Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-30 / 280. szám
' Kiállítás az EIVRT k ubházában A mángorlók A mángorlók napjainkban — falun 1974. XI. 30. A SOMOGYI NÉPLAP MELLÉKLETE Összevont tanácstagi beszámolók “ I bemutatlak a Kaposvárról készült filmet A városiján megkezdődtek a tanácstagi beszámolók a tanácsokról szóló törvény előírásainak megfelelően. E fórumokat az idén is összevontan tartják. Összeállításunkban a jövő heti tanácstagi beszámolókat soroljuk föl. Vastagon szedtük annak a tanácstagnak a nevét, aki beszámol a város és a szőkébb lakóterület fejlesztésével kapcsolatos tervekről, eredményekről. A választó- polgárok természetesen a jelen levő minden tanácstagnak feladhatnak kérdéseket. A beszámolók egy részén levetítik a centenárium évéA jövő héten a következő helyeken tartanak összevont tanácstagi beszámolókat. Este hat órakor kezdődik mindegyik. DECEMBER 2-A, HÉTFŐ a KPM telephelyén. Gorkij u. 2.: Tamás Árpád. Jobban János, Zsoldos József, Márton Jánosné. Kaposfüredi városrész: Ko- letár Józsefné, Perger István. Kisfaludy utcai iskola: dr. Qrmosy Viktor, Báli Tibor; Kiss Gyuláné. DECEMBER 3-A, KEDD Ipari szakmunkásképző inben Kaposvárról készült szí- j tézet, Virág u. 32.: dr. Mozs- nes filmet. Ahol erre nincs Géza, Kovács Józsefné) mod, ott színes dianlmeken illusztrálják a megyeszékhely | Kellner Bernát, László Attila, fejlődését. 1 Tóth Zoltán. DECEMBER 4-E, SZERDA Zrínyi Ilona iskola: Csere Lászlóné, Vallató Gézáné, Széles Péter. Petőfi iskola: Fehér János, Lossos Józsefné. DECEMBER 5-E, CSÜTÖRTÖK Berzsenyi iskola: Németh Gyula, Sugár Imre, Németh Mihályué, Bánsági István. DECEMBER 6-A, PÉNTEK Kefe- és Műanyagipari Vállalat: dr. Baka József, Szabados József, Jakab István, Szabó Sándor, Balogh Józsefné, Nagy Sándor. Krénusz iskola: Buni József, Németh Imréné, Segesdi Istvánná. Hoffmann Sándor. Porszívóroncs, autógumi a kertben Bosszantó és bosszankodó lakók A Léva köz 7. első lépcső- házanak ablakából »romlatlan« kertre nyílik a kilátás. A lakókhoz tarozva mondhatom : örömünkre. A tavasz érkezését szép »előadás« mutatja: virágok, gyümölcsfák osztoznak a »szerepekből«. Szálét Ernőné, a Nádor utca 47. számú ház lakója a közvetlen szomszédja ennek a kertnek. »; Az ő panaszát vasárnap délután telefonon hallgattam bíic meg. A szokatlan időben történt »anyagfelvételnél« szokatlanabb csak a jogos panasz. volt. A telefon segítségével — távirányítással — az erkélyajtóhoz irányított, s közvetítette hová nézzek. Kertjében estétől reggelre különös tárgy »telepedett le«. Nos, a kertben a szokatlan tárgy egyáltalán nem vetekedhet a pompás szomszéd kerttel. a késő ősz utolsó virágaival sem versenyezhet egy használt autógumi. Erről az autógumiról beszélt nekem a telefonban Száler Ernőné a Nádor utca 47-ből. A rejtélyesnek látszó törté- | net könnyen fölgombolyítható j egyetlen szálon. Csak a sze- i replő neve hiányzik. Hogy a használt gumiabroncs a Léva köz 6., illetve 7. számú ház , gépkocsi-tulajdonosainak egyikétől származik — illetve | került át a kerítésen —, az világos. A magatartás azonban semmivel sem magyaráz- I ható. bár nem szokatlan je- I lenség ott, ahol az új tömblakások árnyékában még csa- j ládi házak húzódnak meg. j Azonban nem szükségszerű, i hogy konfliktus keletkezzen a tulajdonosok között, és semmi j esetre sem a több lakásos J házak tulajdonosainak a ja- | vára. Bár helyzeti előnnyel | indultak, ez is igaz, A kertek tövében az új, több szintes házak nem minden bosszúság nélkül épültek föl, a családi- ház-tula jdonosokat sokféle körülmény zavarta. Száler Ernőné előtt ma sem tisztázott, hogy a Léva közi lakások éoí- tése során eltávolított kerítését ki csináltatja meg. így indult az egymás mellett élés. Most pedig egy másik példával folytathatom! A Léva köz 7. előtt egy salakos sportpályát is létesítettek. A lakók ugyan füves pályára gondoltak, ahol a kicsinyeknek is juthat hely, ha már kiszorították őket a gépkocsik a két lakóház közötti füves térségből... Az első napon a pályát használó fiatalok nyugat—kelet irányban rúgták a bőrt a kapura, s ha a labda a drótkerítés fölé szállt, I Biztosan a fiatalok sem szí- annak pár napos nyoma ma- | vesen másznak kerítést a labradt a földszinti és első emeleti lakások ablakaiban. Ezért észak—dél irányba tették át a kapukat. így viszont a kelleténél magasabban szálló labda egy családi ház kertjében huppant le. Megértem a fiatalokat," akik használják a pályát, rúgják a bőrt. De megértem azt a pulykavörös háztulajdonost is, akinek a kerítésén rendszeresen átmásznak a játékosok egy-egy tévesztett rúgás után. És természetesen egymást szidják. Pedig ha közöttük egy esség nem tud létrejönni—s ez nem kis dolog —, nem inkább azt kellene szapulr.i, aki olyan tervet készített a pálya elhelyezésére, hogy minden játék egyben keserűséget is okoz? dáért, veszekedni meg ők sem szeretnek, de egyelőre ez a helyzet. S ezen változtatni kellene. Lassan három éve itt la- ! kom, de házirendről nem tu- | dók. Ezt néhányan úgy értelmezik, hogy sajátos szabályokat állítanak föl, amihez al-j kalmazkodni másoknak kell. — jobbára a padlásokon, sufnikban találhatók. Csakúgy, mint a faragott bölcsők, tarka cserépedények, a festett j rokkák. eset- j leg a szép I szőttesek. A I városban más a kép: az igények — a divat — gyors változása következtében ma már nagyobb érték egy-egy karcolt, mintákkal díszített lopótök a modern bútorokkal berendezett városi la - kás talán, mint »szülőhelyén«. Mindazok a kezdeményezések, amelyek népművészetünk kallódó értékeit szeretnék — összegyűjtés révén — megmenteni, azt is szem előtt tartják, hogy ritka már a .faragóbicska a somogyi pásztor kezében (a pásztorok száma is megfogyott), nem állnak a tiszta vizű patakban az asz- szonyok, hogy sulykolóval, mángorlóval fehérítsék a rokkán font fonalból szövőszéken szőtt, monogramos lepedőt. Az értékek összegyűjtése azonban önmagában nem elég: valakik számára ezeket meg kell menteni. A kaposvári elektroncsőgyár klubházában most egy termet töltenek meg ezek a tárgyak. A gyűjtemény a gyár dolgozóit dicséri: minden darabját a szocialista brigádok tagjai hozták. Illetve: a gyár dolgozóinak egy része. Még szeptember közenén volt egy felhívás: gazdag megyei kultúránk bemutatása, népművészetünk formavilágának ismertetése céliából ki-ki hozza el a környezetében található régi tárgyakat. A gyárban 110 .szocialista brigád van. Ez nem'közösségi megállapo- : Tizennégynek a tagjai gvüi dás. Lakásszövetkezethez tartozunk ugyan, ezek a problémák könnyen felszínre kerülhetnének, de... És a lakásszövettöttek. A kétezer dolgozóból mindössze negyvenhármán. A munka egyébként része volt a XI. pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásokszáz ctoigozo vett részt. így a népművészeti kiállítást már várták: bogy mindazt, amit láttak, amiről hallottak, összegyűjtve láthassák. Ez volt a cél. Mint Péczeli Erika, a gyár kultúrfelelőse megfogalmazta : — Felszínre akartuk hozni ezeket az értékekei, hogy megmentsük őket az elkalló- dástól, és ráébresszük a gyár dolgozóit: a környezetükben megtalálható népművészeti tárgyak nagy értéket képviselnek. Hogy erre milyen nagy szükség van, azt egy példával bizonyítanám. Az egyik ta- nulmányútom egy mángorlófa került a kezünkbe. Valaki megkérdezte: hogy-hogy érték egy ilyen fadarab? A tizennégy brigádot sorban meg lehetne említeni, hiszen értékes munkát végeztek mind. Egedi Ernőné a leggazdagabb anyagot szolgáltató Markó Károly brigádot képviselte. Megnéztük még egyszer — lebontás előtt — a kiállított darabokat. — Mit vinnék haza? Talán azt a paszitoskendőt. .. Nagyon szép a hímzése. — Mit sorol a népművészeti tárgvak körébe? a népművészet. — Amit régen csináltak, az A kiállítás látogatói — és a kirándulások részvevői is — a használati tárgyakról, a népszokásokról tették föl a nak. A kiállítást már sokkal ! levtöbb kérdést. Az összegyűjkezetben tisztséget viselőknek j többen megnézték: csaknem • tött darabok közül is — ha kétszázötven látogatója volt.; megkérdeztem őket — azokat kellene élen járniuk abban is, j hogy ne torzsalkodjanak a j több szintes ház egyes lakói ; a családi házban élőkkel. Horányi Barna | Két évvel ezelőtt indult evy előadássorozat a evárbso So- mogyország címmel. Ezt ta- nujmánvutak. kirándulások követték. nc*'7.esen húsz alkalommal. Ezeken több mint ötszeretnék hazavinni, amiket! még lehet valamire használni. 1 Egy mángorló — hogv ennél maradjunk — ezért hiába van I szén. égetett mintáikkal dí- szítve... • I — A régi tárgyakhoz — mondta valaki — fiatalok vagyunk. A két véglet. — Régen — válaszolta Fitos Józsefné, a Gárdonyi szocialista brigád vezetője — az emberek ráértek. Azért díszítették gazdagon a használati tárgyakat. — Ha a száztíz brigádból ötven vett volna részt a gyűjtésben, nagyon elégedettek lehetnénk. A tizennégy egy kicsit kevés — mondta Péczeli Erika. A gyár fotószakkörének a tagja Wirth István: — Részt vettem egy-két kiránduláson, van mihez hasonlítanom a kiállítást. Nagyon jó kezdeményezés volt. de nem szabad megállni. Jó volna az ország más tájegységeinek népművészetét is bemutatni hasonló formában. Talán az érdeklődés is nagyobb lenne, mert az előbb említett arányt lehangolónak tartom. A könyvtáros Dakos Rózsa: .— A kiállításba)...j^gyidőben népművészettel foglalkozó könyveket is bemutattunk. Megnőtt az érdeklődés: sok az előjegyzés a Kis magyar néprajz vagy a Magyar népszokások című könyvre. Ez is a kiállítás eredménye. — És az is — tette hozzá a kultúrfelelős —, hogy a legközelebbi kirándulásunkon már hozzáértőbb, tájékozottabb, a népművészetünket jobban becsülő társaság vesz részt. Akiket eredetileg is érdekelt. A többiekért még sokat kell tenni. Mészáros Attila 150 éve mindössze hat üzlet volt Kaposváron. Ez nagyon kevés, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hagy a város lakóinak száma sem érte el a 20 ezret. Gabonáért vagy húsért a kanizsai vagy keszthelyi piacra kellett elmenni, a fűszereket és iparcikkeket Pestről és Pécsről szerezték be. 1830-ban a város a vándorkereskedés engedélyezésért. folyamodott, hogy így próbálja javítani valamelyest az áruellátást. „Akar ingyen egy zsebórát?' Régi kaposvári üzletek Lgy kis séta a tő utcán 1925-ben Fél évszázaddal később a megyeszékhely kereskedőinek száma már gyorsan emelkedett. 1875-ben két rőfös és Mire a 20-as években újra tárapasztás miatt cikkeink leg- pezsgővé vált volna a város olcsóbb áron állnak a vevőkereskedelme, jött a világ- közönség rendelkezésére. . .« gazdasági válság. Az »Üj So- Egyre több az áru, egyre ke- mogy« szerint már 1924-ben mindenki szomorú szilveszterre számított. »A szanálás miatt tésre garantált külföldi anyagnem mulat a kereskedő, a ból készcipőket...« besszbenúszó tőzsde elúsztat- Egyre több ilyen hirdetés la a magái, tisztviselőket, a jelent meg: közreműködő vagy négy szatócs kapott iparenge- rossz konjunktúra elkergette az csendes társat keresek város- délyt: 1890-ben már 434 ke- iparosokat, a rossz termelés központban lévő üzletemhez, reskedő élt Kaposváron. Vilá- visszatartja a gazdákat.« gs végül megjelentek az »el- gosan látszott az is, hogy a Mindezek ellenére — ekkor sózó« reklámtrükkök is: »Akar Fő utcában — mai Május 1. még — folyt a pezsgő és sza- ingyen egy zsebórát? Akkor utcában — lesz a város űz- kadt a húr. »Amint raborult siessen Harry cipőkrémet vá- letsora. A XX. század első a városra a ködös este, gyor- sárolni Feketénénél ...« (A évtizedére befejeződött a vá- san zártak a boltok. Redő- kirakatban ott díszelgett egy nyök sűrű zörgése hirdette a Szilveszter kezdetét. Sietni kellett. A kereskedők a Koronában. a segédek a Turulban, az inasok az Apolló rosias jellegű kereskedelmi élet kialakulása. A századforduló táján — ekkor kövezték le a Fő utcát is — szinte hetenként nyíltak új üzletek. A kereskedők 1904-ben már lét- /mozgóban töltötték az 1924-es rehozták saját egyesületüket, A gazdasági fejlődést nem követte az életszínvonal emelkedése. 1907-ben például — a város növekedése ellenére — a hús- és Italfogyasztás csökkent... Különösen nehéz volt a lakosság helyzete a háború alatt. A spekuláció miatt eget verő árak, rekvirálás, »hadikölcsönök« és ínségkonyhák jellemezték ezt az időszakot. esztendő utolsó estéjét.« A város 800 kereskedője ekkor még — látszólag — úgy élt mint hal a vízben. Egy alkalommal Móra Ferenc is megtisztelte egyesületüket... Leginkább a korabeli lapok hirdetéseiben látszik, hogy ez Vally és Vadász csemege-, fű- a nyugalom és virágzás nem szer_ és gyarmatáruháza. So- tart sokáig. »Túlzsúfolt áru- mogy vármegye egyik legelőFocking likőrök egyedüli elárusítóhelye ez. Gerbeaud- bonbonok és Maul csokoládék ... A cég sáját kávépör- vesebb a pénzzel rendelkező kőidével is rendelkezik. Gyar- vevő ... »Hat heti részletiize- matáru-osztályára közvetlenül külföldről — első kézből — érkezik a legkiválóbb rizs, tea, bors és kömény . .. Űk a m. kir. 7. honv. gyalogezred szállítói is ... A cseme|e szakmában a legrégibb kaposvári üzlet a Dietrich féle különlegességüzlet a Korona utca (Ady Endre utca) 7-ben. Az 1904-ben alapított üzlet az úri közönség találkozóhelye. A város szenzációja a tavaly (1924-ben) megnyitott Ford- üzlet a Fő utca 22-ben. Ford automobilokat és Fordsor traktorokat árusítottak itt Akkoriban már az előbbiekből hétezret, az utóbbiakból ötszázat gyártott naponta a világcég. A Szőrmekereskedelmi és Ipari RT. 1909-ben alakul) mint Zsadonyi Imre magánvevő képe, aki már kapott ingyen zsebórát és aki — minő véletlen! — csendőrőrmester volt.) Feledkezzünk meg most e baljós jelekről, és tegyünk egy képzeletbeli sétát az 1925- ös év kaposvári főutcáján! Kalauzoljon bennünket Be- reck Sándor épp az évben megjelent várostörténeti könyve. cége. 1917-ben az Ipari és A Fő utca 33-ban található Takarékpénztárral lépett társas viszonyba, és 1923-ig mini »Szűcsáruház« működött (alighanem ez volt a város raktárom csökkentését vettem kelőbb, legforgalmasabb — első finánctőkés egyesülése). tervbe:..« — hideti a Schön pazar fényűzéssel berendezett Divatáruház tulajdonosa. »Lel- — üzlete. A világhírű holland Ügy, mint minden, a szőrmék drágulása is mindig nagyobb befektetést kívánt, eüért később a cég részvénytársasággá alakult. .. Gruber József szalámi- és hentesárudéi a 1911-ben ala- píttatott, a tulajdonos hadba- vonulása miatt azonban a háború alatt zárva volt. Később 10 munkás készítette itt — egyebek közt — a téli szalámit és a prágai sonkát, összesen évi 30 ezez mázsát. .. Végül ehViítsük meg a város legelső szaküzletét, az 1903- ban alapított Cser-féle zsák- és ponyvaüzletet. Ne feledjük: ez utóbbit kivéve »valódi finom úri üzletek voltak ezek« amelyekben csak úgy nyüzsögtek a »hétszilvafások«, dzsentrik és úrhatnám kishivatalnokok. És hol vásároltak a »prolik«? Tandlerájoknak nevezték a peremkerületek nyomorúságos használtcikk-üzleteit, ahol szívesen hiteleztek annak, aki. nek volt munkája ... Talán nem is érdektelen most egy kicsit emlékezni mindenre. hiszen két nap múlva megnyitják az úi So- megy Áruházat, amelynek három szintjén — öt osztályon — hatvanmillió forint ér. tékű árut kínál 170 kereskedő. A több ezer árucikk között egy sincs, ami bárkinek elérhetetlen volna. A fejlődésnek talán legszebb bizonyítéka, hogy ez az utolsó mondat annyira magától értetődő. Bíró Ferenc
