Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-12 / 239. szám

Egy fiatal üzem gondjai Őszinte, nyílt légkörre van szükség Nem szoktunk névtelen levelekkel foglalkozni. Azon­ban a következő levél szó nél­kül nem hagyható hibákról értesítette szerkesztőségünket. »■Rendszeres olvasója va­gyok a Somogyi Néplapnak. Többször is olvastam a Siófoki Állami Gazdaság konzervüze­méről. Én csak azért fogtam tollat, mert az ott dolgozó nő­ket még soha senki nem kér­dezte meg: mennyi időt és mennyi pénzért dolgoznak? És a családjogi törvény magába foglalja-e azt, hogy egy csalá­dos anya köteles-e vasárnap is vagy éjszaka is dolgozni, vagy ha ezt megtagadja, része­sülhet-e bércsökkentésben? Szerintem még ha bármilyen nagy tervei vannak is a gaz­daságnak, embertelenség csa­ládos anyákkal M órát dolgoz­tatni. Csak azt szeretném, ha a dolgozók véleményéről is írna az újság, nemcsak a vezetőség beszámolójáról.« Eddig a levél- Aláírást hiába keresek. Ennyi áll helyette: a »■kedves' olvasó«, vagyis egy »konzervgyári nődolgozó«. Súlyos vádak szerepelnek a levélben. Nyomukba eredtem. A Siófoki Állami Gazdasá­gok konzervüzemének vezető­je, Kollányi László alaposan »el volt kapva«, amikor beko­pogtattam. Külföldi vásárló cé­gek képviselőivel tárgyalt, rá­adásul a revízió is a nyaku­kon. Mikor ismertettem az el­lenük felsorolt vádakat, elsá­padt. »Hátba szúrásnak« érez­te. , Elmondta, hogy 1968 óta dol­gozik az üzemük. Azóta ő a negyedik vezetője- Sok gond­juk közepette sikerült szép eredményeket elérniük. 1972- ben a konzervüzem tíz ember­rel üzemelt, ma nyolcvanan vannak. Két évvel ezelőtt 30 vagonnyi árut, az idén már 200 vagonnyit dolgoznak fel. Azt is megtudtam, hogy fo­lyamatosan gépesítik a munka- műveleteket. Legsürgősebben az asszonyok nehéz munkáját szüntették meg. Munkájuk jel­legéből eredően viszont az úgynevezett szezonhajrát nem tudják elkerülni. A munká­soknak megfelelő' fórumok áll­nak rendelkezésükre, hogy gondjaikat fölvessék. Rend­szeresen megtartják a termelé­si tanácskoz;!sokat, ahol egy­más között tisztázhatnák a ké­nyes kérdéseket. De az üzem­vezető szerint ilyen témák ott nem merültek fel. Kollányi László elvezetett a vasvázas tető alá, ahol a kon­zervüzem! lányok és asszonyok dolgoztak az üvegsorok között- Leállíttatta a gépeket, össze­hívta valamennyiüket és el­ment. Jő egy órát beszélgettem az ottaniakkal. Mikor a névtelen levél tartalmáról tudomást sze­reztek, az első hang a meg­döbbenésé és felháborodásé volt. Halknak nem nevezhető hangon követelték, álljon elő közülük az, aki írta, vállalja nyíltan, őszintén, mert mint mondták, nem ez az elintézés módjg. A vasárnapi, éjszakai mun­ka után érdeklődtem. — Ha 'nyersanyag van, az nem rohadhat meg, azt föl kell dolgozni — mondták. — Mi szerétünk dolgozni. Azt is megértjük, ha rá kell hajtani. De szívesebben maradunk to­vább, vagy jövünk be vasár­nap, szabad szombaton is dol­gozni, ha kérnek bennünket erre. Az rosszul esik, ha pa­rancsolnak- Társadalmi mun­kában is örömmel vállaljuk — ha kérik. Jó lenne, ha koráb­ban jelentenék be a pluszmun­ka iránti igényt, nem az utol­só pillanatban, hiszen nekünk otthon a családot úgy kell el­látnunk, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben. — Előfordult, hogy bércsök­kentésben részesült valame­lyikük, mikor megtagadta a vasárnapi vagy éjszakai mun­— Az nem, de az igen. hogy vasárnapi munka után 200 fo­rintot ígértek, és csak nyolcva­nat kaptunk? Persze, ha a fő­nökeink megmagyaráznák, hogy »szűk a keret, vagy va­lamilyen célra kell a pénz, mi azt is megértenénk. De — csak úgy, se szó, se beszéd — az ígért bér felét se kapjuk meg a vasárnapi munkára ...« — Érte-e valamelyiküket sé­relem. ha nem vállalt többlet- munkát? — Az egyik műszakvezető azzal fenyegetett, hogy ha nem jövök vasárnapi munkára, iga­zolatlan hiányzónak tekint, sőt már a munkakijnyvem kiadá­sát is emlegette — mondta egy fekete szemű fiatalasszony. — Jelezték a felsőbb veze­tőknek? — Még nem. — Mit gondolnak: ha szól­nának, lenne változás? — Biztosan- Nékem például — válik ki a sorból Szabó Gyu- láné —, mikor kértem, meg­adták a munkaidő-kedvez­ményt is. (Egyébként egyedül ő mondta meg a. nevét, társai nem kívántak név szerint sze­repelni a nyilvánosság előtt.) Szalai Géza a Siófoki Állami Gazdaság igazgatója. Feltár­tam előtte a látottakat, hallot­takat, elolvasta a levelet is. Ö a probléma gyökerét abban látja, hogy az üzemben szigo­rúbb munkafegyelmet követel­nek, mint amilyen a mezőgaz­daságban szokás. De erre szűke ség is van, hiszen a követel­mények egyre nőnek. Ami pe- dik a mű-szakvezetők maga­tartását illeti: fiatal, vezetői gyakorlattal nem rendelkező szakemberek. A kaposvári me­zőgazdasági szakközépiskolá­ból kerültek ide. Egy évig fi­zikai munkásként dolgoztak, utána emelték ki őket. Nincs kellő rutinjuk az emberekkel való bánásmódban- Az üzem­vezető és az Igazgató tervbe ; vette, hogy ezeükeí az embe­rekkel is beszélget, hiszen sen­kinek sem érdeke, hogy el­mérgesedjen a munkahelyi . légkör. A tanulságok kiszűrhetők mindenki számára. Élesen vetődött fel itt jó kát? Á végrehajtás útján Január elsejétől már egy termelőszövetkezetben dol­goznak hét község — Gyéké­nyes, Zákány, Űrtilos, Porrog, Porrogszentkirály, Porrog- szentpál, Somogybükköstj, — lakói, A tagság a közelmúlt­ban döntött áz egyesülés mel­lett. Az új nagygazdaság ve­zetőit is megválasztották. Az egyesült szövetkezet elnöke Simon Imre lett, aki jelenleg a gyékényes—Izákányi Csoko­nai Tsz elnöke. Áz új vezető­ség már a jövőt tervezi. A legnagyobb gondot a területi szétszórtság jelenti, mely a kedvezőtlen domborzati viszo­nyokból fakad. — Olyan ágazatokat kell ki­alakítanunk — mondja Simon Imre tsz-elnök —, hogy a gazdaság bruttó bevétele elér­Simon Imre, az új nagygazda­ság elnöke. Ezeken a részeken elsősorban az állattenyésztést fejlesztjük. Porrog, Somogybükkösd kör­nyékén hústípusú szarvas­marha-állományt szeretnénk tartani. A KA-hús vállalko­záshoz csatlakozunk. Ennek érdekében a Kaposvári Mező- gazdasági Főiskolával tárgya­lunk. Ök mérik fel, hogy a ta­karmánybázis megfelelő-e, ők látnak el szaktanácsokkal. Gyékényesén továbbra is ma­rad a te.jtipusú állomány. A gyékényes! szövetkezet jelenleg mintegy 73 ezer ba­romfit tart, kivétel nélkül tojóhibridek. Az egyesülés után 'szeretnének törzsállomány tar­tására berendezkedni! A tojá­sokat helyben keltetnék. Es azonban még