Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-30 / 280. szám

A Rangoonban folytatott tárgyalások befejeztével Magyar—olasz kerékasztal- tanácskozás Közös közlemény — Látogatás Taskentben Fort Péter, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: A Burmái Unió Szocialista Köztársaságban hivatalos látogatáson levő Fock Jenő, a Minisztertanács einöke pén­teken reggel U Ne Win burnt ai elnökkel tartott rövid, ösz- szesrező jellegű megbeszélésével befejezte rangooni tárgya­lásait és helyi idő szerint reggel kilenc órakor különrepülő- gépen elutazott a burmai fővárosból. Hazánk miniszterelnökét V Sein Win burmai kor­mányfő, a tárgyalásokon részt vevő hivatalos burmai kül­döttség tagjai i és a Rangoon- ban akkreditált magyar dip­lomaták csoportja búcsúztat­ta. Fock Jenő repülőgépe dél­után az Üzbég Szovjet Szo­cialista Köztársaság fővárosá­ban. Taskentben szállt le. A köztársaság kormányának vendégeként kormányfőnk az éjszakát is ott töltötte. A ma­gyar miniszterelnök ma, szombaton reggel indul to­vább, és rövid tbiliszi pihenő után a déli órákban érkezik vipsza a magyar fővárosba. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének a Burmái Unió Szocialista Köz­társaságban tett látogatásáról tegnap közös közleményt ad­tak ki. Ez — többek közt — rögzíti, hogy a Magyar Nép­köztársaság Minisztertaná­csának elnökét fogadta U Ne Win, a Burmai Unió Szocia­lista Köztársaság elnöke és megbeszéléseket folytatott ve­le: továbbá tárgyalások foly­tak Fock Jenő és U Sein Win miniszterelnök között. A tárgyalásokat baráti, szí­vélyes, kölcsönös megértést tükröző légkör jellemezte — hangsúlyozza a közös ■ közle­mény. A két fél eszmecserét folvtatott a kölcsönös érdek­lődésre számot tartó nemzet­közi kérdésekről és áttekin­tette a Magyarország és J3ur- ma közötti kétoldalú kapcso­latok jelenlegi állását. Meg­elégedetten állapították meg, hogy a két ország között ba­ráti. viszony áll fenn. s kije­lentették. hogy készek a köl­csönös előnyök alapján to­vább fejleszteni kapcsolatai­kat, főként gazdasági téren. A két fél kedvezően ítélte A közel-ke'eti körút után Waldheim már bizakodóbb meg a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élés eszméje alapján kibontakozó nemzetközi enyhülést. Ugyan­akkor hangsúlyozták: az eny­hülési folyamatnak világmé­retűvé kell válnia. A magyar fél tájékoztatási adott az európai helyzetről és azokról az eredményekről, amelyeket az európai bizton­sági konferencián eddig elér­tek. Hangsúlyozta. hogy Ázsia — mint a világ legna­gyobb és legnépesebb konti­nense — stabilitásának meg­teremtése e lenged hét el’_o feltétele a világ tartós béké­jének. A két fél üdvözölte a Viet­nammal kapcsolatos párizsi megállapodásokat és aggodal­mukat fejezték ki a közel- keleti válság elhúzódása miatt. A két fél támogatásáról biztosította az imperializmus, a kolonializmus és a neoko- lonializmus, az idegen uralom és a kizsákmányolás minden formája ellen küzdő népeket. Fock Jenő miniszterelnök végül meghívást nyújtott át U Ne Winnek, a Burmai Unió Szocialista Köztársaság elnö­kének és U Sein Win minisz­terelnöknek. hogy számukra alkalmas időben látogassanak el a Magyar Népköztársaság­ba. A meghívást köszönettel elfogadták. Milánóban befejeződött az Olasz—Magyar Baráti Társa­ság rendezte kerékasztal-ta­nácskozás, amelyen magyar és olasz szakemberek, egyetemi tanárok a szakszervezetek társadalmi szerepét vitatták meg. A tanácskozás iránt élénk érdeklődés nyilvánult meg: az olasz szakszervezetek képviselői, politikai és közéle­ti személyiségek, valamint társadalomtudománnyal fog­lalkozó szakemberek, egyete­mi tanárok vettek részt rajta, szóltak hozzá az előadások­hoz, amelyeket Mónus Gábor, a SZOT nemzetközi osztályá­nak vezetője és Francesco Forte egyetemi tanár, köz- gaszdász tartott a magyar, il­letve az olasz szakszervezetek társadalmi szerepéről, a dol­gozók részvételi és beleszólási jogának érvényesítéséről. -A kerekaszal-tanácskozás első alkalommal adott módot arra, hogy a két különböző társa­dalmi rendszeren belül kiala­kult szakszervezeti gyakorla­tot konkrét módon összeves­sék. A magyar előadók elemez­ték, milyen szerepet töltenek be a szakszervezetek mint a dolgozók érdekvédelmi és képviseleti szervei a szocialis­ta társadalomban. (MTI) Dr. Kurt Waldheim, az Egyesült Nemzetek Szervezete fő­titkára — befejezvén közel-keleti tárgyalókörútját —visz- szaindult New Yorkba. Útközben a római repülőtéren (ké­pünkön) megbeszélést folytatott Mariano Rumor olasz kül­ügyminiszterrel. (Telefotó: AP—MTI—KS) Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára, aki közel-keleti tárgyaló kőrútjának befejezté­vel visszaérkezett New York­ba, a Kennedy repülőtéren a fogadására összegyűlt újság­íróknak úgy nyilatkozott, hogy a közel-keleti politikai légkör i sokkal kedvezőbb, mint egy héttel ezelőtt. Véleménye szerint — mint mondta — a három közel-ke­leti országban (Szíriában, Iz­raelben és Egyiptomban — a szerk.) tett látogatása hasz­nos volt. TIZENKÉT NAP UTÁN Megbukott a török kormány A török parlamentben pén­teken megtartott bizalmi sza­vazásnál kisebbségben maradt Sadi Irmák kormánya. Az alig 12 napja hivatalba lépett technokrata kabinet csupán a Köztársasági Bizalom Párt já­rlak tizenegy képviselője tá­mogatta. A 450 tagú törvény­hozó testületből 362-en lesza­vazták az Irmak-kormány programját. A szavazás után 'i-mak bejelentette, hogy be­nyújtja lemondását Korutürk elnöknek. Számítani lehet arra, hogy Korutürk köztársasági elnök fölkéri Irmák kabinetjét: ügy­vezető kormányként marad­jon posztján, amíg sikerül megoldást találni a válságra. Ankarai megfigyelők szerint a politikai pártok vezetői most megkísérelnek megállapodni az idő előtti parlamenti vá­lasztások kiírásáról. Romesh Chandrar Visszafordíthatatlanná kell tenni az enyhülés folyamatát Romes Chandra, a Béke- j világtanács főtitkára, Lenin- békedíjas, egynapos látoga­tásra Budapestre érkezve, pénteken részt vett a szocia­lista országok békemozgalmi vezetőinek a magyar főváros­ban ülésező konzultatív ta­nácskozásán. Ebből az alka­lomból nyilatkozatot adott a Béke-világtanács előtt álló új feladatokról: — Munkánk fő iránya a mostani időszakban — mond­ta Romesh Chandra — első­rendűen az, hogy visszafordít­hatatlanná tegyük a nemzet­közi életben bekövetkezett enyhülést. Ez a törekvésünk — különböző területeken — nagy tömegeket mozgósító erejű akciókat. követel, haté- I kony cselekvésre ösztönzi a nemzetközi és valamennyi I nemzeti békemozgalmat, az ) összes békeszerető erőket a j világon. A realitás talajából 1 fakad annak a szükségessége, I hogy a politikai életben mu- I I tatkozó enyhülést tovább kell erősíteni a katonai téren el- j j érhető enyhüléssel is. Ezért : [ napjainkban különösen elő- j térbe kerül a békemozgalom j a Szovjetunió békepolitiká­ját, másrészt — azzal össze­függésben — a saját orszá­guk békeprogramját, a békés egymás mellett élés kiterjesz­tésére irányuló külpolitikáját: — Nagy lendítőerőt jelen­tenek a szocialista országok békemozgalmai a különböző kontinenseken már működő, illetve kibontakozó nemzeti békemozgalmak fejlesztésé­hez. A szocialista államok döntő tényezői voltak a vi­lágban bekövetkezett hatal­mas változásoknak. Örömmel mondhatom el, hogy a ma­gyar békemozgalom példás munkát végez a békemozga­lom nemzetközi porondján is, ugyanúgy, mint saját orszá- j gában. — Igen nagy jelentőségű- , nek tartom, hogy a szocialista ! országok békemozgalmai se- \ törekvéseiben is minden i olyan cselekvés, amely a fegy­verkezési verseny megállító- j sára, a leszerelés előmozdító- j sóra irányul. A közelmúlt- I ban — széles körű részvétel- ! lel— mozgalmi-társadalmi I jellegű nemzetközi konferen- j ciát tartottunk Űj-Delhiben { az Indiai-óceán térségében le- I vő imperialista katonai bázi­sok ellen, felszámolásukért. — A Béke-világtanács sok­irányú tevékenységének min­den területén vezető szerepet j játszanak a szocialista orszá- | •gok békebizottságai, minden [ erejükkel támogatják egyrészt 1 gítenek a BVT-nek a világ különböző országaiban műkő- j dő, más társadalmi rendszerű országokban tevékenykedő békemozgalmakkal való kap­csolatunk fejlesztésében. az együttműködés — kontinense­ken átívelő — kiépítésében. Bármi történik is tehát a mindinkább terebélyesedő nemzetközi békemozgalom­ban, a politikai események­hez rugalmasan kapcsolódó, módszereit mindig a pillanat­nyi körülményekhez igazító békemunkában — abban min­dig vezető szerepet vállalnak és töltenek be a szocialista országokbeli békeerők. Mun­kájukban — csakúgy, mint a BVT tevékenységének haté­konyabbá tételében — nagy fontosságúnak tartom a köz­vélemény mozgósítását nemes céljaink érdekében. Moro és a Amivel kudarcot vallott Fanfani, az olasz keresztény­demokrácia legravaszabbnak tartott politikusa, majd Spagnolli, a szenátus komp­romisszumokra mindig kész elnöke, sikerült Aldo Mórá­nak; a múlt hét végén meg­alakította az Olasz Köztársa­ság kormányát. A 37. kabinet eskütételét Itália történelmé­nek leghosszabb válsága előz­te meg: 50 napig volt üfes a Palazzo Chigiben (az olasz miniszterelnökség palotájá­ban) a kormányfő dolgozó- szobája. Ezúttal kétpárti. kisebbségi kormány alakult Rómában. Kereszténydemokrata és re­publikánus politikusokból, de számíthat a törvényhozás­ban a szocialisták és a szo­ciáldemokraták támogatásá­ra. (Hasonló összetételű, két­párti koalíció utoljára 1951 — 1953 között állt Olaszország élén, De Gasperi irányításá­val.) Most iktatták be \ Morot negyedszer a miniszterelnöki tisztségbe. 1963-tól 1968-ig három, úgy­nevezett középbal kormány­zat miniszterelnökeként ta­posta ki ennek a sajátos olasz formulának az ösvényét. Bár a kormányválság így nyugvópontra jutott, Itália társadalmi és gazdasági vál­sága Moró kormányalakításá­val nem csillapodott. S ha most a miniszterelnök sze­mélye bizonyos garanciát ad is — az Olasz ' Kommunista Párt nyilatkozatban üdvözöl­te kormányának megalakítá­sát —, ez még nem jelenti azt, hogy az országot nyomasztó súlyos válság belátható időn belül a megoldás lehetőségé­vel kecsegtetne. Társadalmi és gazdasági válságról írtunk. Az egyik éppúgy, mint a másik, sú­lyos elemekből tevődik össze. Az első témakörbe tartozik a szélsőjobboldal egyre arcát­lanabb támadása- az olasz al­kotmányos rend, a demokra­tikus intézmények ellen- Az utóbbi négy évben csaknem 700 merényletét követtek el, illetve kíséreltek meg szélső­séges, neofasiszta elemek az országban. Vonatrobbantás, baloldali gyűlések elleni tá­madás, pokolgépes provoká­ció és gyilkosság éppúgy ter­heli a lelkiismeretüket, mint jónáhány, szűkebb vagy szé­lesebb körű államellenes ösz- szeesküvés. Mint a nemrég megindított vizsgálatok kide­rítették: a neofasiszták támo­gatói között szép számban vannak főtisztek és tisztek(!) is. Vito Miceli tábornok pél­dául — időközben már őrizet­be vették — a katonai titkos- szolgálat