Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-29 / 253. szám

.% laelwxc^t továbbra is neliéz (Folytatás az 1. oldalról.) A jó időben megnőtt a le­hetőség arra, hogy a társadal­mi összefogásban levő erő ki­bontakozhasson. A múlt héten mintegy 24 ezer ember dolgo­zott a földeken, köztük ott volt a segítségül érkezett 9 ezer diák. a hét végén munká­ba állt 2700 ipari munkás, vállalati és intézményi dolgo­zó, a hét közben és a hét vé­gén dolgozó 800—800 katona. Az operatív bizottság a hétfői illésén köszönetét mondott az üzemek munkásainak, a KISZ-fiataloknak, az intézmé­nyek dolgozóinak, az általános és középiskolák, valamint a felsőfokú oktatási intézmények tanulóinak, a falusi lakosság­nak, tsz-tagoknak és nyugdíja­soknak, a honvédeknek azért a segítségért, amely nélkül a mostanáig elért eredmények nem születhettek volna meg. A társadalmi összefogásra azonban továbbra is szükség van, s ezen belül a jól szerve­zett munka lehet csak célra- vezető. A leginkább veszélyeztetett kultúrák után, mint amilyen a szőlő, a gyümölcs, a zöldség, a burgonya, a betakarításban most a fő figyelmet a cukor­répaszedésre kell összpontosí­tani. Az operatív bizottság megállapította, hogy zökkenők vannak a terményszállítások­nál, a tehergépkocsi-igényeket csak részben elégítették ki. Éppen ezért hívta, fel a bizott­ság az illetékes üzemeket: a i gépkocsikat a megyei szállítá­si bizottságon keresztül hala~ déktalanul bocsássák a kije­lölt gazdaságok rendelkezésé­re! A gazdaságok kis hánya­dánál ugyan, de tapasztalható, hogy a falu mozgósítása — fő­ként a kézi erőé — nem kielé­gítő. jogos tehát a kérés, hogy ezeken a helyeken a tanácsok nagyobb segítséget adjanak az üzemi vezetőknek. Legfontosabb munka most az őszi vetés, ezen belül is a kenyérgabona vetésének mi­előbbi befejezése. A gabonát legalább a tavalyi tényleges, illetőleg az idei tervezett terü­letnagyságon vessék el a me­gyében. Ennek érdekében min­den lehetséges intézkedést meg kell tenni (például éjsza­ka is vetni, váltott műszak­ban), a kézi vetést azonban a munkák sürgőssége ellenére sem tartjuk indokoltnak. Az üzemeknek a gépekre — pél­dául vetőgépekre — vonatkozó igényét a kaposvári AGRO- KER kielégíti. A bizottság számos határo~ zatot hozott a hétfői ülésen. Néhány ezek közül: A szállí­tási bizottság intézkedjen ar­ról, hogy a kirendelt teher­gépkocsik az üzemekben je­lentkezzenek. A munkákban állandóan részt vevő katoná­kat onnan, ahol a cukorrépa és a szőlő szedésével végeztek, irányítsák át oda, ahol még sok répa van kint. Mindén tsz tartson szombati és vasárnapi ügyeletet az irodájában. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya min­dennap — vasárnap is — ügye­letet tart reggel 6 órától este, 10 óráig, a 11-255-ös telefon~ számon. Fontos, hogy az ijtóri üzemek minden héten csütör­tök délig jelezzék felajánlott segítségüket, s a tsz-ek kérése alapján a járási hivatalok is erre az időpontra közöljék igényüket; a VOLÁN minden héten péntek délig kéri a sze­mélyszállítási igények beje­lentését. Az operatív bizottság újra intézkedik ánnak érdekében, hogy elegendő fóliát kapjanak a gazdaságok, elsősorban a kukoricatárolásáh#z( Az MNB gondoskodik róla. hogy az üzemek megkapják á ter­ményszárítók befejezéséhez kért hitelt, ha a munkát úgy befejezik, hogy a szárítót még az idén használhatják; kielé­gíti — 2—3 napon belül — az őszi munkákkal kapcsolatos gépek hiteligényeit. Továbbra is nehéz a helyzet megyénk mezőgazdaságában, jelentős értékek vannak a földeken, s máris nagy a vesz­teség. Szükség van minden órányi jó idő kihasználására, a helyi kézi és gépi erő teljes igénybevételére, a vasárnapi és ünnepnapi munkákra is, mert csak így oldható meg ez a rendkívüli feladat — mon- dotta nyilatkozata befejezése- ként a megyei tanács osztály­vezetője. , H. F. Tartályok Tabról Bővítik a gyárat A betonrelé-állomás Fu rcsán hangzik; beton- relé-állomás. Pedig ilyen is van Kaposváron, s jelentősége nem is kicsi: erről kíván meg­győzni gyors beszéddel Korcz László, aki egyszerre annyi mindent mond el munkájuk­ról, hogy a végén hatalmas kombináttá nő képzeletemben az állomás. Mindez persze később a »■helyére« kerül, de vitatkozni Korcz Lászlóval nem tudok. Négy hatalmais siló magasodik az állomáson, egyenként 300 tonna befogadóképességű, öt évvel ezelőtt épült, a beruhá­zás 20 millió forintba került. 1971-ben még csak 12 ezer tonna cementet szállítottak a kirendeltség gépkocsijai, eb­ben az évben már 24 ezer ton­na a terv. Nagy a tisztaság. Az állomá­son dolgozó szocialista brigád naplójának német nyelvű be­írás tanúsítja: a Frankfurttól érkezett vendégek Magyaror­szágon, a betonrelé-állomáso- kon hasonló tisztaságot sehol nem tapasztaltak. A toronyban Korcz László mentegetőzik, hogy most nem a legtisztább, de én csodálko­zom: cementporral dolgoznak, a Beremendről érkező vago­nokból magas nyomású leve­gővel »pumpálják« a cemen­tet a silókba. Azt vártam, hogy bokáig taposunk majd a szürke pofban. Ám ennek se­hol semmi nyoma. Az állomás vezetője az újí­tásaikról magyaráz: majdnem mindegyiket elfekvő anyagok­ból, minimális költségekkel va­lósították meg. Olyan is akad közöttük, amelyet már — a többi reléállomáson — orszá­gosan is használnak, vagy ter­vezik a bevezetését. Sikerült csökkenteniük a vagonok ki­ürítéséhez szükséges időt, s a vezetékben most már nem ke­letkezik a párától nedves ce­mentből dugó. Ha mégis, két perc alatt és balesetveszély nélkül el tudják távolítani, így azután egy-egy vagont fél­óra alatt ürítenek ki. (Egy szakembertől megtudtam, hogy Kaposvárról kerülnek vissza a legtisztábban, a leg­kevesebb sérüléssel és o leg­rövidebb idő alatt Beremend- re a vagonok.) Egy-egy gépko­csit 15 perc alatt töltenek meg. A gyors — az országos átlag­nál jóval gyorsabb — munká­hoz mindössze egy kompresz- szorkezelő és egy gépkocsitöl­tő kell. Tervük szerint ebben az évben 24 ezer tonna cementet kell kiszállítaniuk. A kong­resszusi munkaversenyben vállalták, hogy 500 tonnával túlteljesítik. Három gépkocsi hordja a cementet, kettőt most kaptak. Egybe 80—85 mázsa fér, s ha a városon belül fu­varoznak, tíz-tizenkettőt is fordulnak a járművek. Meg is lenne az évi harmincezer ton­na, ha... — A fuvaroztatók kapacitá­sát kellene növelni. Nem tud­nak annyi cementét fogadni, mint amennyit mi szállíthat­nánk! — mondja az állomás vezetője. A partnerek a Somogy me­gyei Állami Építőipari Válla­lat és a közúti építők, a Ta­nácsi Magas- és Mélyépitő Vállalat és a DÉLVIÉP. Leg­újabban az Építőipari Szállí­tási Vállalat pécsi üzemegysé­gének kaposvári kirendeltsé­gén, a cementrelé-állomáson — mert ez a pontos megneve­zésük — a gépkocsik már úgy dolgoznak, hogy ha például a Közúti Építő Vállalat valahol az utat javítja, a cementszál­lító kocsik egyenletesen leszór­ják a szükséges mennyiségű anyagot az úttestre, így rövi­dítve a fordulóidőt. és segítve az előbbiek munkáját. Jóformán az állomás összes dolgozója tagja a Gábor Áron szocialista brigádnak. Nyolc éve alakultak, így tapasztala­tokban gazdag múlt van mö­göttük. Felírtam néhány vál­lalásukat. Társadalmi munkában vé­gezték el a III. negyedévi kar­bantartást és a silók nagyjaví­tását. Állandó szakmai és politikai továbbképzésen vesznek részt. Egyik vállalásukat érde­mes bővebben ismertetni. A társadalmi munkáról van szó: az év harmadik negyedévében kilencven órát vállaltak.’ Felét a kirendeltségnek, felét a vá­rosi tanácsnak ajánlották fel. A napokban tartott rendkívüli brigádértekezleten elhatároz­ták: az összesét a városi ta­nács által kért munkára for­dítják, egy átmeneti szociális otthon építésénél segítenek. Mészáros Attila Készül az új szerelőcsarnok. Ü beruházás kezdődött Ta- bon, a Budapesti Vegyipari Gépgyár itteni gyárában. A néhány éve telepitett korsze­rű üzem mind nagyobb fel­adatokra vállalkozik: dinami­kusan nő a termelés, válto­zik a termékek összetétele. Te­lepítésekor az volt az elgon­dolás, hogy elsősorban szab­ványméretű vegyianyagtartá- lyokat készítenek itt a külön­böző kazánok és speciális — tehergépkocsira szerelhető — tartályok mellett. A piaci igé­nyeik azonban a nagy mére­tű tartályok felé ^tolódtak el. Tavaly 300 ezer köbméter be­fogadóképességű tartály ké- szült Tabon. Az idén — várha­tóan — elérj a 350 ezer köb­métert az összesített térfogat. Ez a 142 millió forintnak meg­felelő termelési érték jövőre tovább emelkedik. Ezért dön­tött úgy a múlt év végén a Budapesti Vegyipari Gépgyár, hogy Tabon tovább bőbítik a termelőkapacitást: 35—40 mil­lió forintért új tárolóteret és üzemcsarnokot építenek. Teleki Sándor, a nagyközség határában felépült tabi gyár igazgatója a helyszűkére pa­naszkodott. Az épületeket itt kész tartályok fogják körül, s az alapanyagot tároló tér is kicsi már. — A szakszerű tárolás már a telepítést követő évben is j gond volt. Ezért kap a gyár i még ebben az évben újabb, I ötezer négyzetméteres alapté- | rületű rakodó-tároló teret. Jő- J vőre pedig újabb kétezer 1) négyzetméterrel bővül ez a te­rület. A megegyezés már meg­született erre s: a tsz major­jából kapunk területet hozzá. Azért, hogy a nehéz vasle­mezeknek helyet készítsenek, eddig húszezer köbméter földet mozgattak meg a gyár körül. Feltöltöttek a gödröket, ke­ményre döngölték a földet, sa­lakot hintettek rá, s utakat építenek a vaslemezeket szállí­tó járműveknek. A régi csarnok mellett periig már állnak az új, 1300 négyzet- méter alapterületű üzem falai. — A jövő év első negyedé­ben próbaüzem lesz itt — mondja a gyárigazgató — Er­re az egész beruházásra össze­sen egy esztendőt kaptunk. Gyorsan kellett dönteni, ép'íte- ■ni és szerelni. A szükség szorí­tott rá bennünket, hogy keres­sük a leggazdaságosabb és leg­gyorsabb megoldást. A duna­újvárosi 26. sz. Állami Építő­ipari Vállalat készítette a csarnok előre gyártott elemeit, s vállalta az összeszerelést is. A gépeket úgy rendeltük meg, hogy idejében ide érkezzenek. S a nagyon drága lemezdara­bolóval együtt megjöttek az osztrák szerelők: a csarnokban az ő irányításukkal azok az emberek szerelik össze a gépe­ket; akik később termelnek is velük. Egy új beruházás hatékony­ságát nemcsak a megvalósulá­si idő határozza meg, hanem •az is, hogy milyen korszerű termelőberendezéseket vásá­rolnak. Itt, ahol mázsás lepne" zeket kell forgatni a gépek alatt, minden munkaművelet nagy körültekintést igényel, s tetemes ideig tart. Az új NDK és osztrák gyártmányú gépek lehetővé teszik, hogy több műveletet összevonjanak. A lemezszabást és az egyenge- tést ' ugyanaz a gép végzi. Mindebből következik, hogy termelékenyebb lesz a munka. A gyár több tartályt képes gyártani ugyanannyi ember­rel. Erre szükség is van, hi­szen jövőre az ideinél is na­gyobb feladatok várnak a Bu­dapesti Vegyipari Gépgyár ta­bi gyárára. A termelés üteme jó. Erre nemcsak a gyárat körülölelő tartályrengetegből lehet követ­keztetni. Ezt mutatják a szá­mok is: a szabványtartályok­ból az év második felében kö­rülbelül hatmillió forint érté­kűvel gyártanak többet, mint az első hat hónapban. K. I. A tároláshoz már kicsi a gyár udvara. Műszaki könyvtárra is szükség van Gépkocsivezető szakmun­kás — pontosabban fogalmaz­va: gépjármű-vezető és kar­bantartó — ma még nincs. Két évvel ezelőtt egy munkaügyi miniszteri rendelet tette lehe­tővé, hogy a volán mellett fe­lelősségteljes munkát végző sofőrök — megfelelő vizsgák letétele után — szakmunkás­bizonyítványt kapjanak. Az egyre forgalmasabb uta­kon közlekedő ^gépkocsiveze­tők munkájának elismerését is jelzi, hogy fölkerültek az or­szágos szakmai jegyzékre. A rendelet megjelenése óta két év telt el. A megyében a leg­több gépkocsivezetőt — több mint kilencszázat — a Volán 13. sz. Vállalat foglalkoztatja. Dr. Bors István forgalmi és kereskedelmi igazgatóhelyet­testől kérdeztem: — Hányán tettek szakmunkásvizsgát az­óta? A felelet: »még senki«. A vállalat az idén szervezte Megindult az első továbbképző tanfolyam Á szakmája: gépjárművezető meg először a szakmára előké­szítő taníolyamot. 1 — Egy év múlva — mondta a forgalmi és kereskedelmi igazgatóhelyettes — ha min­denkinek sikerül a vizsgája, már huszonhat gépjárműveze­tő és karbantartó szakmunká­sunk lesz. A továbbképzésüket az 502. sz. Ipari Szakmunkás- képzőben szeptember 30-án kezdtük meg. — Sok volt a jelentkező? — Nem mondhatnám. Az emberek egy részét mi ma­gunk válogattuk ki s beszéltük rá a továbbtanulásra. A 34 hétig tartó oktatás meglehető­sen sok többletmunkát jelent a dolgozóknak. Hetente ugyan­is 15 elméleti és öt gyakorlati órájuk lesz. Az első tanfolyam részvevőinek vagy érettségi bizonyítványa, vagy — rokon szakmában — szakmunkás­képesítése van már. Eddig tá­volsági autóbuszokat vezettek, külföldre jártak vagy 8 ton* násnál nagyobb teherautón dolgoztak. Ez tette lehetővé, hogy könnyebben sajátítsák el a gyakorlati ismereteket vagy mentesüljenek több tárgyban a vizsgakötelezettség alól. A felvételnél előfeltételként szabtuk meg a balesetmentes közlekedést is. A tanulás nagy munkáját mi anyagilag is el­ismerjük. Már most megmond­tuk a dolgozóknak: ha jeles vagy kitűnő' eredménnyel vé­geznek, háromszáz forint fize­tésemelést kapnak. A jó ren- dűeknek kétszáz, a megfelel­teknek pedig száz forint alap- béremelést adunk. A szakmunkásképzéssel együtt megszervezték ez autó­szerelők, a csoportvezetőik és a művezetők rendszeres tovább­képzését is. Hat művezető, nyolc csoportvezető, és haszon­két autószerelő ismerkedik je­lenleg az új technológiai eljá­rásokkal. A központilag kidol­gozott tananyagot 160—180 órában dolgozzák föl. s a jövő év májusában tesznek vizsgát. A tanulással szerzett nagyobb tudást náluk is elismeri anya­gilag a Vállalat Igazán nem mondhatja sen­ki a Kaposvári Húskombinát­ban, hogy a könyvtár nincs a vállalatnál központi helyén. Az irodaház második emele­tén, a nagy ebédlőből kerítet­ték el egy részét a könyves­polcok, állványok számára. Itt sorakozik csaknem négy és fél ezer ismeretterjesztő és szép- irodalmi könyv, lexikonokkal, kézi- és szakkönyvekkel együtt 1972. november 1. óta. Ez a könyvtár a megye szak- szervezeti könyvtárhálózatá- j nak a része. I Az üzemi (szakszervezeti) j könyvtárakról újat mondani j nehezen lehet. A szocialista ! brigádokkal kötött szerződé­sek, a különféle író—olvasó találkozók a költészet napján, a könyvhéten, valamint a mű­szaki és politikai könyvhána- pokban elég elterjedt, s ola­jozottan működő rendszere a szakszervezeti könyvtárháló­zatnak. Itt a gyárban különö­sen a tavalyi találkozóra em­lékeznek szívesen, amikor Pálfy József, a Magyarország című hetilap főszerkesztője tartott előadást, és beszélge­tett hosszan a mintegy 150 fő­nyi hallgatósággal. Bennünket azonban látoga­tásunk idején jobban érdekelt a műszaki könyvek állomá­nyának, kölcsönzésének helyze­te. A Kaposvári Húskombinát nagy gyár. Tekintélyes a mű­szaki és közgazdasági egyete­met, főiskolát vagy techniku­mot végzettek száma. Napról napra terítékre kerülnek fon­tos fejlesztési, technikai—tech­nológiai kérdések, amelyekben dönteni, határozni kell. ,Egy- egy gépesítéssel, új technoló­giai vonallal, közgazdasági problémával összefüggő kér­dés jó megoldása nem nélkü­lözheti a széles körű informá­ciós hálózat és a szakkönyv­tár kiépítését. Van-e a válla­latnál ilyen könyvtár? Ennek igyekeztünk utánajárni. — A vállalati könyvtár fia­tal még, és.a műszaki könyv­tár kiépítése csak most kez­dődött — tájékoztat Sztolarik Márta könyvtáros. — A kü­lönböző osztályokon min­denütt vannak könyvek, ame­lyekre leginkább szükség van, J azt megvásárolták. Ez az ál- j lomány adhatja egy alap- j könyvtár anyagát, össze kell I gyűjteni a műveket, s az ada­taikat feldolgozni, hogy min­denki pontosan tudja, mit ta­lálhat meg nálunk. — Vannak szakkönyvek, amelyeket szinte mindennap használnak. — Ezeket is állományba vesszük, de például a jogá­szok azután is használhatják a különböző könyvtárakat, s a Munka Törvényikönyvét 6tb. A lényeg az, hogy készüljön egy, az összes műszaki könyvre ki­terjedő összeírás, és mi is kapcsolódjunk be a műszaki könyvtárak hálózatába. Ennék ugyanis több előnye van. Ál­landóan' tájékozódhatnak ar­ról, hogy milyen friss és ak­tuális kiadványok várhatók. Ezenkívül — kérésre — rend­szeresen kaphatunk lefordított szakcikkeket, dokumentum- anyagot, egyszóval olyat, ami lényegesen megkönnyíti a i munkát. Magyarul: korsze­rűbbé és szélesebbé válhat a kapcsolat a műszaki könyv­tár megteremtésével a gyár kollektívája és a műszki kul­túra között. S ez egészen bi­zonyosan kamatozik majd a mindenn apókban. Cs. T. Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom