Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-29 / 253. szám
.% laelwxc^t továbbra is neliéz (Folytatás az 1. oldalról.) A jó időben megnőtt a lehetőség arra, hogy a társadalmi összefogásban levő erő kibontakozhasson. A múlt héten mintegy 24 ezer ember dolgozott a földeken, köztük ott volt a segítségül érkezett 9 ezer diák. a hét végén munkába állt 2700 ipari munkás, vállalati és intézményi dolgozó, a hét közben és a hét végén dolgozó 800—800 katona. Az operatív bizottság a hétfői illésén köszönetét mondott az üzemek munkásainak, a KISZ-fiataloknak, az intézmények dolgozóinak, az általános és középiskolák, valamint a felsőfokú oktatási intézmények tanulóinak, a falusi lakosságnak, tsz-tagoknak és nyugdíjasoknak, a honvédeknek azért a segítségért, amely nélkül a mostanáig elért eredmények nem születhettek volna meg. A társadalmi összefogásra azonban továbbra is szükség van, s ezen belül a jól szervezett munka lehet csak célra- vezető. A leginkább veszélyeztetett kultúrák után, mint amilyen a szőlő, a gyümölcs, a zöldség, a burgonya, a betakarításban most a fő figyelmet a cukorrépaszedésre kell összpontosítani. Az operatív bizottság megállapította, hogy zökkenők vannak a terményszállításoknál, a tehergépkocsi-igényeket csak részben elégítették ki. Éppen ezért hívta, fel a bizottság az illetékes üzemeket: a i gépkocsikat a megyei szállítási bizottságon keresztül hala~ déktalanul bocsássák a kijelölt gazdaságok rendelkezésére! A gazdaságok kis hányadánál ugyan, de tapasztalható, hogy a falu mozgósítása — főként a kézi erőé — nem kielégítő. jogos tehát a kérés, hogy ezeken a helyeken a tanácsok nagyobb segítséget adjanak az üzemi vezetőknek. Legfontosabb munka most az őszi vetés, ezen belül is a kenyérgabona vetésének mielőbbi befejezése. A gabonát legalább a tavalyi tényleges, illetőleg az idei tervezett területnagyságon vessék el a megyében. Ennek érdekében minden lehetséges intézkedést meg kell tenni (például éjszaka is vetni, váltott műszakban), a kézi vetést azonban a munkák sürgőssége ellenére sem tartjuk indokoltnak. Az üzemeknek a gépekre — például vetőgépekre — vonatkozó igényét a kaposvári AGRO- KER kielégíti. A bizottság számos határo~ zatot hozott a hétfői ülésen. Néhány ezek közül: A szállítási bizottság intézkedjen arról, hogy a kirendelt tehergépkocsik az üzemekben jelentkezzenek. A munkákban állandóan részt vevő katonákat onnan, ahol a cukorrépa és a szőlő szedésével végeztek, irányítsák át oda, ahol még sok répa van kint. Mindén tsz tartson szombati és vasárnapi ügyeletet az irodájában. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya mindennap — vasárnap is — ügyeletet tart reggel 6 órától este, 10 óráig, a 11-255-ös telefon~ számon. Fontos, hogy az ijtóri üzemek minden héten csütörtök délig jelezzék felajánlott segítségüket, s a tsz-ek kérése alapján a járási hivatalok is erre az időpontra közöljék igényüket; a VOLÁN minden héten péntek délig kéri a személyszállítási igények bejelentését. Az operatív bizottság újra intézkedik ánnak érdekében, hogy elegendő fóliát kapjanak a gazdaságok, elsősorban a kukoricatárolásáh#z( Az MNB gondoskodik róla. hogy az üzemek megkapják á terményszárítók befejezéséhez kért hitelt, ha a munkát úgy befejezik, hogy a szárítót még az idén használhatják; kielégíti — 2—3 napon belül — az őszi munkákkal kapcsolatos gépek hiteligényeit. Továbbra is nehéz a helyzet megyénk mezőgazdaságában, jelentős értékek vannak a földeken, s máris nagy a veszteség. Szükség van minden órányi jó idő kihasználására, a helyi kézi és gépi erő teljes igénybevételére, a vasárnapi és ünnepnapi munkákra is, mert csak így oldható meg ez a rendkívüli feladat — mon- dotta nyilatkozata befejezése- ként a megyei tanács osztályvezetője. , H. F. Tartályok Tabról Bővítik a gyárat A betonrelé-állomás Fu rcsán hangzik; beton- relé-állomás. Pedig ilyen is van Kaposváron, s jelentősége nem is kicsi: erről kíván meggyőzni gyors beszéddel Korcz László, aki egyszerre annyi mindent mond el munkájukról, hogy a végén hatalmas kombináttá nő képzeletemben az állomás. Mindez persze később a »■helyére« kerül, de vitatkozni Korcz Lászlóval nem tudok. Négy hatalmais siló magasodik az állomáson, egyenként 300 tonna befogadóképességű, öt évvel ezelőtt épült, a beruházás 20 millió forintba került. 1971-ben még csak 12 ezer tonna cementet szállítottak a kirendeltség gépkocsijai, ebben az évben már 24 ezer tonna a terv. Nagy a tisztaság. Az állomáson dolgozó szocialista brigád naplójának német nyelvű beírás tanúsítja: a Frankfurttól érkezett vendégek Magyarországon, a betonrelé-állomáso- kon hasonló tisztaságot sehol nem tapasztaltak. A toronyban Korcz László mentegetőzik, hogy most nem a legtisztább, de én csodálkozom: cementporral dolgoznak, a Beremendről érkező vagonokból magas nyomású levegővel »pumpálják« a cementet a silókba. Azt vártam, hogy bokáig taposunk majd a szürke pofban. Ám ennek sehol semmi nyoma. Az állomás vezetője az újításaikról magyaráz: majdnem mindegyiket elfekvő anyagokból, minimális költségekkel valósították meg. Olyan is akad közöttük, amelyet már — a többi reléállomáson — országosan is használnak, vagy tervezik a bevezetését. Sikerült csökkenteniük a vagonok kiürítéséhez szükséges időt, s a vezetékben most már nem keletkezik a párától nedves cementből dugó. Ha mégis, két perc alatt és balesetveszély nélkül el tudják távolítani, így azután egy-egy vagont félóra alatt ürítenek ki. (Egy szakembertől megtudtam, hogy Kaposvárról kerülnek vissza a legtisztábban, a legkevesebb sérüléssel és o legrövidebb idő alatt Beremend- re a vagonok.) Egy-egy gépkocsit 15 perc alatt töltenek meg. A gyors — az országos átlagnál jóval gyorsabb — munkához mindössze egy kompresz- szorkezelő és egy gépkocsitöltő kell. Tervük szerint ebben az évben 24 ezer tonna cementet kell kiszállítaniuk. A kongresszusi munkaversenyben vállalták, hogy 500 tonnával túlteljesítik. Három gépkocsi hordja a cementet, kettőt most kaptak. Egybe 80—85 mázsa fér, s ha a városon belül fuvaroznak, tíz-tizenkettőt is fordulnak a járművek. Meg is lenne az évi harmincezer tonna, ha... — A fuvaroztatók kapacitását kellene növelni. Nem tudnak annyi cementét fogadni, mint amennyit mi szállíthatnánk! — mondja az állomás vezetője. A partnerek a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat és a közúti építők, a Tanácsi Magas- és Mélyépitő Vállalat és a DÉLVIÉP. Legújabban az Építőipari Szállítási Vállalat pécsi üzemegységének kaposvári kirendeltségén, a cementrelé-állomáson — mert ez a pontos megnevezésük — a gépkocsik már úgy dolgoznak, hogy ha például a Közúti Építő Vállalat valahol az utat javítja, a cementszállító kocsik egyenletesen leszórják a szükséges mennyiségű anyagot az úttestre, így rövidítve a fordulóidőt. és segítve az előbbiek munkáját. Jóformán az állomás összes dolgozója tagja a Gábor Áron szocialista brigádnak. Nyolc éve alakultak, így tapasztalatokban gazdag múlt van mögöttük. Felírtam néhány vállalásukat. Társadalmi munkában végezték el a III. negyedévi karbantartást és a silók nagyjavítását. Állandó szakmai és politikai továbbképzésen vesznek részt. Egyik vállalásukat érdemes bővebben ismertetni. A társadalmi munkáról van szó: az év harmadik negyedévében kilencven órát vállaltak.’ Felét a kirendeltségnek, felét a városi tanácsnak ajánlották fel. A napokban tartott rendkívüli brigádértekezleten elhatározták: az összesét a városi tanács által kért munkára fordítják, egy átmeneti szociális otthon építésénél segítenek. Mészáros Attila Készül az új szerelőcsarnok. Ü beruházás kezdődött Ta- bon, a Budapesti Vegyipari Gépgyár itteni gyárában. A néhány éve telepitett korszerű üzem mind nagyobb feladatokra vállalkozik: dinamikusan nő a termelés, változik a termékek összetétele. Telepítésekor az volt az elgondolás, hogy elsősorban szabványméretű vegyianyagtartá- lyokat készítenek itt a különböző kazánok és speciális — tehergépkocsira szerelhető — tartályok mellett. A piaci igényeik azonban a nagy méretű tartályok felé ^tolódtak el. Tavaly 300 ezer köbméter befogadóképességű tartály ké- szült Tabon. Az idén — várhatóan — elérj a 350 ezer köbmétert az összesített térfogat. Ez a 142 millió forintnak megfelelő termelési érték jövőre tovább emelkedik. Ezért döntött úgy a múlt év végén a Budapesti Vegyipari Gépgyár, hogy Tabon tovább bőbítik a termelőkapacitást: 35—40 millió forintért új tárolóteret és üzemcsarnokot építenek. Teleki Sándor, a nagyközség határában felépült tabi gyár igazgatója a helyszűkére panaszkodott. Az épületeket itt kész tartályok fogják körül, s az alapanyagot tároló tér is kicsi már. — A szakszerű tárolás már a telepítést követő évben is j gond volt. Ezért kap a gyár i még ebben az évben újabb, I ötezer négyzetméteres alapté- | rületű rakodó-tároló teret. Jő- J vőre pedig újabb kétezer 1) négyzetméterrel bővül ez a terület. A megegyezés már megszületett erre s: a tsz majorjából kapunk területet hozzá. Azért, hogy a nehéz vaslemezeknek helyet készítsenek, eddig húszezer köbméter földet mozgattak meg a gyár körül. Feltöltöttek a gödröket, keményre döngölték a földet, salakot hintettek rá, s utakat építenek a vaslemezeket szállító járműveknek. A régi csarnok mellett periig már állnak az új, 1300 négyzet- méter alapterületű üzem falai. — A jövő év első negyedében próbaüzem lesz itt — mondja a gyárigazgató — Erre az egész beruházásra összesen egy esztendőt kaptunk. Gyorsan kellett dönteni, ép'íte- ■ni és szerelni. A szükség szorított rá bennünket, hogy keressük a leggazdaságosabb és leggyorsabb megoldást. A dunaújvárosi 26. sz. Állami Építőipari Vállalat készítette a csarnok előre gyártott elemeit, s vállalta az összeszerelést is. A gépeket úgy rendeltük meg, hogy idejében ide érkezzenek. S a nagyon drága lemezdarabolóval együtt megjöttek az osztrák szerelők: a csarnokban az ő irányításukkal azok az emberek szerelik össze a gépeket; akik később termelnek is velük. Egy új beruházás hatékonyságát nemcsak a megvalósulási idő határozza meg, hanem •az is, hogy milyen korszerű termelőberendezéseket vásárolnak. Itt, ahol mázsás lepne" zeket kell forgatni a gépek alatt, minden munkaművelet nagy körültekintést igényel, s tetemes ideig tart. Az új NDK és osztrák gyártmányú gépek lehetővé teszik, hogy több műveletet összevonjanak. A lemezszabást és az egyenge- tést ' ugyanaz a gép végzi. Mindebből következik, hogy termelékenyebb lesz a munka. A gyár több tartályt képes gyártani ugyanannyi emberrel. Erre szükség is van, hiszen jövőre az ideinél is nagyobb feladatok várnak a Budapesti Vegyipari Gépgyár tabi gyárára. A termelés üteme jó. Erre nemcsak a gyárat körülölelő tartályrengetegből lehet következtetni. Ezt mutatják a számok is: a szabványtartályokból az év második felében körülbelül hatmillió forint értékűvel gyártanak többet, mint az első hat hónapban. K. I. A tároláshoz már kicsi a gyár udvara. Műszaki könyvtárra is szükség van Gépkocsivezető szakmunkás — pontosabban fogalmazva: gépjármű-vezető és karbantartó — ma még nincs. Két évvel ezelőtt egy munkaügyi miniszteri rendelet tette lehetővé, hogy a volán mellett felelősségteljes munkát végző sofőrök — megfelelő vizsgák letétele után — szakmunkásbizonyítványt kapjanak. Az egyre forgalmasabb utakon közlekedő ^gépkocsivezetők munkájának elismerését is jelzi, hogy fölkerültek az országos szakmai jegyzékre. A rendelet megjelenése óta két év telt el. A megyében a legtöbb gépkocsivezetőt — több mint kilencszázat — a Volán 13. sz. Vállalat foglalkoztatja. Dr. Bors István forgalmi és kereskedelmi igazgatóhelyettestől kérdeztem: — Hányán tettek szakmunkásvizsgát azóta? A felelet: »még senki«. A vállalat az idén szervezte Megindult az első továbbképző tanfolyam Á szakmája: gépjárművezető meg először a szakmára előkészítő taníolyamot. 1 — Egy év múlva — mondta a forgalmi és kereskedelmi igazgatóhelyettes — ha mindenkinek sikerül a vizsgája, már huszonhat gépjárművezető és karbantartó szakmunkásunk lesz. A továbbképzésüket az 502. sz. Ipari Szakmunkás- képzőben szeptember 30-án kezdtük meg. — Sok volt a jelentkező? — Nem mondhatnám. Az emberek egy részét mi magunk válogattuk ki s beszéltük rá a továbbtanulásra. A 34 hétig tartó oktatás meglehetősen sok többletmunkát jelent a dolgozóknak. Hetente ugyanis 15 elméleti és öt gyakorlati órájuk lesz. Az első tanfolyam részvevőinek vagy érettségi bizonyítványa, vagy — rokon szakmában — szakmunkásképesítése van már. Eddig távolsági autóbuszokat vezettek, külföldre jártak vagy 8 ton* násnál nagyobb teherautón dolgoztak. Ez tette lehetővé, hogy könnyebben sajátítsák el a gyakorlati ismereteket vagy mentesüljenek több tárgyban a vizsgakötelezettség alól. A felvételnél előfeltételként szabtuk meg a balesetmentes közlekedést is. A tanulás nagy munkáját mi anyagilag is elismerjük. Már most megmondtuk a dolgozóknak: ha jeles vagy kitűnő' eredménnyel végeznek, háromszáz forint fizetésemelést kapnak. A jó ren- dűeknek kétszáz, a megfelelteknek pedig száz forint alap- béremelést adunk. A szakmunkásképzéssel együtt megszervezték ez autószerelők, a csoportvezetőik és a művezetők rendszeres továbbképzését is. Hat művezető, nyolc csoportvezető, és haszonkét autószerelő ismerkedik jelenleg az új technológiai eljárásokkal. A központilag kidolgozott tananyagot 160—180 órában dolgozzák föl. s a jövő év májusában tesznek vizsgát. A tanulással szerzett nagyobb tudást náluk is elismeri anyagilag a Vállalat Igazán nem mondhatja senki a Kaposvári Húskombinátban, hogy a könyvtár nincs a vállalatnál központi helyén. Az irodaház második emeletén, a nagy ebédlőből kerítették el egy részét a könyvespolcok, állványok számára. Itt sorakozik csaknem négy és fél ezer ismeretterjesztő és szép- irodalmi könyv, lexikonokkal, kézi- és szakkönyvekkel együtt 1972. november 1. óta. Ez a könyvtár a megye szak- szervezeti könyvtárhálózatá- j nak a része. I Az üzemi (szakszervezeti) j könyvtárakról újat mondani j nehezen lehet. A szocialista ! brigádokkal kötött szerződések, a különféle író—olvasó találkozók a költészet napján, a könyvhéten, valamint a műszaki és politikai könyvhána- pokban elég elterjedt, s olajozottan működő rendszere a szakszervezeti könyvtárhálózatnak. Itt a gyárban különösen a tavalyi találkozóra emlékeznek szívesen, amikor Pálfy József, a Magyarország című hetilap főszerkesztője tartott előadást, és beszélgetett hosszan a mintegy 150 főnyi hallgatósággal. Bennünket azonban látogatásunk idején jobban érdekelt a műszaki könyvek állományának, kölcsönzésének helyzete. A Kaposvári Húskombinát nagy gyár. Tekintélyes a műszaki és közgazdasági egyetemet, főiskolát vagy technikumot végzettek száma. Napról napra terítékre kerülnek fontos fejlesztési, technikai—technológiai kérdések, amelyekben dönteni, határozni kell. ,Egy- egy gépesítéssel, új technológiai vonallal, közgazdasági problémával összefüggő kérdés jó megoldása nem nélkülözheti a széles körű információs hálózat és a szakkönyvtár kiépítését. Van-e a vállalatnál ilyen könyvtár? Ennek igyekeztünk utánajárni. — A vállalati könyvtár fiatal még, és.a műszaki könyvtár kiépítése csak most kezdődött — tájékoztat Sztolarik Márta könyvtáros. — A különböző osztályokon mindenütt vannak könyvek, amelyekre leginkább szükség van, J azt megvásárolták. Ez az ál- j lomány adhatja egy alap- j könyvtár anyagát, össze kell I gyűjteni a műveket, s az adataikat feldolgozni, hogy mindenki pontosan tudja, mit találhat meg nálunk. — Vannak szakkönyvek, amelyeket szinte mindennap használnak. — Ezeket is állományba vesszük, de például a jogászok azután is használhatják a különböző könyvtárakat, s a Munka Törvényikönyvét 6tb. A lényeg az, hogy készüljön egy, az összes műszaki könyvre kiterjedő összeírás, és mi is kapcsolódjunk be a műszaki könyvtárak hálózatába. Ennék ugyanis több előnye van. Állandóan' tájékozódhatnak arról, hogy milyen friss és aktuális kiadványok várhatók. Ezenkívül — kérésre — rendszeresen kaphatunk lefordított szakcikkeket, dokumentum- anyagot, egyszóval olyat, ami lényegesen megkönnyíti a i munkát. Magyarul: korszerűbbé és szélesebbé válhat a kapcsolat a műszaki könyvtár megteremtésével a gyár kollektívája és a műszki kultúra között. S ez egészen bizonyosan kamatozik majd a mindenn apókban. Cs. T. Somogyi Néplap