parancsnokaként épített ki kapcsolatokat a közrend megdöntésére szer­vezkedő jobboldallal. Mindez azonban a társa­dalmi válságnak csupán egyik — bár nagyon fontos — vo­natkozása. A másik sem ki­sebb azonban: az a krízis, amelyet a relatív többségű párt, a kereszténydemokrácia átél. A Democrazia Cristia- na, az Olasz Keresztényde­mokrata Párt — a hamburgi Der Spiegel fogalmazásában — majdnem harminc éve, a zátonyok hatalom élvezetébe beleszé­dülvén, hitbizományként kor­mányozza Olaszországot. Ag­nelli, a FIAT-művek elnöke még konkrétabban vádolta a DC-t, mondván: a választói szavazatok 40 százalékával a hatalom 80 százalékát birto­kolja ... A párt belső válságát a a múlt években az egymással olykor élesen szembenálló sok frakció jelezte: két éve még legalább hét-nyolc irányzatra oszlott. Az űtób­három súlyos kudarc bi fél évben érte a kereszténydemokratá­kat: májusban a válásról tar­tott népszavazáson, június­ban a szardíniái helyi válasz­tásokon, majd november 17- én a részleges községtanácsi választásokon. Mindezek el­lenére a szükséges tanulsá­gok levonása elmaradt. És el­maradt a gazdasági stratégia régóta szükséges gyökeres megváltoztatása is. A válság­ból vezető kiútként a keresz­ténydemokraták minden ter­het a dolgozó emberekre, a bérből és fizetésből élőkre akarták áthárítani. Márpedig ezek a terhek még a válsággal küszködő nyugat-európai országokhoz képest is egyedülállóak. Itá­liában az inflációs ráta egy év alatt több mint húsz szá­zalékkal, a megélhetési költ­ségek ennél is nagyobb arányban növekedtek. Szep­tember óta rohamosan emel­kedik a munkanélküliség. Mindezek figyelembe vételé­vel aligha hat túlzásnak az amerikai Time olaszországi helyzetelemzésének címe: »Itália agonizál«. Aldo Moró ebben a súlyos helyzet-ben állt Itália hajójának kor­mánykerekéhez. Ahhoz, hogy »nyugodtabb vizekre« vezes­se, jónéhány alattomos zá­tonyt is meg kell kerülnie. Egyik legveszedelmesebb ezek közül az a nem is Tit­kolt aggodalom, amely Was­hingtonból Moro személye iránt több mint nyilvánvaló. Köztudott, hogy a Fehér Ház rossz szemmel nézi az olasz politikai és gazdasági egyen­súlyhiányt, és szívesen támo­gatna egy »erős kezű« kor­mányt . Rómában. Netán olyant, amely képes szembe­szállni a baloldal vezető ere­jének, az Olasz Kommunista Pártnak egyre növekvő tekin­télyével is. Ha valaki, Moró nem alkal­mas erre a szerepre. Sokkal inkább arra, hogy a politikai erők összefogásával legyen úrrá a válságon, és kemé­nyen föllépjen mindenfajta jobboldali kalandorkodás­sal szemben. így arra kény­szerül, hogy előbb-utóbb nyíltan összecsapjon a Fehér Ház, a Pentagon és a CIA bizonyos köreinek, a NATO egyes stratégiáinak itáliai szövetségeseivel. Ha ehhez nem lesz kellő ereje, a 37. olasz kormány sorsa is meg­pecsételődik. Gy. D. BÉCS Leta rtózta tta k 15 újfasisztát Jelentések szerint 15 személyt I tartóztattak le csütörtökön es- J te Bécsben a jobboldali fiata- j lók által szervezett tüntetés alkalmával. Valamennyien az újnáci NDP szervezethez és a BNS-hez, a Nemzeti Demok­ratikus Diákszövetséghez tar­toznak. A rendőrség nem adott ki közleményt a csütör­tök esti tüntetésről. Lapjelen­tések szerint a kisebb össze­ütközés során néhányan meg­sérültek, de a rendőrségnek sikerült megakadályozni, hogy a jobboldali elemek és a hala­dó diákszervezetek képviselői között komolyabb összeütkö­zésre kerüljön sor. Értesítjük kedves vásárlóinkat, HOGY A VÁROSI RENDEZVÉNYEK FIGYELEMBEVÉTELÉVEL az áruházat a nagyközönség számára december 2-án 11.30 órakor nyitjuk meg Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat

Next

/
Oldalképek
Tartalom