. Ágit. Visszajön hozzám. Így hát az öngyilkosságom valamiféle" segélykérés volt. Megmentettek. Azt sem tudom, hogy a feleségem hallott-e a tettemről. Már nem is érdekel. Hiszen két év telt el azóta.« (Az önakasztás az öngyilkoság leggyakoribb módja Magyarországon. Az öngyilkosok ötvenöt százaléka választja ezt a módot.) »Látja, amikor belémbot- lott, meg nem tudtam, hogy ezekről is fogok beszélni. Ne haragudjon, hogy nem a pusztai tanító napi teendőiről beszélek. Az én történetem itt fejeződik be. Elszakadtam a várostól, ide »száműztem« magam. Ügy érzem, végleg megragadtam itt. Es végleg meggyógyultam. Szükség van rám, nekem is szükségem van másokra. így egyensúlyban van a hinta. Elfoglalom magam számtalan tevékenységgel. Színdarabot rendezek, KISZ-csoportot patronálok, könyvtárat vezetek a tanításon kívül. Nem nézek csak magam elé. Mert odafönt »utaznak a felhők«, s azoktól szédülök...« L. L. ] janak maguknak elfoglaltsá- | got. Ehhez pedig elengedhe- j tétlenül fontos a termelőszö- j Vetkezetek 'és a művelődési | házak jó kapcsolata. A barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet vezetői is ! ezt tartják, a művelődési központtal ugyanis már jó néhány évvel ezelőtt »szövetségre léptek«. Hogy mit jelent ez a szövetkezetnek, arról Berkics Mihály párttitkárral beszélgettünk. —• Kapcsolatunk azzal kezdődött — mondta, hogy a szövetkezetnek egy nagyobb, teremre volt szüksége, ahol a gyűléseket, tanácskozásokat megtarthattuk. Ilyen helyiséget pedig csak a művelődési házban találtunk, ök szívesen rendelkezésünkre bocsátották. Később aztán bármilyen rendezvényt tartottunk, mindig a művelődési házat kértük föl a Szervezésre, rendezésre. A gyűléseket, tanácskozáso- I kát a gazdaság dolgozóinak rendezett előadások, filmvetítések követték. S minden évben fenyőünnepet tartanak — egész délutános műsorral — a tsz-dolgozók gyermekeinek. Említhetjük ezenkívül az öregek napját és a nőnapot is. A kapcsolat később egy kicsit lazult. Néhány hetes »holt időszak« következett, mikor a »ház« egy időre igazgató nélkül maradt. Ez az egész községben érezhető volt, de már ez a gond is megszűnt. A megbízott igazgatótól, Karsai Józseftől .érdeklődtünk: — Hogyan támogatja, segíti a tsz a művelődési házat, fiataljai pedig — egy-egy nagyobb ren dezvényen túl — milyen mindennapi igényekkel jelentkeznek? — A Vörös Csillag szövetkezet a közös fenntartási akció során 30 ezer forintot ad évente a művelődési háznak; erről a szerződést 1972 májusában írták alá. így a művelődési ház összes helyisége bármikor a tsz-tagok rendelkezéséibe áll. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 3-4 rendezvényt tartanak évente. A klubok, szakkörök, művészeti csoportok munkájában azonban nem vesznek részt, eddig ilyen igény nem volt. A művelődési ház igazgatója szerint tehát éppen a »mindennapi igények« hiányoznak. Azok, amelyeknek a megléte je'zi. hogy milyen a köz- művelődés helyzete egy-egy községben; azok, amelyektől színes és gazdagabb lesz a szabad idő. Nem lehet azonban ezért egyértelműen elmarasztalni a tsz fiataljait vagy a tsz vezetőit. Az igazság az, hogy a művelődési központ eddig tájékoztatta ugyan az őt támogató tsz és a többi vállalat dolgozóit ar- ] ról, mi történik a falak kö- j zött, az érdekelteket azonban | — jelen esetben a tsz fiatal | tagjait, szakmunkásait — nem J kérdezték meg: mit szeretné- j nek látni? Sajnos, nem ritka eset, ! hogy egy-egy, a vezetők által ! tartalmasnak ítélt előadás | nem vonzza az embereket s | éppen azokat nem érdekli, | akiknek szánták. Így aztán j »érdeklődők« híján vagy nem I tartják meg, vagy az utolsó ! pillanatban kell közönséget j toborozni, hogy mégse marad- ■ janak szégyenben az esetleg ; messziről érkezett előpdó : előtt. NEM VALÓSZÍNŰ persze, hogy a barcsiakat ilyen veszély fenyegeti. Ha a művelődési ház átalakítása befejeződik, az új környezet minden bizonnyal vonzza majd az embereket. Arról nem is szóivá, hogy olyan szakkörök, művészeti csoportok kapnak helyet az új termekben, amelyeket a fiatalok kívánságára szerveznek. A művelődési ház vezetősége közvéleménykutatást tart az üzemeknél, és a kérdésre a közvéleménykuta- tás végeredménye ad választ. A Vörös Csillag Tsz fiataljai is minden bizonnyal szívesen vesznek majd résü egy- egy klub vagy szakkör ti unkájában, hiszen ők is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a klub működhessen. Eseheg éppen az ő véleményük a döntő. A művelődési ház vezetői pedig már tudják, hogy várni — mulasztás. Nekik is kell keresniük a kapcsolatot a fiatalokkal. Remélhető: mindez azt eredményezi majd, hogy a termelőszövetkezet és barcsi járási művelődési központ között fennálló régi kapcsolat nem szűnik meg, inkább szorosabbá válik. Nem kell bizonyítgatni, hogy ez közös érdekük. Dán Tibor Somogyi Néplap B
