Somogyi Néplap, 1974. október (30. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-12 / 239. szám

NÉPMŰVÉSZETI HÉT Folklórest, vita a népköltészetről A Dráva együttes műsorából. Somogy népköltészetéről rendezett v.uíval fejeződött be •egnap a négy megye tudomá­nyos tanácskozása. Csütörtökön este somogyi folklórest volt a Latinca Sán­dor Megyei Művelődési Köz­pontban. A műsor, melyet Ülsvai Imre népzenekutató vezetett, alkalmas volt arra, hogy a tegnapi tanácskozáson a népköltészet mellett szóba kerüljön a közművelődés is — pontosabban a folklór szerepe mai életünkben. A csütörtöki folklóresten többek között a kaposvári Tóth Lajos Álta­lános Iskola kamarakórusát hallottuk, műsorukat somogyi népdalcsokorból állította ösz- sze Zákányi Zsolt. A Kaposvá­ri Fonómunkás Kisszínpad iro­dalmi összeállítása, a Vasva­rért fohász — Vértes Elemér dicséretes munkája — is példa lehetett volna annak kimon­dására tegnap, hogy bátran, az eddigieknél bátrabban nyúl­janak amatőrök a népkölté­szethez. A műsorban helyet kapott a Fehér László című népballada két változata is, Együd Árpád gyűjtéséből. A törökkoppányi menyecskekórus, a t miklósi nemet népi együttes, a Dráva délszláv népi együttes, vala­mint a Somogy Táncegyüttes szerepelt még az összeállítás­ban. Tegnap délelőtt Együd Ár- nád marcali múzeumigazgató előadásával folytatódott az V. dél-dúnántúli népművészeti hét programja. Somogy nép- költészete című előadása arra a több évtizedes fáradhatatlan gyűjtőmunkára támaszkodott, melynek publikációjára sem kell már sokáig várnunk. Együd mintegy háromezer népköltészeti alkotást gyűjtött össze, ennek a fele lejegyzett formában máris hozzáférhető, ami a további kutatások nél­külözhetetlen föltétele. Nem tudtam meghatódottság nélkül hallgatni adatközlőinek, Tischlér Antalnénak, Káplár Mihálynénak, Domsa Józsefné- nak, Gál Istvánnénak és ifi. Sümegi Györgynénak élveze­tes előadását. Mielőtt végképp a hangszalagtárba vonulnak ezek a lejegyzett népköltészeti alkotások, tisztelettel hajtunk fejet azok előtt, akik megőriz­ték számunkra múltunk külö­nös tükörképét. Dr. Katona Imre, a Népraj­zi Intézet munkatársa egy torzra sikerült kép kisimításá­val kezdte korreferátumát. — Az intenzív gyűjtőmun­kának még mindig korlátlan lehetőségei vannak• Együd Ár­pád munkássága erre is példa — mondta. Majd arról beszélt, hogy sem hazai, sem határain­kon túli elszigeteltségtől nem kell tartani. Somogy sikere a népköltészetgyűjtésben orszá­gos visszhangra talál, és a ma­gyar folklór — a hozzá kap­csolódó tanulmányok — útja nyitva van világszerte. Dr. Katona Imre kimondat­lanul is érintette a dél-dunán­túli népművészeti hetek célki­tűzését, amikor arról beszélt, hogy ma többet tudunk pél­dául a sámánizmusról, mint annak idején a sámánizmust üldöző egyház. Olsvai Imre népzenekutató viszonylag széles áttekintést adott a somogyi népköltésgyűj­tők munkásságáról, beszélt Vi­kar, Bartók és Kodály itteni tevékenységéről. A felszabadulás után a meg- j előző időkhöz viszonyítva szer­vezettebben indult meg a gyűj- | tés, ennek a munkának a ré- i szese ma is Olsvai Imre. Nép- I zenekutatói tapasztalatainak a birtokában tett javaslatot a mai gyűjtőknek arra, hogy mivel foglalkozzanak. Ü. n- rit­ka típusú népköltészeti alkotá­sok, tárgyak gyűjtését szor­galmazta —- a munkásmozga­lommal kapcsolatosakat is. Olyan érdekes hangszereket, mint például a hosszúfurulya, botfurulya, meggyfakéreg. Dr. Király Lajos, a kaposvá­ri tanítóképző docense nyelvé­szeti szempontból szólt hozzá a népköltészeti vitához. — A népköltészet és a népnyelv ku­tatása szervesen kapcsolódik — mondta többek között. Er­ről a kapcsolatról rövid törté­neti áttekintést adott. És szólt a mai gondokról is, arról, hogy miként lehet összeegyeztetni a nyelvjárási jelölést az olvasói érdeklődés megtartásával. Azaz: az ilyen publikációknál is törekedni kell az olvasható­ságra; ezeket nemcsak szak­emberek veszik kezükbe- A vi­déki kiadványok szerkesztői­nek és szerzőinek is Akadémia állásfoglalása szerint kellene dolgozniuk. A csütörtökön megvi­tatott nagyszerű munka szer­zője, Erdélyi Zsuzsanna tegnap ismét fölszólalt. Andrásfalvy Bertalan, a Dunántúli Tudo­mányos Intézet munkatársa, a tanácskozás elnöke összefog­lalójában nem értékelhette másképp a tanácskozást, mint hogy eredményes volt. Megál­lapításával abban is egyetér­tünk, hogy méltatlanul nem esett szó a népköltészet mel­lett a közművelődésről. Tóth Jánosnak, a városi tanács elnökhelyettesének rö­vid zárszavával ért véget a tu­dományos tanácskozás, melyet este a négy megye folklórest­je követett. Horányi Barna “ VflRGft DOMOKOS—1 K ölyök- I óstolgató Es így tovább, de nehogy az ilyesmiket valaki verseknek tekintse. Mindebben a játék az igazán fontos, és a tréfaszót termő hangulat, amely nyitva tartja a szíveket, egymástól el ne zárkózzanak. De fontos az is. hogy ez a játék, ez a han­gulat az alig cseperedő kicsi­ket folytonos csacsogásra, a már ismert mondókák, dalok és egyebek ismétlésére kész­teti: olyan aktív nyelvkészsé­get bontakoztat ki bennük, mely maradandó öröksége lesz további éveiknek. 9BS9Q3B! Erdök-mezők vigasza (X.) Nekünk jó, a mi családunk­nak. Szűkén lakunk, de szép helyen, kint a »faluszélen«: Budán, a Széchenyi-hegyi té­vétorony mellett, ahonnan már csak egy ugrás a rét, az erdő. Ezt az ugrást gyakran meg­tette minden gyerekem. Kicsi­koruktól arra kapattam őket, hogy ne csak nézzék a fákat, bokrokat, virágokat, madara­kat, csillag lkat, hanem lehető­leg ismerjék. Nőjenek bele a természetbe, legyenek társai minden élőnek, minden létező­nek, még az elúszó felhőkre is búcsúzó barátként nézzenek, még a holt kövekben, sziklák­ban is szépséget keressenek. Ahol én nőttem hajdanán, ott nem zúgtak-zöldelltek er­dei fák, csak az öregtemétő- ben meg az Epreskertben né­hány szál akác- Vadvirágok is alig nyíltak, még leginkább a vetések közt virító pipacs és búzavirág. Szikes pusztaság környékezte az alföldi kisvá­rost, a régi kiskun fészket, ahol fehérlett a föld a gyér fűcsomók között, de meg is repedezett: száraz időben ujj­nyi rések nyíltak rajta. Mégis szerettem itt csatangolni, néha­napján, vágytam én is egy té- resebb. szabadabb világra, ahol nem fognak körül házak, fa­lak, és csorbítatlan kerekségé­ben borul fölém az ég. Ez a gyerekkori élmény any- nyira bennem maradt, hogy erdős-hegyes vidéken jártom- ban-keltemben ma is a csú­csok csábítanak leginkább, ahonnan akadálytalanul néz­hetek köröskörül. De szeretem azért a lejtőket, kaptátokat, még az eldugott völgyzugokat is, s minél bozótosabbak, annál jobban. Ennek is megvan a maga gyönyörűsége: törtetni, bújkálni a fiatal fák, a sűrű bokrok között, majd egy-egy tisztáson lepihenve, némán fü­lelni bele az erdő neszeibe. Vagy hanyatt vágni magam, ahogy Arany János tette va­laha, kisdiák korában, a deb­receni Nagyerdőn^ mikor ... elbocsátá lelkét ringatódzni, Szellők fuvalmán, bólintó gallyon, Felhők futásával versenyt hajózni, Hanyatt terülve egy partoldalon. — Engedte önmagából kilopódzni: A holnap technikája tegnapi eszközökkel? H ány számjegyvezérlésű szerszámgép található az ország szakmunkás- képző intézeteiben, illetve az üzemi tanműhelyekben? — kérdeztem a minap a szakmun­kásképzés egyik szakértőjét. A válasz: egyetlen ilyen gép van a csepeli szakközépiskolában. S a magyarázat: egy ilyen be­rendezés szűkén számolva is másfél-kétmillió forintba ke­rül, s vajon melyik az az üzem, ahol ekkora összeget áldoz­hatnának a szakképzésre, a tanműhely fölszerelésére, a költségvetésből gazdálkodó ál­lami intézetekről nem is be­szélve. » A gond hosszú évek óta megoldatlan- A kisdiák, aki va­lamilyen szakma megtanulá­sára adta a fejét, két-három évig tanul, ismerkedik válasz­tott szakmája tudnivalóival és eszközeivel, gépeivel. Az üze­mi gyakorlatokon rnár fölsej- lik előtte, hogy valami nincs rendben, valami — nem is lé­nyegtelen — különbség talál­ható a tanműhelyben látott, megismert gépek és a termelő­műhelyben található berende­zések között. A gyanú aztán a harmadik évben lesz — nem kis problémákat, kínos hete­ket, hónapokat okozó — fölis­meréssé, ’ amikor a harmad­éves tanuló szabályos termelő- munkát végez az ismeretlen berendezéseken, amelyek mel­lett úgyszólván újra kell ta­nulni a szakmát. (Mellesleg szólva: sokan — és érthető módon — a műhelyekben megjelenő ipari tanulók této­va téblábolásából vonnak le messzemenő következtetéseket a szakmunkásképzés színvona­lát illetően ...) Való igaz: a szűkös fejlesz­tési alapokkal bajlódó válla­latok, ha korszerű, igazán modern gépeket vásárolhatnak, akkor a termelőműhelyekbe állítják azokat és nem a tan­műhelybe. Még ott is, ahol nincs hiba a »szemlélet« kö­rül, ahol tudják, hogy az ok­tatásra fordított beruházások hosszabb távon bőségesen megtérülnek. De hiába tud­ják, ha egyszer nincs pénz! Ráadásul nagyon sok helyen még a felismerésig sem jutot­tak el; a tanműhely elavult, kiselejtezett gépekkel, eszkö­zökkel való tessék-lássék fel­szerelése ezeknél a vállalatok­nál még lelkiismereti gondokat sem okoz- Olyannyira, hogy a szakmunkásképzési alap létre­hozásáról szóló kormányhatá­rozatot (amely minden válla­latra kötelező érvényű befize-, tést ír elő) a legtöbb helyen csak fanyalogva, »na, megint egy újabb teher!« felkiáltással hajtják végre. Igaz: a szakmunkásképzési alapra tavaly és az idén be­folyt 500 millió forint még nem elég a tanműhelyek kor­szerű felszerelésére. A tulaj­donképpeni korszerűsítésre — az előírások, az itt is elmarad­hatatlan központi »normatí­vák« szerint — ennek az ösz- szegnek csak a felét fordít­hatják a vállalatok, a többi el­megy a különböző egyéb ki­adásokra. Ez a negyedmilliárd is több száz tanműhely között oszlik szét, egyre-egyre tehát viszonylag szerény összeg jut. De erre a pénzre minden év­ben számíthatnak a yállalatok, s hosszabb távon feltétlenül javulást kell hoznia az üzemi szakmunkásképzésben. Más kérdés, hogy mi lesz »rövid távon«, hogyan, mi módon biztosítható a közeljövő szak­munkás-generációjának kor­szerű technikai képzettsége, s hogyan, mi módon biztosítható az állami intézetekben tanuló i diákok felkészítése nemcsak ma, hanem a holnap techniká- Ijára? (Zárójelben és igazán csak mellékesen említem, hogy a i nyáron alkalmam volt meglá- j togatni a párisi Renault Mű- I vek üzemeinek iskoláját. A Re- j nault-nak saját szerszámgép- j tervező intézete is van, s az ott I kikísérletezett legújabb szer- ! számgépek — amelyek sorozat- gyártásának megkezdéséről már döntöttek — első példá­nyait az üzemi tanműhelyben állították munkába. Abból a megfontolásból, hogy a mai ta-- nulók két ev múlva ne jöjje­nek zavarba, fia a Renault mű­helyeiben majd ezekkel a gé­pekkel kell dolgozniuk. Mert a Renault a saját nevelésű szak­munkásainál nem tűri a beta­nulási időt, ott a munkában a legfiatalabbaktól is azonnal teljes intenzitást követelnek. “ ölismeníi, hogy az em­berek, s különösen a fiatalok képzésére, ok­tatására fordított beruházások nem fölösleges, nem inproduk- tív kiadások — törvényszerű- A fölismerés azonban még nem elég. A beruházásokra pénz kell, még akkor is, ha ennek kamatait csak hosszú évek múltán könyvelhetjük el bevé­telként. V. Cs. Következetesebb szigorral Megnyugtató a megye tűzvédelmi helyzete Az elmúlt kilenc évben — 1965-ben tárgyalta ugyanis utoljára az ezzel kapcsolatos helyzetet a megyei tanács vb — többszörösére nőtt a tűztől megvédendő népgazdasági va­gyon. A megnövekedett felada­tok elvégzésének személyi és technikai feltételei java­részt adottak. Az állami és önkéntes tűzoltóságot egy­aránt gyors fejlődés jellem­zi. A megye tűzvédelmi hely­zete megnyugtató — állapí­totta meg e havi ülésén a me­gyei tanács vb. Vannak azon­ban gondok és még megoldat­lan feladatok is. Ezekről kér­deztük dr. Németi Lászlót, a megyei tanács igazgatási osz­tályvezetőjét. — A statisztikák szerint évente átlag 259 tűzeset van a megyében, ugyanakkor pél­dául a tüzeset alapján indí­tott szabálysértési eljárások s'záma jóval kisebb. Követ­keztethetünk-e ebből a szigor hiányára? — Tapasztalataink szerint az első fokú hatóságoknll ál­talában ' javult az ellenőrzés feltáró jellege. Szaporodtak a felelősségre vonások is, de a tűzvédelmi előírások be nem tartóival, a gondatlanságuk­kal tüzet okozókkal szemben' még következetesebb szigorra van szükség. — Talán éppen ennek a kö­vetkezetes szigornak a hiá­nya okozza, hogy bár jelen­tős a fejlődés a mezőgazda- sági ágazat tűzvédelmében. mégis a termelőszövetkeze­tekben a legtöbb az ezzel kapcsolatos lazaság? — A tűzveszélyes gépek el­helyezése, a szakképzett ke­zelőszemélyzet hiánya, a vil­lamos berendezések szaksze­rűtlen használata, szabályta­lan tüzelőberendezések alkal­mazása . .. Ezek a leggyako­ribb tűzveszélyforrások. El­sősorban a »középvezetők« fe­lelősségét' hangsúlyoznám ez­Hang, szín, sugár lett, tér és mozgalom, ö a természet, a nagy és örök — Mi'ott henyél, csak hitvány földi rög­Ez az azonosulás, ez a beol­vadás az emberen túli harmó­niába: ez a legfőbb ajándék, amelyben a szabad ég alatt járva-kelve, ücsörögve-heverve olykor részesülhetünk. Hozzá­teszem: gyerekeink könnyeb­ben, mint mi magunk. Nekünk bolondoknak kell lennünk egy kicsit ebben a túl okos világ­ban, hogy embergőgünket le­vetve, itt érezzük magunkat igazán otthon, a fák és egyéb lelketlen lények társaságában. Nekik ez természetes, tágas játszótér, kalandokkal, rejtel­mekkel kecsegtető környezet, de az ábrándok birodalma is. ahol a köznapi valóság nem köti úgy meg a lelkűket. Vagy nem minden gyerek van így vele? Elég baj az, hogy a nagyvárosban növek­vők egy része csak ritkán jut ki a szabadba, a zöldbe, i; ak­kor is csupán iskolai kirándu­lások, családi kivonulások ke­retében, nem pedig kedvére cselleng ve-csatangolva. (Folytatjuk.) zel kapcsolatban, azokét, akik Jpéldául úgy bízzák meg em- Jbereiket egy tarló felégetésé- Jvel, hogy közben nem fi- Jgyelmeztetik őket a szabá­lyokra, vagy azokét, akik el- Jnézik a szalmakazlak közti ■dohányzást és az 'ehhez ha­sonló gondatlanságot. A tűzvédelmi fegyelem ja­vítása csak úgy képzelhető el ha az üzemegység-vezetők vagy a brigádvezetők ismerik, oktatják a tűzvédelmi elő­írásokat, és számon kérik megtartásukat. Elsősorban az állami gazdaságoknál tapasz­talható örvendetes fejlődés c jtéren. — Vannak-e -a tűzvédelem terén fehér foltok a me­gyénkben? i — Hat járási székhelyen van állami ■ tűzoltó-parancs­nokság. Tűzoltási feladatokai is ellátó »vonulós« egységgel rendelkezik a kaposvári, a ^barcsi, a marcali és a nagy- iatádi, míg csak hatósági feia- fdatokat lát el a fonyódi és a ^siófoki parancsnokság. A tűz­delték száma 190. Rajtuk kívül ^258 önkéntes tűzoltóegységben ^6220 ember tevékenykedik, d Annak ellenére, hogy a me- igye északnyugati területén dolyan jól működő önkéntes 1 J tűzoltóság van. mint a siófo- 1 J ki és a tabi, a körzet tűzve- j ? delmi helyzete nem megfe-1 lelő. Legalább egy óra, mi­re ‘például 'Siófokra érkez­het egy állami tűzoltóegy­ség ... A í nagyjobb tüzek ol­tásához a helyi önkéntesek nem rendelkeznek megfelelő, korszerű berendezésekkel, így bármikor szükség lehet ál­lami egység riasztására. A -végrehajtó bizottság ko­rábban már állást «foglalt ez­zel kapcsolatban: fiatal vá­rosunkban szükség van ál­lami tűzoltóság létrehozására. Már folynak is az ezzel kap­csolatos tárgyalások. — Milyen állománybeli és technikai változások jellem­zik az állami tűzoltóság fej­lődését? — A kérdés első felére a válasz egyetlen szó: fiatalodás. Ez persze öszefügg az egyre fokozódó erkölcsi és anyagi megbecsüléssel. A mai tűzol­tóság fölszerelésére a porral, habbal és vízzel egyaránt ol­tó TÜ 1-es gépkocsi a jel­lemző. Egy ilyen jármű ára több mint kétmillió forint. Ez is mutatja, hogy a to­vábbi technikai fejlesztés költségei csak tízmilliókban mérhetők. Nem tűnik sok­nak ez az összeg, ha hozzá­teszem. sok ■ sokmilliárdnyi népgazdasági vagyont és min­den pénznél értékesebb em­beréletet védenek ezek a be­rendezések. — Melyek a tűzvédelmi munka továbbfejlesztésének feladatai? — Részletesen taglalja majd a tennivalókat a részeiben már elavult »Megyei Tűz­rendészed Szabályzat« helyé­be lépő és a jövő évben a megyei tanács vb elé kerülő — »Tűzvédelmi Szervezési és Működési Szabályzat.« A jövőben még inkább ér­vényt kell szerezni a jogsza­bályok előírta követelmé­nyeknek. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a megelőző és mentő tűzvéde­lemre, különösen a mező- gazdasági 'nagyüzemekben. Tovább kell javítani a tűz-, védelmi fegyelmet, hogy ez­által csökkenjen az emberi gondatlanságból eredő tűz­esetek száma. A megelőző, felvilágosító propaganda- munka fejlesztése is igen fon­tos feladat — hangzott be­fejezésül dr. Németi László v alasza. Ii. F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom