Somogyi Néplap, 1974. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-21 / 272. szám

Pontos elemzést várnak a párttagok

Csa'<n3Tl egy hete kezdődtek meg a beszámoló taggyűlések. A . kongresszusra való felkészülés fontos szakasza a november 15-e és december 15-e közötti időszak, a párt- vezetőségek ugyanis most számolnak be a megválasztásuk óta végzett munkáról, most értékelik az alapszervezet tevékenységét, a párt politikáiénak megvalósításáért folytatott tevékenységüket.

Az egy hét alatt szerzett tapasztalatok is bizonyítják, hogy a beszámoló sok tekintetben meghatározza a taggyűlés vitáját. Minden számadásban sok munka testesül meg, ez azonban sokszorosan megtérül akkor, ha a kommunistákat véleményük elmondására ösztönzi. A vezetőségek töbhságe még most véglegesíti a beszámolót, figyelembe véve a hasznos útmutatásokat, véleményeket. A gondosság, az igényesség azért nagyon fontos, mert most azt teszi mérlegre minden kommunista közösség, hogy a párt általános politikája miként érvényesül helyileg. Ez már önmagában azt a feladatot rója a vezetőségre, hogy figyelmét az üzem, a gazdaság, az intézmény helyzetének elemzésére összpontosítsa, ne általánosságokat hangoztasson, mert akkor olyan lesz a beszámoló, hogy azt akár a másik üzemben vagy járásban is elmondhatnák.

A mostani taggyűlések pontos képet adnak majd arról, hogy a párt vezető szerepének érvényesítéséért hol, mit tettek, milyen eredményesen dolgoztak a X. kongresszus, a megyei pártértekezlet, a taggyűlés négy évvel ezelőtti határozatának megvalósításáért. Éppen ezért a beszámoló csak akkcr lelel meg céljának, ha politikai oldalról közelíti meg a tárgyalt témákat. Semmiképpen sem viszi előre az ügyet, ha ugyanolyan hangnemben elemzi például a gazdasági eredményeket. mint azt egy főkönyvelő avagy fő mérnök teszi a termelési tanácskozáson. Ugyanígy nem rnegfelelő a leltár sem, araikor felsorolják a négy év alatt tartott taggyűléseket és témáikat. Ez nem pótolja a felelősségteljes elemzést.

Minden pártszervezetnek fontos feladata, hogy értékelje, mit tett a X. kongresszus óta elfogadott határozatok végrehajtásáért. Természetesen a pártszervezet jellege meghatározza, hogy mit tárgyal bővebben, részletekbe menően. Egy pedagógus párt- szervezet más szemszögből

Tízhold nyi

Farakások az erdő helyén

Kesztyűk

A KESZTYŰKÉRT bővítették Fonyódon egy csöndes utca sárgára festett épületét. Hárommillió forintot költöttek a Pécsi Kesztyűs Ktsz itteni üzemének bővítésére: száznyolc négyzetméter alap- területű termelőcsarnok és ugyanakkora raktár épült itt. A pénznek csaknem a felét gépekre költötték. A gépekkel — és sok fantáziával — divatszínekben készülnek itt a kézrevalók. Mert ’ a kesztyűben — világosítanak fel a gyárban — nem a barna és a fekete a divatszín. S készüljön bármilyen finom nappából is az a kesztyű, amelyet reggelente — munkába indulás előtt — a kezünkre húzunk, csak gyenge utánzata ennek.

Az itt készült kézrevalókat így hívják: szabadidő-kesztyű.

Hogy mit takar ez a fogalom? Az anorákhoz pontosan illő — gyakran azonos alapszínű —, többféle anyagból varrt, vastagon bélelt kesztyűt.

— Ha a tv-ben síversenyt lát, biztosra veheti, hogy a mi kesztyűnket húzta fel a versenyző — mondja Pán- csics István, a fonyódi üzem vezetője.

S rakja elém a legújabb termékeket, közben pedig magyaráz: az üzem 1970-ben kezdte meg — külföldi megrendelések alapján — a sí- kesztyűk gyártását. Akkor még egyszínű volt a divat. Azután fokozatosan változott az ízlés: ma már hat-hét féle színt is kevernek egyetlen kézrevalón. Az idén újdonság a műbőr. A világpiacon rohamosan emelkedett a bőr ára, ez tette indokolttá a helyettesítését. Az új anyag minősége is olyan, hogy szakember legyen a talpán, aki első tapintásra megkülönbözteti az igazi bőrtől.

Próbálgatom a legújabb termékeket: puha, meleg valamennyi. Hogy mondjam? Mindegyik kézre szabott, nem is nagy, nem is szorít. Dicsérem a munkát, az üzemvezető pedig nevet. Valamennyi kesztyű, amelyet elém tett, hibás. Egyszer már megjárták

az országhatárt is. A megrendelő, az osztrák vagy a nyugatnémet kereskedő javításra visszaküldte. A cipzár ugyanis nem működött »-olajozottan«.

— Sok az ilyen »hiba«?

— Nem. Elvétve akad csak. Az sem a munkások rovására írható, hanem az anyag az oka. A minőséggel itt szinte, soha nincs baj. Nagy gyakorlatú varrónők dolgoznak nálunk, s a munkájuk már egy kicsit több is mint szakma. A síkesztyűkészítést a szakmán belül is külön szakmának tekintik: egy kicsit bőrdíszművesek, egy kicsit hímzők is.

Tavaly 65 ezer pár készült itt, az idén százezer a tervük. A létszám nem nőtt. Igaz, fluktuáció sincs. A gépek pedig a kesztyűiparban évek óta nem korszerűsödtek. (Az új termelőcsarnokban egy hete dolgoznak.) Hogyan lehetett mégis ilyen mértékben növelni a termelést? A magyarázat egyszerű: a kétszáz munkás a központi Intézkedések hatására hétszázalékos béremelést kapott. Ezt két százalékkal toldotta meg — saját erőből — a szövetkezet. A bér ösztönző felhasználásának eredményeként nőtt a termelés: a munkások idejük jobb kihasználásával érték el, hogy egy-egy műszak alatt több termék kerül ki az üzemből, mint tavaly. S a többet eladni nem gond. Évek óta tart a konjunktúra:- a megrendelés még mindig több, mint amennyit gyártani tudnak.

A SZÍNES kesztyűket varró lányok, asszonyok gyakran próbálják fel az új terméket. Ez egy kicsit hozzá tartozik a szakmához.

— Magam legalább t^- tizenöt ezer pár kesztyűt felpróbálok egy évben — mondja az üzemvezető.

— S milyet használ?

— Kilenc éve, szabász koromban készítettem magamnak egyet mocsári disznóbőrből. Azt hordom. Jól tartja magát... igaz, még be sem fejeztem: hiányzik a szegélye.

K. I.

foglalkozik az oktatás-, a köz- müvelődéspolitikai határozattal, egy üzemi alapszervezet pedig az üzem- és munkaszervezéssel kapcsolatos határozattal. Az ifjúság-, a nőpolitikái határozat — noha ezt még a X. kongresszus előtt fogadták el — hosszúbo távra szól,, s föltétien elemezni kell mott is, hogy mi valósult rti-eg a szellemükben. A pártvezetöségek jól tudják — éppen ezért itt nem soroljuk fel —, hogy melyek azok a nagy jelentőségű párthatározatok, amelyekkel kiemelten kell foglalkozniuk. Ha a beszámolóban alaposan elemzi c vezetőség, hogy mit tett ezeknek a megismertetéséért, helyi átültetéséért és végrehajtásáért, akkor a számadás már nem általános. Ez arra is módot ad, hogy rámutassanak és föllépjenek a helytelen nézetek ellen. Nagyon fontos, hogy bátran és őszintén beszéljenek arról, ha a soraikban is föllelhető például az anyagiasság, a kispolgári- ság, a közömbösség, a fegyelmezetlenség. Ha nem nevezik néven a gyermeket, akkor aligha sikerül megszüntetni a hibákat.

Sok segítséget kaptak a vezetőségok a pártcsoportoktíu, a tagok körében végzett közvélemény-kutatás révén, s természetesen a X. kongresz- szus óta megtartott beszámoló taggyűlésektől. Ha az utóbbiakra nagy gondot fordítottak, akkor most biztosabb alapokon állva foghattak neki a négyéves munka értékelésének. S ebből pontosan kitűnnek a feladatok is, melyeknek a taggyűlés elé terjesztendő határozati javaslatban van a helyük.

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a mostani taggyűléseken a politika helyi megvalósulása áll a középpontban. A kommunisták a párt általános politikájáról a januári taggyűléseken mondanak véleményt, amikor megvitatják a Közpónti Bizottság kongresszusi irányéi- j veit, valamint a szervezeti . szabályzat módosítására vonatkozó javaslatokat. A beszámoló taggyűlések mostani fontos fórumai természetesen előkészítik ezt a helyi számadással.

L. G. * I

, A füst lassan kúszik elő a j fák közül, a szél egészen a , földre szorítja. A száraz növények fanyar illata száll benne. A tisztáson a fűrész marja a fát, hangosan visítva veszekszik egy-egy göcsörtö- sebb törzzsel. A barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet erdejében járunk. Pontosabban az erdő helyén, ■'hiszen ezer a 10 holdas , területen, ahol nemrég még (az ég_ felé nyújtották ágaikat az akácok, most tisfctás van. Az erdő széle jóval beljebb van, ott, ahonnan a füst száll.

— Az aljnövényzetet égetik — mondja Szokol József, aki az itt dolgozó öt embernek a »parancsnoka«. — Nemsokára j azon a részen is munkához lát a stilfűrész, hamarosan ott is csak az összerakott rön- ; kök jelzik, hogy nemrég még I erdő volt a tisztás helyén, i Erről a tíz holdról több mint háromszáz köbméter akácot termeltünk ki négyen, két hónap alatt.

Szokol József az összefűrészelt fát rakja össze. A kérges rönkök otthagyták tenyerén lenyomatukat. Napi munkájához az erdőn dolgozók bérének elszámolása is hozzátartozik, és természetesen vigyázni az embereket. Figyelni, merre dől a fa, figyelmeztetni, óvni a társakat, megelőzni a bajt.

— A fák ledöntése nagyon veszélyes. Nem lehet mindig előre megállapítani, hogy merre dől majd a törzs, mert minden pillanatban fordulhat

a szél, irányt változtat a föld felé induló akác, és ha az ember nem vigyáz eléggé; kész a baj.

Nemcsak a vidéket, az erdőt ismeri Józsi bácsi, hanem a fák tulajdonságait is. Nem csoda hiszen már tizenkét éve dolgozik a termelőszövetkezet erdészetében. Az erdő megosztja vele titkait, hiszen sokáig ő volt a gazdája. Egyedül vigyázta, óvta a tűz- től, tolvajtól a fákat, az állatokat, melyek a böktök közöt, a zizegő avarban találták otthonra.

— Erdő- és legeltetési megbízott voltam. 1968-ig erdőfelelős Is. Akkor jött egy hivatásos erdész, aki átvette tőlem ezt a munkát. Azóta mellette dolgozom, mint brigádI vezető.

I Kocsis István a stilfűrész mestere, ö azok közé tartozik, akik soha nem fáznak.

— Nincs az a kemény tél, amikor dideregnem kéne. Nekünk a fa akkor is meleget ad, ha nem égetjük. Egy-egy nagyobb rönk bizony megizzaszt ja az embert.

1965-ben barátkozott meg végleg a fűrésszel, azóta ki tudná megmondani, hány tölgyet, bükköt, akácot döntöttek le kelten.

— Vagonrakóként kezdtem ] — meséli. — Ekkor kaptam kedvet ahhoz, hogy az erdőn j dolgozzam. Beiratkoztam hát j

: a sárvári szakmunkásképzőbe. Két évig dolgoztam a rigód erdészetben, és hét éve va- 1 gyök itt a tsz-ben.

Szokol József brigádvezető.

A stílfűrész mestere Kocsis István.

Most éppen a »könnyű« munkát végzi. A kidöntött akácokat méretre fűrészeli, levágja róluk a gallyakat.

— Ez nem különösebben nehéz munka, bár az akácban lassabban halad a fűrész, nem szalad át rajta egy szem- villanás alatt. Az akác kemény, rostos fa. Mert az is lényeges, hogy milyenek ’ a rostok. A tölgy is kemény fa, nem is szokták együtt emlegetni az akáccal, mégis jóval könnyebb fűrészelni. Olyankor a gép is más hangot ad.

A fűrész beszél. Amit mond, számunkra érthetetlen, de aki évek óta a kezében tartja, tudja mit jelent az, ha magas hangon szinte »visít«, vagy ha halkabban »dorombol«. A kirándulóknak az erdő csendje kedves, vonzó. Az erdészeti szakmunkásoknak a fűrész hangja az.

Amikor elbúcsúzunk. az addig pihenő rriótörftfrösz újra megindul. Kezébe veszi az ember. A farakások száma napról napra növekszik, és ugyanilyen gyorsan nagyobbodik a tisztás. Ahol reggel még a szél elől a fák közé menekülve szalonnázgattak a favágók, estére már nincs semmi. Addig tart itt a szél uralma, míg a fiatal facsemetékből újra falat nem von elé az ember.

D. T.

Munkásvélemények és üzemi demokrácia

Hagyományok és kényszerűség

Konferencia a tüzeléstechnikáról

Veszprémben tegnap országos tüzeléstechnikai konferenciára gyűltek össze a bútoripari, erdő- és faipari szakemberek. A tanácskozás központi témája: miként lehetne a fahulladékot úgy megsemmisíteni, hogy azzal ne szeny- nyezzék a gyárak, üzemek környezetét. A kérdésre egyébként már a gyakorlatban adott választ a veszprémi faárugyár: több millió forintos beruházással itt nemcsak a szennyezést szüntették m.eg, hanem a fahulladék fel- használásával gőzt is termelnek.

A tanácskozás részvevői üzemelés közben is megtekintették a korszerű berendezést.

— Menhyi jutalmat kapott legutóbb a brigádja?

— Háromezer forintot.

— S mindenki kapott belőle? ,

— Nem.

— Miért?

— Csak azok, akik jól dolI goztak, és a brigádért is sokat 'tettek.

— Hányán voltak ilyenek?

,— Tizenhármán.

A fiatal fonónő — azaz most

már csoportvezető — nylonkendővel kötötte le a haját. Amúgy menyecskésen. Beszéde nyugodt, fesztelen. Ö Szabó Zoltánná, a Fonó II. csoportvezetője. Mint mondja, »most a leszedök munkáját irányítom«.

— Mi a legnagyobb gondja a munkában?

— Az anyaghiány.

— Nincs mit fonni?

— Néha nincs. Itt az egyes | munkarészek úgy kapcsolód- ! nak egymáshoz, mint a láncszemek.

) A nyújtók nem tudják kö- ] vetni a tempót. Még nem si- í került nekik igazán átállni a i két gépről négy gépre.

— És a brigádtagok? Velük nincs baj?

— Akad.

— Nem érzi időnként, hogy erre vagy arra szívesen rákiáltana?

— Ha érzem is visszaszívom. Inkább a többiek segítségét kérem.

— IJogyan?

— Előfordult már, hogy a műszak befejezése előtt tízhúsz perccel néhányan otthagyták a gépet. A gép megy tovább, nincs aki törődjön vele. Ezért megkértük a brigád tagjait, ellenőrizzék, kik mennek el korábban. Mondhatom, lelkiismeretesen ellenőrizték. Aki meglógott, félóra levonást kapdtt. így a brigád tagjainak segítségével mi magunk szüntettük meg a műszakok kurtítását.

A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában jártunk azzal a célkitűzéssel, hogy közelebb jussunk a hatalmas szervezet működésének megértéséhez, s hogy minél többet tudjunk meg arról: miként élnek, dolgoznak itt az emberek? De leginkább arra voltunk kíváncsiak: eljut-e az üzemekből a dolgozók hangja azokhoz, akiktől a munkahelyi javaslatok megvalósítása függ? A jegyzetfüzetnyi adatból, a sűrűn telejrt lapokból az is lassan körvonalazódott, hogy milyen lehetőségei, fórumai vannak az üzemi demokráciának a gyárban?

Pillantsunk vissza röviden az ötvenes évek elejére. A jelen helyzet a gyár alapításának, építésének időszaka nélkül nehezebben érthető. A termelésben, a műszaki fejlesztésben, s még ezer és ezer egyéb üzemi tevékenységben

| kifejeződő gyári valóság mel- I lett ez az ipari létesítmény J egyben a megye egyik, jelképe | is: a felszabadulás után meg- [ indult szocialista iparosítás | nagyszabású beruházása. Az építés lázában a mindennapok szoros tartozéka volt egy igen közvetlen kapcsolat a vezetők és a gyár munkásai közo't Az építés, majd a termelés megindításának első hetei szinte fizikai munkát kívántak igazgatótól, főmérnöktől, konstruktőrtől és a termelés irányításának egyéb felelőseitől. Persze nemcsak a fizikai közelség miatt volt igen közvetlen a kapcsolat. Akkoriban gyakran rendeztek ötletnapokat, amikor a fonónők, tmk- sok, technikusok elmondhatták a véleményüket a termelés ésszerűsítéséről, korszerűsítéséről. Ezek közül akkor sokat elfogadtak és be is vezettek. Akadt persze sok, semmire Sem jó ötlet is, de a gyakorlati haszonnál talán fontosabb volt, hogy az emberek véleményt nyilvánítottak, fe- jükben-lelkükben ott volt a vágy: beletenni az ő szerény kis obulusaikat is a hatalmas gyári kalapba.

Jól és sokat termelni azonban csak korszerű gépeken és olajozottan működő vállalati szervezetben lehet. S míg a gyár hatalmas, sokfelé ágazó, precíz gépezetként működő szervezete létrejött, eltelt néhány év. Sokban változott az ország, de még inkább a megye, s a környezet változásai igen erősen hatottak a gyárra is. A megyében új vállalatok építettek gyárat, ahol az egykori fonónők kittinyebb munkát kaptak, s eleinte bizony még a boríték is jobban duzzadt a fizetések után. Munkaerőt sem lehetett már olyan könnyen kapni a hatvanas évek végén, mint az évtized elején. A gyárban bizonyos kényszerítő erők is kezdtek hatni; a termelés szintjének biztosítására új, rugalmasabb irányítási, termelési módszereket kellett bevezetni. A fonónők bérét jelentősen emelték, de sokkal fontosabb volt — keményebb diónak is látszott — magának a gyárnak a légkörét, mindennapos tevékenységüket új színekkel, ízekkel gazdagítani, s ezáltal a munkásokat szorosabban a gyárhoz kötni. Aki nem érzi, hogy köze van ahhoz, amit csinál, s csak a havi fizetésért teszi, annak annyi is elég, ha másutt szintén megkapja ugyanazt a pénzt. De akinek gondot okoz az elszakadt szál, mérgelődik, ha nem kap elég hüvelyt, vagy öntevékenyen szavalóversenyt szervez, annak a gyár többet jelent egyszerű jövedelemforrásnál.

De mi ez a több? Hogyan jelentkezhet ez a többlet mindenkinél?

Csupor Tibor (Folytatjuk.)

Somogyi Néplapl 3