Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-10 / 263. szám

A tranzisztorember A hosszú folyosó végén vasajto, csapódik be utánunk. Sápadt villanykörték jelzik az utat a műhelyig. Itt dolgo­zik társával együtt Bíró Lász­ló felvonószerelő. Asztalán műszerele, szerszámok, zsinó­rok halmazai Amikor ráker szöntünk, látom rajta, hogy egy pillanatig még nem kap­csol: annyira elmerült a mun­kájában. Az első rádiója tizen­két éves korában, 1956. január 13-án szólalt meg. Akkor már édesanyja időnként neheztelve nézett rá. Nyolcéves kora óta állandóan drótokat, vezetéke­ket húzott maga után, aztán váratlanul villanycsengő riasz­totta a családot. Igái, Mennye, Pécs és végül Kaposvár kerül szóba. Az el­ső helyen a gépjavítóban dol­gozott. Akkor még hobbvból szerkesztett meg egy olyan tv-antennát. amivel majdnem egész Európát tudta fogni. Ha megunta a norvég műsort, egy gomb segítségével a szo­bából fordította el az anten­nát: hátha Kijevben jobb mű­sort sugároznak. Három évig volt egy rádiózó klub tagja Pécsen. A gépipari technikumban tanult, de köz­beszólt a betegsége: nem tud­ta az iskolát befejezni. Lesze­relése után még mindig nem volt szakmunkás bizonyítvá­nya. — Közben azonban — mond­ja a szőke hajú fiatalember — rájöttem, hogy meg tudok él­ni a hobbyból. Végül mégis csak — köszönet feleségem ál­landó bátorításának, segítsé­gének — letettem az elektro- műszerészi szakvizsgát. — A lényeg — mondja ami­kor egy korábbi munkahelye, a Röntgen- és Kórháztechnikai Vállalat kerül szóba —, hogy nagy gyakorlatra tettem itt szert. Ez nagyon kellett. Hiába éreztem úgy, hogy elméletileg eléggé képzett vagyok, ez a gyakorlat nélkül önmagában nem lett volna elég. Elvégezte — már az IKV dolgozójaként — a felvonósze­relői tanfolyamot is. Százan morzsolódtak le a vizsgákon, mindössze huszonkettőnek si­került. Mindig a műszerek vonzották. »Tranzisztorcentri­kusnak« mondja magát. — Ez a jövő útja — szögezi le —, még a felvonók esetében is. Mit ért el a tranzisztorok­kal? Nem volt jó a sávház lép- csőházainák világítása. A T'* Gerencsér Miklós . házmesternek naponta több­ször is föl kellett kapaszkodnia a tíz emeletre, hogy reggel— este átkapcsolja az automatá­kat. Bíró László elkezdte törni a fejét, s az eredmény láttán az épület tervezője csak eny- nyit mondott: »Hm, nagyon ügyes kis masina!« Most már ugyanis elég egyetlen kart elfordítani ah­hoz, hogy fényárba boruljanak a lépcsőházak vagy kikapcsol­ják az összes villanyégőt. Ez a múlt év novemberében volt. Gyors beszédű ember. Egyik szemöldöke S-alakiba rándul, amikor megszólal. Gyorsan is gondolkodik. Egyik alkalommal Jécsről ér­kezett szerelők keresték a sáv­ház liftjében a hibát. Három napig hiába dolgoztak, végül szóltak a még vizsga előtt álló fiatalembernek. Fél ója múlva megtalálta a hibát. Magamban csak »csodaszer- kentvűnek« nevezem egy má­sik munkáját, a csőrepedés- keresöt. Állandó gond volt: hol tört el a cső, hogyan ta­lálják meg a föld alatt vagy a falban. Az egyik kaposvári épületben februárban hirtelen felszökött a vízszámla. Tud­ták, hogy valahol egy repedé­sen folyik el a víz. Bíró László két óra keresés után megmutatta, hol törjék fel az aszfaltburkolatot. »Ügy tudom — mondja —, hogy ilyen mű­szer még nincsen sehol. Meg mindig nincs vele teljesen megelégedve. Kellene hozzá egy nyomvonalkereső, amivel követni tudja a föld alatt hú­zódó vezetéket. — Ha ez is meglesz — mondja ——akkor nagyon »tu­ti« kis műszer lesz ... Ácsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye A lap anyagi gondokkal küszködött, elvi ellentétek miatt kellett késhegyig menő vitákat folytatnia Kunoss End­rével. »Pest és környéke« című cikkében Stancsics szól a ve­szély ellen, hogy az ország szíve teljesen elnémeteeedik, ha nem történik ellenintézke­dés, mire Csató Pál irgalmat­lanul megtámadta a pozsonyi »Századunk«-ban. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Megsokallva a szer­kesztőségi balszerencséket, le­mondott megbízatásáról. Végső mentségéhez, az • Orczy-kert melletti egy hold földjére me­nekült; újra kezdte a kertész­kedést. Tehenet vásárolt — részletre — azzal a szándék­kal, hogy a tejhozaimlból, ha szűkösen is, de pénzel vala­micskét. A vásár után derült ki a tehénről haszontalansága: még annyi tejet sem adott, ami Stancsics igazán szerény fogyasztására elegendő lett volna. Mivel pedig a szegényt még az ág is húzza, jelentkezett Kunoss Endre, hogy bajban van a lap miatt: segítse ki anyagilag. Mit tehetett? Eladta Nem csinál bonyolult beren­dezéseket. Abból indul ki, hogy akik kezelni fogják, azok nem elektromérnökök. Van azonban' egy már-már talál­mánynak számító mozgó újí­tása is. »Valószínűleg szaba­dalom lesz belőle« — mond­ja. A repülőgépes növényvé­dő-állomás szakemberei keres­ték föl: próbáljon készíteni olyan műszert, amelyik meg tudja számolni, hogy egy-egy gép hányszor száll fel. Ebben az a nehéz, hogy a gép a föld­től való elszakadás közben többször is visszahuppan a be­tonra, a fűre. Tenyérnyi hely állt a rendelkezésére, a kerék felett, de ennek csak a felére volt szükség. — »Japán módszerrel« ké­szült — mosolyodik- el. — Há­rom napig csak gondolkodtarh rajt, éjjel-nappal. Végül sike­rült, ellenőrizték, elfogadták. Egészen kicsi lett. Több jelentős újítása is van ezenkívül: a pillanathő­mérő, aztán egy másik, ame­lyik a fűtőnek jelzi, hogy az egyik szinten a lakásokban a hőmérséklet nem éri el a kí­vánt 23 fokot. — A kenyeret is tranziszto­ron sütik — mondja. — Egy lakatos mindent lakatos-szem­mel néz, én mindent a tran­zisztorokon keresztül. Ehhez persze állandó továbbképzésre van szükség, az irodalom fi­gyelésére. Az a jó műszerész, aki az olvasott megoldásokat megérti, megjegyzi, s ha szük­ség van rá, »házasítani« tudja. Nekem ez a »vezérfonalam«. A vezérléstechnika: ez az iga­zán szép munka. Mészáros Attila a rossz tehenet, árát Kunoss- nak ajándékozta. Ilyképpen tehene sem volt, és a tartozás részleteit is fizethette. Ezzel végződött a fényesnek álmo­dott szerkesztői dicsőség. Amíg ő az élet bajaival küz- ködött, szép csendesen meg­halt Steinbauer kádármester. Annyi ideje azonban volt a végső távozás előtt, hogy az el­adott telke-háza utáni követe­lését nevelt fiára írassa. Az lett volna előnyös Stancsics Mihályra, ha a végrendelet így is marad, de az özvegy, aki rá­adásul a házban lakott, meg­támadta férje végrendelkezé­sét. Gondolhatni, mennyire szerethette feleségét a sváb mester, ha egyszerűen kihagy­ta az örökségből! Am az el­halt néhai érzelmeivel mit sem törődött a törvény. Helyt adott az özvegy keresetének, Stan- csies tehát neki tartozott a hátralékkal. Fizetni pedig a legjobb akarattal sem tudott. . Steinbauemé erre árverést tűzetett ki a házra. Harciasnak és irgalmatlannak bizonyult. Mégis megüzente ügyvédje ál­tal az ugyanabban a házban lakó Stancsicsnak, hogy szí­vesen eláll minden követelé­sétől, ha összeházasodnak. Kellett-e még elég csapás Stancsicsnak? Feje fö­Más módszerekkel — azonos célokért A nagyközségi tanács pártirányitása Barcson E gv-egy település hivatott fontos — egymás feladatát, a ram teljesítését, a beruházások gazdáival beszélgetni végrehajtás sajátos módszereit helyzetét, tájékozódtak a jelö- mindig sajátos élményt és eszközeit. Lehet, hogy tér- lő gyűléseken elhangzott észre- jelent: hallani tőlük a fejlesz- mészetesnek látszik e megái- vételek, javaslatok sorsáról, a tés érzékelhető -vagy 1 kevésbé lapítás. De szólni kell erről, családi és a társadalmi ünnep­látványos eredményeit; látni hiszen alapvető feltétele a vég szavaik nyomán - a mindenna­pok változatos harcát; követni elképzelések, tervek valóra- váltásának tekervényes, buk­tatóktól veszélyeztetett útját; érezni szavaikból a hitet, a szándék tisztaságát, önzetlen­ségét. f A lakosság nem sokat lát e szerteágazó, váratlan akadá­lyoktól-' Viehezített munkából. Kevesen tudják, hogy megala­pozott távlati és közeli tervek váltódnak aprópénzre egy-egy fasor kivágásában, épület bon­tásában. utak korszerűsítésé­ben, közintézmények emelésé­ben : hogv müven széles körű tájékozódás, menyi szervező munka, tárgvalás. testületi vi­ta nyomán épül, alakul s lesz egyre otthonosabbá egy-egy település. Nemrég Kovács Józseffel, a nagyközségi pártbizottság tit­kárával és dr. Németh Jenő­vel, a nagyközségi közös ta­nács elnökével beszélgettem nélküli presztizsviták, a sze­mélyeskedések megelőzésének, illetve a ; kiegyensúlyozott, egységes irányításnak: A párt- bizottság vezetői jól tudják és ennek szellemében végzik munkájukat: a tanács a párt politikáját közvetíti, illetve hajtja végre — határozatokkal, állásfoglalásokkal, intézkedé­sekkel, a szocialista törvényes- .ség, a jogok és a kötelességet? érvényesítésével. A párt irá­nyító szerepe az, hogv az álta­lános politika torzulástól men­tesen, helyesen értelmezve, mennél hatékonyabban, színe­sebben és gazdagabb formák­ban valósuljon meg. Elvi irá­nyítást végez tehát, ami azon- .... , , . ,. __„ . . . u . , . , , . állást foglalton. De az irányi­ban feltételezi a lakosság . . . . , tashoz, e ségek tapasztalatairól. Az »egy nyelven beszólást« szol­gálta az együttes testületi ülés, an\elyen a két vb áttekintette ^ a IV. ötéves terv időarányos teljesítését. Az összhang megteremtése a két vezető testület éves mun­katervének összeállításában is megnyilvánul: egyeztetik a na­pirendeket, a párt-vb javaslato­kat ad a tanácsnak. Így ke­rült például az utóbbi testület napirendjére az állami oktatás korszerűsítése és az ifjúsági törvény végrehajtásának elem­zése. Természetsen elengedhe­tetlen, hogy a legfontosabb községpolitikai kérdésekben, fejlesztési ügyekben a párt-vb mozgósítását is a pártszerve­zetek és tömegszervezetek ré­vén. Mindehhez természetesen rendszeresen kell vizsgálni a település politikai, gazdasági, társadalmi és művelődési éle­tét, alaposan ismerni a lakos­ság véleményét. Éppen ezért mindkét testű­fejlesztési gondokról, tervekről, létnél azt vallják: rendkívül azok megvalósításának mód­jairól. Sok mindenről szó esett, de most mégsem a tisz­teletet parantsoló eredménye­ket és a tudományosan meg­alapozott elképzeléseket adom közre: azt szeretném bemutat­ni, milyen módszerekkel, az fontos, hogy a javaslatok, ész­revételek minden rétegtől, munkahelytől és^községrésztöl eljussanak az illetékes fóru­mokig. Ennek csak egyik le­hetősége a tanácstagi hálózat; nem kevésbé fontos, hogy a a jó együttműködéshez tartóznák a rendszeres megbe­szélések a két vezető között, továbbá a kölcsönös részvétel a testületek munkájában. A beszélgetésen arról is ér­deklődtem : kopogtatnak-e a pártbizottságon megalapozat­lannak tartott döntések vagy bürokratikus ügyintézés miatt? — Kovács József válasza: — Két évvel ezelőtt jóval több jogos panasszal kerestek fel. Ma elsősorban a lakásügyek, a kiutalások a téma. Emberi­leg legtöbbször érzem, hogy segítepi kellene — ha látom, hogy nem megalapozott a pa­kommunisták, az alapszerveze- nasz, természetesen igyekszem tek is kifejthessék. véleményű­irányítás, az együttműködés két, elmondhassák tapasztala­milyen formáival igyekeznek Barcsot egyre magasabb rang­ra emelni a települések rend­szerében. Vagy ahogy ők meg­fogalmazták: éleszteni a hitet az emberekben, hogy van jö­vője ennek a Dráva menti te­lepülésnek! Bizonyítani ezt a mindennapok gyakorlatával, a tervszerű építéssel, ipartelepí­téssel és a további törekvések megismertetésével, tudatosítá­sával. Az egyik legfontosabb, amit a beszélgetésből leszűrtem: mindkét testület (Vezetője ala­posan ismeri a nagyközséget, saját és — ami nem kevésbé taikat, ötleteiket a. település fejlesztéséről, illetve a taná­csi munka más, területeiről./ jól Barcson. lőtt az árverés réme, amelytől csak úgy szabadulhatna, ha harminckilencévesen elvenné az önjelölt vénmenyasszonyt. Sokféle bajra, veszedelemre számított, de ilyenre nem. Tör­hette a fejét Stancsics, miként ússza meg balsorsának ezt a válságos pillanatát; hogy tud­niillik a háza is megmaradjon, és a rút, rossz lelkületű öreg özvegyasszonyt se kelljen fe­leségül vennie. resztanya reggeltől estig tar ] tó sértegetéseire, piszkálódá- sára. Ettől kezdve Teréz egyj hosszú életen át tökéletesül gondviselője maradt nehéz sor-( sót választó férjének. Stancsics belátta: minél ha­marabb meg kell szabadulnia j a borzalmas özvegytől. Kény­E ezt a lehetőséget használják ki Ba Ahogy elmondták, szá­mos bíráló megjegyzés, kérés, javaslat hatigzik el ít taggyű­léseken, pártbizottsági és vb-üléseken, de sokan egyéni­leg is eljuttatják észrevételei­ket a pártbizottság titkárához. Jó példa az ilyen irányú kez­deményezésekre az épületgép­gyár, amelynek egyik szocia- . lista brigádja indítottá el az Egy napot Barcsért mozgal- mot. Az ötletet a pártbizottság karolta fel, de a következő lé­pést — az üzemek összehívá­sát — a tanáccsal közösen tet­ték meg. Az alapos tájékozottság bir­tokában megalapozottan érvé­nyesülhet a pártirányítás a mindennapok gyakorlatában, de akkor is, ha egy-egy fon­tos községpolitikai feladat tel­jesítéséről kér beszámolót a párt-vb a tanács egyes tiszt« ségviselőitől. Erre pedig több 13. Amilyen taszító volt a tola­kodó özvegy, olyan jóravaló, takaros és kellemes teremtés a keresztlánya: Seidl Teréz, az árva rokon, akit szolga­ként tartott magánál. Stan­csics nagyot gondolt, megkér­te a nálánál tizenöt évvel fia­talabb lány kezét. Teréz bol­dog volt, hogy tanult, jó meg­jelenésű, szolid életű ember­hez mehet férjhez- Kereszt­anyja nem nagyon berzenked­hetett. mert számos rokon éit a Józsefvárosban. Rosszallá­sukkal találkozott volna az özvegy, ha túlságosan kimu­tatja gyűlöletét Teréz szeren­cséje miatt. Ámbár az igazán nagy sze­rencse Stancsics Mihályt érte. Olyan assznoyt kapott, akinek nagyszerűségét a legszebb di­csérő szavakkal is alig lehet­ne kifejezni. Tökéletesen ér­tett mindenhez, ami asszonyi tudomány a háztartásban. Aranynál többet érő szorgal­ma, ügyessége kivételes embe. ri jósággal és példáját ritkító tűrnitudással párosult. Mind­járt a házasságuk elején az­zal tett tanúbizonyságot türel­méről, hogy egy arcizma sem rándult a házukban lakó ke­telen-kelletlen, fogukhoz ver-# példa is akadt az elmúlt két ték a garast, ö az utolsó ásó-révben: elemezték alakásprog- nyomnyi földbe is véleményt' dugott, hogy pénzzé tegye aí termést, az összes létező al-i kaimat megragadva napszá-i mot vállalt. Teréz gondozta a# kertet, varrással toldotta meg# szűkös keresményüket. Házuk# összes nélkülözhető helyiségét' lakásnak adták í ki, magukj egy fészerben húzódtak meg.J Ha apránként is, de törlesz-# tették a részleteket rendűiét- # lenül. # Küzdelmes vergődésük kö-J zepette leánykájuk született —^ az első a tragikus sorsú Stan-# csics gyerekek közül. Bár nyo-# morogtak, zokszó helyett bol-# dogan fogadják a kis jöve­vényt. Teréz példásan gondoz­ta a csecsemőjét, közben vál­tozatlan körültekintéssel vé­gezte összes korábbi teendő-# jót. Végre nagylelkűnek ígérke­zett az élet. Szerencsés házas­sága mellé a közügyek is ja­vuló változást jeleztek Stan­csicsnak. 1840-ben úgy döntött a pozsonyi országgyűlés, hogy a latin helyett a magyar lesz a hivatalos nyelv. Ennek nyo­mán, valósággal tolongtak a jelentkezők, hogy magyarul# tanuljanak. # (Folytatjuk.) # erről vendégeimet meggyőz­ni —, de amikor fölkeresem a tanácsot, rendszerint kidéiül, hogy a hatóság emberei jog­szerűen és igazságosan jártak el. A tanácsi döntések túlnyo­mó többsége megalapozott. Ez azt is jelzi: az apparátus po­litikai felelősséggel dolgozik. A elmondottak persze egyáltalán nem jelentik azt, hogy soha nincs vita a község két vezetője kö­zött. A törvényesség és az em­beriesség néha, a lehetőségek és a követelmények pedig gyakran ellentmondanak egy­másnak. Vitáik azonban — ha néha hangosak is — mindig elvszerüek, az ügy körültekin­tőbb megítélését szolgálják. Azt sem mondják, hogy elége­dettek a lehetőségek kihaszná­lásával. Jó néhány közös tenni­való vár a két vezető testület­re, elsősorban a lakossággal való szorosabb kapcsolat ki­alakításában. Ezért foglalt ál­lást a pártbizottság legutóbbi ülése tanácsi híradó megjelen­tetéséről, az eddiginél több üzemi tájékoztató, csopórtbe- szélgetés szervezéséről, illetve hívta lel a pártszervezetek fi­gyelmét a tanácstagi megbíza­tások szigorúbb számonkérésé­re. Paál László A SOMOGY MEGYEI BERUHÁZÁSI VÁLLALAT fölvess ÉPÍTÉSZ- VAGY ÁLTALÁNOS MÉRNÖKÖT osztályvezetői beosztásba, ÉPÍTÉSZ- VAGY ÁLTALÁNOS MÉRNÖKÖKET, valamint ÉPÍTÉSZTECHNIKUSOKAT. Felvétel: tervezésben és kivitelezésben legalább 5 évi gyakorlat. Jelentkezés: Kaposvár, Németh István fasor 2. sz. alatt, a személyzeti előadónál, személyesen vagy írásban. (8437.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom