Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-30 / 280. szám
Verhnyaja Troica Emlékét szívükben őrzik Testvér megyénk Kasin Tárásában, az állami gazdaság központjában szívélyes és baráti a fogadtatás: Ivan Zaha- rovics Vasziljev. az állami gazdaság igazgatója, a zoológia díszdoktora és Anatolij Georgevics Zamenkof, a Kasin városi—járási pártbizottság első titkára köszöntött bennünket. Nyomban a munkára terelődött a szó. — Ezen a kis településen született, itt töltötte gyermekéveit, s kezdte munkáját egy nagygazdánál M. I. Kalinyin. Később, mint a kommunista . párt egyik vezetője, majd a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke gyakran visszatért szülőfalujába. Büszkék vagyunk arra, hogy ez a nagy-, szerű kommunista államférfi itt született, s arra készülünk, hogy ennek századik évfordulóját — amely 1975. november 19-én lesz — méltóképpen, a mostaninál is eredményesebb munkával ünnepeljük ... Néhány évvel ezelőtt gondokkal küzdött, ráfizetéssel dolgozott ez az állami gazdaság. V. I. Zaharovics igazgatót azzal a megbízatással küldték ide. hogy tegyen rendet, irányítsa, szervezze úgy a gazdaság munkáját, hogy az nyereséges legyen. Áz állami gazdaságnak az a feladata, hogy ellássa hússal, tejjel és tejtermékkel, zöldséggel, gabonával a megye lakóit, köztük Kalinyin várost is. A megyén kívülre is szállítaniuk kell. Nagyon fontos tehát, hogy a munka jól haladjon. évről évre növekedjenek a termelési eredmények, s a gazdaság dolgozói is megtalálják a számításukat, hiszen aki ebben a községben él, és munkaképes, az a gazdaság dolgozója. A pártbizottság vezetője, Zamenkof elvtárs ezt mondta: — Az üj igazgató 1972 őszén foglalta el a munkahelyét. Azóta tartalmasabbá vált a munkaverSény, javultak az eredmények. Csatlakoztak az -Ötéves tervet négy év alatt- — mozgalomhoz, s ahhoz is, hogy a gabona-átlagtermését évente 7 mázsával növelik hektáronként. Zaharovics elvtárs jó szervező, irányító munkájának eredményeként jelentősen növekedett a termelési érték, s a tavalyi esztendőt már 500 000 rubel haszonnal zárták. Az idén elérik a 850 000 rubel hasznot, jövőre, Kalinyin születésének 100. évfordulójára pedig az 1,2 milliót. V. I. Zaharovics igazgató a végleg elnyert vörös zászlóval. Többen kaptak kiemelkedő munkájukért Lenin-rendet, köztük Anna Ivanovna Kapri- na, Dimitri) Mihajlovics Akimov és Maria Pavlovna Go- lubjeva, V. I. Zaharovics igazgatót pedig az Októberi Renddel tüntették ki. A gazdaságok közötti versenyben is elsők lettek, elnyerték a mezőgazda- sági minisztérium vörös zászlaját. Ez az 1973. évi kiemelkedő eredményekért végleg a birtokukban marad. Növekedett a gabona- és a cukorrépa-, valamint a fejési átlag, a leadott sertések és hízómarhák súlya. Ez segítette elő, hogy a gazdaság, amely két esztendővel ezelőtt még csak S12 000 rubeles termelési eredményt ért el, az idén 2,8, jövőre pedig 3,2 milliós gazdasági eredményt mondhat a magáénak. Régi, egyszerű faház, melyben a gazdaság központja van, s ahol az eredményekről, a tervekről beszélgetünk. Ebben a gazdaságban kezdtek kísérletezni a fenyők tűleveleinek hasznosításával. Mo6t magyar gépekkel a fenyőfák tűleveleiből az állatok számára takarmánylisztet készítenek, ők is részt vesznek a többi gazdasággal összefogva a jelenleginél sokkal nagyobb, korszerűbb szarvasmarhatelepek épi- tésében, s a környéken lévő nagyon sok, ma még használhatatlan. mocsaras terület le- csapolásában is. így évente 700 hektárnyi művelhető területet nyernek. Az ablakon kitekintve szorgos építkezést láthattunk. Nagy épületek falai merednek a magasba, s a gépkocsik megállás nélkül hordják az újabb épületelemeket a kali- nyini házgyárból. — Kalinyin születésének 100. évfordulójára felépül a község új központja: iskola és posta, 750 személyes művelődési ház, új helyiséget kap a tanács és a gazdaság központja is. Üzletek, ezenkivül 120 gyerek részére az iskola mellé interná- tus, valamint egy 2500 személyes stadion, ahol az iskolásoknak is nagyszerű sportolási lehetőségeket biztosítunk. Háromszázötven család költözik gázfűtéses, telefonnal is ellátott otthonba. A lakásokhoz 100 garázst építünk, hiszen egyre több családnak van személygépkocsija. Erre a fejlesztésre 11 millió rubelt fordítunk. A Kalinyinban lévő állandó kiállításon láttam Verhnyaja Troica átépítésének tervrajzát. Eltűnnek a régi faházak, helyükön modern épületek, hatalmas park lesz. Csak az a műemlék ház marad meg, melyben a Kalinyin-emlékmú- zeumot berendezték. A munkasikerek, a tervek, célok, az új központ felépítése is bizonyítja: Verhnyaja Troica lakói szívükben őrzik M. I. Kalinyin emlékét, s arra készülnek. hogy születésének 100. évfordulóját kiemelkedő eredményekkel, valóban méltóképpen ünnepeljék. Szalai László Gerencsér Miklós Ácsteszértől a halhatatlanságig Táncsics Mihály életregénye Minden jel arra vallott, hogy a rendőrség a legvégsőkig törekedni fog kézrekerí- tésére. Éjjel-nappal figyelték a környéket, s a személyeket, akikről feltételezték, hogy kapcsolatban állhatnak Táncsiccsal. Mindössze két-három rejtekhelye volt, ezeken tartózkodott felváltva. Viszonylag könnyen felderíthető helyek, hasonlóan az Üllői úti szabó házához. Mi lesz, ha a kör bezárul? Otthon még ideiglenesen se tartózkodjék, mert összes rejtekhelye közül ez a legveszélyesebb. Ö egész másképp vélekedett: úgymond, ahol egyszer ekkora zajjal, ennyi fegyveressel naphosszat keresték, ott még egyszer nem verik fel érte a környéket. Bizonyos, a rendőrség ugyanabból a logikából indul ki, mint a barátai. Itthon a legkockázatosabb, tehát itt erezné magát a legkevésbé biztonságban. Azért választja otthonát, mert minden külső látszat ellene szól. Neki adtak igazat a következmények. Természetesen, a puszta elhatározás szinte -cm mit nem jelentett, ahhoz az idegölő,, aprólékos, néma küzdelerríhez képest, amelyet konspirációnak szoktak nevezni. A végleges búvóhelyet Teréz eszelte ki, és rendezte be. Nem tudjuk pontosan, hogy milyen volt. Táncsics szándékosan hagyta homályban, mert arra gondolt, hátha a rendőrséget okosítja leírásával. Varrólányok dolgoztak a házban Teréz keze alatt, mégsem tudtak 6emmit a rejtőző- rőL A saját gyermeke, Lajos- ka nem ismerte az apa szót. — Bácsinak nevezte, ha nagy ritkán látta. Még a házőrző kutyájukat is a titoktartás kívánalmai szerint idomították. Az üldözött ember pedig szakadatlanul dolgozott odújában. Padló felett, és padló alatt a legszigorúbb életrendet parancsolták magukra. Teréz foggal-körömmel küzdött a betevő falatért, Táncsics meg írással töltötte ki a múló heteket, hónapokat, éveket. Sorra befejezi a »Bordács Elek, a Gyalogárendás«, a »Hét nemzetiség szövetsége«, a »Hit, papok, pápák« című könyveit és az »Életpályám« első kötetét. Munkái legtöbbjében világnézetét, politikai meggyőződését, társadalmi elképzeléseit fejtette ki másmás oldalról. Tudta, ezekkel egyelőre nem jelentkezhet a nyilvánosság előtt. Próbált írni általa politikailag közömbösnek vélt apróbb műveket, hogy ezeket barátai segítségével, álnéven megjelentetve, segítsen a háztartás nyomasztó gndjain. Egyetlen ilyen írását sem közölték a lapok. Akarta, nem akarta, mindegyikben benne volt a megmásíthatatlan forradalmár, a kicserélhetetlen Táncsics Mihály. Ha végképp fogyóban volt a kenyér, Kál- laynéra mindig számíthattak. S ha már a segítőkről van szó, ne kerülje el az utókor figyelmét Schumlics Jánosné neve. Nem tudni, miképpen került barátságba ez a nagyszerű asszony az üldözött családjával. Tabáni fűszeres felesége volt, s Kállaynéhoz hasonlóan egy pillanatra sem halványult benne a segítőkészség, amíg tartott a bújdo- sás. A gond, a rettegés, á kilá- tástalanság mellé a rpegaláz- tatás következett. Rendes körülmények között boldogság a gyermekáldás. Legalább is Táncsicsék mindig annak tartották. Most sem hiányzott az öröm, csak a magyarázat. Miként születhet gyermek a messze számkivetettségben élő apától? A kis jövevény megint leányka lett. Eszternek keresztelték. Az anyának sok megszégyenítő pillanatot kel\ Diákok a sportorvosnál KEDD, 16 ÖRA, sportorvosi rendelés a kaposvári kórházban. Elsőként egy apa érkezik általános iskolás fiával, és kéri mentsék föl gyermekét a testnevelés alól. Átnyújtja a szakorvosi javaslatot. Dr. Z sigmond Kázmer megyei sport-főorvos hosszan tanulmányozza a diagnózist, majd közli, .hogy a fiút csak/ideig- lenesen, két hónapra menti fel. Bokasérülése addig várhatóan rendbe jön, és utána a többiekkel egyenrangú munkát végezhet. Ez idő elteltével újabb felülvizsgálatra rendeli. Az apa megköszöni és távoznak. — Bárcsak mindegyik szülő ilyen könnyen belenyugodna a döntésbe. Lám, neki nem kellett bizonygatni a testnevelés fontosságát — mondja a főorvos. Hányszor hallottuk már társaságban, amikor az egyik szülő dicsekedve mesélte: »Sikerült a gyermekemet fölmen- tetni a testnevelés alól, azóta nyugodtabban küldöm az iskolába«. Az ilyen esetek száma különösen akkor szaporodott. amikor híre futott, hogy egy-egy iskola testnevelési óráján komolyabb sérülés, például kéztörés történt. Akadtak, akik ezután pert indítottak az intézet ellen. Régebben nem is betegség, hanem inkább »ösz- szeköttetés« kérdése volt, hogy tornázott-e a gyerek az iskolában, vagy sem. Mindez a múlté. A művelődésügyi miniszter 1963-ban rendelettel szabályozta a fölmentéseket. A tanulókat négy csoportba osztották. Az elsőbe a teljesen egészségesek tartoznak, ők a tantervben előírt ■ munkát végzik. Sajnos, a szülői köztudaton e rendelet sem tudott gyökeresen változtatni. Sokan gyermekük féltésétől vezettetve igyekeznek mindent elkövetni a fölmentésért. — Ügy tartják, ma már nem kell a testnevelés jelentőségét magyarázni. Aki azonban a tanév kezdetén néhány hetet eltölt nálunk — ilyenkor bíráljuk el a fölmentési kérelmeket —, meggyőződhet róla, hogy .változatlanul* szükséges a meggyőzés. Szinte nincs a i társadalomnak olyan rétege, j ahol ne találnánk szembe ma- ] gunkat a hibás szemlélettel. A j megváltozott életkorúimé- I nyék amúgy is kényelmessé í neti időszakra kell csökkenteni, a testmozgást. Ez egy-egy sérülés, betegség után válik szükségessé. Legtöbbször csak bizonyos gyakorlatok elvégzése alól jelent fölmentést. Például egy korábban bokaízületi sérülést szenvedett gyerek meghatározott ideig nem végez szökdelő és ugró gyakorlatokat. Sok függ a testnevelő tanártól is. Együtt tud-e működni a tanítvánnyal, vagy — követve a helytelen gyakorlatot — rábízza, mit végezzen el és mit sem. A legtöbb gondot a harmadik csoport adja. Az ide tartozók valamennyien rendellenességgel születtek. Ilyen többek közt a gerincferdülés, a légzőszervi és szívbetegség. Ezeknek a gyermekeknek terápiás, úgynevezett gyógytest- nevelésre van szükségük, ök az egészségesektől teljesen eltérő testmozgást végeznek; Az említett betegségek a gyógy- testnevelés hatására nagymértékben csökkenthetők, sőt gyógyíthatók is. Itt a légnagyobb gond a szakemberhiány. Jelenleg az egész megyében egyetlen gyógytestnevelő dolgozik, Kaposváron. Ö is csupán általános iskolásokkal foglalkozhat, összevont csoportokban. A középiskolában egyáltalán nincs gyógytestne- velés. csupán a csurgói gimnáziumban tart a kísérletezés. Hogy ez mennyire áldatlan állapot, fölösleges részletezni. Somogybán tavaly kilencvennégy diákot javasoltak a sportorvosok a harmadik csoportba. A negyedikbe kerültek, akik teljes fölmentést kaptak. Megyénkben 1973-ban négyszáz- kilencvennégy tanulót soroltak ide. Jó részüket be lehetett volna osztani a harmadik csoportba, csakhogy az említett fogyatékosságok miatt nem volt rá mód. Évente több száz gyermek egészségének javítása késik, vagy teljesen elmarad. AZ A KÉRDÉS, mit kellene tenni. Először talán az oktatási és egészségügyi szerveknek kellene egyeztetniük a teendőket. Biztosan megtalálnák a módját, miként lehetne megoldani a testnevelő tanárok bizonyos százalékának gyógytestnevelővé való képzését. Napirendre kerülhetne többek között az iskolaorvosi hálózat feladatköreinek felülvizsgálata. Bizonyára mindenki egyetért azzal, hogy e gondok megoldása nem tűr halasztást. Az egészség kincs, a legnagyobb gazdagság, amelyhez az iskolának is hozzá kell segítenie a rászorulókat. J. R Harminchárom év a közigazgatásban teszik az embereket. De mi lesz ennek a vége, ha fiaink, lányaink is így folytatják?! Még több szívinfarktus, még több keringési zavar és egyéb rendellenesség — mondotta a főorvos. A második csoportba azok kerülnek, akiknek egy átmelett kiállnia. Nem védekezhetett, nem felelhetett meg a sértésekre. Hallgatott, amíg hallgathatott. De a rendőrségen válaszolnia kellett a kérdésre: ki az apa? Fogcsikorgatva bár, de azt felelte, hogy egy beszállásod katona. Ezzel békénhagyták. Nem úgy a körülmények, a hosszú várakozás, Táncsics Mihályt. Nyolc esztendőt töltött már el élő halottként, nyolc esztendő óta csak éjszakánként merészkedhetett elő friss levegőt szívni. Meddig fog még' tartani? Közel volt a döntéshez, hogy önként feladja magát, amikor 1857-ben Tizenöt év óta ismerem. A közelmúltban négy évig jómagam is vele dolgoztam. Ekkor még közelebbről, még alaposabban megismerhettem. Ügyfeleivel mindig közvetlen hangon beszélt és barátságosan foglalkozott. Munkáját mély hivatásszeretettel, nagy hozzáértéssel és gondossággal végezte. Hivatali műm kaidő-beosztásában, gyakorlati tevékenységében a megbízhatóság és a pontosság jellemezte. Tudott bánni ügyfeleivel, mindig elsősorban az embert látta bennük. Még akkor is nagy türelemmel beszélt, amikor valaki esetenként — jogos vagy vélt sérelme miatt — a kelleténél magasabb hangot használt vele szemben. Soha, semmilyen körülmények között nem feledkezett meg arról, hogy kisparaszti családból indult élet- útjára. , Elsősorban jó emberisme- , rétének, kedvező emberi tulajdonságainak volt köszönhető, hogy a község évről évre teljesíteni tudta adóbevételi terveit. Hogy minderről miért múlt időben beszélek? Ennek oka az, hogy Kenéz Imre, a Ka- rádi Községi Tanács pénzügyi csoportvezetője — akit közvetlensége folytán község- és járásszerte csak Imre bácsi nak ismernek és szólítanak — november elsejével nyug díjba ment. A közelmúltban a lakásán kerestem föl. Éppen akkor ért haza alaposan elfáradva, egyik fia kis szőlőjéből, ahol általános amnesztiát hirdettek, t ^et oreS fát kellett ki- ... , , , . f vagnia. Szoba került köztünk Vegre elobujhatott rejtek- Á a ,elen és helyéről. A rendőrség nem tu- f hogy dott beletörődni, hogy nyolc í ben nem találja a helyét. éven át csúffá tették tekintéa múlt. Elmondta se otthon, se a szőlő- (ben nem , , , ... , . _ ^Egyre csak a november elseje Ivet. Eddig kotelessegszeruen {előtti időszak jár a fejében tekintettek üldözendőnek f Az> hogy miiyen gyorsan elTancsicsot. Most, miután németéit életének 61 éve, amikor foghatták el, féktelen gyűlő- t a sok tanulás, a munka és a lettel viseltettek iránta kincs- * gondok közepette az idő mú- tári hiúságból. Agyukat elön- t lását szinte észre se vette tötte a vér, ha csak a nevét f Beszélgettünk eddigi életéről, hallották. Bosszúból lélegezni f — Közvetlenül a gimnáziu- is alig engedték Táncsicsok ? mi érettségi megszerzése - óta Naponta kihallgatásra párán- \ negyvenhárom éves munkavi csolták. vég nélkül faggatták, iszonyom van, ebből,harminc- hol bujdosott, kikkel állott ? három esztendőt a közigazösszekötettésben, kiktől ka- Jgatásban töltöttem el _ p ott segítséget. Amikor nem J mondta. — Először Karádon, boldogultak a kihallgatások- f a községi elöljáróságon hét kai, adóhátralékkal zaklatták: ? éven át — kezdetben jó pár — követelték rajta az adót révig napidíjasként — adóügyi arra az időre, amely alatt há- ? tisztviselő voltam. Utána hét za, telke az állam kezén volt révig Budapesten dolgoztam, mellékbüntetésként! Mindegy, jKezdetben egy nagy cégnél a hátralékot ki kellett fizetni, j könyvelőként, majd egy má- Jókai Mór szerény gesztussal, isiknél expeditőrként. feltűnés nélkül kiegyenlítette J 1945-ben hazajöttem. Ekkor a diktált tartozást. 'először adóügyi jegyző voltam fKarádon, majd adóhivatalve- (Folytatjuk.) 'zető Inkén s Nagyberényben, vb-titkár Fiadon. Ezt követően három évig a helybeli, akkori vegyesipari ktsz-nél voltam könyvelő. 1957. február 1-től az idei év október végéig már csak egy munkahelyem volt: a Karádi Községi Tanács, ahol egy ideig adóügyi előadó, majd a pénzügyi csoport vezetője voltam. Közben a munka mellett szinte állandóan tanultam, rövidebb-hosszabb ideig tartó közigazgatási tanfolyamokon hangoltam össze az elméletet a gyakorlattal — folytatja életútjának ismertetését. Nekem közben szüntelenül az motoszkál a fejemben, hogy Imre bácsi hogyan bírta az »adós« munkát harminchárom éven át. Meg is kérdeztem tőle. — Ezt csak hivatástudattal, és még inkább mély hivatás- szeretettel lehet hosszú időn át csinálni — vallja. Én,ezt még napidíjas koromban ismertem fői, értettem meg, s a hivatásszeretet az évek múltával csak erősödött bennem. Olyannyira, hogy bár a szolgálati éveim számát tavaly már eggyel megtoldottam, ha a szívem engedné, legszívesebben életem végéig ezt csinálnám. Imre bácsiról közvetlenül is tudom, hogy sok éves tanulás és gyakorlati munkája során az adóügyi szakigazgatás minden csínját-bínját alaposan megismerte, s hogy a jogszabályokat mindig megfelelően alkalmazta. Megalapozott tudását mindenkor szívesen adta át fiatalabb munkatársainak. Szívesen beszélt gyermekkori és diákköri csínytevéseiről. Különösen arról, hogy még a negyvenéves érettségi találkozójukon is hogyan tréfálta meg osztálytársait, akik között pedig miniszter, főügyész, rendőrfőkapitány, neves operaénekes, sőt még püspök is akad. Baráti körben nagyon szeret ultizni. Korábban szívesen vadászgatott is, de egyre többet rendetlenkedő szíve miatt oda már csak ritkán jár ki. Három fia közül — akiket nem kis gonddal és áldozattal nevelt fel, taníttatott — egyik sem választotta apja hivatását. Legidősebb fia a budapesti röntgenklinika adjunktusa. A középső Igáiban fogorvos. A legfiatalabb pedig az érettségi után szakmát tanult, s azóta Budapesten akmunkásként dolgozik. így aztán, mivel gyermekeik már a maguk életútját járják, feleségével már csak kettesben élik életüket. Pcnzár Ferenc