távlati terv. A növénytermesztésben is változás történik. A szövetke­zet egy gépsorral a CPS kuko­ricatermesztési rendszerhez csatlakozik. Ennek előfeltéte­le, hogy szárítóval rendelkez­zenek. A B—15 típusú szárító megérkezett, jövőre építik-fel. — A vezetési, gazdaságirá­nyítási módszert — folytatja az elnök &— kapcsolnunk kell a gazdálkodási rendszer fel­építéséhez. A többi egyesült termelőszövetkezettől igyek­szünk tapasztalatokat szerez­ni, bár ez nem könnyű, hiszen ők is még a kezdetnél tarta­nak. — Hogyan tájékoztatják a tagságot? — Több üzemágat és két ke­rületet alakítunk ki. Ezek ve­zetői mind régi, tapasztalt, helybeli emberek, akik a tag­ság legteljesebb bizalmát élve­zik. Az ő segítségükkel tájé­koztatjuk tagjainkat, és ők lesznek azok, akik az egyes községekben felmerült ügyes­bajos dolgokat intézik. — Az őszi vetéseket, a talaj­előkészítést a szövetkezetek­ben még külön végzik. Ezt a munkát azonban a jövő évi aratás érdekében össze kell hangolni. — Éppen ezért létrehoztunk egy közös operatív bizottságot. A szövetkezetek szakemberei minden héten, mindig más­más községben találkoznak, megbeszélik a soron követke­ző feladatokat, beszámolnak egymásnak arról, hogyan ha­I ladnak a talajmunkákkal, a I vetéssel. Döntenek a gépek át­csoportosításáról. Ha valame­Litccz Sándor Fekete Kálmán. lyik gazdaságnak segítségre van szüksége, megbeszélik: ki mennyit segíthet. A bizoUság- nak az is feladata, hogy ellen­őrizze, a munkák meneté^;, a felhasznált vetőmag- és mű­trágyamennyiséget. A tsz-tagok is megértették az egyesülés jelentőségét. Az elnök szavaival élve: »a várt­nál gyorsabban összeszoktak a falvak lakói.« A legutóbbi közgyűlésen már úgy jelentek meg, mintha valamennyien régi barátok, munkatársak lennének. És ez nem csoda, hiszen: — Sok olyan gyékényesi van, akinek a rokonai Porro- gon vagy Somogybükkösdön élnek, és viszont — mondja Litecz Sándor állattenyésztési telepvezető, aki 16 éve tagja a szövetkezetnek. — Tavaly egyesültünk a zá­kány: gazdasággal, és a közös munka sok jót hozott. Több lett a keresetünk, a normák viszont nem emelkedtek. Talán ez az előzmény teszi, hogy mindenki örömmel várta a mostani egyesülést, és minden­ki jót vár tőle. — Az embereknek idő kell, míg befogadják az újat — mondja Fekete Kálmán anyag- alkatrész-raktáros. — Voltak, akik attól féltek, hogy a rossz domborzati viszonyok - miatt hern lehet' összefogni ’-a gaz­daságot. Én azonban úgy ér­zem, ha a vezetőség jó tech­nológiát dolgoz ki. nem lesz baj. Remélem, jövőre elmond­hatjuk: ez az egyesülés is eredményes volt. Dán Tibor je a tervezett szintet. Jó né­hány területen á földek arany­korona értéke 4—5 között van. A cukorgyár fiataljai elő­nyös helyzetben voltak az idén, hisz ők már tavaly is rendeztek ifjúsági parlamen­tet, bár ez csak 1974-ben lett volna »kötelező«. A második parlament ta­vasszal volt. Komáromy Ist­ván, a gyár KISZ-titkára tá­jékoztatott' arról, mi történt azóta ? — A parlament előkészíté­sében sajnos voltak hibák. A központi anyag szerint a KISZ-tagságot az ifjúsági szervezet vezetői, a szövetség­be nem tartozó fiatalokat a szakszervezet készítette volna fel a parlamentre. Sajnos a szabadságolások és egyéb okok miatt csak a KISZ vé­gezte el ezt a feladatot. Meg is látszott ez az eseményben. A KISZ-en kívüli fiatalok nem voltak eléggé aktívak, kevés hozzászólást hallottunk tőlük. A parlamenten ettől füg­getlenül sok jó' javaslat hang­zott el. Mi, KISZ-esek is ké­szítettünk egy beszámolót, és abban megjelöltük a feladato­kat. A parlament több-keve­sebb kiegészítéssel ezt a be­számolót fogadta el. Az elfo­gadott kérdéseket a vállalat ifjúsággal kapcsolatos intéz­kedési tervébe építették be. Voltak társadalmi munka- felajánlások. Ezek közt van a fiataloknak egy akciója, amelyben segítünk a cukor­gyárral szerződésben álló mezőgazdasagi üzemek gép­parkjának felújításában. Ezt már teljesítjük i's. A villany- szerelők vállalták a gyár KISZ-klubjának villanysze­relési munkáit, sajnos ezt az ígéretüket még nem tudták valóra váltani, mert nincs mit szerelniük. A klub építé­se csak jövőre indul meg. A terveket a Somogy megyei Tervező Vállalat KISZ-esei készítették. Elhangzott olyan javaslat, hogy a fiatalok felsőoktatási intézményben való továbbta­nulását akkor is segítse a vállalat, ha ez nem közvetlen érdeke. Sajnos ezt nem sike­rült elérni. A fiatalok to­vábbra sem kaphatnak támo­gatást, csak akkor, ha »pro­filba vágó« egyetemen vagy főiskolán akarnak tanulni. A középiskolai tanulást viszont feltétlenül javasolják minden­kinek, ha a cukoripari szak- középiskolába vagy gimná­ziumba akar jelentkezni. Azt a kérésünket, hogy mérjék föl az általános isko­lát nem végzett fiatalok szá­mát, teljesítették, egyikük már el is kezdett tanulni. A munkahelyi beilleszkedés szintén fontos része volt a kéréseknek. Ezt is jól megoL dották. Létrehozott a gyár egy bizottságot, amelyik öt évig figyelemmel kíséri a pá­lyakezdő fiatalokat. A dolgo­zók többsége szocialista .bri­gádokban van. Ök is segítik az ifjúságot, rövid próbaidő után fölveszik az új »gyere­keket« a brigádba, és meg­könnyítik nekik a beilleszke­dést. A fiatalok lakásproblémái lassan megoldódnak. A közel­múltban kapott, egyik fiatal házaspár lakást, eddig albér­letben lakott a gyerekével. A kollektív szerződésben negy­venezer forintot biztosít a cu­korgyár lakásvásárláshoz vagy -építéshez, de a fiataloknak — házasoknak és gyerekesek­nek — hatvanezret. Ezek a legfontosabb ered­ményeink. Meg kell mondani azonban azt is, hogy nem volt nehéz dolgunk, hagyomá­nyosan jó a kapcsolat a gyár vezetősége és a fiatalok kö­zött. A munkahelyi demokrá­cia már régi, bevált »dolog« nálunk. l. r. néhány kifogásolnivaló. Mégis azt mondhatjuk, hogy alapvető / baj nincs. Erre bizonyság, hogy Tanulókkal a azok az asszonyok, akik pár évvel ezelőtt elsők voltak ezen a munkahelyen, ma is ott van­nak. Pedig Siófok vonzási ha­tása ismert. Munkaalkalom bőven kínálkozik. Ök mégis maradtak. A jó közösségi szellem, a nyílt, őszinte légkör megte­remtésében pedig komoly sze­rep vár a szocialista címért küzdő öt brigádra. Azt mondják a Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyá­rában Szalai Józsefnéről, hogy a régi gépekben minden al­katrészt ismer. Akkor lett fo­nónő. amikor a kaposvári tex­tilművek helyén még kukori­catábla volt. A szakmát — a leendő gyár dolgozójaként — Budapesten tanulta, s mert előbb visszajöttek a gyárba, mint a termelés megkezdődött volna, segítettek a szerelők­nek: kézre adták, petróleum­ban mosták az alkatrészeket. Azok a gépek még mindig forognak: igaz a legtöbbet I már sokszor átalakították, de a ! vázuk itt van. Szalai Józsefné ma fiatalo­kat tanít. — A mi szakmánkat 1939 óta ismerik el. Addig betaní­tott munkások voltunk. S hogy jelentett-e ez változást? A szakma rangja miatt igen. Na-.; gyón szép ez a munka. Hu­szonnégy éve szeretem, ezért találom szépnek. — Hogyan lett fonónő? — A történet hihetetlennek hangzik, mégis igaz. A kapós- I vári »rózsagyárban« — a vegy- i t’sztítóban — vasalóként dol­goztam. Levelet írtam valaki­nek, vettem egy hatvanfilléres bélyeget. A bélyeg egy gyű­rűsfonót ábrázolt. Nagyon tet­szet nekem ez a gép: akkor döntöttem, s mihelyt meghal- :ottam, hogy gyár épül itt. jelentkeztem. Tíz évig váltott műszakban a gépek között dolgozott. Ti­zennégy éve a jövő munkás- j nőit tanítja a szakmai fogások- ! ra, a gépek szeretetére. Száz- I hat ipari tanulóval foglalkoz- I nak. Róluk kérdezem. A vá­lasza töprengő: nehéz megfo­galmazni, milyenek is a fonó­tanulók. Fiatalok, bohémek . . . Nem könnyű velük foglalkoz­ni, de érdemes. A többségük [ megszereti ezt a szakmát, s | itt is marad. Van, aki már is- j kolás korában a gyárhoz kö- í I tődik, van olyan is, aki éve­kig ingadozik, s csak azután dönt. De aki igazán megszere­ti ezt a gyárat, előfordul, hogy a férjét is idehozza. Sok csa­lád dolgozik már a gyárban. — Vannak kedvencei? — Nincsenek. Egyforma mind ... Hivatalosan mi csak a szakmát, a fogásokat tanít­Gombos Jolán Limexpo 74 címmel könnyűipari gépkiállítás kezdődött a BNV területén. A kiállításon tizenegy országból kilencvenhét külföldi cég. valamint négy hazai vállalat gépei szerepelnek. Az első ilyen jellegű kiállítás célja, hogy elősegítse a könnyűipari rekonstrukciót. juk nekik. Va’ 'já'ran le.wtí- /esebben miniig kTGttji.í en­nénk, mert nevelni 'ke:! ónét nemcsak arra, hogy mi klet tűzzék a szálat a ; ■ e. eme.a arra is, hogyan viselne !'ének. Van aki nagyon ni-.-So '.'öl ér­kezett ide, s ha gon 'is van, hozzánk jön először. Miskol­con van ,e«y hasonl> vállalat: sok ott a jelentkező, s ide kül­dik őket tanulni. T;V?’>an kö­zülük végképp itt is marad­nak. — Az iskola két év: ha vé­geznek. elszakadnak? — Soha. Találkozunk a gé­nek mellett is: ha időm enge­di. megyek a régi »lányaimat« meglátogatni. Kérdezem tőlük: nem fáradtak-e, nincs-e gond­juk. s a gyerekek is megállí­tanak. — Szép beosztás ez. — Az. Nagyon szép. — Hogyan lett oktató? — Fon átlő voltom A gyár vezetői szóltak, mikor az ioari- tanuló-oktatás kezdődött, hogy vállaljam. Vállaltam . i . Szóval az az igazság, hogy amióta áll ez a gyár, mindig foglalkoz­tam valakivel. Korábban az átképzés fonónőket osztották be mellém. A gyárban hat oktató dol­gozik. Munkájuk nem köny- nyű: egyedül — azt hiszem — valamennyien szívesebben áll­nának a gép mellé. — Nehéz szakma ez? — Megtanulni nem. I3e fi­zikailag igénybevpszi az em­bert: nyolc órán keresztül állni, menni és figyelni kell. Nekik a gépre is, a minőség­re is és mindenekelőtt a gye­rekekre. K. I,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom