Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-13 / 240. szám
i Filmbarátok köre a Noszlopy szakközépiskolában NÉPMŰVÉSZETI HÉT KISZ-TEVÉKENYSÉGI formaként második éve működik a filmbarátok köre a kaposvári Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskolában. Erről először Vidák Gizella tanárnővel beszélgettem— Havonta egy filmbemutatón1 veszünk részt. A Somogy megyei Moziüzemi Vállalat biztosítja a kért filmeket s gondoskodik a délutáni vetítésről. Az előadást minden esetben vita követi. Iskolánkban egyébként folyik filmesztétikai oktatás is, évfolyamonként egy-egy osztályban, ösz- 'szesen tehát négyben. Alkotókkal is találkozunk időnként; ’ most Rózsa Jánost és Ragály Elemért várjuk, áz Álmodó ifjúság alkotóit, — Hogy állnak a filmesztétikai oktatással^ — Szegeden az egyetemen részt vettem a filmesztétikái szakkör munkájában, 1972-ben továbbképzésen voltam Budapesten. A folytatás elmaradt. Ezzel, azt hiszem, ki is fejeztem, hogy megtorpant a film- esztétikai oktatás. Pedig- a művészeti nevelés fontos területe a filmA baráti kör hatvan tagot számlál. A titkár Molnár Éva, negyedik osztályos tanuló. A vetítések utáni filmvitákról beszélgettünk. — A vita néha túllép a látott film és egyáltalán a filmművészet határain is. Olyan esetben fordul ez 9IŐ, amikor a bemutatott film tanulsága a fiatalokhoz közeli problémákról szól. — Melyik film kapcsán volt a legélesebb vita? — Azt hiszem, A köpönyeg című film váltotta ki a legélesebb nézeteltérést közöttünk. A jellemek -megítélésében, ez a tapasztalatom, más véleményen vannak a fiúk és mást mo'ndanak a lányok. Az említett film esetén a becsületesség értékeléséről volt szó. Dergez András: — Szeretek moziba járni. Ezért választót-, tam ezt a tevékenysági formát— Az utóbbi időben melyik film ragadta meg? — Chaplin: Aranyláz. A kisember kiszolgáltatottsága. A magyar filmek? Mások a mi igényeink. A Jelenidő tetszett. A beszélgetés meggyőzött valamiről; ezek a fiatalok úgy 1 nézik a filmet, mint mai életünk tükrét. Varga Csilla: — Kevés idő jut moziba járásra. 'Tanulás, otthoni segítés ... Hetente, kéthetente azért elmehetekEgyed Anna: — A filmművészet több információt nyújt, mint bármi más. Ezért szeretem a filmeket. A televíziót is. Bizonyos esetben még olvasásra, napilapolvasásra is ösztönöz az aktuális film. Tóth Mária az iskola legjobb versmon'őója: — A film- esztétika tanított meg igcizán filmet nézni. Az irodalmat nem tudom elválasztani a filmtől, nagy kíváncsisággal nézem a szerepformálásokat, a színészi alakítást is. A BESZÉLGETÉS csupán körvonalazta a filmbarát kör tevékenységét. S ha csak villanásnyira is, olyan fiatalok mutatkoztak be. akiknek a véleményére érdemes adni. Nem kis szerepe van ebben a »nagykorúságban« a filmnek, amely cselekedtetni is megtanít — életre szóló tanításokkal. Horányi Barna Lucázók, regölők, énekmondók Látványos záróest Színházi levél liívés-ősbsiulató Pécsen I llyés Gyula,»Dupla vagy semmi, azaz két életet vagy egyet se« , című darabjának ősbemutatóját tartották a minap Pécsén. Olyan mű ez, amely nem vizsgálható máshogy, 'csak a saját érték- rendszerében, a saját egységében, csak teljes élményt adó fényében, és ez elé kár volna a skatulyázó műfajelméleték prizmáját teríni. A »színpad eszközei« ma azt jelenti: nem válogatni eszközökben avégett, hogy visszavarázsolják a színjátszás ■ ősi élményét: az ember küzdelmét a sorssal, azzal, amit a régiek istenségnek hívtak«. Így vall Illyés Gyula, utat mutatva a dráma ' kifejezésmódjának megértéséhez. Föllelhetők a műben a távol-keleti színház elemei éppúgy, mint a görög drámáké, az angol reneszánszé, a commédia deli’ artéé, Maeterlick színpadáé vagy az abszurdoké. S mindez egy roppant súlyú gondolati anyag érdekében, amely a történés előrehaladásával nő, tágul, szélesedik. A színpadkép kiemeli a nézőt hétköznapi állapotából. A háttér: piszkos szürke fátyolhegyek — rejtélyesen, idegenül, elenségesen. Csak egyetlen út vezet ki'belőlük. Hová? A sötétségbe, az ismeretlenbe, a halálba. A vihar elől a Bábjátékos — akiben nem nehéz fölismerni magát a szerzőt — egy fogadóba menekül. A fogadós elpanaszolja bajái: senki sem látogatja, már régóta nincs vendége. , A vidéken három család él: Hegyiék, Völgyiék, Erdeiék. Fakitermelő munkát végeznek, s közös gazdájuk egy ismeretlen, titokzatos úr — »mondják maga az ördög« —, s ő osztotta meg a három családot. A környező három tanya lakói között ugyanis viszály tört ki. »Késelés is volt, vége a köszönésnek . ..« Az áldatlan állapot megszüntetésére á fogadós a Bábjátékost kéri föl, aki ■ a »Kié az igazság?« című. bábjátékkal a helyes útra vezetné a három tanya népét. Ö azonban elzárkózik a tervtől, öregségére, fásultságára hivatkozik. »Nem érdekel, kié az igazság?« — kérdi vádlóan a fogadós. »Nincs képességem eldönteni, azt... értsd meg, komédiás vagyok, művész, szépet csinálom( ez az éji feladatom!« Megjelenik a Halál, és felszólítja a Bábjátékost: jöjjön ve- 1<^ lejárt az ideje, »nem lesz holmi utolsó vacsorá sem.« A játékosnak a fogadós kérése most kapóra jön: »Élelemtől mások élete függ« — mondja, és haladékot kér a Haláltól, hogy előadásával békét teremtsen a viszályoskodók között. A Halál megadja neki ezt a lehetőséget, sőt: »nem egy életet kap. hanem öröklétet, ha sikerül.« A dráma második része a bábjáték maga. A Bábjátékos életre kelti bábuit, megelevenednek a tanulságos mese szereplői. £ m a Bábjátékos elveszti SA a játszmát, nincs ha- . talma sem bábjain, sem az emberek fölött. Már csak a Halállal van intéznivalója. A Bábjátékos elmondja életének summáját, keserű okulását, a hozzá hasonló emberek küzdelmének teljes kilá- tástalanságát. A Halál szorítását is közömbösen vállalja ptár, nem vágyik vissza az élők közé. S közben a bábuk újra megelevenednek, új »Bábjátékos« támad közöttük. Rájönnek: valahol elrontották, s visszamennek ahhoz a jelenethez, ahol a Bábjátékos először figyelmeztette őket: »Az embert nemcsak a zabálhatnékja vezérli, mint makkoltatáshoz a disznót«. Innen kezdik újra az egész játékot. Az író vallja: »A világ folyása azt látszik igazolni, sajnos, hogy az elmepezsdítő tanácsok alig fogtak, megrázó is volt mögöttük az érv és a hitelesítés, a remekmű föláldozott élet, a képletes és valóságos keresztfa.« A bábok a végén újrakezdik, visszamennek első elrontott lépésükhöz. S meghagyják ezzel az egy résznyi reményt is: talán mo6t fog a tanács, most másként alakul minden. Sík Ferenc rendezése csakúgy, mint Vota Emil színpadképe, ihletett munka. A ' jelmezek megtervezésének nem éppen könnyű feladatát Shaffer Judit jól oldotta meg. Vujicsics Tihamér zenéje kegyetlen, hátborzongató. Néhol mintha h-atásvadászó lenne. A színészi gárda méltó a darabhoz. Győry Emil Bábjátékosának szüggesztívítása perzselte a levegőt: nagyvonalúan és felejthetetlenül játszott. A szimbolikus — ezért kevéssé egyesített — figurákat hitelesen eljátszani "nagy próba volt a többiek számára is. mégis nagyszerű volt Pad l László, Pásztor Erzsi, Holl István és Vallai Péter alakítása. A ■Dupla vagy semmi...« valóban Illyés Gyula merész, fausti adója* Hatalmas életmű tapasztalatát, koncentrált kivonatát tette elénk. Látszatra irgalmatlanul ellenünk, de — hiszem — irgalmatlanul értünk. Ludvig Nándor Az izményick bctlehem.esc. Aki pénteken a Latinca művelődési központ felé tartott Kaposváron, bizonyára már az utcán »összetalálkozott« a folklórral: három kirakat mutatta be Baranya. Tolna és Zala gazdag népművészetét. Elsősorban a hímző- művészetet, a népi iparművészetet. A finálé méltó betetőzése volt az egész hetes programnak: a négy megye fpl- klóregyütteseinek összeállítása, az élő hagyományok bemutatása és a hagyomány- élesztés szándékának megvalósulása. Igényes, tömör műsor pergett, amelyben elsősorban falusi együttesek és szólisták kaptak helyet, és ami igen dicséretes: több ponton kapcsolódott a tudományos ta- náccskozások tematikájához is. A Tolna megyei Izmény népi együttese mutatkozott be először. Ez a székely betlehe- mes a vallásos misztériumot és a népképzeietet. .öltöztette látvány drárpaj. köntösbe, s efelól'a jelmezek sem'hagynak kétséget. Különösen a komédia játékelemeinek örülhet tünk, amelyek nem egyszer — nagyon funkcionálisan — háttérbe szorították az egyébként igen eredeti módon előadott jellegzetesért deklamáló szöveget is. Hosszan lehetne elemezni az izményiek .értékes előadását, figyelmet fordítva arra is, hogy a mitikus tartalomba miként szüremlenek be érzékletesen a valóságos népi élet realisztikus elemei. A másik meglepetést a kisbárepátiak tartogatták. Tóth Lajos együttes vezető a lucázó szokásokat igen ügyes színpadi játékba ötvözte. A játék külön érdeme, hogy gondosan őrzi a nyelvjárási elemeket a népszokás elemekkel keverve. Ezt csak tetézi a han- gultos, sok derültséget teremtő együttes játékkedv, amely méltó bizonysága annak, hogy Kisbárapáti amatőrjei tiszteletére méltó örömmel és kedvvel nyúlnak a hagyományokhoz. Tóth Lajos ezen feldolgozása —, úgy véljük alkalmas arra, hogy írott, kottázott formában is megjelenjen, más együttesek részére is hozzáférhetően. A Pécsi Pávakör ízelítőt adott gazdag repertoárjából, különösen a repülés — a Vá- sárosdombó környékéről gyűjtött anyag — idézte vissza a jeles szokást. Az együttes láthatóan igényes érdeklődéssel fordul Baranya népdalkinccse felé; tanúsította ezt Duga Ilona is, a csángó és Fábián János az ormánsági népdalok tolmácsolásával. A nemzetiségi gyerekfílklór gondos ápolásáról adott képet a mecseknádasdi német iskoláscsoport, mű vészeli vezetőjük. Donoraid Józsefné. Műsoruk láttán újra megerősíthetjük azt a törekvést, hogy a nyári, balatonföldvári folklór- fesztvált érdemes a megyehatároknál nagyobb körre tágítani a gyermektáncban is, Baranya megye gazdag műsorral jött Kaposvárra, mett a második részben ismét ők kezdtek. Az atai délszláv együttes főleg énekkultúrában gazdag előadásával, őket követte a Somogybán már oly ritkán hallható hangszer muzsikája, a dudáé. Megszólaltatója. Cserepes Károly népművész volt. Igaz, Somogy már csütörtök este tartott bemutatót, két adatközlő azonban fellépett a díszelőadáson is: Tóth Imre — kisbárapátiból — ismét új dalokkal lepte meg a hallgatóságot ( a szívesen hallgatott és ismert betyárballada mellett) őt követte Tischler Antalné, aki a mártírhalálthalt Simon pap testvére. Reza Mama — őt így hívják a környékbeliek és a folkloristák egyaránt —, a szenyéri népi együttes tagja a Rákóczi kis úrfi egyik változatát, és egy, sok dramatikus elemet őrző népdalt adott elő. Az estet Zála megye zárta, Lovászi és Letenye Páva-köre. Először a Két kis árva balladáját, majd Borköszöntö címmel vegyes — sejthetően nemcsak folklórforrást őrző — műsorukat adták elő. befejezésül pedig a Virágos konderem című igényes, látványos összeállítást. Ez utóbbinak alapján kapták annak idején az arany minősítést és szerepeitek a Szóljatok játszók. regölok! debreceni gálaestjén. Okvetlenül szólnunk kell Együd Árpád múzeumigazgató ismeretterjesztő szándékú, jól eligazító müsorközléséről. Ennek azért örülünk külön is, mert pédáját adta annak, amennyire nem illik a folklór- műsorhoz a szabvány konferá- lás és mennyivel jobb, ha egy kutató vereti a nézők elé — értésre, okulásra — a szóbeli, dalbeli népművészetet. Tröszt Tibor Tudom, nem illik hallgatózni- Mentségemre szolgáljon, hogy nem tehettem mást. A Somogy expressz fülkéjében ugyanis hárman voltunk; én a sarokba húzódva olvasgattam, két útitársam az ablak mellett ült. .Egyikük har- mincegynéfiány éves lehetett, társa jó tiz évvel idősebb. Valahonnan az Alföldről utaztak vissza Kaposvárra, hivatalos kiküldetésből, amolyan tapasztalatcseréről. Miután jó- ízűert meguzsonnáztak és megkeresték a »harmadik kocsit- — az idősebb még egy üveg sört is hozott magával —, az itthoni dolgokról kezdtek beszélgetni, elűzve, az esti utazás unalmát. Nem mondtak nagy sztorikat, kerek történeteket. Mégis kénytelen voltam odafigyelni, mert akaratlanul .is szűkebb vagy szélesebb körben, honos nézeteket, magatartásformákat fogalmaztak meg párbeszédükkel — munkahelyről, közösségi életről, családról, szórakozásról, életmódról. — Ilyen messze nem utazunk többet. — Van értelme? öt órát tölthettünk ott. És ráment két napunk- Ilyet közelebb is találunk. — Persze, ha kocsit adnak, nem kellett volna ott éjszakáznunk. — Az ilyesmire nincs autó. De ha a Jéger Pista megy Ellesett párbeszéd vizsgázni, akkor van. Persze a nagyfőnök villaszomszédja meg barkácsmestere. (Találgatások, gyanúsitga- tások. Lehet, hogy van bennük némi igazság, lehet hogy alaptalan, hát mögötti vádaskodások. Felelősséget bizonyára nem vállalnának értük.) — Kíváncsi vagyok, kit tesznek oda műnelyfőnöknek. — Nem a mi dolgunk- De az biztos, hogy a Ferkó nem oda való. Nagyon mulya ehhez szegény. — Biztosan idegen lesz, akit aztán mi tanítunk be, mit hogyan kell, milyenek itt a szokások. Mert azt tartják, hogy ha közülünk neveznek ki va- fakit, nem tud rendet tartani, mert régi baráti szálak fűzik a beosztottjaihoz. Pedig nem így van. Valamennyiünk érdeke, hogy jól menjen a munka. Nem vagyunk már. iskolát elbliccelő gyerekek! Nincs igazam? (Dehogynem — vágnám rá, de nem akarok közbeszólni.) — Elmentél segíteni a Jancsinak? — Persze. Volt mit cipelni a nyolcadikra. — Hívott? — A Jandrek Pista szólt, a . haverja— Én nem mentem el. A feleségem is megmondta: nagy marha lfsszel, ha kérés nélkül odatolakszol. Nincs szája? (Biztosan van. Talán kérni is tud. De egy kis szemérem, másfelől némi önzetlen, kérés nélküli segítökészség is van a világon.) — A feleségem mindig kiabálva fogad. Hogy nem érek haza pontosan a munkaidő után, aztán alig kapok be valamit, odaülök a tv elé. A gyerekkel meg nem törődöm .. • Mit csináljak? Pofozzam meg minden este? Akkor jobban tanul? Különben is fáradt vagyok, ilyen-' kor hagyjanak békén! Persze nyolckor csak elcsendesedik az asszony'is, amikor odaül a tv elé. i — Én meg azt mondtam a feleségemnek: adjuk el a készüléket! Komolyan gondoltam ám! Nem tud lekötni bennünket. Legföljebb egy- egy jó filmet nézünk meg. Meg ha a magyar csapat külföldi mérkőzést játszik. Hát ezért nem érdemes tartani. (Két véglet. Az utóbbit — érdekes módon képviselte.) a fiatalabb . — Mióta a Rákóczi magasabb osztályba került, eljárok a meccsre- Hű, mekkora pa- táliát csapott az asszony, mikor az első vasárnap délután vettem a kabátomat! " Hogy most már erre is rákapok .. Pedig eddig nem jártam meccsre, megelégedtem a közvetítésekkel. Most mi a nyavalya ütött belém? Magyaráztam neki. hogy most jobb mérkőzések lesznek, színvonalasabbak, de dumálhattam én, csak mondta a magáét. Mit tehettem? Na, hát csak daráld tovább! — mondtam, és elindultam. Mo6t már nem szól, tudomásul vette, hogy vasárnap délután nem vagyok otthon. Tudod, az ember haverokkal is találkozik itt. A Kjspeti kocsijával megj'ünk. aztán amikor leteszi a Zsigát a , garázsbari, átmegyünk a Volgába. Egy üveg bor mellett elbeszélgetünk: hogy volt, mint volt, ki játszott jól, meg minden- Aztán hazamegyünk. Hát bűn ez? (Miért lenne az? Tízezrek szórakozása az országban. Veszélyes legföljebb a,*kor‘ lehel — mármint elsősorban az egyénre —, ha legfőbb hobby- vá válik.) — Te is szeretsz horgászni, nem? — Persze. — Nahát! Telket kell venned! Az Ispánki mondta, hogy egy-két helyen még lehet OTP-re is kapni. — Komolyan? Te, ez engem érdekelne! Tudj meg valami közelebbit! — Jó, majd utánanézek. Szóval ez az igazi kikapcsolódás. Az ember szombaton kimegy, egy kicsit pücskörészik a nyaraló körül, aztán irány a part, a víz meg a halak társasága! Meg a pénznek is a legjobb helye van a telekben. Mert a kocsi, ugye, az nem stabil érték. A nyaraló meg a telek csak többet ér évről évre. Meg aztán az ember mondhatja: van valamije, ez az övé, látszatja van a munkájának(Hm! Vajon csak ez lehet a munka értelme, »látszatja«? Végcélja? Hányán vallják még ezt az országban — nyíltan kérkedve, fölényesen bi- V zonygatva igazságukat vagy szavak nélkül, tettekkel, apró manipulációkkal segítve görcsös erőfeszítéseiket?) Paál László Somogyi Néplap Bl I
